Északi torony - Kilátó

Hozzászólások száma : 400 Kaszt :

First topic message reminder :

A Kúria északi homlokzatán magasodik a Nezabar Varázsló iskola kilátótornya. A mellvédszerű építmény tornya kecsesen tör az ég felé, kacsú, ugyanakkor masszív építményével. A vörös téglából épült mellvédre a Kúria folyosójáról lehet feljutni 111 lépcsőfok megtétele által. A csigalépcső minden fordulójában egy-egy fáklya serceg kísértetiesen, bevilágítva az éjszaka ide bátorkodóknak az utat.

Ide csak a tényleg nagyon bátrak merészkednek fel, de aki feljön annak olyan kilátásban lesz része, mint kevés helyen a világon. Innét beláthatja az Árnymadarak-mocsarát, a Kúriát körülvevő területeket, a Kékfátyol-vízesést, és a Lélekölő-hegység bérceit és Mocsáron túl elterülő ismeretlen, veszélyes világot.

A Kilátó tetején egy hatalmas távcső segít abban, hogy mindenki kedvére gyönyörködhessen, de a távcső jó szolgálatot tehet abban az esetben is, ha netán az iskolát veszély fenyegetné. Az ellenséget az Őrző, aki mindig a Kilátóban tartózkodik, már nagyon-nagyon messziről észrevehetné és mire az ideérne, addig a kúria lakói felkészülhetnek a harcra.

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Kedd Júl. 16, 2013 8:12 pm

*Ha tudná, hogy milyen más emlékeket ébreszt, akkor biztos valamit kitalálna, hogy elterelje a lány gondolatait, vagy csak jobb kedvre derítse, mert egy más ember hiányérzete sosem éppen jó. Jack említésére szinte azonnal előtör belőle az oroszlán, kihúzza magát, és kiáll testvére mellett.* -Adj neki időt. Egyfelől sosem volt kommunikatív, nem szert semmit sem nagy dobra verni. Másfelől elég nagy veszteségei voltak. Nehezen dolgozza fel.. és egyébként is nyár van, a diákok nagy része odahaza. Iskolakezdésre mindenki tudni fog mindent, ne legyél türelmetlen. *mondja, nem kiabálva, csak egy cseppet erélyesebben, nyomatékosabban, aztán elmosolyodik.* -Nem azt mondtam, hogy társulj be. De lehet, hogy nem ártana csak beszélnetek. Tudod, lehet, hogy tud olyan helyekre elvinni, ahol több pénzért tudnál dolgozni. Ismeri a nagykutyákat. Nem árthat. És ha fájni fog, visszajöhetsz és megverhetsz! *mondja kacsintva, és finoman oldalba böki a leányzót.*

Vendég

*Ő maga is gyakran beszél össze-vissza, így nem lenne szép dolog leszólni másokat érte. Valljuk be, jó Szevérrel beszélgetni, de valahogy ez a beszélgetés egyre inkább azt juttatja eszébe, hogy hol a francban van Jared? Elhúzza a száját, majd kényszeríti magát hogy visszatérjen Szevér szavaihoz. Mikor már Jack álmainál tartanak, annyira nem is nehéz a dolog. Nem reagál arra, hogy Szevér úgy beszél, mintha rendszeresen mászna bele a másik fejébe, nem az ő dolga hogy elítélje.* - Hm... tényleg érdekesnek tűnik. Szóval azt mondod, abszolút nem beszél róla? Ha kérdezed, akkor sem? Kellene valaki, aki ott volt, és egy kicsit hajlandóbb információt megosztani... úgy értem, nem azért, de az nem valami fair hogy csak néhány ember aki valahogy mindig jókor van jó helyen tudja hogy mi a franc folyik itt. Mindannyian ebbe az iskolába járunk, nem? *Sokan vannak, akik mondjuk nem elég bátrak, vagy épp nincsenek ott amikor kellene, de mégis megérdemelné mindenki, hogy tudja, miben élnek. Xavier említésére megrázza a fejét.* - Áh... jobban szeretek egyedül dolgozni. Nem tetszik ez a főnök dolog. De fene tudja, talán felkeresem, egy beszélgetés nem fáj.

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Kedd Júl. 16, 2013 7:57 pm

*A lány szavait csak hallgatja, néhol el-elmosolyodik, de csak apró, finom oldalmosolyokra, amik nem is maradnak meg sokáig. Tulajdonképpen elmosolyintja magát párszor, amíg a lány szavait hallgatja, noha ezek annyira nem vidám mosolyok, csak olyan.. reakciók. Nem mindegyik mögött van tudatos érzelem.* -Kösz. *mondja arra, hogy nyugodtan beszéljen össze-vissza, bár nem elsődleges célja, sőt. Szeret összeszedett lenni, meg tudatos, meg ilyenek. Aztán az álmokra terelődik a szó, Szevér pedig nem szívesen beszél erről. Nem büszke arra, hogy belemászott a fejébe. És arra főleg nem, hogy nem először tette meg mindezt.* -Tudod, Jack álmai általában valósághűek. Kevés bennük a metafora, inkább folyton újraél mindent. Itt dolgozza fel.. De ez valóban magas. *hangos, lassú sóhajt ereszt mg a levegőbe, miközben gitárja nyakán nyugtatja a kezét, és halkan dúdolgatn kezd pár szótagot abból a bizonyos dalból. Aztán felsandít a lányra.* -Jobb, mint a havi rezsi és kosztpénz. És legyél ügyes, ismerkedj össze Xavierrel, vagy kivel, ő a helyi vadászok főnöke, azt hiszem, Nellondban. Aztán vele beszéld meg.

Vendég

*Nem is annyira dühöng, nincs benne annyi indulat - sokkal inkább keserű a hangja, amikor ezekről beszél. Semmi indulat, csak beletörődő csalódottság.* - És még nehezebb nem csak hinni, hanem tudni is, hogy léteznek ekkora erővel bíró lények, és mégsem csinálnak semmit. *Teszi hozzá Szevér szavaihoz. Furcsa, hiszen sokkal jobban vallja magát embernek, mint angyalnak, de mégis váltakozik, mennyire hisz az emberiségben.* - Te beszélsz össze vissza? Csak nyugodtan. *Céloz arra, hogy az ő szavai is eléggé kuszák voltak az imént. Aztán érdeklődve hallgatja Szevér szavait Jack álmairól. Tudja ő is, hogy Jack sokkal jobban benne volt az iskola dolgaiban mint ők ketten, így az biztos, hogy az ő fejéből több mindenre lehet rájönni.* - Álom volt, úgyhogy... könnyedén lehet metafora is. Az épület él? Képtelennek hangzik, de mégis, valahogy már semmi sem az. *Aztán az utolsó szavakra elmosolyodik.* - A tandíjról meg az iskola szerek áráról hallottál már? Amúgy nem mindig vagyok itt. De megoldom... alkalmi munkákkal, meg ilyesmivel. De pincérkedni Valdonban mégsem hivatás. Nem olyan dolog amire az életemet szeretném áldozni.

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Kedd Júl. 16, 2013 7:35 pm

* Szevér csak mosolyog magában, miközben a szeretet és a szabadság kapcsolatát elemzi, persze némán, magában, mert úgy véli, hogy a lány nem értené, nem akarná elfogadni, és most késő van, és túlságosan békés a helyzet, hogy egy ilyen vitába bonyolodjanak. Majd talán egy másik beszélgetés alkalmával kifejti, hogy is van ez, legalább is, az a része, amennyit ő tud, meg hallott róla, az emberek világából. Nem a tutit akarja megmondani, tudja, hogy azt csak egy valaki tudná, de ő csendben figyel. Aztánátveszi ez a technikát, és hagyja, hogy a lány kidühöngje magát, és ki indulatoskodja magát a szavaival. Végül csak egy apró biccentéssel ennyit tesz hozzá.* -Nehéz dolog embernek lenni, és még nehezebb embernek is maradni egy embertelenedő világban. És csak nagyon keveseknek sikerül. Ne fedd meg őket ilyen erősen. *mondja, és igen, ő sokkal elnézőbb az emberekkel szemben, valahogy az angyali nyugalom, és a kettősség, ami benne is van, megtanította erre. Aztán a befejezésre csak somolyog.* -Az élet a halál része, vagy fordítva.. Fene tudja, a körnek nincs kezdete. *aztán megrázza a fejét.* -Ne haragudj, mindenfélét beszélek össze meg vissza. És azt hiszem, lassan kiderül, hogy ez az iskola mi is pontosan. Furcsa álmokat láttam Jack fejében.. *fordul el egy kicsit.* -Mintha.. maga az iskola támadta volna meg... Nem akart beszélni, és tudom, milyenek ezeke az utak, egyzer régen elkísértem, és most.. furcsa és zavaros volt minden. Halál, áldozatok, a belülről maró érzés, ami végig benne volt. Ahogy újra és újra lepörgött előtte minden.. és a végén ott állt az iskolával szemben, ami meg akarta támadni, az iskola ellen küzdött. Mintha az épület élne.. *megrázza a fejét, mintha valóban teljesen őrült dolog lenne, hogy valaki egy iskola ellen küzdjön. Az utolsó szavakra, és témaváltásra pedig elismerően bólogat.* -Akkor gratulálok hozzá, a pénzt majd megoldod. Amíg itt vagy, etet a hely. *kacsint, majd mutat egy "like" jelet, mint régen, a római arénában.*

Vendég

- Így már kicsit hihetőbben hangzik. De fene tudja... én nem is akarnék egy olyan valakiben hinni, aki ott ücsörög fent, és meg tudná állítani ezeket a dolgokat, de valamiért megteszi. Másoknak a nagyszüleik sütit sütnek, a miénk magasról tesz rá hogy tizenhét éves ártatlan gyerekeket lőnek le Amerikában. *Jegyzi meg elég cinikusan, majd kis szünet után megvonja a vállát.* - Az éneklést nem viselem rosszul. A képmutató embereket viselem rosszul akik a templomban énekelnek miközben otthon csalják vagy verik a házastársukat. Meg az embereket akik gyerekek temetésén tüntetnek, mondván hogy a gyilkosukat Isten küldte hogy megbüntesse a világot. És azokat, akik tudnának valamit igazán tenni, hogy a világ jobb legyen, de helyette a kezüket összetéve térdelnek és könyörögnek az égbe hogy oldják meg ők. *Hirtelen megáll, és megrázza a fejét, újra Szevérre nézve.* - Ne haragudj, kezdek nagyon belelendülni. Talán témát kellene váltanunk. *Szevér rákérdez a mondat befejezésére, de annyira sok igazán nincs ott. Kicsit beharapja az ajkát, és válaszol.* - De azért ismertem őket. Ha nem is viselt meg annyira, mint Jacket... mégiscsak borzalmas veszteség. És csak újra megmutatja, mennyire biztonságos az iskolánk. Mintha valami Pokolszájra épült volna. *Az álmos részre már jobban felfigyel, érdeklődve pislog a másikra.* - Belenéztél az álmaiba? *Majd megint a vadászatra térnek vissza, mire újra vállvon.* - Az utolsó kérdésre azt hiszem, igen a válasz. Nehezen tudnám magamat elképzelni, ahogy mást csinálok, mint a vadászat és az utazás... a gond az, hogy egyik sem fizet valami jól. De nem, szerződtetve nem vagyok.

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Kedd Júl. 16, 2013 7:09 pm

*Elneveti magát Alyssa szavaira, és széttárja a karjait.* -Tudod, van, aki azt mondja, a rossz az embertől és annak szabadságától van, a jó pedig fentről. *megcsóválja a fejét.* -De én se tudom mindig. Az emberek már csak ilyenek. De kifejezetten szépen tudnak imádkozni, ha énekelnek, és sokan vannak.. Akkor is, ha láthatóan te nehezen viseled. ~Tamás..~ *toldja hozzá gondolatban azt a bizonyos nevet, ahogy még régen egy-egy hittanórán tanulta és a Bibliában olvasta. Igen, abban a poros könyvben.* -Vannak, akik látnak. És vannak, akiknek elég a hit. Ez az emberek.. különleges képessége! Mint nekem a gyógyítás, neked a szárnyaid. Nekik a hit. *mondja, tovább magyarázva, mert valóban, itt titkokról van szó, amit csak megérteni lehetetlen. A befejezetlen mondatra aztán kíváncsian nyújtogatja a nyakát.* -De..? *persze ha nem akarja befejezni, nem fogja erőltetni.* -Rosetta. Közel állt Arihoz és nagyon megviselte. Azt hiszem, ott volt, amikor megtörtént. De.. ezt is csak Jack álmaiból tudom. *nem annyira büszke, hogy belenézett testvére álmaiba, habár elég nagy mágusnak kell lenni ahhoz, hogy betörjön a mentális védelmébe, de sikerült. Meg kellett tudnia, mi történt, főleg, hogy mufurc úr nem igen mesélt semmit.* -Csak, hogy szerződtetek-e már, vagy csak szabadúszol. De úgy is kérdezhetném, hogy megtaláltad-e a hivatásod.

Vendég

- Épp ezt nem értem. *Csóválja meg a fejét az égre pillantva.* - Annyi borzalommal a világban, mégis hogy tudják még mindig elhinni, hogy valaki vigyáz ránk? Becsülöm, hogyha valakinek tényleg ennyire erős a hite, mert nekem nem menne. Ha pedig kell valami, ami megnyugtat, akkor már ott van a zene, bármilyen fajta... vagy a víz zúgása, kinek micsoda. *Reméli, hogy nem fogja Szevért megbántani ezzel - nem tudja, hogy a másik angyalsága ellenére mennyire hisz, vagy mennyire viseli jól a hit megkérdőjelezését. Nem az a célja, hogy bárkit ostobának állítson be a hite miatt, épp csak... valóban nem érti az egészet.* - Tudja? A mágusok, talán. A muglik maximum hisznek, legtöbb esetben nincs konkrét bizonyítékuk, hogy létezünk. *Szevér mondatára egy pillanatra megakad, majd bólint.* - Persze... hülye vagyok, teljesen elfelejtettem. Én egyikükhöz sem voltam nagyon közel, de... *Végül nem fejezi be a mondatot.* - Ki a másik, a katatón állapotos? *A halálok híre elég gyorsan terjed, főleg ilyen "ismert" embereké, de azért Jack teljes baráti körét nem fújja fejből.* - Hivatásos? Attól függ. Kinek kell elismernie hogy hivatásos legyek?

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Kedd Júl. 16, 2013 6:44 pm

*A fiú halványan elmosolyodik, majd beletúr saját, szőke hajzuhatagába.* -Jó hinni és tudni, hogy van valaki, aki ott van feletted, akit nem kell látnod, de vigyáz rád. Hogy van valami, ami vár a halál után. És az imákés szertartások mantrák, amelyek ismételgetése megnyugtatja az embert, beállítja a természet maga ritmusát, a test alapvető rezgéseit helyrebillenti. Ha le akarom egyszerűsíteni, ennyi az egész. Egy belső forrás. *mondja, miközben kissé elréved a tekintete, és eltöpreng, hog ő hisz-e valamiféle felső hatalomban, vagy inkább sodródik, vagy inkább pontosan tudja, mi van.. odaát.* -Ez esetben megnyugodtam, hogy látogatásod pusztán baráti. És tudod, sok halandó tudja, hogy létezünk. *mondja, játékos csillanással a szemében, majd Jackre térve egy cseppet eltűnik az arcáról a mosoly.* -Meghalt a szerelme, kiért élt, és az egyik legjobb barátja. A másik katatón állapotban van valahol, de ha jól sejtem, nemsokára hozzáköltözik. Nincs jó passzban. *összegzi végül, egy cseppet homlokráncolva.* -Hivatásos vadász vagy? *kérdez vissza, kíváncsiságból.*

Vendég

*Elmosolyodik Szevér válaszán, majd megvonja a vállát.* - Oké, igaz, ilyen értelemben használhat. Igazából sose értettem, a vallás miért nyugtatja meg az embereket. *Jegyzi meg tűnődve, majd végül ránéz Szevérre.* - Mármint nem feltétlenül a te esetedben, elvégre... te tudod, hogy angyalok léteznek, az nem egészen a vak hit. Csak eszembe jutott. *A kérdésre a testével is jobban Szevér felé fordul, háttal nekitámaszkodva a korlátnak.* - Vadászni? Azt most épp nem annyira. Volt egy kisebb démon Valdonban. Mit csinált a testvéred hogy ennyit kell gondolkozni rajta?

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Kedd Júl. 16, 2013 6:28 pm

*Ahogy a másik odaér hozzá, csak penget még párat, majd mosolyogva teszi félre a gitárt.* -Dehogynem. Én megnyugodtan tőle, és addig sem a hóbortos testvéremen gondolkoztam. *mosolyodik el nagy, széles mosollyal, majd nyújtózik egy nagyot, és úgy méri végig a leányzót, majd megakad tekintete azon, hogy nincs szárnya, majd a lopakodó lábbelin, és így már érti, miért nem hallja, hogy a lány jött. De nem zavarja, cseppet sem.* -És, kire vadászol éppen? Csak nem csináltam valami rosszat? *villannak cinkosan, pajkosan, játékosan a szemei, egy halovány, tétova félmosollyal, miközben békésen ücsörög a földön, de nem, nem fázik.*

Vendég

*Szevér hallgatózik ugyan, de sem szárnysuhogás, sem léptek zaja nem hallatszik - a lány gyalog, lopakodó lábbeliben jár-kel most az iskolában, így nagyrészt hangtalanul ér fel a kilátóba. Megüti a fülét a gitárszó és a halk ének, és persze érti a dalt... hiszen minden nyelvet ért, még ha nem is az anyanyelve ez, mint Szevéré. Mindenesetre nem célja teljesen észrevétlen maradni, így könnyedén odasétál a másikhoz.* - Szép dal, de nem hiszem, hogy érne bármit is. *Jegyzi meg a kilátó korlátjára támaszkodva, a tájat figyelve. Az ő szárnyai nem látszanak, hála a tetoválásnak a hátán, de egyébként farmernadrág van rajta, kockás inggel.*

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Kedd Júl. 16, 2013 5:14 pm

*Valahogy vonzza a magasság. Ő sem tudja pnotosan megmondani, mi történt vele, vagy miért hívja ennyire ez a bizonyos magas hely, miért nem éppen a Varázslatos Titkok Erdejében ücsörög, de mégis.. Fent akar lenni, látni, érteni mindent. Közben halkan, békésen dúdolgat, gitárral a kezében egy furcsa, magyar, vagy talán más nyelven is énekelhető dalocskát. Nagyon régen, egy keresztény templomban hallotta, és dallam könnyedsége, de mégis érezhető mélység annyira magával ragadta, hogy most éppen ezt dúdolgatja, könnyedén bontva alá akkordokat.* -Ó halld meg Uram, ó halld meg imám, hívlka, jöjj! Válaszolj! Ó halld meg Uram, ó halld meg imám. Jöjj, és figyelj reám.. *a végtelenbe nyúló, folyton ismétlődő, békés, magyar szövegű dallamocska, egészen megnyugtatja a fiút, aki egyébként szürke rövidnadrágban és barna pólóban nyomul, mint kb mindig, csuklói most is bandázsolva, a szárnyait pedig finoman húzza be, hiszen eltüntetni nem nagyon tudja, sajnos. Cipője egy kissé elnyűtt sportcipő, ami őt nem zavarja, más meg jelenleg nem érdekli. Persze fél füllel azért hallgatózik, hogy jön-e valaki, de mivel nyár van, az iskola viszonylag üres. Jackért meg éppen nem aggódik. Bár messze van és nem a legjobb állapotban, de nem aggodalmaskodik, annyira.. Most csak kikapcsolódik és feloldódik a zenében.*

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Hétf. Jún. 03, 2013 8:21 pm

*Látom, hogy menynire meg van ijedve a lány, ahogy kilebegtetem a semmibe. Szinte érzem teste minden porcikájának reszketését és ez csodálatos érzéssel tölt el. Hogy az én kezemben van a lány élete, hogy én dönthetem el, hogy most meghal-e, vagy sem. Látom a könyörgést és a búcsút a tekintetében, és valami megmozdul bennem. Hogy ennek a lánynak élnie kell. Hogy nem halhat meg. Nem sok nő volt rám ilyen hatással, de ez a lány... Valami különleges van benne. Annyira szánalmas, annyira magatehetetlen, hogy az már vonzó. Számomra. Érdekes...
A levegőben lebegtetve nézem a lány törékeny testét, ahogy kitárja a karját, lehajtja könnyáztatta arcát és várja a halált. Tényleg ennyire meg akar halni? Tényleg ennyire vágyja a sötét csuklyás társaságát? Azonban nem akarom megölni. Nem akarom leengedi a pálcámat, így magamhoz röptetem a lányt, és szorosan átölelem és vadul magamhoz rántom. Biztos, hogy nem fog meghalni,nem engedem, hogy itt hagyjon. Kell nekem ez a lány. Nem tudom, hogy miért, nem tudom, hogy hogyan, de nem fogom elengedi. SZorosan tapasztom ajkamat az övére, és érzem, hogyan hevülök fel, hogyan hajt a vágy, a vére, hogy többet, még többet kapjak ebből a lányból. Érzem, ahogy keze a hajamba túr és halkan morranok egyet a csókba. Lassan a kezére teszem a kezemet, és elveszem a nyakamtól, lágyan lefogom a dereka mellé. Érzem, ahogy a nyakamat kezdi el puszilgatni, hátrahajtott fejjel élvezem ezt az egészet, míg a két kezét még mindig nem engedem el. Hangosan felsóhajtok, és átölelem a derekát, szorosan magamhoz húzom, és arcomat a hajába temet.*
- Ki vagy te, Chrystal? *suttogom a fülébe halkan, vágykeltően, és bizony meglepődhet, hogy tudom a nevét...*

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Hétf. Jún. 03, 2013 11:18 am

*Persze nem különbözik a Normális könyvekben levő angyaloktól, ellenben azoktól az angyaloktól, amiről Molly olvasgatott néhány hónapja... nagyon is... Számító, emberek fölött álló, szexi, karizmatikus, különleges képességekkel rendelkező angyalok, akik vámpírok urai és vámpírokat teremtenek. Na hát kiforgatott egy világ ehhez képest, és még is ezen kattog az agya és kicsit zavarba is jön a gondolatoktól, de mivel nem az az elpirulós fajta, ráadásul a haját is azonnal az arcába engedi ez úgy sem észrevehető.* - Dehogy zavar a gitár, szeretem nagyon, mindig is azokért az alkalmakért voltam oda, amikor barátaimmal gitároztunk, meg énekeltünk. Persze ők gitároztak, én pedig beszálltam az énekbe, mert sose sikerült megtanulnom gitározni. *Vonja meg egy kicsit a vállát, de nem nagyon csügged, legalább a kobzán sikerült egészen jól megtanulni néhány év alatt. Évtized. Kínszenvedés. De mára megy!* - Felrepülni? Én... Őőő... Nem. Beszélgettünk Nayelivel, hogy milyen jó lenne, hogyha szárnyunk lenne, de azt hiszem én az első hónapban fel se mernék szállni. Amúgy is, azonnal zuhanórepülés lenne belőle, hogyha az én súlyommal kéne küzdened... *Amikor éppen magyarul beszél akkor határozottan megnyílik a szája, főleg Szevérnek, akiről tudja, hogy Jack barátja, vagy fogadott testvére, vagy ilyesmi. A lényeg, hogy bízik benne, tipikus szomszéd srác, akivel bármikor el lehet beszélgetni és jólelkű.* - Ja, hogy úgy érted, hogy túl sok a pár? Hát... Hát istenem. Jól érzik magukat legalább, nekik legalább van kivel... *Egy kicsit elnyögi a végét, magára érti természetesen, Szevérre egyáltalán nem, aztán vállvonva, kicsit szégyenlősen válaszol.* - A közeledő sötét felhőkről akartam valami szépet fényképezni, de nem vagyok még olyan profi benne. Lesz ez még jobb is, csak nincs pénzem jobb gépre, bár lehet, hogy kezelni se tudnám, szóval kár lenne belé a pénz.

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Hétf. Jún. 03, 2013 9:43 am

*Csak elrugaszkodik, meg lehuppan. Nem különbözik annyira azoktól a bizonyos angyaloktól, akikről a könyveben lehet olvasni, csak annyi, hogy ő lejött ide. Vadászni az angyalokat. Egy kicsit morcosan indult ez, amikor rájött, hogy mi is folyik itt, de semmi gond.* -Szerencsére hasznosak is, meg van a maguk határa. Nem zavarsz. *mondja, miközben békésen gitározgat tovább.* -Hacsak nem az a helyzet, hogy nem szereted a gitárjátékot. Mert egyébként én eljátszom itt békésen, fényképezz nyugodtan. Ha gondolod, akár még egy-két magasabb képben is segíthetek. Fentről jobb a kilátás. *kacsint a lányra, kicsit somolyogva, nem akarja ám nagyon húzni, vagy ugratni, egyszerűen csak sármos mosolyt villant, majd a kérdésre halkan felsóhajt.* -Kint hideg, bent meleg, és néhány szoba kellőképpen túlfűtött. Nem könnyű békésen végigsétálni odalent. Túl.. romantikusak azok a helyek, ahol sétálgatni szeretek.. *mondja apró sóhajjal, majd picit abbahagyja a gitárjátékot, és úgy néz a lányra, kétkedően.* -Hát eprsze. Szólni fogok. *mosolyodik el, majd békésen penget, bontja tovább az akkordokat.* -Mit fényképezel? *krédezgeti, néhány hangolókulcs-tekergetés között.*

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Hétf. Jún. 03, 2013 9:37 am

*Azért annyitól nem nyugszik meg, hogy azt mondják, hogy ne féljen. Egy pillanatra, mikor a fiú elrugaszkodik a tetőről az arca elé kapja a kezét, hogy ne nézze, mintha Szevér valóban lezuhanhatna vagy veszélyben lenne. Nincs még hozzászokva ahhoz, hogy tényleg léteznek angyalok, ténylegesen működnek azok a szép nagy szárnyak. Most éppen nincsen nála az angyalkönyv, amire kicsit ráakadt egy időben, de még is valahogy úgy pillantgat Szevérre, mintha azokat az angyalokat keresné benne, pedig ezek az angyalok teljesen mások, mint a könyvben.* - Szépek. *Leheli kicsit elálmélkodva, majd figyeli, ahogy leül és gitárt vesz a kezébe.* - De hogyha én is itt vagyok, akkor az már nem olyan békés. Vagy hát, tudok csendben is fényképezni, szóval tényleg szólj, hogyha egyedül akarsz lenni, jó? *Kérdezi csendesen, aztán kicsit értetlenül hozzáteszi.* - Mi a baj a tavasszal? Azon kívül, hogy ez egy rémes tavasz, állandóan esik és vihar van... *Nem vágja, hogy mi a probléma, nem futott össze semmilyen párocskával, jó nagy ez az iskola és keveset van emberek között. Leakasztja a nyakából a fényképezőt és a sötét felhők felé fordul, kattint egyet, de azonnal ki is kapcsolja, nem jó.*

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Hétf. Jún. 03, 2013 9:26 am

*Ahogy hallja, hogy valaki közeledik felé, pontosabban, amikor a nevén szólítják, akkor csak a füle botját mozdítja, és úgy pislog le a lányra. Első körben nem nagyon figyel rá, majd halvány félmosoly suhan át az arcán.* -Ne félj.. *súgja, de azért hallani lehet, majd egy könnyed, laza mozdulattal rugaszkodik el a kilátó tetejéről, és néhány szárnycsapásnyi pillanat múlva már ott áll a lány előtt, gitárját maga előtt tartva.* -Nem esek le. Vagy ha igen.. itt vannak ezek, és még egészen jól működnek. *mozgatja meg a két hatalmas, fekete szárnyat, még ki is terjeszti, kitárja, hogy a lány láthassa, mennyire hatalmasak, majd könnyed mozdulattal behúzza, mintha ott se lettek volna, és lehuppan az egyik padra, gitárját visszavéve a kezébe, és finoman pötyögni, pengetni, bontani kezd.* -Nem zavartál meg. Szeretek idefent ücsörögni, mert békés. A sok lépcső miatt kevesen jönnek fel ide. Ráadásul tavasz van.. *mondja egy haévány félsóhajjal, mintha csak arra utalna, hogy itt mindenki bagzik. Mindenhol.*

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Hétf. Jún. 03, 2013 9:20 am

*Kicsit bicegősen sétál fel a sok-sok lépcsőn, ugyanis a combnyaka még mindig nincsen teljesen rendben. Sarah-val kirándulni voltak és természetesen ahelyett, hogy izomláza lenne, mint a normális embereknek, inkább a bal lába mondta fel a szolgálatot, hogy véletlenül se hajoljon a csípője alatt, ne legyen egyszerű hegyre fel, hegyre le menni. Mára már nem olyan vészes, de a Kilátó jó magasan van. Mindenképpen fel akar jutni, ugyanis egy fényképező lapul a kezében, amivel a borús égen közeledő viharfelhőket akarja lekapni, és hol lenne ennél jobb kilátás? Mikor meghallja a gitár hangokat kicsit megdöbben és keresni kezdi a forrását. Kihajol a kilátó korlátján, hogy kinézzen, majd felfelé fordul, és csak akkor látja meg Szevért.* - Szevér! Jézusom, gyere le, még a végén leesel! *Aggodalmaskodik, magyarul, miközben pontosan látja a szépen kiterült szárnyakat a fiú hátán. Lehet, hogy kicsit túlságosan aggódós?...* - Nagyon szépen játszol, remélem nem zavartalak meg. *Szólal meg újra, kicsit zavartan, szorosabbra vonva a halálfejes pulcsiját, sőt, inkább gyorsan fel is húzza, mert eléggé erős a szél itt fent, legalább is erősebb, mint lent. A macska daimón szépen leheveredik, biztos hogy nem fognak felmenni a tetőre, nem elég biztonságos. Molly nyakában lóg a fényképező, nem egy túl A kategóriás darab, de nem rossz, jobb, mint a semmi. Egyelőre nem kezd el fényképezni, inkább Szevérre pislog fel újra és újra.*

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Hétf. Jún. 03, 2013 8:52 am

*Békésen mered lefelé a Kilátóból, miközben lassan, magába mélyedve gondolkozik. Ami nála annyit tesz, hogy a kilátó tetején ül, szárnyai finoman kiengedve, hogy ne essen le, és gitárján játszik könnyed, békés akkordokat. Valami Ákos szám lehet, halkan dúdolgatni azonban most nem dúdolgat hozzá. Egyszerű, szürke rövidnadrágot, parna, feltűrt ujjú pulóvert visel, kapusnisat persze, szőke haja most is kellőképpen kócs. Nem nagyon tudja, mihez kezdjen így egymaga, nem tudja, merre lehet fogadott testvére, és ez egy cseppet feszélyezi. De nincsmit tenni, csendben várja, hogy mikor tér vissza, vagy mikor hoznak róla valamiféle hírt. A birtok feletti kellemesen borús időt pedig egyelőre élvezi, hallgatja a dalt, a gitárjátékot, a szelet.*

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Pént. Május 31, 2013 8:34 pm

- Neked…? * kérdezem, majd válasz nem érkezik. Helyette egy pálcaintéssel a semmi felé terel, testem pedig tiltakozik, akármennyire is agyam már eldöntötte a halál pillanatát. Nem fogok életben maradni, nincsen miért! Érte maradnék, de Ő, Ő tökéletes számomra, annyira, hogy nem érdemlem meg. Bár ha kérne, ha mutatná, hogy aggódik értem, hogy csak engem akar, hogy szeret, hogy tényleg az övé kell hogy legyek, akkor talán lemondanék erről a vágyamról. Azonban jelenleg még nem tett semmit azon kívül hogy kezemet és derekamat szorította. Hiába erős, nem fáj, nem érzem, ez pedig egyet jelent azzal, hogy nem is élek, és hogy ő sem óhajt semmit sem tőlem.
A semmi felett lebegek, lábam lassan felmondja a szolgálatot. Összecsuklom, és könnyáztatta szemmel, kitárt karokkal készülök a zuhanásra. Még vetek rá egy pillantást, egy fájót, melyben benne van minden ki nem mondott érzés az irányába. Sajnálom!
Sajnálom, hogy ilyen vagyok, sajnálom, hogy nem lehetek más, és hogy én vagyok az, aki életét megkeseríti. Hiszen nem akartam hogy itt legyen, nem akartam hogy lássa mindezt és nem akartam, hogy ő legyen az, aki kimondja felettem a halálos ítéletet. Most azonban mégis eljutottunk idáig. Tegye hát meg, ne várasson, hagy fussak a mindenható karjaiba és testem hagy váljon semmivé!
Szemem becsukom, és várok, egészen addig várok, míg meg nem érzem karját a derekamon. Magához szorít, vadul ránt magára, én pedig kinyitom szememet és döbbenten nézem, ahogy felém közeledik. Mikor átkarol, átadom magam érintésének, görcsösen kapaszkodom belé és ajkait mikor megérzem a sajátomon lágyan érintem meg. Nem merek vad lenni, még ha nagyon szeretnék is…
Finoman simulok hozzá, kezemmel hajába túrok, úgy húzom közelebb, szám szétnyílik, beengedem, hogy nyelve felfedező útra indulhasson, és hogy én is ugyanezt megtehessem. Mikor vágya fokozódik, én is követelőzőbb leszek. Akarom, hogy elvegye azt, ami az enyém, hogy neki adhassam a testemet, a lelkemet, mindenemet, hátha ő egy angyal, aki azért jött, hogy megmentsen a pusztulástól!
Elszakadok ajkától, majd nyakát veszem célba. Csókokkal illetem azt, magamba szívom közben parfümjének édes illatát, majd megtalálom fülét is, és azt kezdem el harapni, szívni, miközben még közelebb lépek hozzá. Szinte már hozzápréselem a testem, és ha lehetne hagynám hogy ténylegesen egyek legyünk…. *

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Pént. Május 31, 2013 8:10 pm

*Furcsa érzés kerít hatalmába, ahogy itt állok a lány előtt, szorosan tartom és arról győzködöm, hogy ne haljon meg, nekem szükségem van rá. Hogy mi?! És valóban. Ez a furcsa érzés, mely napok óta körül leng, amikor a lányra gondolok, most előtör és nem hagy nyugodni. Nem akarom holtan látni ezt a lányt. Ezt a szánalmas teremtést, ezt a lelkileg sérült és szeretetre vágyó nőt. Nem tudom, hogy meg tudnám-e adni neki azt, amit szeretne. Amire vágyik. Minden esetre a kérdésére hosszan a szemébe nézek. Lágyan közelebb hajolok hozzá és suttogva szólalok meg:*
- Élj nekem! *súgom, mélyen a szemébe nézve. Majd pálcát rántok és fellebegtetem a levegőbe. Látom, hogyan sápad el, hogyan reszketnek a tagjai és hogyan gördül le egy könnycsepp a szeméből. Megremeg a szívem, és habár szenvedése és néma búcsúzása láttán vágy lángol fel bennem, nem tudnám elviselni, hogyha lezuhanna. Nem tudom megpöccinteni a pálcámat, hogy elengedjem és holtan érjen földet a kilátó alatti füves tisztáson. Egy hirtelen mozdulattal rántom magam felé a lányt, kapom el a derekát és hajolok szorosan ajkaira. Magamhoz ölelve csókolom, pálcámat egy másodperc alatt a zsebembe tűrve, hogy mindkét kezemmel ölelhessem magamhoz a törékeny, szánni való lányt. Puha ajkait becézgetem némán, hogy bebocsájtást nyerjek ajkai mögé. A vágy, mely a lány szenvedése láttán jelent meg bennem, most egyre csak nő és kitörni készül. Egyre vadabbul csókolom, egyre szorosabban ölelem magamhoz és tudom, hogy ő is érzi, nem fogom hagyni meghalni, akármennyire is szeretne!*

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Pént. Május 31, 2013 8:00 pm

* Már-már szánalmas, ahogyan lehunyom a szemem közeledtére. Keze a derekamra téved, én pedig teljesen megbénulok. Nem merek mozdulni, nehogy elijesszem. Mintha én lennék a vadász, ő pedig az őz, és én egy lesből figyelném tökéletes testét. Arcomra enyhe pír ül ki, majd mikor hangját hallom még jobban zavarba jövök. Hogyan is akarhatna engem? Pont engem, aki az életet sem érdemli meg? Hiszen éppen most mondtam, hogy meg akarok halni! Hogy számomra szenvedés a lét! Eddig senki nem érdeklődött utánam, soha senki nem kérdezte meg mi van velem! Egy elnyomott, szánalmas alak vagyok, aki csak úgy simán láthatatlan mindenki más számára! És hogy pont neki tűnjek fel? Hogy neki hiányozzam, hogy tőlem akarjon valamit? Ha legalább kicsit őszinte lenne, ha érdekelném, ha látnám rajta a vágyat, hogy engem akar, hogy akár szeretne is… akkor talán nem akarnék ennyire a halálba masírozni! Talán a kedvéért próbálnék változni, talán imádnám, lesném minden kívánságát, megtennék a boldogságáért mindent, és elviselném a fájdalmat is, ha számára az lenne a fontos. *
- Miért kellene élnem? * kérdezem, majd riadok meg, mikor pálcáját rám szegezi és emel a semmi felé. Testem reszket, bőröm hófehérré válik, egyszerűen csak nem így akartam ezt az egészet. Hiszen míg egyedül voltam, minden nyugodt volt, bátran néztem a halál szemébe, ő azonban valamiért megváltoztat mindent. Mióta itt van, azóta nem vagyok biztos magamban. Talán ezért is érzem kellemetlennek a helyzetet, amivel a szakadék felé emel.
Lábam lassan felmondja a szolgálatot, összecsuklom, tekintetem sötét, és kábult, már nem látok mást, csak őt, tökéletességét. Kezemet széttárom, mintha csak egy ölelést várnék és várok arra, hogy végre megpöccintse a pálcáját és én szabadon szálljak a felhőkön, a föld felé zuhanva.
Szememből könny csordul ki, némán búcsúzom, pedig ha itt lenne mellettem most szívesen borulnék mellére és fúrnám magam ölelő karjai közé… *

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Pént. Május 31, 2013 7:36 pm

*A kérdésére megdobban a szívem. Na igen, ez egy fantasztikus kérdés. Ezen tanakodom én is azóta, mióta először találkoztunk. Mióta élveztem a kínjait, a testét, a csókjait... Lehunyom a szememet és sóhajtok egyet, majd megcsóválom a fejemet.*
- Ez jó kérdés... *suttogom inkább csak magamnak, de mivel ott állok szorosan a lány mellett, talán érezheti a leheletemet a fülben és talán hallhatja a szavakat. Hirtelen megfordítom a lányt és szemben állok vele, derekára téve a kezemet. Mélyen a szemébe nézek és jól eső érzés és egy határozott mosoly jelenik meg az ajkamon, hogy a lány végül lesüti a szemét. Magabiztosan húzom ki magam és büszkén szegem fel az állam. Mikor a lány megismétli a szavaimat, elmosolyodom és bólintok egyet. Igen, az enyém. Úgy ejti ki a szavakat, mintha valami áldást, mintha valami hálát ejtene ki, és el sem tudom képzelni, hogy valakinek jól eshet egy ilyen megjegyzés. Hallgatom a lány szavait, ahogy ecseteli, hogy meg akar halni, hogy az élet egy kínszenvedés számára, és megváltás lenne neki a csendes halál.*
- Tehát meg akarsz halni.. *suttogom csak úgy magamnak, de úgy,hogy a lány tökéletesen hallja, amit mondok. Előkapom a pálcámat, majd hirtelen suttogom el a Mobilicorpus igét, mire Chrystal felemelkedik, ha nem védekezik gyorsan és szép lassan a kilátón kilebegtetve a szakadék fölé lebegtetem. Már ha nem elég gyors, hogy védekezzen...*

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Pént. Május 31, 2013 7:26 pm

- Érdekellek? Miért érdeklek én egy olyan fiút, mint te? * kérdezem, majd teljesen megdermedem, mikor megérzem ahogy a nyakamba liheg. Lehetséges lenne, hogy vágyik rám? Lehetséges lenne, hogy engem akar, és hogy nem álmodom?
Hirtelen fordít meg, és néz a szemembe, melyre én csak lehunyom a sajátomat. Nem akarok a szemébe nézni, nem akarok elveszni azokban a lélektükrökbe, nem akarom azok csillogásában szánalmas valómat látni! Hiszen nem az az ember vagyok, akinek előtte kellene állnia! Nekem meg kellene halnom, nekem a mélyben lenne a helyem, ott, ahol már nincs semmi, csak némaság! *
- A te senkid… * lehelem önkéntelenül is elismételve a fiú szavait. Soha senki nem mondott még nekem ilyet, soha senki nem birtokolt, hiszen kinek is kellettem volna én? Én, akit meggyaláztak, akit elítéltek, akinek elintézték, hogy az élete tönkremenjen! Nem érdemlek én senkit és semmit, és azt sem, hogy ő a szárnyai alá vegyen! Hiszen én kevés vagyok hozzá! Ő túl tökéletes! *
- Nem akarok szenvedni! Meg akarok halni! Hát nem érted? Az élet maga egy szenvedés, számomra ez a kínok kínja! Már csak azért vágyom a fájdalomra, hogy érezzem, még élek! De a halál a megváltást jelenti, a szabadságot, a békét, hogy végre… végre boldog lehetnék! * suttogom és nézek bele azokba a csillogó íriszekbe. Nem akarom hogy bántson, nem akarok én már semmit, csak békességet, hogy végre magam legyek, és ő, a csuklyás, kinek elszámolok szánalmas életemmel… *