Társalgó - Központi terem

Tárgy: Társalgó - Központi terem Szomb. Szept. 25, 2010 7:37 pm

First topic message reminder :

A közös Társalgó a Pentagramma alakú Labirintus középpontjában található. Belépve a nehéz faajtón egy ötszög alakú hatalmas terembe térsz be. A terem a szakok színeit viseli, ám egyik része sem különül el szakonként a másiktól. Itt a Varázslóképző hallgatói közösen tudnak felkészülni az órákra, elkészíteni a házi feladatukat vagy csak szabadidejüket eltölteni, ha nemcsak csak saját szaktársaikkal van kedvük diskurálni.
A padlón csillogó vonalak futnak végig a négyszög csúcsaihoz, mely lefelé fordul, így jelképezve a belépőnek a fekete mágia jelenlétét a teremben. Az átlók pedig négy csillagot rajzolnak ki a márványpadlón, melyekbe a négy szakvezető címerállatai jelennek meg. Az így kirajzolódó négy háromszög mindegyikében négyszög alakú asztalok vannak körülüttök kényelmes székekkel. A teremben körben állványok és polcok vannak, melyeken a diákok megtalálhatják, ami a tanuláshoz vagy egyéb alapismeret megszerzéséhez szükségeltetik, így könyveket, leírásokat és néhány tárgyat is, melyek azonban csak szakavatott kezekben éledhetnek fel.
A teleport persze itt is lehetséges. A hallgatók a saját szakjuk címerállatára ráállva és egyszer megpördülve balra saját tengelyük körül máris saját főhadiszállásukon teremhetnek.
írta Cirelin de Sovalon

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Vas. Okt. 16, 2011 1:07 pm

*Tipikusan az a fajta lány Mélissa, aki saját szabályai szerint él, bár egyszer biztosan rá fog jönni, hogy nem élhet kénye kedve szerint. Nem baj, majd rájön, saját kárán tanul az ember, tartja a mondás. Kicsit megigazítja a ruháját, mert meggyűrődött, ezt is már automatikusan csinálja. Sok régi szokás már belerögzült a lányba, sok marhaság és sok olyan dolog is, ami talán egyszer biztosan hasznára válik.*
-Hidd el tudom milyenek az emberek. Nem egy olyan beállítottságúval találkoztam már, mint amilyen te is vagy és lám én itt vagyok ők meg kitudja. De nem ez számít, hanem az, ami belül van. Nem ilyen vagy te sem, csak bizonyosan valami olyan dolog ért ami miatt pajzsot vonsz magad köré. Manapság kedvesség az egyedüli olyan dolog, amiből kevés van, sokakba nem is szorult és én örömmel adok mindenkinek, ha csak egy kicsit is jobb lesz neki a napja. Nem kell mindig berögzült szabályok és különböző álarcok mögé rejtőzni senkinek. Nem kell másnak látszani mint aki vagy.
*Elengedi a füle mellett a gúnyos megnyilvánulásokat, rá még mindig nem lehet hatni. Amit akar meghallja Mélissa, amit nem azt nem, nem ismétli magát Ayla és nem fog meghunyászkodni egy gyenge elbízott magabiztosságú lány előtt.*
-Attól még, hogy te nem saját akaratodból jöttél Nezabarba nem kell kényszeresen tiltakozni ellene, lázadni, hiszen vagy megszokod vagy megszöksz. *Mosolyodik el* Vagy talán nem erről van szó? Ki kényszerített, hogy idejárj?
*Érdeklődik, mert ez eléggé nyilvánvaló emberi tulajdonság, és szintén tapasztalt mát ilyet.*

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Vas. Okt. 16, 2011 12:43 pm

- Érdekesek vagytok ti itt a Nezabarban. Az ember gyereke elmondja a véleményét, erre valaki rögtön leharapja a fejét. Remélem neked nincs káros szenvedélyed. Tegnap egy cigarettázó lánnyal és egy vodkázó orosszal találkoztam. Borzalmas egy hely. *Gondolatait hangosan mondja ki. Vékony hangja még feljebb megy. Kitekint az ablakon, majd a tünde lányra tekint. Most nézi meg igazán magának.*
- Nem vagyok kislány, ha nem látnád. A te megfigyelő képességed viszont eléggé elveszett valahol. Szerintem keresd meg. Túlságosan is kedves vagy egy idegennel. Lehet, hogy tapasztaltabb, vagy mint én, de naiv vagy. Én a te helyedben jobban vigyáznék magamra. Amúgy meg, tetszik a neved. Van valami jelentése is? Vagy csak kitaláltak neked egy nevet. Hisz név nélkül nem élhet egy ember. Bocsánat, akarom mondani tünde. *Kissé elneveti magát. Nem lesz kedves a lánnyal. Mondhat neki akármit. Nem fogja tudni megváltoztatni. Főleg nem egy tünde. * ~Most még kedves a lány, de majd ő is meg fogja mutatni a foga fehérjét.~ *Csak félig fogja fel a lány mondandóját. Nagyon nem is érdekli őt. Úgy érzi magát, mintha az egyik tanára beszélne hozzá. A plafont kezdi el figyelni. Mikor a lány befejezte mondandóját, Mélissa ránéz majd értetlen arccal néz rá.*
- Ne haragudj. Mondtál valamit? *Kérdésénél elmosolyodik.*

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Vas. Okt. 16, 2011 12:27 pm

*Nos szerencsétlen módon kifogott egy okostojás fazont újból... * ~Valami front van vagy mi?~ *Elmosolyodott azért, ahogyan a leányzó itt ül vele szemben és csak úgy csacsog valamiféle gondolkodása beli szabályokról.*
-Nos kedveském *mintha valami öreglány lenne* azt hiszem téged sem tanítottak meg jó modorra, de sebaj orvosolhatjuk ezt a problémát hamar. Kislány itt a legtöbb ember, bár lehet naívan mondom, azért barátságos tud lenni a másikkal, és nem úgy viselkedik mint valami különleges kiváltságokkal rendelkező egyén, mindenki egyenlő. Hidd el én semmi hátsó szándékkal nem jöttem ide, csak hogy beszélgessek. Látom cserfes vagy, de eléggé aranyos a stílus amit képviselsz.
*Sok ilyen emberrel találkozott már, nem nagyon izgatja az, hogy ilyen stílusban beszélnek vele. Nem veszi fel magár, mondhatni hidegen hagyja.*
-Ha már ennyire kíváncsi vagy, akkor a nevem Ayla, 37 éves fél-tünde vagyok anyukám felől ember apukám felől tünde vér örökléssel. Hajamat akkor piszkálom amikor akarom, mert az én tulajdonom. Attól még, hogy tünde vér van bennem, nem viselkedek úgy mint abba a fajba tartozó egyedek, ugyanis nem szeretek filozofálni és természet baromságiba belemélyedni valamint nem szállok el magamtól és nem hordom fenn az orromat sem. Egyébként egészen jó megfigyelő vagy, gratulálok!
*Egyáltalán nincsen ironia a hangjában, teljes mértékben nyugodt maradt és mosolygott is, ahogyan a személyisége is jellemzi. Az már persze nem az ő baja, ha a leányzó itt vele szemben ennek ellenére is próbál valami felsőbb rendűéget nyilvánítani felé. Nem tud mit tenni, nem mindenki egyforma, nem mindenki tud egy hullámhosszon lenni. Majd kiderül, hogy velük mi is lesz.*

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Vas. Okt. 16, 2011 12:14 pm

~De vajon melyik tanár lesz olyan kedves, hogy fogad engem. A szobámat is meg kell vele valahogyan beszélnem. Nem vagyok hajlandó tovább ilyen kis senkiházikkal egy szobán osztozni. De ha apám adományoz az iskolának valamennyi pénzt. Biztos megoldható lesz a magánlakosztály kérése. ~ *Így morfondírozik tovább magában a leányzó. Észre se veszi a belépett idegent. Azt se érzékeli, hogy leült vele szemben. Viszont tekintetét már eléggé érzi rajta. Nem néz fel a lányra. Csak akkor, amikor hozzászól. *
- Szia. Miért lenne rossz kedvem? Attól, hogy nem köszönök minden jött-mentnek még nincs rossz kedvem. Kifejezetten jól érzem magam. Mélissa vagyok. Téged szüleid tán nem tanítottak meg a helyes viselkedésre? *Még ő beszél. Tegnap ő se mutatkozott be az idegen lánynak, aki vodkát kortyolgatott. Az Eramires leányzó szereti kioktatni az embereket, ő maga viszont nem tűri el, ha valaki okoskodik. Elég érdekes személyiség az tény. Tartása egyenes, orrát egy fenn hordja. Hangja eléggé vékony. Ezt a tulajdonságát utálja a legjobban magában. *
- Ne piszkáld a hajad, ha kérhetem. Gyorsabban fog töredezni, nem szép látvány. Főleg nem egy tündénél. Hány éves is vagy? Persze csak akkor kell válaszolnod, ha nem vagy hiú korodra. A magadfajták ritkán mondják meg valódi életkorukat. Szerettek ti tündék lódítani egy kicsit. Bár ahogy téged elnézlek, csak fél-tünde vagy. Édesapád vagy édesanyád ember? *Lenézően beszél a lánnyal. Nem szereti a félvéreket. *

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Vas. Okt. 16, 2011 11:56 am

*Tölgyes? Hagyjuk már, útközben szépen meggondolta magát és hátraarcot csinált. Kúria felé mászott narancs pulóverébe, majd céltudatosan a társalgó felé vette útját.*~Mindig van valaki ott..~ *Hiszen ez így is van. Olyan nem volt még, hogy a társalgóban nem lenne senki sem, azért is társalgó, hogy társaságot találsz magadnak magányos unalmas napjaid között, hogy egy kis színt vigyen az élet szürkeségeibe, a tanulós napokba vagy csak úgy, hogy legyen mivel elütni az időt, ha már kaparod a falat. Ajtót kinyitva elmosolyodik. Megint igaza volt, mint majdnem mindig. Vegyük, hogy az esetek 90 százalékában Aylának igaza van. Nem olyan butuska ő, mint néha látszik, igaz akkor sem játsza meg magát, az nem az ő asztala. Kinyögi amit kell, még ha az a másiknak nem is tetszik. A leányzó, akinél tutira idősebb, már csak fülei állására gondolva, eléggé fanyar arcot vág. Mintha citromba harapott volna. Minden esetre közelebb lép, lazán leül egy másik fotelbe és nézi a barna haját, szemeit. Nem kell félreérteni nem csorgatja utána a nyálát, bár ha fiú lenne tuti belezúgna rögvest, eléggé szépnek sikerült.*
-Szia! No mi a gond, eléggé rosszkedvűnek tűnsz...
*Mintha már ezer éve ismerné őt pedig csak most találkoztak először. Igen, Ayla már csak ilyen. Rögtön úgy kezeli az összes kapcsolatát, mintha már vagy 10 éve ismerné a másik félt. Mindig is közvetlen volt. Most minek is szégyenlősködjön? Vörös tincsét, ami mindig olyan kis huncut rakoncátlan füle mögé biggyeszti. Ez a folyamat már teljesen belérögzült, szinte észre sem veszi, hogy mindig haját babrálja.*

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Vas. Okt. 16, 2011 11:42 am

*Vajon mi történt ezzel a lánnyal. Nem nagyon szokott kimozdulni a szobájából. S láss csodát, tegnap is kint volt és ma is kimerészkedett. Haja összefogva. Egy vastagabb barnaharisnya van rajta, egy szürke szoknya és egy szintén barna felső. Arcán egy kis mosoly se található meg. Nincs kedve kimenni a természetbe, ezért inkább az épületen belül keres magának egy csöndes kis helyet. Útja a Társalgóba vezet. Még nem járt itt, bár elég kevés helyen járt még. Legnagyobb örömére még senki sincs itt. Rögtön belehuppan az egyik kényelmes székbe. * ~Hmm. Egész jó, bár azért nem olyan, mint otthon volt.~ *Már megint kezdi. Mindenbe beleköt, ami nem olyan, mint náluk. Nagyon nem akar itt lenni. Bezárva érzi magát, mintha egy börtönbe lenne különböző rabtársakkal. Egyik jobb, mint a másik. Csak három diáktársával ismerkedett meg. Ebből egy cigizett, egy pedig nem vetette meg a vodkát sem.* ~Talán be kellene köpnöm őket egy tanárnak. Bár sajnos a tegnapi orosz lány nevét nem nagyon tudom. De személyleírást tudnék adni. ~ *Morfondírozik magában. Már most elkezdte társai kidobását az iskolából. Először diáktársai, majd tanárai következnek. Senkinek sem lehet nyugta tőle. Ő maga, pedig addig nem nyugszik, amíg el nem szabadul innen.*

Vendég

*Igaz, hogy ő is régóta játszik zongorán, de valahogy a kottaírás sosem ment neki olyan jól. De legalább próbálkozik. A lány első mondatára vállat von.* - Jó, azért van, de nem annyi, mint egy új szerzemény elkészítésében. A kettő dolog azért eléggé különböző. *A kottát készségesen odaadja, és figyeli, ahogyan a másik javítgat benne, majd ugye visszakapja, és figyelmesen átnézi a javításogat, halkan dúdolva maga elé.* - Azért nagyjából el tudom képzelni, hogyan alakul.. Bár én általában nem teszek bele gyorsabb, pörgősebb ritmusrészeket, általában inkább a lassú, halk, súlyos dallamokat szeretem. Hallgatni és játszani egyaránt. De nem rossz *biccent, majd félreteszi a papírt, a többitől külön, és ő is hátradől, kényelmesen elhelyezkedve. A kérdésre vállat von.* - Egyhangúan. Végre semmi érdekes vagy izgalmas vagy tragikus nincs az életemben. Meg kell hagyni, rettentően élvezem... *Ha nem Yan lenne, akiről beszélnénk, azt mondanám, elvigyorodik. De Yanról van szó, tehát nem vigyorog, csak... szélesen mosolyog.* - És a tieid? Régen találkoztunk már *jegyzi meg, kezeit az ölébe ejtve, barna szemeit érdeklődően a lányra függesztve.*

// Úgy tűnik, fagy //

Vendég

*Tekintetét végigfuttatja a másikon, és látja hogy az igencsak el van merülve a "papaírmunkában", mindenesetre a fiú visszaköszön neki. Miss Watson oda is sétál, majd egy említést is tesz a kottára. Figyeli a srác reakcióját, de nem mond semmit csak mosolyog... Ő maga ugyebár helyet foglal a másikkal szemben annak szavaira még szélesebbe lesz a mosoly az arcán, no a leányzó nem egyszer írt már kottát és az igazat megvallva van érzéke a zenéhez. Eléggé fogékony és persze az sem utolsó szempont, hogy már több mint tíz éve zongorázik a leányzó.* - Hm... Azért azt nem mondanám, hogy nincs benne kihívás.... *Feleli a lány, hiszen azért eljátszani sem olyan könnyű el ismert szerzeményt. Mindenesetre Yan kérdésére félrebiccenti a fejét, majd vékony ujjai közé veszi a kottát, másik kezébe pedig pennát vesz. Ajkai egy picit összecsücsöríti, ahogy gondolkodik, majd végül pár apró dolgot átfirkant a papíron aztán mosolyogva nyújtja a fiú felé.* -Próbáld meg így, de persze itt nem tudod kipróbálni... Bár én általában kihasználom, hogy vezetőségi vagyok. *Mondja a leányzó miközben kacsint egyet a fiúra.* - Sokkal jobb, ha viszel bele egy kis gyorsabb ritmust, de hát kinek ez, kinek az. Ha nem tetszik visszajavítod. *Feleli a szépség, miközben picit széttárja a karijait, majd hátradől a fotelben. Tekintete most a plafonra siklik, mintha valamit nézne rajta, majd ajkai újra szólásra nyílnak.* - És hogy telnek a mindennapjaid? *Teszi fel az egyszerű kérdést, miközben szép zöld szemei szépen visszasiklanak a másikra.*

Vendég

*Nagyban el van mélyülve az írogatásban, így hát az ajtó kattanása még nem tűnik fel neki, de a köszönés már igen. Na, nem a neve miatt, mert vélhetően Susan az első, aki Sergejnek szólította egész életében, de tekintve, hogy senki más nincs a közvetlen közelükben, ezért hát feltételezi, hogy az üdvözlés neki szól. Felpillant, elereszt egy halvány mosolyt, és visszaköszön.* - Üdv, Susan. *Aztán a lány közelebb sétál, és a kottákra néz, sőt, egy kis ellentmondásnak is hangot ad, mire a srác biccent.* - Komolyan? Én sem. De valahogy nem akar összejönni. Amúgy azok *mutat a régebbinek tűnő darabokra* régebbiek, valahogy az összesből akarok egy valamit összerakni. Bár néha úgy érzem, hogy inkább meg kéne maradnom a zongora és az előre megírt zenék mellett. De abban nincs elég kihívás *mosolyodik el jókedvűen, majd lefirkál egy hangot, és a lányra pillant, a pennát visszatéve a tintásüvegbe.* - Esetleg van valami konkrét javaslatod? *vonja fel a szemöldökét érdeklődve.*

Vendég

*Hátracsapja a fején lévő csuklyát, miközben belöki a Kúria bejárati ajtaját. Zöld tekintete az előtte elterülő folyosóra siklik, majd egyenesen a Harmadik emelet felé indul meg. Hosszú szőke haja kellemesen lebben utána, ahogy végigsétál a szinte már kihalt folyosón, vérvörös köpenye pedig a földet söpri... Úgy siklik végig, mint valami árny, amikor beér a szobájába magához vesz valamit, majd szépen el is indul vissza. Gondolatai valahol messze járnak, egyébként a leányzó mint mindig most is eléggé szemrevaló. A vérvörös köpeny alatt egy hosszú fehér ruha van rajta, mely szintén a földet söpri. V alakú vágása van a ruhának ám mégsem mutat túl sokat, de persze relatív, hogy kinek mi a sok.... Mindenesetre lépteit most a Központi felé igazítja, mögötte természetesen ott baktat a fossza is, aki egyébként a leányzó daimonja... Gondolatban beszélgetnek valamiről, mire a lány ajkait egy halk kuncogás hagyja el. Aztán kattan a társalgó ajtaja, majd a szőke hajú szépség besétál rajta, zöld tekintete meg akad egy rég nem látott ismerősön. Ajkai mosolyra görbülnek, majd az ifjú felé veszi a lépteit.* - Szia Sergej. *Mondja a leányzó, miközben közelebb sétál hozzá, majd a kottákra pillant. Szemöldöke egy picit a magasba szalad, majd úgy szólal meg.* -Én nem így csinálnám. *Feleli a leányzó, miközben szép mosolyát a fiúra villantja majd ő maga is helyet foglal a másikkal szemben.*

Vendég

*Yan az egyik asztalnál ül, egy sötétkék ingben, ruhaujja könyékig feltűrve. Az asztalon egy rakat papír - kották - találhatóak, előtte egy üres, kottavonalas lap fekszik, mellette egy üveg tinta, kezében penna. Maga a naxeldires elgondolkozó kifejezéssel mered a papírra, igyekezve összeszedni a gondolatait, majd halkan dúdol egyet, leír két-három hangot, aztán áthúzza az egészet, és két sorral lejjebb ugrik. Összeráncolja a szemöldökét, tűnődik még egy sort, majd egy dúdolás után ismét a lap fölé hajol, és lekörmöl valamit. Körülötte a nagy munka minden jele látszik: van néhány teleírt papír, amiken látszik, hogy nem frissek, van egy-két rendes kotta, meg egy rakat összegyűrt papír. Ebből a földre is jutott bőven. Szóval a rendetlenség teljes az asztal közvetlen környékén, de ahogyan mondani szokás: a zseni átlátja a káoszt...*

Vendég

- pápá -*Int Tamás és Koppant a pálcájával és fotelestül mindensetöl eltűnik a tűzben ahogy megjelent.*

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Vas. Okt. 09, 2011 7:49 pm

-Ahham.. tehát a hírnév meg a pénz. *nyújtózkodik egy nagyot, iközben békésen, mintha valami macska lenne, kifolyik a fotelből, és felegyenesedik, kiropogtatja a tagjait, majd kezet nyújt a fiú felé, fejébe csapva egy baseball sapkát, eprsze féloldalasan, majd összecsapva a bokáit, amiken felemás, kockás tornacipő van, megáll a fiú előtt.* -Örvendtem Báthory Tamás. Egy újabb ember, aki ugyanolyan, mint a többi. Öröm volt felvésni a listámra. *biccent még egyet, majd int farkasának, aki azonnal felpattn, megrázza magát, és a lány mellett terem, aki miután még rákacsintott a fiúra, szépen, békésen ellejt, végigsétálva a fiú előtt az ajtóig, majd ott kilép a folyosóra, és megindul a saját szobája felé, egyedül hagyva a fiút gondolataival, pénzével és hírnevével.*

Vendég

- Hmmm ismerem a fájdalmat. *Mondja Tamás egy váll rándítás kíséretében. MI másként lehetne le írni a szerelmet, ami rövid lángolás után rengeteg fájdalmat okozott. Ha őszinte akart lenni nem tudja elmondani, hogy mi fájt neki jobban. A szakítás, vagy az, hogy fájdalmat okozott a nőnek akit szeret. Persze a szerelem önző dolog, így a veszteség jobban fájt mint a bűntudat, de ez van.* - Ezért foglalkozom inkább a pénzel. Rá jöttem, az élethez nem kell jó varázslónak, jó nekromantának lennem. Elég ha van pénzem és kiváló üzleti érzékem. Már pedig nekem van mind a kettő. Szóval most már tudod, miért emlegettem a Wallstret-i találkozót. Azok az eminens végzettségű mágusok kezüket lábukat törik, hogy alkalmazzam őket.

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Vas. Okt. 09, 2011 7:36 pm

*Kétkedően pislog a fiúra.* -Veled túl sok dolog történik emg csak úgy.. *forgatja meg a szemeit, de hagyja, legyen, ahogy Tamás mondja.* -Ahham.. mondod ezt most. De azt hiszem, a gyakorlat más.. Tudod, van egy olyan mondás, hogy a gyakorlat és az elmélet elméletileg nem különbözik egymástól, gyakorlatilag azonban.. hááát.. *csóválva meg egy kissé a fejét.* -De ha te mondod, legyen. És nem kell harcosnak lenni ahhoz, hogy ne szokj vissza valamire, amiről már egyszer leszoktál. Csak akarat kell hozzá és önkontroll. Semmi több. Úgyhogy ne reagáld túl. *mosolyodik el haloványan.* -És mondd csak, voltál te már szerelmes? *kérdezget tovább békésen lefeküdve a fotel karfjára, összefonva karjait és azon támasztva meg fejét, úgy figyelve tovább a fiút.*

Vendég

- Ááááá az csak meg történt. Mint kiderült teljesen egyedi módon reagálok egy mások számára teljesen ártalmatlan bájitalra. Azonnali függőséget okozott, aminek már rövid távú használatától, is komoly memória zavaraim voltak. Hosszú távon pedig ne is beszéljünk milyen szintre csúsztam le. Szó mi szó... nem emlékszem semmire arról az időszakról. Csak egy valamire. Ami csábít és hív a mai napig. Az Eufória ital utáni vágy. Már jó ideje kerülöm. De néha..néha azt veszem észre, hogy mikor le hunyom a szemem...érzem milyen jó is lenne ha az ereimben újra száguldana. Mennyire egyszerű lenne ki kapcsolni az agyam, és ... De ez a gyengeség, és a gyávaság útja. Elsőre nem önként léptem az Eufória rabságába. Második alkalom pedig nem lesz, mert én nem vagyok harcos, de gyáva sem. És hidd el ha szerelmes vagyok akár 10 meztelen nőcskét is hátra hagynék. *Mondja Tamás. Persze komolyan is gondolja, de mint tudjuk ember tervez isten végez.*

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Vas. Okt. 09, 2011 7:18 pm

-Nem. De azok a lányok, akiket ezzel a szöveggel elcsábítasz, nyilvánvalóan egyik pasi karjaiból rohannak a másikébe, keresve maguk mellé valakit mániákusan. Én békésen lavírozok a férfiak között. *válaszol játszi könnyedséggel, majd csak hallgatja a fiú szavait, és a szerelemre csak a szemeit forgatja.* -Tudod, ez általában így van. A romlatlan, ifjú lányok nem igen bíznak a csalfa férfiakban. És mi különbség van nálad szerelem és lángolás között? És honnan lehet tudni, mit teszel, hogyha valami kis nőcske rádmászik. Nem hiszem, hogy lelököd magadról.. Minden bizonnyal nem okkal történtek dolgok. De az is kérdés, miért lettél drogos, ha szerelmes voltál? Látod, látod.. messze van még a vég. És hidd el, magányos leszel. *biccent egyet, utalva ezzel arra, hogy a lányokat sem lehet sokáig kihasználni.*

Vendég

- Nyugodj meg nem abban mérik. *Dől hátra a fotelben.* - És nem, nem vagy régimódi. De érdekes volt a szó használatod. Másik pasi karjaiba rohanni. Csak nem most vagy túl egy nagy szakításon? *Kérdezi a fotel kényelméből. Különösebben nem veszi magára a lány szavait. Hiszen egyszerre valótlanok és valósak. Sok lány tapasztalta meg Tamás kegyeit, és ugyan csak volt néhány ki elutasította. Senki nem panaszkodott a végeredmény miatt.* - Nem hiszem, hogy magányos leszek. Tudod... mikor szerelmes vagyok nem érdekel más nő más lány. Persze sokan nem hiszik ezt el nekem. Így külső tényezők, féltékeny pasik, vagy barátnők, választanak el attól kit megszeretek. Egyszer például drogos lettem. És nem emlékszem mit tettem beszámíthatatlan állapotomban. Bármi is történt mire tiszta lettem, és újra magam. Már nem volt kedvesem. Nem hitt nekem. Vagy nem tudom mi. Addig is amíg újra szerelmes nem leszek..meg rá érek keresni a lányok közt.

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Vas. Okt. 09, 2011 6:52 pm

-Úgy tűnik, ma már a bátorságot könnyűvérűségben mérik. Nem vagyok olcsó, mindenre kapható lány. Rossz helyen kopogtatsz kölyök. *aztán csak hallgatja a fiú szavait, a végén pedig ásít egy hatalmasat. Aztán elnéz oldalra, lelógatja karját a farkashoz, hogy megvakargassa a füle tövét, mert ő se mozgat többet a fiú szavait hallva, majs felles Báthoryra.* -Tudod, én amondó vagyok, bár lehet, hogy ez régimódi dolog, hogy nem fogok egyből egy másik pasi karjaiba rohanni. Engem emg kell nyerni. Figyelni kell rám. Kedveskedni. Beszélgetni. És nem fogok egyből letámadni senkit sem. Nézz le a Jenelilába, ha ilyen cajokra vadászol, ha akarod, elvezetlek, nehogy eltévedj útközben. De ezzel nálam nem mész semmire. Jah, és nem, nem gondolkoztam el rajta. Azon gondolkoztam, vajon hány lány dőlt be neked, hány küldött el melegebb éghajlatra, és mennyire leszel magányos öregkorodra, márha megéled. *pislog még mindig ártatlanul, hangja is ekdvesen, barátságosan cseng.*

Vendég

- Azt hittem bátrabb vagy ennél. *Néz kihívóan a lányra, miközben a csábító mosolya csibészes vigyorgássá szélesül.* - Nos találgathatsz mennyi lány ízlelte már ajkaim. Egyet viszont elárulok, senki sem panaszkodott még a csókomra. Sem pedig az ölelésemre. *Mondja és a kezét továbbra is a lány felé tartja hívogatóan.* - És ha azért aggódnál... én nem is gondoltam, hogy olyan lány vagy. De gondolj bele... mit veszíthetsz egy csókkal? Semmit. Csak nyerhetsz. Vagy pár kellemes pillanatot, vagy talán valami többet is. Valld csak be... amióta beszélgetünk már neked is megfordult a fejedben..vajon milyen lehet a közös csókunk. Vajon milyen lehet, mikor az ajkaim az ajkaidhoz érnek, és össze forrnak. *Mondta a fiú és ebben a pillanatban, ösztönösen is csábító és ellenállhatatlan. Mint a csábítás megtestesült valója. *

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Vas. Okt. 09, 2011 6:31 pm

*A mosolytól, és a kérdéstől a lány egy ideig nem tudja, mit szóljon, de ez nem látszódik rajta. Csak néz mélyen, hosszan a másik szemeibe, szája halovány félmosolyra húzódik. Egy kicsit közelebb húzódik a fiúhoz, mintha meg akarná csókolni, majd megáll, és csak nézi.* -Óóócsak trükk. *súgja, majd visszahúzódik, békésen hátradőlve a foteljében.* -Ennyire nem vagyok kíváncsi. És az a gond, hogy ismerem a világot, és minden bizonnyal tíz körül van azon lányok száma, akik ennek az ósdi trükknek bedőltek. De én nem vagyok olyan lány, úgyhogy felesleges magadat fárasztanod. *kacsint a fiúra.*

Vendég

*Tamás beveti a leges legelbűvölőbb mosolyát, a legáthatóbb tekintetével. Miközben a lány felé dől a fotelben, és felé nyújtja a kezét.* - Hmmm ha elárulom az igazat, adsz egy csókot?

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Vas. Okt. 09, 2011 6:15 pm

-Akár karmikus is lehet. *ötletelget tovább, majd mosolyogva hunyja le a szemeit néhány pillanatra.* -Az egyáltalán nem fontos, de éppenséggel elárulhatom. Taira. Mindenki így hív. *a fiú koppintására, mosolyára csak pislog ekttőt, az újabb fotelre pedig elmosolyodik, és megvonja a vállait.* -Nem kell engem felemelni, de le sem kell hozzám ereszkedni. Én mindig is átkötés, híd voltam két világ között. Most sincsen ez másképpen. De, ha ennyire ragaszkodsz.. *áll fel, és helyezkedk el a fotelban.* -De csak akkor, ha nem fog elvinni sehova sem ez a masina. *kopogtatja meg a karfát, miközben törökülésbe helyezkedik, igen, a fotelben is. Neki így kényelmes.* -Mellesleg.. nem tudom mit gondolsz, de lehet, hogy valami istennővel kavartál, és az átkozott meg, mert eléggé tenyérbemászóan sármos a jellemed. Olyan, túlzottan is flörtölős. Hány lányt csábítottál már el így? *kíváncsiskodik, szép szemeivel ártatlanul, hosszan pislogva, avagy pislázva a fiú felé. Tehát sokszor pislog egymás után gyorsan, közben könyökére támasztja fejét.*

Vendég

- Neeem ez tuti isteni átok, ugyanis azért nem hisz nekem senki, mert semmilyen átok detektorral nem tudják ki mutatni a dolgot. *Mondja nyugodtan, de a lány "halandzsázására" csak felvonja a szemét.* - Ki találom külföldi vagy te is. Kevered a szavakat valami halandzsa nyelvvel. Viszont olyan sokat kérdezel. Miközben én még a nevedet sem tudom szép leány. *Mondja és a szívolvasztó mosolyból küld egy újabbat a lány felé. Majd a sétapálcájával újra koppant kettőt a kövön, és nem kell sok idő egy újabb fotel mászik elő a tűzből.* - És kérlek helyezkedj kényelembe. Olyan kényelmetlenül érzem magam, hogy én a fotelban ülök, miközben egy szépségtől sugárzó hölgy a földön foglal helyet. Kérlek.. fogadd el a fel ajánlott helyet. Nagyon szeretnék veled egyenrangú félként beszélni.

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Vas. Okt. 09, 2011 5:54 pm

*Sarah félrefordul, és mondhatni kineveti a fiút. Hosszasan, igyekezve elfojtani valamennyire, majd végül visszapislog a fiúra.* -Hát persze, hogy van Isten, de csak egy! A többiek csak szellemek, angyalok és olyasmik, amikről még Enzio beszélt régebben az egyik órán.. Az embereket becsapó megtestesülések, akik istenként láttatják magukat. Nem ugyanaz. *nyomja meg egy kicsit a tagadószót, majd elgondolkozik, a könyvek felé néz, és valami furcsa árnyék suhan át a szobán, majd nemsokára egy könyv huppan le a közelében, amit felcsap.* -Hmm.. nem tudom pontosan, hol olvastam ilyesmiről.. Nem dühítettél fel egy Leprikónt, vagy egy manót? Vagy egy nőt? *pislog fel az utolsó kérdésnél, majd tovább lapozgat, végigpislogva néhány lapot, majd átnyújtja Tamásnak a könyvet, kinyitva a kobold-átkoknál. Tehát az olyan átkoknál, amiket koboldok szabnak ki.* -Lehet, hogy valami ilyesmi támadt rá, és átkozott el. *bök az egyik képre.* -Az nem rossz. Csak nem tudom, miért éppen ide.. Nem rossz hely, tény, de.. ide csak furcsa szellemek jönnek. *a dőlt betűs részt valami furcsa, kiejthetetlennek tűnő nyelven mondja, így nem lehet érteni, mit mond. Értetlenkedve pislog a fiúra, majd emgvonja a vállait.*