Társalgó - Központi terem

[Anna]

Azt mindjárt gondoltam, hogy nem érdekel téged más nyomora. Engem viszont senkié sem érdekel, a tied sem. *Megcsóválja a fejét. Ilyen önző emberi lénnyel még soha nem találkozott. Tyline sem semmi, na de ez a lány...* Hát persze, hogy nincs szükséged mindenfajta pozitív kapcsolatokra. Hadd találjam ki, senkire és semmire nincs szükséged, köszönöd szépen, remekül elvagy magadban, a magadnak teremtett univerzumban, aminek te vagy az alfája és az ómegája, minden belőled indul, és hozzád tér vissza. Nem "mindenfajtára", semmifajtára nincs szükséged. *Végülis ezt hozza a ki a lány nem túl sok mondandójából.* Nem vagyok ostoba, de bármit is mondanék, mindegy, mert úgysem tudnám neked az ellenkezőjét bizonyítani, ha már eldöntötted. *Nem hajlandó belemenni a kis kérdezz-felelek játékba, és nem akar úgy ugrálni, ahogy a lány szeretné.*

[Anna]

*Most alaposabban megfigyeli a lány, elraktározza magának az arckifejezését, ezt a semmitmondó, hidegen udvarias arcot, ami olyan, mintha kőből faragták volna ki. Igen, olyan ez a lány, mint a legnemesebb, leggyönyörűbb jégszobor, de akkor is csak jég, és akkor is csak szobor. A maga részéről úgy találja - mintha megérezné a lányból áradó ellenszenvet - hogy összességében mégsem valami kellemes jelenség, bár egyelőre nem tudja megfogalmazni, hogy miért.* Mégis miért érdekelnének a vészterhes idők? *Kérdez vissza, és úgy érzi, kulcsot kapott a lányhoz. Ha ezzel foglalkozik, akkor talán csak túlélni akar, de Demiannak a túlélés kevés. Mert ő élni akar. És inkább a mellette lvő emberekkel foglalkozni, mint azzal, hogy ki kit öl halomra megint, és ki hogyan alakoskodik, hogy minél jobban jöjjön ki az eseményekből. És a lányt most a neve érdekli, és valahogy azt érzi, hogyha elárulja neki, akkor csak kinevetné vagy kioktatná, és most nincs abban a nyugalmi állapotban, hogy könnyen elviselje.* Mi a név? Mit rózsának hívunk, bárhogy nevezzük, éppoly illatos... *Könnyedén felnevet.* Hívhatsz Emilnek, ha akarsz. *De udvariatlan sem akar lenni, így azt a nevét mondja meg, aminek a legkevésbé van köze önmagához, az apja által odapöccintet nagyapai örökségét, az Emilt. Még sosem használta. Majd várakozón tekint a lányra, hogy vajon ő elárulja-e a nevét.*

[Anna]

*Ő valahogy pont Anna ellenkezője. Szinte minden nagy politikai jellegű eseményből kimaradt, a támadásokból, a halálesetekből, mindenből. Olyan, mint aki nem egészen ebben a világban él, és pont ez az erőssége. Bár nem gyáva, de a visszahúzódó természete miatt általában egyenesen az események peremvidékére kerül. És persze Anna is téved, mert Demainnak éppen olyan fontos, mint a lánynak, csak a folyamatos filozofálása és oda nem figyelése ostoba helyzetekbe sodorja. Most is éppen eléggé kellemetlenül érzi magát, de csak egy pillanatig, amíg vissza nem merül a saját világába, és leül az Anna széke mellettibe. Előszedi a zsebéből a füzetecskét, amibe az ötleteid szokta írni, és amin az írás mindenki más számára láthatatlan.* Meglehetősen kellemetlen ez a forróság, nemde? *Fordul oda a lányhoz, hogy némi beszélgetéssel próbálja meg az előbbi jelenetet pozitív végszavúvá tenni.*

[Anna Ivanov]

*Magába mélyedve, és a kinti meleget elég nehezen viselve sétál, és ide menekül be. Legszívesebben valamilyen vízparton lenne, egy szál fürdőnadrágban, a hosszú nadrág és rövid ujjú, magasan záródó ing helyett, amit most visel. A lányok legalább hordhatnak ruhát, anélkül, hogy nevetségesen festenének, míg nekik marad a hosszúnadrág, ha nem akarnak hülyének tűnni. Ezen gondolkodik, miközben megfelelő fotelt keres magának. Majdnem belerúg a lány - Anna - lábába, de még időben észbe kap, és egy fura botladozással kikerüli. * Elnézést. *Mondja, miután sikerül visszanyernie egyensúlyát a "törzsi tánc" bemutatása után.*

//fagy//

- Azért Alidionoszok között biztos van, majd utána nézek.*Mondja miközben Gis játékát hallgatja~Nahát, egész jó~gondolja. A zenével kapcsolatban egyébként elég kritikus nem könnyű megfelelni neki.*- Azért persze nekem is befolyásolják az érzelmek a dalaimat, de nem nagy mértékben.*miközben beszél épp arra gondol mikor tudna elmenni Nellondba.*-Ha neked is megfelel lemehetnénk együtt, így nem egyedül tévednénk el hanem ketten.*Mosolyog Onya, bár teljesen elképzelhetetlennek tartotta, hogy ő bárhol eltévedne. Közben Luna felugrott az ölébe jelezve, hogy simogatást kér. Miután elhelyezkedett vörös szemével a hollót kezdte figyelni.*Ennyire nem kedveled az öcsédet?Amúgy biztos jó, hogy van egy ikertesód. A legjobb barátaim egy fiú ikerpár, ők nagyon nagy arcok és mindig jól megértik egymást.*fecseg vidáman.*- Vársz valakit?*Kérdezi mikor Giselle az ajtó felé pillant.