Északi torony - Kilátó

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Szer. Aug. 14, 2013 1:55 pm

*Határozott, érzelemmentes arccal nézek a lányra és tény, hogy nem sokat mutatok meg a bennem zajló érzelmekből. Mert hogy nem is sok van bennem, viszont tudom milyen érezni. Minden érzelmet meg tudok különböztetni egymástól, pontosan tudom, hogy minek mi a hatása és mihez milyen másik érzelem párosul. Tudom hogy milyen színük van, milyen illatuk és ízük. Az Árnytündéreknél jobban senki nem ismerheti az érzelmeket, így hát furcsa lehet, hogyha a lány azt hiszi, hogy totálisan nem vált ki belőlem semmit a dühkitörése. De persze ez nem így van, egyszerűen csak nem mutatom ki, hogy mi is zajlik bennem. Hamarosan azonban reagálok, méghozzá a hozzám megszokott lágysággal nyúlok Callie keze felé, fogom meg és határozottan, mégis lágyan mondom el, hogy mit is gondolok erről az egészről. A lány hálás mosollyal pillant rám és megjegyzi, hogy nélkülem bekattanna, és hogy nagyon hiányoztam neki. Ellágyulnak a vonásaim és szeretetteljesen nézek a lányra és elmosolyodom.*
- Biztos vagyok benne, hogy ennyire nem vészes a helyzet. De köszönöm, jól esnek a szavaid. *mosolygok rá, és lágyan visszahelyezem a kezét oda, ahonnan "elvettem". Hallgatom a leányzót, és kinézek a kilátóból.*
- Egyszer találkoztam egy feu follettel... *kezdem a mondatot, majd mosolyogva a lányra nézek.*
- Ő is hölgy volt és ő is hasonlóan csinos volt, mint te. *nézek mélyen a lány szemébe és örömmel érzékelem, hogy kezd feltöltődni.*
- Nem sok időt töltöttünk együtt, egy különleges mágus konferencián vettünk részt, és ott ültünk egymás mellett három napon keresztül. Közel kerültünk egymáshoz, ő is megkedvelt. *mosolyodom el is mést, habár ez a mosolyom talán szélesebb, mint az előző.*

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Szer. Aug. 14, 2013 11:30 am

*Nem tudom hova tenni Nawara'son mozdulatlan arcát. Azt gondoltam - talán reméltem - hogy a dühkitörésemmel legalább egy kicsit hatni tudok rá, viszont mivel nem így történt, a helyzet csak még cikibbé válik. Nem hittem volna, hogy ezt lehet még fokozni. Legszívesebben elbújnék valami nagy kő alá, hogy ne is lássam az arcát, amiről esetleg leolvashatnám, mit gondol most rólam. De mire ezt végiggondolom, három igencsak meglepő dolog is történik: a szoborarc végre életre kel, a tulajdonosa megfogja a kezem, és hirtelen mintha elpárologna minden gondom. Nem, ilyen egyszerűen nincs! Nem lehet, hogy pusztán az érintésétől ennyivel jobban legyek, és ne akarjak sem üvölteni, sem bőgni! Gyanakodva nézek fel rá, és már éppen szóvá tenném a dolgot, mikor megelőz. Nagyon jól esik, amit mond, és tudom, hogy bizonyos dolgokban igaza van - végül is kibírtam egy csomó évet Cat mellett, nem igaz?*
- Viszont ha te nem lennél, valószínűleg megkattannék. *Nézek rá hálásan.* Nagyon hiányoztál, ugye tudod? *Kérdezem, bár valószínűleg fogalma sincs róla, hogy így éreztem, hiszen kettők közül én vagyok a mentalista.*
- Tudom, hogy előbb-utóbb menni fog, de most még nagyon fáj. *Mondom halkan.* Viszont egy valamiben nincs igazad: biztosan szánt szándékkal hazudtak, bár az okaik valahol érthetők. *Muszáj egy kicsit belekötnöm a mondandójába, nem bírnám elviselni, ha amellett, hogy ilyen hatással van rám, még mindig igaza is lenne. Nem, az egyszerűen túl sok.*
- Én viszont nem sokat tudok róluk, azt hiszem, ideje lenne lemennem a könyvtárba. *Nem vagyok benne teljesen biztos, hogy az utolsó megjegyzése tényleg a fénylényekre vonatkozott-e, de nincs elég bátorságom ahhoz, hogy megkérdezzem - ami persze ismét totál érthetetlen.* Hát biztos szerethetőbbek, mint mondjuk a démonok. *Jegyzem meg.*

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Szer. Aug. 14, 2013 10:58 am

*Bután hangzana, hogyha azt mondanám, hogyszeretek szomorú és fájdalmas érzésű emberek közelében lenni? Azt hiszem, igen. De csak az nyugtat meg, hogy én is megnyugtatom őket. Én jól lakok, kivirulok, ők pedig úgy érezhetik, hogy a jöttömmel elfújtam a rossz kedvüket. Talán ezért is szeret néhány ember a közelemben lenni, aki kicsit is érzékenyebb az érzelmekre. Bár, nem tudom, hogyegy mentál hogyan viselkedne velem. Lehet, hogy neki totlisan unszimpatikus és unalmas lennék. Vagy éppen tökéletesen kijönnénk, hiszen az igazat megvallva én étkezem az érzelmekből és nem használom őket. Calliope elsírja magát, és érzem, hogy a csalódottságot átveszi a harag és teljes erővel önti el a testét, a szívét és a gondolatait, mintha valami sötét leplet húztak volna a lányra kívülről és belülről is egyaránt. Hallgatom a kifakadását, de a szemem sem rebben, ugyanúgy komoly, határozott arccal nézek rá, habár mikor lenyugszik, a vonásaim meglágyulnak. Lehunyom a szememet, és lágyan a lány keze után nyúlok, majd átszívom tőle a keserűséget, a dühöt, a haragot és minden rossz érzést, ami nekem táplálék, őt pedig felmorzsolja.*
- Túl fogod élni, hiszen erős nő vagy. Hatalmas érzelem és erő van benned, Calliope! *szólalok meg a lány felé fordulva, és még mindig mélyen a szemébe nézek, nem engedve el a kezét.*
- Meg tudsz ezzel is birkózni, és tudom, hogy ha megemésztetted, nem fogsz haragudni a szüleidre. Ők csak a saját érdekedben nem mondták el nektek, hogy nem vagytok édes testvérek. Ne szánt szándékkal hazudtak nektek.*susogom lágyan, megnyugtatóan a szavakat, és biztos vagyok benne, hogy Callie érzi, hogyan párolog el belőle (belém) a rossz érzések tömkelege, ami eddig a szívét nyomta. Lassan megsimítom a kezét, majd elengedem, lágy mozdulatokkal helyezve vissza a korlátra. Lehunyom a szememet és sóhajtok egyet, majd elmosolyodom.*
- Feu follett? Hallottam már róluk, igazán kedves, szeretni való teremtmények... * nézek ki a kilátó ablakán, majd a mondat második felénél furcsán Calliope-ra mosolygok, mintha neki szólnának az utolsó szavak.*

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Szer. Aug. 14, 2013 10:43 am

*Igen, főleg szomorú vagyok, és csalódott, hiszen gyakorlatilag kihúzták a talajt a lábam alól. Nem tudtam még megbirkózni azzal, hogy egyedül maradtam a világban, sőt ami azt illeti, eddig még csak ki sem sírtam magam úgy igazán. Ezért is jön jól a mostani alkalom, és az, hogy úgy tűnik, Nawara'son titokzatos varázshatalma mégsem terjed ki mindenre. A helyzethez képest azért próbálok viszonylag kulturáltan bőgni, még szerencse, hogy találtam néhány papírzsepit a zsebemben. A fiú reakciója viszont egyáltalán nem tetszik, és ezt nem is habozom kifejezésre juttatni.*
- "Sajnálom, hogy csalódtál, Calliope! *Parodizálom ki gúnyosan.* Képzeld, én is rohadtul sajnálom, de ezzel most nem nagyon segítesz! *Fakadok ki dühösen.* Csak azt nem értem, miért kellett ezzel ennyi ideig várniuk? Miért rombolták le ilyen hirtelen a boldog kis világomat? legalább felkészíthettek volna valahogy! Ez így rohadtul sok nekem a francba is! *Csapok ököllel a korlátra, és ezzel nagyjából ki is adtam a haragom. Kicsit félve nézek fel Nawara'sonra, remélem, nem bántottam meg, vagy ilyesmi... az nagyon ciki volna, bár nem tudom, hogy lehetne ez az egész szitu ennél is cikibb. Ez az ordítozás, meg minden...*
- Anya azt mondta, fénylény vagyok. *Válaszolok a másik kérdésére is, kicsit lenyugodva.* Fura nem? Igazából nem is tizenkilenc éves vagyok, hanem ötvenhét. *Még csak nem is hallottam soha a fénylényekről, mielőtt anya említette volna őket, úgyhogy teljesen tanácstalan vagyok.*

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Szer. Aug. 14, 2013 10:13 am

*A Kilátó korlátjának támaszkodva lazán állok Callie mellett és ismét az a furcsa kettősség kerít a hatalmába: nem akarom, hogy rossz kedvű legyen, hiszen mosolyogni szeretném látni, mégis annyira éhezem már, hogy szinte élvezem azt, hogy Callie rossz kedvű, hogy szomorú és hogy ezernyi kérdés mardossa a lelkét belülről. Csalódottság, szomorúság és talán még egy aprócska düh is kering a lányban. Kész svéd asztal a számomra, ám mégsem akarom kihasználni azt, hogy rossz kedve van. Igyekszem hamar leállítani magamat, hogyne "zabáljam" a lány rossz, és szomorú érzéseit, hiszen biztos vagyok benne, hogy kell az, hogy rosszul érezze magát. Hogy átérezze ennek az egész dolognak a súlyát.*
- Itt vagyok, hallgatlak. *válaszolok határozott, komoly hangon és mélyen a lány szemébe nézek. Tudom, sejtem és érzem, hogy komoly dolgot akar nekem mondani, és örül a szívem, hogy ennyire megbízik bennem, habár másrészről meg háborog is, hogy ennyire rossz kedvűnek látom a lányt. Szörnyű, hogy néha csekély érzelem kavarog bennem, néha meg teljesen kuszák. Érzem, hogyan csuklik el a lány hangja, hogyan esik kétségbe és hogyan nyomja maga alá a csalódottság hatalmas súlya. Csendben hallgatom, az arcom komoly, semmiféle érzelem nem ül ki rá. Mikor befejezi, a szemem enyhén tágra nyílik, de ennyi az összes érzelem, amit mutatok.*
- Sajnálom, hogy így csalódtál, Calliope! *szólalok meg lágy, nyugtató hangon és most is gyönyörűen susogom a nevét, mely zene füleimnek.*
- De... Mi vagy, ha nem vagy ember? *kérdezek rá és megcsillan a szemem, ami nálam az izgatottság jele. Kíváncsi vagyok, hogy milyen tünemény, milyen csodálatos lény áll előttem.*

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Kedd Aug. 13, 2013 11:16 am

*Nagyon hiányzott már a fiú, - akkor is hiányzott volna, ha nem történik semmi a vakáció alatt - és már el is felejtettem, milyen hatással van rám. Nem sokkal azután, hogy megpillantom a szűnni nem akaró idegességemet mintha elfújták volna, és mintha ő is egyre jobban nézne ki. Már-már zavarba ejtően jóképű, kényszerítenem kell magamat, hogy ne bámuljam. Inkább szemügyre veszem a Tölgyes sziluettjét, és úgy válaszolok a kérdésére.*
- Feltétlenül beszélni akartam veled. *Ez az egyszerű mondat messze nem fejezi ki tökéletesen az érzéseimet, de nem érdekel, azonnal a tárgyra térek.* Az történt, hogy hazamentem egy pár napra *Kezdek mesélni, a hangom egyre halkul.* és anya azzal fogadott engem, meg Catet, hogy beavat a nagy családi titokba. Ami nem más, mint az, hogy nem vagyunk, testvérek, sőt nem vagyunk a szüleink lányai sem. Az összes testvérünket örökbe fogadták. *Tessék kimondtam, bár a hangom fátyolos a visszatartott könnyektől, és igen-igen halk. És most, hogy kimondtam, olyan, mintha valósággá vált volna ez az egész rémség, a szavak szinte ott lebegnek köztünk:
Nincs. Családom.
Egyedül. Vagyok. Nem tehetek róla, Nawara'son megnyugtató közelsége ellenére is sírva fakadok.*
- És ha nem lenne elég az, hogy akiket a rokonaimnak hittem, nem azok, a tetejében kiderült, hogy nem is vagyok ember. *Komolyan, van valami ami nem hazugságokra épül körülöttem?*

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Kedd Aug. 13, 2013 10:41 am

*Kellemes öröm tölt el, ahogy meglátom a leányzó alakját, és kicsit közelebb sétálok hozzá. Mikor megjegyzi, hogy engem keresett, meglepődök, de csak kíváncsiság csillan a szememben. Megszokhatta már a lány, hogy nem ül ki minden érzelem az arcomra, egyszerűen csak lágy érzelmeim vannak, mosoly, kíváncsiság, de a döbbenet az túl erős érzelem lenne nekem. Ironikus, hogy alig mutatok ki valamit, miközben az életem az érzelmek sokasága, sokszínűsége.*
- Miért? *teszek fel egy egyszerű kérdést, és közelebb sétálok hozzá, majd megállok előtte. Lassú, lágy mozdulattal teszem kezemet a kilátó szélére és oldalról nézek a lányra.*
- Tegnap érkeztem vissza az iskolába. Még nem volt időm nézelődni. *vonom meg a vállamat és bocsánatkérően nézek rá. Mélyen a szemébe nézve az érzelmeit tapogatom le és érzem, hogy valami gondja lehet. Jól esően, halkan sóhajtva szívom be a lány idegességét és haragját, és azt érezheti, hogy már csak a jelenlétem, az, hogy ránézek megnyugtatja. Az én szemem pedig lassan, de biztosan csillogni kezd és megtelik élettel, és a hajam is mintha fényesebb lenne már csak ettől a pár rossz érzelemtől is.*

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Kedd Aug. 13, 2013 10:36 am

*Komolyan felfordul a gyomrom Cat viselkedésétől, még három hét távolságból is. Persze ő mindig is ilyen volt - és most már van rá logikus magyarázat, miért - de azért kicsit túllőtt a célon. Muszáj lesz rábeszélnem, hogy bocsásson meg a szüleinknek, és ne legyen ennyire ellenséges. De ami jelenleg fontosabb ennél, az az, hogy találkozzam Nawara'sonnal, lehetőleg most azonnal. Nagyjából úgy viselkedhetek, mint egy elkényeztetett hároméves, de nem különösebben érdekel: az ismerőseim közül ő az egyetlen, aki rendezni tudja a fejemben uralkodó zűrzavart. Viszont úgy tűnik, a találkozásra még várnom kell - hülye, hülye, hülye Callie! - és mi mást csinálnék várakozás közben, ha nem ezen az egész lehetetlen helyzeten töprengenék, természetesen egy nagy tábla csoki élvezetes társaságában. A gondolataim éppen kezdenek szomorú irányt venni, mikor lágy suttogást hallok a hátam mögül. Egyetlen embernek van ilyen hangja, és változzak varangyos békává, ha nem ő áll épp mögöttem. Szerencsére nem kell feladnom az emberi - vagyis fénylényi - alakomat, ugyanis amikor villámgyorsan megpördülök, Nawara'sonnal találom szemben magam. Az arcomon egy hatalmas, boldog mosoly terül szét, és legszívesebben a nyakába ugranék, de attól tartok, ez túl színpadias lenne. Így hát maradok a vigyornál.*
- Szia! *Köszönök.* Éppen téged kerestelek. *Indítok egy semlegesebb mondattal - nem akarom egy szuszra a nyakába zúdítani minden problémámat.* Írtam az üzenőfalra is, de úgy látszik, előbb megtaláltál, mint az üzenet téged. *Mosolygok. Valószínűleg most kéne megkérdezni, mit csinált, mióta nem láttam, de egyszerűen képtelen vagyok rá, annyira lefoglal a saját problémám.*

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Kedd Aug. 13, 2013 10:19 am

*Végre újra a Kúriában! Elég sokfelé utazgattam a világban, jártam Ázsiában, meg Amerikában is, egy kicsit felfedezni a dolgokat és az illúziók után nézegettem. Találtam is egy híres illúziómestert, aki volt szíves tanítani és tökélyre fejleszteni a tudományomat, úgyhogy most már nagyon is profi vagyok benne. De azért jól esik vissza térni a Kúria megszokott, kellemes falai közé. És persze jó látni az ismerős arcokat, habár engem nem sokan ismernek, én azért elég sok emberkét figyeltem és hallgattam meg, mióta itt vagyok. De mindenki közül a kis Callie hiányott a legjobban, és el is határoztam, hogy majd meglátogatom, hogyha kicsomagoltam és visszatértem a rendes kerékvágásba. Persze kétszer sem biztos, hogy ő is kíváncsi rám, de hát majd meglátjuk. A kilátó felé sétálok, magam mögött hagyva a lépcsőket, hiszen odakint a birtokon nincs kedvem lenni, ahhoz túl meleg van. Idefent azonban fantasztikusan jó és friss a levegő, és egészen kellemes az idő is. Egy egyszerű fekete pólót viselek, és egy fekete farmernadrágot, hogy meglegyen a kontraszt. Enyhén sápadtabb vagyok, mint szoktam és a szemem sem csillog annyira. Régen "táplálkoztam" már, utazásaim során csak szép helyeken jártam, és régen hallottam már panaszkodást és szomorúságot, így hát a hajam is enyhén töredezett és fakó. De biztos vagyok benne, hogy itt az iskolában fogok hallani rossz kedvű, panaszkodó embereket, úgyhogy ettől nem félek. Kicsit lihegve, kicsit fáradtan érek fel a kilátóba, ahol egy kellemes meglepetés vár. Felderül az arcom, ahogy meglátom a leányzót. Nem, nem olvastam még az üzenőfalat, hiszen én is tegnap érkeztem meg, így nem is számítottam rá, hogy itt találom.*
- Calliope! *susogom a nevét, lágyan ejtve minden egyes hangot, és boldogság árad belőlem - és persze belőle is. (Ami nekem most nem jó, de hát ne legyek szívtelen, ugye?) Várom, hogy megforduljon és hogy rám nevessen, már annyira hiányzik!*

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Kedd Aug. 13, 2013 10:13 am

*Miután cirka három héttel ezelőtt drága nővérkém, Cat nagyjelenetet rendezve lelépett otthonról, én is követtem a példáját, és visszamentem a barátaimhoz Brüsszelbe. De hiába próbáltam a feladataimra koncentrálni, egyszerűen nem jött össze a dolog, egyre csak a családi titkon rágtam magam. És ráadásul a többiek nagy része mugli, így valószínűleg fel sem fogták volna, miről hadoválok nekik. Mikor már a spanyol tengerparton sem tudtam elengedni magam - ez pedig elég nagy bajt jelent, higgyétek el nekem - úgy döntöttem, visszatérek a suliba, és megkeresem az egyetlen embert, akinek a társaságában a gondjaimat mintha elfújták volna.* ~Azért nem hittem volna, hogy olyan hülye tyúk vagy, hogy elfelejted megkérdezni, hol lakik.~ *Korholom magam a második emeleti folyosón állva. De sajnos pontosan ilyen hülye tyúk vagyok, és mivel nincs kedvem bekopogni minden szobába, azért az üzenőfalhoz folyamodom segítségért. Miután feladtam az üzenetet, rövid töprengés után a kilátótorony felé indulok. Igencsak kifulladva - kevésbé szépen szólva teljesen kidögölve - érkezem meg a hosszú lépcsősor tetejére, és úgy döntök, hatalmas erőfeszítésem jutalmaként eszem egy kis csokit. Végül is már előre ledolgoztam a kalóriákat azzal a rémes lépcsővel, nem igaz? Előások hát egy tábla mogyorós tejcsokit a fekete hátizsákomból - említettem már, hogy ma érkeztem? - és miközben azt majszolom, a korlátnak támaszkodva bámulom a tájat.*

//Kinézet//

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Csüt. Aug. 01, 2013 7:07 pm

- Milyen embereket? *Kérdezek vissza, hiszen nem nagyon fejti ki, hogy mire is gondol pontosan. Mármint nyomozókat? *Kérdezek vissza alig szemforgatva, és igyekszem nem látványosan leinteni őt.* - Még alig érkeztem meg, nem vagyok abban a helyzetben, hogy szívességeket kérjek. Meg nekem ráér a dolog, ha évek óta nem láttuk egymást, nem pár hónapon múlik.
*Dobom hátra barna tincseimet.*
- Talán jobban alakult volna, de már egy dolgot megváltoztattál, miért akarnál mindent? *Mosolyodom el halványan, emlékeztetve arra, hogy végülis élek, azért ez is jelentős beavatkozás a sors vékony szövetébe.*
- Végülis valahol igazad van, de hát ez a munkám. Nem tudnék helyesen gondolkozni, ha érzelmi alapon állnék hozzá, kell az objektivitás. Azok csak csontok, nem tekintem embernek őket. Tárgyak, bizonyítékok. Te szeretsz beszélgetni, és ez jól is van így. Valamiért ezt kedveltem benned, ahogyan még most is. Kell valaki, aki néha kirángat a megszokottból. Csak ne sokszor. *Vonom meg a vállamat, és meglepve látom, hogy mellém ül. Eddig úgy éreztem magam, mintha tényleg psziciáternél lennék, ahol ugye az orvos szemben ül, ő viszont most mellettem. Még jó, hogy nem szó szerint mellém ült a fotelbe, mert akkor már a folyosó másik végén járnék. Láblógázok, amíg ő az iskolát fenyegető veszélyről mesél. Azaz.. ha jól értem, maga az iskola a veszély.*
- Na de Kyle? Ha így van, akkor mi a fenét keresünk itt bent? Robbantsuk fel, és futás, nem? Nekromanta vagyok, de a démonokat is meg lehet semmisíteni. *Körülnézek, elég furának tűnik, hogy a fenevad gyomrában magáról a lényről beszélünk. Végigtekintek az angyalon, és érdeklődve várom, hogy milyen világmegváltó terveik vannak.*

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Kedd Júl. 30, 2013 7:20 pm

-Nem tudom, mi se hallottunk róluk az után semmit, hogy te... tudod. Kérdeztem apát is, de ő sem, azt hiszem elmentek, fogalmam sincs hova, de te ismersz olyan embereket nem? Nyomozd ki. *Oké, hogy hullákban nyomul, de csak vannak olyan ismerősei is, akik élőkkel foglalkoznak, ha már aurorok között mozog, akkor meg lehet a dologgal próbálkozni. Vagy megkérdezhetem Nicolast, de nem is tudom, hogy lenne-e most ilyesmire ideje.*
-Nem tudom, ha az életed jobban alakul, akkor egyáltalán nem biztos, hogy olyan lennél, amilyen. *Nem akarom jobban kifejteni, hogy keserű, hogy cinikus minden szava, vagy legalábbis a szavainak nagy része.*
-Igen Elena, nem érzem, hogy érdekelnének az élők, inkább csak a holtak. *Mondom még ,aztán kifejti, hogy milyen is, vagy hogy is él, ami tényleg nagyon távol áll tőlem. Persze semmi jogom becsmérelni, és nem is tudom át megváltoztatni, de attól még zavar a tény, hogy ilyen negatívnak érzem. Vagy csak velem ilyen? A kérdésére csak finoman megrántom a vállam.*
-Azért túlérzékeny nem vagyok, de szeretek beszélgetni és meghallgatni másokat, attól még nem vagyok lélekdoki. *Jó, sokan mondják el a gondjaikat, de nem csak erre élek, mármint, ahogy épp kijön a lépés. Leülök mellé, amikor helyet foglal az egyik fotelben, majd a kérdésére csak elgondolkodom kicsit. Ez elég hosszú, túl hosszú!*
-Igazából úgy fest, hogy mindig ugyanaz ellen. *Hátranyúlok és megpaskolom a falat.* -Zavaros az egész. Elvileg az egész épület ellen küzdünk, valami démon, vagy mi a fene, amit magára haragítottak az őseink és most a mi életünket is meg akarja keseríteni. Nagyjából ennyit sikerült leszűrnöm. *Ott sem voltam, és amennyit a többiek elmondtak... nem várhattam tőlük, hogy mindenről beszámoljanak részletesen, hiszen túl sok minden történt egyszerre, túl sok rossz.*

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Kedd Júl. 30, 2013 7:08 pm

*Végülis lezártam már a múltat, ám a jellemet, amivé tett, nem tudom levetkőzni. Az a lány tényleg meghalt, bármilyen minőségben, és én születtem helyette. Elég sokat megőriztem az eredeti jellememből, rá tudok csodálkozni a nagyvilágra, de teljesen begubóztam érzelmileg a szociális intézetben. Tehát ez van, ezt kell a külvilágnak elfogadnia, vagy éppen hátat is lehet fordítani nekem.*
- Azért kiváncsi lennék rá, hogy merre is lehetnek most, mert ha élnek, akkor... talán lenne családom. *Vonom meg a vállamat, és csak sétálunk céltalanul tovább. Még mindig jobb, mintha a kilátó falához lapulva reszketnék, míg ő lelkiismeretfurdalás nélkül láblógáz.*
- Nem értem, hogy ez mit jelent. *Válaszolom keresve a szavakat, miközben értetlenkdve ráncolom a homlokomat* - Nyilván akkor is ilyen lettem volna, ha nem esem akkor ott le, hiszen odaát nem történt meg, így éltem végig az életemet, de azt elismerem, hogy nem voltam boldog, és ezek a plusz emlékek sem segítettek nagyon. Mindegy. *Legyintek, tényleg kár ennyit rágódni rajta. Finoman elmosolyodom a szavain.*
- Gyűlölni az életet? Miből gondolod, hogy ilyen heves érzelmeim vannak. Én nem gyűlölök semmit, és senkit. Elfogadom olyannak, amilyen. Ez miért baj? Nem akarok meghalni. Ha így lenne, akkor át sem jöttem volna veled, maradtam volna ott, ahol mindennek vége lett. De nem stílusom az ilyesmi. Kihozom ebből, amit lehet, talán az egyetlen szenvedélyemmel, még ha téged ennyire nagyon taszít is. *Karbafonom a kezemet, és ünnepélyes mosollyal bólintok.* - Te pedig nagyon lelkizős vagy, azt mondhatnám, ha tippelnem kéne, hogy te vagy mindenki lélekdokija? Azt hiszem nem járok messze a valóságtól, nemigaz? A túlérzékeny, és az érzéketlen? Erős kettősség.
*Az egyik beszögelésben találunk néhány fotelt, leülök az egyikre, most bizonságban érzem magam, hogy végleg lehiggadjak a levegőpániktól.*
- Mindig küzdötök valami ellen? Mégis mi ellen? *Dőlök hátra, és intek, hogy nyugodtan meséljen. Akár a barátairól. Bármiről, ami őt érdekli.*

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Hétf. Júl. 29, 2013 7:52 pm

-Udvariasságból? Így ismersz? *Aztán csak sóhajtok. Hát hogy ismerne, hiszen nem ismer igazán, miért kéne azt várnom tőle, hogy bárhogy is ismer. Fogalma sincs, hogy milyen vagyok igazán és az, amit tud róla, azt is inkább csak kigúnyolja. Az egész annyira lehetetlen helyzet és tényleg nem tudom, hogy mit kezdjek vele. Beljebb lépdelünk hát. Felnőttem, nem ragaszkodom már annyira a magassághoz, mint régen, mégha jól is érzem itt magam, másokért képes vagyok váltani, ahogy megtettem már a barátaimért. Nem mindenki van oda a repülésért és nem mindenki szeret úgy ülni, hogy nincs alatta már csak a semmi. Bólintok egyet arra, hogy zárjuk le. Én is azt szeretném persze, csak folyton azt érzem a hangjából, a szavaiból, hogy ő nem tudta ezt megtenni.*
-Nem tudom, ha megtalálod a szüleidet, akár velük is maradhattál volna. És én nem változtam Elena, az vagyok, aki voltam, talán valamivel komolyabb, de te... te nagyon sokat. Mintha az élet már nem is érdekelne. *Sóhajtok egy aprót és igazából meg is erősít abban, amit mondok. A holtak érdeklik, nem az élők, a csontok és a halál... Én druida vagyok, ő nekromanta, nekem az élete az elsődleges, neki az unalmas és sivár.*
-Ilyen... ilyen nagyon komor, mintha gyűlölnéd az életet, és nem kötne le igazán, mintha csak te is szívesebben lennél az, amit úgy szeretsz... csont. *Tényleg ezt érzem. Mennyi rossz történt vele, ha ennyire nem akar élni? Én sem vagyok az a nagy életéltető, bulizó alkat, de hozzá képest... Rólam kérdez, ami azért határozottan nagy dolog az eddigiekhez képest, de mit mondhatnék? Olyan nagyon sok minden történt!*
-Az utóbbi években? Ha minden elmesélnék, arra nem lenne elég pár perc. Hat éve járok ide, hat éve küzdünk valami ellen, ami még most is homályos, hogy mi pontosan és azóta persze lettek barátaim és... szóval sok minden. *És ott volt Chris, azt se tudom hogy venné be a gyomra, ha közölném vele, ha nem csak a lányok érdekelnek.*

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Hétf. Júl. 29, 2013 7:43 pm

*Nekem a konty annyira keményen nyomja a tarkómat, hogy ennél még az is jobb, ha kiengedem, mert akkor legalább eloszlik a sok haj, nem melegít annyira. Így azonban picit eltakarják kissé sznob stílusban hordott, nemrég vásárolt mutatós fülbevalóimat, mégsem érzem gondnak, elég ha én tudom, hogy ott vannak, nekem tetszenek.*
- Ahha. Most hogy így mondod, egészen logikusnak tűnik. Azt hittem, hogy udvariasságból kérdezed, én pedig nem akarlak terhelni részeredményekkel, úgyhogy.. *Térek ki a nyílt válaszadás elől, és egészen kitágul a szemem, amikor felajánlja, hogy hagyjuk el végre az átkozott kilátót. Kinyitom az ajtót, és becsusszanok rajta, ő pedig követ. A szinten maradunk, megindulunk a folyosón.*
- Mindegy, zárjuk le. *Intek türelmetlenül, nem szándékozom több szót fecsérelni erre a régi támára. Ami történt, megtörtént, most mind a ketten itt vagyunk, "épen" és egészségesen.*
- Miért ne jöttem volna vissza? Lényegében hová máshová mehetnék Kyle? Legalább téged ismerlek... *Ráncolom a homlokomat.* - Vagy ismertlelek, úgy-ahogy.
*Nem voltam még sokat az iskolában, de az a kevés alkalom elég volt rá, hogy tökéletesen memorizáljam az elrendezését, megjegyezzem az irányokat, most is tudom, hogy merre tartunk. Érdekes módon a nem emberi dolgok sokkal inkább kézreállnak, mint a társas kapcsolatok.*
- Ilyen? *Nézek oldalra, miközben egymás mellett megyünk.* - Milyen? Az intézetben nem volt túl sok családi program. Kemény rendszer volt, engem pedig nem fogadtak örökbe. Tanultam, és ennyi. Kijártam, amit csak lehetett. A holtak különben is érdekesebbek, mint az élők. Minden csont újabb történetet mesél el. És veled mi is történt az elmúlt években?

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Hétf. Júl. 29, 2013 7:26 pm

*Hát nem is tudom, nekem csak melegebb, ha ki van engedve a hajam, bár az a gyakoribb, most mégis reggel óta lófarokban van és már napok óta ezt a stílust követem, mert nem bírnám elviselni az időjárást más különben, csak akkor ha elég magasan szállok odafent, ahol hűvösebb a levegő. Na igen ez előny. Amikor megrázza a haját nehezen tudom elvonni a tekintetem. Mégis csak véla, és ha nem akarja, akkor is hat rám, hatna bárkire, igen nehéz nem látni azt, ami.*
-Ha nem lenne fontos, akkor én sem írtam volna neked igaz? Annyira... *Igen vártam valami választ tőle, de elhúzom a szám és csak elharapom a mondatot. Olyan nagyon cinikus folyamatosan és ezt nehéz elviselni. A hangjából és a szavaiból áradó folyamatos gúny nagyon is bánt és nem tudok mit kezdeni vele, én is elkezdek lassan visszavágni, ha így folytatja. Egyszerűen kihozza belőlem.*
-Nem úgy értettem, te is fiatal voltál, mindketten azok voltunk, egyikünk sem hibás igazán. *Teszem még hozzá, bár kétlem, hogy megértené, vagy hogy meg tudnám győzni.* -De igen, csak abban sem voltam biztos, hogy egyáltalán visszajössz. És akkor menjünk beljebb, vagy le valahova, nekem nem jelent gondot. *Mondom, amikor látom, hogy megszédül, pedig itt a korlát és annyira nem is vagyunk a szélén. Szörnyű, hogy ilyen erős a tériszonya. A gúnyos megjegyzésre csak elhúzom a számat. Én pedig nem vagyok modern és még sem e-mail címem sincs, hogy bármi ilyesmire írni tudjon. Maradi lennék? A családjáról beszél, én pedig együttérzőn mosolyodom el, aztán rájövök, hogy úgysem fogja megérteni.*
-Akkor azért lettél ilyen? A hiányuk miatt? *Bukik ki belőlem a kérdés. Akit én ismertem vidám volt és nyitott a világra, ez a lány pedig.. hát korántsem ilyen.*

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Hétf. Júl. 29, 2013 7:07 pm

*Naná, hogy nem engedem el a kilátó falát, nem őrültem meg. Így is enyhén déjá vu-m van, hogy megint a magasba jöttem fel utána. Kibontom a hajamat, és megrázom, mert kezd melegem lenni. Véla vagyok, de most tényleg úgy nézek ki, mint valami Esteé Lauder modell. Nem akarok én visszaélni vele, főleg, hogy pocsék a kapcsolatunk, egyébként sem vágyom nyálcsorgató tekintetekre.*
- Nem gondoltam, hogy fontos lehet neked. Tényleg fontos? Eddig is megvoltál nélkülem, nemigaz? *Kérdezek vissza értetlenekdve, nem jut el a tudatomig, hogy rosszul eshet neki, hogy ha már megmentett, a szívén viseli a sorsomat.*
- Nem te, én voltam ostoba. Stimmel. *Bólintok, halvány mosollyal az ajkaimon. Magamat gúnyolom ki, és enyhén ingatom a fejemet, hogyan is lehettem ilyen bolond.* - Nem egyszerűbb, ha jövök, és beszámolok róla személyesen? *Döntöm oldalra a fejemet, és karbafonom a kezemet. Aztán gyorsan félbe is szakítom a mozdulatot, és két kézzel markolom meg a falat, mint valami pók.* - Azzistenit! *Hagyja el káromlat az ajkamat, aztán visszavedlek racinoális lénnyé.* - Csak megszédültem, rendben vagyok. *Bizonygatom, aztán folytatom a válaszadást.* - A levél már annyira... elavult, a mélcímedet pedig nem tudom. Random pedig nem küldöm el a kylepeters@hosvagyok.com-ra. *A szüleimet érintő kérdésre nem agyon tudok mit mondani.*
- Nem sok. Ugyanúgy eltűntek, mint odaát. *Picit kivárok, és ráébredek, hogy Kyle erről nem tud.* Na szóval. A másik világban eltűntek, amikor még tini voltam. Azt hiszem abban az évben, amikor itt... meghaltam. Utána nem sokkal. Itt is, ott is. Csak amíg itt meghaltam, ott még egy évig a bátyám vigyázott rám, aztán lelépett. Átment az Államokba dolgozni, engem pedig bevágott szociális gondozásba. *Rántom meg a vállamat, mintha ez tökéletesen természetes lenne.* Az ittenivel nem találkoztam.

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Hétf. Júl. 29, 2013 6:38 pm

*Hát igen úgy fest, hogy a legtöbbeknek fontosabb nálam valaki, Rosettának a magány és a feldolgozás lehetősége, Nicolasnak most épp Madison, neki pedig a munka, bár erről legalább szerencsére nem tudok, már ez is valami. Valószínűleg azért nem ijednék meg annyira, hogy leesek innen, legalábbis általában nem szokásom rémüldözni, túl sok mindenen mentem már át ahhoz, hogy ennyire ijedős legyek. Hátrapillantok, amikor meghallom a hangján. Elegáns és most is ugyanolyan komoly és száraz, mint legutóbb.*
-Legalább írhattál volna... *Jegyzem meg elhúzva a számat. Lehet, hogy direkt csinálta, direkt hagyott kétségek között? Hogy ezzel is szenvedjek csak nyugodtan? Olyan hideg és kimért, hogy akár még ezen se lepődnék meg, megmondom őszintén.*
-De jól van, akkor sem én kértem. *Igaza van Arinak, nem az én hibám volt, vagy legalábbis nem teljesen és egyébként is fiatal voltam, hogy magam tudjak normálisan dönteni, hogy mit jó és mit nem. De persze ezt tőle ugyanúgy nem lehetett elvárni.*
-És mi a helyzet a szüleiddel? *Fordulok mostmár befelé, hiszen ő nem jön kijjebb, amit nagyon meg tudok érteni.*

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Hétf. Júl. 29, 2013 6:31 pm

*Éppen ebben a pillanatban érkeztem, és mi más lenne rajtam, mint kosztüm, szoknya. A hajam feltűzve, izlésesen amolyan kémiatanárnős stílusban. Cseppet sem zavar a meleg, egyszerűen annyi a titka, hogy sokat iszom, és napjában többször frissítem fel magam zuhannyal. Igen sokáig voltam távol, de túl sok értelme nem volt, csak átgondoltam a dolgokat. Ha már itt, ebben a világban kell beilleszkednem, akkor valahogyan meg kellett ezt alapoznom. Mások számára a barátság lenne az első, ám én miután a családos témával végeztem, jelentkeztem a nellondi hatóságoknál, a helyszínelők osztályán nekromágusnak. Eddig is a csontokkal foglalkoztam, örömmel vettek egy tapasztalt hullaszakértőt. A hónom alatt egy Gucci táska, mert rögtön megkaptam az első fizetésemet, mert egy bonyolult ügyet pillanatok alatt megoldottam, és jeleztem, hogy enyhén szólva új vagyok a városban, még ruházkodnom sem ártana. Megköszörülöm a torkomat, nehogy az angyal leszédüljön a láblógázásból, még akkor is, ha pusztán két szárnycsapásra lenne szüksége, hogy felkapaszkodjon ismét ebbe a magaságba. De mégsem akarom, hogy megijedjen, mert ha beveri a fejét, ugyanúgy a nyakát szegi, mint bárki más. Mint én, egykoron. Na de hagyjuk a múltat, az önmarcangolást, és mások hibáztatását.*
Megjöttem, és nem haragszom, ha ettől félsz. Máskor nem mászom utánad, ennyi. *Jegyzem meg kissé szárazon, és nekidőlök a kilátó falának. A magasságtól még mindig tartok, de ha őt itt lehet fellelni, nincsen választásom.*

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Hétf. Júl. 29, 2013 5:32 pm

*Könnyeden landolok a kilátóban. Hát igen, gyakorlott vagyok már, nem jelent gondot kis helyen leszállni. Kicsit zavaros volt az utóbbi pár nap és még nem sikerült sort kerítenem rá, hogy beszéljek Jannával, pedig tudom hogy kéne, mert mégis csak úgy érzem, hogy valami nincs rendben. Elenának írtam, de azóta még nem válaszolt, nem tudom, hogy mikor jön, vagy egyáltalán visszajön-e. Addig is lefoglal a munka, no meg beugrom időnként Nicolashoz is és gondolkodtam rajta, hogy hogy lenne érdemes Arinak felépíteni valamiféle edzéstervet, hogy gyakorolja a repülést és idővel tényleg rendesen belejöjjön. Legalább van, ami eltereli a gondolataimat a problémákról, hiszen Chris meghalt, Rosetta pedig el van tűnve, bár Nicolas azt mondta, hogy járt nála, de nem is tudom, nem érdekelt. Én nem fogok elmenni hozzá, mert a legutóbbi beszélgetésünk után úgy gondolom, ez nem az én dolgom, hiszen megígérte nekem, hogy nem tűnik el újra, és mégis megtette. Egyszerű térd felett érő vékony farmer van rajtam, felette egy fehér trikó, mert döglesztő a meleg, és nem vagyok egy elemi mágus, hogy könnyebbé tegyem magamnak a dolgokat. A lábamon pedig semmi sincs, repülve közlekedem, itt bent pedig nem gond pár métert mezítláb lemenni. Egy kis rész van a fal mellett, ahol nincs korlát, én pedig oda ülök le szépen, a lábamat kilógatva a semmi fölé.*

Vendég

- Nem tudom, ők mennyire örülnének neki ha vissza lennének rángatva. És szerinted tudják egyáltalán? Mi van, ha túl hamar meghaltak? Alig tudjuk, mi történt ott, vagy mikor mit tudtak meg. *Tovább rágódik a dolgon, de esélytelen... ahhoz, hogy tutira meg tudják idézni a diáktársaik szellemét, legalább valami személyes tárgy vagy ilyesmi kéne tőlük.* - Nem feltétlenül jósmágia, inkább nekromágia, amihez meg én nem értek. Vagy inkább a kettő keveréke, abban az esetben legalább valamennyit konyítok hozzá. De valljuk be, még nem túl sokszor csináltam ilyet. *Aztán megvonja a vállát.* - Fene tudja. Nagyon sok halál, vagy egyéb dolog történt az iskolától távol... valahogy azt is furcsa elhinni hogy csak az épülettel van a gond. *A furcsa szellőt mintha észre sem venné - talán tényleg nem, talán ő meg a másik névben van túlzottan elmerülve néhány pillanatig.* - Nellondban hol? *Kérdezi még, de aztán csak int Szevérnek, hadd menjen. Ő kicsivel később távozik, a lépcsők helyett a gyorsabb utat választva.*

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Kedd Júl. 16, 2013 8:45 pm

*Nemet int a fejével.* -Nekem nem lenne durva. Én megbékéltem már ezzel, és tudod, ha segítene, akkor akár még azt is mondanám, hogy idézzük meg őket, had meséljenek. Szívesen beszélek velük. *mosolyodik el egy cseppet, békésen.* -De, Kyle is nephilim. *biccent, kissé szárazon.* -Az érzelmi távolság pedig nem mindig baj, és szerintem ez még nem volt olyan durva eset. Mondom, az idézésben én is benne lennék, csak tudod, én nem vagyok oda a jósmágiáért, nem is értek hozzá, nem tudok szellemekkel bíbelődni, ezért nem is gondolok rá egyből. De az nem jelenti azt, hogy ez rossz megoldás lenne. *a fokozatosságra szemöldökráncol.* -Az messze volt. Ha az épület lenne, miért ott? Miért nem itt? Semmi értelme.. És tudom, visszajöttek már párszor, ők ketten emg egy hosszabb távollétből is. *aztán az a bizonyos név, ami egy cseppet megüti, a tekintete is elsötétül, valami furcsa szellő keveredik körülötte, aztán már beszélget is tovább, mintha mi sem történt volna.* -Minden bizonnyal. *biccentget.* -Akkor ne. De kezd későre járni, lassan elmegyek aludni. Lehet, még lenézek Nellondba, és ma ott alszom, vagy visszajövök ide. De most.. megyek. Jóéjt Lisa, még találkozunk. *biccent a lány felé, majd megfogja a gitárját, és lesiet a lépcsőn. Majd valamelyik erkélyen ugrik ki, miután letette a gitárt a szobában.*

Vendég

- Ha sikerülne megidézni a szellemüket.. *Tűnődik, majd megrázza a fejét.* - Rossz ötlet. Azt hiszem, az elég durván ütne mindenkit akinek... ennyire fontosak voltak. Ne haragudj, csak... *Felsóhajt, és kicsit zavartan nyújtja ki majd hajlítja be újra az ujjait néhányszor, csak hogy csináljon valamit a kezével.* - Annyi időt töltöttem vele hogy érzelmileg eltávolítsam magam emberektől, hogy néha túl jól megy. Talán beszélnünk kellene Kyle-lal. Ő is olyan mint mi, nem? *A szárnyak azért elég feltűnőek, még ha nem is beszélt a fiúval.* - Lehet, hogy a megfelelő pillanatra vár. Vagy fokozatosan csinálja. Előbb Chris és Ariana... *Nem fejezi be a mondatot.* - Na jó, hogy optimistább legyek... nem egyszer volt már rá példa, hogy valaki visszatért itt a halálból. Nem mondom, hogy meg fog történni, de... azért ne írjuk még ki őket teljesen. Ez olyan, mint az Odaát. Castiel, Dean meg Sam hányszor haltak már meg fejenként? Gebedjek meg ha Gabriel és Balthazar nem békésen teázgatnak valahol és röhögnek a rajongókon. *Mennyire jó lenne elhinni, igaz? Aztán végül csak fejet ráz.* - Nem hiszem, hogy kellene.

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Kedd Júl. 16, 2013 8:33 pm

*Lassan bólint.* -Az a baj, hogy Rosetta is ki van bukva, nem tudom, mikor és hogyan fog ebből előjönni. Ariana, és Chris halott. Utóbbi nem annyira, de előbbi könnyen és azonnal beszélt volna. Nicolas.. sem az az igazi jófiú. Ott van még Kyle, akit annyira nem ismerek, talán tőle tudnánk dolgokat kiszedni, nem tudom, mennyire látott rá az egészre. *az épületre csak ismételten a fejét ingatja, fogalma sincs. Csak az álomra emlékszik, az a kép van előtte, a többit még nem tudta kiszedni. Eléggé mogorva a fiú, és nem szívesen beszél, vagy nem erről. Különös, furcsa, kirángathatatlan állapotban van egyelőre, csoda, hogy eszik néha. Kell még pár ráható beszélgetés, hogy visszatérjen ide, de azt se nagyon akarja. Távol akar maradni a helytől.* -Áhh! Nem hiszem! Annyira nem lehet komoly.. és tudod, ha meg akart volna ölni, már megtette volna! *és leneveti magát, mert eléggé abszud, hogy egy épület keljen ellene. Jó, persze hallott már ilyenekről, de akkor is.. Itt vannak jó pár éve, és semmi. Miért éppen most?* -Azt bizony ki kell próbálni.. *mondja, kissé elnyújtva, bájosan, csábosan visszapislogva a válla felett, miközben borzas haja kissé az arcába hull, majd csak megemelgeti a szemöldökeit.*

Vendég

- Nem feltétlenül Jackre gondoltam. Nem ő az egyetlen, aki tudja, mi folyik itt. Ne mondd nekem, hogy csak az antiszoc vámpírok vannak felvilágosulva akik hamarabb harapnák le a nyelvüket mint hogy elmondják valakinek mi ellen kell egyáltalán harcolnunk. Az épület? *Végigfuttatja a kezét a kilátó szélén, elgondolkozva. Persze, volt rengeteg példa elátkozott épületekre, de mégis... sok dolog az épületen kívül történik, a birtokon, vagy épp még távolabb, ahova a diákok elmennek. Ennyire nagy hatótávja lenne? Nem tűnik valószínűnek.* - Iskolakezdésre meg is hallhatunk ha tényleg az épület van ellenünk. *Válaszolja egyszerűen. Nem mondja, hogy meg fognak halni, nem ennyire pesszimista, de valljuk be, megvan rá az esély. Aztán csak elmosolyodik, mikor Szevér megböki.* - Nem tudom, melyikőnk járna rosszabbul, ha megvernélek.