Liliya Galina, Mentora: Kaen

Vendég

Liliya Galina, Mentora: Kaen

Ide kerülnek a játékok.

Vendég

//Kilátó//

*A kilátó falának támaszkodik, kihajolva a mélység fölé. Úgy nézhet ki, mint aki esetleg ki akar ugrani, de ez korántsem így van. Sőt, ő most kifejezetten boldog. Ha megkérdeznék tőle, nem tudna felelni rá, legalábbis valószínűleg, mert önmagának még nem tette fel a kérdést. Miért boldog? Kell ehhez indok? Süt a nap, kellemes (és jéghideg) szellő fújdogál, hétvégén találkozott a szerelmével és a legjobb barátnőjével is. Kell ennél több? Ráadásul, ma még az óra is elmaradt, így végre alkalma teremtődött egy kis lazításra. Jó, lehe, hogy inkább leckét kéne írnia, de valahogy nem tudja magát rávenni a dologra. Hogy lehetne ilyen jókedvűen tanulni? Egy dalt kezd dúdolni, kellemes, vidám, mégis elgondolkodóan lassú dallamút. Otthon énekelték ezt mindig a barátnőjével. Csak dúdolgat, dúdolgat, és észre sem veszi, hogy lassan felemeledik, és a falra telepszik, immár azon ülve bámulva le a mélységbe, s fel a kék égre, felváltva. Nézi, ahogy a szél az alatta lévő fák még épp meglevő lombját gereblyézi, figyeli, ahogy a felhők keresztülnyargalásznak az égbolton, hallgatja a szél zúgását a füle mellett. Igazi nyár végi-ősz eleji nap ez. Lábánál ott ül kutyája, Eva is, aki kevésbé veszítette el önuralmát, mint gazdája, így msot aggódva pislog fel arra. Nem tudni, mit gondolhat, mit ebédelhetett a lány... Akinek a pálcája ebben a pillanatban koppanva landol a kilátó padlóján, egyenesen a zsebéből érkezve.*

Tárgy: Re: Liliya Galina, Mentora: Kaen Kedd Szept. 21, 2010 7:11 am

*Egy műanyag átlátszó dobozból négercsókot falatozik, miközben sétál fölfelé. Még reggel kinézett az ablakon, hogy milyen idő lehet, ennek megfelelően egy vékony pulcsit, és egy farmerdzsekit vett fel, nem egy fázós fajta, ennek elégnek kell lennie. Ma nem testvéres napot tartanak Patrickkel és Ginnie-vel, ezért saját magának kell kitalálnia, hogy mihez kezd a szabadidejével. A büfében kezdte, ott vásárolta az édességet reggeli helyett. Utána indult el fölfelé levegőzni. Dudorászást hall a magasból, ezért megszaporázza a lépteit. Persze a dobozzal együtt nehéz egyensúlyozni úgy, hogy az ember folyamatosan fölfelé megy, így a második lépcsőnél botlik is nagyot. Mérgelődik egy picit, jól beletérdelt egy négercsókba, mehet majd a rucija a mosásba. Mindenesetre még az utolsó éppen maradtat bekapja, és gyorsan lenyeli, mielőtt felérne, a dobozt pedig a lépcsőn hagyja. Mielőtt kilépne a kilátó tágas teréhez, megtörli a száját, aztán pillant csak ki, hogy vajon ki a dúdoló. Aztán egy szívdobbanásnyi idő alatt próbálja átlátni a helyzetet. Ott egy lány a kilátó korlátjánál, veszélyesen behajolva, a pálcája a földön. Ebből minimum öngyilkosság lenne. De aztán a szőke lány - butaságai ellenére - továbbgondolkozik. Ha valaki meg akarja ölni magát, nem viszi magával a kutyáját, és főleg nem dudorászik hozzá. Úgy tűnik, hogy a leányzó csak nézelődik. Aeryn hatalmasat sóhajt megkönnyebbülése jeleként, de úgy dönt, hogy belemegy a játékba. Csak egy lépést tesz, és feltartja a kezét.* Ne, ne ugorj! *de közben vigyorog* A tűzszerészek mindjárt itt vannak. Öööö... vagyis az a bombához kell. Tűzoltókat akartam mondani. Hoznak neked egy matracot, hogy meg ne üsd magad, ha mégis leesnél. Én vagyok a túsztárgyaló. Hidd el, van még miért élni. *Aztán elneveti magát* Bocsi-bocsi, elragadott a helyzet viccessége. Aeryn vagyok, ugye tényleg nem ölöd meg magad? *Lép a lány mellé, és kezet nyújt.* Helóka amúgy. *Felveszi Lil pálcáját, és visszaadja neki. A kutyushoz már-már automatikusan hajol le, druidaként alap az állatok szerete. Odanyújtja a kezét, hátha Eva odajön.*

//Hát nagyon belekötni nem tudok, és nem is akarok. Szép kis szitut dobtál fel, ami nagyon ritka az emberkéknél, ezért szoktak nehezen indulni játékok. Ami most itt kimaradt (bár nem von le a hsz értékéből) a kinézet, hogy éppen mit visel, mit látunk rajta, amikor találkozunk vele. Tetszettek a leírásaid, bár szerintem viszonylag rövid időn belül lőttél el sokat, ezt próbáld inkább általánosságban használni, tehát arányosan elosztva. Egyenlőre ennyi.//

Vendég

*Meg sem hallja Aeryn lépteit, mint ahogy az esést sem - egyrészt, emrt egyre hangosabban dúdolgat, másrészt pedig mert annyira a gondolataiba merült. Nem is érzi, ahogy a jeges szél, ami ebben a magasságban bizony még hidegebben fúj, beférkőzik a félig lecipzározott fekete, kapucnis pulcsi alá, s ezen bizony a vékony, fehér farmer sem segít sokat. Szintén nem veszi észre azt sem, mikor Eva halkan vakkant egyet, mintegy jelezve, hogy idegen közeledik. Aztán mikor az érkező meg is szólal, olyan hirtelen fordul meg, hogy egy szép egyensúlyvesztéssel elegánsan a mélybe zuhan - na, ha egyrészt emg nem kapaszkodna, másrészt kutyája bele nem mélyesztené a fogait a nadrágjába. Pár másodpercig piheg csak, majd hamar túlteszi magát a dolgon, bár a szívverése nem akar ilyen gyorsan lelassulni a normális tempójára. Aztán gyorsan végigméri a lányt, és véve az adást, világfájdalom képet vág.* - Miért? Óóó, miért érdemes élni?! *Tetteti túl a hangsúlyozást, meg a mimikát. Majd elvigyorodik, és leugrik a falról, Eva "szemforgatásától" kísérve (ugyan, mégis hogyan tudna egy kutya szemforgatni?!). * - Szia. Dehogy, csak kicsit...elgondolkoztam. *Von vállat, immár biztonságosabb helyzetben vetve neki hátát a falnak.* - Liliya. *Rázza meg a felé nyújtott kezet magabiztosan, mégsem megszorongatva azt.* - Jé. *Nyugtázza egy szótaggal a tényt, hogy a pálcája a zsebe helyett a földön, vagyis mostmár Aeryn kezében helyezkedik el.* - Köszi. *Veszi át hálás mosollyal.* - Mi lett volna, ha a másik irányba esik? *Sóhajt egyet, majd elteszi. Semmi kedve nem lett volna a bozótosban kutatni utána. Eközben Eva immár megnyugodva, és farokcsóválva lép Aerynhez, s nyal végig annak kezén, eléggé összenyálazva a végtagot.* - Eva!... *Szól rá reflexből a lány, a fejét csóválva.* - Bocsi, csak eléggé társaságmániás...de látom, szereted az állatokat. Neked van valamilyen? *Mosolyodik el. Na igen, aki az állatokat szereti: rossz ember nem lehet.*

Tárgy: Re: Liliya Galina, Mentora: Kaen Szer. Szept. 22, 2010 2:59 pm

*Azt ő is érzi, hogy itt magaslati levegő van, kicsit talán csipősebb, mint az udvar szintjén, de nem vészes a dolog, mert kellőképpen fel van öltözve. Nevetgél, amikor a naxeldires társa vevő a kis játékra, és belemegy a túszdrámás helyzetbe. Utána már nem üti tovább a vasat, csak simogatja a kutyust.* Nekem gyakorlatilag minden állat tetszik ami az utamba kerül, kutyus, cicus, minden. Imádok velük játszani. *Direkt az oldalára forgatja Evát, hogy meg tudja dögönyözni a hasikáját. Aztán feláll, és a lány mellé lép. Zsebre teszi a kezét, és úgy néz ki a kilátóból. Aztán gondol egyet, és kikönyököl a peremre, majd oldalt pillant Lilyára.* Azt hiszem már láttalak párszor, csak még nem volt alkalmunk beszélgetni.
Ha jól emlékszem, akkor volt veled időnként egy srác is, szintén Naxeldires jelvénnyel, ugye? *Kérdezi a szőkeséget, bár hangsúlya egyátalán nem faggatozó, inkább csak ismerkedni próbál, sőt, az arca is picit szabadkozó.* Már bocsi, nem akarok itt magánéleti dolgokban vájkálni, csak én sosem tudom, hogy hogyan kezeljem a pasi ügyeimet. Valaki túlságosan nyomulósnak tart, aztán megijed tőlem, valaki meg lazán leráz, pedig én mindig azt hittem, hogy az erősebb nem a nyílt lányokat szereti, akik nem célozgatnak, hanem határozottak.
*Vonogatja a vállát, ő már nem tud kiigazodni a dolgokon.* Mondjuk nem is olyan régen találkoztam nellondban egy idősebb fickóval, aki azt mondta, hogy tud valamit a Baker családdal kapcsolatos dolgot. Valami igen fontos dolgot. Ja igen, Baker az az én családnevem. Picit furcsa nekem ez az egész, de azt mondta, hogy legyek este nyolckor a falu főterén. Nem igazán van kedvem egyedül menni, a bátyám most nincs az iskolában, a hugomat pedig féltem azért. Megkérhetlek, hogy kisérj el? Mégiscsak jobb, ha két lány megy este valahova, mintha egyedül bénázok. *Fejezi be végül, és várakozóan tekint a lányra.*

//Hát úgy látom, hogy mint játékos egyátalán nincsenek gondok, mert nagyon szép az egész megfogalmazásod, és a karikijátszás is rendben van. Még én vehetnék példát rólad, olyan szép hasonlataid vannak. De akkor gyorsan rá is térünk a mesélős játékra, megnézzük abban hogyan boldogulsz.//

Vendég

*Még mindig halvány mosollyal a száján figyeli, ahogy Aeryn Evát dögönyözi, persze, mivel nem egy bunkó teremtés, eközben válaszol a szóbeliekre is. Eva persze eközben boldogan tűri a hasvakarást, még a lábaival is kapálódzik hozzá egy keveset.* - Igen, nekem is rémlik, mintha találkoztunk volna már. *Bólint egy aprót, tekintetét immár a lányra fordítva. Mikor az Yanról kezd beszélni - persze, csak Lil tudhatja, hogy róla van szó - egy pillanatra a földre pillant, talán egy kicsit el is pirul. Hogy miért, azt még ő sem tudja, hisz titkolnivalója már nincs. Mégis, olyan boldog bizsergés tölti el akárhányszor megemlítik őt, csak akár csak eszébe jut, hogy legszívesebben levetné magát a toronyból - és repülne egyet a birtok felett. Persze tudja, hogy ez lehetetlen, ezért csak szimplán elpirul.* - Igen. *Pillant fel ismét.* - Yannak hívják. Dehogy, semmi gond. Úgyis mindenki tudja. *Mosolyodik el, majd szemöldökráncolva hallgatja végig a lány következő szavait.* - Hát, nekem nincsen ebben túl nagy tapasztalatom..tulajdonképpen Yan...tulajdonképpen ő az első. És halvány rózsaszín gőzöm nincs, hogy jött össze. De szerintem nem lehet általánosítani. Mindenki más. *Von vállat, a mondat közben megnyomva a "szerintem" szót, hogy hangoztassa, ő bizony elég kezdő a témában, csak a véleményét lehet megtudni ez ügyben.
A következő szavakat némán hallgatja végig, s mikor végük szakad sem szólal meg egy darabig. Már sötétedik... Sötétben, egyedül, vagyis, ezzel a még alig-alig megismert lánnyal menjen Nellondba, ráadásul egy tök idegen fickóval találkozni? Ha a hugát félti, miért egy idegent kér meg, hogy kísérje el? Nincsenek barátai? Lil az ajkába harapva bámulja a földet. Úgy néz ki, itt most szükség lenne rá, legalábbis, ha Aerynnek nem lenne rá jó oka, biztos nem kérte volna meg rá. Nehéz ügy. A lépcsőre pillant, majd a háta mögé, az épp lemenő Napra. Végül csak sóhajt egyet. Hát igen, nem erőssége az elutasítás!* - Rendben van. De ha valami baj lesz, téged doblak le innen! *Vigyorog Aerynre, hogy az még véletlenül se vegye komolyan a fenyegetőzését, közben a háta mögé bökve a hüvelykujjával. Kitapogatja a zsebében a pálcáját, s mikor nyugtázza, hogy még a helyén van, ellöki magát a faltól.* - Hát akkor, jobb, ha megyünk, mielőtt teljesen besötétedik. *Eközben pedig int a még mindig a földön fetrengő Evának, aki felsorakozik a gazdája mellett, immár indulásra készen.*

//Köszi a dícséretet, és, azért túlzásokba ne essünk O.o ^^" Na, most jön a nehezebb része. A mesélős játékokban még van mit tanulnom, véleményem szerint Smile

//

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

//Most összevonom Aeryn és a mesélő hszét, mert most így könnyebb, hiszen akkor nem kell két hszt egymás után írnom//

*Aeryn közben jelezte, hogy elég, ha majd nellondban találkoznak, ő még visszavonul a szobájába átöltözni, és felkészülni lelkileg arra, ami várhat rá, de persze nagyon hálálkodott a szőke lánynak, hogy így szinte ismeretlenül mellé állt.
Tehát Liliya elindul a faluba, vagyis kisvárosba. A főtéren fognak majd találkozni Aerynnel, egyenlőre a lány még nincs ott. Háromnegyed nyolcra beszélték meg, hogy már ketten várhassák a nyolc órakor érkező idegent, az allidonos druidalány azonban még sehol sincs. Aztán nyolc óra előtt pár perccel egy sötét köpenyes alak közeledik Liliyához, a gallérja fel van hajtva, csak a villogó szemét lehet kivenni, sötéten kavarogva metszi át a lányt.* Te vagy Aeryn? *Vélhetően az illető még nem látta a lányt, lehet, hogy csak valami küldönc, mindössze annyit lát, hogy egy szőke lány*

Vendég

*Rábólint a felvetésre, hogy találkozzanak háromnegyed nyolckor. Nem sejt semmit, mért is sejtene? Mindig is megbízott az emberekben, szinte feltétel nélkül, s ez sokszor okozta már a vesztét. Ráérősen sétálgat, van még elég ideje. Szórakozottan figyeli, ahogy Eva minden bokrot megszaglász ami az útjába kerül nyargalászás közben. Itt lenn már kellemesebb az idő, a szél sem fúj annyira. Sőt, szinte már jóleső érzés, ahogy a lágy szellő játékosan borzolja össze a haját. Eva talán vele fut versenyt - szinte hallani a kutyaugatás mellett a szél hangját is. A lemenő nap pedig, mintha elnézően mosolyogna a földiek játékán, úgy tűnik el a birtokot körülölelő hegyek mögött, de csak szépen, lassan, mintha az utolsó percig halogatná. Eközben a teleportszobán, s a Jenilián átérve már a város főtere felé igyekszik a kutya-lány páros. Liliya az órájára néz, s megállapítja, hogy épp most van háromnegyed.* ~Mindjárt itt lesz.~ *De tizenöt perc múlva kiderül, hogy tévedett. Talán valami történt a lánnyal? Vagy átverte őt? Nem, nem biztosan történt vele valami. Túl jóhiszemű ő ahhoz, hogy azt higgye, átverték. Már épp azon kezd gondolkozni, hogy visszamegy s megkeresi a lányt, ám ekkor egy sötét köpenyes alak veszi célba a lányt, aki hirtelen azt sem tudja, hova nézzen, sőt, még abban sem biztos, hogy ő fiú-e vagy lány. Mikor z alak megszólítja, először csak nyel egyet. Ha történt valami Aerynnal... Meg kéne keresnie. Mondhatná, hogy nem tudja, miről beszél. De az allidonos lány annyira meg akarta tudni, hogy mit akarhat az az alak... lehet, hogy ez valami soha vissza nem térő alkalom. Egy hirtelen ötlettől vezérelve, s a szavakat csak elhangzásuk után felfogja böki ki:* - Igen. *De próbál fapofát vágni, pedig még Eva is csak kapkodja mellette a fejét. Soha nem tudott hazudni, most miért sikerülne neki?! Remegő kezeit észrevétlenül ökölbe szorítva állja a sötét, metsző pillantást. Ha lebukik, lebukik. Ez van. Bár, meg nem tudná mondani, hogy mért vállalja ezt a kockázatot - még akkor is, ha nyilvánvalónak tűnik, hogy a férfi még nem látta Aerynt.*

//Upsz. Színezés kimaradt xD//

» Liliya Galina karakterprofilja
» Yan Sergej Branimir, Mentora: Cirelin
» Susan Watson, Mentora: Elendil