Társalgó - Konyha, étkező

Tárgy: Társalgó - Konyha, étkező Szomb. Okt. 16, 2010 7:57 pm

First topic message reminder :

A Társalgó központi terméből egy kisebb szobába nyílik egy ajtó. Nem túl nagy a hely, de esti nassolásokra, mikor már az Étkezőbe nem szabad menni kimondottan alkalmas.
Ha belépsz szemben magaddal a fal mentén végig egy pult húzódik, sok-sok szekrénnyel, ahol találsz poharakat, tányérokat, sütéshez, főzéshez is összetevőket. Meglepő lehet, de szinte minden fellelhető itt, vélhetően a mágia erejének hála, ha palacsintára vágysz, és liszt kellene biztosan lelsz egy szekrényben. Természetesen láthatod, hogy van itt csap is, kézmosáshoz, mosogatáshoz, bár utóbbi nem szükséges, hiszen a manók, mikor épp nincs itt senki sem rendet tesznek.
Egy kisebb hűtőt is találsz itt, ha valamit készítesz, és marad belőle elteheted, de ha egy szendvicset ennél ahhoz itt leled meg a felvágottat. A mélyhűtőben még különböző ízű fagyik is rejtőznek, nem árt hát jól körülnézni.
Sütőt is láthatsz, ha esetleg bonyolultabb ételt szeretnél készíteni, hisz néha az ember kedvét leli az efféle alkotásban, és nem mindig akarja a manók ételét enni, így akár a hazai ízeket is a kúriába varázsolhatod.
A szobában egyetlen kis asztalka van, maximum ketten férnek el mellette, bár szék több is akad, tehát ha arról van szó leülni le lehet, vagy kivinni az enni, innivalót a központi terembe.
írta Cirelin de Sovalon

Társalgó - Konyha, étkező - Page 36 Kitchen_by_Majoh

Diák Hozzászólások száma : 38 Kaszt :

*Roham léptekben szedi lábait és még igy is bőven lekéste a vacsora időt.* ~Kellet nekem azt a macskát simogatnom. Még az allergiám is kijött.~ *Tüsszent egy nagyot de már bent a helységben. A szeme is bekönnyezik tőle. Megtörli szemét fekete pulcsijába majd a koptatott farmerből mely rajta van elővesz egy hímzett zsebkendőt. Mint trombita úgy szól az orrfújása.*
- Hello! ühm elnézést. Milyen finyomat csinálsz? Kérhetek belőle? *majdhogy nem felragyognak a szemei úgy néz a feketébe burkolózót nőre.*

Vendég

*Dudorászva érkezik meg az étkezőbe, hátán szokás szerint gitárjával. Egy magyar dalt dúdolgat, a szövegét már elfelejtette, de a dallam belopta magát a szívébe egy magyarországi turné alkalmával. Ugyanis amíg az apja koncertet adott, ő a helyi zenekultúrát tanulmányozta. Szóval énekelgetve lép be a helyiségbe, öltözete egy fekete miniszoknyából, egy fekete harisnyából, egy fekete garbós pulcsiból és egy fekete hajpántból áll. Rögtön a hűtőhöz sétál, elővesz belőle pár tojást, és egy serpenyőt emg olajat kerítve tükörtojást kezd készíteni. Az meg rejtély, hogy hogyan fog neki sikerülni, mivel sosem tudott sütni... Most viszont muszáj, mert lekéste a vacsoraidőt, s majd éhen hal...*

// https://www.youtube.com/watch?v=6eotCXLZycs //

Tárgy: Re: Társalgó - Konyha, étkező Vas. Nov. 14, 2010 6:48 pm

*Azon erőteljesen meglepődik, hogy George még csak nem is reagálja le a dolgot, csak megijed, úgy tűnik nagyon félénk. Na mindegy, nem az ő dolga, elnézést kérően fal, és persze Ginnie-nek is ad egyet, saját készítésű Alvery-módra. Aztán amikor kész van, akkor bedobja a tányérját a mosogatóba.* Engem is vár az éj, Áu Revior kedveseim. *Int búcsút, és elhagyja a tett színterét.*

Tárgy: Re: Társalgó - Konyha, étkező Vas. Nov. 14, 2010 6:36 pm

*Figyeli, ahogy Alvery paprikát szór rá, ő nem rökönyödik meg, nem tudja, hogy mivel szokás, csak érdeklődve pislog felé. Aztán a kiöntős akción picit megrökönyödik, és arrébb húzódva engedi, hogy George odahúzódjon. Csak abban téved a fiú, hogy ő nem lépett semmivel. Jó az csak értatlan becézés volt.* - Azt mondtam Édes, Micezza. *Magyarázza a fiúnak egy kedves mosollyal, de ő nem olyan nyomulósan, ahogy egy Csábmester teheti, csak becéz.* - Kutyaütő? Hát... Akkor nem lesz egyszerű a bálra udvarlót találni. *Mondja mosolyogva, ő valahogy egyedül nem menne el. Ő táncolna, szépen, forogna, pörögne, és az a variáció, hogy a párjával, aki megy, a b variáció, hogy azokkal akik ott felkérik. De a b az jóval neccesebb, mert ha mindenki más párral megy?...*
- Köszönjük a vacsorát Cecile. *Mondja egy mosollyal a lánynak, őszintén, majd tovább eszeget, neki még nem fogyott el. A többiek felé pillant valószínűleg ők is mindjárt végeznek és távoznak, de nem baj. a Jós hagyja el utoljára a színt, tehát még itt van.*

Tárgy: Re: Társalgó - Konyha, étkező Vas. Nov. 14, 2010 6:28 pm

*Eszeget bőszen, és inkább már csak csendben figyel, miután Alvery megszakította a kis szórakozását. A srác meg igazából nem is reagált.* ~Tuti meleg.~ *Suhan át agyacskáján a gondolat, de többet nem is foglalkozik a kérdéssel, inkább betolja az utolsó falatokat is, majd feláll.* -De meg van szeppenve valaki. *Veti oda a srácnak. Nem sértődött, semmi ilyesmi, inkább valamivel kimértebbé vált, ez nagyon jól látszik. Hiába no, nekromantából van, ami azért mégis csak jelent valamit.* -Én biztosan maradok. *Válaszol még Ginnie-nek.* -Most viszont távozom, kellemes volt a vacsora, sziasztok! *Köszön el, majd sietősen távozik. A romokat meg majd a manók úgyis eltakarítják.*

Tárgy: Re: Társalgó - Konyha, étkező Vas. Nov. 14, 2010 6:21 pm

*George kis mosolya tetszik neki, mármint szereti, ha mosolyognak körülötte. Csak a tejföl végére ér ő, nem olyan ügyetlen, mint amilyennek látszik. Végülis mindenki egész kedves vele, még Alvery is hozzá szól amire felcsillan a szeme, és szerénykén válaszol, kicsit elpirulva, ringatva magát, azaz a csípőjét.* - Nem is tudom Alvery... *Szóval ő ne épp az a beképzelt lány, aki nagyban bólogatna, hogy olyan szép vagyok, lábam előtt a világ típusban. Szóval inkább mosolyog édesen, mert ez ilyen. Szóval azért igyekszik belefolyni a beszélgetésbe.*
- Persze, biztosan van karácsonyi bál. Annak lennie kell! Bár lehet igazatok van, és a megváltozott helyzet miatt elmarad... Jajj, úúúgy nem akarooom... *Nyafog egy kicsit, és közben azért toporzékol, kezében a sok tejföllel. De semmi baj, a kaja nincsen veszélyben, akkor sem ejtené le, ha megmozdulna a föld. Szóval inkább enni kezd, a sok foghagymát viszont kihagyja. Letelepszik a fiú és az olasz közé, mert még ott van egy kis hely. Ő nem néz furcsán Alveryre, inkább csak mosolyog rá.*
- Majd megkóstolhatom? Bár biztos nagyon erős... Na nem baj! *Minden esetre vagy kap belőle vagy nem. És miközben falatozgat, jönnek a csábítós elemek, amiket úgy igazából egy ideig észre sem vesz, mert ugye a kaja az kaja, de amikor a mellette ülő fiú felpattan az ölébe ömlő valamitől, akkor ő kissé összerezzen, és feláll vele együtt. Igazából csak reflex. De amikor feltűnik neki, hogy mi van itt, már pálcát is rántana, hogy segítsen, de a fiú megelőzi. Szóval mosolyogva visszaül, és eszeget tovább, de azért feltűnik neki, hogy a fiú a fiú felé húz.*
- Na, és ki megy haza karácsonyra, ha már itt tartunk? Ha itt nem is lesz, talán otthon.

Vendég

*A szempillarebegtetésre mosolyra rándul a szája széle, de a kuncogást visszafojtja. Nem kinevetni akarja a lányt, inkább csak annyira aranyos, hogy muszáj mosolyogni rajta. Szóval csak somolyog kicsit, majd megvonja a vállát.* - Eddig szimpatikusabb, de tudod... Az emberek sosem olyanok, mint az alma, vagy a narancs. Ha a héjukat látod, abból még nem tudhatod, milyen a belsejük, mennyire tiszták. Karácsonyi bál szokott lenni, nem? *Megerősítésért pislog körbe, ő nem tudja, hiszen nem volt itt karácsonykor tavaly, de mintha említettek volna ilyesmit.* - Bár ki tudja, az új rendszerrel rendeznek-e, attól, hogy a régiben igen, de ha Halloween-i is volt, akkor miért ne? *A pumára azért kicsit idegenkedve pislog, szokva van a daimónokhoz, de ilyen hatalmas állatokkal mégis furcsa egy légtérben lenni... Az ő mongúza kistermetű Yorkhoz képest. Speranza szavaira felnevet.* - Igazad van, inkább örülnöm kellene, hogy ennyi szép lány között vagyok. De tudod, ha van a sapka a nyúlon, az a rossz, ha nincs, akkor az. Fellépett a bőség zavara. *Kacsint rá az eramirosra.* - Micezza? *Kérdez vissza azért. Hiába érezhető, hogy nem sértés, azért nem árt tudni, mit jelent. Neki a francia fekszik, meg az angol, és persze a bolgár. A többi már nehézkes. A lángos viszont csak elkészül lassacskán, csapatmunkával, George meg kompromisszumképes franciaként félig csukott szemmel figyeli ahogy készül, és inkább a maga részével törődik, meg sem akarja látni, a többiek mit bénáznak esetlegesen a konyhában. Segít átpakolni, majd ő a fokhagymát kihagyja, de tejföllel jó vastagon megkeni a lángost. Sajttal is tesz rá, mértékkel. Ranza mosolygós odapillantását már észre sem veszi.* - Azért szerintem patkánymérget ne vegyél rá. *Néz Alvery-re a nyugodt karácsonynál, bár látja a lányon, hogy ő se gondolja teljesen komolyan. Aztán a csupa csípős lángosra valóban megrökönyödve pislog, de ahogy a lány gondolja... ha neki így ízlik... Aztán mire észbekap, Cecile már behajol elé, méghozzá tényleg elég szép dekoltázzsal. Reakció? Reflexből taszít egyet a lányon a képességével, bár nem túl erősen - öt kiló lenne a maximum első szinten, de még azt is alig közelíti meg az erősség.* - Jaj, ne haragudj, esküszöm nem akartam, csak annyira hirtelen hajoltál ide... *Magyarázkodik, de ekkor már ömlik az ölébe az üvegből a cucc. Beletörődően túr a hajába, és bólogat. Ez van, ha túl sok lánnyal kerül egy légtérbe.* - Áh, nem kell menni sehova, megoldom... *Előbányássza a pálcáját, rábök a nadrágjára, és egy Suvickus után meg van oldva a dolog, az alap bűbájok azért mennek neki. De igyekszik észrevétlenül arébb húzódni kicsit, bár így meg Ginnie-hez és Ranzához kerül közelebb, de ez van, ők egyelőre nem indítottak ellene ilyen akciókat.*

Tárgy: Re: Társalgó - Konyha, étkező Vas. Nov. 14, 2010 5:49 pm

*Nem, egyátalán nem sötét ő, csak annak mutatja magát, a valóságban azonban nem véletlenül allidonos nekromanta, művészlélek belül, törékeny érzelmi egyensúllyal, amit nem sokan néznek ki belőle, ilyen például Ginnie, aki most másodszor is odajött hozzá, meg persze Hamon, de úgy tűnik mostanában tényleg vonzza a franciákat. Lassan végez a pucolással, és egy kis tálkában morzsolgatja a fokhagymát.* Békésen, aztán látjátok, hogy mi lett a vége. *Biggyeszti le az ajkait.* Egyébként pedig még egy sötét varázslónak is van karácsonya, hátha most nem lesz semmi zűr. *Ingatja a fejét, ő sem hiszi ezt el.* Majd megyünk együtt Ginnie, kivéve ha téged a bátyád visz, de amilyen kis szöszi vagy, kapsz kérőt minden kis ujjadra. *Veti oda a Baker lánynak, ha már mellé csapódott, valahogy felelősséget érez iránta. Cecile szavaira csak bólogat.* Biztos az a tünde kolónia megkergült, ahova az ex-diri meg a tündér kislány tartozott. *Egy pillanatra átfut az agyán hogy talán még összefüggés is lehet, de most ezzel nem foglalkozik. Leül inkább Cecile mellé, aki végzett a munkálatokkal, és követia példáját. Neki nem kell rá tejföl, ellenben egy üvegből a tejföl és a fokhagyma helyett csipős paprikát, és borsot szór a sajátjára. A megrökönyödő tekintetekre csak lazán válaszol.* Mi van? Nekem így lesz jó. *Furcsálkodva veszi észre Cecile akcióját a fiú ellen, és abban a pillanatban eldönti, hogy szabotálni fogja az akciót. Cecile nem egy olyan lány, akit utálni tudna, de az ilyen szembeötlő prostis akciókat nem szenvedheti. Még nyitva van a piros paprikás üvege, amiben a dzsúz van, azt "teljesen véletlenül" a fiú ölébe borítja a könyökével, aztán méltóságteljesen emelkedik fel.* Bocsánat, mily ügyetlen vagyok. *Pillant Cecile-re, várva a hatást, majd visszanéz a srácra.* Jobb lesz, ha mész, és kitisztítod. *Aztán visszaül, és mintha mi sem történt volna, falatozni kezd, s válaszol Ranzának.* Ne sajnáld, a legtöbb kutyaütő, a jelenlévők persze mindig kivételek. *Na persze ezzel nem udvarolni akar George-nak, csak tartja magát a protokollhoz.*

Tárgy: Re: Társalgó - Konyha, étkező Vas. Nov. 14, 2010 5:26 pm

*Cecile kedvesen fogadja, bár a rózsaszín ruhájából erre lehett számítani, vagy arra, hogy pont az ellentéte, mint ahogy kinéz. Jól néznek ki egymás mellett, a babakék és a babarózsaszín, aztán ugye Ginnie is beáll a babakékek oszlopos tagjaként. Szőkék. Mikor Alvery is fokhagymáknak esik neki, egy kedves mosolyt küld felé, aztán George-hoz fordul, és olaszoktól megszokottan erősen gesztikulálással válaszol.* - Csak ne féltsd magad négy lány között! Én ezt nem nevezném kisebbségnek, az hátrányos lenne, dolcezza. *Pörög a nyelve, az utolsó szót kedvesen mondja, látszik rajta, hogy nem valami bántó olasz szó. Amúgy becézésként édesemet jelent. Visszafordul az asztal fölé, folytatja a pucoválást. Mikor Cecile felvilágosítja, nagyokat pislog, majd felemeli a kezét védekezően, fokhagymásan szépen.* - Scusi-scusi, sosem ettem külföldi ételeket. Kíváncsi vagyok rá. *Mondja, már nem fordul hátra, csak egy sóhajjal jelzi, hogy figyel persze.*
- Pont Halloweeni bál előtt egy nappal érkeztem, de én sem mentem el. Nem ismerek egy fiút sem, illetve akkor nem ismertem. *Mondja, odapillantva Gerge felé egy mosollyal, majd a fokhagymás izét viszi szépen, mikor hallja, hogy pakoljanak át. Hát lepakol, és elvesz egy olyan lapos izét. Jól sejti a rózsaszín, néhány oldalpillantással puskázik, és szépen megkeni, de csak sajttal és tejföllel, már eleget szagolgatta a fokhagymát, miközben csinálták. Látja a bedőlős trükköt, hiszen Cecile-ről puskázik, de azt valahogy még se puskázza, inkább halkan elkuncog a nyújtózkodást látva.*

Tárgy: Re: Társalgó - Konyha, étkező Vas. Nov. 14, 2010 5:20 pm

*Úgy fest egész szépen beszállnak a népek az aprítás, kevergetés és reszelés munkálataiba, így ő békésen sütöget tovább és csak figyeli, hogy milyen véleménnyel vannak a többiek. Ranza kérdésére csak elkerekedik viszont a szeme.* -A holdról jöttél te meg? A lángos az egy tésztaféle, tudod mint a pizza, csak olajosabb és kissé más, de majd meglátod. *Magyarázza neki, mert a szavajárásából úgy tűnt, hogy olasz lányról van szó, tehát a pizzát csak ismeri. Az már szégyen lenne, ha arról sem tudná, mi fán terem. Az új tanerőről eltérő válaszok érkeznek, így ő is kifejti a véleményét.* -Egyetértek Alvery-vel, habár egy fokkal jobb, mint az úrnő a maga mérhetetlen gőgjével, de valahogy nagyon nem passzol hozzá ez a mágia ág. Egy tünde és a nekromancia, bár úgy tudom az előző igazgató is hasonlóképpen űzte ezt a tudományt, de mégis... *Na igen, pont ő beszél, bagoly mondja... Hisz ő is szőke, külsőre rózsaszín és mégis sötét mágiákkal foglalkozik, egyáltalán nem illik a külsejéhez a vérmágia és a nekromágia. Lassan viszont elkészül a lángos is, amíg a többiek a téli eseményekről beszélgetnek szépen előszed pár tányért és szortírozza a kaját a népségnek.* -Pakoljunk át ide. *Javasolja, ha már van itt valami nagyobb asztal, akkor jobb ha ott van minden kellék és mindenki megfelelően adagolva elkészíti magának a lángost. Ő neki is áll, ha Ranza nem tudná mit kell tenni, akkor puskázhasson. Szépen megkeni fokhagymával, aztán jöhet a tejföl, szép vastagon, majd nagy adag sajt. Úgy a tuti. Aztán a szájához is emeli és falatozni kezd. Na persze széles ívben tejfölös lesz, de ez most jelenleg erőteljesen hidegen hagyja. Ám egy kisebb akciót mégsem bír kihagyni. Úgy ült le, hogy George vele szembe kerüljön, úgyhogy nem tétovázik, hiába no...a csábmesteri vér. Teljesen "véletlenül" egy csepp tejföl épp a dekoltázsában landol, és a szalvéta pont George környékén van, amihez kellőképpen be kell hajolnia, de még úgy sem éri el.* -Közelebb tolnád kicsit? *Pillant fel a fiúra, immár erőteljes belátást biztosítva. Belül jót nevet magában. A téli eseményekre épp ezért most nem reagál bővebben, inkább csak figyel a többiekre.*

Tárgy: Re: Társalgó - Konyha, étkező Vas. Nov. 14, 2010 5:07 pm

*Na igen, ő már csak ilyen naív, hogy rögtön a sötét lányhoz megy oda, és persze szentül hiszi, hogy jó ő belül, csak valamilyen esemény volt, ami eltorzította a személyiségét, és védekezésből vette fel ezt a külsőt, meg ezt a modort, viselkedésmódot. De ez elmondható minden sötét emberről, akivel találkozik. Valami biztosan történt. Az ember nem gonosznak születik. Vagy annak nevelik, vagy a környezte hatására azzá válik. Amikor a fiú olyan szépen köszön neki, akkor csak kicsit pukedlizik, és édes mosollyal, szempilla rebegtetéssel visszaismétli az üdvözlést.*
- Bonsoir George... *Majd ugye elhangzanak a kérdések, amikre válaszolni kell, és mielőtt a fiú elfoglalná a tejfölt, ő reppen oda, hogy segítsen. Ugyan nem ért hozzá annyira, de lelkes, meg minden. Szóval igyekszi és ez a lényeg, ha meg nagyon nem megy neki, valaki úgyis a segítségére siet. Közben Yort átfordul a másik oldalára, és gondolatban társalog a lánnyal.* ~Szóval mit szólsz hozzá? Nem tudom, aranyosnak tűnik, de egyszer láttad... Nyajj, olyan vagy már! Énekelni sem akarsz velem!~ *Na igen, a daimon nem olyan lelkes, mint a lány. Végül édesen kezd bele a dologba.*
- Hát nem is tudom, nekem szimpatikusabb, mint a Nagyúrnő! Bár utálom a Nekromágiát, és nem is vagyok benne jó, de órára járni muszáj. De ki tudja mit csinálhat közben a nagyúrnő. Talán a ronda körmeit reszelgeti. *Von vállat a lány, őt igazából annyira nem érinti ez a téma, gazdag, itt van a családja, végülis jól él.*
- Igen, igen, Aeryn mesélte, hogy mindenféle történik itt mindig. De én nem tudom, hogy pontosan mi is volt. De gondolom akkor most sem lesz nyugalom. Azért remélem legalább egy bált szerveznek, bár a Halloween-in sem voltam. *Biggyeszti le az ajkát, és kicsit elmereng maga elé.*

Vendég

*Újabb lány érkezik, méghozzá énekelve. Szőke szépség kék ruhában, és még a neve is szép. Ettől függetlenül nem nézi meg különösebben magának, ahogyan Ranzát sem, Cecile meg igazából túl rózsaszín neki, Alvery épp ellenkezőleg, túl sötét... De nem igazán foglalkozik egyikkel sem nőként, amíg ennyi van körülötte.* - Bonsoir, Ginnie. George vagyok. *Mutatkozik be azért neki is. Azon mondjuk meglepődik, hogy Ginnie pont Alvery-hez megy oda ilyen kedvesen, ezek szerint mégsem lenne annyira sötét a lány, amennyire látszik? Hiszen annyira ütik egymást így első ránézésre. Persze mikor Cecile azt mondja, hogy jut, akkor rögtön beáll segíteni. Így mindenki jól jár: kajához is jutnak, nem is kell kétfélét csinálni, és George keze munkája is benne van, szóval nyugodtan eszi meg. Átveszi a sajtot, és reszeli szépen.* - A fokhagymát csak legvégső esetben vállalom, de ha a tejfölre nincs jelentkező, megcsinálhatom a sajt után. *Ajánlkozik szépen, elvégre mégiscsak ért a főzéshez. Aztán Cecile kérdésére megvonja a vállát.* - Egyelőre még nem akarok róla nyilatkozni, egy óra nem elég nekem a képkialakításhoz. De furcsának tartom, hogy Deneira leadta a tantárgyat... Mivel lehet ennyi dolga? Tudtommal Jericho is békésen tudott tanítani az igazgatóság mellett. Bár tény, ő egyben mágiaügyi miniszter is, az kicsit több dologgal jár... De mégis. *Elmélkedik kicsit, majd Ranzára mosolyog.* - Nos, én viszont háromszorosan vagyok kisebbségben. Veled, mert nem vagyok allidonos, veled, mert nem vagyok szőke, és egyedül, mert nem vagyok lány. *A második "veled"nél persze Alvery-re néz.* - Azt hiszem, nyertem. *Szerencsére a fokhagymára közben ketten is lecsapnak, így az biztos nem marad neki.* - A téli szünetben? Nos, tájékozódtam az iskolában amennyire tudtam, és eléggé eltérő válaszokat kaptam. Egyik évben cirkusz jött, másik évben valamilyen mentőakcióra indultak, azt hiszem... De valahogy mindig történik valami. Kétlem, hogy most nyugodtan telne majd a szünet.

Tárgy: Re: Társalgó - Konyha, étkező Vas. Nov. 14, 2010 4:47 pm

*Felkapja a fejét a francia névre, és akcentusnak, na meg a köszönés is azt jelzi számára, hogy az iskolának csak a neve bolgár, valójában angol-francia. Megvonja a vállát.* Szép estét neked is, engem nem kell magáznod. *Közli a fiúval bolgárul. Ginnie érkezésére az első pillanatban akár a macska menekülési útvonalat keres, de ha már lángos készül, akkor marad.* Nos igen, hogyan is felejthetnélek el téged kedves Ginnie. *sóhajt fel tűntetően, de ad egy második esélyt a leányzónak. Cecile-t azért nem leplezte le, hiszen nem közölte, hogy miben is koleginák, lehet hogy ő is pompomlány valahol mélyen.* Én kérek. *Szögezi le már az elején, hogy ha valakinek nem jutna, az ne ő legyen.* A fokhagymát vállalom, legalább kiderül, hogy mennyire igazak a legendák. *Lépdel oda falfehér arccal, és viszolyogva méregeti a dolgot, mintha csak vámpír volna, aztán szarkasztikusan felkacag, és szeletelni kezdi a fűszert.* A nekromágiás tündérke? *Kérdez vissza felnézve a pucolásból.* Továbbra sem szokásom megérteni, miért választja egy könnyűléptű a halál tudományát, ez nekem magas. De mivel nem ismerem, nem fogok véleményt formálni róla. *Közben észreveszi. hogy Ranza is belekezdett egy másik adag fokhagymába, de nem gond, legalább sok páclé lesz, amit rákenhetnek.* Engem inkább az izgat, hogy mi lesz a téli szünetben? Valami bál? Na nem mintha bárki is jelentkezne udvarlónak. ~Csakis Flavio...~ Meg hogy miért van itt ilyen kevés bolgár...

Tárgy: Re: Társalgó - Konyha, étkező Vas. Nov. 14, 2010 4:30 pm

*Sorban gyülekeznek az éhenkórászok, egy vörös szemű leányzó, fekete hajjal, aki kolleginaként mutatkozik a sütögető lány felé. Kicsit felvonja a szemöldökét, de épp csak egy pillanatra, hogy összekösse a dolgokat kettőjük között, hogy mi lehet a kapcsolat. Hát, leszűri magának az infókat, aztán megjelenik egy fiú is. Mindenkinek egy egyszerű biccentéssel köszönt, meg egy-két elmondott Buona sera-val. Egyértelműen érződik, hogy ő a multilanguage csapatból az olasz részleget képviseli.*
- Ranza, Eramir. Kezdem kisebbségben érezni magam. *Mondja, egy vékony mosollyal, utalva az Allidon hatalomra. Bár, abban a tekintetben, hogy Nekromágia kedvelők, előnyben van, abban a tekintetben, hogy szőkék gyülekezete, szintén, és abban a tekintetben is, hogy lány. De csak kiragadta az egyetlent, hogy több az Allidonos, és szépen az Eramir kitűzőjére bökve be is mutatta.*
- Lángos? Az... Micsoda? *Mondja olyan szép latin temperamentummal a hanglejtése közben, és azonnal jelentkezik a fokhagyma pucolásra, azzal könnyel elbánik, ha már olasz konyha. Nem mutat semmit sem a kilétéből, miben létéből, csak néhány perc múlva az olaj mellett pucoválva lecsatolja magáról a köpenyét, és lerakja az egyik székre, a táskájával egyetemben. Rövid kisruhában van, amin a derekánál van egy szalag, azon is pillangó, ahogy a hajában.* - A tünde tanárnőhöz az igazgatónő helyett? Érdekes, izgalmas váltás. *Mondja, őszintén erről miért ne beszélne őszintén.* - Habár kíváncsi vagyok, hogy mit csinál eközben a sötét Nagyúrnő, de ha jól hiszem, ezt nem ma fogjuk megtudni.. Kár. *Egy kis mosolyt ejt, miközben ugye csinálja hipersebességen a fokhagymákat, gyakorlott mozdulattal. Még mindig nem tudja mi az a lángos, de már látja, hogy sül az a tészta dolog.*

Tárgy: Re: Társalgó - Konyha, étkező Vas. Nov. 14, 2010 4:21 pm

*Már épp teszi bele az első adag tésztát az olajba, amit szépen kinyújtott, amikor nyílik az ajtó, és egy leányzó érkezik, majd egy újabb, egy fiú és még egy szőkeség. Legalábbis számára egész nagy hirtelenséggel telik meg a terep, pedig eddig alig látta hírét bárkinek is. Aprót sóhajt, bár nincs gondja a társasággal, de azért bizonyos kereteken belül. A kérdésre, hogy mit süt csak megrántja a vállát.* -Csak egy kis lángost, jó fokhagymásan, sok sajttal és tejföllel, ahogy az dukál. *Félmosoly, majd amikor már szinte mindenki bent van, a nevét is elárulja. Mégse tűnjön úgy, hogy illetlen lenne.* -Én meg Cecile. *Biccent picit, majd Alvery felvetésére csak finoman bólint. Kollégák, hát igen, de ő inkább afféle, aki lehetőség szerint ezt nem veri nagydobra, épp ezért nem annyira látszik rajta, hogy kiféle, miféle, és ez így is van rendjén. Jelenleg is sokkal jobban hasonlít Ginnie-re, mint mondjuk Alvery-re, hiába, hogy az érdeklődési köre, és a tudása a sötétebb kinézetű lányra hajaz.* -Alapvetően jut, ha kérsz, és segítesz. *Válaszol a fiúnak a fel nem tett kérdésre. Majd átadja neki a sajtot, hogy reszeljen még, mert mostmár elég sokan vannak ahhoz, hogy nem feltétlenül lesz elég annyi, amennyivel eddig bajlódott, és ahhoz meg semmi kedve, hogy a fél karja lemerevedjen, mire elég mennyiségű sajtot lereszel.* -Esetleg valaki felkeverné a tejfölt? Olyan jó folyósra kéne, hogy keverhető legyen. Fokhagyma pucolás? *Szed elő egy kést és mutatja fel, újabb jelentkezőt várva. Ő maga pedig az olajhoz lépdel és a lángosokat kezdi el sütni, mindenkinek egy jó méreteset.* -No és...ki mit szól az új tanerőhöz? *Rielre céloz persze, jó eséllyel a többség volt nekromágia órán, de arról talán még Ranza is tudhat, hogy a nagyúrnő leadta az óráját, hiszen ez elég lényeges esemény.*

Tárgy: Re: Társalgó - Konyha, étkező Vas. Nov. 14, 2010 4:12 pm

*Léptek és dúdolás hallatszik, mielőtt a kék szoknyás lányka belép a konyhába. Hosszú szöszi haja két copfban van, ahogy a tesójának szokott lenni, sminkje profinak tűnik, a cuccai pedig márkásnak tűnnek. Szóval be is lép, daimonjával együtt, és immár hallani, hogy énekel is, nem csak dúdol, de amint megpillantja a tömeget, kicsit megtorpan, és arcára meglepetés kerül. Majd az el is tűnik, és széles mosoly váltja fel.*
- Sziasztoook! *Nyújta el egy kicsit a köszönés, és végignéz a társaságon. A puma elnyúlik az ajtó mellett, figyeli, hogy a lány mit csinálgat. Ő nem nagyon érzi a durva aurákat, meg hasonlókat, elvégre túl jószívű, és hasonló. Majd Alveryt észrevéve integet neki, mert ugye ő volt az első, akivel találkozott az iskolában. Szóval minden probléma nélkül lépked oda hozzá, és mosolyog neki.*
- Hogy vagy? Rég láttalak! *Majd a többiekhez fordul, és mosolyogva mutatkozik be.* - Ginnie vagyok, Allidonos, és ő Yortk. És Ti? Jéé, mit sütsz? *Kérdezi, és eléggé hadar, de szeme kíváncsian csillog, miközben közelebb lépdel Cecilehez.* - Hmm, jó illata van! *Persze a többieknek is mosolyog, meg minden, és gondolatban egész biztos pontozta is a pasik, szóval csak a szokásos.*

Vendég

- Elárulnád, miért nem tudunk az étkezőben enni, mint a rendes, normális emberek? - Mert ha valamit jól akarsz csinálni, csináld magad. Ez sokszorosan igaz az ételekre. Nem bízok a manókban, magamnak főzök, és kész. Pont. *Válaszol kicsit mogorván a mongúznak, és megigazítja a szemüveget az orrán. A föld felett jár néhány centivel, így még magasabbnak tűnik, bár egyébként sem vészesen alacsony a gyerek. Benyit a konyhába, és kisebb tömegbe ütközik, mire kicsit meglepetten pislog.* - Nocsak. Bonsoir, mesdemoiselles. *Ugyan még nincs annyira vészesen este, de sötét már kellően, így pillanatnyi habozás után ezt a köszönést választja.* - Zavarok netán? *Ha a válasz "nem", akkor beljebb sétál, és körbenéz. Megakad a szeme a csupa rózsaszín lányon, majd a másikon, azon a sötét aurájún... Határozottan éles a kontraszt. Ha tudná, hogy valójában mennyire hasonló az érdeklődési köre a két lánynak... de hát nem tudja. Ő nincs annyira ráállva a halál rezgéseire. Alvery felől egészen érzi őket, de annyira nem profi, hogy feltűnjön, hogy Cecile felől is áramlik az érzés.* - George vagyok, és abból gondolom nekem nem jut, úgyhogy ha megengedik... *Palacsintához áll neki dolgokat elővenni, de ha mégis azt mondják, hogy kap a lángosból, akkor persze leáll... addig viszont ő is éhes, szóval nem ártana valami ehetőt szerezni. A nevét persze franciásan ejti, zsorzs-nak.*

Tárgy: Re: Társalgó - Konyha, étkező Vas. Nov. 14, 2010 3:54 pm

*Az éhsége hajtotta ide, mert szokás szerint éjszaka intézte ügyes bajos dolgait, aztán hajnalban lefeküdt, és mostanság ébredt. Mint amikor a múlt alkalommal Mattel és Hamonnel gyilkolták le a náci tisztet. A pisztolyt persze azóta messzire elhajította, de az emlékét azóta is őrzi annak a fura incidensnek. A tőrt azóta megvizsgálta, szép kis darab, de erősen kételkedik benne, hogy valakit ezzel fog megrohamozni. Nos tehát történetünknél maradva, amikor már a gyomra korgása elnyomta a horkolását, ideje volt felébredni. Emberi külsőt varázsolt magának, és a konyhát célozta meg. Lendületesen benyit, bármi vagy bárki legyen is ott.* Oh... szép... estét, vagy mi van most. *Forgatja a szemét, nem szokása mások előtt zavarba jönni. Köhintésnek álcázza az a feltörő mosolyt, amit Cecile kivált belőle elsőre, amolyan pompomlány utánérzés, de ez csak addig tart, míg meg nem érzi belőle a halál szelét. Egyből komolyra vált, és kezet nyújt.* Nocsak, kolegina? *Nem zavarja, ha ezzel leleplezi esetleg a szőkeséget, Ranzának meg csak bólint* Alvery. Mi készül? *Kérdezi komolyan, és leül az asztalhoz. Rákönyököl a fára, és vöröslően néz rájuk.*

Tárgy: Re: Társalgó - Konyha, étkező Vas. Nov. 14, 2010 3:43 pm

*Egy magas, karcsú, szőke leányzó jelenik meg, úgy néz ki, hogy a szőkék gyülekezete van a konyhában épp. Egy kék köpeny van rajta, hajában egy pillangós csatt, köpenye alól meg néha kivillan a rúnamágiás szütyője, ami egy az egyben a jósnők misztikus rúnás mintáit jeleníti meg. Amúgy tértágított, abban tartja a varázsgömbjét és a rúnamágiás jós dolgokat. Mikor észreveszi a sütni készülő leányzót érdeklődve összevonja a szemöldökét. Nem ismeri, így alapjáraton nem szólna hozzá, ha nem lenne ilyen mérhetetlenül éhes, és nem keltené fel a figyelmét a tészta. Közelebb lép, és kedvesbe hajló semleges hangon köszönti.*
- Üdvözletem, Ranza vagyok. *Köszön ugye kedveskésen, miközben kissé megbillenti a fejét és úgy figyel. Nem akar tolakodó lenni, így csak egy kérdst tesz fel. * - Mi készül?

Tárgy: Re: Társalgó - Konyha, étkező Vas. Nov. 14, 2010 3:37 pm

*Csupa rózsaszín leányzónk érkezik a konyha irányába a labirintus felől. Az utóbbi pár órában odalent bóklászott és nézelődött körül, hiszen még nem ismeri ki magát teljesen az iskolában, és ezt hiányosságot mielőbb szeretné pótolni. Ellenben e közben erősen megéhezett, és mivel az egyik kedvenc étele nem más, mint a lángos, úgy döntött, hogy a még tegnap bekevert tésztát ma alkalmazza is. Remélhetőleg a manók még nem tüntették el a hűtőből a művét, mert akkor tuti, hogy rendesen kiakad. Természetesen mint mindig most is csupa rózsaszínben van, kellemesen kihangsúlyozva finom alkatát, nőies, kellemes külsejét. Szőke haja kiengedve omlik a vállaira, és néhány friss virág is akad a hajában. Igen, nekromanta, de ettől még nem veti meg a természetet, maximum nem az a nagy természetvédő. Végülis a virág a hajban nem is árulkodik erről, hiszen alapvetően kinyírjuk a virágot, ha levágjuk. Mindenesetre a tűzhelyhez sétál, ahol jó nagy adag olajat tesz fel, hogy átforrósodjon, előveszi a tésztát, és nekiáll sajtot reszelni. Egy közeledő manót finoman arrébb rúg, mert épp ki akarná venni a kezéből az edényt, hogy átvegye tőle, de leányzónk nem véletlenül akarja ezt most saját maga intézni. Amit te csinálsz mindig az a tökéletes, másokra bízni hiba, csak elrontják.*

Vendég

*Látva a nagy vigyorgást, ő sem állhat meg egy gyenge mosoly-félét. Mivel érdemelte ő ezt ki?! Nathaly helyében kirugdosta volna magát az ajtón. Na jó, azt talán azért nem, de az biztos, hogy nem maradt volna itt ápolgatni a darabokban heverő lelkét. Nem érdemli meg. Persze, most mindent másképp csinált volna. Nem veszekedett volna egy percet sem...mennyi időt vesztettek! És most...mostmár mindegy. Már minden mindegy. Elmúlt. Kész. Pont. Nem lehet rajta változtatni! Akármennyire is szeretne.
Megrázza a fejét az ajánlatra, miszerint a lány sütne neki valamit. Nem. Minek? Már nem azért eszik, mert élvezné. Csak mert muszáj. Az elé pakolt sütikből viszont elvesz egyet. Már nem igazán éhes... Még megeszik azért párat, félig-meddig udvariasságból. A szendvics ajánlatra is csak fejráz egyet.*
- Nem, köszi... *Sóhajtja mellé. Nincs étvágya. Már nem vágyik másra, mint elmerülni a boldog öntudatlanság tengerében. Bár, ennél még a rémálmok is jobbak lennének! Lassan felemelkedik a székről, már nem fél, hogy összeesik. Meg attól sem, hogy nem talál vissza a szobájába.* - Én most...megyek. Álmos vagyok. *Már beszélni is elfelejtett! Na mindegy, megteszi.* - Szia, jóéjt. *Lép az ajtóhoz, amit ki is nyit, ám még visszafordul, mielőtt kimenne rajta, becsukná maga mögött, és elindulna a szobája felé. Szemében hála és szeretet-féle csillog, ahogy barátnőjére néz. Mert hiába találkoztak csak kétszer, ő annak tekinti. És valószínűleg...örökké hálás lesz. Most viszont csak egy szót szól távozás előtt.*
-Köszönöm.

//...és a játékot is ^^//

Tárgy: Re: Társalgó - Konyha, étkező Vas. Nov. 07, 2010 8:33 pm

*Mosolya szélesebbre húzódik, - hogy már félő, hogy felszakad a szája széle a nagy vigyorgásban- amikor a lány készségesen elfogadja a neki szánt teát és sütit. Egy pillanatra ismét a gondolataiba réved, és csak késve veszi észre, hogy a tányérról az összes apró csokoládés teasütemény elfogyott.*
- Ó, te aztán biztosan farkaséhes lehetsz! Ha gondolod, összeüthetek neked valami finomat! Vagy marad a teasüti?* Kérdezi lelkesen, és már fel is pattan egy egész doboz teasütiért, és egy hatalmas tálért, amibe aztán kérdés nélkül beletölti a tartalmát.*
- Voilá!* Teszi elé a szerény kis sütiket, nem nagy kaja, de reméli ennyivel is hozzájárulhat az éhsége csillapításához. Aggódva, idegesen figyeli, javul-e a szomorú lány helyzete, amikor hasa ismét megkordul.*
- Ó, de hiszen én is éhes vagyok!* Neveti el magát, és pálcája segítségével magához hívja a hűtőben rejtőző szendvicset egy begyűjtővarázslattal. Gyorsan bele is harap és úgy, teli szájjal kérdezi.*
- Te mnem kéhsz?

Vendég

*Ó! Ha csak az lenne! Ha csak őt nem akarná látni! De nem. Yan eltűnt. Szőrén, szálán! És nem tudja senki sem, hogy hova. Senki sem látta október tizenötödike óta. Lil még akkor sem, csak előtte egy nappal. A folyosón sétált, mikor meglátta... az ránézett, majd úgy rohant el, mintha szellemet látott volna. Akkor azzal magyarázta a lány, hogy nem vette észre, elvégre...nagy volt a tömeg. Vagy hogy elfelejtett valamit, és sietnie kellett. Azóta nem látta. A következő héten pedig eltűnt az összes cucca. Azóta a levelekre sem válaszol, sem ő, sem Kamen, sem a családja. Lil pedig csak ténfereg múlt és jövő, álom és ébrenlét, egész és fél, élet és halál között. Merthogy néha úgy érzi magát, mint aki már nem is él. Ilyenkor nincs fájdalom...ilyenkor nincs semmi sem.
A mondatra csak keserűen elneveti magát, kissé rekedt hangon szólal meg.* - Igen. Könyebb... *Majd az asztalra könyököl, fejét a kezeibe temeti. Kezdi úgy érezni, a lehető legjobb ember tört rá... A dícséretféleségre nem mond semmit. Szerinte ő msot minden, csak nem erős. Elvégre, előbb még a konyhapadlón zokogott! Mint egy kisgyerek.
A keserű bánat. Ezekkel a szavakkal le lehetne írni mindennapjait. Mikor felkel, mikor eszik, mikor tanul, mikor edz, mikor alszik, mikor beszél...mindig. Folyton ez. Persze vannak kivételes alkalmak. Mint az a múltkori edzés Janával... Vagy a mai akadálypálya. Apró fénypontok a sűrű, mindent felemésztő sötétségben. Tulajdonképpen ha ezek nem lennének, meg a barátai, talán már nem is élne. Fizikailag még biztosan, de lelkileg...az már más kérdés.
Felnéz, mikor szaktársa teával kínálja, és el is kezdi azt megfőzni. Csak magában mosolyog egyet, miközben a lány neki háttal tüsténkedik. Megható. Mivel érdemelte ő ezt ki?! Hisz alig ismeri. Ráadásul nem is tett semmit érte, amivel kiérdemelhette volna ezt a figyelmességet. Ezt biztosan nem fogja sosem elfelejteni... Őszinte, hálás mosollyal fogadja a teát meg a sütit. Micsoda teljesítmény! Lil mosolyog! Ezt eddig mindösszesen háromszor tette meg azóta, mióta az a dolgo történt. Legalábbis őszintén. Mikor belekortyol a forró teába, akkor jön rá, hogy egész nap nem evett semmit. Szóval, bár a forró teával nem ud sietni, a sütik hamar eltűnnek a tányérról.*

//Fagy.//

Tárgy: Re: Társalgó - Konyha, étkező Szomb. Nov. 06, 2010 9:32 pm

*Meleg, jószívű mosoly tölti el arcát, amikor látja, hogy a lány meg sem próbál ellenkezni, hogy felhúzza és a székre tolja. Amikor pedig beletrombitál a zsebkendőbe egyszerűen nevethetnéke támad a megkönnyebbüléstől. Az igazat megvallva rosszabbra számított, attól félt, hogy a depresszióba süllyedő lány leteremti, vagy ami még rosszabb, észre sem veszi nagy bánatában. Most viszont, hogy még a hangját is hallotta, észreveszi, hogy nagyon erős lányt ismert meg. Ő bezzeg micsoda hisztériát levágott, amikor kiderült, hogy az alig egy hete megismert szerelme valószínűleg nem szereti viszont, és ő csak egy másodlagos volt az igazi, tartós kapcsolata mellett. Bizony, mintha megőrült volna akkor, teljesen kifordult magából. Persze, hogy érti, hogy miről van szó, még úgy is, hogy sose hallott erről a "Yan"ról. Tudja ő, hogy milyen, ha valaki elveszti azt, aki a legközelebb állt hozzá, aki miatt úgy érezte, hogy érdemes élnie. És tudja azt is, hogy milyen az, amikor minden reggele úgy indul, hogy legszívesebben örökre az ágyában maradna és ott halna éhen vagy szomjan, testét pedig csak hetekkel, hónapokkal később találnák meg, mert egyszerűen senkinek sem kell többé.* ~Na de megint elkalandoztam...~ *Gondolja, és ráparancsol magára, hogy legalább most legyen úrrá gondolatain.*
- Ó, igen... a fiúk... Mennyivel könnyebb életünk lenne nélkülük.* Jut eszébe az ironikus gondolat, és ismét mosoly ragyogja be arcát.* - Hidd el, most én tudlak a legjobban megérteni. Nem is olyan rég, talán két hónapja lehetett...* ~Hú, de szalad az idő... ~ én is körülbelül így néztem ki, ugyancsak egy fiúnak köszönhetően... De csodállak, hogy benned van annyi erőd, hogy egyáltalán fel tudtál kelni innen, és, hogy eddig álcázni tudtad bánatod.. Most őszintén, nekem ennyi energiám sem volt akkor... mindet felemésztette a keserű bánat...*Ismét kezd elrévedezni, de szerencsére még időben észre veszi magát.* - Na de térjünk vissza hozzád. Nem hagyhatom, hogy rút könnyek csúfítsák azt az aranyos kis arcodat.* Kacsint rá kedvesen, és feláll a székről, a pulthoz véve az irányt.*
- Na várj egy percet, csinálok neked egy jó erős, forró teát, hátha az segít megnyugodni. És amint láttoooom.. Tökéletes! Van hozzá fincsi angol csokis teasüti is!* Kiált fel vidáman, és már melegíti is a vizet a teához.*- Tudtad, hogy a csoki boldogsághormonokat termel?* Vált csevegő hangnemre, és csak úgy, magának beszél, ha a lány nem válaszolna költői kérdéseire. Egyszerűen megszokta, hogy ha más nem is figyel rá, ő azért elbeszélget magában.* - Na, de készen is van.* Jelenti ki, és a lány elé helyezi a forró, nyugtató italt. Néha eszméletlen gyorsan tud mozogni, csak most eszmélt rá, hogy ennyi idő alatt fel se tudna melegedni a víz a teának...*
- Különös dolog a mágia...* Suttogja elgondolkodva, és ismét visszaül a székre.*

Vendég

*Még az ajtónyílást sem veszi észre...vagy éppen észreveszi, csak nem törődik vele? Meglehet! Elvégre őt már nem érdekli semmi, legalábbis, az előbb még úgy volt. Persze mostmár úgyis mindegy. Még egy ember, akivel meg kell osztania fájdalmát - ha nem is önszántából. Már csak abban reménykedik, hogy nem egy tök idegen jött be, vagy esetleg egy új diák. Szép kis fogadtatás lenne! Itt zokog a hideg kövön...rohanna is haza a szerencsétlen.
Ám végül mégsem így történik, ugyanis egy ismerős hang üti meg a fülét: Nathaly. Egyszer találkozott csak a lánnyal, akkor, amikor még minden rendben volt. Lehet, hogy ha azóta nem történnek ilyesmik, már barátok lennének. Ugyanis Lil nem lenne ilyen antiszociális hangulatban. Most viszont csaknem örül a lánynak. Ha nem talál rá senki..talán reggelig ittmaradt volna. Vagy ki tudja, mit csinált volna. Nem szendvicset, az biztos! Ugyanakkor sajnálja is, hogy így kellett másodszorra találkozniuk, így, hogy ő itt térdel darabokra hullva a padlón. Mikor megérzi a meleg, biztonságot adó kezeket a vállán összerezzen, de nem rázza le magáról. Próbál egyenletesen lélegezni, s abbahagyni a zokogást, ami végül sikerül is nagy nehezen. A poénra még meg is enged magának egy gyenge mosolyt, majd hagyja, hogy felráncigálják egy székre. Magától nem biztos, hogy menne neki. Hogy szomorú? Enyhe kifejezés.*
- S..sajnálom...nem akartam, hogy...hogy bárki... *Hüppögi, majd megrázva a fejét elővesz egy zsepit és beletrombitál.* - Tudod...Yan...nem hiszem, hogy ismerted..eltűnt... *Böki ki végül. Azt, hogy ki lehetett az a Yan, a lány könnyedén kitalálhatja, már csak Liliya állapotából is. Eközben elő is szed még egy zsepit, és próbál magának elfogadható külsőt kölcsönözni, vagy legalábbis olyat, ami kevésbé emlékeztet arra, mintha bepakolták volna a mosogatógép centrifugájába.*