Társalgó - Központi terem

Tárgy: Társalgó - Központi terem Szomb. Szept. 25, 2010 7:37 pm

First topic message reminder :

A közös Társalgó a Pentagramma alakú Labirintus középpontjában található. Belépve a nehéz faajtón egy ötszög alakú hatalmas terembe térsz be. A terem a szakok színeit viseli, ám egyik része sem különül el szakonként a másiktól. Itt a Varázslóképző hallgatói közösen tudnak felkészülni az órákra, elkészíteni a házi feladatukat vagy csak szabadidejüket eltölteni, ha nemcsak csak saját szaktársaikkal van kedvük diskurálni.
A padlón csillogó vonalak futnak végig a négyszög csúcsaihoz, mely lefelé fordul, így jelképezve a belépőnek a fekete mágia jelenlétét a teremben. Az átlók pedig négy csillagot rajzolnak ki a márványpadlón, melyekbe a négy szakvezető címerállatai jelennek meg. Az így kirajzolódó négy háromszög mindegyikében négyszög alakú asztalok vannak körülüttök kényelmes székekkel. A teremben körben állványok és polcok vannak, melyeken a diákok megtalálhatják, ami a tanuláshoz vagy egyéb alapismeret megszerzéséhez szükségeltetik, így könyveket, leírásokat és néhány tárgyat is, melyek azonban csak szakavatott kezekben éledhetnek fel.
A teleport persze itt is lehetséges. A hallgatók a saját szakjuk címerállatára ráállva és egyszer megpördülve balra saját tengelyük körül máris saját főhadiszállásukon teremhetnek.
írta Cirelin de Sovalon

Vendég

- Nos kezdjük az elején szépséges, hölgy. Ha hiszel a varázslatban akkor, miért nem hiszel az istenekben is? Tuti hogy léteznek. *Jegyzi meg és mivel észre veszi, hogy a lány kissé elpirul a mosolyára meg ereszt még egy meleg mosolyt.* - Folytatás képen, pedig nekem senki nem hiszi el, de meg vagyok átkozva. A Nezabar 20 mérföldes körzetében mágikusan folyton eltévedek, ezért bárki bármit is mond, a legváratlanabb helyeken bukkanok fel, úgy, hogy magam sem tudom miként jutottam oda. Erre hivatkozok én átok gyanánt. *Mondja és ültében előre hajolva próbálja elkapni a lány tekintetét. Imádja a lányokat zavarba hozni, már csak ezért is próbálkozik.* - És igen AZ a Báthory család.... az én családom pedig valóban mindenhová elmászik.

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Vas. Okt. 09, 2011 5:33 pm

-Istenek? *pislog fel a fiúra egészen ártatlan, mélyzöld szemekkel. Aztán hevesen megcsóválja a fejét, hogy jelezze, ez valóban nem az.* -De várj.. Ha nem indultál, vagy készültél sehová, akkor miért keresed a Wallstreet-i varázslóbankárok konferenciáját? *dönti kissé oldalra a fejét.* -Vagy onnan jöttél, amikor kiléptél? És hogyhogy ilyen fiatalon? *sorozza mondhatni kérdésekkel a lány a fiút, de persze semmi hátsó szándék nincsen mögötte. Amikor a fiú meghajol, akkor csak pislog kettőt, a családnév nagyon is ismerős a számára, ezek után talán már nem is kellene krédeznie semmit sem, de az a mosoly valahogy nem tudja szótlanul tartani. Kiisé elpirulva fordítja oldalra a fejét, majd pislog vissza a fiúra, miközben áthelyezkedik, térdeit felhúzva, átkarolva őket, félig farkasának dőlve, aki békésen visszaheveredik mellé, látva, hogy nincs mitől tartania. Aztán lassan előmászik a szék.* ~Inkább ezt kéne megtanulnod.. kíváncsi vagyok, mikor leszel ilyen szinten.~ *De a lány nem is figyel farkasa szavaira, inkább a fiút fixírozza.* -Az a bizonyos család? A híres Báthory család? Nem gondoltam volna, hogy ide is elmásznak az utódaik. És akkor honnan is jöttél, meg milyen átok van rajtad? *kérdezget töovább megingathatatlanul.*

Vendég

- Ó istenek..miért sújtotok ezen átokkal? - *Sóhajt fel halkan, majd barátságosan rá mosolyog a lányra. Azzal a hírhedt női szív olvasztó, gyomrokba láthatatlan pillangókat varázsoló mosolyával. A nőkre talán már nem is tud máshogyan mosolyogni. Az tény, hogy sok leányzó térde remegett meg ettől a mosolytól.* - Nos ez biztosan nem a Wallstret-i varázsbankárok konferenciája. De valójában nem indultam sehová. Csak kiléptem a sátramból. Ami tekintve, az átkom természetét nem meg lepő módon ide vezetett. Ohh de milyen modortalan is vagyok. Be sem mutatkoztam. Gróf Báthory Tamás sokad éves hallgató. -*Mutatkozott be egy meghajlás kíséretében és mikor fel egyenesedet, egy újabb mosolyt villantott a női szíveket nyitogató fajtából. Majd sétapálcája kettős koppintására, egy extra kényelmesnek látszó karosszék mászott elő a tűzből aranyos rózsaszín lábacskáin. Majd a fiú kényelembe helyezkedett benne a kandalló mellett.*

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Vas. Okt. 09, 2011 5:12 pm

*Amikor valaki egyre jobban közelít, majd egyszercsak kilép a tűzből, akkor iejdten ugrik hátra, és alaposan végignéz a fiún, pontosabban egyelőre csak a jelenésen. Sznob külső, drága csillogó-villogó kövek, Sarah majdnem mindegyikről be tudja azonosítani a fajtáját, nevét és árkategóriáját, és egy kisé húzná is a száját, ha nem lenne annyira hihetetlen, hogy előbukkant a semmiből. Pislog kettőt, majd visszamászik térdre, farkasát maga mellé húzza, de bújik is az rendesen, meg morog az ismeretlen idegenre, aztán a kérdésre kissé elmosolyodik.* -Persze, a Nezabar falai között a Központi teremben. Társalgó, tudod. *bök a könyvelspolcok felé.* -Hova indultál eredetileg? És.. honnan? *mosolyog, kissé sejtelmesen, miközben leülteti farkasát maga mellé, és értetlenkedve pislog a fiú csillogó ruházatára.*

Vendég

*Tamás battyog arra felé, már ha lehet battyogásnak nevezni azt mikor valaki akár csak a sátán előlép a lángok közül.A fiúra nem igazán lehet rá sütni, hogy ő a változások embere. Mint mindig most is "sznob" módjára ki van öltözve. Persze ez nem meglepő, hiszen ő vérbeli arisztokrata, az elegancia, amit más csak sok sok gyakorlással tud elsajátítani belőle ösztönösen jön. Ha igazán nagyképű lenne kijelentené, hogy ő a legjobban öltözött varázsló a világon. Tökéletesen az alakjára szabott drága selyem és bársony ruhában van. Aminek a jelen pillanatban vörös fekete színösszetétele dominál. Az egészet pedig szép vörös rubintok, és fekete kvarcok tesznek igazán egyedivé. Mint mindig most is kicsit sápadt, amit talán a hosszú fekete haja hangsúlyoz ki, ami szinte mindig lófarokba kötve lóg a hátára. Sétapálcája nagyot koppan a terem padlóján ahogy a lángokból előbukkan. És a fekete bőrkesztyűs keze megszorítja az elefántcsont markolatát a botnak. A szeme kéken villan ahogy körbe néz a teremben.* - Neee!!! Máááár megint! - *Sóhajt fel reményvesztett hangon. De ez a reményvesztettség gyorsan eltűnik és kíváncsian fordul a páros felé.* - Bocsánat a zavarásért... meg tudnád mondani, hogy hol vagyok?

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Vas. Okt. 09, 2011 4:51 pm

*Játékosan nevet fel, miközben a tűzfarkas felé ugrik, majd elvész a semmibe. Tapsol vagy kettőt, majd visszahelyezkedik. Kicsit fészkelődik, megigazítja nagy, puha, kockás ingjét, zöld szemeiben emgcsillan a fény, kockás rövidnadrágja alatt nem visel fekete harisnyát, nem érzi szükségességét. Farkasa lassú, unott nyújtózkodással ásít egy hatalmasat, mire a lány csak a szemeit forgatja.* -Neked semmi sem jó. Pedig olyan szépre sikerült! Jah, nagyjából ötödjére. Ünneprontó. *böki oldalba a farkast, mire az csak morrant valamit, a lány pedig visszasandít a tűzbe, ahonnan mintha valami furcsa szempár nézne vissza. Lassan előrébb dől, térdre ereszkedik, közelebb hajolva a kandallóhoz..*

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Kedd Szept. 27, 2011 1:39 pm

*Üdén belibben a helyiségbe kezében tartva egy picinyke fém színű gömböcskét aminek belseje néhol mintha folyékonnyá válna. Egy fekete nadrág van rajta szint úgy fekete hosszú ujjú fölső sárkánnyal díszítve, hosszú szőke haját most egy fekete szalaggal átkötötte. Hát igen nem túl bizalmat keltő az öltözéke, aki rápillant joggal hihetné hogy gyászol, s csak szikrázó mosolya az ami elárulja: semmi ilyesmiről nincs szó.*

// Basszuska, fagyikehely. Very Happy

//

Vendég

*A kérésre bólint, bár vélhetően mindketten tudják, hogy ez csak egy amolyan 'megteszemamittudok-deaznemleszsok' bólintás. Az éles csőrre felvonja a szemöldökét, és egy félmosoly bukkan fel az arcán.* - Ez most fenyegetés volt? *kérdezi. A vállvonáson felnevet.* - Spontán utazás! Nos, nem gond. Ha esetleg elfogy a holmink, majd veszünk *mondja jókedvűen. De persze úgy fog pakolni, hogy arra készül fel, hogy egy hetet maradnak. Annál többet vélhetően úgysem fognak. Reális énje eléggé figyelmet követelően gondolja végig, mi fog kelleni nekik, szóval egy picit elhallgat, ahogyan gyorsan listát készít az agyában, majd a lányra mosolyog.* - És a holnapon belül mikor? Nekem még aludnom is kellene ma éjszaka, aztán összepakolni mindent, szóval szerintem az lenne a legjobb, ha délután mennénk. Mit gondolsz? *Aztán ugye a nyakláncokra terelődik a szó, mire vállat von.* - Valószínűleg más sem működne dimenziók között. Elvégre ez a lényege annak, hogy egy másik dimenzió. Az átjárókon kívül nincs kapcsolat a kettő között. *Ez most egy logikus okfejtés volt, de ettől függetlenül napjában egyre gyakrabban nyitotta ki reménykedve és csukta be csalódottan a medált. Mindegy. A lényeg, hogy a lány végre itt van.* - Szerintem lassan el kellene mennünk aludni. Nem tudom, te hogy vagy vele, de nekem nem volt valami jó éjszakám, és az utazás előtt ki kellene pihennem magam. *Aztán ha a lány jön, akkor a második emeleten, ha nem, akkor ott, a társalgóban egy csókkal és egy 'jó éjt'-el elköszön tőle, és amint lezuhanyozik és a párnára ér a feje, már alszik is. Fáradt, de végre nyugodt. A két tény együtt pedig bőven elég hozzá, hogy egy jó éjszakát biztosítson neki...*

Vendég

- Semmi, csak... Fura ez a két szemszög. *Neveti el magát ismét. A daimon csak a fejét csóválja erre, majd átugrik a lány vállára, hogy annak ne a saját hátát kelljen bámulnia. Igen. Így már jobb, így kétszer látja ugyanazt a szemszöget.* - Azért még ne ugrálj, jó?... *Sóhajt, a fiút fixírozva. Kinézi belőle, hogy már minimum lóra ült, ha nem futotta körbe a birtokot... Tipikus.* - Tudod, Kaynek elég éles csőre van. *Vigyorodik el. Egen, ez olyan fenyegetés-féle akart lenni, vagy mi. A nyaralás témára méginkább kiszélesedik a mosolya.* - Menjünk holnap! *Vonja meg a vállát.* - Aztán majd ott eldöntjük, mennyit maradjunk... *Vigyorog teljes gőzzel, na igen, most kétszeresen is feldobja a dolog, hiszen nemcsak Görögországba mehet a vőlegényével, de Kay örömét is átérzi - neki a bulgár éghajlat túlságosan hideg és nedves. Még ekkora kánikulában valahogy kibírja, de télen nem lesz túl jó kedve! Addig legalábbis kiszabadul egy kicsit.* - Amúgy... Szerezhettem volna jobb nyakláncokat is... Úgy tűnik, dimenziók között nemigen akarnak működni. *Sóhajt, felemelve Yan nyakláncát. Az üres. Pedig ő beletuszkolt a sajátjába egy cetlit...*

Vendég

*A nevetésre felvonja a szemöldökét, és a már meglévő kérdéseket még eggyel egészíti ki.* - Mi ilyen vicces? *érdeklődik. Noha nincs rossz kedve, az biztos, de mégsem érti, min nevet a másik. Aztán ugye megkapja a válaszait. Érzi, hogy azért meg lehetne bőséggel mesélni, de végül úgy dönt, talán jobb is, ha nem tudja, mi minden történt. Aztán ugye Kay bemutatkozik, mire bólint. Leülnek a kanapéra, és a lány is kérdez.* - Semmi különös. Most már teljesen meggyógyultam, már a gyógyító is ezt mondja. Nagyjából *teszi hozzá. Azért a gyógyító továbbra is azt mondja, hogy ne erőltesse meg magát, de már elég jól van hozzá, hogy ne foglalkozzon vele. Már lovagolt is, a fekete csődört kivételesen nehéz volt megülni. Tömve energiával, úgy, hogy Yannak meg kevesebb van, mint amennyit megszokott... Érdekes volt. Egyszer majdnem le is esett, de végül minden rendben ment.* - Viszont csúszik a nyaralás *mondja. Valóban. Igaz, ez annyira most nem foglalkoztatja, de biztos, hogy jót fog tenni egy kicsit elszakadni a sulitól, meg úgy mindentől egy kicsit. Egy kis béke és nyugalom...*

Vendég

*Ahogy belép, Yan szinte rögtön ott terem, és túlzás nélkül lehet azt mondani, hogy egymás nyakába borulnak. Erre Kay felröppen, neki nem okoz erőfeszítést egyhelyben úgymond "lebegni", sőt, még hátramenetbe is tudna kapcsolni, ha akarna. De nem akar, csupán a pár feje fölött csapkod a pici szárnyaival. Lil pedig viszonozza a csókot, kicsit furcsa, hogy bár csukva van a szeme, az eseményeket felülről látja... Erre muszáj elnevetnie magát, persze csak a csók után. Aztán jöhetnek a válaszok.* - Történt néhány... Érdekes dolog. *Vet egy szemrehányó oldalpillantást a kolibrire.* - De amúgy az volt a fő gond, hogy valahogy bezárult az átjáró... És sokáig tartott, amíg találtunk egy másikat. *Von vállat. Persze ez nem a teljes igazság, dehát... Egyelőre elég lesz ennyi, a különböző sérülésekről az erdőben, a rájuk támadó csimpánzokról meg nem is kell tudnia...* - Nameg ki kellett magyarázni, hogy mi a fenét keresünk mi ott... *Neveti el magát ismét. Eközben pedig Kay is szóhoz tud jutni.* - Szia, én meg Kay. Igen, tudom. *Amúgy férfi hangja van, pontosabban fiú, hallatszik rajta, hogy nem túl idős, ugyanakkor mégis komoly. Komolyabb, mint Lil...* - És veled, mi történt? *Húzza oda szerelmét egy kanapéhoz, majd lehuppan mellé.* Kay pedig a karfára telepedik le.*

Vendég

*Nyílik az ajtó, de ő nem néz arra. Viszont mikor meghallja a lány hangját, azonnal felpattan, és nem érdekli, hogy a könyv a földön landol. Úgyse fogott fel belőle egy sort sem. Nem érdekli. Nem, amikor végre megjött a lány.* - Lil! *Szinte kiált. Látja, érzi már az első pillanatban, hogy a lány megváltozott, de ebben a pillanatban egyszerűen nem érdekli. Odasiet hozzá, és átöleli, persze óvatosan, hogy ne érjen hozzá a daimonhoz. És egy csók sem maradhat el. Aztán szinte rögtön kérdez.* - Hol voltál? Mi tartott ilyen sokáig? Valami nem ment rendben? Rémesen aggódtam érted *mondja, majd ha válaszokat kapott, és kissé lehiggadt, a daimonhoz fordul.* - Üdv. Nyilván tudod, ki vagyok *mondja. Rémesen furcsa, hogy a szerelmének daimonja van, így belegondolva, de reméli, hogy ez közöttük nem változtat meg semmit. Nagyon reméli. De talán nem. Elvégre Lil attól még ugyan az, nem? Vagyis... Miért változott volna meg? Csak... A lelke egy része már nem a testében él. De... Hm. Furcsa helyzet. De most úgy dönt, ráér még ezen gondolkozni. Igazán ráér. Most inkább örül, hogy láthatja a lányt, épen és egészségesen. Végre. Ennyi nap után. Már szinte kínozta az érzés, hogy semmit sem tud róla. Talán soha nem érzett még ekkora aggódást, és kezdi megérteni, milyen rossz lehetett a másiknak, amikor ő haldoklott, és Liliya semmit sem tudott róla. És most, amikor kómában volt, és a másik semmit sem tehetett, csak ülhetett mellette. Ismét rátör a bűntudat: ugyan az a fajta, ami miatt akkor szakítottak. De igyekszik nem engedni, hogy eluralkodjon rajta. Mégis, újra és újra bevillan a gondolat, hogy a másiknak milyen nehéz lehetett...*

Vendég

*Igen, a szőke prefektus lány is megérkezett... Haja a szokásostól eltérően egyenes (annyira elaludta, hogy inkább nem vesződött tovább vele), egy lila ujjatlant visel, egy farmer rövidnadrágot, fekete papucsot, és... A vállán egy kolibri ücsörög.
~Hűha... - Mi az? - Fura ez a hely. - Nem tetszik? - De igen. Fura, ugyanakkor szép.~ *Na igen, a lány nem őrült meg, nem magával beszélget - hanem a daimonjával, Kayel, a kolibrivel. Hogy mi tartott az ígértnél öt nappal tovább? Igen, öt. Tegnap este érkezett. Csupán bedőlt az ágyba, és... Nemrég ébredt fel, aztán evett. Sok minden történt az elmúlt héten, aludni pedig alig aludt. S hogy mi az a sok minden? Talán senki sem fogja megtudni. Mert annak köszönhetően, ami történt, valami gyökeresen megváltozott benne. Már nem teljesen ugyan az, aki volt, már nem tartja egy játéknak az életet, amiben sokszor veszített. Már sok mindent ért, amit eddig nem értett, már nem becsüli le a sorsot, mint ellenfelet, már nem reménykedik, már nem hisz abban, hogy lesz jobb is - a saját sorsát saját magának kell irányítania, ha kicsúsznak a kezéből a dolgok eme szeszélyes erők folytán... Akkor is talpra kell állni. Amit ő sokszor, nagyon sokszor nem tett meg időben.
- Szerinted merre van? - Ki, Yan? Nem tudom. Szerintem éppen öli az ideg, hogy hol jársz épp... Talán nézd meg a társalgóban.
*No igen. Ő mindenről tud, már hogy ne tudna, hiszen a lány fejébe lát! Ismeri annak minden érzését, minden gondolatát, minden emlékét. Így hát, a tanácsot megfogadva, a társalgó ajtaja előtt lelassítja határozott lépteit, aggódó tekintetét a kolibrire szegezi, majd benyit. És igen. Ott van.* - Szia, Yan. *Szólal végül meg, majd beljebb lép. Igen, megfordul a fejében, hogy más lett, de fél, hogy ez megijeszti a fiút... Hiszen most sokkal magabiztosabb, a tekintete is kevésbé játékosan csillogó, némi komolyság férkőzött bele. Ám azt a bizonyos fényt még ez a hét sem tudta megtörni.. Azt a fényt, ami jelzi, hogy még mindig önmaga. Továbbra is ő a mindig vidám és mosolygó Liliya Galina...*

Vendég

*Yan ül a társalgó egyik foteljában. Ölében egy könyv, ami ugyan nyitva van, de már vagy húsz perce ugyan annál az oldalnál. Susannak egy kicsit sikerült elcsitítani az aggodalmát, de most ismét ideges. Hol a nyavalyában van már Lil?! Két nap. Ennyiről volt szó. Nem ígérte, hogy nem fog aggódni, de érdekes módon abban a két napban tényleg nem volt különösebben zaklatott. A harmadik napon már egy kicsit, de most már meg bírna őrülni. Most már sok nappal késik, és ez így nagyon nem jó. Egyáltalán nem normális. És még csak üzenetet sem küldött. Semmi jelzés, semmi. Egy árva szó sem senkitől, hogy jól van, semmi baja, megvan a daimon, vagy akármi. Semmi. Mély levegőt vesz, és végigolvassa a maradék egy sort, majd lapoz. Húsz perc/oldal sebességgel olvas, ami a normális száz oldal/órához képest eléggé gyenge...*

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Csüt. Aug. 11, 2011 6:48 pm

* Daran csak bólint ezzel jelzi azt hogy elmehetnek arra a bizonyos tisztásra majd feláll, lassan az ajtóhoz sétál és kinyitja.*

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Csüt. Aug. 11, 2011 6:40 pm

// olvad //

*Ahogy a lány ott ül előtte, egyszerűen elmereng benne. Olyan furcsa, hogy csak úgy találkozik vele, és aztán olyan dolgokat mond el neki, és olyan dolgokat mutat meg, amit senki másnak. Hogy jön valaki a semmiből, és hirtelen lesznek jó barátok, a legjobbak. Ez a dolog még a máskor zárkózott, távolságtartóbb, és hűvösebb Laurát is meglepik, hiszen nem kenyere az ilyen elmefuttatás, és most mégis megesik vele. Enyhe, halovány, de érezhető mosoly kerül az arcára tőle. Kissé megmagyarázhatatlan. És szaktársa nem fél tőle, ami jó is. Hiszen ki félne egy angyaltól? Daran szavaira újra elmosolyodik, és az ajtó felé pillant, mint aki azt nézi, hogy az bármikor kinyílhat, és beléphet rajta valaki. Majd egy cseppet aggódó tekintettel fordul vissza a lányhoz, és suttogva szólal meg.* - Megőrzöm a titkaid. Esküszöm. *Mindeközben a diáklány nem is sejtheti, hogy az iskola egyik leghíresebb, vagy inkább leghírhedtebb személyével hozta össze a sors, és ráadásul még olyan barátot adott neki, aki élete árán is megvédené, bármelyik harcban kiállna mellette, és utolsó leheletéig harcolna is az életéért. Majd Laura újra suttogásba kezd.* - Mesélhetek, de nem itt. Nagyon sokan jönnek errefelé, és nem szeretném, ha betoppanna ide valaki, akivel nem szeretnék összefutni... Mit szólsz, ha elviszlek a rejtett tisztáshoz? Kicsit messze van, de hamar oda fogunk érni. *Mondja, és kérdőn néz a lányra.*

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Csüt. Aug. 11, 2011 1:20 pm

* Daran úgy érzi hogy most ebben a pillanatban eldobná egész eddigi életét, mindent amit hitt és amit vallott most megváltozott. Jó és rossz egy testben mi olyan tökéletes mint ez a lány. Akiben Daran olyan szinten megbízik mintha a legjobb barátnője lenne, a legerősebb szövetségese, akihez olyan erős lánc köti már most mintha legalább egy évszázada ismerné. Érzi hogy Laura a lelkébe lát, de nem érti Daran miért nem fél tőle még most se. Mert Daranban egy csepp félelem sincsen. Semmi.* - Hidd el nekem bármit elmondhatsz. Én nem adom tovább senkinek. Amég te megőrzöd az én titkomat én is megőrzöm a tiédet.* mosolyog*

// fagy //

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Csüt. Aug. 11, 2011 1:11 pm

*Csak áll ott, tiszta mivoltjában, majd a fény, a csillogás meg is szűnik, ahogy a szárnyak is eltűnnek. A borostyán szempár szinte Daran lelkébe lát, mélyre, mélyebbre, mint bármelyik másik szempár. Végül a lány hangja zökkenti ki abból a rémes gondolatmenetből, hogy maga sem tudja eldönteni, hogy mikor szörnyeteg, és mikor szent. És azt sem, hogy amikor szent, azt tényleg mások miatt csinálja, vagy azért, hogy végül a mennybe jusson. Már ha egyáltalán létezik ilyen hely. Mégis arra jut, hogy másokért. A saját élete már rég nem érdekli. Mások miatt van itt, pontosabban más miatt. Képzeletében, emlékeiben felsejlik az az oly sokat látott Árny, hollófekete tincseivel, sápatag bőrével, és szürkés, seszínű szemével, ami neki mégis azúrkék. Majd minden szertefoszlik, ahogy visszazuhan a valóságba, ahol szaktársa beszél hozzá. Pillantása ismét rá figyelmez, mert eddig a messzeséget kereste, valahol Daran háta mögött.* - Pedig az vagyok. Annak születtem, és ha itt hagyom ezt a helyet végre, angyalként fogok távozni... Mindenki azt hiszi, hogy csak fekete és fehér van... És igazuk is lehet. De én egyszerre vagyok mindkettő. Halálmágiát használok, de szárnyam van. Szikrázó napsütésben sétálok, és de meg tudom idézni a legmocskosabb szellemet is. Kettősség... És más sem nagyon tud. Általában elítélnek, mert az könnyebb. Hát kinek a szemében gonosz, kinek a szemében jó vagyok. És a gonosz is rájön, hogy tévedett, mikor megmentem porszem életét. És a jó is rájön, hogy tévedett, mikor vére folyik a kezemen... *Teszi hozzá, majd egy kis sóhaj után hozzáteszi.* - Ne beszélj erről senkinek. Különben elintézem, hogy ne is tudj. *Hangzanak a szavak, amik fenyegetőek lehetnek, de Daran érzi, hogy itt nem arról van szó, hogy megölné. Inkább emléktörlés vagy módosítás lehet a megoldás. Nem bántaná.*

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Csüt. Aug. 11, 2011 12:54 pm

* Daran nem válaszol semmit a vámpír vérfarkas kettős dologra ám amikor a lány hirtelen felpattan kicsit megijed. Csodálattal vegyes kíváncsisággal figyeli ahogy az angyal szárnyak kinőnek majd visszahúzódnak a lány hátába.*- Te..te...te.. nem lehet hogy angyal vagy. Nem lehet. Érzem rajtad. Valami más vagy. Valami veszélyesebb. De nem értem hogyan lehetséges ez? Hogy lehetsz jó és gonosz egyszerre? Az évek során megtanultam megkülönböztetni a jókat és gonoszokat, de téged nem tudlak sehova se tenni. * Daran kíváncsian fürkészte a lányt, bár nem volt benne biztos hogy a lány válaszol.*

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Csüt. Aug. 11, 2011 12:46 pm

*Amikor neki szegezi a kérdést, megáll egy pillanatra, és nem akar ellenkezni, mert tényleg kíváncsi, de nem is akarja megkérni a lányt, hogy mondja el, hogy mi okozta, hiszen megmondta, hogy nem szeretne beszélni róla. Nagy megkönnyebbülés hát neki, hogy magától kezd bele a válaszba. Persze maga válasz egy cseppet sem megnyugtató, és Laura elhúzza a száját egy kicsit.* - Tényleg nem láttam még ilyen lényt. Vámpírral és vérfarkassal külön-külön volt dolgom. Egyben még sosem. De meg tudom érteni a kettősségüket... *Feleli, és amikor felteszik neki azt a bizonyos kérdést, egy pillanatra kirázza a hideg, és hirtelen pattan fel a fotelből. Pontosan ekkor, amikor már áll, fehér blúzát két csont szúrja át, ami azonnal nőni kezd, és tollak jelennek meg rajta, míg végül gyönyörű, hófehér angyalszárnnyá állnak össze. A lány földöntúli látványt nyújt, ahogy hófehér tincsei lebegnek egy kicsit a levegőben, és szárnyait széttárja, amik hatalmas fesztávolsággal rendelkeznek. Ráadásul Laurát egy ezüstös-fehér derengés is körbeveszi, feje felett mindez erősebb, de nem áll össze az egész, valódi glóriává. Majd a szárnyak lassan becsukódnak, az utolsó tollak majdnem a földet súrolják.* - Vámpír? Neeem... * Nyújtja el a szót egy kicsit, és közelebb lép a lányhoz.* - Sokkal különlegesebb lények is élnek erre... *Majd a szárnyak ahogy jöttek, el is tűnnek, visszahúzódnak úgymond. Mindössze két apró szakadás jelzi a lány hátán, hogy valaha is történt valami. Majd a lány ismét helyet foglal.* - Az örök élet mesésnek tűnik. De nem az... *Mondja, és tovább figyeli a lányt borostyánszín tekintetével. Nem fedi fel magát, így Daran nem tudhatja, de Laura tényleg vámpír. Félig angyal, de vámpír is... Különös kettősség, és talán még groteszkebb is, mint a vámpír-vérfarkas. Szinte várja sok kérdést, hogy most mi is van, de nem zavarja, válaszol, ha kell. Tekintetében szinte látni, ahogy azt üzeni a lánynak, hogy ne mondja meg senkinek, amit most látott. Laura. Wylee. Nem. Lehet. Angyal...

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Csüt. Aug. 11, 2011 12:31 pm

* Daran látja Laura arcán a kíváncsiságot.*- Tudni szeretnéd mi okozta igaz? * kérdezi kissé keserűen.- Olyan lény volt amilyet te még soha életedben nem láttál. Én nem is fogsz. Félig vámpír volt, félig pedig vérfarkas. Az egyetlen barátom, de egyszer rátámadt én pedig megöltem. Na erre varrj gombot. * A hangja kicsit megremeg de fojtatja a beszédet.*- Hét halál? Te vámpír vagy igaz? * Daran elnémul egy pillanatra, de tényleg csak egy pillanatra.*- Én bármit megadnék azért hogy vámpír lehessek. Sokkal jobb lenne minthogy minden nap azt várd mikor jön el a végzeted.* Elmosolyodik. Úgy érzi ez a lány megérti, talán még barátok is lehetnének.*

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Csüt. Aug. 11, 2011 12:14 pm

- Nos, a sok vér mindössze attól függ, hogy kinek, vagy minek a vére számít... *Mondja, ezzel arra utalva, hogyha pl a goblinok vére is, akkor áldozatai száma meghaladja az ép ésszel felfogható vérontás kereteit, ám ha csak az emberi élet számít, akkor többet mentett meg, mint amennyit kioltott. Jóval többet. Persze mégis jól esik neki, hogy Daran azt mondja neki, hogy együtt érez vele. Kicsit fájdalmasabban mosolyodik el, de nem egészen tudni, hogy ez most mire is ad választ. Majd a sebhely látványára egy kicsit közelebb hajol, hogy jobban megnézze. Ismeri az ilyen dolgokat, azt szeretné kideríteni, hogy miféle dolog okozhatta, mert ez azért látszik a vágásokon. Ha valami vágófegyver, akkor a sebhely tiszta, és egyenes, nincsen recés széle, de ha mondjuk egy karom, akkor egyértelműen látszik, hogy szakadt is a bőr, nem csak vágták. A szavakra bólint egyet.* - Nem adok ki senkit. Nem szokásom. *Mondja a lány, és egy kicsit vállat ránt, mielőtt még szaktársa hangja elkomolyodna.* - Mondjuk sok pletyka nem igaz. Értelmesebb megkérdezni az illetőt. Az egyetlen baj, hogy a legtöbben már félnek tőlem. Alaptalan. Míg nem árt, én sem ártok neki. Míg nem árt a barátaimnak, szintén boldogan élhet. Az más kérdés, hogy én sem kötözködnék magammal... Majd ahogy a lány közelebb hajol, Laura is ugyanígy tesz, és válaszképp ő is lehalkítja a hangját.* - Hét alkalommal haltam meg az elmúlt három évben. És még itt vagyok... Kérdezheted, hogyan lehetséges ez. Az sem zavar, ha nem hiszel nekem. De ettől még így volt...Hét alkalom, egyre több hófehér tincs. Széttépték a lelkem, és örök kárhozatra ítéltek. *Suttogja, és hallani, hogy véresen komolyan beszél, minden szava szín igaz.* - Ez a hely brutális... Nem embereknek való... *Teszi hozzá, és valahogy furcsán cseng a hangja.*

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Csüt. Aug. 11, 2011 12:01 pm

* Daran a lány utolsó mondatától még jobban elmosolyodik.- Én nem ítéllek el. Együtt érzek veled. Az én kezemhez is sok vér tapad. * Daran óvatosan felhúzza jobb karján a ruhájának ujját és megmutatja Laurának a kb. 25 cm-es heget.*- Soha senkinek nem mutattam még meg de valamiért úgy érzem bízhatok benned és te senkinek nem mondod el. *Gyorsan visszahúzza a karjára a ruha ujját, még mindig mosolyog. Majd hirtelen arcáról lehervad a mosoly és a pillantása véresen komolyra vált. Közelebb hajol és suttogóra fogja a dolgot.- Ebben az iskolában akár milyen szörnyűségek is történek nem lesz rosszabb mint ahonnan jövök. Nekem elhiheted.* Kicsit hátrébb hajol és várja a lány reakcióját.*

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Csüt. Aug. 11, 2011 11:48 am

*Az a bizonyos szemkontaktus nem is feltétlen megfélemlítésre szolgál, hanem hosszas tanulmányozásra. Laurát sem igen zavarja, leginkább játékos kihívásnak veszi, hogy ki bírja tovább, vagy ilyesmi. Bár az ember jó szerrel a másik szemébe néz, ha már beszél vele. A szavaira határozottan biccent egyet, és hangja egy pillantra nagyonis komolyra vált. De csak erre a két szóra.* - Nagyon hosszú. *Majd ez a komoly hidegség el is illan, és marad az átlag, kicsit megfoghatatlan, és megérinthetetlen személy érzése. Arra, hogy nem akar az előéletéről beszélni, egy kicsit biccent, és előre könyököl, a saját térdére.* - Megértelek, nem sokan beszélnek itt az eddigi életükről. És ez végül is nem is nagy baj. De előre figyelmeztetlek, hogyha a hely, ahonnan jöttél maga a pokolnak tűnt is, a Nezabar sem lesz épp egy jobb klímájú hely. *Mosolyodik el egy pillanatra saját kriptahumorán, majd folytatja is.* - És ezt vedd baráti jó tanácsnak. Vigyázz magadra. *Eléggé hallani a hangjából, hogy tapasztalatból beszél, és látott már szépeket ebben az iskolában, márha lehet így nevezni ezt a helyet, mert lassan jobban hasonlít egy kivégzőtáborhoz. A kérdésre, hogy találkoztak-e már, erősen elmosolyodik, és finoman vállat von.* - Nos, hogy beszéltünk már, abban nem vagyok biztos. De találkozni biztosan sikerült már, ha más nem elmentem melletted a folyosón. És valljuk be, engem nem nehéz kiszúrni. Meg aztán hallhattál is rólam, sok minden kering az iskolában a "félelmetes nekromantáról, aki az Eramir szakon tengeti napjait, vér tapad a kezéhez, és vámpírokkal jár bálba". *Hangja tényleg olyan, mintha idézne valahonnan, vagy ilyesmi.*

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Csüt. Aug. 11, 2011 11:34 am

* Daran furcsállja ezt a hosszú szemkontaktust de nem fél. Régebben sohasem tudott ilyen sokáig egyvalakit bámulni. * - Igen, az örökkévalóság nagyon hosszú idő ám. * Szól határozottan. - Erre a kérdésre nem válaszolnék. Nem sok jó emlékem fűződik ahhoz a helyhez. * Daran kicsit oldalra dönti a fejét és rejtéjes félmosolyra húzza a száját. ~ Ez a lány olyan ismerős nekem , mintha már láttam volna valahol, csak azt nem tudom hogy hol.~ * Gondolja* - Mond csak nem találkoztunk mi már?* kérdezi *