Északi torony - Kilátó

Hozzászólások száma : 400 Kaszt :

First topic message reminder :

A Kúria északi homlokzatán magasodik a Nezabar Varázsló iskola kilátótornya. A mellvédszerű építmény tornya kecsesen tör az ég felé, kacsú, ugyanakkor masszív építményével. A vörös téglából épült mellvédre a Kúria folyosójáról lehet feljutni 111 lépcsőfok megtétele által. A csigalépcső minden fordulójában egy-egy fáklya serceg kísértetiesen, bevilágítva az éjszaka ide bátorkodóknak az utat.

Ide csak a tényleg nagyon bátrak merészkednek fel, de aki feljön annak olyan kilátásban lesz része, mint kevés helyen a világon. Innét beláthatja az Árnymadarak-mocsarát, a Kúriát körülvevő területeket, a Kékfátyol-vízesést, és a Lélekölő-hegység bérceit és Mocsáron túl elterülő ismeretlen, veszélyes világot.

A Kilátó tetején egy hatalmas távcső segít abban, hogy mindenki kedvére gyönyörködhessen, de a távcső jó szolgálatot tehet abban az esetben is, ha netán az iskolát veszély fenyegetné. Az ellenséget az Őrző, aki mindig a Kilátóban tartózkodik, már nagyon-nagyon messziről észrevehetné és mire az ideérne, addig a kúria lakói felkészülhetnek a harcra.

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Pént. Május 31, 2013 7:10 pm

*Habár teljesen tisztában vagyok vele, hogy a lány mit is akart tenni, a miértjét nem tudom. Az már az első találkozásból lejött, hogy egy önbizalomhiányos, lelkileg sérült, roncs lányról van szó. De nem gondoltam volna, hogy ennyire. Szorosan ölelem magamhoz és szívom be mámorító illatát. Furcsán dobogni kezd a szívem és feléled bennem a vágy, ahogy eszembe jut a múltkori találkozásunk. Lágy szavakat suttogok a fülébe, miközben szorosan tartom és ölelem magamhoz. A lány lassan megszólal, és habár nem megszokott, hangja határozott. Felvonom a szemöldökömet, és egy lágy mosoly jelenik meg az arcomon. Arcomat a lányéhoz nyomom, és lehunyt szemmel szívom be az illatát. Érzem, hogy megfogja a kezemet és a vállamra hajtja a fejét.*
- Nagyon érdekelsz. *suttogom a lány fülébe a szavakat, és a nyakába lihegek.*
- Lehet, hogy senki vagy, de az én senkim! *jelentem ki határozottan, és habár kicsit hirtelen, megfordítom a lányt, így immár befelé lóg a lába, szemben állok vele. A derekára csúsztatom a kezemet és mélyen nézek csillogó szemébe és szinte várom, hogy mikor süti le a szemét. Kihúzom magam, felemelem az államat és komoly tekintettel nézek le rá.*
- Nincs jogos hozzá, hogy feladd az életed. *suttogom a szavakat, majd lassan ellépek tőle, hátrateszem a kezeimet és a lány mellé sétálva nézek ki a kilátó korlátjánál. Lenézek a mélybe és megremegek. Hogy a lány teste összetörve ott feküdjön? Neem! Az nem lehet. Maximum, ha én határozhatom meg, hogy s mint esne le. Ez a gondolat furcsán bizsergést okoz itt-ott.*
- Nem hagyom, hogy meghalj. De ha szenvedni akarsz, segítek neked! *nézek a lányra, és gonoszkásan csillan meg a szemem.-
- A szenvedést megérdemled. A halált nem.

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Pént. Május 31, 2013 7:00 pm

* Egyáltalán nem hallom, hogy valaki közeledik felém. Túlságosan lefoglalnak a gondolataim, és az, hogy végre már boldog lehessek! Tudom önző dolog, de hát soha nem voltam tökéletes, soha nem voltam az a lány, aki bármire is büszke lenne, pláne nem az életére. Én csak egy porszem vagyok a világegyetem számára, így talán nem is gond, ha én leugrom és végre a semmivel leszek egyenlő. Lábam már mozdulna, szemem lecsukódik, és át is adnám magam az érzésnek! A szárnyalás és szabadság mámorító pillanatának, mikor végre már nem leszek saját magam, csak egy lélek, aki nem létezik, nem érez fájdalmat és nem okoz csalódást!
Erős karok ölelnek át hátulról, én pedig mosolyogva veszem tudomásul. A Halál végre magához szorított! Hiszen mindig is erre vágytam!
Csak egy valami nem egyezik, mégpedig a hangja! Mély bariton suttog a fülembe, érzem az izmok vibrálását a bőrömön, és teljesen kétségbe esek. Illata lassan eljut az agyamig, és még ha mocorognék, a felfedezés azonnal megbénítana. Döbbenten adom meg magam a szavainak, és tényleg nem teszek semmit!
Mégis mit keres itt? Hogy került ide? És miért menti meg nyomorúságos életemet? Semmi joga hozzá! Egyszerűen én nem vagyok a világra való, nem vagyok életképes, és ezt ő is tudja! Hagyjon hát a semmibe veszni, ne akarjon hős lenni, még akkor is, ha ezért kiérdemelte imádatomat. Hiszen soha senki nem féltett még, soha senki nem akart megmenteni, és én egyszerűen ezzel nem tudok mit kezdeni! Miért nem akarja, hogy meghaljak? Hiszen nem hiányoznék senkinek! *
- Megválok az élettől, mely nem okoz számomra örömet, és mely megvet engem… Miért szorítasz magadhoz, miért mentesz meg, mikor én a számodra csak egy senki vagyok?! Én mindenki számára csak egy senki vagyok! Nem tűnne fel, ha meghalnék, senki nem érezné a hiányomat! * fordítom oldalra a fejemet, és immár kissé bátrabban beszélek hozzá. Most nem beszélek arról, hogy mennyire nem érdemlem meg az érintését, hiszen a múltkori találkozásunk miatt akarom, hogy hozzám érjen, és hogy ne gondoljon mocskosnak! Ujjaim ujjaihoz érnek lassan, megfogom azokat, lágyan szorítom meg és fejemet a vállára támasztom. Mint két szerelmes egy romantikus pillanatban! Kár hogy a halál is itt áll mellettem… a jobbomon… *

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Pént. Május 31, 2013 6:16 pm

*Gyakran gondolok arra az estére. Arra a lányra. Teljesen összezavart a lénye, az a furcsa, szánalmat keltő, mégis érdekes és izgató lénye. Fogalmam sincs, hogy ki ő, mégis észrevettem magamon, hogyha elsuhan előttem egy hosszú, fekete hajkorona, az ő arcát, az ő szemét keresem titkon. Nem tudom ki ő, de érzem, hogy meg kell ismernem.
Egy levelet írtam apámnak, leírtam benne, hogy minden rendben az iskolával, hogy a vizsgáim egészen jól sikerültek, és hogy hamarosan hazaérkezem. Azt, hogy én hogy vagyok, nem írtam. Nem kell, hogy ő is tudja: bizony kavarognak az érzések a szívemben. A levélházból érkezve a Kilátónál megállok, hiszen mindig is szerettem a naplementét, ahogy a napsugarak utoljára mutatják meg ragyogó szépségüket. Ahogy az éjszaka, a sötét lassan átveszi az uralmat a föld felett és kiterjeszti sötét szárnyait, hogy beborítson mindent. Ahogy a lépcsőn lépkedek felfelé, gondolataim messze szállnak. Haza, ahol mindenkivár, ahol mindenki lelkesen várja majd az élménybeszámolóimat, ahol majd sajnálkoznak az iskola miatt, és hálát adnak, hogy élek és túléltem ezt az egészet. A lépcsőket lassan hagyom magam mögött, hogy végül felérjek a Kilátóhoz és lássam a nap utolsó sugarait. Sóhajtok egyet, és élvezem a lemenő napot, egészen addig, amíg meg nem látom a furcsa, vékony kis testet a kilátó szélénél. Hallom, ahogy a kavicsok legurulnak a kilátó szélén. Döbbent tekintettel, kimeredt szemekkel nézem a testet, melyet már jól ismerek, mely annyira hiányzott. Furcsa érzés kerít a hatalmába, és a szívem furcsán hevesen dobogni kezd. Gyors léptekkel szelem át a távolságot kettőnk között, és ölelem át a lányt, lefogva a kezeit. Beszívom az illatát, majd szorosan magamhoz ölelem hátulról.*
- Mégis mi a francot csinálsz? *suttogom halk, határozott hangon a lány fülébe. Úgy tartom, hogy ne tudjon megmozdulni, vagy megfordulni, szorításom erős és határozott.*

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Pént. Május 31, 2013 6:00 pm

* Már órák óta ücsörgök a kilátó hideg kövén. Tudom, nem lenne szabad ezen a helyen lennem, hiszen a mélység több mint hívogató. Az apró párkányon vagyok, azon a részen, ahová szinte senki nem megy, hiszen túl vékony a határ, mely elválasztja az embert a mélységtől. Én pedig pont itt, a lábamat lógatom, mintha semmi dolgom nem lenne. Belegondolva, tényleg nincsen. Magányos vagyok, emberek, barátok nélküli. A napjaim túlságosan egyhangúak, én pedig igazából ezt nem nagyon bírom elviselni. Képtelen vagyok tükörbe nézni, és mivel minden szempár csak átnéz rajtam, egyértelmű, hogy nem csak beképzelem. Undorító vagyok, egy féreg, akin vörös színben billog villog! Látják rajtam, hogy nekem nincs itt keresnivalóm, és talán azt is, hogy a halál fekete csuklyás alakja mindenhová elkísér. Én lettem a hű társa, és ha lehetne, már most megfognám hófehér kezét, hosszú ujjait, és lágyan szálldogáló fekete hajával keretezett, hideg szépségű arcába bámulnék. Nézném fekete szemét, és hagynám, hogy kellemes mosolya, és szemének mélysége magával ragadjon, pont úgy, mint az alattam tátongó üresség!
Egy pillantást vetek az alattam elterülő tájra, a távolban, narancssárga színben, alváshoz készülődő napra, majd lassú mozdulatokkal ülő helyzetbe tornázom magam. Szívem hevesen ver, ideges vagyok! Pedig nyugodtnak kellene lennem. Megfogadtam, hogy legalább ezt az egy dolgot tökéletesen fogom véghezvinni! Nem fogok sikítani, nem adok ki hangot, mikor a mélybe vetem magam! Hiszen várom, hogy a másik oldalon legyek, hogy láthassam a szüleimet, hogy végre ne kelljen elviselnem ezt az egészet, ami itt körbevesz! Akarom, sőt mi több, vágyom a halált! Magamhoz akarom ölelni, és kellemes illatával eltelíteni az érzékszerveimet!
Apró vállaimmal a hideg kőhöz simulok. Hosszú fekete hajamba belekap a hűvös szél, én pedig önkéntelenül is megborzongok. Most minden egyes idegszálam teljesen ki van élezve! Egyszerűen felkészültem arra, hogy átadhassam magam azoknak az érzéseknek, melyeket még nem éreztem! Végre egyszer éreznék valami jót is! Valami megkönnyebbülést! Valami elemi erejűt, olyat, mint azzal a fiúval a múltkor!
Még most sem tudom elhinni, hogy bemocskolta magát velem, hogy hozzámért, aki egyáltalán nem tiszta, és aki egy senki hozzá képest. Hagyta, hogy csókoljam ajkát, hogy meztelen bőréhez érjek, és hiába minden kérésem, kétlem, hogy órákig áztatta és sikálta volna magát azért, hogy a nyomaimat eltűntesse magáról! Ehhez képes én! Én képtelen voltam arra, hogy bármit is tegyek! Nem fürödtem, mert legalább addig is éreztem bőrének illatát magamon, a lágy parfümillatot, ami körüllengte. A párnámat már kétségbeesetten szorítottam magamhoz azon az éjszaka, csak hogy átvehesse illatát, és onnantól kezdve minden nap ezzel az orromban aludjak el!
Újabb sóhaj csúszik ki ajkaim közül, miközben felidézem magamban a múltkori történéseket. Szám kiszárad és önkéntelenül is sajogni kezd azon a részen, ahol nyelve hozzámért. Kár hogy már soha többé nem láthatom, ő az egyetlen, akit sajnálok! Bár kétlem hogy én az eszébe jutnék.
Kezemmel elengedem a párkányt, melybe eddig kapaszkodtam, majd kicsit előrébb hajolva lenézek. Hihetetlen a magasság, ami körülvesz, lábaim alól apró kavicsok peregnek a semmibe, én pedig tudom…. én is csak egy kavics vagyok, melynek a mélybe kell hullania… *

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Szomb. Május 25, 2013 7:53 pm

*Igen, ezt így nem gondoltam át, hogy jó eséllyel az újbóli, vagy végleges megmurdálás előtt/helyett nekiestem volna az első szembejövőnek, hogy cafatokra tépjem. Azt hiszem, ha így történt volna, akkor aztán tökéletesen kiborulok, így Johnny legalább még az előtt tette, amit tett, hogy ilyesmi bekövetkezett volna.* -Semmi gond, nem tudhattad, hogy baj van, igazából én sem tudtam igazán. *A kérdésére csak bólintok egyet.* -Igen, az igazgató fia, és valahogy mindig mindenkinek próbált segíteni. Olyan kis jótét lélek, nagyon kedves mindenkivel és mivel nekem meg folyton jöttek ezek a spontán tűzkitörések... ő remekül irányítja a vizet, és segített legyőzni ezt is. *Elmosolyodom kicsit, hiszen azért vannak szép emlékeim az árvaházról, mégha Bradburry bácsi mindig annyira próbálkozott is, hogy elhelyezzen egy családnál, én pedig soha sem tudtam pár napnál, egy hétnél tovább megmaradni sehol. De talán jobb is volt így, jobban szerettem az árvaházban lenni, ott legalább ismertem már sokakat idővel.* -Oh, értem már! *Bólintok egyet, így már világos ez a korkülönbség dolog, bár hogy ebben az állapotban mennyire leszek képes bárkivel is együtt lenni? Eddig sem volt egyszerű, de most aztán még rosszabb, mert tudni fogom, hogy az a valaki majd meg fog öregedni és... biztosan elveszítem. Nem is akarok egyszerűen ezekre a dolgokra gondolni, így gyorsan ragadom meg Ewan kezét és csak akkor engedem el, amikor már tudom, hogy biztosan jön utánam. Eszünk, azaz eszik, én pedig majd megpróbálok betelni az illatokkal. Annyira hiányoznak az ízek!*

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Szomb. Május 25, 2013 7:41 pm

*Valljuk be, lefagy, mikor meghallja, hogy Johnny nélkül Libby temetésén ácsorogna - nem gondolt arra, hogy a lány tényleg ennyire rosszul viseli a dolgot, hiszen nem volt ott... most így utólag bánja, hogy nem kereste eléggé a kaland után, és rögtön elment, de utólag már úgysem tud mit tenni vele.* - Nem hiszem, hogy... túl könnyen meghaltál volna... még egyszer, de... *Nem fejezi be a mondatot, inkább csak megcsóválja a fejét. Fogalma sincs, mi történt volna, a tippjét pedig (hogy előtte még teljesen bekattan, ha lemond a vérivásról, és ártatlan embereket kezd megtámadni) inkább nem osztja meg Libbyvel.* - De jobb, hogy Johnny segített. Sajnálom, hogy nem voltam melletted. Szóval őt az árvaházból ismered? *Kérdez rá, mert mintha ilyesmit mondott volna a másik, de aztán a vámpíros dolog eléggé elterelte a gondolatait.* - Nem feltétlenül magamra gondoltam. Csak azt mondtam, hogy ha összejössz valakivel, a korkülönbség akkor sem annyira fog feltűnni egy ideig. Úgy értem, az a mázlid, hogy húsz éves fogsz maradni, szóval senkit nem fognak pedofíliával vádolni mert veled van, érted? *Próbálja a dolog jó oldalát nézni, de talán nem a legjobb módon. Aztán Libby megragadja a kezét, mire meglepődik, de kicsit megszorítja a lányét.* - Oké, menjünk. *Egyezik bele, és alighanem tényleg lemennek kajálni.*

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Szomb. Május 25, 2013 7:28 pm

*Azért az a helyzet, hogy én sem viseltem valami jól, ha csak azt nézzük, hogy amikor Kasey közölte velem, mi a franc történhet, akkor konkrétan úgy döntöttem, hogy nem vállalom az egészet, és csak azért élek, mert Johnny... kényszerített rá... Nem, határozottan nem viseltem jól a dolgot.* -Azért eléggé kiakadtam először. Ha Johnny nem rugdos tovább, akkor most a temetésemen ácsorognál, vagy nem is tudom, hogy ebben a helyzetben mi történt volna, ha passzolom a vérivás fázist. *Jegyem meg halkan, hiszen így van, az életemet mindenképpen hű védelmezőmnek köszönhetem, még ha eredetileg nem is értékeltem, amit tett. Persze azért jobb, hogy élek, még ha ez nem is nevezhető igazán normális életnek.* -Mondjuk ez igaz, még így bele sem gondoltam, de vannak itt mindenfélék, tündék, meg nem is tudom. *Annyira azért nem vagyok májer mágia és fajok terén, hiszen sok lehetőségem nem volt ezeket kitanulni, de teljesen jogosak Ewan szavai. Aztán a kis viccelődésen kissé elcsodálkozom.* -Hogy érted, hogy fiatalabb barátnői? Majd lesz egy veled egykorú valakid, feleséged, gyerekeid, meg ilyenek. *Nem? Ott a családja, nem rég születtek meg az ikrek, biztosan neki is alakul majd szépen az élete, nekem meg ez az egész is kimarad teljesen. Soha az életben nem lesz gyerekem, soha sem lehetek jó anya, és nem biztosíthatok egy picinek nyugodt és békés életet, olyat, amit én soha sem kaptam meg. Gyorsan megrázom a fejem, aztán hirtelen ragadom meg Ewan kezét.* -Menjünk enni! Mármint te eszel... igyekszem majd nem kinézni a szádból. *Ejtek meg egy kissé erőltetett mosolyt, és most még az se tudatosul bennem hogy a kezét fogva húzom a lépcső felé. Nem akarok ilyen negatív dolgokra gondolni, nem szabad!*

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Szomb. Május 25, 2013 7:15 pm

*Ő maga még soha nem is találkozott vámpírokkal, így mondhatni Libby legalább előnyben van, hogy a vadászaton már volt ilyen tapasztalata... ha ő válna vámpírrá... alighanem jóval rosszabbul viselné, mint a lány, pedig láthatóan Libby sem repes az örömtől.* - Én tuti, hogy kiakadnék. Hozzám képest profin bírod. *Ad hangot a véleményének végül röviden, majd elmosolyodik.* - Mármint a tanárnő? Ne aggódj, nem mondom el senkinek. De egyébként... gyanús, hogy körülbelül mindegyik tanár annyira fiatalnak néz ki. Úgy értem, persze, előfordulhat hogy fiatalként is zsenik, és így taníthatnak az iskolában, de ennyiszer? Szóval én erősen gyanakszom rá, hogy a nagy százalékuk jóval idősebb mint amilyennek látszik, különböző okokból. *Megrántja a vállát, annyira nem nagy cucc, hiszen varázslóiskolában vannak. A tanárok nagyhatalmú mágusok, akár emberek, akár nem.* - Azért még az is messze van, de igazad van, előbb vagy utóbb látszani fog... viszont idősebb férfiaknak simán szoktak lenni fiatalabb barátnőik, szóval ezzel nem lesz gond. *Teszi hozzá kicsit elviccelve a dolgot, bár ki tudja, Libby viccnek veszi-e.* - Eddig nem voltam, de így, hogy te ettél... azt hiszem jól esne egy szendvics, vagy valami.

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Szomb. Május 25, 2013 7:02 pm

*Nem is tudom, az a legfőbb baj, hogy bennem nincs is meg a késztetés, hogy közeledjek valakihez. Mármint nincs meg reflexszerűen, inkább tudatosan gondolod rá időnként, de amikor eleve sok más jár a fejemben, akkor ez egyszerűen nem kap helyet, főleg mivel egyébként meg ki is borulok az érintéstől, főleg ha olyan teszi, aki ismeretlen számomra. Más a helyzet, ha valakit jól ismerek, akkor sem gondolok én rá, és akkor is nehezebben viselem, de talán akadnak helyzetek, amikor nem feltétlenül jelent gondot az erőltetés, legalábbis Johnny-nak egészen jól megy a falak lassú lebontása.* -Azt hiszem Saldana, dús vörös haj és... ő is ilyen tudod. Hozzá küldtek a gyűrű miatt, mert sötét hatalmak elűzését tanított és mesélt nekem erről az egész folyamatról. Jó tudni azért, hogy mással is előfordul és nem mindenki veszi túl könnyen. *Találkoztam már vámpírokkal, de tőlük nem nagyon kérdezgettem, hogy milyen volt vámpírrá válni, lefoglalta a verseny, a játék, nem igazán ez volt a fő téma.* -De nem tudom, hogy mennyire publikus ez az egész, szóval... *Teszem még hozzá, hiszen kedves volt az a tanárnő és nem akarom, hogy miattam legyen valami gondja abból, ami. Láttam rajta jól, hogy ő sincs oda a saját helyzetéért. Kicsit azért elmosolyodom, amikor Ewan válaszol, sejtem, hogy miről beszél és azért ez olyan furcsa... mármint hogy én nem igazán adtam eddig senkinek fizikailag pozitív dolgokat, sem erőteljeset, vagy összetettet. És most még is erre került sor.* -Nem tudom Ewan, azért ez már pár év múlva is látszani fog, amikor már harminc leszel, vagy negyven, én meg még mindig húsz. De... tudom, hogy butaság ilyeneken agyalni. *Bólintok egyet, csak hát nehéz kiverni a fejemből a zavaró gondolatokat.* -Nem vagy éhes? *Vetem fel hirtelen, én most ettem, de ő lehet hogy enne valamit, és akkor mondjuk elkísérem, már az is valami ha érzem az ételek illatát.*

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Szomb. Május 25, 2013 6:52 pm

*Egyre nehezebben bírja, hogy nem ölelheti meg a lányt - valljuk be, ez nála afféle reflex, automatikusan érintéssel akar megvigasztalni mindenkit. Náluk otthon így volt, szerencsére a testvéreivel elég jó volt ehhez a kapcsolata, így hát... sokadjára kell leküzdenie az ingert, hogy egyszerűen magához húzza a lányt és megvigasztalja. Egyelőre még nem sikerült kitalálnia, mivel pótolja ezt a gesztust.* - Melyik tanárnő? *Kérdezi rögtön, bár igazából még nem annyira ismeri a tanárokat, pláne órán kívül. Nem tudja, kihez fordulna, hogyha problémája lenne - talán a szakvezetőjéhez, az a legkézenfekvőbb, de igazából... ismerni őt sem ismeri. Aztán Libby rákérdez, mire megint kicsit zavartan vállvon, a nyakát dörzsölgetve.* - Csak olyan... nem nagyon tudom leírni az érzést. Nagyon... összetett, és erőteljes. *Mondja végül. Majd meghallgatja a lány aggodalmait, és behúz egy mentális strigulát a "meg akartam ölelni Libbyt de nem lehet" csoportba. Mostmár valamit kezdeni kellene ezzel az érzéssel.* - Emiatt még bőven van időd aggódni, hidd el. Ez olyan, mintha most én attól félnék, hogy megöregszek és meghalok. Alighanem meg fog történni, de... messze van még.

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Szomb. Május 25, 2013 6:32 pm

-Tudom, és én igyekszem is, elfogadni, csak attól még félek is tőle, mi van, ha valami nem sikerül, balul üt ki, vagy én nem is tudom. *Hát igen, nem biztos, hogy mindig minden körülmények között irányítani tudoma ezt, vagy bármi lehet, ami rosszul jön ki és akkor nem fogom tudni, hogy mit csináljak, hogyan oldjam meg, kijöhetek-e az egészből jól. Minden egyes nap ott van bennem a félsz, és azért így nehéz élni. Persze majd lehet hogy idővel ez csökken, vagy akár el is múlik, erre is van esély, és tény, hogy időből most elég sok lett hirtelen. Valahol ez is fájó pont, hiszen túl sok is lett.* -Vagy, ha ő nem is, akkor majd az a kedves tanárnő, aki segített, csak ad valami tippet, remélem legalábbis. *Vagy nem, nem tudhatom, nem mindig mindenre van kézenfekvő megoldás, akadnak dolgok, amik egyszerűen úgy vannak, ahogy és kész. Végül bár nehezen, de beadom a derekam és ráharapok Ewan nyakára. Azt mondom magamnak, hogy csak azért, mert muszáj, mert nem akarom a végtelenségig Johnny-t szipojozni, legalább ma ő is pihenhet, és idővel muszáj lesz vadásznom is. Ettől rettegek a legjobban, valami vadidegent letámadni, és persze más körülmények között, nem nyugodtan, mint az iskolában. De most elzavarom a gondolatokat, és egyszerűen csak a bennem lévő szörny koncentrál az ivásra, vagy evésre, máig sem tudom, hogy ezt hogyan is kéne nevezni.* -Hogy érted, hogy wow? *Lepődök meg, amikor elengedem és ellépek tőle. Persze tisztában vagyok vele, hogy a vámpír harapásnak vannak hogy is fogalmazzunk pozitív hatásai, hiszen részt vettem már A vadászaton is, de én direkt még ezt sosem irányítottam. Mármint fogalmam sincsen, hogyan kell tenni azért, hogy az egész a másiknak jó legyen, vagy rossz, vagy... nagyon jó. Aztán csak sóhajtok egy aprót.* -Tudod mitől félek a legjobban? Hogy... hogy majd idővel te is, meg Johnny is, vagy bárki akit ismerek, vagy megismerek addig... *Elharapom a mondatot és elhúzom kicsit a számat.* -Tudod lesz majd családotok, és megöregszetek, én meg így maradok, amíg valaki úgy nem dönt, hogy eltesz láb alól. *Igen, ez a másik legrosszabb, azon kívül, hogy félek tőle, nem teszek-e valakiben akaratomon kívül kárt.*

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Szomb. Május 25, 2013 6:12 pm

- Egyszerűen csak meg kell tanulnod irányítani. Elfogadnod a részedként, és nem engedned, hogy uraljon. Annak sem lesz jó vége, hogyha tagadod, hogy mire vagy képes... de ettől még nem kell gyilkos szörnyeteggé válnod. *Ingatja a fejét, próbálván megnyugtatni a lányt. Más kérdés, hogy mennyire csinálja hatásosan, lehet, hogy Libbyt nem igazán fogják megnyugtatni az érvei. Viszont úgy tűnik, valamennyire mégis elfogadja a lány a gondolatait, ugyanis mosolyog, és rábólint a szavaira. Kicsit ő is elmosolyodik, és játékosan szalutál. Megölelné Libbyt, de tudja, hogy nem szabad, így már nem is próbálkozik vele. Alighanem jobb, ha hagyja, hogy a lány kezdeményezzen a saját idejében, hiszen ő tudja, mikor érzi magát késznek rá.* - Nem ismerem Johnnyt, szóval nem tudom, mennyit tud a vámpírokról... könnyen lehet, hogy képzettebb ebben mint én, mert nekem fogalmam sincs. *Vallja be, majd felnevet.* - Persze, megértem. *Feleli Bambira, majd ugyebár felgyorsul a szívverése. A kérdésre kicsit beharapja az ajkát, majd megrázza a fejét.* - Nem, dehogy. *Az igazság az, hogy egy kicsit igenis fél, hiszen mégiscsak ott az esélye, hogy mi van, ha Libby nem tud megállni, és mégiscsak fogak mélyednek majd a torkába, ha igent mond... de mégis izgatja, hogy milyen lehet az egész, na meg persze segíteni akar Libbynek. A másik könnyedén a korláthoz préselni, nem is nagyon mer mozdulni, hátha akkor túlságosan mélyre csúsznak véletlen a fogak, vagy akármi... szóval csak felszisszenve, de nagyjából mozdulatlanul várja ki, hogy a lány végezzen.* - Wow, ez... *Nyel egyet, és kicsit megköszörüli a torkát. Furcsa, erőteljes, és igen, azért fájdalmas volt a dolog, de közben mégis... Zavartan igazítja el az inge nyakát.* - Nem, minden oké, tényleg.

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Vas. Május 19, 2013 9:07 pm

*Elmosolyodom kicsit a szavai hallatán. Azért nem mindig érzem magam úgy azóta, hiszen lássuk be, nehéz normálisan gondolni magam, amikor véres fogakkal emelkedem fel valakinek a nyakáról. De értem, amit mondd és tudom, hogy igaza van nagyjából.* -Azért ez picit más, bennem akkor is ott van egy rém... *Jegyzem meg, hiszen akárhogy is nézzük az a lény, ami vagyok, ami bennem van, képes arra is hogy elszabaduljon és hogy akár öljön. Ez nem valami megnyugtató és cseppet sem normális.* -Ez igaz, tudom. *Bólintok végül és mostmár megmarad a csekélyke mosoly az arcomon. Örülök, hogy végülis sikerült elmondanom és annak is hogy nem lett belőle nagyobb baj, nem reagált úgy, hogy végletesen kiakadt volna tőle.* -Talán Johnny tud adni tippeket, hogy mivel lehet ezt könnyebben átvészelni. *Mondom csendesen, majd az őzes ötletre elhúzom a szám. Nem is tudom, valahogy állatokat is nehéz lenne bántani, igazából mindenkit nehéz bántani, sehogy se jó. Persze majd idővel biztosan megszokom, de még csak néhány napja tart ez az egész.* -Azt hiszem Bambikat sem szívesen bántanék. *Hallom, ahogy felgyorsul a szívverése. Lassacskán közelít az ideje, hogy egyek, persze még bírnám, de az a jobb, ha nem húzom a végtelenségig, mert akkor sokkal kevésbé uralkodik el rajtam az éhség.* -Ugye nem... félsz? *Bukik ki belőlem automatikusan a kérdés, hiszen még nem tudom pontosan meghatározni, hogy milyen jel, mire utal, amiket hallok. A kérdésére pedig csak sután bólintok, és egy pillanatra lehunyom a szemem. Ahogy ver a szíve, tudom, hogy a vérkeringése is gyorsul, egyre teltebb és frissebb lesz... összefut a nyál a számban. Annyira utálom ezt! Próbálok lassan egyszerűen csak közelebb lépni, de nem tudom sokáig húzni, egy szemvillanás alatt történik. Már nem fáj, nem is érzem szinte, ahogy a szemfogaim megnőnek. A korlátnak préselem, és erősen szívom a nyakát. Nem akarom, hogy fájjon neki, nem akarom, hogy rossz érzést hagyjak magam után. Aztán ugyanolyan gyorsan ugrok el tőle vagy egy métert hirtelen hátrafelé, és a falnál állapodom meg. A szám széle még egy leheletnyit véres.* -Ha... ha nem akarod többé, tényleg nem muszáj. *Lehelem. És a vér íze, igen egy kicsit más, egy egész kicsit.*

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Vas. Május 19, 2013 8:04 pm

- Te is normális vagy. *Vágja rá automatikusan, majd kitárja a karjait.* - Úgy értem... ki számít normálisnak? Egy mugli szemszögéből a varázslók sem azok, igaz? Két testvérem nem varázstudó a háromból, az ő szemükben én is lehetnék nem normális, csak mert más vagyok. *Nem fogadja el, hogy Libby ne lenne normális, vagy hogy így utaljon saját magára.* - Hogyha bántani akarnál, emberként, sőt, akár mugliként is lehetnél pszichopata sorozatgyilkos, és tőlük sajna nem véd mágia, hogy csak úgy léphetnek be a szobámba, ha beengedem őket. Pedig hidd el, tőlük jobban félek, mint tőled. *Jelenti ki határozottan, majd megvonja a vállát.* - Tudom, hogy nem muszáj, de szeretnék segíteni. Nem lehet annyira durva. Majd utánanézek, hogy lehet hatékonyan pótolni a vért, meg mit kell csinálni vérveszteség után, meg ilyesmik, és akkor az egészségem sem fog rámenni. Megoldjuk. *Elmosolyodik, mikor Libby a cuki nyuszikról beszél, majd elgondolkozik a felvetésen.* - Alighanem inkább nagyobb állatokra kellene akkor vadásznod. A cuki őzek nem tudom, mennyivel jobbak. *Feltűnik neki, hogy Libby tekintete a nyakára téved, és a lány alighanem hallhatja, hogy gyorsul a szívvesére.* - ... éhes vagy?

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Vas. Május 19, 2013 7:51 pm

*Igazából nem is voltam mindig ilyen. Valahogy azóta alakult ki bennem egyre erősebben, hogy az apám meghalt. Kitörtem végre abból a letargikus bezártságból és mindent ki akartam próbálni, következmények nélkül megtapasztalni bármit, ami csak elérhető számomra. Aztán persze valahol mélyen az is bennem van, hogy bűnhődni akarok azért, amit tettem, bár Johnny szerint jogos volt. Nem tudom... az volt azt hiszem igen, de mégis nehéz. A kérdéseire csak bólintok.* -Igen, ezek, és a karó az meg van, a szívbe attól is vége. A küszöb... ez tényleg olyan ciki. Az olyan helyekre, ami nem valakié bemehetek, de ha van tulaj, akkor be kell, hogy hívjon. Még a szobádba sem mehetek be úgy, ha nem adsz rá engedélyt. Persze érthető, hogy így védelmet kap, aki normális, de... *Sóhajtok egyet. Vannak ezek a szabályok és még sokat én is csak tanulok egyelőre. Szerencsére mondjuk nem fénylek fel a napon, ennek azért nagyon örülök. Végül ő is felajánlja, hogy használjam, ha kell. Ez annyira csúnyán hangzik, használnom kell azokat, akik fontosak nekem, ők gyengébbek lesznek azért, hogy én erős maradhassak. Kiborító!* -Nem muszáj ezt megtenned Ewan, tényleg. Megtanulok majd vadászni... valahogy. És állítólag, ha nem embereket, hanem állatokat használok, akkor is élhetek, csak nem leszek annyira erős. De nem is tudom, képtelen lennék egy cuki nyuszit harapdálni. *Jó persze egy ember könnyebb? Sehogy se könnyű. A szavaira azért egy kicsit elhúzom a szám.* -Nem, remélem, hogy nem, de azért, ha ez az egész beindul, akkor néha... nagyon nehéz visszafogni. Szóval tényleg nem kell kockáztatnod. *Adom meg még egyszer a lehetőséget neki, hogy visszakozzon, de a tekintetem automatikusan a nyakára téved. Vajon a vér íze más, ha másét kóstolom meg, vagy e téren mindenkié egyforma?*

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Vas. Május 19, 2013 7:27 pm

*Ismeri ezt a tekintetet, hiszen látta már, és megrémíti. Próbálja tisztelni Libby döntéseit és választásait, de hogyha a döntése az, hogy levegye a gyűrűt és lángra lobbantsa a kezét a napon, vagy épp a korláton járkáljon és lezuhanjon a mélybe... akkor valóban nehéz ezt megtenni.* - Kíváncsi... *Ismétli, és kicsit megrázza a fejét, hitetlenkedve. Régebben nem látszott ennyire, hiszen Libby be volt zárva, de itt kint hamar rájött, milyen a kapcsolata a lánynak a veszéllyel. Kicsit a bátyjára emlékezteti, csak épp a lánynál sokkal erősebb ez a dolog. Nagyon meg akarná ölelni a lányt, de hiába fogta meg Libby az előbb a kezét, sejti, hogy az bőven túl sok lenne, így nem teszi. Inkább csak zavartan zsebre dugja a kezeit.* - Áh, értem. Szóval akkor... a gyűrűvel ki tudsz menni a napra, hidegebb a bőröd a kelleténél... mi más? Mi a helyzet a karóval, meg a küszöbös dologgal? Tudod, hogy nem léphetsz be amíg nem hívnak. Vagy azt még nem próbáltad? *A vérivást szándékosan nem hozza fel, de Libby igen, ami elég logikus, hiszen ez mégiscsak nagy része a vámpírlétnek.* - Ha gondolod, engem is használhatsz vérbanknak. Mármint... ha megosztjuk Johnnyval, mégiscsak kevesebb, nem? De... *Visszahuppan a fal mellé ő is beszéd közben.* - Igen, valamennyit alighanem muszáj lesz vadásznod. *Mondja, aztán megrázza a fejét.* - Még mindig Libby vagy, nem? Nem valami agymosott szörnyeteg aki mindjárt rám ugrik és kiszívja a véremet az utolsó cseppig.

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Vas. Május 19, 2013 7:09 pm

*E téren nekem esélytelen, hogy bárki is előkerüljön a szüleim közül. Az apámat láttam égni, az anyámat pedig láttam, amikor betették a sírba. Az már más kérdés, hogy mostanában az álmaim újra kezdenek összezavarni mindent, félek, hogy ez a vámpír dolog valami olyat is felszakított bennem, amit nagyon régóta elástam már a mélyre, és nem tudom, hogy akarom-e, hogy előjöjjön. Igazából egy ideig én sem tudtam, miféle vámpír vagyok, de azt mondták olyan egyszerűbb fajta, aki vért iszik, és elég a napon, vagy ha karót szúrnak a szívébe, előbbi miatt kell a gyűrű és valamennyire utóbbi miatt is, mert levéd, hogy ne nagyon ismerje fel az, aki veszélyes lehet azt, hogy mi is vagyok. Lekapom hát a gyűrűt és már-már érdeklődve nézem, ahogy a kezem lassacskán füstölni kezd, de még az előtt, hogy ténylegesen lángra lobbanna Ewan kapja el és húzza vissza az árnyékba. Néhány pillanatig ködös tekintettel nézek rá, épp úgy mint legutóbb, amikor majdnem lezuhantam a korlátról a mélybe. A szavai végül visszarántanak a jelenbe, és lassan visszaveszem a gyűrűt.* -Csak megmutattam és amúgy is kíváncsi voltam rá. A gyűrű véd a naptól és hogy ne fedezzen fel olyan, aki nem értékelné azt, ami vagyok. *Mondom aztán. Megfogadtam, hogy nem fogok sírni, így most sem jön egy könnycsepp sem.* -Jól van és sajnálom. Próbálok, de fogalmam sincs, hogyan fog menni ez a mások vérének ivása dolog. Tudod... vadásznom kéne, meg emlékeket törölni, és muszáj lenne megtanulnom, mert így minden áldott nap Johnny jár rosszul. *Persze azt nem tudom, hogy nem csak negatív ez az egész neki, hiszen élvezet is ad, főleg mert arra törekszem, hogy ne ártsak neki.* -Azt hittem... vagyis attól féltem, hogy kiakadsz. *Teszem még hozzá, újra lehuppanva a fal mellett a földre.*

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Vas. Május 19, 2013 6:59 pm

*Ő sem tartja valószínűnek, hogy Libbynek családja lenne, de ki tudja... neki is van anyja, valahol, még akkor is hogyha magasról tesz rájuk és soha nem próbálta keresni őket miután lelépett. De éli az életét, létezik, ha nagyon akarják, elérhető, hiszen Damian nála lakott egy ideig. Apja is van, még akkor is, hogyha kényelmesen elücsörög az elmegyógyintézetben és nem nagyon veszi ki a részét a gyereknevelésből. De elméletben bármelyikük felkelhetne és megjelenhetne újra az életében... más kérdés, hogy már évek óta nem hisz benne, hogy ez megtörténne. Majd megtudja, mi a helyzet, és az igazság az, hogy nem tud mit reagálni - szimplán azért nem, mert a vámpírság nem mond neki sokat. Annyiféle verzió van, hogy mivel még nem találkozott igazi vámpírral, nem tudja, milyenek. Libby ugyanúgy lehetne Drakula-szerű vámpír, mint inkább a Vámpírnaplókban lévőkre hasonlító, vagy akár csillogó is. Viszont mikor Libby lekapja a gyűrűt, és a kezét kitartja a napba, hamar kiderül, mire is jó az. Felszisszen, majd odalép, megragadja a lány kezét, és visszahúzza az árnyékba.* - Vedd vissza a gyűrűt, oké? Kérlek, Libby, ez nem vicces. *Mondja halkan, elengedve a lány csuklóját.* - Johnnynak igaza van, még így... így is lehet élned, oké? Mi itt vagyunk, segítünk. Én is segítek, ha elfogadod.

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Vas. Május 19, 2013 6:39 pm

*De azért lássuk meg, mégis csak gyerekként ismertem a fiút, azóta pedig már sok idő eltelt, nem csoda, ha nem tudom pontosan kiszámítani a reakcióját. Egy tizenéves kölyök és egy lassan húsz éves srác között azért elég nagy különbség van, nem lehetek biztos benne, hogy erre az egészre majd negatívan, pozitívan, vagy egyszerűen valami semleges módon reagál. A tippekre csak a fejemet rázom, hiszen egyik sem stimmel. Nem is ismerem a családomat, mármint fogalmam sincs, hogy van-e nagymamám, valahogy sosem merült fel bennem, hiszen ha lett volna, akkor biztosan nem hagyták volna ezt, vagy kerestek volna, miután az árvaházba kerültem. Egyikre sem került sor, tehát minden bizonnyal nincsenek nagyszüleim, vagy titkos gazdag nagybácsik. A tényszerű megállapításra csak bólintok egyet, igen jég hideg a kezem, mondhatni hideg, mint egy hulláé... Végül kibököm az igazat, és feszülten várom a reakciót. Lefagy, konkrétan el is tátja a száját, majd a gyűrűre kérdez rá. Nem is tudom, hogy pontosan mit vártam, hogy együtt érezzen velem, vagy sajnáljon, vagy megijedjen, de az hogy ilyen... nem is tudom picit talán tárgyilagos egy kicsit fáj. Persze nem várhatom el, hogy csak úgy semminek vegye a helyzetet, de mégis.* -Igen sok mindent megmagyaráz. Az a nő megharapott, meghaltam, és aztán még sem. Azóta Johnny próbál segíteni, miatta... vagyok életben. *Nem akartam ezt választani, én úgy döntöttem, hogy inkább legyen vége, ő nem hagyta. Aztán megint gyűrűre siklik a tekintetem.* -Segít megtartani a gyeplőt. *Válaszolok, majd pár pillanatig tétovázom. Folyton ezzel játszom, most is piszkálom a kezemet, majd egy hirtelen mozdulattal lekapom az ujjamról, a kezemet pedig kinyújtom a napfénybe. Egyébként is ki akartam próbálni... Felszisszenek, ahogy a bőröm sisteregni kezd, fáj, és furcsa, ahogy melegszik. Tűzmágus vagyok, ez nem múlt el, viszonylag nagy hőt elviselek, így nem annyira vészes. Egészen a fejembe száll az adrenalin, csak úgy tombol bennem, én pedig csak nézem, ahogy a kezem füstölög, küzd bennem a tűzmágus, akinek lételeme a tűz és a vámpír, akire halálos veszélyt jelent.*

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Vas. Május 19, 2013 6:27 pm

*Furcsa a kapcsolatuk, hiszen volt, amikor csak ők voltak egymásnak... de mégis, igazából soha nem ismerték egymást igazán. Akkor megosztottak minden apró titkot a másikkal, de most mégsem tudja Libby kiszámítani, hogy hogyan reagálna Ewan, ha elmondaná a vámpír dolgot. De akkor legalább megértené, mert most... valljuk be, nem ért semmit. Nem rakja össze a dolgot a gyűrűből meg az egészből, szóval értetlenül néz.* - Áh, értem, speciális. Valamiféle... megkerült családi örökség? *Tippelget, hiszen az apján kívül nem sokat tud Libby családjáról. Lehet valami nagymama, akinek az öröksége előkerült... csak próbál találni valami lehetőséget, ha már a lány nem mondja ki nyíltan, hogy mégis miről van szó, de erősen a sötétben tapogatózik.* - Vagy valamiféle mágikus dolog? *Majd Libby ugye kifakad, hogy nem tiszteli az akaratát, ami azért eléggé szíven üti, hiszen az egy olyan dolog, amit szándékosan soha nem csinált volna... egyszerűen nem érezte, hogy ezt csinálná. Mikor a lány megfogja a kezét, magától, tulajdonképpen az ő szemszögéből ok nélkül, akkor döbbenten néz rá, kicsit le is fagy, várja, hogy Libby elmondja mi a helyzet.* - Hideg a kezed. *Állapítja meg tényszerűen, de nem állnak össze a kirakós darabjai. Majd Libby hátrébb is lép, és hirtelen kimondja a dolgot. Ewan szemei elkerekednek, a szája kicsit elnyílik, mintha mondani akarna valamit, de nem jön ki hang a torkán. Csak némán, döbbenten mered egy ideig a lányra, aztán nyel egyet és becsukja a száját.* - Oooké. Hát... ez... tényleg sok mindent megmagyaráz. *Hebegi, majd feláll, és kicsit nyújtózkodik, csak hogy összeszedje magát.* - Akkor... mire is jó a gyűrű pontosan?

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Vas. Május 19, 2013 6:13 pm

*Igen, sejtem, hogy fogalma sincs arról, hogy mi is van velem, hogy miről is beszélek, végülis megértem a dolgot, az elején én sem értettem semmit az ég világon. Én sem ismerem ezt a vámpír dolgot, csak azért tudok már róla egy s mást, mert pár dolgot elmondtak, amikor megkaptam a gyűrűt. A kérdésre csak csak elfintorodom kicsit, nem tudom, hogyan mondjam el, főleg mert azt sem érti, hogyan lettem hirtelen jobban. Megértem, és mégsem tudom, hogy mi lenne a jó megoldás. Pár pillanatig hezitálok, várok... aztán csak megrázom a fejem, mintha nem akarnám elmondani, pedig csak a miékéntjét nem tudom. A gyűrűt illető kérdésére már majdnem elnevetem magam kínomban. A mágia miatt kell, hogy ilyen otromba legyen, hogy elférjen benne az a kő, valami ilyesmit magyaráztak. Nem sokat tehetek ellene, és nem is kérhetek másikat.* -Nem igazán lehet, ez eléggé... hogy is mondjam speciális darab. *Aztán egyszerűen csak kifakadok, sok ez az egész, én sem tudom mit akarok, és amúgy is nagyon zavaró, hogy nem tudom mi lesz velem pontosan. A tetejében lassan majd ideje lesz annak, hogy egyek, és már előre kínoz a tény, hogy Johnny-t kell hozzá megharapnom. Végül lesütöm a szemem, nem akartam ráborítani minden bajomat egyszerre, tényleg nem.* -Tudom, hogy nem mondtam, de hát azt sem kértem, hogy menj el. *Először Johnny ment el, hogy teret adjon nekünk, aztán meg Ewan fordítva. Miért ennyire bonyolult minden. Beharapom a szám, majd végül leguggolok mellé. Nagy levegőt veszek, erőt gyűjtök, majd végül előre nyúlok és megfogom az egyik kezét. A bőröm jég hideg, pedig melegen süt a nap. Ez van, nincs vérkeringésem.* -Sajnálom, kicsit kiborított az utóbbi pár nap. Az a helyzet... annyira nem tudom, hogyan is illik ezt közölni, vagy mit kellene mondanom, hogy ne legyen ijesztő... *Tétovázok, pár pillanatot várok, aztán inkább úgy döntök, hogy elengedem a kezét és felállok, egy lépést hátra lépek, ha úgy döntene, hogy távozik, akkor érezze, hogy nem haragszom.* -Vámpír vagyok. *Bököm ki aztán hirtelen. Így talán jobb, hirtelen letépni a sebtapaszt, nem lassan, nem magyarázgatva, hogy hogyan és mi történt pontosan, nem célozgatva semmire, csak közölve.*

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Vas. Május 19, 2013 11:53 am

*Libby fejráz, és láthatóan még sem volt annyira komoly a dolog, ami azért megnyugtató. Fogalma sincs, min megy keresztül a lány, így nem is nagyon tud konkrétan rákérdezni, hiszen... valljuk be, ha a mágia maga ismerős is neki, még nem tudatosult benne igazán, hogy vámpírok, vérfarkasok és egyéb természetfeletti lények léteznek. Soha nem találkozott eggyel sem, nem is tudja, hogy ha léteznének, milyen tulajdonságaik lennének, hiszen annyiféle feldolgozás van... naná, hogy nem asszociál arra akár a gyűrűből, vagy másból, hogy Libby hirtelen vámpír.* - Hogy érted, hogy bonyolult? *Értetlenkedik, hiszen egy sebesülés csak nem lehet annyira bonyolult.* - Johnny meggyógyított valamivel helyben, vagy...? *Próbál tippelni, hiszen azt tudja, hogy a gyengélkedőig nem jutottak el.* - Akkor miért hordod? Nem lehet visszacserélni valami kisebbre? *Kérdez tovább, átölelve a térdeit. A lányhoz nem nagyon ér, tudja, hogy nem kellene. Majd a lány felcsattan, felugrik mellőle, és Ewan elsőre köpni-nyelni nem tud, csak értetlenül pislog. Kinyújtja a lábait, és úgy néz fel.* - Nem értem, miről beszélsz. Nem mondtad, hogy maradjak, így nehéz lett volna tudnom, mit akarsz.

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Vas. Május 19, 2013 11:33 am

*Na igen, nem voltam mostanában olyan sokat emberek között. Ahhoz, hogy megtanuljam ezt kordában tartani, nem szabad folyton összefutnom másokkal, mert egy apróbb horzsolástól is félek, hogy bekattannék, és ilyesmi bármikor előfordulhat. Inkább a szobámban voltam, vagy olyan helyen, ahol nincs túl sok fény, vagy napsütés és békésen ellehetek magammal és a gondolataimmal. Pár napja megint rémeset álmodtam, olyan képek villantak be, amiket egyszerűen nem akarok látni. Azt hittem, hogy nem emlékszem már egyáltalán a mamámra, és most mégis úgy tűnt, hogy vannak róla emlékeim, de nagyon mélyen a felszín alatt. Viszont a körítés, a vér... egyszerűen kiborított, mégha nem is állt össze normálisan minden. Úgy tudom, hogy az édesanyám egy lovasbalesetben halt meg, utána indult el az apám lefelé a lejtőn. De egy lovas balesetnél nincs ennyi vér nem? Megrázom a fejem, hogy eltereljem a gondolataimat, és rá pillantok.* -Elsőre annak tűnt igen, de... bonyolult. *Bököm ki végül. Hogy lehet ezt közölni? Vámpír lettem, háh! Fogalmam sincs, hogyan mondjam el. A kérdésére viszont egy pillanatra elképedek és csak megrázom a fejem.* -Nekem nem tetszik, túl nagy és otromba és nem, nem tőle kaptam. *Tudom, hogy nem meséltem Ewannak Johnny-ról. Egyszerűen elmentem az árvaházból és amúgy sem voltak kellemes emlékeim róla, szóval inkább nem feszegettem semmit ezzel kapcsolatban. Nekem így volt egyszerűbb. A szavai hallatán viszont felfortyan bennem valami mélyről fakadó düh. Miért akarja mindenki eldönteni helyettem, hogy mit gondolok, mit érzek, és... egyáltalán?! Attól félek azzal, hogy az lettem, ami, kevésbé leszek képes kontrollálni az érzelmeimet.* -Elég közeli? Nem akartál zavarni? Mi a francért akarja folyton más megmondani, hogy mit gondolok, vagy akarok én? *Csattanok fel mostmár, és szemmel alig követhető hirtelenséggel pattanok fel. A korláthoz lépek, összehúzom a szemem, zavar az erős fény, de most inkább kifelé bámulok, le a mélybe. Ha levetném magam, akkor nem halnék meg... újra már nem lehet, de vajon fájna?*

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Vas. Május 19, 2013 11:20 am

*Azért fel is tűnik neki, hogy Libby sápadtabb, de csak azzal magyarázza, hogy biztos kivett belőle a sérülés. Lehet, hogy egészen eddig a gyengélkedőn volt, és csak ma, vagy néhány napja engedték ki... a kaland óta nem futottak össze, szóval simán megtörténhet. Annyira nem szembetűnő a dolog, hogy valami másra gyanakodjon.* - Nem volt vészes? Nekem úgy tűnt, elég durva sebet kaptál. Csodálkoztam is, hogy annyira könnyen felkeltél, de nem nagyon akartam zavarni. *Jegyzi meg. Nem is nagyon tudja, Johnny meg Libby milyen kapcsolatban vannak, hiszen ez volt az első alkalom hogy a fiúval találkozott, és Libby sosem mesélt róla előtte. Először nem vette észre a gyűrűt, de ahogy észreveszi, hogy Libby folyton azzal játszik, rátéved a tekintete.* - Szép darab. Johnnytól kaptad? *Asszociál rögtön. Ellone már rég lecsapta volna, hogy pont úgy viselkedik, ahogy Ben. Mikor Libby szóvá teszi, hogy nagyon eltűnt, kicsit zavartan megvakarja a fejét.* - Csak annyira... nem akartam zavarni, na. Látszott, hogy eléggé közeli a kapcsolatotok, úgyhogy inkább csak ellenőriztem, hogy rendben leszel-e.

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Vas. Május 19, 2013 11:08 am

*Igazából még Johnny szavai, vagyis érzései sem tiszták számomra, még jó, hogy nem tudok egyelőre erről is. Fogalmam sincs, hogy mi lenne a jó megoldás, hiszen az egész olyan zavaros önmagában is, nem hogy még azon is törjem a fejem, hogy ki is lenne igazán hozzám illő. Úgy fest, hogy mostanában mindenki el akarja dönteni helyettem, hogy mi is való nekem igazán. Lehet, hogy egy idő után ezen kicsit még fel is fortyannék... Már messziről meghallom, hogy közeledik valaki. Ez a szaglás dolog még annyira nem éles, és egyébként sem ismerem még mindenki illatát messziről, meg nem is vagyok vérfarkas, szóval nem tudom, hogy pontosan ki közeledik, aztán meglátom Ewan hátát. Egy pillanatra elgondolkodom, hogy torokköszörüljek-e esetleg, mert akkor majd észrevesz, de lehet hogy meg is ijed, aztán eldől, mert körbe pillant és tényleg meg is ijed kicsit. Azért már határozottan jobban festek, mint eddig, hiszen rendesen eszem, mégha nem is épp jó kedvvel, de az idegesítő sápadtság megmaradt. Az a mázli, hogy egyébként is viszonylag világos bőrű voltam mindig, a vörös haj "átka" jelen esetben előnyt jelent nekem. A kérdésére egy pillanatra befagyok. Végülis mit veszünk jónak? Valamivel jobban ez tény és való, de azért... nem tökéletesen, fogalmazzunk így. A kérdésére pedig végül csak megrázom a fejem.* -Szia Ewan! Igen, nagyjából meg vagyok. Nem volt olyan vészes, úgyhogy végül nem mentünk el a gyengélkedőre. *Adok neki végül választ. Aztán újra csak szórakozottan játszadozni kezdek az ujjamon lévő gyűrűvel. Egy kicsit talán túl bőre sikeredett, de majd hátha idővel idomul a kezemhez, végülis mágikus nem?* -És te hogy vagy? Jól eltűntél... *Azért egy picit ez bántott, először Johnny húzódik el, amikor Ewan megjön, aztán pedig ő lépett le a végén szinte szó nélkül. Miért kell ezt csinálni?*