Festmények világa

*Amikor az utolsó diák is átlépte a vásznak, a hölgy ismét elmosolyodik, és vár pár pillanatot, hogy mindenki tisztában legyen a hellyel, és a saját változásaival, és jól körbe tudjon nézni. Az erdő zajai békések, és ugyanazok az illatok, hangok jutnak hozzájuk, mint a valóságban. Nincsen sötét, sőt, még félhomály sem, a nap szemben süt pontosan feléjük, az út irányában. A hőmérséklet teljes mértékben kellemes, még pulóver sem kell, mondhatni kirándulóidő van. Végül Kathleen megszólal, hogy tájékoztassa útitársait a programtervről, elsőnek Jackre nézve, hiszen ő volt az, aki meg is kérdezte, hogy merre tartanak.*
-Az úticélt egyelőre fedje titok homálya. De amint odaérünk, meg fogja látni, úrfi. *Mosolyodik el, majd rögtön folytatja is.* -Kirándulásra alkalmas az idő, és nagyon remélem, hogy a hely, ahova elviszem magukat, elnyeri majd a tetszésük. Különleges dolgok vannak ott, amik közel állnak a szívemhez, és önök a szerencsések, akik elsőnek tapasztalhatják meg a hely varázsát. Nos, először is követjük az utat. *Mondja kellemes hangján, majd el is indul, de szívesen várja a kérdéseket, gyakran forog hátra, látszik, hogy vigyáz a diákokra.*

//köszi //

*A festmény szavaira felkapja a fejét és kedvetlenül, de felpattan ültéből és ő is a festményből beszélő nőhöz lép. Arra, hogy belépnek a festménybe csak elhúzza a száját.*~ Csodás! Lépjünk be egy festménybe... Hajrá. Remélem többet ki se jövök onann.~* Gondolja keserű humorral és ő is belép a képpbe. Hirtelen egy mese szerű erdőben találja magát. Meglepődve pillant maga köré, aztán tekintete meg akad saját magán. A teste, egy érdekes állagot kapot. Mintha egy rajzfilm szereplő lenne. Máskor ez szórakosztatná, de ebben a helyzetben nagyon nem tudja érdekelni. Unottan néz körbe, figyeli társait, majd csak várja, hogy a nő aki a szakkört vezeti utasítást adjon nekik. Azért reménykedik benn, hogy valmi izgalmas és igen. Veszélyes dolog fog történni. Az biztosan elterelné a figyelmét a fiúról... *

*Sophia nyomában érkezik, a fején továbbra is csukja, amit most nem is szándékszik levenni, csak ha megkérik. Némán követi a lányt, egyrészt, mert elbűvölte, másrészt pedig mert így talán normális társasága lesz. Ő legalábbis annak tekinti a lányt. Mikor átlépnek a festményen, ő is körbenéz, és száját kicsit elhúzva veszi tudomásul, hogy olyan, mintha valami mesébe keveredett volna. Magát is ilyennek találja, ezért fintorog egyet, de azért érdekli a dolog.*

*Gaea alig bírta kivárni, hogy végre elindulhasson. Inkább, minthogy annak a hátát nézze, akit most marhára nincs kerdve látni. Belép a hölgy portréjába, és nagyot les. ~Nem semmi!~ *Gondolja, és alaposan megnézi magát, mega többieket, hogy milyen szépen megvátozott minden. Festmény lett a lányból is, Karenből is, ... És fura, de Sepp pacáját legszívesebben higítóval rémisztgetné. Körbenéz a tájon, és nagyon tetszik neki, hogy festett környezetben gyalogol. Festett még a talpa alatt a talaj is! Egyszerűen felvidul tőle, mintha a fájdalmát kinthagyhatta volna, a portrén kívül.*

/Ez de jó kép! /