Fogadó

First topic message reminder :

*Toma és Amidala érkeznek meg Nellondba, ezer éve nem jártak erre, és ideje volt már, hogy kimozduljon egy kicsit a négy fal közül. Bár nincs miért csodálkozni, a tündesrác nagyon le van törve. Sőt, ez még talán enyhe kifejezés is. Mindenesetre most jön kiszellőztetni a fejét. Jó ideig sétálgat a negyedek között, gondosan elkerülve a sötét, sikátorokkal teli utcákat. Szokásos tünderuháját öltötte ma is magára, de ez most nem kékben, hanem zöldben és barnában pompázik. Haját kiengedve hagyta, soha nem kötötte össze, így most sem teszi meg. A hosszú, kék tincsekkel csak némán játszadozik a hűvös szellő, de ez egyáltalán nem zavarja* ~Ideje lenne, ha túllépnél rajta és foglalkoznál egy kicsit magaddal is. Nem hiába rángatlak mindenhová, vissza kellene végre térned a valós életbe~ *hallja gondolatban a nőstény tigris szavait, de nem mond rá semmit, nem tud rá mit mondani, így csak némán ballag tovább* - Üljünk be valahová *veti fel az ötletet a daimón, Toma pedig csak bólint és a Fogadó felé veszi az irányt, hiszen ez van a legközelebb hozzájuk, jelen pillanatban. Amikor belép az ajtón körülnéz, de tekintete azon nyomban a tündelányon állapodik meg* ~Ajjaj, mégsem volt túl jó ötlet~ *sóhajt Amidala, de most már nem mehetnek ki, biztosan észrevették már páran* - Szép délutánt! *köszön, majd elindul a lány felé* - Üdvözlöm kisasszony! *hajol meg cseppet a lány előtt* - Hogy telnek a napjai? *na igen, a magázódás, ez most már örökre megmarad, ez is azt a távolságot szimbolizálja, ami kettejük között van. Nem ül le, meg sem kérdezi, hogy leülhet-e, lehet, hogy a tündelány nem is akar társalogni vele* - Üdvözletem Clémence, Savonn! *hajol meg a daimón is, aztán leül társa mellé és onnan figyelget mindenfelé*


Ha belépsz a masszív fa ajtón, jobbra egy nagyobb teret pillantasz meg, 20 kör alakú asztallal.. A bejárattól balra mágikus biliárd asztal, hogy ha kedved tartja játszhass. És egy mágikus flippert is találsz, ami szintén arra vár, hogy játssz vele.
A bejárattal szemben a pult, ahol a fogadós tananyázik. Mögötte üvegszekrény, benne italokat látsz. A pult előtt sorban 10 bárszék, mindegyik előtt egy kis tál, benne sós ropogtatnivalóval.
A pult baloldalán egy ajtót pillantasz meg, a mögött van az iroda, ott találod a főnököt, Björköt.
A pult jobb oldalán, az asztalok mögött egy lépcső húzódik. Odafent szépen megvetett szobákat találsz, hívogatóan egy fárasztó utazás után.
A terem fa burkolású, a barna szín dominál, de az asztalok teteje vörös márványból készült, a székeken bíbor bőrhuzat. A falakon képek lógnak, és fényképek egy-egy nagy játszmáról, ünnepségről. Minden asztalon találsz egy itallapot.
Az ajtó mögött húzódik a házirend, és a tábla az árakról.

Áru:
Alkohol mentes italok:
Jaffa sör, Mézbor, Vajsör: 55 bronz
Alkoholmentes koktélok:
Tengerszemkoktél, Mámoros éjjel, Északi szél : 70 bronz
Bólék:
Keleti egzotikum, Részeg hajnal: 77 bronz
Alkoholos italok alkoholmentes fajtái, koktéltól, (bólétól) függően más ár. 80 bronztól - 3 ezüstig
Alkoholos italok: (csak felnőtteknek):
vérnarancs pálinka, Lángnyelv whisky, Szíverősítő , Paraszt - torok, Igazgyöngy pezsgő + az előbb felsorolt koktélok valamilyen alkoholos kiegészítővel : 86 bronz

Rostos üdítők :
barack, narancs, répa, sütőtök 43 bronz
Teák:
Citromos, barackos, piócás, felhő ízű, napfény ízű: 50 bronz
Rendelhető csemegék:
Medveszem keksz, szivárvány ízű cukorka, búzadara –szelet, édeslekváros-sós bóhócos chips: 62 bronz
Kérhető reggeli :
rántotta + 3féle feltét (kolbász, sonka, lecsó)
Kenyér + vaj, felvágott, vagy méz, vagy lekvár: 1 ezüst
Mindegyikhez jár tea vagy rostos üdítő
Vacsora:
egy tál leves + valamilyen üdítő , vagy kenyér feltéttel. 1 ezüst[/color]

*Talán egy kicsit túlzásba estem azal amit mondtam. Hagyom hogy átöleljen, mert megnyugtat. *~Ki vagy te kölyök?... Majd én megtanítalak hogy maradj életben... Sose halkgass senkire csak a szívedre.~*valamiért eszembe jutnak Angyal szavai. Régen Angyal tartotta bennem a lelket. De nem értettem hogy miért most jutottak eszembe ezek az emlékek. *-Köszönöm Steven nagyon sokat jelentesz nekem. És veled akkarok maradni örökre. Mióta veled találkoztam úgy érzem újra élek.*mondom hallkan mellkasába fúrva aracomat. *

*Hirtelen ara eszmélek hogy szerelmem megszólal majd megérinti az arcom. Halvány mosoly fut át az arcomon majd újult erővel törnek fel könnyeim. *-Tökfilkó! *szólalok meg.*- A frászt hoztad rám. Azt hittem valami komoly baj van én meg teljesen leblokkoltam.*szidtam meg kissé. Most hogy tudom jól van megkönnyebbültem. *-Sajnálom. Lehet egyszerűbb lenne az életed ha nem találkoztunk volna.*nézek komolyan a szemében. Tudó hogy nem tetszik neki amit mondok de igaz. *- Te erősnek és határozottnak látsz de valójábban csak egy gyenge nő vagyok aki semmire nem képes csak a parancsokat kiadni az embereinek.*mondom és becsukom a szemem. *Tudod nem az vagyok akit megismertél.*

//olvad//
-Sajnálom Stev. Sok minden van amit még nem tudsz rólam. De nem akarlak terhelni. *mondom halkan ahogy kitöltöm az italt de hirtelen egy puffanást hallok. Hátra fordulok és meglátom Stevet a földön elterülve. *-STEVEN! Mi a baj? *rohanok oda hozzá, de nincs magánál. *-Stev kérlek. Térj magadhoz. *megemelem kissé felső testét és fejét az őlembe hejezem. *~Vajon mi történt? Talán megsérült és nem vettem észre? ~*fejemben cikáznak a gondolatök és egyre idegesebb vagyok. Észre sem vettem hogy elkezdenek záporozni könnyeim. Annyira ideges vagyok hogy teljesen leblokkolok. Egyik kezemmel sápadt arcát fogom még a mássikkal homlokát és haját simogatom. *-Úgy látszik én mindenkire bajt hoznk. *suttogom halkan és továbbra is kedvesem arcát figyelem.*

-17 éves naív kislány voltam. Angyal bemutatott egy Andrej Gorchakov nevű férfinek. Gyűlölték egymást de egy ügy miatt együtt kellett dolgoznunk. *kezdek bele a mesémbe. Magamelé meredek ahogy visszaemlékezem. *- Lényeg a lényeg hogy beleszerettem. Legalább is én így hittem. Nem tudtam akkor még hogy Andrej egy vámpír és hippnotizált. Kiderült hogy csak azért tart maga mellett hogy Angyalnak akkar ártani. Egy évig a játékszere voltam. És egyszer mikor már rám unt úgy döntött hogy megöl.* mondom el végül neki. A szemét figyelem de nem látok rajta semmit. *~Ezt még nem mondtam neki hogy egy vámpír szeretője voltam. Biztos nehéz lehet elfogadnia.~*gondolkozom ahogy megiszom italom és felkelek hogy töltsek mégegyet. *-Te is kérszmég?*kérdezem ahogy felé fordulok.*

-Hogy mit? Nem is tudom. Nagyon jónak indult. De ez a vámpírbanda olyan dolgokat juttatott eszembe amit jobb lenne elfelejteni. *mondom halkan és bele kortyolnk az italba. Érzem az erős ánizsos ízt majd ahogy kissé végig marja a torkomat, és lassan enyhén elzsibbaszt. Ahogy a múltra gondolok önkéntelenül a nyakamhoz érek. *~Ha akkor hallgatok Angyalra akkor megúsztam volna a dolgot. De én naiv voltam, makacs és azt hittem hogy Andrej is szeret.~*gondolkodom és észre sem veszem hogy végig szántok hosszú körmeimmel nyakamon ahol alig látható sebhelyel vannak.*

-Van ouzo. Elég erős? *kérdezem halvány mosollyal. Az ágy előtt lerúgom a cipőimet, majd a szekrényhez lépve előveszem az italt meg két poharat teszek az asztalra. *-Szerencsére Nanny a házvezetőnőm mindíg gondol rám. Mindíg küld valami italt a jelentések mellé.*mondom ahogy töltök mindkettőnknek az italból. *-Tessék. Remélem izleni fog. *mosolygok ahogy leülök, az egyik fotelba. Megint csak az utcalámpa ad fényt de jó is ez így. Felhúzom a lábaimat és ölemben fogom a poharat.*

*Magához szorít ami most nagyon jol esik. Térdeim még mindíg remegnek kissé. *~Akár hányszor eszembe jutnak a kilenc évvel ezelőtti események kiborulok. Lehet elkéne mondanom neki. Hisz csak annyit tud hogy majdnem megölt egy vámpír. ~*gondolkodom. *- Hát kicsit úgy érzem magam mint akinek elszívták az erejét. *Válaszoló neki. *- Köszönöm Stev, ha te nem vagy nem tudom mi történt volna. *mondom hallkan ahogy haladunk. Inkább a fogadó felé vesszük az irányt. Stevet is megviselték a történtek bár nem mutatja. Én meg lehbtek jó besurranó tolvaj meg bérgyilkos, akkor is csak egy gyenge nő maradok. Aki tehetetlen a vámpírokkal szemben. Végre elérjük a fogadót. Nincs kedvem az emberekhez. Felmegyünk és megállok a szoba ajtóba. *- Kérsz bort? Esetleg valami erősebbet?*kérdezdm ahogy benyitok, és belépünk szobámba.*

*A fürdőben hamar végzek és hajamat csak megfésülöm. Hagyom hogy szabadon omoljon vállaimra és hátamra. Ruhám félpántos és a bokámig ér, de jobb oldalt combközépig fel van hasítva. Nyakamban egy fehérarany láncon egy Tiffani gyémánt függő lóg. Mikor végeztem kijöttem a fürdőből és megálltam az ágy előtt. *- Jobb ha hozzászoksz a harapdáláshoz. Scarlett se lesz kedvesebb. *mondom mosolyogva. Egy kis retikülbe be beleraktam telefonom a pálcám és egy kis 38-as kétlövetű revolvert. *- Kész vagyok ha akarod indulhatunk.*mosolygok rá.*

-Nekem megfelel. Érdekes helynek hangzik. *mondom egy sunyi mosollyal. Tetszett az ötlet mert egy ideje nem történt sok minden. *Nincs bajom a verekedésekkel. Bár szerintem itt nem találok olyat akivel érdemes üzletett, kötni. *Mondom és kibontakozok karjaiból. A ruhásszekrényhez lépve kinyitom az ajtaját és nézelődni kezdek. *Az üzletfeleim kicsit magasabb körbe mozngnak. Bár mindíg érhetnek meglepetések. *mosolygok rá majd kiveszek a szekrényből egy hosszú fekete ruhát. *~Ezt miért is hoztam magammal? Talán mert az Árny macska mégse vonult teljesen vissza?~*gondnolkodom majd feléfordulok. *- Mindjárt jövök, csak átöltözök. *mondom mosolyogva és a fürdő felé veszem az irányt.*

-Igen Scarlett. Egy nagytestű Savannah macska. Egyenlőre a Spanyol rezidencián vigyáznak rá.* mondom és rámosolygok. *-Én is örülök neki. *mondom és nyakaköré fonom karjaimat, mert derekamnál fogva felemel és megpörget. *-Nagyon elemedben vagy. Mit terveztél mára?*kérdezem vidáman.*

*Mosolygok miközben beszél. Kicsit felhúzom az egyik szemöldököm mikor elmondja hogy megetette a növénykémet. *- Scarlett egy kissé neheztelni fog rá akkor. *mondom mosolyogva. És magamban elkébzeltem macskám duzzogását. *- Örülök hogy jól aludtál. *mondom és lábujjhegyre állva megcsókolom. *~Imádom az ezt a férfit. Ha ő nem lenne még mindíg a saját keserűségemben fuldokolnék. ~*gondolkodom és átölelem. *

*Mosolyognom kell azon ahogy elpirul. *~Édes mikor elpirul.~gondolkodom ahogy belép. *Tedd csak le az asztakra. Igen volt már hasonló növényem. * válaszolom és becsukom az ajtót. *- Fogjuk rá hogy tudtam aludni. Valami furcsa álmom volt. Bár nem igazán emlékszem rá.* mondom kicsit elgondolkodva. *- Nem is lényeges. Te hogy aludtál? *kérdezem ahogy átölelem, és felmosolyogtam rá.*