Festmények világa

Tárgy: Festmények világa Hétf. Jún. 21, 2010 9:16 am

First topic message reminder :

Kizárólag mese alkalmával használható!

Tárgy: Re: Festmények világa Hétf. Jún. 21, 2010 5:01 pm

*A félhomályban remekül kiigazodik, így nem varázsol, hisz sötét sincsen, és van egy remek ocelotja, ha hirtelen jönne a sötétség. A kisebb, szűkebb folyosón egészen könnyed léptekkel suhan át, mondhatjuk, hogy suhan, aztán a kiszélesedő barlangnál sem áll meg, beljebb és beljebb törekszik. Az ocelot lemerészkedik a víz széléhez, és belekortyol a patakba, míg a fiú inkább a zöld gyepen marad. Nem igen szereti a vizet, sosem kedvelte, és úszni sem tud, így nem megy közel, az a biztos. Az ocelot beleshet a vízbe, úszni tud, és annyira nem is mély. De jobb a békesség, Jack szerint, jelen pillanatban. Az ocelottól nem megy messzire, figyel a megfelelő távolságra, és a falat kezdi el szemlélgetni, finoman végighúzva rajta a kezét, hátha talál valami rúnát, rovátkát, kristályokat, vagy bármit, ami megmutatja, miért is van itt ilyen kellemes félhomály, ha ez egy barlang, vagy mi lehet itt olyan különleges. Falakat néz végig, a köveket, felnéz, egészen a messzeségig, a barlang tetejéig, aztán lefelé is emgvizsgálja, lehajol, és a füvet végigsimítva nézi a barlang alját, ahol a kő, és a föld találkozik a fűvel. Ha teheti, bele is nyúl a földbe, kihasználva földmágusi képességét.*

Tárgy: Re: Festmények világa Hétf. Jún. 21, 2010 5:00 pm

* Mikor egyre beljebb érnek a barlangban, eltátja a száját. Egy csodálatosan szép látvány tárul a szeme elé. Az elemek csodálatos együttléte. A föld és a víz kettőse. A fiú tekintete elveszik a természet ily szintű együttélésén Korábbi dühe szinte egy pillanat alatt eltűnik. Mély lélegzetet vesz a barlangban lévő levegőből. Majd tüzetesebben is körbetekint. Tekintetével az elemeket keresi, ha már a kép festője légmágus volt. S reméli hogy észrevesz valami furcsaságot.*

Tárgy: Re: Festmények világa Hétf. Jún. 21, 2010 4:58 pm

[Liliya]

-Nem bánod, ha csatlakozok hozzád?
*Kérdezte Liliyától. Amint tovább mentek, elérkeztek egy gyönyörű helyre.*
- Nagyon szép. Neked is tetszik?*fordul a lányhoz.*
~Ezért már megérte eljönni.*gondolja, és csodálattal nézett körbe.*

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*A diákok már befelé haladnak, és először egy keskeny, kétszemélyes folyosószerű részen kell áthaladniuk. Persze minden varázslat sikeres, bár nincs olyan nagy szükség rá, hiszen csak félhomály van. Már az elején is hallanak vízcsobogást, és úgy 10 méter után már látják is, hogy az út egy kicsit kiszélesedik, és egy patak szeli ketté az utat, ami bentről folyik kifelé, majd valahol eltűnik egy nyíláson, a barlang falának jobb oldalán. Ahogy tovább haladnak, még 30 méter után már fel is tárul szemük előtt a nagyobb barlang, ahol a vízesések folynak le a sziklákról, mint megannyi csobogó. A fény egy hatalmas, fehér kristályon keresztül ömlik be a barlangba. Mindenhol alacsony a vízszint, max két arasz mély, szóval nem nagy baj, ha valaki belelép, bár a cipője rendesen el fog ázni. A víz nélküli talaj teljesen stabil, és puha zöld fű borítja. Most jön az a rész, hogy körbe kéne nézni, és megtalálni azt a valamit, amitől a barlang megmutatja hatalmát, és megnyitja varázslatát a kíváncsi szemek előtt.*

Vendég

- Ohh. Értem. Köszönöm szépen a válaszát.* bólint egyett udvariasan Kathleen Wingsnak, majd vissza sétál Gaea mellé. Figyelmét nem kerülik el a hangocskák. Nevetgélés, szárnycsapkodás. Összehúzött szemöldökkel néz jobban körül, majd mielőtt még meg rémülne, hogy már megint mik ezek, rájön.*
- Tündék?* kérdi kicsit megdöbbenve. Aztán csak meghúzza a vállát és továmegy. Nem tudja, hogy min lepődött meg. Hisz ez egy festmény. Már magában elég abszurd, hogy egy képben sétafikálnak, egy kis ártalmatlan tünde már semmiség. Amint haladnak befordulnak jobbra, majd hirtelen meg változik az időjárás. Megborzong egy pillanatra a felkavarodottt levegőtől, majd csak megdürzsöli csapasz karjait. Türelmesen végig hallgatja a nőt és a végén felsóhajt.*
- Remek! Megint egy barlang. A multkori óta valahogy jnincs, hozzá sok kedvem.* mondja kedvetlenül, de elő kapja pálcáját és ő is előrébb megy, majd belép a barlangba.*
~Kerssük a fényt... oké.~* Mondja magában és közben ő is elsuttog egy Lumost, mert nincs kedve a sötétben hasra esni..*
- Lumos!* ejti ki a száján a varázsigét mire pálcája hegyéből fény tör ki.*

//Lumos - Fényteremtés
Egy világító kis fénygömb jelenik meg a pálcánk végén. A bevilágított terület viszonylag kicsi, csak a használó körül kb. 2 méter sugarú kör//

Tárgy: Re: Festmények világa Hétf. Jún. 21, 2010 4:52 pm

*Sétál és hallgatja a nőt. Már nem kérdez, hisz az összes kérdésére kapott választ. Néha-néha felkapja a fejét a halk nevetésre. Rosera sandít.*
- Ezek legalább vidám nevetések. *Suttogja mosolyogva. Sétál továbbra is előre. Egy barlanghoz jutnak. Hátra pillant. Úgy tűnik neki, mintha egy reszkető fátyol takarná az erdőt. Nem foglalkozik vele, inkább a barlangba megy szépen lassan. Nem gyújt fényt, csak egyenesen megy, mint ahogy a nő mondta nekik. Szemével kutatja a fényt, bár lehet, hogy ez csak egy metafora, ki tudja.*

//Bocsi, de én általában mindig kések a szakkörökről, szóval nem tudok etetni Sad

//

Vendég

*A tündéreknek nem tulajdonít különösebb figyelmet, a papagájnak pedig nem tud mit adni, pedig szívesen megetetné, de így csak egy mosolyt tud adni neki, amit nem is lehet látni a csuklyától. A nő szavaira megvonja a vállát, aztán a többiek után szabadon ő is előveszi a pálcáját, elmotyog egy Lumost, majd belép a barlangba. Érdekli, mit találnak majd, de valószínűnek tartja, hogy a másik felében majd egy másik portréalak várja őket. Igyekszik minél többet látni a környezetéből.*

Vendég

*Miután látja, hogy a papagáj kapott kedvére valóbb eledelt, megvonja a vállát és besétál a többiek után a barlanga. Elsuttog egy lumost, s megnézi magának a barlangot, ami...nos, számára csak egy sötét, ilyesztő barlang, a sok közül.*

Tárgy: Re: Festmények világa Hétf. Jún. 21, 2010 4:49 pm

*A válaszokat kíváncsian meghallgatja, főleg azt, hogy ki festette, és eléggé meglepi, hogy egy önarckép. Dehát, a mágusvilágban mi ne lenne meglepő? *mosolyog egyet, közbe-közbe el-el kapva egy sunyi, vagy éppen vidám pillantást a bokrok, ágak mögül, kuncogást is hallva, így magában örömmel nyugtázza, hogy bizonyára tündérek vannak erre, akik, minden bizonnyal félnek ettől a sok diáktól. Amikor jobbra kanyarodnak, Stray visszakullog gazdája mellé, ő sem tudja, miért, szimpla megérzés. Aztán megváltozik a helyszín és az idő is, barna hajzuhatagába belekap a szél, kapucniját is megcibálva, meg a daimon bundáját is. * ~Na, most jött el a kaland.~ * egy valódi mosolyt mutat, és érdelődve fordul vissza, rápillantva a furcsa fátyolra .. * -Ez érdekes .. *jegyzi meg halkan, miközben visszafordul, és a nőre pillant. Sejtette, hogy ez lesz, várta már, hogy mikor nem mehet tovább a nő, szokás szerint. Amikor elhalad mellette, biccent egyet neki, és a többiekkel együtt elindul a barlang bejárata felé, ujjai a kard markolatán táncolnak, miközben varázspálcája is előkerült a pulóver zsebéből. A papagályra csak futólag vet egy pillantást, elede nincs, pedig ha lenne, adna ő szívesen. Beérve a barlangba pálcája már jobb kezében van, és felkészül minden lehetséges "támadásra."*

Tárgy: Re: Festmények világa Hétf. Jún. 21, 2010 4:46 pm

[color=mediumaquamarine] * A légmágus szóra felkapja a fejét és érdeklődve pillant a fesmény alakjára. Igen, innét volt ismerős a neve. A fiú már tudta, hogy találkzott a festmény nevével. Hát már azt is tudja hol. Egy érdekességek részben. Kérdésére nem kap választ ugyanis a kép lakója már el is tünik, így most itt állnak a barlangnál. A fiú azonnal belépdel. Ha meg kell hallnia akkor jobb gyorsan túlleni rajta. Így hogy most pálcája nélkül védtelen. Már csak az ösztöneiben bízhat és a szerencséjébén.
Az időközben megjelenő papagájt, természetesen megeteti egy kis mogyoróval amely a zsebében pihent, ugyanugy mint többi állateledele.* [/color ]

Tárgy: Re: Festmények világa Hétf. Jún. 21, 2010 4:46 pm

*A nő válaszát emghallva csak röviden biccent, miközben magában eltöpreng. Légmágus, magas helyek, tehát minden bizonynal egy szeles, hegyes vidékre vezet az útjuk, talán felhőket néznek, vagy valami forgószeles "mókában" lesz részük. Halkan, magában konstatálja a dolgokat, miközben tovább léptet, és hallgatja a nő további válaszait. A terepet annyira nem figyeli meg, csak a visszautat, hogy majd visszataláljon, bár úgyse erre fognak visszatérni, így lényegtelen. De a biztonság kedvéért megjegyzi a dolgokat. Amikor az orra viszketni kezd, akkor értetlenül vakarja meg, és éppen pillantana körbe, amikor hallja gondolatban a közvetítést, és helyzetjelentést. Az ocelot kedvesen nyomja az orrát a lénynek, majd kicsit feljebb szegi a fejét, mintha arra vigyázna, hogy a lény ne essen le, majd csak kapja a fejét, de nem a száját a kis lény után, szemeivel figyeli, ős kicsit meg is ugrik, felágaskodik, de nem kap a lény után, csak figyeli, nem akarja se bántani, se elijeszteni. Amikor az úton egy vörös tollú papagájt pillant meg, akkor az övtáskájához nyúl, kivesz belőle egy kevés mogyorót, majd közelebb lépdel a papagájhoz, kinyújtja felé a kezét, amiben ott a mogyoró. A madár közelebb röppen, Jack pedig leszórja elé a mogyorót, majd tovább sétál, hátra se néz, a madár meg szépen eszeget. A nő szavaira nem lepődik meg, szemeivel máris a barlangot figyeli. Jobbja a pálcája felé csúszik, kitapintja, ott van, akkor minden rendben van, aztán nemes egyszerúséggel belép a barlangba, úgysincs mit vesztenie. Odabent körbenéz, ha esetleg sötét lenne, vagy rossz látási viszonyok, akkor aurormágia segítségével élesíti a látását, amivel már a sötétben is képes lehet látni, és úgy pillant körbe.*

//Cleia Appareo - a port, vizet, szelet, ködöt,sötétséget vagy bármilyen természet adta akadályt mint például a homokvihar, ami látásunkat hátráltathatja leküzdhető az ige segítségével.//

Vendég

*Amikor Karen válaszol, majd visszakérdez, nemes egyszerűséggel egyszerűen ő meg Serpp felé bök a fejével.* -Va fejébe vette, hogy nem szeretem. Pedig ha tudná! *Könynek gyűlnek a szemében amit hamar kipislog. Most nem akar bőgni. Itt nem. Nem adja meg a fiúnak azt az örömöt, hogy lássa, mekkora kínt okozott neki amit a fiú a fejéhez vágott. Közben egy elegáns jobb kanyar után egy barlangnál találják magukat, és bekövetkezik ami szokott. Már megint egyedül kell tovább menniük, talán pont azért, hogy egy másik festményen át kipottyanjanak, vissza a suli falai közé. Elsuttok egy Lumost, és bemegy a többiekkel a barlangban, amikor azok nekiindulnak. A lányt zavarja a benti sötét, bár ott a fényvarázs a pálcája végén, de neki ennyi nem elég. Talán a belső bizonytalansága teszi, talán a festett fényviszonyok. De egyre feszültebb lesz. Pácáját szorongatva halad előre, minden lépésnél figyeli, fix e alatta a talaj.*

/Lumos - Fényteremtés
Egy világító kis fénygömb jelenik meg a pálcánk végén. A bevilágított terület viszonylag kicsi, csak a használó körül kb. 2 méter sugarú kör./

Vendég

*Bizonytalanul pislog a barlangra, nem biztos benne, hogy be szeretne menni. Tekintete a papagájra téved, majd miután vizsgálgatta szép, színes tollait, eszébe jut, hogy maradt nála egy kis keksz, s bár nem hiszi, hogy a madárnak tetszene, azért odaszór neki egy keveset. Úgy dönt, nem lép be az elsők közt a barlangba, inkább egy ideig figyeli még a madarat.*

Tárgy: Re: Festmények világa Hétf. Jún. 21, 2010 4:43 pm

*Séta közben szét-szétnéz, és apró kis lényeket lát a sűrűben.*
~Nahát, milyen aranyosak.
*Továbbmennek, és megint egy új helyre érkeznek.*
~Elég furcsa itt az időjárás. Nem tetszik ez nekem.*gondolja, dehát nincs mit tenni. Mostmár végig kell csinálni.*
~Nahát, egy barlang.*lelkendezik, de amikor meghallja, hogy egyedül kell bemenniük... Nem mintha nem bízna társaiban és saját magában, de akkor is...*
~ Na, ezt jól kifogtam. Remélem, nem lesz semmi gond.

Vendég

*Rose meghúzza a vállát, amikor megkapják az utasításokat, és felszívódik a hölgy. Ehhez már hozzá szokott. Pálcáján fényt gyújtva besétál a barlangba, nyomában remélhetőleg Kate-tel, bár a lány egy ideje nem szólt hozzá. Mikor beér a barlangba, és elég sötét van, hogy a szája csak úgy világít, akkor Rose megszemléli a falakat. Elvégre is a nő azt mondta nekik, hogy keressék a fényt. De Rose annyira kíváncsi, hogy megvizsgálja a helyet amennyire csak tudja, és amennyire csak a fényviszonyok engedik neki.*

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*A területre közben észrevehetik, amint egy vörös tollú papagáj száll le. Halkan cserreg egy sort, láthatóan éhes, jól esne neki egy kis mogyoró.*

Festmények világa - Page 3 Parrot

//Kis helyzetjelentés. Lehet, hogy fogunk még kitenni kaját, de egyelőre nem biztos, mivel ez megint egy erősen haszontalannak tűnő dolog lett. Mindenki lelkesen beharácsolta a kajákat, aztán eddig kemény 4 ember fogott el állatot egyáltalán. Hasznos volt vele dolgoznunk.//

Tárgy: Re: Festmények világa Hétf. Jún. 21, 2010 4:36 pm

*A nő továbbra is csak mosolyog, és hallgatja a diákok szavait, kérdéseit, és igyekszik felmérni kedvüket, hangulatukat. Őszintén ő maga is élvezi az egészet, hiszen sosem került még ilyen helyzetbe.*
-Nem gyaloglunk sokat, egyáltalán nem. És hogy is jutottak a festménybe? Ez egy elég bonyolult varázslat hatása, de biztosíthatom róla, hogy épen és egységesen ki is fognak jutni, maradéktalanul. *Majd az érdeklődő fiú felé fordul.* -Leginkább a magasban érzem jól magam. És aki festett, az maga Kathleen Wings. Egy önarckép vagyok, persze kiszínezve. A hölgy légmágus volt. *Majd újabb kérdést szegeznek neki, méghozzá Karen szól hozzá. A kérdésre elmosolyodik, és elsőnek aprót bólint, majd csak válaszol.*
-Így van kishölgy, ha valaki esetleg képeket nézeget ebben a pillanatban a képtárba, akkor akár láthat is minket. Bár már elég sokat jöttünk, így mindössze apró pontok vagyunk.
*Az út a fák között vezet, és a táj nem is változik, továbbra is a piros gombáké a főszerep, de a nézelődő diákok látni vélhetnek kicsi, ijedt, de mégis kíváncsi arcokat az ágak, levelek között feltűnni, esetleg hallhatnak nevetgélést, apró szárnyacskák suhogását. De mindez nem félelmetes, és a legtöbben ki is következtethetik, hogy tündérkék lakhatják az erdőt, de kissé meg vannak rémülve ennyi idegen láttán. Az egyetlen, akihez kicsit is közelednek, az a fel-alá mászkáló és szaglászó Odron. Ő megpillanthat egy kicsi, duci, pillangószárnyas lánykát, aki mindössze akkora, mint egy nagyobbra nőtt szarvasbogár, mégis kedvesen integet a daimonra, és odaszáll hozzá, egyenesen a nagymacska orrára, és követi a daimont, bár fogalma nincs, hogy daimon. Minden bizonnyal Jack orra viszket.. Kathleen tovább halad, egyenesen az úton, ami egy kis idő múlva jobbra fordul, és még pár perc séta után mintha egy vonalon lépnének át. Az időjárás megváltozik, és felkavarodik a levegő, sőt a hely is más lesz. Egy köves vidékre érnek, elöl egy nagy hegy található, amin pont előttük egy barlang nyílása van. Ha visszanéznek, még látják az erdőt, egy furcsa remegő fátyol mögött.*
-Íme hát, megérkeztünk. Innen nem mehetek veletek, egyedül kell felfedeznetek a barlang csodáját. Nézzetek bent jól körbe, és meg fogjátok találni a hely nyitját. Menjetek egyenesen be, amíg meg nem látjátok a fényt. *Majd e szavak után a nő további mozdulatokat tesz, mutatva, hogy lépjenek csak be bátran.*

Vendég

*Néma csendben sétál a festménynő után, és azon tűnődik, hogy sokat fognak-e gyalogolni, és, ha igen, megéri-e odáig elmenni, és egyebek, aztán körbepillant, hogy kik vannak még itt. Meg is pillant pár ismerős arcot tegnapról.

Vendég

* Szótlanul halad előre, a többiekkel együtt és csak tűnődve vizslatja az erdőt. A levegő kellemes, az illatok szinte úgy szintén. A nap sugarai lágyan simogatják sápadt bőrét. A környezet, kissé lenyugtatta felkavart lelki állapotát. Mikor Gaea oda húzza maga mellé és megkérdi mitörtént, csak meglepődve pillant rá. *-Ennyire látszik? * hangja kissé szomorkás, majd csak megcsóválja a fejét.* Összevesztem Robbal. De nagyon. És itt más is közrejátszott.* mondja és szemem sarkából Senillára pillant. Nem haragszik a lányra, hisz nem ő tehet róla, hogy a fiú ilyen. És égyébként sem Senilla, hanem Rob csalta volna meg. * És veled mi történt? Ahogy látom te sem vagy éppen a legjobb paszban.* kérdi tőle hallkan. Közben, ahogy sétál eszébe jut egy kérdés.* Pillanat*mondja a vörös hajú barátnőjének és oda lépked a nő mellé és megszólítja.*
- Elnézést Hölgyem! Ha most valaki kívülről nézi a képet, akkor lát minket benne? Mindent lát amit mi csinálunk?* kérdi. Nem igazán fontos kérdés, de őt érdekil, és mivel a vezetőjük azt mondta, hogy várja a kérdéseket ő feltette. Legfeljebb marhaságott kérdezett. Ennyi.*

Tárgy: Re: Festmények világa Hétf. Jún. 21, 2010 4:29 pm

*Igen, nagyon kellemes az idő, észrevette, de neki nincsen melege, köszöni szépen. A pulóver meg amúgy is csak egy álca a rejtőzködésre, tehát jól érzi magát benne. Mondjuk eléggé furcsa, nagyon elüt az erdei színektől öltözéke, a teljes szürke felszerelés, majdhogynem "világít", annyire elüt mindentől, de ez sem zavarja. Hagyja Stray-t, hogy menjen előre, ő szép nyugisan elindul, valahol az utolsók között. Amikor a nő kiejti a különleges szót, halványan elmosolyodik, hisz' épp az imént elemezte ki ezt gondolatban - lehet, hogy olvas a gondolataikban? -Kétlem.* közölte gondolatban a daimon, valahonnan előlről, miközben Senilla igazat adott neki, és tekintete átcsusszant Karen-en. Hát ő is eljött? Enyhén meghökken, egy másodpercig meg is áll, de aztán folytatja útját, a csapat után. Fogalma sincs, mit kellene mondjon neki, ő tényleg nem tehet minderrő, nem is sejtette, hogy Karen "van", mert a fiú gondolataiban nem járt, az egyszer biztos. Mindegy, nem akar erre gondolni, csak remélni tudja, hogy a lány nem engesztel rá. Tekintetével daimonját keresi, és próbál lépést tartani a többiekkel. Nem, ő most nem kérdez, hirtelen nem jut eszébe semmi érdekfeszítő. Kardját oldalára biggyeszti, mivel egyenlőre nem tűnik úgy, hogy valami, vagy valaki, esetleg valamik, illetve valakik megtámadnák. De persze, ha igen, akkor előkapja, ha szükség. Szaktársa és a naxeldíres lány kérdésére csak halkan fújtat, de nem szól. Még nem.*

Tárgy: Re: Festmények világa Hétf. Jún. 21, 2010 4:27 pm

*Jack kérdésérére megkapják a választ, azonban mikor a kérdezőre esik Sepp pillantása még jobban elkomorodik. Kezdi megérteni a fiú álláspontját, mely szerint felesleges kitárni a szivünket úgyis csalódni fogunk. Ő most csalódott. Nem is kicsit. Tekintete ugyanolyan homályos, mint pár percel ezelött a kép volt a képtárban. Ahonnét szinte menekült. Most vizsgálja t ő is magát tüzetesebben. Végigpillant kezein, s tekintete az üres csuklószorítójára téved melyet pálcatartónak használ. Azonnal a zsebébe nyúl.*
- Na csodálatos még a pálcámat is odakint hagytam. A rohadt életbe. *szitkozódik halkan. Nem érdekli most őt a fürkésző tekintetek sokasága. Majd vezetőjükhöz szól, látva hogy az mekkora beleéléssel beszél uticéljukról. *
- Remélem maga nem tünik el mint mostanában szokás.* hangja tőle szokatlanul hideg.*

Vendég

*Az, hogy a kék festményhölgy gyakran forog hátra, eléggé gyanús a lánynak, de hagyja, ráhagyja. Most még. Igyekszik a csapat közepén lenni. mert nagyon nincs kedve egy bizonyos valaki hátát lesni, hátha lukat fúr bele a tekintetével. Helyette inkább meglesi, ahogy beesik Kath a képen, úgy tűnik utolsóként, majd Karent odaterelgeti a csapatba középre, ha hagyja.* -Mi történt? *Próbálja belőle kihúzni, hogy a lánynak mi baja. Mert hogy neki mi baja van, az egy dolog, de a barátnőjén látszik, hogy szenved. ... Megy a csapattal tovább, amerre a festményhölgy terelggeti őket.*

Tárgy: Re: Festmények világa Hétf. Jún. 21, 2010 4:24 pm

*Sophia közeledésére az ocelot azonnal felszegi a fejét, és gazdája felé pillant, saját válla felett, egyik mancsát megtartva a levegőben, úgy figyelve, kissé idegesen a jelenetet. A fiú azonban a lehető legkönynedebben kezeli a helyzetet.* -Lidérces éjszakákat! Most éppen nem vagyok abban a hangulatban. Majd talán legközelebb, próbáld meg akkor is, hátha. *hangja nem ellenszenves, sőt. Közönyös, ami talán rosszabb is. Érezhetően erőteljesen semmibe veszi a lányt, majd visszanéz a festményre, a nőre, és a válasz hallatán csak megvillannak a szemei, majd egy aprót biccent.* -Sejthettem volna. *súgja maga elé egy apróbb sóhajjal, majd tekintete máris tovább suhan a nőről, és a további szavakra nem is igazán figyel. Feleslegesen kérdezett, de megszokhatta volna, hogy soha, senki nem mondja el, mire kell felkészülniük, és hova mennek. A varázslatosság pedig erőteljesen olyan dolog, ami relatív, és mindenkinek más és más. Az ocelot közelebb sétál gazdájához, és ott téblábol, mászkál, keresgél, ahogyan haladnak előbbre, nem kerül messzire a fiútól. Jack azonban nem adja fel, ha mást nem, akkor a nő lelkéről derít ki dolgokat, azok jellemezhetik a helyet, ahová tartanak. Valamivel le kell magát foglalnia.* -Milyen festményekben szokott kóborolni? És.. ki festette meg? Mert szép munkát végzett. *mondja, és hangjában enyhe elismerés is érződik, ami Jacknél egész nagy szó, már-már a kedvesség jele. A másik kérdésre csak magában forgatja a szemeit.*

Vendég

*Figyelmesen hallgatja a nőt,majd mikor az elindul, követi, még mindig a festményben gyönyörködve. Végignéz társain, szeretne ismerkedni, de fogalma sincs róla, hogy kezdjen hozzá, ígyhát egyelőre csak vár*

Tárgy: Re: Festmények világa Hétf. Jún. 21, 2010 4:23 pm

*Megérkeztek a többiek, és kiderül, hogy az úicél egyelőre titok.*
~Csak ne legyen olyan, mint Angliában*fohászkodik magában Xia.*
- Hogy juthattunk át a festményen?*kérdezi a nőtől, miközben folytatja útját.*