Társalgó - Konyha, étkező

Tárgy: Társalgó - Konyha, étkező Szomb. Okt. 16, 2010 7:57 pm

First topic message reminder :

A Társalgó központi terméből egy kisebb szobába nyílik egy ajtó. Nem túl nagy a hely, de esti nassolásokra, mikor már az Étkezőbe nem szabad menni kimondottan alkalmas.
Ha belépsz szemben magaddal a fal mentén végig egy pult húzódik, sok-sok szekrénnyel, ahol találsz poharakat, tányérokat, sütéshez, főzéshez is összetevőket. Meglepő lehet, de szinte minden fellelhető itt, vélhetően a mágia erejének hála, ha palacsintára vágysz, és liszt kellene biztosan lelsz egy szekrényben. Természetesen láthatod, hogy van itt csap is, kézmosáshoz, mosogatáshoz, bár utóbbi nem szükséges, hiszen a manók, mikor épp nincs itt senki sem rendet tesznek.
Egy kisebb hűtőt is találsz itt, ha valamit készítesz, és marad belőle elteheted, de ha egy szendvicset ennél ahhoz itt leled meg a felvágottat. A mélyhűtőben még különböző ízű fagyik is rejtőznek, nem árt hát jól körülnézni.
Sütőt is láthatsz, ha esetleg bonyolultabb ételt szeretnél készíteni, hisz néha az ember kedvét leli az efféle alkotásban, és nem mindig akarja a manók ételét enni, így akár a hazai ízeket is a kúriába varázsolhatod.
A szobában egyetlen kis asztalka van, maximum ketten férnek el mellette, bár szék több is akad, tehát ha arról van szó leülni le lehet, vagy kivinni az enni, innivalót a központi terembe.
írta Cirelin de Sovalon

Társalgó - Konyha, étkező - Page 32 Kitchen_by_Majoh

Tárgy: Re: Társalgó - Konyha, étkező Szer. Dec. 29, 2010 9:57 pm

*NAgy nehezen csak eldöntötték végül útközben hová is vgyék az irányt, így kikötöttek végül a konyha mellett. Nekilát szépen főzni maguknak egy teát. Még mindketten a báli ruhájukat viselkik, bár bálban egyikük sem volt. Most elég nagy a zsongás a fogadóban, így Lavena és Estera keresnek maguknak egy üres asztalt, majd leülnek és beszélgetni kezdenek.* -Na ha már leültünk, megejtek egy rendes bemutatkozást. *Mosolyog rá a lányra.*-Estera Linnet, belsirionos főprefektus. Örülök hogy megismerhetlek. Új vagy itt? *Kérdi mivel nem rémlik neki hogy találkoztak volna már.* -Hát nem nagyon tudok mit mesélni. Magyarországon születettem, de már egy ideje itt élek a sulitól nem is olyan messze. Tényleg nem tudok mit mesélni, mesélj inkább te.*Adja át a szót.*

Tárgy: Re: Társalgó - Konyha, étkező Szer. Dec. 29, 2010 9:55 pm

Levane lejött a 3.-ról ide. Beszélgetni kezdtek Estera-val. Ismerkedtek egy kicsit.* - Mondj valamit magadról!

//csak ennyit tudtam kihozni magamból xP nem volt ihlet....//

Vendég

*Csak mosolyog a fiúra, majd, amikor annak szemében zavart lát csak összevonja a szemöldökét.* - Minden rendben? *Kérdezi meg mosolyogva, majd annak következő szavaira csak bólint.* - Akkor..akkor jó... *Válaszolja halkan, majd az apróság szóra csak felvonja a szemöldökét.* - Szerinted egy elefánt apróság? *Kérdezi, miközben lepattan a púltkor, vagy bármi is legyen az amin eddig ült a lány.* - Perszeee... *Szekálja a fiút, amikor az a megcsalás dologról beszél. Amikor Filipp elvigyorodik csak lehajtja a fejét, ezzel elérve azt, hogy szőke haja szépen eltakarja az arcát. Ő csak magában somolyog, mindenesetre a sütiket belerakja egy fonott kis kosárkába, majd úgy nyomja a fiú kezébe, aztán meg ugye felviszik a sütit...*

Vendég

*Amikor a lány megemlíti Indiát, Filipp szemeiben egy pillanatra zavar áll be. Dwalin szólal meg a fiú elméjében.*
~Ne parázzál Filipp nem találta ki a jövő évi ajándékát... Csak azt mondta, vigyétek el oda.~ Mondja a Daimón, mire a srác megnyugszik. Aztán mosolyogva válaszol a lány "mentegetőzésére".
- Egyikünk sem gondolja, hogy csak ezért vagy velünk. Elvégre amikor összejöttünk, neked fogalmad sem volt arról, hogy milyen anyagi helyzetünk van nem igaz? Az hogy mi téged mindig meglepünk valami aprósággal, még nem jelenti azt, hogy mi azt hisszük. És tudod kell, hogy mi sem azért halmozunk el mindennel, mert esetleg közben megcsalunk. * A fejét rázza. * - Dehogy is. Csak... tudod... mi ilyenek vagyunk. Akit szeretünk... azt... mindenek felé helyezzük. Ennyi.
* Mondja mosolyogva a fiú, majd arra, hogy a lány közli, hogy vigyék fel a sütit, Filipp csak elvigyorodik. Neki más is megfordul a fejében...elvégre egy zárt helységbe mennek.*
- Jó van. Vigyük fel. *Mondja mosolyogva, majd egyik kezébe felkapja a tepsit, másikba a lány kezét fogja, és elindul felfelé.*

Vendég

*Csak elkuncogja magát, amikor a fiú csak áll, miközben ő az ingjével szórakozik.* - Csacsiii *Mondja, miközben arcát a fiú vállába fúrja, a kérdésre csak megrázza a fejét.* - Nekem nem, de de nem akarom, hogy azt higgye bármeliykőtök is, hogy csak azért vagyok veletek. *Mondja halkan, miközben kihúzza magát, majd előre hajol és Filipp fülébe kezd el suttogni.*- Néha el sem hiszem, hogy igaz. *Susogja neki, miközben egy lágy csókot lehel a másik ajkaira.* - Egyszer eljöhetnétek velem Indiába. *Mondja mosolyogva, kezével még mindig a másikat cirógatva. Szemei furán égnek, ahogy a másikra néz. Valamit motyog az orra, allat de csak felsóhajt, miközben nyújtózik egyet.* - Nem visszük fel a sütit? *Kérdezi, miközben szemei fura fényt kapnak a lámpa világításában.* - Különben is, ha már... *Mondja, de nem fejezi be a monadtot helyette inkább újra szájon csókolja a fiút.*

Vendég

*A lány akciójára, hogy telekinézissel lebegteti ki a dolgokat, csak elmosolyodik. Majd a megjegyzésre, hogy ki tudja ki akarja elcsavarni a fejüket, csak megrázza a fejét, minek hatására kékes-fekete tincsei ide-oda reppennek.*
- Senki. És ha akarnának is... Melletted? Esélytelenek.
* Mondja mosolyogva, majd amikor a lány elkezdi kigombolgatni az ingét, csak türelmesen álldogál. Teljes nyugalommal, és higgadtásggal. Agyában igaz lassan a vágy dallama kezd dobolni, ám a fiú szépen elcsendesíti azt. *
- És az baj? * Kérdi egy vigyorral az ajkain.*

Vendég

*A kérdésre miszerint féltékeny csak felszegi a fejét, majd úgy néz a fiúra. Dacosan szólal meg, miközben egy szőke tincset eltűr az arcából.* - Nem tudom miről beszélsz Filipp, nem vagyok féltékeny. *Áh, dehogyis féltékeny... Mindenesetre, amikor belemarkolnak és viszonozzák a csókot, szíve még gyorsabb tempóra vált. Kezével végisimít a másik karján, mellekasán. Mondhatni végigcirógatja a fiút. Végül csak sóhajtva hajol el Filipptől, annak szavaira csak egy csábos mosoly terül el az arcán... Halkan, mézes mázosan szólal meg.* - Itt nem velem van a gond szivi, de ki tudja melyik fruska akarja elcsavarni az agyatokat. *Mondja, miközben rákacsint a fiúra, arra miszerint szépek a lábai csak halványan mosolyodik el. Lábaival átkarolja annak a derekát, ezzel szorosan magához húzza. A sütire csak biccent, majd int egyet - kettőt a kezével, mire a sütő ajtaja kinyílik a tepsit pedig kilebegteti.* - Majd vidd fel. *Mondja a lány halkan, miközben a fiú ingjével kezd el szórakozni. Ujjaival lassacskán kezdi el kigombolni, de aztán féluton megáll, majd úgy néz bele azokba az ametiszt szemekbe.* -Mostanában úgy elhalmoztatok ajándékokkal. *Mondja, halkan aranyosan.*

Vendég

*Hallgatja a lány féltékeny nyiffanását, és a villanást a szemeiben, majd megvilágosodik benne minden.*
- Csak nem féltékeny vaaaaaagy?
*Kérdi széles vigyorral, majd a lány heves csókjaira csak elkapja a lány haját hátul, és gyengéden belemarkol, és kissé erőteljesebben de nem fájón ragadja meg, és úgy húzza magához a lányt. Viszonozza a csókokat heves tűzzel, majd amikor az abbahagyja, akkor csak vigyorog.* - És miért vagy féltékeny, ha szabad kérdeznem? Nem bízol magadban? Nem sok embernek vannak ilyen combjai mint neked hidd el... a többiről már nem is beszélve.
* Mondja csillogó ametiszt szemekkel, majd végig simít a lány combján.*
- Oda fog égni a sütid...
*Jegyzi meg komolyan, lepillantva a sütőre.*

Vendég

*Csak erősen beleharap a szájába, amikor Filipp kijelenti, hogy szép, kifújja a levegőt, majd csak amennyire tudja felhúzza a lábát és úgy karolja át a másik derekát. Szép, hosszú lábai vannak a lánynak az biztos, mindenesetre csak a vállát vonogatja. Szemei, hisztisen féltékenyen villannak meg, majd csak hátrébb tolja magától a fiút.* -Remek, hogy ennyire jól szórakoztatok hát képzeld nekem meg apuci felvilágosító órát tartott, amíg Ti, olyan hűde nagyon jól éreztétek magatokat... *Mondja a lány, de nem gondolja komolyan... Az a tipikus féltékenységi roham...* -Hát nem fogom bántani. *Mondja, miközben felszegi a fejét és a lábait is felhúzza. Durcásan mered Filippre, majd csak morog valamit az orra alatt, de végül félre biccentett fejjel néz a másikra. Fura kis sóhaj, nyiffanás szerű hangot hallat, majd vissza húzza magához a srácot.* -Nem bírom azt a csajt... *Morogja, miközben eléggé hevesen csókolja meg az előtte álló fiút.*

Vendég

- Hát nem buktál.
* Mondja nevetve, majd amikor jön a kérdés, hogy szebb e mint Susan, csak megvonja a vállát. * - Szép. Persze hogy szép. De az a helyzet, hogy lehet akármilyen szép, nem Te vagy. És... nekünk te vagy a legszebb.
* Mondja a lánynak mosolyogva, majd amikor az magához húzza, akkor persze hogy közelebb lép.* - Boszorkány vagy nem? És... démon. Persze, hogy démon. Nem vagy démon? A mi démonunk. Imádott csodaszép buja démon. * Mondja, majd a karácsonyra terelődik a téma.* - Jaja jól elvoltunk. Pezsgő, meg vacsora. Hülyék a srácok. Ennyi, és semmi több.
*Magyarázza Susannak, majd aztán csak megvonja a vállát. * - Tőlem aztán felképelhetted volna. Engem nem izgat. És hidd el, ha nagyon felhúzza magát Dorian, akkor le tudom beszélni egy két dologról. Talán még azt is mondta volna, hogy megérdemli a kölyök. De ha elhiszed nekem, akkor azt mondom, hogy engem sem állhat Connor. *Mondja vállat vonva.*

Vendég

- De nem buktaam... *Mondja, miközben közelebb rántja magához a másikat, egyik lábával átkarolva annak a derekát. Annyira fúde nagy változás nincs, inkább csak kicsit el van bizonytalanodva, meg féltékeny, bár... * -Szebb, mint én? *Teszi fel a kérdést, miközben vöröslő ajkaiba harap. Elméjében visszhangzanak Connor szavai, mire csak vág egy fintort. Érzi, hogy Filipp kissé furcsa hangsúlyt használ Connornál, mire az arcára varázsol egy mosolyt.* -Elmondott mindenféle boszorkánynak meg Démonnak, meg, hogy nem hagyja annyiban, hogy a bátyuskájával kezdtem és, hogy milyen jól elvoltatok karácsonykor... *Mondja, majd mondta végén csak hanyagul vállat von.* - Az az egy szerencséje, hogy Dorian öccse. *Toldja hozzá, na igen azzal azt akarta kifejezni, hogy naaagyon közel volt ahhoz, hogy felképeli a kisfiút...* - Pedig én nem is akartam vele viszályokat. Ez van én vagyok a gonosz kis liba. *Hangoztatja, majd kezeivel átkarolja a fiú nyakát, kissé vágyakozva pillog rá.*

Vendég

*A lány szavaira vagy vigyorogni kezd, mikor a lány azt mondja, hogy csak két választása volt. Majd erre mondja a következőt.*
- Na de kedves... akkor is bukhattad volna. Elvégre...ötven százalék esélyed volt rá. Nem?
* Kérdi vigyorogva, majd amikor a lány ajkai megrándulnak, akkor azonnal megáll a jókedvben. Ametiszt lila szemeiben mintha egy apró villám szaladna végig. Nagyon nem tetszik neki a változás. Majd amikor Conorra terelődik a szó, akkor csak egy fintor naná... a kisebbik Smits...*
- Becca? Igen. Jóban vagyunk vele. De ez elég valószínű, hiszen kölyökkorunkban folyton velük lógtunk. James, Dean, a Szöszi, Becca, és én. Jó barátság. Oszt ennyi.
* Igen, Szánt szándékkal használja az "oszt" szócskát, jelezve, hogy részéről barátság, és semmi több. * - Miért? Mit mondott még a kölyök? * ez az utolsó erősen furcsa hangsúly.

Vendég

*Az újabb csókra kicsit meglepődik, de természetesen visszacsókol... Hagyja, hogy megemeljék, mire egy halovány mosoly jelenik meg szép vonású arcán. A fiú szavaira, mi szerint tényleg démon megcsóválja a fejét. Arcán egy keserédes mosoly szalad át, bár inkább lehet nevezni egy szájrándulásnak, mintsem mosolynak.* - Hát csak két választásom van, mások nem igen csókolgatnak. *Mondja a lány, mosolyogva, miközben a fiú hajával kezd el játszadozni. Hát, hogy mások nem csókolgatják az igaz, de csak azért mert nem engedi, höh szép is volna, ha engedné....Amikor a fiú felnevet csak végigsimít annak az arcán. Kissé, talán mámorosan bámulja, a kérdésre csak elkapja a rosszullét. Úgy érzi magát, mint aki menten elájul, nem a kérdés miatt, hanem egyszerűen csak valami fura kis buta gondolat fut át a fejében, mire egy pillanatig megremeg, de mosolyogva válaszol a fiúnak.* - Találkoztam Connorral... *Mondja, de szemei kissé féltékeny villannak meg, ahogyan a fiúra néz.* -Elmesélte milyen jóba vagytok Beccával, no meg a fejemhez vágta, hogy egy... *Mondja, de nem folytatja tovább. Nem szomorú csak na, azért valljuk be senkinek sem esne jól, ha így bánnának vele.*

Vendég

*Amikor a lány kimondja a nevét, akkor elmosolyodik, és egy újabb csókkal jutalmazza kedvesét. Majd halkan szólal meg, és persze engedi, hogy a lány lefejtse a kezeit, és szembeforduljon. A vadító pillantásra csak egy nagyon sármos mosoly szalad az arcára, és félhosszú haját kicsit kilódítja a szeméből majd ismét átkarolja a lányt, és megemeli, majd felülteti a szekrény "munkapultjára".*
- Tényleg egy démon vagy. Kitalálod, hogy ki vagyok, pusztán egy suttogó hangról? Démon... egy oltárian szexy, és vadító démon. Succubus... mi más?
* Kérdi nevetve a fiú, majd ujjával ismét végigcirógat a lány combján. * - Tudom a valódi neved... így engedelmességgel tartozol démon... Hát mondd meg parancsomra... * Nevet fel a srác a saját hülyeségén. Ő aztán sík hülye a nekromágikus dolgokhoz* - ...Hogy telt a mai napod?

Vendég

*Nos, az asztalon nem tud végig feküdni, mert hogy, amikor fel áll a sütőtől valaki befogja a szemét, mire egy hatalmasat dobban a szíve. Lélegzete elakad, amikor forró csókot lehelnek a nyakára, majd egy mosoly jelenik meg az arcán. Az egész teste bizseregni kezd, amikor végig simítanak a combján. Kezével hátra nyúl, majd úgy karolja át a másikat, miközben próbál levegőhöz jutni. Kicsit meg van illetődve a drága, na. A sóhaj szerű kérdésre csak halkan, aranyosan kuncog fel.* -Filipp. *Búgja a lány, miközben kezeit le lefejti a fiúról, aztán, ha az engedi akkor szembe fordul vele. Zöld szemeit a másikéba fúrja, majd úgy pislog fel rá.* -Nos? *Kérdezi miközben arcára egy vadító mosoly kúszik, de ez igazi. Nem, olyan, mint ami tegnap volt a játékteremben. Merthogy ott érzelmek sem voltak, itt meg....*

Vendég

*Halk léptekkel sétál be a kékes-fekete hajú srác az étkezőbe. Hogy miért jött? Enni. Mi másért. Amikor meghallja az ajtó mögött a szavakat, amik egy jól ismert tulajtól jönnek, csak elmosolyodik, és ahogy belép, egy halk ugrással terem a lány mögött. Amint az felegyenesedik, elkapja, és befogja a szemét. Oda hajol a füléhez, és mély, búgó hangon suttog.*
- Démon vagy... ha az vagy, mondd meg ki vagyok.
* Azzal lágy, forró csókot lehel a lány nyakára. Bal keze közben átöleli a derekánál, és a hosszú, vékony, feszes combokon simít végig, a kockák szabadon hagyta bőrön. * - Mondd ki a nevem. *Sóhajtja a lánynak, és ismét egy csók követi a szavakat.*

Vendég

*Fekete tépett necc harisnya, combfix, bőrkabát egy minisort és egy fekete fűzőszerű valami. Igen Susanról van, szó mert hát ki is lenne az az elvetemült, aki így járkálna egy iskolában...* -Dééémon vagyok. *Mondja mosolyogva a fosszának, aki csak az asztal alatt fekszik és onnan pislog a lányra. Egyébként elég érdekes látvány lehet, ahogy a lány rakosgatja be a tepsibe a sütiket necc harisnyában meg szóval ilyen öltözetben... Mindenesetre csak felsóhajt, gondolkodik a mai eseményen. Különösebben nem hatja meg a dolog, jó persze egy picikét rosszul esik neki, hogy utálja Connor, de ha ő így akkor ezek után Susan sem lesz vele egy kezes bárány.* -Na így ni. *Mondja, miközben berakja a szép sütiket a sütőbe, ő maga pedig egyszerűen hanyatt vágja magát az asztalon. Fejét lefelé lógatva fekszik és csak vár...*

Vendég

- Faith Blackfire a neve. *Mondja tündéri mosollyal, még visszafordulva. No igen. Alapjáraton nagyon dögös, meg rohadtul vonzó, ahogy a csípője ring ide-oda, de ezek a megszólalások... nem épp a leg bizalomgerjesztőbbek. Majd a fiú megjegyzésére, hogy nem akar futó kalandot, helyeslően biccent.* - Nem is szép dolog az. Nem is egészséges az. Hidd el.
* hangzik a lánytól a válasz, majd a kérdésre, hogy a takarítás a manóké e, csak biccent. * - Ha otthon lennék, segítenék a manóimnak... de itt... ezeknek a rohadt kis korcsoknak nem. Nem úgy állok hozzájuk ahogy más varázslók, de az ittenieket nagyon nem szeretem. Az otthoniakat nagyon kedvelem. Mindig segítek nekik ahol tudok... de ezek...
* Legyint egyet, majd az ajtóban megáll, és még vissza fordulva int a fiúnak.*
- Jó éjt. Álmodj szépeket, és vigyázz az ágy alatti szörnyekkel. * Az arckifejezés és a mosoly olyasmi, amire talán Gev tényleg be fog nézni az ágya alá.*

Vendég

-Kívnáncsi lennék rá egyszer, lehet hogy összefutok vele majd valamelyik órán. Hogy hívják? *Érdeklődik a lány iránt. Aztán a belezős, szadistás résznél kicsit veszít a bájaiból nála Jana. Szereti, ha egy lány nem anyámasszony katonája, de azért már ez egy kicsit sok számára.*
-Futó kaland? Nem is gondoltam ilyenre, valahogy azonnal sejtettem, hogy barátod van. *Meg úgy igazából a barnák jobban bejönnek neki, és az előző kis mondata is levett a kedvéből.*
-Szerintem én mára végeztem. Akkor a takarítás a manóké? *Kérdezi a srác, majd elköszön Janától.*
-Szia jó éjt!

Vendég

*Bezony hogy ízlik a lánynak. És a jelek szerint iszonyatosan jó génjei vannak, mert elég hamar letol a torkán négy szeletet. És utána hátra dől, mert nem akarja a srác elől megenni a saját adagját. Mégsem hízik, pedig így a fiúnak valószínű lehet, hogy bizony alapjáraton szeret enni a lányka.*
- A keleti harcművészet szép. Nagyon szép, és roppant hatékony. Van az iskolában egy lány, aki meg Ninjának lett nevelve, és rendesen egy ninja kolostorban nőtt fel. Gondolhatod, az a csaj sem kispályás. Egyszer láttam egy órán akcióban, azt hittem félrenyelek. Olyan laza természetességgel nyomta le a felé rontó szamurájokat, hogy ihajj.
* Mondja komolyan a lány, majd amikor a fiú a kalandról beszél, csak egy vigyor szalad végig az arcán.*
- Tudd mit beszélsz... engem már majdnem beleztek ki. Tudod te milyen érzés, amikor érzed, hogy felnyílik a hasfalad, és tudod, hogy csak milliméterek választják el a beleidet a szabad levegőtől?
* Kérdi hirtelen szadistába forduló vigyorral, majd aztán csak elsimúlnak a vonásai.*
- No igen... valószínű, hogy lesznek szép kalandjaink. De ki kell ábrándítsalak. Futó kalandokról ne álmodj velem. A párom elevenen sütne meg, hiába vagy elementalista. *Mosolyog a lány kedvesen, majd lassan szedelőzködni kezd, ám ha a srác marasztalja, akkor még marad. Ha nem, akkor viszont lassan elindul a kúriában valamerre.*

Vendég

-Örülök, hogy ízlik. *Mondja mosolyogva a srác. Nem egy nagy sütős főzős arc, igazából csak a tészta éltekhez és a pizzákoz ért csak.*
-Azért mi is jól kezdjük. Padló égetés. *A keleti harcművészetekre ő is felkapja a fejét.* -Én a keleti harcművészetekkel szimpatizálok, főleg a shaolin kung-fu val. Szerintem nekünk is lehetnek érdekes kalandjain majd. Szeretem a kalandot, és nem félek kockáztatni az életem! *Bár a srácnak még nem volt ilyen dolgokban része, de nem egy félős típus.*

Vendég

*Amikor szóba kerül az evőeszköztéma, a lány csak fúj egyet.*
- Magyar vagyok nem holmi flancos Francia.
*Villant egy vigyort a srácra, jelezvén, hogy ő nem az a fajta, aki fél bepiszkolni a kezeit... bármilyen értelemben. Majd amikor a pizza fel lesz vágva, akkor felkap egyet, és biccent, amolyan "viszont" stíusban, és beleharap. Amikor lenyeli a falatot, elmosolyodik.*
- Ez rohadt jó. Volt itt korábban egy srác... azt hiszem haza ment valamiét. Gavril. Vele csináltunk ilyen kajákat. Azok sikerültek ennyire jól. Komolyan... hiányzik a srác. Vele csináltunk akkora baromságokat itt... aztán perze utána mindig össze kellett rakni a konyhát... de sebaj.
* Mondja mosolyogva, majd a harcművész dologra biccent.*
- Ötéves korom óta tanulom a katana forgatásának művészetét, és az önvédelmi harcokat. Persze mára már eljutottm oda, hogy fel kellett rúgnom ezt az elvet, az életben maradás érdekében. De... azt nem mondanám, hogy elemi mágus vagyok. Sokkal inkább nekromanta. * Villant egy mosolyt a srácra.*

Vendég

-Azért vigyázz magadra. *Közben az asztalt maga felé kezdi rántani a székekkel együtt. A lány hűs levegőt érezhet áramlani maga felé, hisz a srác légmágus, ő nem az elméje, hanem a levegő erejével képes tárgyakat mozgatni.*
-Akkor kajára fel. *Az asztalra teszi a pizzát és 8 szeletre szeleteli fel a pizzát.* -Tányért hozzak, vagy anélkül is jó lesz. *A pizza nem az az étel, amihez tipikusan evőeszköz vagy tányér kéne. esetleg flancosabb helyen vagy étteremben adnak hozzá, de itt talán nem lesz szükség rá. Ha a lány igényel ilyesmit gyorsan megterít, ha nem akkor leül a vele szembeni székre.*
-Jó étvágyat. *Gyorsan elmond egy rövid asztali imát, és nekilát az evésnek, de az első falat előtt reagál a lányra.* -Akkor egy elemi harcművésszel bővül a banda. Ha jól gondolom te is harcművész lehetsz. És egy ilyen "tüzes" lány tuti elemi mágiákat dobál. Bár szerintem tűzgolyók nélkül is fel tudod fűteni a kedélyeket.*

Vendég

*A lány a fő erősség említésére csak felkacag.*
- Van még más is ami nekem nagyon megy. De.... azt hiszem nem suttogok el minden titkot. De igen, a telekinézis az Egyik fő erősségem. * Mondja vigyorogva a csaj, majd csak hevíti tovább a padlót. Amikor már elég minden, akkor elkapja a kezét, majd felveszi a jégalakot, amikor megszüntette a tüzet. Vigyázva, hogya pizzát ne érje a jég, a padlóra teszi a kezét, majd az arcán fájdalmas fintor jelenik meg. Láthatólag erősen fáj neki a dolog. A padló sistereg, pattogó hangot hallat, majd egy szilánk ki is "robban" a márványlapból.*
- A francba... hát igen... a nagy hődifferencia. De... ha nem akarjuk, hogy a tappancsunkról lejöjjön a minta...
* Mondja majd amikor a jégalak is lefoszlik róla, akkor a tenyerét kezdi el bámulni, ami így elég erősen lesűlt, de nem égett meg.*
- Rohadt életbe... ez fáj. * Majd az iskolát veszi számításba. * - Nos... elég jó hely, ha szereted a pörgést. Őrült nekromanták, lobbanékony elemimágusok, bomlott elméjű mentalisták gyűjtőhelye. De ennek ellenére, az összes egyén iszonyatosan jól forgatja a pálcát, és nem ritka, hogy akár karddal, vagy puszta kézzel is brutálisan tudják osztani a fájdalmat. *Mondja msolyogva, gyorsan összefoglalva az iskola felépítését.*

Vendég

-Ötletes! Szerintem így tutkerájosan kész lesz. *Leteszi a pizzát a földre, majd ő is lángalakot vesz fel.*
- Carnis ignis! 360 fokban befűtöttünk a tésztának. Amúgy jó kis munka volt a berendezéssel. Ha jól sejtem, akkor telekinézés a fő erősséged. *A lány most még tüzesebben néz ki mint eddig,de nem akar már az első héten becsajozni, és ha jól sejti nem is lenne könnyű dolga Janánál. Ha jól sejti egy ilyen lánynak biztosan van barátja, főleg ha céda vagy hetéra névvel illetik.*
-Na ennek még 5 perc és ehetünk is. Mesélj nekem egy kicsit az iskoláról. Szerintem nem kevés dolgot mesélhetsz nekem róla.