Festmények világa

*Amikor a vízkutya vonyítva zsugorodni kezd, valaki a lány mögött elenged egy főnixvarázst, és bár nem látja ki lehetett, de később megtudja, hogy Nikorina volt az az okos, aki kitalálta, hogy mit kell tenni. Nélküle lehet, hogy még mindig küzdenének az elementálokkal, és tennék még végelgyengülésben ki nem múlnak. Aztán a főnix egy mondatcsíkkal maga után semmivé foszik a lány szeme láttára, legalábbis neki úgy tűnik, és akkor a Jacknél található kőre lesz figyelmes. Oda is menne hozzá, de valami szinte a grabancánál fogva kivágja a képből, amiben most egy szivárványos naplementét lát. Felállva leporolja magát, majd csak enyit morog:* -Még jó, hogy egyáltalán két követ kozott az a szélfejű nő! *De azért hálás az ötletért neki. Bevárja a többieket, és ha Karen igényli, akkor egyött mennek a Naxis főhadira sebeket nyalogatni. Ha pedig nem, akkor egyedül húz el a zuhany alá, kizokogni magából a szakkör előtti feszültséget, hogy helyet tudjon engedni anyja emlékének, és hálát adni a légelementálnak, hogy visszaadta azt neki.*

// Köszönöm szépen a játékot! Naaaagyon tetszett! ^^ //

*Nikorina szavaira csak felpillant a lányra, majd a pálca már villan is a kezében, és egy halk, elsuttogott, sziszegő varázsige után visszatér a kő figyelgetéséhez. A lábbilincselő átkot pedig minden bizonnyal eltalálja a lány lábát, hiszen Jack pont akkor lőtte ki, amikor Nikorina varázsolt, így nem igen van esélye egyérszt, hogy észrevegye a fiú varázslatát, aki messze is, mögötte is van, tehát arra is eléggé nulla az esély, hogy elugrik előle. Amikor aztán a főnix előröppen, és meghallja a szélsármányok énekét is, egy cseppet felfordul a gyomra. A melegedő, remegő kőre rászorít, és amint megjelenik a szivárvány, ők már ki is jutnak innen. A fiú ügyesen kipörög a zuhanásból, majd feláll, leporolja magát, hátrasandít a képre, aztán visszanéz a kezében levő kőre, halványan elmosolyodik, feldobja, elkapja, zsebrevágja, aztán int az ocelotnak, és nemes egyszerűséggel távozik a helyszínről.*

//kössz a szakkört, jó volt! Gratula! //

*A vízkutyuk hullanak mint a legyek, de az igazi megoldást mégis Niko találja ki, ami összefügg mindennel. A negyedik, még jelen nem lévő elem, és egy szárnyas lény. Így amint elhangzik a megfelelő, tűz alapú varázslat, az egész helyet betölti a tűz, de nem égeti a diákokat, csak a kutyák tűnnek el. A tájat sem rombolja, és szépen magától eltűnik. Csak egy kis izzó mondatot hagy maga után, fenn a levegőben.

Híd, de sosem építették, színes kövét nem festették
Földből nyúlik mindkét vége, mégis felvezet az égbe
Senki nem szed rajta vámot, széles útját mégsem járod,
Mert a hídfőt nem találod...

A megidézett főnix pedig felrepül, és amint odafenn eltűnik, a szélsármányok suttogó hangjából most egy szó áll össze. Szivárvány. Így aztán a hős megmentő mégis Nikorina lesz, aki főnixmadarat idézett. Mindeközben a kő, ami a fiú kezében van, kavarogva színeződik el. Sárgára, lilára, és megannyi más színre is, miközben melegedni is kezd, és mintha remegne a Jack kezében. Majd egy szivárvány jelenik meg, és egy villanás alatt kijutatja a diákokat, vissza a képtárba. Amikor visszanéznek, hogy milyen képből is estek ki, egy szivárványt látnak az alkonyban.*

// Köszi a részvételt, nem ilyen hosszra terveztem, de elhúzódott ^^" //

*Amikor a lány érzékeli a morgást, a hang irányába fordul, és az első vízelementál lényre rávarázsolja a párologtatást.*
-Sine Aqua!
*Amennyiben eléggé erősen koncentrált, talán fájdalmat tudott okozni a vizilénynek azzal hogy elpárologtatott belőle. Reménykedik, emrt hírtelenjében más varázslat nem jut az eszébe.*

/Ezzel a varázslattal vizet párologtathatunk el különböző felületekről. Kezdetben még nem tudunk túl sok vizet egyszerre elpárologtatni, de a nagy varázslók tavakat is képesek párává alakítani./

//Családi okok miatt (anyának agyára megy, hogy egész nap a gép előtt ülök) sajnos mennem kell. Jó volt a mese, kár, hogy pont most kell mennem.//

*Fintorogva tűri, hogy a lény hozzányomja az orrát az övéhez, majd felpillant, ahogy a nő megszólal.* ~Hát, ez se tartott sokáig~ *gondolja, aztán elindul a kristály felé, viszont mikor annak zöld színébe fekete vegyül, reflexből hátrálni kezd, olyan gyorsan, ahogy csak elesés nélkül tud. Nem túl biztos benne, hogy a másik kristály mire való, egyáltalán, hogy miért hozta magával a nő, akit egyébként - úgy gondolja - ráér akkor sajnálni, mikor már kint lesznek, és esetleg azt látják, hogy nincs a helyén. A földön heverő kristályt figyeli, még akkor is, ha az átkerül Jack kezébe, és közben elindul a folyónak azon pontjához, ahol az áthalad a falon, hátha talál valamit.*

//Áhh, sajnos nekem is mennem kell, pedig most válik izgalmassá :/ További jó játékot!//

//Áhh hirtelen közbejött valami, úgy néz ki mennem kell. Lezárni sem tudom már. Jó volt a mese, bár nem tettszett annyira. De a légsárkányok hatása nagyon bejön és kell is majd az elkövetkezendő napokban sepp szmára.. Köszi szépen//