Társalgó - Konyha, étkező

Tárgy: Társalgó - Konyha, étkező Szomb. Okt. 16, 2010 7:57 pm

First topic message reminder :

A Társalgó központi terméből egy kisebb szobába nyílik egy ajtó. Nem túl nagy a hely, de esti nassolásokra, mikor már az Étkezőbe nem szabad menni kimondottan alkalmas.
Ha belépsz szemben magaddal a fal mentén végig egy pult húzódik, sok-sok szekrénnyel, ahol találsz poharakat, tányérokat, sütéshez, főzéshez is összetevőket. Meglepő lehet, de szinte minden fellelhető itt, vélhetően a mágia erejének hála, ha palacsintára vágysz, és liszt kellene biztosan lelsz egy szekrényben. Természetesen láthatod, hogy van itt csap is, kézmosáshoz, mosogatáshoz, bár utóbbi nem szükséges, hiszen a manók, mikor épp nincs itt senki sem rendet tesznek.
Egy kisebb hűtőt is találsz itt, ha valamit készítesz, és marad belőle elteheted, de ha egy szendvicset ennél ahhoz itt leled meg a felvágottat. A mélyhűtőben még különböző ízű fagyik is rejtőznek, nem árt hát jól körülnézni.
Sütőt is láthatsz, ha esetleg bonyolultabb ételt szeretnél készíteni, hisz néha az ember kedvét leli az efféle alkotásban, és nem mindig akarja a manók ételét enni, így akár a hazai ízeket is a kúriába varázsolhatod.
A szobában egyetlen kis asztalka van, maximum ketten férnek el mellette, bár szék több is akad, tehát ha arról van szó leülni le lehet, vagy kivinni az enni, innivalót a központi terembe.
írta Cirelin de Sovalon

Társalgó - Konyha, étkező - Page 37 Kitchen_by_Majoh

Tárgy: Re: Társalgó - Konyha, étkező Szomb. Nov. 06, 2010 8:49 pm

*Már épp venné le a ruháit, hogy bebújjon a jó meleg ágyba a puha takaró alá, amikor egy különös, halk, óvatos hang üti meg a fülét. Most azonban nem a riadt körbetekintés, vagy a felgyorsult szívverés a reakció a feltörekvő félelem miatt, hanem csak egy beletörődött mosoly.* ~ A fenébe, pedig azt hittem kibírom reggelig...~ *Gondolja magában, és már megy is a jó meleg kötött pulóverért és az ütött-kopott tornacsukáért. Valahogy mostanában nem érdekli annyira a külseje, és a divat.. Habár most sincs bőrén pattanás, és a haja is frissen mosott, azért a fürdésről nem feledkezett meg. Csupán a sminket és a makulátlan frizurát hanyagolja, és az öltözködése is inkább mondható lazának, mint nőiesnek és tökéletesnek. Ő azonban így érzi jól magát, csak most találta meg az arany középutat, most talált rá igazán saját magára a szerelmi kalandok és a csalódás óta, pedig milyen régen volt már az.. Alig telik el öt perc, és ő már az étkező ajtaja előtt áll, készen arra, hogy kinyissa azt és elé táruljon a szörnyűséges, szívszaggató látvány.*
- Jaj Istenem!* Suttogja elszoruló torokkal, és tágra nyílt szemekkel. Először nem ismeri fel a földön térdelő, fájdalmasan zokogó szőke lányt, csak amikor végre összeszedi minden lélekerejét, és közelebb lép a szánalmasan kuporgó alakhoz.*
- Lililya!* Szalad ki a száján, amikor végre eljut agyához a felismerés, és meglátja a lányban azt a kedvesen mosolygó diákot, akivel alig pár napja találkozott, és aki borzongva sétára invitálta, mire ő visszautasította azzal a magyarázattal, hogy tanulnia kell. Persze tudja, hogy nem miatta sír, hiszen nem is ismerik még igazán egymást, de mégis...túl lelkiismeretes. Nagyot sóhajtva mellé siet és szótlanul mellé térdel, átkarolva a szomorú lány könnyáztatta vállait, és egy ideig csak csöndben üldögélnek egymás mellett. Mikor Nathaly úgy látja, hogy eleget hagyta szó nélkül a dolgot, végre beszélni kezd a könnyeiben fuldokló lányhoz.*
- Cssss...csss.. Nyugodj meg, nincs semmi baj. Ne itasd az egereket...* Csitítgatja eleinte óvatosan, majd hangosabbra, és határozottabbra fogja a szót.* - No, ne áztasd már el a konyhát a könnyeiddel, mert hamarosan úszni fogunk benne, és most semmi kedvem hozzá, mert hulla vagyok.* Mi tagadást, elég gyenge humor volt ez, de azért Nathaly reméli, hogy legalább egy halvány kis félmosolyt kicsalhat a lányból.*
- Mesélj, mi történt? Mi az oka, hogy ilyen szomorúnak látlak egy ilyen szép napon?* Kérdezi aggódva, majd egy gyors mozdulattal feláll, és magával húzza az erőtlen lányt is egy székhez invitálva, már, hogyha az hagyja.*

Vendég

*Nyílik az ajtó, belép a szőke lány, s lehull az álarc. Az álarccal együtt pedig ő is összetörve borul térdre a földön. Most végre egyedül van. Nem látja senki. Ráadásul ez az egyetlen hely, ami valamelyest emlékezteti azokra az időkre, mikor még minden rendben volt. A kis faluban lévő házukra... a kis folyóra... a sütikre... Azóta minden más lett. Sokkal jobb...aztán rosszabb. Jelenleg rosszabb. Olyan emberekre, olyan társakra talált, akikről remélni sem merte, hogy valaha kapcsolatba kerülhet velük. Aztán jött a háború. Halál. Félelem. És vége lett. Meghalt Gerret. De itt voltak sokan mások. És megint minden rendben volt. Aztán eltűnt az, akit a világon talán a legjobban szeretett. Annyira, hogy azt hitte, ennyire ember még nem volt képes szeretni. S most pedig, szívén egy tátongó lyukkal a hideg kövön térdel, arcán némán folynak keresztül a könnyei, amelyek úgy tűnik, csak nem akarnak elfogyni. De ilyen is kell. Mikor csak ül, és nem tesz semmit annak érdekében, hogy érzelmeit elrejtse mások elől. Különben belülről emésztenék fel. Felemeli fejét, és kék, fájdalommal és kétségbeeséssel teli szemeit a plafonra szegezi. Mintha onnét várna segítséget. Hát várhat!*

Vendég

*Hallgatja a fiú mondatait, és ha nem is érzi úgy, hogy a férfi akkor is meghalt volna, biccent. Kegyes hazugság egy még ártatlan lélek megnyugtatására.*
- Biztos. Ha más nem, akkor Aulus, és a társai végeztek volna vele. Te csak azt tetted amit tenned kellett. Ez így volt helyénvaló. Emiatt ne emészd magad semmiképpen. Ha lett volna választásod, biztos nem ezt teszed. Te jó ember vagy Matt. Jobb mint én... vagy bárki akit ismerek. Tisztább. Te nem tennéd ilyet csak úgy.
* Mondja halkan, ahogy ismét végig simít a fiú arcán, majd amikor az megköszöni a szavakat franciául, csak bólint. * - Ugyan. Semmiség. Egy barátnak bármit. * Mondja halkan. Barátjának titulálja, holott alig ismerik egymást. Hogy miért? Mert Janának mostanság szüksége van még azokra a félig-negyedig ismert emberekre, akik valamilyen szinte mellette állhatnak. *
- Szervusz. Menj, és meséld el neki. * Mondja mosolyogva, majd amikor a fiú távozik, a lány feje kicsit lebiccen, maga elé bámulva. A szemei ismét megtörtek lesznek, mint általánosan. Majd csak piszkálja az ételt. Rosszkedve nincs. Nem is szomorú. Egyszerűen... most ilyenje van. Nincs neki semmi baja az ég világon. Az Lagmaron is látszana.*

Vendég

- Talán elsuttogtam volna, ha van rá időm. De amint lelőttem, a srácok már meg is találták, amit kell, és Aulus küldött minket vissza. *Aztán felpillant, amikor Jana kisöpri a szeméből a hajtincseket, akkor felpillant, szürke szemeit a lány arcára fordítva.* - Tudom, hogy nem tehettem mást. Még ha el is fogjuk, és visszahozzuk, ha egyszer visszament, másodszor is megtette volna, azt meg azért Aulusék se engedhetik meg maguknak, hogy mindig utána zavarjanak vissza ügynököket, vagy éppen random diákokat. Ígyis úgyis meghalt volna, nem? *Kérdezi, majd kihúzza magát, és olyan tipikus half-hearted mosollyal néz Janára.* - Merci. De én most szerintem megyek. Felkeresem Sárát, és elmondom neki mi történt, mielőtt mástól tudja meg, és kapok a fejemre, amiért nem neki meséltem el először. *Sóhajt fel, majd egy utolsó köszönéssel távozik a konyhából, alkarján persze még mindig ott a penge. No lám. Egy inkvizitor és egy nekromanta is el tud beszélgetni egymással normálisan?*

Vendég

- S lám... a szentek is hullajtanak könnyet. Legalább elsuttogtad felette hogy Requiescat in Pace?
* Kérdi a lány mosolyogva. Mintha számára egy élet kioltása semmi lelkiismeret furdalással nem járna. Csak előrehajol, és kisöpri a fiú arcából az előre hullott tincseket.* - Hé...Amit tettél azon nem változtathatsz. Vegyél példát Schwartz magabiztosságáról. Ő sem bánt semmit amit élete során elkövetett. Tegyél te is így. Itt vagyok én... a múlt évben megöltem egy idegen francia lányt, akit uraltak... nem fogok miatta frászt kapni. Vagy a nekromágia órán amikor az Úrnő a falu ellen küldött minket. Matt... túl rövid az élet hogy csak úgy bánkódj ilyesmiken. Nem engedhetjük meg magunknak ezt a luxust. Ezen gondolkodj el. * Mondja mosolyogva, kedvesen, miközben kicsit végigsimít a fiú arcán. * - Ne emészd megad. Amit tettél, a történelem része volt. * Mosolyog a sárcra.*

Vendég

- Hát nem úgy nézett, mint aki megöli magát. Még úgy sem, mint Himmler tette. Valahogy amit láttam belőle azt tudom elképzelni, hogy egyszerűen végigülte a tárgyalását, és hagyta volna, hogy felakasszák. Nem valószínű, hogy bűnbánatot érzett volna... ott van mellette egy tömény feketemágiát sugárzó lény, ha azt kibírja, a gyilkosságokra már utólag se rezzen a szeme se. *Jegyzi meg, majd az ő gyilkosságára terelődik a szó. Pár pillanatig némán néz maga elé, kicsit az arcába lóg a haja... ami amúgy lófarokba van összefogva, lazán, és a rövidebb tincsek azért előre-előrehullanak az arcába.* - A történelem folyását akarta megváltoztatni. Ez mindenképpen olyan cselekedet, ami nem megengedhető. *Mondja kifejezéstelen hangon, hogy önmagát győzködi, vagy tényleg így véli... inkvizitor, de nem érzéketlen.*

Vendég

- Szívroham vitte el. A cellában a kivégzés előtti napon. Állítólag akkor szakadt rá a tettei súlya. Frászt. Szerintem végeztek vele. Mert hogy egy ilyen ember önkezével nem vet véget az életének az halálbiztos. Túl... makacs volt ő ahhoz. Legalábbis leírások és nyilatkozatok alapján. Nem tudom... érdekes története van a csávónak.
* Rázza meg a fejét mosolyogva, majd aztán becsukja a könyvet.* - Na ha a háztetőn ugrálás megy, akkor nincs ott gond. Hóhó... de azt mondod, tegnap volt az első gyilkosságod? Matt... Drága barátom... Hát akkor had gratuláljak én az első gyilkosságod jóvoltából? És... milyen érzés tudni, hogy megöltél valakit aki lehet hogy igazából ártatlan volt? Jóóó persze... ha meg akarta változtatni a történelmet nem lehetett olyan ártatlan...
* Mondja mosolyogva, valóban gratuláló hangszínnel. Nem, ő most nem szemétkedik, vagy hecceli a srácot. Tényleg őszintén gratulál. És akkor már azt meg sem említi, hogy lehet a fazon akit agyonlőtt, egy családot hagyott maga után.*

Vendég

- És mi lett vele? Gondolom ez a pár pozitív vallomás róla nem volt elég enyhítő körülménynek, és kivégezték... vagy nem? *Kérdezi, de hát... Schwartz-al kapcsolatban még mindig a kutyája izgatja legjobban. Bár aki ilyesmiket tesz, hogy ilyen neveket aggatnak rá... fene tudja, talán az a sötét kutya magától ment hozzá, hogy szolgálni akarja. Aztán kicsit kicsavarják a karját, amitől azért kicsit előrehajol, és csak pislog Janára, amíg az vizsgálgatja a pengéjét.* - A leírás szerint sötét lényeket is sebez, sőt, gyengébb démonokat is. *Jegyzi meg, majd végre "visszakapja" a karját, a pengét pedig visszacsúsztatja a helyére, a pulcsit pedig lehúzza, takarva a szerkezetet.* - A háztetőugrálás már megy. Zsarnok pápákat... hát, múltat megváltoztatni akaró barmot már igen, de... *Elhallgat, nem fejezi be. Az első gyilkossága történt meg tegnap, szinte öntudatlanul, reflexből húzta meg a ravaszt. Nem önvédelem volt, esélyt sem adott arra, hogy megadja magát, hogy visszavigyék az időben, nem. Talán fel se fogta mi történt, hiszen a fiú amint belépett, egyből tüzelt, gondolkozás nélkül.*

Vendég

*A fiú nem lelkesedik túl a dologért... ezt azért kicsit sajnálja, mert őt bizony nagyon is fellelkesítené a dolog. Leteszi a könyvet, majd neki kezd végre a reggelijének, ami így... fél tizenkettő magasságában már igen csak illő.*
- Mutasd csak... * Azzal elkapja a fiú alkarját, és egy enyhe aikido gyanús mozdulattal csavarja maga felé. Persze nem esik sem a srác fejre, sem semmi fájdalom. Csak a mozdulat volt elég erőteljesen ilyen jellegű.* - Hmmm hmmm... nem ismerem a rúnák többségét... csak egyet kettőt belőle... *Mondja morogva, majd a fegyvert nézegeti. * - Klassz... komolyan mondom szép. Nagyon tetszik... akkor mostmár te is a háztetőkön fogsz ugrálni, és zsarnok pápákat megölni? * Kérdi halkan, vigyorogva, majd elengedi a srácot, hogy az is tudjon már végre valamit mozogni. Meg hát... kicsit kellemetlen lehetett az a félig kifeszített póz is.*

Vendég

*Csak nézi, hogy Jana visszaköpi a vizet, majd elszáguld, ő pedig addig szép nyugisan feláll, elmossa a csészéjét, majd visszamegy az asztalhoz, felül rá, és tüzetesebben vizsgálni kezdi a csuklópengét, feltolja a pulcsija ujját, és rácsatolja az alkarjára. Tökéletesen illik rá, mintha csak rászabdták volna, dehát ez egy varázstárgytól nem meglepő egyáltalán... az lenne a furcsa, ha nem illene rá. Pláne, hogy név szerint neki szánták. Közben pedig Jana vissza is ér, a könyvvel, ő pedig nyakát nyújtogatva nézi.* - A kutyás fazon. *Vágja rá, amint meglátja a képet. Bár a kutyára koncentrált, azért nem felejti el egykönnyen azt a férfit, akinek egy füttyszavára engedelmeskedett az a sötét dög.* - Érdekes... felettébb érdekes... *Hümmög, majd kinyújtja a karját, a szerkezetet vizsgálva, majd egy kis mozdulat, és a penge kicsusszan a tenyere alatt.* - Ahá. Szóval így. *Jegyzi meg, majd a pengét kezdi el vizsgálni, a rajta lévő rúnákat.*

Vendég

*Épp egy pohár vizet iszik, amikor meghallja, hogy egy bizonyos Adolftól kapták a tárgyakat. Erre mint a rajzfilmekben, úgy köpi ki a vizet a csapba... porlasztva.*
- Ezek szerint... Adolf...is...na neeeee... Dehát... őt megöli Schwartz.... Legalábbis... egy két irat szerint... olvastad te valaha a Nürnbergi tárgyalásokat? Ott is szó esik Schwartzról... azt mondják hogy fiatal kora ellenére... elég sok gaztettet követett el... várj... mindjárt megkeresem... *Mondja, majd a cuccait félbehagyva felrohan a szobájába, majd vissza. Egy könyv van a kezében. Nürnbergi bűnperek, és a vádlottak. Kinyitja egy oldalon, ahol a fiú felismerheti a tegnap látott szőke srácot. * - Schwartz SS-Sturmbannführer. Nem írják, hogy milyen Schwartz... csak így emlegetik... Mint a Brüsszeli mészáros... vagy... várj milyen nevet adtak még neki? Mindjárt keresem... * azzal átfutja az írásokat... * - Áhhh itt van A Fhürer vadászkopója... * Hangzatos név... mi? * Kérdi a sráctól, miközben felé fordítja a könyvet. * - Mindazon által... volt egy két mellette felszólaló túlélő, akik azt mondták, hogy többször látták, hogy egy egy "fajtársuk" védelmére kel a németek ellen. * Mondja a lány miközben bele-bele pillant a könyvbe.

Vendég

*Jana szavaira felsóhajt, előrehajol, és kezeibe temeti az arcát.* - Én ne olvastam volna...? Ember... szerinted Ari kitől nyúlta le a Jó nap ez a halálrát? És szerinted azt elolvasom anélkül, hogy... az alapot ismerném? *Kérdezi, fáradtan felsóhajtva. Persze, hogy rengeteget gondolkozott, amikor újra meg újra lepörgette magában a tegnap délután történteket, akkor rájött még egy két felismerés, bevillanás. Rosen, és ezzel együtt...* - Staufenberggel is találkoztunk. Ő volt az összekötőnk. *Jegyzi még meg, mintegy mellékesen, majd bólint, hogy igen, eszik.* - És a legfurcsább... Hamon talált varázstárgyakat... hármat... mindhármunknak névre szólót, egy bizonyos Adolftól. Az enyém ugye ez. *Simít végig fél kézzel a csuklópengén, majd elkezd vajazni magának egy kenyeret.*

Vendég

- Aulus... Rosen... Matt... nem ismerősek neked ezek a nevek? De most komolyan...
* Kérdi egyre komolyodó, vagy sokkal inkább nyúló arccal, ahogy hallgatja a fiút. - Ember...Te találkoztál a Híres Rosennel... aki a tankönyvekben is benne van... meg minden... Te tényleg nem vágod kiről van szó? Te nem olvastad azt a regényt? Amiben ezek az emberek benne vannak? Öcsém... te találkoztál azokkal az emberekkel akikről könyvet írtak... tudod ez milyen dolog? Na most...most nagyon irigyellek. Fene...
*Morog maga elé, majd csak megrázza a fejét. Lassan feláll, és elindul a kenyerek felé.* - Eszel valamit? * Kérdi, majd előveszi a kenyeret, a vajat, meg egy két dolgot ami még ehető. Ő maga mézet akar enni, így azt vesz elő.*
- Na? * Kérdi egy lassan kiülő mosollyal, hogy eszik e a srác.*

Vendég

*A kérdésekre, hogy eladja-e őket, csak halványan, féloldalasan elmosolyodik.* - Én megtartanám ezeket emlékbe. Hamont keresd meg, ha szerencséd van, akkor az éjjel még nem jutott ki a feketepiacra elpasszolni a saját dolgait.* - Romboló... fene tudja. Amikor visszapillantottam rá, miután bementem, nézett utánam. És tudni akarod az őrnagy nevét, aki bekísért? Rosen. Rosen őrnagy. *Mondja elmerengve, látszólag két, egymással össze nem függő információt mond, majd másról beszél.* - Egy Marcus Aulus nevű férfi küldött minket vissza, azzal, hogy egy erősen szélsőjobboldali figura visszavitt egy iratot a Sasfészekbe, és azt kellett visszaszereznünk, a férfit meg ártalmatlanná tennünk. Tudod mi volt? Egy 2010-es mugli történelemtankönyv. *Felkuncog, bár kicsit szárazon.* - Mekkora galibát okozhat egy egyszerű történelemtankönyv, ha rossz kezekbe kerül... *De azt kihagyja, hogy végülis sikerrel jártak-e... bár egyértelmű. A múlt nem változtott meg.*

Vendég

- Hühm... A Harmadik Birodalomban? Na az szép. Komplett feladattal, vagy... csak úgy? Ki vitt el?
* Kérdi a lány mint ha a szeme kicsit felélénkülne. * - És... dedikált Mein Kampfot? Nem adod el? Nem mondod, hogy van Lugered? Mennyit kérsz érte? A ruha nem lenne jó... mert még csak nem is egy méret... meg Faithre sem lenne jó... dee.... áááá... tök jó.... ez komoly?
* Majd maghallja hogy a srác egy tömény fekete mágiás lényt látott, ami egy kutya volt. A kiscsaj elvigyorodik, majd megszólal. * - Hogyne... Romboló volt. Azok sugároznak fekete mágiát... nem? Vagy... te nem olvastad? * Kérdi vigyorogva. Természetes, hogy csak poénból mondta. Elvégre... azok a lények nem léteznek. Csak írói fantázia. Mi más lenne? * - Hó lehetett... komolyan irigyellek. Bár mehettem volna én is... Mi volt a feladatotoook? Tudom, hogy valami megbízással mentetek le, és nem csak kirándultatok... * Mondja nagy csillogó szemekkel.*

Vendég

*Kortyolgatja az ízesítetlen kávét, és igen, ettől határozottan kezd ébredezni. A következő kérdésekre felsóhajt.* - A Harmadik Birodalomban. *Mondja, majd hagyja, hogy ez Janábal leülepedjen, addig kortyol még egyet, majd utána folytatja.* - Azon belül is a Sasfészekben. Szereztem hitlerjugend-egyenruhát, Fuhrer által deidáklt Mein Kampfot, pisztolyt... meg a végén ezt. Int a fejével a szerkezet felé ismét, majd leül Janával szemben. Leteszi a kiürült csészét, a könyökeire támaszkodik, ujjait összefűzi, úgy néz elgondolkozva maga elé.* - De a legfurcsább... hogy volt ott valami. Az SS-őrnagynál, aki szolgálatban volt ott. Tipikus német, tudod, szőke haj, magas, a nevét se tudom... de nem is ő a lényeg, hanem a kutyája. Olyan tömény feketemágiát én korábban nem érzékeltem, mint ami abból a dögből áradt, pedig bent szoktam lenni Nekromágián... *Gondolkozik, inkább csak magának, egyelőre még nem tud továbblépni azon a lényen. Sokkal inkább ez zargatja a fantáziáját, mint az, hogy megölt egy embert.*

Vendég

*Az hogy Matt akcentus nélkül beszél, csak egy apró szemöldök felszaladás jelzi, de el is tűnik pillanatok alatt.*
- No... és miket sikerült szerezned? Hol jártál? Mit csináltál?
* Kérdi érdeklődő hangon, de nem mosolyogva. Neki korán van még a mosolygáshoz is.* - De igen... a kávéhiány... leginkább. Meg... későn is feküdtem le... *bevillannak neki az este képei... Susan lengén öltözve, ahogy mellé bújik. Erre csak gyorsan megrázza a fejét, mielőtt egy kóbor mentalista véletlenül erre járna. Nem szégyelli a dolgot. Miért tenné? Ő sosem tagadta, hogy akár két kapura is játszana, ha nem lenne más. Leül az asztalhoz, majd a mamuszból kibújva, a lábát Lagmarra teszi, már csak azért is, hogy valami puha és meleg legyen a talpa alatt, meg azért is, hogy a hiéna hátát kezdje el masszírozni így. * - Tehát? Merre jártatok?*

Vendég

*A kávé már csak ilyen, ki tudja, talán minden háborúskodást el lehetne simítani, ha az ellenfelek leülnének kávézni. A csontvázkezeket látva most rajta a szemrezzenés sora, de nem kommentálja. Persze neki is el lett készítve a pecsétgyűrűje, de valahol a fiókok legalján hever, nem, még órákra se viszi magával, egyszerűen nem hajlandó még csak kísérletezni sem a nekromágiával, de hát ez az ő személyes dolga.* - Nem, kösz, most azt hiszem csak feketén iszom. *Mondja, nagyot sóhajtva, elvéve a csészét, közben meg a szerkezetet leteszi a pultra.* - Nem, csak tegnap... zűrös napom volt. *Enyhe kifejezés, fejével pedig a fegyver felé int.* - Ott kaptam ezt is. Meg még pár egyéb dolgot is sikerült szereznem... én megtartottam őket, Alveryt passzolom, hogy mit tett a sajátjaival, Hamon meg... a nagyjukat tutira eladta. *Morog, kicsit megfújva a kávét, majd belekortyol. Fáradtságát, nyúzottságát fémjelzi, hogy akcentus nélkül beszéli a magyart, ami pedig nála szokatlan.* - No, és te miért vagy ilyen nyúzott? Vagy csak kávéhiány?

Vendég

*Belép egy srác. Jana érzi a belőle áradó pozitív energiát, ami az övével olyannyira ellentétes. A szemei megrebbennek egy pillanatra, de látszólag van egy dolog, ami most közös... a Kávé. A Kávé mindent elsöprő teljhatalma, ami megszelídíti a gonosz és jó közötti viszálykodásokat.*
- Helló. Persze... van. És meg is kínállak. * Azzal a kávéhoz sétál, majd megidéz két csontváz kezet. Nem fog a kávé kiöntőjéhez nyúlni amikor az forró, és neki van egy ilyen varázslata, amivel lehet működni. Azzal az egyik csontvázkézzel megfogja a kávékiöntőt, és nagyon óvatosan a csészébe tölti. Amint ez megvan, a varázslatot megtöri, és a csészéért megy, majd oda adja Mattnak.*
- Cukor? Tejszín? * Kérdi halkan, álmatag hangon, aztán ismét megszólal. * - Pont úgy nézel ki ahogy érzem magam. Szarul. Mivan? Macskakosárban kellett aludnod az ágy helyett? *Kérdi. Nincs a hangjában csipkelődés. Ez nála a kora reggeli "hogy vagy" kérdés.* - És...az mi a kezedben?

Vendég

*A tegnapi napja több, mint mozgalmas volt, mégsem bírt aludni igazából sokáig, már órák óta fenn van. Ő is nyúzott fejjel néz mindenfele, de most a kialvatlanságtól. Ama röpke pár órácskában, amit alvással töltött, megint megjelent lelki szemei előtt a sasfészek. A három katonakölyök, akik vagy felkeltek, vagy nem, bár amelyiknek Alvery kitörte a nyakát, az biztos hogy nem. A kutya, a maga sötétségével, a mellette álló tiszt, és a többiek, akik láthatóan nem zavartatták magukat attól a... valamitől, maga a Fuhrer, és az időutazó, aki a szervezetébe került túlzott ólommennyiség miatt szépen elhalálozott... szóval most belép a konyhában, kezében szorítva azt a furcsam csuklójára erősíthető fegyvert, és megtorpan Janát látva. Ő inkvizitor, a lány meg elég erősen nekromanta, de... a tegnapi izéhez képest a lány kisugárzása elenyésző, pláne korán reggel, no meg nyúzottan Mattnek mindenhez van kedve, csak veszekedni nem.* - Reggelt. Ha van esetleg két adag, és megkínálsz vele... *Nem fejezi be, csak sóhajtva a falnak dől, a szerkezetet vizsgálgatva. Persze magyarul szólt Janához, ha már egyszer ismeri a nyelvet.*

Vendég

*"Kora" reggel van, legalábbis Janácskának. Már nincs éppen pizsamában, de nem is a szokott ruházata van rajta. Csak egy kinyúlt kapucnis pulóver, egy foszlott kék farmer, meg egy vérfarkas láb mamusz. Így botorkál ki a konyhába. Lassan feltesz egy kávét főni, majd leül egy székre, és álmatag arccal bámulja a kávéfőzőt. Mintha csak az, hogy figyelné, gyorsabban lefőzné. Lassan kellemes reggeli illat tölti be a helyiséget. A kávé semmivel össze nem téveszthető illataromája járja be a konyhát, míg a kávéfőző nyugtató kaffogással engedi magából a fekete aranyat. Lagmar elnyúlik az egyik szék alatt, és becsukja a szemét, így élvezve a kora reggel idilljét.*

Tárgy: Re: Társalgó - Konyha, étkező Kedd Nov. 02, 2010 9:50 pm

*Csak figyeli a lányt, és az apróbb csókra elmosolyodik, majd, ha Ariana engedi magát, akkor visszahúzza, és egy kicsit hosszabb csókot vált a lánnyal, és csak utána engedi el.* -Nincsenek jó válaszok. Erre a kérdésre főleg nincs jó válasz. *simít végig még a lány arcán, haján, miközben hagyja, had menjen csak nyugodtan. Amikor Ariana távozik, a fiú felsóhajt, beletúr a hajába, és halkan, perzsául szólal meg, miközben felnéz az égre, a plafonra, kinyújtja lábait, keresztbe teszi őket egymáson, kezeit összekulcsolja a tarkója alatt.* -Messze van tőlem a Mindent Látó Szem. Mégis oly közel rézem magamhoz.. Jobb időtöltésed nincs, mint ilyen kérdéseken gondolkoztatni engem? *arcán sejtelmes, sunyi mosoly suhan át, majd felsóhajt, és halkan kuncog egy cseppet, fejcsóválva, majd a tányér tartalmának kiürítése után tér csak vissza saját szobájába.*

Vendég

*Némán figyeli Sebastiant, hagyva időt a gondolkozásra. Sajnálja, hogy ilyeneket kell kérdeznie... De most mégis kénytelen, mert közel vannak ehhez a helyzethez. Mondhatni itt toporog a küszöbön. Az ostoba szónál félredönti a fejét, és valahogy rögtön egy másik szóval párosítja, de nem szól. Aztán a végén elmosolyodik, és puszit nyom Sebastian szájára.* - Jó válasz. *Ha pedig a fiúnak nem tűnt fel a múltkori mosoly hamissága, alighanem nem tűnik fel ez sem. A lány felkel az öléből, nyújtózkodik.* - Mondjuk a börtönig egyébként sem jutnék el... nekem is van apám. *Kacsint Sebastianra.* - Azt hiszem, megyek aludni. Jó éjt. *A búcsúcsók már megvolt mondhatni, így csak a tányért otthagyva kisétál. Teleport, feketeözvegy jobb oldal... és csak ott dől neki a falnak egy sóhajjal, a szemeit behunyva.* ~ Helytartói család... Igen, tudom... Hallottam már tőled elégszer, miféle... Sebastian, én téged nagyon szeretlek, de bele fogok pusztulni, ha a részévé kell majd válnom egyszer... - Belepusztulnál, ha a részévé kellene válnod egyszer. - Én is ezt mondtam. - Korántsem. ~

Tárgy: Re: Társalgó - Konyha, étkező Kedd Nov. 02, 2010 9:32 pm

*Csak mosolyog a lány simítására, szavaira, aztán, mikor áttérnek a komolyabb témára, akkor hatalmasat sóhajt fel, és hátradől a székében. Ehhez nem elég két perc, ezt végig kell gondolnia. Kicsit beletúr baljával a hajába is, majd a nyakában levő medalionon simít végig, miközben a plafont nézi, és gondolkozik. Finoman simít végig a griff fejt mintázó medalionon, végül lepillant a lányra, kissé komorabb, komolyabb tekintettel.* -Nehezet kérdezel tőlem. Egy jó szerelmes erre azt felelné, hogy tűzön-vízen keresztül menne, és mindent megtenne, hogy kiszabadítsa a lányt, akit szeret. Egy jó diplomata azt mondaná, a család, a hírnév, a becsület sokkal fontosabb, sem mint, hogy egy ilyen folt essen rajta, és a lány volt ostoba, hogy ilyesmibe keveredett, ő elhatárolódik ettől. *ismét a plafonra néz, miközben tekintete kissé elréved. Nehéz kérdés, ő melyik csoportba tartozik. Talán mindkettőbe.* -Nem vagyok jó diplomata, de.. *összeráncolja a homlokát. Az efféle, tipikus "de"-k után mindig valami rossz dolog következik.* -Nem feledkezhetek meg a családomról sem. A Helytartói család, nem akármilyen. De téged sem hagynálak a pácban, ebben is teljesen biztos vagyok. Az, hogy kit és milyen mértékben.. *hosszú, mély sóhaj szakad fel mellkasa mélyéről, miközben ránéz a lányra, kissé előrébb dőlve.* -Nagyon szeretlek Ariana. De ez esetben két dolognak kellene megfelelnem. Nagyon nehéz lenne ez a helyzet, és neked is meg kell értened, hogy nem cselekedhetnék vakmerően, és a saját fejem, pontosabban szívem után menve. A börtönig nem jutnál el, azt nem hagynám, de nem tudok minden követ megmozgatni, és ezt neked is meg kell, hogy értsd. Ez egy ilyen család. *simít végig a lány arcán mélyen kavargó, már-már pulzáló szemekkel nézve bele a lány kék szemeibe.*

Vendég

- Jól teszed. *Mondja még mosolyogva, majd a csók után áttér a másik témára.* - Csak a rejtély, amit az újságok rebesgetnek... egy L betűs, szépen csengő családnév... és ugyan, ki mondta, hogy rólam van szó? Elméleti sík. A lány, akit szeretsz. Ez jelenleg én vagyok, de nem a személyem a fontos, inkább... hogy a kedvesed. Érted? *Végigsimít a fiú állán, egész lassan, és a szemébe néz.* - Szóval... Ha mondjuk a szerelmedet elkapnák... Talán még a börtön is felmerülne. Ez egyrészt rád is rossz fényt vetne, mit szólnál ehhez, mennyire érdekelne, mit mondanál a lánynak utána? Na meg persze... kiállnál érte? Mit tennél? Ilyenekre vagyok kíváncsi.