Hét tenger kikötő

Tárgy: Hét tenger kikötő Vas. Május 16, 2010 5:26 pm

First topic message reminder :

Nellond területe elnyúlik a tengerig, így rendelkezik egy kikötővel is. Hosszú cölöpökön álló stégek nyúlnak ki a víz felé, hogy kényelmesen ki tudjanak kötni a hajók. Ebben még az is a segítségükre van, hogy a parttól nem messze egy mesterséges szigeten hatalmas világítótorony áll. A fényét már messziről látni, és hívogatóan hat az eltévedt hajósokra. Itt állandó a hangzavar, ahogy a kereskedők kiabálnak, vagy a hajókapitány a matrózainak adja ki a feladatot. A legkülönbözőbb emberek fordulnak meg itt, hogy lássák a várost, eladják portékáikat, vagy rejtélyes tárgyaiktól szabaduljanak meg. Sok hajó és bárka fut be ide, van, hogy kalózok keresnek itt nyughelyet, de az is megesik, hogy előkelő hölgyek választják a vízi közlekedést a vonat helyett. Sötét lepelbe burkolózott alakoktól egészen a békésen játszadozó kisgyerekekig bárkit megtalálhatsz itt. Könnyű beleolvadni a környezetbe, hiszen bárki is lennél, nem fogsz szemet szúrni senkinek. Forgalmas terület, ezért a zsebtolvajok kedvenc lelőhelye, hiszen megtöltött pénztárcákat és különös varázstárgyakat rejtenek itt a táskák. A macskaköves kikötőből utcák indulnak szerteszét, hogy az ide látogatókat bevezessék Nellondba. Messziről érezni, hogy a kikötőt is körbelengi a mágia varázsa.

leírás Laura Wylee
név Cirelin de Sovalon

Vendég

*A másik itt lévő diák nem mondhatná magát igazán nellondi polgárnak. Nem jár errefelé gyakran, de ma reggel annyira kómásan ébredt, hogy muszáj volt kimennie a friss levegőre, és valahogy itt, a kikötőben a legjobb most. Kapaszkodik a mólóba, és pislog ki a fejéből a hullámok irányába. Aztán nagyot kordul a gyomra, emlékeztetve arra, hogy lassan nem ártana felkelni innen. Felmordul, és szépen feltápászkodik, majd nagyot ásít. Elindul a város közepe felé, hiszen most eléggé a szélén van, hamarosan viszont ismerősön akad meg a tekintete.* - Szevér! *Kiált a fiú után, majd kicsit gyorsabban szedi a lábait, hogy be is érje.* - Te is errefelé így kora reggel? *Fogalma sincs, mennyi ideje ül itt kint, neki ez még kora reggel. Szünetben? Simán. Megigazítja az oldalára akasztott gitárt, és felnéz a fiúra.*

Tárgy: Re: Hét tenger kikötő Szer. Dec. 29, 2010 12:15 pm

*A kölyök.. igen, a kölyök már megint itt van. Lassan teljesen Nellondi polgár lesz.* -Kösz Kaila, majd még jövök akkor! És jó szelet! *integet az éppen kifutó hajó után, miközben egy apró csomagot forgat a kezei között. Egy aprócska kis doboz. Kinyitja, megszemléli a benne levő nyakláncot, medaliont, amiért elküldte a hajót, meg a hajóst is, dehát mire való egy jóravaló boltos, nemdebár? Ráadásul fontos a megfelelő búcsúajándék is, és ez nem is annyira értékes, inkább szellemi, mintsem pénzbeli értéke van. Megnézegeti magának a dobozt, majd zsebrevágja, és elindul a kikötőben, hogy találjon valami árust, akinél ehet, mert lassan ebédidő is elmúlt, ő meg iszonyatosan éhes. Pénz van-e nála? Csak apró, amennyi kell, amennyiből egy kikötőben enni lehet, annál több nem is kell. Kicsit koszos farmer, szívósabb cipő, barna pulóver, és persze a jól ismert hőburok, meg a víz és latyak lepergető valami, hogy ne fázzon át teljesen, se át, se fel, se meg. Szőke haja most is csupa kóc, a szél bele-belekap, miközben tovább sétálgat, keresve a kedvenc ebédelőhelyét.*

Tárgy: Re: Hét tenger kikötő Szer. Dec. 22, 2010 9:06 pm

*Az iskola tartozéka. Ebben az esetben az iskola egyetlen olyan tartozéka, ami nem robbant fel. Ja, meg a szellemek... Amúgy szemrebbenés nélkül hagyja, hogy olvassanak a tekintetében, pedig ilyet máskor nem szokott tenni. Valamint nem csodálkozik rá arra, hogy választ nem kap. Nem szokott. Nem is azért csinálja. Most aztán végképp nem csak kísérletezik. Jackről és a stílusos belépőkről pedig egész könyvet lehetne írni, szóval nem is részletezném itt. Az okfejtésre kicsit vállat von, de továbbra is ott az a kis mosolyka a szája szélén.*
- Ahogy mondtad. Kellemes volt. *Figyeli a fiút, a reakcióit, a vonásait. Lassan tudatosul benne, hogy mennyire megijedt. Akkor, ott lenn... Hogy a 20 másodperce alatt mi minden futott át a fején, és hogy abból semmit nem tett meg. Élete már túl sokszor pergett le a szeme előtt, túl sokszor gondolta már végig, és nem tud dönteni. Felmerült a "mi lett volna ha", de soha nem tudott arra kérdésre válaszolni, hogy "jobb lett volna akkor?". Ott viszont nagyon közelinek tűnt a vég. A teljes pusztulás. És persze nem a saját maga mocskos kis élete miatt aggódott... Végül csak kicsit biccent a fiú szavaira, és elnéz oldalra. Amikor már nincsenek olyan sokan, mint a kikötőben, leveszi a fejéről a csuklyát, és haját kihúzza a köpeny alól. Nem néz a fiúra, csak lopva, a szeme sarkából. Úgy tűnik, ha a lányon múlik, most beáll a csend kettőjük között. És ja, hogy is mennek az iskoláig?...*

Tárgy: Re: Hét tenger kikötő Szer. Dec. 22, 2010 8:44 pm

*Jack nél a vörös szem nem is ritka. Inkább az izgatottság az, ami hosszú ideig tart, hosszabban, mint ahogy ez tartani szokott, de szemei vörössége nem nyugszik. Parázsló, halványan parázsló, izzó szemekkel figyeli Nellondot. A lány szavaira rápillant. Igen, sejtette, hogy a lány sejti, dehát Jack lassan az iskola tartozéka lesz, mint a postás torony, a társalgó termei, a kövek, a folyók, a madarak, vagy a személyzet.. A köszönömben tényleg minden benne van, ezt a fiú is érzi. Figyeli a lány szemeit, és mintha olvasna belőle, de nem válaszol, szemeivel sem. Hajóval jött, mert ez esett kézre neki, és nem akarta fárasztani a thesztrált sem, meg a stílusosság, illetve ezen könnyebb volt rejtőzni.* -Egy megszokott hajóút.. Semmi örvény, semmi hydra, semmi perverz, részegeskedő legénység. Kellemes út lehetett. Bár lehet, hogy ezek nem meglétele érdekesebb, mint meglétük. *mondja, kissé elgondolkozva, miközben ráfordul a főutcára. A lány szavaira, amiket tényleg furcsán ejt, illetve azt az egyet, csak megvonja a vállát, de semmi egyebet nem reagál. Finom, apró mozdulat, miközben közelebb vonja magához paripáját.* -Hazaértem. *igen, ő sem tekinti azt a helyet otthonának.* -Kisebb gubancok után hazatértem. *egészíti ki előbbi szavait, majd lesandít a lányra, de csak egy pillanatra, majd int fejével a főtér közepén levő kút felé, mielőtt Laura nekimenne. Kérdés, hogy Jozef szállít-e diákokat, vagy mehetnek házilag.*

Tárgy: Re: Hét tenger kikötő Szer. Dec. 22, 2010 8:26 pm

*Nem úgy tűnik, mintha fura lenne neki a vörös szem, de a biccentésre halovány mosoly fut át az arcán. Így aztán szépen elindulnak, Laura igyekszik felvenni a fiú ritmusát. Hallgatja a szavakat, érzi a különös kettősséget, de nem fogja szóba hozni, max megjegyzi magának. Ugyan van benne is valamiféle furcsa érzés, amit nem tudott még megfogalmazni, de majd sikerülni fog neki egyszer.*
- Eszembe sem jutna, hogy pont Te nem jössz vissza. *Válaszol egyszerűen, miközben kicsit mosolyog, majd a bókra csak mosoly a válasz, majd egyetlen szó, amiben aztán van minden.* - Köszönöm. *Közben Jack felé fordul, igyekszik a szemébe nézni, ha már vele beszél, és a továbbiakban inkább csak hallgat, de a mosoly marad. Persze közben felmerül benne, hogy miért épp hajón utazgatott, mikor repkedhetett volna is, ráadásul azt is tudja, hogy a vízi közlekedés nem épp Jack kedvenc időtöltése. Minden esetre a csipkelődő hangnem elhagyása miatt már ő sem alkalmazza ezt.*
- Semmi érdekes. Hajó, meg a többi. *Kicsit vállat von, és immár kicsit csendesebben, nyugodtabban kérdez. És előtte kicsit sóhajt is. Ebből tudni, hogy nem biztos benne, hogy jó a kérdés. De muszáj feltennie...* - És otthon ?... *Nem is fejezi be, de a fiúra néz, folyamatosan, miközben reménykedik, hogy nem fog semmiben elvágódni. Na meg ugye az "otthon" szót eléggé furán ejti ki. Valószínűleg csak azért, mert keveset használja, tekintve, hogy neki olyan nem nagyon van.*

Tárgy: Re: Hét tenger kikötő Szer. Dec. 22, 2010 8:09 pm

*Figyeli, ahogy a lány megfordul, a szemei még mindig vörösen izzanak, miközben figyeli a leányt. Nem, az izgatottsága nem nagyon akar csillapodni, de erre minden oka megvan. A pillantás számára pont elég, egy kisebb, finomabb biccentéssel viszonozza, miközben int kezével, és a paci máris megindul békésen, mellette, Jack pedig elindul, Laura mellett.* -Nem meglepő. Mondhatni, én vagyok az alapkő. Még a halál sem tud eltüntetni innen. Még egy olyan átkozott nőszemély sem.. *és a szavaiban valami különös, fura mellékíz, amit nem lehet pontosan leírni. Eléggé kettős érzelmeket mutat, néhány pillanatig, és mintha léptei is lassulnának. De amúgy sem siet. Ráérnek.* -Jól áll a fehér. Jobb, mint az a két csík volt. Az út? *kérdez vissza, miközben kissé kihúzza magát, arra törekedve, hogy egyben átérjen a forgalmon, mert nem egyedül utazott ugyebár a hajón sem. Nellond forgalmas. Most főleg.* -Lehetett volna jobb is. Nem egy Titan, de azért elmegy. A kapitány.. mindegy is. *legyint, miközben megrázza a fejét.* -Sima út volt, és ez a lényeg. A tiéd? *kérdez vissza, mint aki észre sem vette az enyhe, halvány, csipkelődő élt.*

Tárgy: Re: Hét tenger kikötő Szer. Dec. 22, 2010 7:59 pm

*Amikor meghallja az ismerős hangot, kissé kihúzza magát, és zsebébe rejti a bizonyos valamit, ami a kezében lapult. Egy lépéssel fordul teljes testtel a fiú felé, és egy kicsit elmosolyodik. Felszegi fejét, mire valamelyest látni lehet, hogy haja hófehér, de már nem csak két csíkban. Nem, válaszolni nem fog, pont elég az a bizonyos pillantás. Amúgy nem lepődik meg, hogy a fiúnál nincsenek csomagok, és még a halálpaci megjelenésén sem csodálkozik. Ő maga inkább tesz egy kis mozdulatot, mire a táskája a kezébe lebeg. Láthatólag nem túl nehéz, ami nem is meglepő, elvégre mágia van, meg ilyenek. Végül csak hozzáfűz valamit a szavakhoz, hasonló stílusban.*
- Úgy látom még Te is itt vagy. Nem túl meglepő... *Hasonló mosoly, és végül csak megvonja a vállát.* - Fogalmam nincsen. De megnézhetjük. *Jelenti ki, mintha mi sem lenne természetesebb, mint visszacsatangolni az iskoláig, és gyorsan megnézni, hogy mi van ott. Majd pár másodperc csend után teljesen nyugodt hangon kérdez. Persze ott az a kis csipkelődő árnyalat is benne, de kevésbé érezhető, mint eddig.*
- Kellemes volt az út? *Minden esetre még nem mozdul, csak akkor, ha Jack is elindul az iskola irányába.*

Tárgy: Re: Hét tenger kikötő Szer. Dec. 22, 2010 7:44 pm

*Ahogy az esti hajójárat lassan befordul a kikötőbe, a fiú egyre idegesebben figyeli a távolt. A kapitány morrant neki valamit, hogy lépjen hátrébb, mert beleesik a vízbe, de a fiú csak halvány mosolyt villant a kapitányra, valamint vörösen felizzó szemeit, és vissza is fordul, figyelve a vizet. Hívja valami, vissza az iskolába. Ujján ott a hideg, fémes érzésű gyűrű, melyen megcsillan a fény, a világítótoroyn fénye. A hajó beérkezik, a fiú egy laza mozdulattal löki arrébb a pallót, és lép a szárazföldre fekete köpenyében. Csuklya nincs rajta, nem érzi szükségességét. Bőre sápatag, mint mindig, szemei vörösen izzanak, mint mindig, ha izgatott, lábán ott a surranó, kezein a pántok és karperecek, nyakában két medalion, amit Christől kapott, és az a bizonyos aranyszínű valami. Ujján az Árnyékgyűrű, és érzi a jótékony, békés homályt. Lelki szemei előtt még lebeg a szempár, a mosoly, érzi a vér ízét a szájában, majd elsöpri az emlékképeket, amikor megpillant egy csuklyás alakot, utazóköpennyel.* -Tehát visszatértél.. nocsak, nocsak.. Minő meglepetés. *enyhe gúnyos, cinkos felhang érződik szavaiban, melyek hidegek, mint mindig, miközben a lány mellé lépdel. Nincs nála koffer, ami meglepő lehet. Nemsokára azonban kiléptet a hajóról a thesztrál, akire rá van kötözve a fiú holmija. Lassan, néma léptekkel suhan be a fiú mögé, megbökve annak hátát, mire Jack csak felpillant az állatra, finoman megpaskolja az oldalát, majd visszanéz Laurára. Kérdés, miért nem a hátason érkezett, ha egyszer itt volt neki.* -Minden odaveszett? Vagy te sem tudsz többet, mint én? *érdeklődik tovább a lánytól, mert azt látja rajta, hogy egyben, és épen van. Túlságosan is élő.*

Tárgy: Re: Hét tenger kikötő Szer. Dec. 22, 2010 7:24 pm

*Laura Wylee is visszatért. Nem maradhatott otthon, egy üres házban. Jönnie kellett. Meg ugye ő nem is tudja, hogy az iskola leomlott, elvégre mélyen volt a föld alatt, ahol a robbanást nem lehetett érzékelni. Fekete köpenyben érkezett, fején csuklya, így haja nem látszik, lába mellett egy fekete utazótáska, kissé kopott. A sötét kikötőben álldogál, ahol valószínűleg most is nagy a nyüzsgés, de tuti nem akkora, mint nappal. Ki tudja miért áll ott még most is. Talán csak tanakszik, hogy valóban vissza kell-e mennie az iskolába, esetleg még élvezi az éjszaka friss, hűvös levegőjét. Arcát az ég felé fordítva nézi a csillagokat, fekete leple alól szemlélve a fénylő pontokat. Ruhájából amúgy csak egy kis szelet látszik, farmernadrág, és egy sima fekete felső alja. Ez is csak azért, mert kezében szorongat valamit, amire lopva lepillant, miközben felemeli kezét. Pont a napfordulón halt meg. Pont a napfordulón éledt fel. Micsoda véletlen...*

Diák Hozzászólások száma : 87 Kaszt :

*Elég döbbenten hallgatja végig a dolgokat. Közben a földet bámulja, aztán amikor a másik elharapja a mondatot, csak kérdőn pillant föl. Szóra nyitná a száját, de végül vár. Mivel folytatódik a mesélés. Az egésznek a végén csak sóhajt egyet, aztán beletúr selymes hajába.*Hát ez...komplikált. Nem. Nellond lett az otthonunk. Nellond volt mindig az otthonunk. A Neza...*Megcsóválja a fejét, szája pedig fájdalmas mosolyra húzódik.*Már nem az. Akkor lesz megint az, ha újjáépítjük az iskolát. Elvégre, ahogy mondtad, az embernek meg kell védenie az otthonát. És ha arról van szó, akkor tataroznia is kell. Bár, én kétkezi munkát nem vállalok. Most voltam nemrég műkörmösnél.*Na, erről ennyit. Az ember azt hihetné, hogy egy másodpercre észhez tér a lány, de a következőben...A régi Selát látni. Persze, valószínűleg ez a kis incidens is formálni fogja régi jellemét.*És mégis mi történt tegnap?

Vendég

*Az oké, hogy ahhoz több kell, de most nem is arról a fajta elkanászodásról van szó... Hanem arról, ami szokása az amazoncsaládnak, és ami miatt már ő is megjárta. Csak figyeli unokahúga reakcióit. De nem lepődik meg. A kérdésre ugyanolyan komor tekintettel és hangon válaszol.* - Az iskola. Mindenki. És Darnak is el fogom mondani. Mindenkinek ott kellett volna lenni. Nektek valóban ez volt az otthonotok, és az embernek védenie kell az otthonát. Mi megtettünk mindent, de kevés volt... *Elharapja a mondatot, nem akar még többet mondani. Cseppet sem biztos benne, hogy a lányt érdekli. Aztán a kérdésre nagy levegőt vesz és belekezd.* - Az egész úgy kezdődött - tudomásom szerint -, hogy a kegyencek még elsőben emgtámadták az iskolát. Fogalmam sincs, mi történt akkor, és azóta. Tavaly nyáron ismét megtámadtak bennünket. Az első csata alatt Jerichot megölte Jack Darkfield, és pár nappal később a szakvezetők is követték őt. A harcok végül a kegyencek és Daronel Deneira győzelmével zárultak, és az Úrnő elfoglalta az iskolát.*Itt abbahagyja, hátha Selának kérdései vannak. Azt nem mondja el, hogy a szakvezetők valószínűleg mégis élnek... Ott még nem tart.*

Diák Hozzászólások száma : 87 Kaszt :

*Amikor lefejti magáról Chleo a lányt, akkor kissé esetlenül huppan a fenekére, de ahogy meghallja a hideg hangot, hirtelen elakadnak könnycsatornái. Mellesleg nem fog elkanászodni Sela. Ennél azért több kéne hozzá. Megtörli arcának nedves részét kabátja ujjával, majd feláll és karbafont kézzel néz unokanővére felé. Már rajta sem látszanak az előbbi érzelmek, csak szeme tükröz egy parányit belőlük. A kérdésnél meg csak felvonja szemöldökét.*Igen? És ki az a mi, akik állítólag számítottak rám? De azért remélem, hogy Darnak is ezt fogod mondani. Hogy rá is számítottak mások.*Hangja hidegen, de nem olyan magabiztosan cseng. Még mindig össze van zavarodva. Általában szeret a középpontban lenni, mindenről tud, magabiztos és rideg, mégis Miss. Népszerű. De most...Csak neki támaszkodik az egyik cölöpnek, és onnan nézi a hajókat. Végül ismét nővére felé kalandozik tekintete, kicsit megtört, és halkabb hangon teszi föl kérdését és kérését.*És....mégis mi folyik itt? Chleo. Én nem értek most semmit. Kérlek...mondd el.

Vendég

*Habos fürdő... Cöhh. Ha tudná, hogy Marisela mit csinált, miközben ők odalent az életüket kockáztatták, akkor nem is tudja, mit csinálna vele. De az biztos, hogy nem lesz túl kellemes. Na igen, megvannak a trükkjei neki is. Mikor valaki egyszer csak hátulról átöleli, ő reflexből kap pszionikus karperecéhez, hogy herkulesi erővel jól elvegye a kedvét az illetőnek az ölelgetéstől, de aztán mikor meglátja, hogy a "gazember" csak unokahúga, fellélegzik. Persze, most össze kéne tartaniuk, de ugye Chleo nem hagyhatja, hogy elkanászodjon a csaj. Lefejti magáról Marisela kezeit, és nyugodt, hideg hangon teszi fel a kérdést.* - Hol voltál tegnap? Számítottunk rád. *A belül kavargó érzései nem ülnek ki az arcára. Tökéletesen nyugodtnak látszik, már csak azért is, hogy Marisela megnyugodjon. Na persze most mindenki fél...*

Diák Hozzászólások száma : 87 Kaszt :

*Friss levegőre van szüksége. Egyszerűen felfoghatatlan, ami tegnap történt. Hisz egyik pillanatban még a fürdőszobában készített magának egy habos fürdőt, a következő pillanatban pedig robbanás, majd a palotában a márványpadlón. A bátyjával együtt. Az, hogy néhány napja megismerkedett unokanővérével valahogy elkezdte kötni az iskolához. Talán mégsem annyira szörnyű az a hely. Ahogy elteleportálódott és a palotába érkeztek, csak döbbenten pislogott, majd utána elkezdte a szokásos arisztokratikus hóbortjait sorolni a szolgáknak. De aztán kirohant az utcára és már nem látta, amit szeretett volna. Arcán könnyek kezdtek folyni, és kivételesen nem a drága ruhák érdekelték a legjobban. De mellette mélységesen össze volt zavarodva. Hogy kerülhetett Nellondba? Miért pont Palmyrához? Nem mintha nem örülne neki, csak annyira....abszurd. De most a kikötőnél jár. Még a tegnapi ruha van rajta, és kezei között az egyetlen megmaradt tárgyát, a Chanel táskát szorongatja, meg a benne lévő pár dolgot ellenőrizgeti. Pálca, egy közös fénykép Darral, egy régebbi, kopott fénykép, amin a Penthesilea család néhány tagja van. Egy levél otthonról, meg a mindenféle kütyüi. Nekromanta gyűrű, AMM medál, satöbbi. Aztán hirtelen megáll. Megint nem hisz a szemének. Megint elkezd könnyezni, és sírva rohan nővéréhez, és hátulról térdel le hozzá és öleli át.*

Vendég

*A hajnalig tartó beszélgetés Samy-vel kicsit megnyugtatta. Most már nem aggódik... Annyira. Na persze még mindig iszonyatosan fél. Félti magát, félti a családját, a barátait, a szerelmét, az otthonát... Még szerencse, hogy a nővére Nellondban lakik. Így nem került messze az iskolától, és ki tudja venni a részét annak újjáépítésében. És ki is fogja. Igaza volt Samy-nek. Egyelőre azonban magányra van szüksége... Magányra, hogy fel tudja dolgozni magában a dolgokat. Hogy Marisela és Dar nagy valószínűséggel elmentek... Vagyis ő nem látta őket a palotában. De vissza fognak jönni... Talán már itt is vannak... Talán el sem mentek... De egy biztos. Hogy minden rendben lesz. Talán eljött az a pillanat, hogy a nellondi családok legújabb generációjának kell összefognia. Hiszen jóformán csak ők maradtak itt.
Ahogy a kikötőben sétál, bámulja az ott horgonyzó hajókat, és a sirályokat. Most már meg sem fordul a fejében, hogy elmenjen. Nem. Neki itt kell maradnia...Leül a mólóra, és nem zavarja, hogy hideg, és vizes... Csak ül, és lóbálja a lábát. Campary hiánya fel sem tűnik neki. Még bele sem gondolt abba, hogy a macska valószínűleg elpusztult...*

Vendég

*Nos, úgy tűnik ismét figyelmen kívül hagyják első kérdését, másodikra viszont választ kap. Haladunk. Megtudja, hogy Daniel Egyiptomról szóló könyvet forgat a kezében, ő odavan Egyiptomért, meg a történelméért, így felcsillan a szeme annak ellenére, hogy a fiúnak annyira nem jön be az olvasmány. Hogy mióta van itt? Jó kérdés. Csuklóján mindig ott lifeg az ezüst karórája, mágikus persze, de reggel nem nézte meg. Ahogy most rápillant, háromnegyed 4-et mutatnak a mutatók, zavartan megvakarja buksiját és a fiú felé pillog.*
Sajnálom Dan, dolgom van, de te élvezd csak a napsütéses szombat délutánt. Remélem még összefutunk. Szia!*Integet a fiúnak pár méterrel messzebbről, aztán szapora léptekkel megindul a Jenilia felé, ahol egy gyors ugrással átlibben a tükrön és a Labirintus lépcsőit kettesével szedve eltűnik a Kúriában.*

Diák Hozzászólások száma : 76 Kaszt :

*Daniel ránéz*- Ilyen történelmes könyvet kezdtem el egyiptomis szent szart bár nem is tudom nem olyan érdekes amilyennek gondoltam.. és te mióta vagy itt?

Vendég

*Figyelmesen végighallgatja a fiút, arca néhol megrándul, és kavarognak benne olyasfajta gondolatok, hogy örülök, hogy rákérdezel nincs e semmi bajom, és hasonlók. Aztán felkapja táskáját, és egy nagy lendülettel a tigris mellé érkezik, aki azért arrébb ugrott nehogy ráessen a lány vagy ilyesmi. Megigazítja a ruháját, és szoknyája farzsebéből előkerül egy hajgumi. Lófarokba fogja a haját, biccent a fiúnak, hogy szívesen sétál el valamerre.*Igazából gondolkodni jöttem ki. Meg olvasgatom az újságot, hátha kiderül még több részlet a Teaházról. Te olvastad azokat a híreket?*Csevegő a hangja, persze fellelhető benne a kíváncsiság és az izgalom is. A nap még mindig ragyogóan süt, néhány felhő zavarja csak meg a tökéletes összképet. Talán elkóboroltak égi nyájuktól a magasban úszó bárányok, és a Napot gondolják a pásztoruknak? Talán. Valamivel messzebb kerülnek a kikötőtől, tompulnak a zajok, hallható már madárcsicsergés is. Attól a pár madártól ami még nem szedte a sátorfáját és indult meg melegebb vidékek felé. Aztán a lány szeme a fiú könyvére téved.*
-Mit olvasol?*Próbál társalogni, mert a srác nem tűnik bőbeszédűnek.*

//fagy//

Diák Hozzászólások száma : 76 Kaszt :

*Daniel Visszanéz*-Sétálgatok Olvasgatok kissé unatkozom semmi egyebet,S te?*Közbe vissza fordul és odamegy hozzá*-nincs kedved sétálni valamerre*Daniel a vizet nézzi és közbe elbambul*

Vendég

*Merengve bámulja a vizet, néhány halacskával szemez, miközben lefelé hajolgat és próbálja elkapni őket. Most kicsit olyan mint egy macsek. A tigris békésen durmol, néha felfigyel egy-egy elrepülő sirályra, de még ők sem tudják megzavarni a sziesztáját. Ám amikor hirtelen egy ismerős hang csendül fel, Ashley konkrétan a szívroham jön, és ezután csak egy halk sikkantást és egy nagyobb placcsanást lehet hallani. Néhány másodperc múlva buborékok kíséretében feltűnik eramire diákunk, némileg szúrós tekintettel nézve Dan felé, aki elvileg csak köszön és tovább megy. Vállat vonva mászik fel a stég melletti lépcsőn, aztán egy bűbáj segítségével megszárítja magát, és visszaszökken a cölöpre. Ügyeskedik rajta egy ideig, forog, hogy Daniel merre is lehet. Amikor megpillantja nem is olyan messze a fiút, akkor egy kis mosolyt erőltetve magára integetni kezd neki.*
-Szia! Neked is szép napot. Mi járatban vagy erre?*Hangos, próbálja túlkiabálni a kikötő "természetes" zaját. a kérdés már csak az, hogy ezt meghallja e szaktársa.*

Diák Hozzászólások száma : 76 Kaszt :

*Daniel épp arra sétál meglátja az ismerős arcot majd odamegy hozzá köszön neki illedelmesen majd tovább sétál a könyvel a kezében hisz mindig van nála valami kacat *

Vendég

*Szép idő van Bulgáriában, és a Nap sugarai most a Nezabart és az alatta elterülő Nellond nevű városkát is cirógatja. A kikötőben már ilyenkor nagy a zsibongás, a forgalom, és emberekből is van elég sok. A nagy része kereskedő, matróz vagy épp egy hajóskapitány. Néhányan kiabálnak egymással, mások a hajójuk fedélzetén álldogáló, kapitányukat leső alkalmazottaik felé adják ki az utasításokat. Egy-két férfi hatalmas ládákat cipel, odébb meg egy hajóról pakolnak lefelé mindenféle zsákokat. Ő pedig az egyik cölöpön üldögél. Az egyik félreesőbb stég mellettin, néhány méterre a vízben. Szépen átugrott ide, a tigris pedig a stégről figyeli társát. Amaz pedig a kikötő forgatagába merül bele, messziről pedig még néhány kofának a hangját is ide hallani, mert azokban az asszonyokban van ám kurázsi. Rajta pedig vastag harisnya, térd ölé érő szoknya, egy top meg felette pulcsi, mindkettő V-kivágású. Nyakában három nyaklánc is lóg, a saját, csepp alakú medálja, az "A" betűvel ellátott, és Narcis csicsás nyakéke. A cölöpből kiálló néhány szögre pedig a táskáját akasztotta, barna színűt, melyen a két jelvény himbálózik.*

Tárgy: Re: Hét tenger kikötő Kedd Okt. 26, 2010 7:59 pm

// Fagy, majd folyt. köv //

Tárgy: Re: Hét tenger kikötő Kedd Okt. 26, 2010 7:55 pm

*Natsukeru megmosolyogja a választ, láthatólag teljesen hatalmába kerítette a lány csábereje, de a köynvet sme a borítóról kéne, hogy megítéljék az emberek. A beszélgetés ötletére eleinte nem tudja, hogy hogy reagáljon, de ideje még jócskán akad, szóval úgy önt, hogy belemegy.* -Rendben, egy kis beszélgetés nem árthat. *S közben egy kis biccentéssel is kimutatja beleegyezését. Mikor mindenki eldöntötte, hogy társalgás lesz, s esetleg valakinek sikerült egy asztalt választania, akkor jómaga is megindul az asztal felé, ahogy nyílván majdan mások is teszik, ha epdig nem megy senki még, ő sem. Még így is a háttérben marad inkább, a legkevésbé sem veszi fel a vezető szerepét. Még úgy sem, hogy csak a logikásabbak lássák a dologban a vezetni vágyást.*

Vendég

*Na igen, csak nemesfiúnak, alapító-család tagjának magyarázd, mit nem kéne/szabad megtennie. Ráadásul meglehetősen lázadó tagjának, aki ettől függetlenül tisztában van vele, hogy ki tudja hisztizni, hogy a családja elbánjon azzal, aki vele bánt el. (Vagy legalábbis naaagyon erősen reméli, hogy bejön a "hé, a mi öcsénket csak mi bánthatjuk"-elv.) Felvonja a szemöldökét, és összefonja maga előtt a karját, mikor Natsukeru elbeszél mellette, majd könnyedén Ayaméhoz fordul, hogy a nővel foglalkozzon, és levegőnek nézi a másikat.* - Csökkenne a látogatás? Igen, mintha nekem is feltűnt volna már... *Gondolkozik el, de persze ő eléggé gyakran jár oda, tehát rá nem lehet fogni, hogy az ő hibája lenne.* - De a túlzott bezártságot korántsem értem. Beszélgetni? Hát, lassan mennem kellene, de még néhány percet szívesen maradok... régen... beszélgettünk. *Fejezi be a mondatot.*

» Viharos tenger