Hét tenger kikötő

Tárgy: Hét tenger kikötő Vas. Május 16, 2010 5:26 pm

First topic message reminder :

Nellond területe elnyúlik a tengerig, így rendelkezik egy kikötővel is. Hosszú cölöpökön álló stégek nyúlnak ki a víz felé, hogy kényelmesen ki tudjanak kötni a hajók. Ebben még az is a segítségükre van, hogy a parttól nem messze egy mesterséges szigeten hatalmas világítótorony áll. A fényét már messziről látni, és hívogatóan hat az eltévedt hajósokra. Itt állandó a hangzavar, ahogy a kereskedők kiabálnak, vagy a hajókapitány a matrózainak adja ki a feladatot. A legkülönbözőbb emberek fordulnak meg itt, hogy lássák a várost, eladják portékáikat, vagy rejtélyes tárgyaiktól szabaduljanak meg. Sok hajó és bárka fut be ide, van, hogy kalózok keresnek itt nyughelyet, de az is megesik, hogy előkelő hölgyek választják a vízi közlekedést a vonat helyett. Sötét lepelbe burkolózott alakoktól egészen a békésen játszadozó kisgyerekekig bárkit megtalálhatsz itt. Könnyű beleolvadni a környezetbe, hiszen bárki is lennél, nem fogsz szemet szúrni senkinek. Forgalmas terület, ezért a zsebtolvajok kedvenc lelőhelye, hiszen megtöltött pénztárcákat és különös varázstárgyakat rejtenek itt a táskák. A macskaköves kikötőből utcák indulnak szerteszét, hogy az ide látogatókat bevezessék Nellondba. Messziről érezni, hogy a kikötőt is körbelengi a mágia varázsa.

leírás Laura Wylee
név Cirelin de Sovalon

Vendég

- Ahhh pedig azt hittem mostanra már minden iskolai lány vécében ott a felirat, hogy "Báthory Tamás egy féreg, csak ki akar használni!" *jegyzi meg keserűen a fiú. majd le esik neki mit is mondott a lány.* - Jah! Szóval az a Redrick. Ez sok mindent meg magyaráz. Ennek ellenére nem hiszem, el hogy egy ilyen elbűvölő szépségű lánynak ne lennének barátai. Még ha hamis barátok is érdek célokkal. De megértelek. Nekem sincs olyan sok barátom. A legtöbben utálnak valamiért. Vagy azért mert gazdagabb vagyok mint ők, vagy azért, mert elcsábítottam valami barátnőjüket, vagy azért mert féltékenyek rám. Vagy mert miattam össze tört a szívük. Pedig én sosem kínáltam zsákba macskát.

Vendég

*Amikor a fiú kijelenti, hogy megzavarta csak hanyagul legyint egyet, arcán továbbra is ott ragyog a bájos mosoly.* -Semmi gond... Otthonról úgyis mindig elzavarnak. *Mondja a lány, miközben szomorúan megvonja a vállát. A névre csak elmosolyodik, majd félrebiccentett fejjel néz a fiúra.* -Nem, még nem hallottam rólad. Tudod abban az iskolában nincsenek barátaim. *Mondja a lány megint csak szomorúan. Oh, nagy színész ő... Mindenesetre, amikor a lány újra megszólal hangjából érezni lehet egy kis fensőbb rendűséget.* - Viszont te már biztos hallottál a Redrick családról. Elég nagy hírűnk van. *Mondja a lány bájcsevegve, miközben szép kékes-szürkés szemeit a fiúra veti.*

Vendég

*Tamás egész picit meglepődik, hogy lehetett ilyen figyelmetlen, hogy nem vette észre a lányt. Abba hagyja az éneklést, és egy baráti mosolyt varázsol az arcára.* - Ó bocsánat ha megzavartalak. Nem vettelek észre, el voltam gondolkozva.*Majd a gyorsan végig méri a lányt, vajon mi lehet a szándéka. Mostanában nincs szerencséje a hölgyekkel.* - Igen Nezabaros vagyok jó magam is. Örülök a találkozásnak Samara. Engem Tamásnak hívnak. Talán lehet már hallottál is rólam. Báthory Tamás egészen pontosan. *Válaszol a fiú, de az ő hangsúlya nyugodt és meleg akár a lemenő nap fényében fürdő sivatagi táj.*

Vendég

*Hajába néha belekap a szellő, ahogy lábát lógatva ül a mólón. Kezében a pókocska van, mindenesetre fogja az állatot és belerakja a szokásos kis ketrecébe. Természetesen nem süket a lány, így meghallja a közeledő lépteket. Csak vág egy grimaszt, amikor megpillantja a fiút... Nem tudja ki az, de mégis... Mindenesetre összevont szemöldökkel figyeli annak a lépteit, mozdulatait. Pár perc múlva fogja magát felpattan és a fiú felé indul meg, arcán egy bájos mosoly amikor megszólal.* -Sziaaa! Te is Nezabaros vagy? *Teszi fel neki a kérdést, miközben hátát nekidönti a korlátnak, csípőjét kicsit kibillenti majd úgy néz a fiúra.* -Egyébként Samara. A Redrick féléből. *Mondja a lány bemutatkozásképpen, kicsit talán pattogó a hangsúly, de mondhatjuk, hogy most egész kedves.*

Vendég

*Halk léptek koppantak a mólón ahogy egy újabb személy halad végig rajta nyugodt léptekkel. Bár amilyen nyugodtak ezek a léptek, valójában olyan zavart, és rendezetlenek az érzései és gondolatai. Tamás bár kívülről tökéletesen néz ki a drága Armani ruházatában és drága ékszereivel. De belül a hangulati mérője a nullához közelít. Észre sem vette, hogy nincs egyedül a mólón. Csak a gondolataiba mélyedve neki támaszkodik a korlátnak, és csendben figyelni kezdi a hullámzó vizet. A hullámok lágy ritmusa valahogy mindig megnyugvást hoz a számára. Még halkan énekelni is kezd egy bolondos dallamot.*

Vendég

*Unottan hajít bele egy nagyobb követ a vízbe, vállán szokás szerint ott van a pókocska. Maga sem tudja mi késztette arra, hogy a Kikötőhöz jöjjön, talán arra számít, hogy itt talál valami érdekeset.*~El hanyagoltak... Amég kisebb voltam, akkor nem ilyenek voltak...De te sem volt ennyire hisztis Samara...*Beszélget a lány magában, nyugi nem skizofrén a drága. Mindenesetre egy sötét kék bőrdzseki, egy fekete farmer és egy bakancs van a lányon. Sötét haja szépen omlik le a vállára. Kékes tekintetét végül körbejáratja a kikötőn, majd végül csak fogja magát és kiül a mólóra. Kezébe veszi a pókot és azt kezdi el birizgálni.*

Vendég

- Fenséges...? Hm, nem is rossz. *Gondolkozik, és gyorsan úszik a sellő után, próbálva tartani vele a "lépést" a víz alatt. Aztán kicsit felbuknak a szárazföldi részre, ahol Chris reflexből körbenéz, de gőze sincs, hol lehetnek. Figyel, miközben Gilly elmeséli megpróbáltatásait, a flörtölgető sellőlányra meg csak rákacsint. Anyukához odaevickél, és elmosolyodik.* - Köszönöm szépen. *Köszöni meg illedelmesen, majd integet, Gillynek még puszit is küld.* - Aztán ha bajba kerülsz szólj csak, megint megmentelek. *Vigyorog, bár kérdés, hogy a sellőlány mennyire szeretne még egy ilyen megmentést... majd a másikkal visszaúszik, kievickél a partra, és integet mosolyogva.* - Bocsi szívem, foglalt vagyok. *Tárja szét a karjait sajnálkozva, majd felkacag röviden.* Chris, húzni kéne a francba. Hm. Egyetértek. *Bólint, miközben távolról már megüti a fülét a közeledők hangja... hát futólépésben, sőt, egy darabig rohanva elhagyják a kikötőt. Majd ha bentebb értek Nellondba, lelassítanak...*

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

- Köszönöm a segítséget, ó, fennséges Chris! *Csilingel a leányzó, láthatóan még mindig eléggé meghunyászkodva. Aztán két farokcsapással eltűnik a vízben. Elég gyorsan úszik, de Chris így az uszonyával tudja tartani a tempót. Úsznak, úsznak, úsznak, elég éles kanyarokat vág be a kis sellőlány. A fiúnak néha talán az is eszébe juthat, hogy lerázni próbálja, pedig nem, szimplán csak ilyen az úszási stílusa. Aztán megérkeznek egy szárazföldi részhez. Chris eléggé meg lehet kavarodva, hogy most hol a fenében vannak, valami szigeten, vagy ugyanazon a szárazföldön ahol Nellond, csak arrébb... És ott van az anyuka is, bár nem egy sima sellő, szarva van, meg minden hasonló. A leányzó pergő nyelvvel beszámol neki a dologról. Elkapták, Chris segített, de elvették a medálját. Aztán hüppögni kezd, az anya pedig a fiúhoz fordul.* - Köszönöm, hogy hazakísérted a lányomat. Innentől már nincs dolgod velünk, a medálja nagy veszteség, de visszaszerezzük. Gyere csak ide... *Ha Chris közelebb úszik, a nő kinyújtja a kezét, és megérinti a nyakát. Enyhe bizsergést érezhet, majd ha tükörben megnézi otthon, látja ott azt a bizonyos tetoválást.* - Neked adom Flahertyt. Az elemek őrzője, segít majd neked, ha azokra lesz szükséged. De eléggé szeszélyes lény, pihenésre is szüksége van, nem tudod folyton ugráltatni. Lányom visszakísér. *Odabiccent egy másik sellőlány felé, aki már egy ideje kuncogva nézi Christ, csábosan pislog felé. Aztán visszavezeti a nellondi kikötőbe, majd eltűnik, mielőtt elkapnák, de még vet hátra egy csábító pillantást. Chris meg, ha kimászik a patra, újra emberré válik, visszajön Lilith is, a ruhái is.*

Vendég

*Amikor a sellő rémüldözik, de ismét felbukkan, rettegve, csak felvonja a szemöldökét.* - Azt kérded, mentselek meg, ezt megtettem. A megmentés módján kérlek, ne panaszkodj, a végeredmény számít. Ha panaszkodsz, a sellőtársaidnak tedd. *Mondja, fáradtan, megropogtatva a nyakát, majd körbenéz, nem-e jön valaki. Hogy egy holttest az ő katanája miatt zuhant a tengerbe... sok reakciót nem mutat rá. Sőt.* - Chris. *Mutatkozik be neki, majd felsóhajt, és ugrik... de amikor Lilith eltűnik, és uszonya lesz, felszisszen.* ~Megvagy? Meg.~ *Szóval csak felszisszen, de nem méltatlankodik, csak magában fohászkodik, hogy ne fogja ki senki, és ne akarják eladni Lord Aslannak, majd alábukik, és követni kezdi a sellőt.*

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*A férfi értetlenül néz a bocsánatkérésére... aztán már nem nagyon van ideje értetlenkedni. Chris katanája okán holtan zuhan a vízbe. A fiú szépen belelöki a sellőt a tengerbe. Eléggé meg van rémülve a fiú tettétől, így amikor elmerül, és eltűnik Chris szeme elől, azt is hiheti, hogy félelmében kereket oldott... de aztán megint felbukkan, láthatóan csak mártózott inkább, de még mindig remeg, fél.* - Gilly vagyok. *Szólal meg végül emberi hangon, mostmár nem a fejében.* - Elvették a medálom, amivel emberré tudok változni! *Kesergi el magát, majd megrázza a fejét.* - De megígértem. Gyere velem, anya megjutalmaz! A medál már nem a te dolgod. Ne félj... nem hideg a víz. *Felsóhajt, majd kicsit arrébb úszik, hogy Chris a vízbe tudjon ugorni. A víz alapból piszok hideg lenne, de igazat mond a sellő, a fiú tényleg nem érzi annak. A lány mozgatja kicsit felé az ujjait, igét mormol, mire Lilith eltűnik - Chris gondolatban tud vele beszénli, érzi, hogy visszaolvad a testébe -, neki pedig uszonya nő.* - Kövess! *Mondja még egyszer a lány, majd elmerül, és úszni kezd.*

Vendég

*"Ámuldozik", hogy milyen sokat kapnak, és egy pillanatra talán meg is fordul a fejében, hogy Aslan segítésével talán jobban járna, mint a sellőével, de aztán letesz róla. Nagyuraktól bármikor harcolhat ki bármit, sellőktől kevésbé. Nézi, ahogy oszlik a tömeg, megvárja, míg valamennyire eltűnnek a szemei elől... majd tekintete a férfira siklik.* - Bocsi. *Közli, már-már bocsánatkérő félmosollyal, majd meglendíti a kihúzott katanát a férfi felé. Talán teljesen átmetszi, talán csak a sebtől, és a döbbenettől beleszédül a vízbe - nem tudni előre. Akárhogy is, ha megszabadult a férfitól, gyors mozdulattal megtörli a katanát, visszacsúsztatja a hüvelybe, majd tőr elő. Közben fel-felnéz, miközben elvagdossa a sellő köteleit, majd tőr is el, és elkezdi vonszolni a sellőt a víz felé. Közben körbe-körbenéz, hogy látja-e esetleg valaki. Mindenesetre próbálja bedobni a sellőt a vízbe.*

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

- Beletrafáltál, kölyök! Csillagászatian sokat! *Rikkant fel az egyik, majd ugyebár egymásnak esnek... A fiú szavai viszont lecsendesítik őket. Gyanakodva néznek egymásra. Egyébként négy idősebb férfi van, akik veszekednek, de a közelükben ácsorog két-három fiatalabb srác is, alighanem segédek, inasok, esetleg valamelyiknek a gyereke, de nem folynak bele ebbe a vitába. Végül az egyik idősebb bólint.* - Igaza van a kölyöknek. De nem kell oda ennyi ember. Krasimir, te maradj itt! - De uram, én... - Semmi de, maradsz! *Azzal mindenki elvonul, kivéve egy középkorú férfit. Láthatóan eléggé le van sújtva, hogy ő nem mehetett. Egykedvűen rúgdossa a köveket, nem szól Chrishez.*

Vendég

- Sokat? *Kérdezi, félrebillentve a fejét, majd széttárja a karjait.* - No de kérem, viselkedjünk civilizált varázslók módjára. Én független vagyok, nincs okom elvenni, egyszerű diák vagyok, nincs szükségem pénzre. Menjenek, szóljanak Lord Aslannak, hívják ide, ő majd igazságot tesz. Én addig őrködök, el ne vigyék. *Talán még hatással van a varázslat a fiúra, meg azért mentalista, meg minden.* - Nem kérek részesedést, meg semmi. Vehetik, hogy tiszta szívjóságból segítek. *Mosolyodik el, előhúzva a katanáját.* - Higgyék el, ha én vigyázok valakire, azt nem lopják el. *Forgatja meg a kezében a kardot, persze arra ügyelve, hogy át ne vágja senki torkát. Reméli, hogy kiürül a kikötő... különben ténylegesen jön a B terv.*

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*Talán nem tűnik annak, de a kikötő elég kihalt, és a vitatkozókon kívül Chris áll a legközelebb a kisebb társasághoz, így végülis logikus a választás. A férfiak valóban elhallgatnak, és ráfigyelnek, viszont az egyik dühösen legyint.* - Meggondolhatnád, mielőtt koszos muglikhoz hasonlítassz minket! Nem szájtátunk, viszont tudod te, Lord Aslan mennyit ad egy sellőért az utóbbi időben? *Hoppá, Aslan... nem, a szövegkörnyezet alapján aligha az oroszlán. Bár, a mai világban...* - Viszont ezek itt... *Mutat a többiekre.* - Nem akarják elismerni, hogy én kaptam el, és engem illet a jutalom, vagy legalábbis a nagyobbik része! - Méghogy téged, én fogtam ki, én húztam ki a hálót, te csak lazsáltál! *Erre megint vitatkozni kezdenek, egymásnak is esnek, lökdösődnek. A sellő eléggé rémült szemekkel néz fel rá.* ~ Oldozz el és dobja a vízbe, kérlek... Gyere velem, meghálálom, de itt nem tudom! ~

Vendég

*A tömegre egyből nem is figyel oda, a világítótoronyt figyeli, viszont a hangra nem tud nem odafigyelni.* ~Minek tűnök én, máltai szeretetszolgálatnak?~ *Mérgelődik, de arra, hogy az anyja megad bármit, félrebillenti a fejét, majd felsóhajt.* Számító dög. Az. *Bólint rá Lilith szavaira, majd psm-fókuszos kezét felemelve maga előtt, vízszintsen, nyitott tenyérrel, és felfele húzva a kezét, a feje fölé.* - Vir Ducis. *Suttogja el a hősi vezér varázsigéjét, majd a tömeghez lép, azzal a tudattal, hogy többen fognak rá is figyelni.* - Hát, mi ez a zűrzavar, mi? *Kérdezi, próbálva utat törni magának. Egyelőre ennyit akar, a sellő közelébe férkőzni, és hogy rá figyeljenek.* - Ez a nagy szám? Varázsvilágban élünk emberek, nem vagyunk mi holmi ostoba muglik, hogy szájtátva bámuljuk a sellőket... nincs ebben semmi nagy szó, nyugodtan vissza lehet dobni. *Int unottan a tenger felé, hogy dobják csak vissza a hableányt. Van B terve is, ha nem menne, de először próbáljuk meg vérengzés nélkül, hé.* ~De ha hazaküldelek, és az anyád csak egy köszönömöt ad, esküszöm én sütlek meg vacsorára.~ *Remélhetőleg, ha bemászott a fejébe, akkor ezt is hallja a sellő, hogy biza neki szól...*

//hősi vezér - psm elsődleges

A jelentéktelenség ellentéte. A mágiahasználó kiemelkedik a tömegből, önkéntlenül is rászegeződik mindenki tekintete. Így könnyedén fel lehet hívni magunkra a figyelmet, ha mondjuk beszédet akarunk mondani, vagy hasonló. A bukás elkerülése végett a varázslat valamennyi ráhatást is biztosít, így könnyebben lehet másokra átvinni az akaratot, könnyebben lehet meggyőzni másokat a magunk igazáról, vagy éppen könnyebben lehet rávenni másokat valamire.//

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*A közelben az egyik mólónál, egy csónak mellett néhány ember vitatkozik. Körülállnak valamit, ahol Chris áll, onnan egy eléggé méretes halnak látszik. Egy nagyon méretes halnak. Hirtelen hangot hall a fejében. Mentalista, így persze megpróbálhatja kizárni, de láthatóan az "alap" - tehát koncentrálás és varázslatok nélkül meglévő - mentális védelmén átjutott az illető.* ~ Segíts... Kérlek szépen, segíts... Megölnek... Segíts, anyám megad érte bármit... ~ *A férfiak felől jön a hang, ezt valahogy érzi. Ha közelebb megy, akkor már láthatja, hogy a bizonyos lény nem egy hal, hanem egy sellő, lekötözve, könnyek folynak az arcán.*

Vendég

*Fekete kabát lebben, ahogy egy diákfiú sétál a kikőtőbe. Ki tudja, mi szél fújta erre... esze ágában sincs hajóra szállni, nem is vár senkit. Mondhatni, csak erre kóborolt. Sál a nyaka köré tekerve, fekete haját fújja a szél, kicsit fázósan húzza össze a szemeit. Nézi a hajókat, érdeklődve, mellette fekete spániel lépked.* Mit szeretnél pontosan? Semmit. Csak sétálunk. Majd nemsokára elindulunk vissza. *Rövid párbeszéd, Chris meg csak megáll a víz partján, lefele nézve. Az enyhén zavaros vízben figyeli saját tükörképét. Majd felnéz, tekintetét a távolban lévő világítótoronyra fordítva.* - Szívesen bemennék egyszer oda. Ne kísértsd a sorsot. De komolyan. Lehet, hogy embertelen kísérleteket folytatnak odabent, vagy valami. Tudtam én, hogy nem volt jó ötlet a téli szünetben Viharszigetet néznetek. *Morog Lilith, ásítva egyet. Ő már szívesebben menne.*

Vendég

*A kérdésre a hajába túr, elmereng, majd megrázza a fejét.* - Nem, nem tudom megfogalmazni. Egyszerűen sok néha. Vagy gyakran. Az átlagembernek kinyílna a zsebében a bicska tőle, Dorian is elég sokat hisztizik miatta, de mégis... a barátom. Ez már csak ilyen. És persze, utcák... *Körbeforog, kitárt karokkal, majd megáll Szevér mellett.* - De én nem ezeket az utcákat szeretem. Hanem azokat, amiknek minden kövét ismerem, és minden kövéhez emlék köt. Ahol bármelyik sarkon fordulok be, ismerem azt, aki ott áll, és kedvesen köszön rám, befogad, ha bármi bajom van. *Messze van ő a látnoktól, de még a mentalistától is, így nem tudja előre, mit tervez Szevér. Felsikít, mikor a fiú felkapja, de aztán ez átmegy nevetésbe, és visszaölelget. Nem szokása, de ilyenkor mégiscsak belefér. Vannak emberek, akikkel belefér.* - Szívesen, és szia! *Integet nevetve a fiú után, majd megcsóválja a fejét, és visszatér az iskolába. Épp itt az ideje.*

Tárgy: Re: Hét tenger kikötő Szer. Dec. 29, 2010 2:08 pm

*Csak hallgatja a lán szavait, miközben meleltte sétál, mélyen beszívva a levegőt, kissé elmerengve néhány utcakölykön, akik itt rohangálnak. Aztán visszapillant a lányra.* -Miért, mi a baj Filippel? *kíváncsiskodik egy cseppet, majd az otthon témakörére csak elmosolyodik.* -Nehéz krédés, valóban. De, itt is vannak utcák. Azt mondtad, most Dorianéknél voltál, és ott egész jó volt. Talán vándorló otthonod van. *vonja meg a vállát.* -Ha tudni akarod az igazat, nekem se régóta ez az otthonom. Csak él ott valaki, aki mellett biztonságban érzem magam, és aki miatt úgy érzem, ahol ő van, az az otthonom. A környék se rossz, és élvezem a helyet.. Nem nehéz beilleszkedni. *mosolyog tovább, majd a vezetőségi körökre csak biccentget, meg bólogat, majd megcsillannak a szemei, hirtelen felkapja a lányt, és alaposan emgpörgeti, megölelgetve, majd leteszi.* -Köszönöm Becca, soha szebb szavakat! Futnom kell, rohanok, de majd találkozunk a suliban, szia! *int, és már ott sincs, elveszik a kikötői kavarban. Mint szamár a ködben.*

Vendég

*Szintén majszolgatja a saját burgerét, majd megrázza a fejét.* - Gubanc? Nem nagyon. Bár Dorian öccse meg Filipp között volt egyfajta feszültség, de elviselhető. Filipp tényleg sok néha, de én megszoktam. *Közben szépen sétál Szevér mellett, de ő nem dugja zsebre a kezeit az evés után sem, csak lóbálja, lógatja maga mellett.* - Valóban. Nekem... nem is tudom, mi az otthonom. Nem mondanám, hogy az iskola, de annyira a nagynéném háza sem. Talán London utcái, a többi utcagyerekkel, de a fiúk nélkül az sem az igazi, hiába van ott más. Abban a két hónapban voltam otthon, mikor mindannyian ott voltunk. *Mereng el, elgondolkozva a saját életén, majd bólint.* - Igen, már egy ideje le lehet jönni hétköznap is. Legalábbis úgy hallottam, feloldották ezt a tiltást. De hát már nem vagyok annyira vezetőségi körökben...

Tárgy: Re: Hét tenger kikötő Szer. Dec. 29, 2010 1:19 pm

-Akkor legyen úgy. *mosolyog, majd amint kikapják a burgereket, csak majszolni kezd, egészen gyorsan eltüntetve az ételt, dehát férfi is, éhes is, meg minden. Csak eszi a dolgokat, miközben hallgatja a lányt, meg bólogat, majd csak az ujjait nyalogatja.* -Akkor tehát jó volt. És örülök, hogy jóféle az a társaság. *mosolyodik el.* -Néha tényleg jó különlegesnek lenni. És ezek szerint semmi gubanc nem volt belőle, ugye? *érdeklődik tovább, miközben zsebrevágja kezeit, és csak úgy, megindul, valamerre a kikötőben, mintha teljesen céltalanul flangálna, dehát úgy is van. A kérdésre elmosolyodik, pontosabban a szavakra, a mondat elejére.* -Van, akinek az iskola maga az otthona. Annak még közelebb, nem? *dönti oldalra a fejét. Arra, hogy hétköznap is le lehet jönni, csak összeráncolja a szemöldökét, és megáll lépés közben.* -Hogy.. mi? *pislog eléggé értetlenül, mint aki most tudta meg, hogy nincs Mikulás, kábé.* -Azt mondod, hétköznap is le lehet jönni? Nem csak hétvégén, meg szünetben? Vagy ennyi mindenről maradtam volna le? *vakarja meg a fejét kissé eltörengve, majd vállat von, és kíváncsi szemekkel néz a leányzóra.*

Vendég

- Na, akkor azt hiszem, telibetalált a kérdés. *Nevet fel, majd az árlista alapján kiszámolja a kezébe a burger árát, és zsebreteszi a maradékot.* - Ha te mondod, biztos finom. Tökéletes lesz. *Végül csak elfogy a sor, és elérnek a pultig. Biccentget ő igent, naná, szóval Szevér meg is rendeli ugyanazt kétszer.* - A legjobb barátaim. Mármint Filipp meg Dorian... meg Sam és James. *Önkéntlenül is a "Sam" jön a szájára, jóval hamarabb, mint az esetleges Dean. Neki a Bloodwood fiú már csak Sam marad.* - Megszoktam, hogy én vagyok az egyetlen lány. Igazából örülök is neki, legalább valamiben egyedi vagyok. Meg büszkeség, hogy lányként bekerültem a csapatba. *Vigyorog rá Szevérre. Közben persze a saját burgerének árát leteszi a pultra, majd a kastély felé néz.* - Nocsak. Akkor a te otthonod legalább közel van az iskolához. Így, hogy hétköznap is le lehet jönni Nellondba, akár azt is megteheted, hogy csak az órákra mész fel. Szerencsés ember.

Tárgy: Re: Hét tenger kikötő Szer. Dec. 29, 2010 12:57 pm

-Semmi gond, elrepül az idő. A víz.. tudom én. *mondja, kissé zavart félmosollyal, miközben kiszámolja, hogy igen, van elég apró nála, hogy a lány ebédjét is állja. A kérdésre kihúzza magát.* -Ez a Hét tenger kikötő legjobb étkezdéje! A tulaj pedig szeméyles jóbarátom! Válassz ekdved szerint, én magam a helyi burgerre esküszöm. Igazából nem mondanám meg, mi van benne, de nagyon finom. Sok hús, sok zöldség, szószok.. *már össze is fut a nyál a szájában, nyel is egy nagyot. Igen, gyakran jár ide, és szinte mindent evett már. Látva, hogy a lánynál is van pénz, kicsit emgkönynebbül és fellélegzik. Így már biztos elég az ő pénze is. Amint odaérnek a pulthoz, akkor csak int a tulajnak, hogy egyet kér a szokásosból, majd a lányra néz, és, ha igent biccent, akkor kettőt mutat az ujjával, és ki is kapják, amit rendeltek.* -Az biztosan jól telt. Négyesben.. Csupa fiúkkal? Nem semmi társaság, az már biztos. *neveti el magát, no igen. Ő mondja, aki egy lányokkal teli házban karácsonyozott.* -Otthon? Igazából.. *megvonja a vállát, miközben fizet.* -Otthon voltam, ha úgy tetszik. Itt. Nellondban. Arra, látod? A palotanegyed. A Lairs kastély. Mondhatni, az az otthonom. Mostmár. *mosolyodik el, miközben jobbjával a távolba mutat.*

Vendég

- Már délután lenne? *Dönti félre a fejét elgondolkozva.* - Tíz körül keltem. Vagy tizenegy. Elmentem a kikötőbe, leültem, és bámultam a vizet meg a hajókat. Úgy körülbelül ennyi volt a ma délelőtti tevékenységem. *Beáll szépen Szevér mellé a sorba, elvégre ő is éhes, bár ezt az étkezdét nem ismeri, aminek hangot is ad.* - Itt még nem jártam. Te gyakran jössz ide? Jó a kaja? *Közben az árlapot fürkészi, étlapot, ahogy tetszik.* - Te mit eszel? *Kérdezi végül, mikor nem tud dönteni, és ő maga is a zsebébe túr. Abban sem biztos, hogy van benne pénz, de végülis talál.* - Dorianéknél karácsonyoztam. Imádom azt a srácot, komolyan. Annyit kérdeztem tőle levélben, jófejek-e a szülei, erre mit ír vissza? Igen, jófejek, igen, jöhetsz. *Vigyorogva mesél, miközben szintén megszámolja a pénzt.* - Szóval vele, az öccsével meg Filippel telt a szünetem... Tegnap jöttünk vissza. És akkor te nem is mentél haza? *Ártatlan kérdés... nem tud semmit a fiú haláláról, meg egyéb dolgokról.*

Tárgy: Re: Hét tenger kikötő Szer. Dec. 29, 2010 12:35 pm

*Amint elérkezik a kedvenc kajáldájához, meg is torpan, és, mielőtt beáll a sorba, azonnal emghallja, hogy mögötte bizony van valaki, aki a nevén szólítja. Amikor kiveszi a tömegben az ismerős arcot, elmosolyodik, és hevesen integet neki.* -Szia Becca! Hát te? *érdeklődik kíváncsiskodva, majd a zsebébe nyúl, hogymegnézze, mennyi apró is van nála, mennyi pénzzel jött el, úgymond, otthonról.* -Csak így, békésen, magányosan. Bár lassan már délutánban járunk, de mondhatjuk akár reggelnek is. Attól függ, mikor keltél. *mosolyodik el a lány felé, majd tesz néhány oldal lépést, és beáll a sorba.* -Éhes vagy? Csak mert én az vagyok. Farkas éhes. *mondja, és meg is kordul a gyomra. Beletúr szőke hajába, majd kiveszi az aprót a zsebéből, és emgszámolgatja.* -Az egész szünetet itt töltöttem, Nellondban. Hát te? Bentről jöttél? *kíváncsian pislog fel mogyoróbarna szemeivel néha a pénzről a lányra, majd át az árlpra, de úgyis tud mindent, csak reflex-szerűen néz oda, aztán ivissza is tér a markához meg Beccához.*

» Viharos tenger