Társalgó - Központi terem

Tárgy: Társalgó - Központi terem Szomb. Szept. 25, 2010 7:37 pm

First topic message reminder :

A közös Társalgó a Pentagramma alakú Labirintus középpontjában található. Belépve a nehéz faajtón egy ötszög alakú hatalmas terembe térsz be. A terem a szakok színeit viseli, ám egyik része sem különül el szakonként a másiktól. Itt a Varázslóképző hallgatói közösen tudnak felkészülni az órákra, elkészíteni a házi feladatukat vagy csak szabadidejüket eltölteni, ha nemcsak csak saját szaktársaikkal van kedvük diskurálni.
A padlón csillogó vonalak futnak végig a négyszög csúcsaihoz, mely lefelé fordul, így jelképezve a belépőnek a fekete mágia jelenlétét a teremben. Az átlók pedig négy csillagot rajzolnak ki a márványpadlón, melyekbe a négy szakvezető címerállatai jelennek meg. Az így kirajzolódó négy háromszög mindegyikében négyszög alakú asztalok vannak körülüttök kényelmes székekkel. A teremben körben állványok és polcok vannak, melyeken a diákok megtalálhatják, ami a tanuláshoz vagy egyéb alapismeret megszerzéséhez szükségeltetik, így könyveket, leírásokat és néhány tárgyat is, melyek azonban csak szakavatott kezekben éledhetnek fel.
A teleport persze itt is lehetséges. A hallgatók a saját szakjuk címerállatára ráállva és egyszer megpördülve balra saját tengelyük körül máris saját főhadiszállásukon teremhetnek.
írta Cirelin de Sovalon

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Csüt. Aug. 11, 2011 11:24 am

*Hát igen, a nekromanta leányzóban magabiztosság az van bőven, és a lelki törésből is akad. Nem véletlen az a fehér haj. A válaszra egy cseppet bólint, majd ő is hozzáteszi a magáét, meg persze a válaszát.* - Szép cél. Én azt hiszem maradok a magam műfajánál. De mindenkiből kell egy-kettő. *Céloz arra, hogy a nekromanta nem feltétlen a történetek pozitív szereplője. Bár ez némiképp beskatulyázná a lányt, hiszen Laura egy cseppet sem rossz. De ettől még nekromanta. Bár tény, hogy a szemkontaktust kezdi kihívásnak megélni, ami nem feltétlen jó dolog, de nem szakítja meg. Majd a könyvhöz fűzött reakció hallatán kajánul elmosolyodik.* - Tökéletesen egyet értek. a vámpír szeressen vámpírt. Elvégre minek az elnyújtott örök élet egyedül?... *Kérdezi, bár lehet, hogy nem kap rá választ, amúgy is amolyan költői kérdés volt ez. Majd a felajánlásra újabb mosoly, és elveszi a könyvet.* - Szóval honnan is jöttél? *Kérdezi meg a lány ismét, mert mintha Daran nem válaszolt volna neki.*

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Csüt. Aug. 11, 2011 11:16 am

* Daran látja a lányban a magabiztosságot és még valamit amit nem tud hova tenni.* - Varázsolni jöttem. Talán auror szeretnék lenni de még nem vagyok biztos benne. *Még mindig mélyen belefúrja tekintetét a lány aranysárga szemébe.- Az, love- story de én nem hiszek benne. A vámpírok maradjanak a saját fajtájuknál és a vérfarkasok is. Gyerekük sem lehetne.* Mondja csendesen*- Tessék ha érdekel kölcsön adom én már vagy tucatszor olvastam.* Mondja kedvesen és a lány felé nyújtja a könyvet.*

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Csüt. Aug. 11, 2011 11:05 am

*Amikor a lány szemét leszegi, nem egészen érti, hiszen nem olyan ijesztő ő, persze, a haja színe nem egészen természetes, mert nem nagyon világos szőke, és nem is ősz, szóval nem olyan ezüstös, hanem konkrétan fehér, mintha csak albínó lenne, és végül is ezt fakó bőrszíne is igazolná, de nem egészen erről van szó. Szaktársa nevére biccent egyet, amolyan "rendben" céllal. Majd amikor határozottan a szemébe néznek, Laura elmosolyodik, de ez inkább olyan cinkos mosoly. Amúgy amit Daran az aranysárga tekintetben láthat, az a határtalan magabiztosság, és még valami. Valami némán lapuló törés, valami lelki megrázkódtatás nyoma. Majd amikor meghallja, hogy miről is szól a könyv, egy kicsit felkuncog.* - Igazi love-story? Én úgy tudtam, hogy a vámpírok a vámpírokat szeretik. Max az embereket. De végül is... Mondjuk nem ismerek vámpírt, aki pont egy vérfarkasba lenne szerelmes... *Gondolkodik el, és azért van benne valami, hogy nem azt mondja, hogy "nem ismerek vámpírt", hanem hogy "nem ismerek olyan vámpírt".* - És honnan érkeztél közénk? Merre szeretnél tovább indulni? *Érdeklődik végül, persze azt szeretné megtudni, hogy a lány mi lesz, ha nagy lesz, ha már egy varázslóiskolában van.*

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Csüt. Aug. 11, 2011 10:52 am

* Daran felnéz a könyvből és megpillantja Laurát. Szemeit a padlóra szegezi.*- Szia! Én Daran vagyok! * Mondja izgatottan.*- Igen nemrég jöttem a suliba. * Lassan becsukja a könyvet és határozottan belenéz a lány szemébe.* - Igen az. Egy vámpírról szól aki beleszeret egy vérfarkasba. * Mondja mosolyogva.*

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Csüt. Aug. 11, 2011 10:44 am

*Pár perc múlva újra nyílik a társalgó ajtaja, és egy középmagas leányzó lép be rajta, aki igen szépnek mondható. Hosszú hófehér haja leomlik a hátára, amit egy szintén fehér, rövidujjú blúz fed, amihez egy rövid, fekete rakottszoknyát vett fel. Kb úgy néz ki, mint a tipikus lányiskolás tanítványok. Ugyan az iskolában nem kötelező az egyenruha, az Eramiroson most mégis az van, talán csak ilyen kedve volt. Övén egy kis szütyő lóg, míg felsőjére két kitűző is van tűzve, egyik szakját, másik posztját jelöli. Ahogy aranysárga tekintetét végigfuttatja a termen, hamar észreveszi Daran-t, így felé indul. Arcán nem sok érzelem látszik ugyan, de amikor a lányhoz ér, halványan elmosolyodik, és hangja is aránylag kedves.* - Üdv. Laura vagyok, Eramiros főprefektus. *Mindeközben a két kitűzőre mutat, amik szintén erről árulkodnak, majd egy laza mozdulattal leül egy fotelba, ami valahol Daran közelében van.* - Új vagy itt? Nem sokat láttalak eddig. *Kérdezi, majd a könyvre pillant, és átfut ugyan a fején, hogy megzavarta a lányt az olvasásban, de inkább csak elmosolyodik, és csendesen megkérdezi.* - Jó könyv? *Majd fürkészőn, kíváncsian figyelgeti a lányt.*

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Csüt. Aug. 11, 2011 10:30 am

* Daran belép a terembe. Kíváncsian néz körül de nem sok embert lát. Gyorsan leül egy üres asztalhoz, előkap egy könyvet a táskájából és olvasgatni kezd.*

Vendég

- Épp eléggé ismerlek ahhoz hogy tudjam milyen vagy. *Felesel Giselle, majd a bandásra megint csak bólint nehogy beszóljon Alexandernek.* -Miért milyen a stílusod? Minden lánynál bepróbálkozol? *És igen, tovább csipkedődik a kis fél-véla. Elkomorodik az arca, mikor Alexander szövegelni kezd.* -Miért szerinted én olyannak nézek ki, mint aki elkötelezi magát? A véremben van, hogy ne ragaszkodjak senkihez. Életemben nem voltam igazán szerelmes, és azt gondolod, hogy a "nagy Ő-re" várok? Viszont nem vagyok olyan gátlástalan, hogy egy éjszakás kalandokba keveredjem. Amikor Alexander megkérdi, hogy elég bátor-e gonoszan elvigyorodik, és teljes erejéből pofon vágja, hacsak a fiú nem tér ki az ütés elől.* -Elég bátor voltam? Üss csak vissza nyugodtan. Elviselem. Nem vagyok puhány egyébként meg arra neveltek, hogy kitoljam a tűréshatáromat szóval csak bátran. Én biztos nem térek ki.*Végül is ő megpróbálta sőt kihívóan mered a fiúra. Ha azt merik neki mondani, hogy nem elég bátor akármibe bele tudják rángatni.* -Idefigyelj öcsi. Nem hiába tanultam évekig. Szerinted miért vívok? Miért van ostorom? És szerinted mi a fenének tanulok varázsolni?! Nem érdekel ha a családod a Drumstrangba járt. Egyébként meg ha lett volna benned elég tisztelet akkor nem mondasz ilyet. Jól tűröm az ilyeneket, de az egoisták ki tudnak akasztani.*Szikrákat szór a szeme a dühtől, de még így is aranyos. Egyébként meg folytatja a feleselést.* -Felesleges lett volna hallani rólad, hiszen előbb kiismerem az emberek alapvető tulajdonságait mivel mások folyton ferdítik a dolgokat. *Nagyon gyorsan beszél egyébként meg Alex durcás fejére ügyet sem vet.* -Nem mondtam azt, hogy tökéletes vagyok, és vannak hibáim, vannak gyengeségeim. De én ezt beismerem, viszont te Mr. Egoista uraság azt állítod magadról, hogy te vagy az egyetlen értelmes lény a Földön, sőt talán az egész univerzumban. Valóban makacs vagyok, viszont a megfelelő érvekkel el tudják érni, hogy beismerjem a másik igazát. Itt viszont erről szó sincs. Fogalmad sincs róla miért vagyok olyan amilyen. *Még mindig csak árad belőle a szó, majd mikor Alexnek újabb cinikus megjegyzése van akkor kerül csak elő az ostor. Ha a fiú nem lenne elég gyors akkor csípést érezhet a kezén, mert Gis Alexander kezére csapott le.* -Erről beszéltem. A szemtelenségnek vannak határai, te viszont nem vagy képes egyetlen értelmes szót is kinyögni.*Bosszúsan felkapja a gitártokot, majd elindul az ajtó felé. Ha utánaszólnak akkor megáll talán ott is marad, de az is lehet, hogy ha nem szólnak utána akkor elmegy, és Alex nem látja viszont.*

//fagyunk egy picit, mert Alex userja kutyázik//

Vendég

- Nem ismersz még engem...*Csak kuncog, de igen jó kedvében van a fiú, néha olyan mintha nem önmaga lenne hanem kihoznák belőle az állatot. Ugye hallgatja érdeklődve a másikat, a banda szóra felemeli a fejét.* - Banda? Hja értem.. elszakítottak. Néha ilyen is kell...*Mondja elgondolkodva..* - Én? Semmin, nem az én stílusom a hangszeren játszáts.. és örülök, ha szájharmonikázni tudok...*Neveti el magát, de az tényleg nem hangszer az amolyan, unaloműzés elleni hangszer..*Majd ahogy felel, a Francia lány csak értetlenül nézz rá és elneveti magát. Ő nem arra született, hogy egy lánynnak elkötelezze magát. Jó talán lehet, majd 25 év múlva amikor elég érett lesz.. ő a kalandokat szereti. Szóval, ő ezért is ilyen amilyen. A húgához képest aki másfél éve együtt van a barátjával, azzal a 21 éves lókötővel még nem igazán lettek jó barátságban, hozzá képest tényleg hullámzik. Ide-oda akár a tenger...* - Nem is akarom magam normális partner mellett elkötelezni. Tudod, az az olyan unalmas embereknek való akik túl hamar megtalálják a szerelmüket, és nem képesek csak egy felé figyelni. Én sajnos nem ilyen vagyok. Kalandvágyó.. aki folyton minden lányban csak egy szépet keress... Az olyan fajta, aki ágyról ágyra járkál...*Magyarázza Gisnek mint akit ezer éve ismerne. A csillogást észre veszi a fiú ugyan, de igazán nem tőrödik vele.* - Hajrá...*Oda lépett a lányhoz aki ugye gitározni kezdett felmeri e pofozni.* - Vagy elég bátor?*Kérdezi meg tőle, Alex sosem ütne meg nőt.. szóval... majd a párbajozást szóba hozza amir felvonja a szemöldökét.* - Kislány.. apám, az egyik legjobb oktató akitől eddig valaha tanultam és a dinasztiám számos eredményeket ért el. Ha nem is ebben az iskolában, mert csak én meg a húgom kerültünk ide, a többi családtagom Drumstrangos volt.. de én se vagyok gyáva, ahhoz hogy veled kiálljak. Csak bennem van annyi, tisztelet.. hogyegy hölgyet nem bántok.*Magyarázkodása közben, közelebb lépett hozzá és a hangját megköszörülte, és nem volt sem ideges sem jó kedvá olyan semlegesen válaszolt.. Kiszámíthatatlan néha a fiú hiába, az egoisták már csak ilyenek.* - A másik nem ismersz engem annyira, hogy tudnád én mindig ilyen vagyok. Bár, ahogy elnézem nem vagy elég régóta az iskolában, hogy hallhattál volna rólam..*Fejezi be, és összefonja a karjait, és mint egy sértődös kisfiú durcásan néz a másikra pedig egyáltalán nem sértődött meg. Majd ásít amikor a nehezebb szót kimondja Miss Marceu, és szemeit össze csukja a fiú.* - Én legalább nem mondom azt mindenre, tehetséges vagyok. Bár..ha nem kell mesélni, sejtem milyen lehet az ilyen lány. Makacs, aki nem befolyásolható..*Mondja kötöszködve, majd a lány kérdésére egy cinikus választ ad.* - A két lábad közé..*Nyelvét kinyújtja a lány felé majd az ablak felé veszi acélzást és lehuppan a párkányra, és onnan figyeli a másikat.*

Vendég

- Te és a kiszámíthatatlanság? Jó vicc. *Nevet fel, mert amit Alexander csinál az tényleg nevetséges. Még mindig hagyja, hogy átkarolják, bár amikor a fiú a húgát említi elmosolyodik.* -Köszönöm, de nem kell segíteni. Nem akarom senkinek mutogatni pláne, hogy a bandám meg is ölne érte. Én írom a dallamot, ők a szöveget. Csak én itt vagyok ők meg Franciaországot boldogítják. Min játszol? *Kérdi érdeklődve a lány, bár még mindig nem tudni, hogy mire gondol.* -Arról ne is álmodj. Jó lenne, ha valaki lerángatna a földre, mert az egod akkora, hogy soha az életben nem találsz magadnak egy normális partnert sem. Szállj le a földre, mert bajok lesznek.*Persze már az előtt felállt mikor Alex ezt mondta. Alig bírja türtőztetni magát, hogy ne húzzon be egyet a fiúnak, de hát akkor is Alex járna rosszul. Valami gonosz fény csillan a szemében Giselle-nek, de nem lehet megállapítani micsoda is valójában az.* - Az a szerencséd, hogy a neveletlenségednek titulálom ezt a kijelentésed, és ezért nem pofozlak fel. *Alex utána következő kijelentésénél Gis komolyan fontolóra vette azt, hogy ráuszítja a Naxeldiresre Edgart. Közel hajol a fiúhoz, és franciául beszél hozzá.* -Na látod, ez a baj az egoistákkal. Azt hiszik mindent és mindenkit megkapnak. Viszont nekem sokkal de sokkal jobb ötletem van. Derítsük ki, hogy tényleg ennyire pimasz vagy-e, vagy annyira vakmerő, hogy képes lennél ellenem párbajozni. Bár kötve hiszem, hiszen egy gyáva nagyképű pitiáner alak vagy, akire nagyon ráférne néhány illemóra. *Miközben beszél elszántság látszik az arcán, megragadja a fiú ingét. Na igen, ilyen tör ki a lányból az elmebeteg énje. Persze múlva ismét nyugodtan beszél. Néha neki is jól esik kimutatni a foga fehérét.* -Francia hon valóban nagyon szép, bár ahol mi lakunk az felettébb csodás környék, bár azt hiszem te az előbbi húzásod miatt fogod látni. Egyébként akkor mást fogok meghívni mikor haza utazom, és már tudom is hogy kit. *Pimaszul vigyorog nehéz lehet elképzelni azt a jelentet amit az előbb lerendezett. Egyébként arra hogy menjenek máshová csak bólint.* -A bátyámról annyit, hogy gyakorlottabb vagyok nála, így eleve nehezebb ellenfélnek számítok. És ne legyél semmire se kíváncsi, mert többet úgyse fogok neked mesélni. *Mondja dühösen, néha azért újra felhergeli magát, de hamarosan visszatér a megszokott nyugodt énje. Elrakja a gitárt, majd odalép Alex mellé. A bókot megköszöni.* -És merre szándékozol menni, ó hatalmas Nekromanta? *Merő gúny érezhető a hangjában, bár most inkább csak szórakozik.*

Vendég

//Olvadás//

- Én csak azért ismerhetem mert a madarak kiszámíthatlanok.. mint ahogy énis..*Feleli könnyedén a fiú kötekedve, és vigyorog angyalian amikor a másikat átkarolja. A dallamokat meglesi bárhonnan felismer egy kottát, de sajnos nem tud ugye játszani...* - A húgom segíthet neked. Ő legalább zongorázni tud én meg..*Mondja morogva, majd fintorog egyet, de nem mérges hogy szóba hozta a gitározást.. Egyáltalán nem.* ~ Sajnos, az isten felett egy magasabb célt szolgáló emberi eszme csere van ami csak nekem található meg. Másoknak tök lé formájában térül meg ami igazán, nagyon finom ital, de a kicsik nem szeretik...~*Gondolatai igazán tréfásak. Kisem fér az egója az ajtóból, hiszen akkora.* - Te vagy az ágyasunk.. és minden este vársz engem.*Mondja egészen nyugvó hangon és aranyosan mosolyog a lány felé... Majd érdeklődve hallgatja a lányt aki a hangszerekről kezdett el tanulni..* - Sajnos én más gitáron tudok játszani.. de ha azt nézzük furulyázni is tudsz..*Nyelvet ölt a fiú majd tovább fülel, és kifelé bámul.* - Igen tényleg Párizs mellett... igazán szép hely mára megszoktam. Nincs kedved átmenni valahova?*Felhozza az az ötletet és ha igent mondd akkor fogja magát egy laza mozdulattal fel áll és elindul valamerre.* - Igen, hat... a bátyádról, meg annyit, hogy lehet kiütne de nem hiszem.. Sok oldalú Francia lány? Kíváncsi vagyok..*Mondja érdeklődve és szemei felcsillognak. Elképzelte magát egy párbajon a lánnyal, de nem igazán szeret lányokkal harcolni.. csak ha nem muszáj! Hallgatja merre lakik a Marceu lány, nem hallott a folyoról annyi ideje meg nem lakik, ott hogy minden zugott ismerjen. Hallgatja a hangját ami csodaszép.. de ezt sokáig nem tartja magában.* - Szép hangod van.*Jegyzi meg, majd neki dől a falnak, és csak nézi le sem veszi a szemét róla.*

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Szomb. Júl. 30, 2011 2:16 pm

//Fagyunk.//

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Szomb. Júl. 30, 2011 1:58 pm

*Lorraine miután egy újabb dalt írt a zongorája segítségével úgy gondolta szüksége van egy kis kikapcsolódásra. Vitt magával kottalapot egy tollat és beledobta egy táskába, majd elindult a társalgó irányába. Ma egy sötétkék ruhát visel egy fekete topánkával, haja pedig felül felvan tűzve a többi része pedig a vállára hullik. Majd szó szerint bellibben a társalgóba és leül az egyik fotelba. Előveszi a lapot meg a tollat lehunyja a szemét és megpróbál elméjülni új darabjában. Mikor rájön, hogy ez most sehogy sem megy neki kinyitja a szemét és körülnéz. Nincs egyedül. Meglátja maga mellett Linát aki, mint maga a halál úgy néz ki. Először Lorraine-t elrettenti a lány kinézete majd megszólítja.*-Szia Lina, te vagy az? Nem ismerek rád mi történt veled? *Miután felteszi a kérdést gyorsan elteszi a dolgait a táskájába majd közelebb lép a szőkehajú lányhoz.*

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Szomb. Júl. 30, 2011 1:48 pm

*Lina könnyed léptekkel jön be, fejében egy dal kíséretében. Öltözéke egy fekete ruha, és egy fekete tűsarkú. Haja simán leengedve, és hajában egy hajráf. Enyhén szólva, a lány úgy érzi, mintha egy szellem lenne. Nem érzékel semmit. csak megy, míg egy kanapé mellé nem ér. A kanapé karfáját megérint, és szinte összeesve huppan le. Persze önszántából, nem ütötte meg magát. Pihi egyébként mellette van, most éppenséggel mellette mosakszik. Együtt érzik a lánnyal. Nagyon úgy látszik... * -He was the last I could trust ... *mondja angolul, ugye most apjára gondolt... Szinte már az egész iskola azt hiheti az Allidonos Prefektusról, hogy teljes káo a lány. Lehet,de azért gondoljunk bele, mit élt át az utóbbi időkben. Egy haláleset, majdnem megölték, egy cápa kapta el a combját, na és ezen kívül a többi dolog amire nem szívesen gondol.* - Szerencsétlen élet.. *suttogja, majd könnyek hagyják el szemét. Kék szeme megcsillan, és szinte fáradt könnyeket lehet belőle kivenni... Szinte olyan, mintha a szeme már azt gondolná, túl sok könnyet eresztettem láb alá...* ~ Ez nem mehet tovább...Meg kell változnom. De, hogy ha már nincs kire számítanom?~

Vendég

- Én meg is hiszem. Láttam hogy szemmel verted. Biztos megigézted. Amúgy ki ismeri jobban? Te, vagy én? Évek óta viselem a gondját. Ezzel szemben te alig ismered. *Kötekedik csipkelődve Gis, majd felnevet a fiú kijelentésén.Ismét kinyitja a könyvet, és egy másik oldalra lapoz. Tele van az oldal mindenféle dallammal bár ez másoknak csak firkának tűnhet pedig van benne rendszer.* -Azt próbálgatom hogy mi illik össze, viszont nem akartalak gitározással zavarni. Így fejben próbálom összerakni. *Egy darabig még hagyja hogy tanulmányozzák aztán tényleg elrakja a könyvet.* - Te isten? Rendben, de ne feledd, hogy én feletted állok így is. De mi lehet az isten felett? * Kérdi a lány, hiszen nagyon érdekli mit mond erre Alex. Azért érezhető az is hogy ő nem annyira egoista csak viccelődik.* -És az a sok ember pontosan hány volt? Egy, vagy két ember? *Gonoszkodik, de hát nem tehet róla. Most ilyen hangulatban van.* -Tényleg Franciaországban laksz? Phoenix, azaz Amerika. Igazam van? * Érdeklődik, majd hallgatja tovább a Naxis fiút.* - Egyébként nem hinném hogy a mugli dolgok működnének. Pdig el kellene egy mp4. Egyébként kiskorom óta folyamatosan három hangszeren játszom. Gitár, hárfa és hegedű. Mondjuk a testvéreim közül én vagyok a zenésebb alkat mégis a bátyám az Allidonos. Kinéznéd belőlem hogy Belsirionos vagyok? * Kérdésénél fintorog bár Gis nagyon is harcias, de az Allidonra akart kerülni.* -Ez pedig lerí rólad. Egoista és hat betű. Azaz öntelt, avagy a mellett ülő Naxeldires fiú. *Ördögi mosoly jelenik meg az arcán, amit annyira dicsértek. Állítólag nagyon jól áll neki ez a mosolygás.* -A bátyám jól párbajozik szóval nem hinném hogy egy ütéssel kiütnéd. Igazad van. Nem kell engem megvédeni. Nem hiába tanítottak folyamatosan. És be kell valljam az Asztrál-mentál mágiás varázslatok is mennek, de Nekromágiából sem vagyok szerencsétlen. Mondhati sokoldalú vagyok. Amúgy tényleg jófej csak folyton eltűnik. Hetek óta nem láttam.Talán egyszer bemutatlak neki. Értékelné a vicceidet. *Vonja meg a vállát, majd mikor kérdezik egyből válaszol.* -Amboise környékén. Azaz a Loire folyónál, ha nem hallottál még a Loire-menti kastélyokról akkor nem nagyon tudhatod merre van. Egyébként Párizstól délre. Muglik és varázslók számára is látható helyen lakunk hiszen a szüleim a mugli világba illeszkedtek be. *Beszél többnyire a házuk elhelyezkedéséről, majd felpattan, és elmegy Edgarért. Na igen. A fél-véla lány utálja ha Edgar messze van tőle. Visszamegy Alexhez, de nem ül vissza mellé. Nem inkább felveszi a gitárját, és a sráccal szemben helyezkedik el. halkan pengetni kezd, majd lassan kiereszti a hangját is. A OneRepublictól énekli az Everybody loves me-t.*
//fagy//

Vendég

- Nem is üldöztem el, csak nem szereti a helyes pasasokat..*Mondja a fiú vigyorogva, amikor ugye bele leskelődik a műbe és felvonja a szemöldökét Miss Marceau megjegyzésére és szerényen, de komolytalanul néz rá.* - Jó persze, csak hajt a kíváncsiság am mit rajzolsz?*Kérdezi meg kedvesen majd ugye bár beszélgetnek sok mindenről.* - Egyébként is Isten vagyok sokan mondták már...*Kuncog fel majd ugye leül melléje, és skilletről is beszélnek.. meg a nevekről..* - Franciaországban lakom és igen Angol vagyok eredetileg. Phoneixi ami meleg ország. Figyelj, szeretem ezt az egy számot ha lesz idő meghallgatom őket az iskolűba nem hoztam mugli kütyüt apám szerint jobb ha otthon hagyom.*Mondja szerényen aztán a kottázás. Nem nem tudja sajnos ő nem lett olyan jó profi zenész..* - Nem, tudod mindig is utáltam a hangszereket enyhén szóvla most kezdeném el az erőltetés lenne pedig nem lenne rossz.*Mondja de nem sajnálkozva mert tök jó kedve van azután a társaság is szóba jön... amire csak büszkén kihuzza magát a lány mellett.* - Szeretem magam semmi kétség, még a horror könyveknél is...*Csak viccel, és szemeivel tükröt keress. Igen rájött a fiúra az öt perc ilyenkor magát isteníti.* - A bátyád? Ugyan már, behúzok egyet neki és elhallgat. Mit árthat én nekem?*Vonogatja a vállát, majd értetlenül nézz a másikra.* - Tudod, nem most jöttem le a falvédőről az ilyen lányokat mint te, kár védeni.. amúgy is tudom, hogy viccelsz ezzel a mondattal szóval biztos, jó fej tesód van..*Nevet fel, de amúgy ő is így viselkedett amikor megtudta, hogy Brenda és Chase lefeküdtek. Konkrétan a saját hugára nyitott rá amikor.. éppen.. nem részletezzük mit csináltak és enyhén szóval elbánt a 21 éves ifjúval.* - Franciaországban merre felé élsz?*Érdeklődik felőle, és közben az ablak felé tekint.*

Vendég

* A holló a sasolásra megborzolja a tollait, és odébb reppen. Leszáll valahol a társalgó másik felében.* - Nem volt szép tőled, hogy így elüldözöd az őrszememet. *Kuncog a lány, majd mikor belepillantanak a kottázásba a fiú felé fordul, és becsukja a könyvet.* -Félkész műbe nem illik belenézni. * Viccelődik Giselle, de azért némi komolyság is található a hangjában.* -Értem. Valójában nem gondoltam volna hogy lenne egyiptomi rokonod. Angolosan hangzik a neved. Az enyémről lerí hogy francia vagyok. * Jegyzi meg a lány aztán ugye jön a Skillet.* -Bizonyára. A Skillet csak jó számokat játszik. Az egyik nagy kedvenc a Hero, de a Whispers in the dark is nagyon jó. Ha gondolod megpróbálhatod. * Az utolsó mondatnál a gitárjára mutat.* -Gondolom nem tudod lekottázni. Ha le tudnád akkor én eljátszhatnám. *Mered a könyvre, amit még mindig a kezében szorongat. Na igen, újság, könyv. Mi minden belefér abba a gitártokba... Elpakol, majd mikor Alexben megszólal az egoista nevetni kezd.* - Igazán? Én senkit nem látok. *Mosoly pajkosan. Alex nyugodtan kötekedjen, de ne akarja felbosszantani Gist.* - Tényleg? A Föld is körülötted forog? *Pimaszkodik a fél-véla, pedig nem szokása, de most valahogy megmutatja ezt az énjét is.* - És mennyivel jobb társaság vagyok egy horror könyvnél... *Sóhajt színpadiasan, majd rámered a fiúra.* - Persze hogy értem. Ugye tudod hogy nem illendő ilyet mondani? ha megtudja a bátyám... *Viccelődik. Nem nagyon veszi komolyan Alexet. Kérdőn pillant a Naxis társára mikor az leül mellé. Miért ne hagyá? Ha egyszer ezt akrta elérni... Hagyja hogy Alex átkarolja. Talán még örül is neki. Nem szólal meg. Körbepillant, és Edgart keresi. Nem néz Alexre. Az nem lenne jó, hiszen akkor megint előtörnének a fél-véla vére miatt a pasizási hajlamai. Az pedig most annyira nem jönne jól.* ~ Önkontroll... * Gondolja, majd mégis a fiúra pillant. Szegény lány néha vagyvisszabírja fogni magát, vagy nem.Többnyire az utóbbi az érvényes.*

Vendég

*Figyeli a másikat majd a Hollón meg akad a szeme valóban szép látvány bár nem szereti a madarakat, inkább távolról csodálja. Sok bacit adnak.. Íriszeivel megsassolja, hogy rajzolni kezd a lány kíváncsi a művére közeleb blépdel hozzá, majd amikor a nevét meghallja csak kihúzza magát büszkén.* ~ Bizony isten vagyok és helyes, meg okos és szeretni való..~*Gondolataiban megszólal az egója és el is mosolyodik amikor csak Giselle, beszélni kezd.* - Igen de nekem apám adta a Sethet és nincs Egyiptomi rokonom félre ne értsé essék..*Feleli Gisellnek majd szóba hozza a Skilletet. Nem rajongó ő csak ezt a számot hallotta, de fontolgatja, hogy meghallgatja a többi számukat. szerényen feleli a lánynak ugye..* - Egy szép szám.. ha tudnék gitározni eljátszanám neked..*Mondaná mosolyogva, majd ugye rejtvényt fejt a Belsis lány és elsmolyodik.*
- Helyes és hat betű? Itt áll előtted..*Húzza ki magát, kicsit sem szerény, így kell elfogadni.* - Nálam helyesebbett úgysem találsz kedves.*mondja kötöszködő hangon majd ugye, válaszol a lány feltett kérdésére.* - Olvastam volna a horror könyvet amit mindjárt befejezek.. de így egy Franciával társalgok jobban eltöltöm az időmet. bár én Franciáztam szóval ha érted mire gondolok.. Voulez-vous coucher avec moi...*Fejezi be franciául, és oda huppan a lány mellé és átkarolja ugye ha hagyja a másik.*

Vendég

*Stephen King. Giselle nem nagyon szereti a könyveit, de nem tesz megjegyzést. Rászegezi a tekintét a fiúra. Kíváncsia várja a reakcióját. Amíg Alex válaszol Giselle már az ölébe is helyezi a gitártokot. Kotorászni kezd, hiszen abban a tokban aztán tényleg van minden. Zsebkendő, toll, kottafüzet, zsebkönyv. Előveszi a könyvet, és írogatni pontasabb rajzolni kezd. Megszállta az ihlet. Vadul kottáz a lány, bár nem játssza most el mit talált ki. Amint meghallja a köszönést elmosolyodik. Vagy egy úriemberre akadt, vagy egy olyan fiúra aki tudja hogyan kell az udvariast játszani.* -Seth? Érdekes. Nekem az egyiptomi iste jut róla eszembe. Seth. Mondjuk az Alexadert se kell szégyellni. Illik hozzád a név. *Igen, először a Seth-en akad fent, de hamar tovább jut rajta.* -Skillet? Tényleg? Még nem is hallottam ezt a számukat. * Hüledezik Gis, mert ezt a dalt valóban nem hallotta még. Gyorsan fel is írja a címét meg elkönyveli magában hogy ennek a dalszövegét is meg kell szereznie.* -Még egy Skillet rajongó? *Kérdez bár inkább hangosan gondolkozik.* -Mitcsinálok egyedül? Hát nem vagyok egyedül. *Ismétel, majd a hollóra mutat.* -Egyébként rejtvényt fejtettem. Viszont egyre sehogy sem jövök rá. *Ördögi mosoly jelenik meg az arcán.* - Helyes és hat betű. *Beszélget a lány majd ismét megszólal.* -Jóképű, azaz az újonnan megismert diáktársam, Alexander Seth Scoop. * Mosolyog ártatlanul. Ez tényleg nem volt benne a rejtvényben, de hát ha egyszer Giselle-nek viccelődni támad kedve... A bókon csak vigyorgni tud, majd visszaszól.* -És te mit csináltál volna itt egyedül?*Kérdezősködik Gis drága. Némi gonoszkodás is érezhető a hangjában. Mondjuk Alex épp jókor jött, mert Gis kezdett kifogyni a rejtvényekből.*

Vendég

*Egy könyvet olvasgat pontosabban Stephen Kinget imádja a horrorokat és mostanában szerezte be a könyvet és mellette szép Skilletet dudorászik ami megtetszett neki mostanában és az usernek is. Habár nem rajongó, de azért szereti a szép számokat amiknek értelmük van de így az értelemmel együtt egy szép lányt is észre vesz.* Szép estét neke dis kedves milédi.*Mondja barátságosan, majd bezárja a könyvet táskájába teszi és ránéz...* - Én Alexander Seth Scoop és Skillet You to holdat mostamában rengetet hallgattam ezt a szép számot és megfogott... Mit csinálsz egyedül itt szépséges Francia lány?*Felvonja a szemöldökét mivel francia származású különörül neki..*

Vendég

*Dudorászásra lesz figyelmes a fél-véla leányzó aki eddig egy újságba temetkezett. Nem, nem a híreket nézni. Azokat már rég elolvasta. A Belsis lány most rejtvénytfejt. Szóval a dúdolásra bosszúsan felpillant, de mikor meglátja ki az illető , - aki eme fontos tevékénységét megzavarta - nos hát a lány gonoszan elvigyorodik. Amúgy ma fekete rövidnadrágot visel kék pólóval, sportcipővel és egy barna övvel. Az övére rá van erősítve a pálcája és az ostora, míg a foteljának támasztva egy fekete gitártok pihen, és a fotel tetején egy holló helyezkedik el. A haja kibontva hullik a vállára, miközben néhány kósza tincs a szép kék szemeit takarja el. A bőre sápadt hasonlít egy porcelánbabára pedig nem is olyan törékeny virágszál.* -Szép estét. *Szólal meg halkan Gis. Mostanában kissé visszahúzodó. Legalábbis igyekszik visszaogni magát.* -Giselle Marceau vagyok. * Teszi hozzá a köszönéshez, majd folytatja a rejtvényfejtést. Muszáj lekötnie magát valamivel. A holló a fotelján károgni kezd, mire Edgar (a holló) bezsebelhet egy szúrós pillantást. Gis franciául kezd beszélni a madárhoz hátha lenyugszik. Időről időre a fiúra pillant, hiszen azért mégis csak fél-véla. Az újságot összehajtja, majd várakozóan néz a fiúra. Azt veszi észre hogy mégis csak ő kezdeményez.* -Mit dúdoltál? *Kérdi kíváncsian, hiszen nem ismeri fel a dalt.*

Vendég

- I see you standing here...*Zsebre tett kézzel lép be dudorászva és huppan le az egyik fotelra majd a zsebéből elővesz egy ki sédességet amit majszolni kezd, és közben énekelget, és egészen jó a kedve. A másnaposságot rendesen kialudta még harmadnapos is volt mert tegnap is fájt a feje. Mindenesetre, most eóa válltáskájából elővesz egy könyvet és olvasni kezdi. Öltözete egyébként, nem más mint egy sötét alj, és természetesen egy vörös ing amit furcsálhatnak mások, de így érzi jól magát. Egy fekete válltsákát is visel természetesen amiben mindenféle kacaf van.*

Vendég

*Al a fiú minden szavát szinte mintha inná, hisz úgy figyeli hogy mit és hogyan mond, és Vanessa neve valahogy rémlik, mintha hallotta volna már, Ariana meg ezek szerint tényleg szívesen jósolna neki, de mindezek nem lényegesek. Hisz tudja, hogy minden lényeg, majdnem mindig a sorok között van, vagy épp olvasható, most is ez lesz, amit már szinte érez zsigereiben, de még nem áll össze a kép, lehet hogy nem is kéne, mindenesetre elgondolkodtatta a fiú, erre jóo volt ez a kivételes beszélgetés.* -Akkor szia. *mondja csendben, és a teára csak bólint, majd a szobája felé veszi az irányt.*

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Vas. Júl. 24, 2011 7:26 pm

*Lassan, kimérten biccent.* -Őszinteség, nem keserűség, ha esetleg annak gondolnád.. *mondja, mint egy nyugtatás képpen, mást nem fűz a szavakhoz, ha ki kellett jönnie, ki kellett, a megnövekedett karizma hozza talán ezt ki az emberekből, talán valami más. Nem lehet tudni. Arianára csak biccent.* -Attól függ, hogyan kéred. *aztán Rosetta nevét hallva elmosolyodik.* -Nem, egy cseppet sem, de nem tapogatózol rossz felé. Félkobold az illető..afféle. Régi harcos, rég eltűnt innen. Egy éve lassan. Ő volt még jó látnok, de legyőztem.. őt is. *súgja, egész halkan a végét, az utolsó mondatot, szinte leheli, majd kiissza teája maradékát.* -Vanessa Mantova volt a neve, még msot is az, de nem tudom, mi van vele. Rosetta nem kutat a jövőben, nincs rá szüksége. Inkább a kamrákban kutakodik, ott talán túlságosan is sokat.. de feljött a hold, ideje távoznom. *biccent, miközben feláll a székből.* -Remélem, ízlett a tea. Lidérces álmokat. *köszön el, a maga módján, a lánytól, majd emgfordul és távozik a teremből, ki tudja hová, talán ő se tudja még, merre visz útja.*

Vendég

-De igen, a rossz mindig mindenhol felbukkan, csak más és más alakban, képben, úgyhogy tök mindegy hol vagy. Nekem meghaltak a szüleim, pedig senki sem gondolta volna, olyan idilli volt a családunk, sehol egy bosszúálló nagynéni vagy rokon, majd egyszer amikor hazafelé tartottam már csak a nagyszüleim voltak meg a bátyám. Azóta a mának élek, történjen bármi, de azért ezt a sok dolgot valóban idö lesz mire megemésztem, meg lereagálom, feldolgozom. *mondja halkan, ez most csak úgy kijött belöle, nem tudja hogy mi ez a keserüség, eddig nem nagyon volt ilyen, de most mégis valahogy ez tört felszínre, lehet hogy a fiú hozta ki belöle, amit áraszt magából, vagy ilyesmi, ki tudja, de most ha ennek kellett történnie akkor ez van, ö nem szégyeli az érzéseit. Mindenki dilinyósnak tartja, szóval neki tok mindegy hogy egyet több vagy kevesebb tartja annak, avagy sem. O mindig úgy éli életét ahogy az jön, spontán, ahogy érzi és lereagálja, a pillanatnak él.* -Ha Arianara gondolsz elsösorban, akkor rég beszéltem vele, de nem vagyok biztos benne hogy elmondaná ha megkérném hogy jósoljom nekem, a második emberke nekem meg túl agressziv már igy leirva is, bár Rosettara gondolnék alatt, de lehet hogy tévedek. *mondja, és lehet hogy tényleg hülyeségeket beszél, de már kezd fáradni, úgyhogy érthetö*

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Vas. Júl. 24, 2011 7:08 pm

*Figyeli, ahogy Caryl távozik, és tipikusan olyan "még" pillantással követi le a lány mozgását, mintha a lány fejébe sugallná ezt az egyetlen egy szót. Hát igen, előbb-utóbb, időről-időre minden emgbánja, hogy idejött. Amikor fröcsög a vér, kínozzák a tanárok, összeroskad a lelki tehertől, akkor ez a mondat mindenki fejében megfordul. Más kérdés, hogy túl tud-e rajta lépni, avagy sem. Csak biccent, majd a lány szavaira ismét sejtelmes, hideg ahngon válaszol.* -Egyszer minden ér belefut a tengerbe, és elenyészik, emgszűnik létezni. A kérdés mindig az, milyen úton jut oda. *susogja, sziszegi sejtelmesen.* -Amúgy nem tudom, nem én vagyok az ügyeletes látnok, ő kettővel feljebb pihenget a szobájában, úgy vélem. Tőle krédezd meg a jövőt. Vagy a másiktól, aki éppen valahol nagyon messze koptatja a kardját.. Bár vele vigyáznék a helyedben. És igen, itt mindig történik valamit, de rossz lenne, ha megállna az élet, nem? *kérdezi, direkt ezt a szóképet használva.*