Festmények világa

*Meglepődik, mikor meglátja a lényeket, és nagyon élvezi a repülés lehetőségét, és persze az istállóillatot, ami immár négy éve a kedvence. Nevetni nem nevet ugyan, de az arcán egy nagyon ritkán látható, boldog mosoly terül szét. Egy kicsit ügyetlenkedik, aztán feljebb repül, és végül picit hátradől, amitől a csuklya lecsúszik a fejéről. Odakap, hogy visszahúzza, és remélhetőleg nem pottyan le a hirtelen súlypontváltástól. *

* Mivel semmi érdemlegesett nem találl a vízben kiszáll és nedves lábát párszor megrázza, majd csak egyszerüen vissza veszi rá a szandált. Ekkor megpillant egy okapit és mivel épp van nála trópusi gyümölcs, óvatosan oda megy hozzá és megeteti. Majd egy csendes, suttogás szerű hangot hall, mej hallatán megborzong és hátán végig fut a hideg. Érdeklődve tekint a hang iránya felé mikor is meglátja a barlang falán lévő rajzot, mely előtt ott áll Jack. Egy pillanatig furcsa, zavaró érzés fogja el a fiú láttán, a bálon lévő kép ugrik be gondolatai közé. De mindegy nem foglalkozik ezzel,mivel a rajzok életre kelnek és egy sárkenyszerüség felé is tart. Ráemeli pálcáját, hisz nem tudhatja előre, hogy ártalmatlanok. Majd mikor érzi, hogy a talaj eltűnik lába alól meglepődve pillant körbe és egy pillanatra elveszti egyensúját. Végül összeszedi magát és próbálja írányítani saját magát, hogy merre haladjon. Ha lehetséges akkor a kristály felé lebeg és megérinti azt. Közben friss eső illat csapja meg orrát. Hátrafordul az őt felemelő lényhez és hihetetlenkedve csodálja. *~ Csodálatos~* Gondolja és arcán egy boldog mosoly suhan át.*

*Amikor a dal és a tüzetes kutakodás egyszerre előcsalja a furcsa lányeket, Gaea ösztönösen támadóállásba merevedik, de amikor az első lény hozzádörgölőzik, és édasanyja rég elfeleett illatával lengi körbe, elkepja valamiféle furcsa boldogságérzet. És örömkönnyek között hagyja a lénynek, hogy szálldosni hívja. Felkacag, ahogy széles ívben felfele repül, sorban a többiekkel, már aki jön, majd lecsap a magadból, és elhúz volt szerelme mellett, mint a baj emlékéről is elfelejtkezett kisgyermek, akit megbüntettek, de nem akarja elfogadni a büntetést, mert szerinte nem csinált semm rosszat. Aztán leteteti magát a lénnyel a talajra, ahonnan indult, és hagyja, hogy a többi lénnyel együtt az ő Anyaillatú lénye szálljon kerengjen, csodálatos ívük pedig meg-meg csillanjon a kristályon átszűrődő fényben. Hallja hogy Sepp tüzet kér, talán rá akar gyújtani (?) de mivel ő nem a legjobb tűzvarázsaltokban, és nincs nála öngyújtó, inkább hangosan passzolja a kérést.*

//jajj, oké, akkor bocsi :S utánaolvasok, az etetős részt meg akkor vissza //

//ja, még annyit szeretnék kérdezni, hogy ezekkel az állatokkal (okapi, papagáj), mit lehet kezdeni? úgy értem, leírhatom, hogy mit csinálnak, vagy ez is a kalandmester dolga? Esetleg be lehet őket fogni, olyan háziállatféleségnek? Bocsi, de még ekzdő vagyok itt :S//

*A barlangra határozottan kíváncsi, és mikor látja, hogy félhomály van, eloltja a pálcáját, hisz így anélkül is lát. A lehető legközelebb megy a forráshoz, bele is nyúl a vizébe, ha lehetséges. Az egész helyet igyekszik feltérképezni, de a szépség iránti tisztelete nem látszik kívülről. A többiekre is vet pár pillantást, hogy vajon ők mit csinálnak, aztán a figyelmét ismét a környezetére irányítja. Észreveszi az okapit, és jókedvűen elmosolyodik a zebra-szerű állat láttán.*

*Amikor a lány észreveszi, hogy van elég fény a barlangban, eloltja a fényvarázsta pálcáján, majd begyalogol a barlang közepére és alaposan körbenéz. :A hely gyögyörű. A beszűrődő fény, kicsit éles miost szerinte, de ezt csak az idegállaptának tudja be. Miután alaposan körbekémlel, elkezdi a viszhangot próbálgatni, majd a harmadik próba után belefog egy gyerekdalba, amit még az anyukájától hallott. nem tudja, menynire jó az akusztika, de reméli, hogy a hangja nem bontja rájuk a csodaszép barlangot, vagy belezik ki a fals hangjáért a többiek. *

/Ez a kép még jobban tetszik! ^^/