Jégvilág fagyizó, süteményes és édességbolt

First topic message reminder :

A városka fagyizója és cukrászdája. A térhez talán ez a hely esik a legközelebb, és ezt mondhatnánk a legbarátságosabbnak is. Színes felirataival csak úgy hívogatja a vendégeket. Bent szép dekoráció vár mindenkit, kis asztalkák, angdalgó szerelmes pároknak kiváló hely, de kisebb csoportok számára is vannak nagyobb asztalok, ha csak egy finom sütit, vagy fagyit akarnak enni.
Minden megtalálható itt, ami szem-szájnak ingere, a fagylaltok között olyan különlegességek is találhatók, amire az ember még csak gondolni sem mer. A kiszolgálás mindig gyors és zökkenőmentes.
A sütemények közül pár egy kis mágiával is meg van szórva, azért mesés ízkombinációkkal találkozhat a betérő.
Természetesen elvitelre is lehet vásárolni különböző ízű és formájú cukrokat, csokoládékat, mindenfélét, ami csak a vevőnek eszébe jut.

Boltos: Karla Dopdejszton

Termetes, kedves asszonyság, aki az üzletet vezeti. Természetesen nem mindig ő tartózkodik itt és szolgálja ki a vevőket, hiszen ahhoz túl nagy a bolt, azért van jónéhány pincér és pincérnő is, aki besegít. Azonban ő is feltűnik időnként, ilyenkor hamar magára vonja a tekinteteket. A vevőkkel kedves, sorra kérdezi az asztalokat, hogy megfelelő-e a kiszolgálás, vagy az árú. Javasolja újabb és újabb édességeit, amiket nagyrészt saját maga fejleszt ki. Kinézetét tekintve nem mondatnánk nádszál kisasszonynak, korára nézve is már túl van az 50-en, de mindig az magára. Szinte úgy néz ki, mint süteményei, habos-babos ruhában, élénk színekben virít. Mindenkivel kedves, a pincérek is imádják, és ő is a beosztottait. Kellemes főnök, azt meg kell vallani.

írta Cirelin de Sovalon

*Hát igen Alfnak akkor az olvasásról szőtt tervei csak voltak majd máskor arra ugyanis nem számított hogy a fél fagyizó őt fogja bámulni,de nem számít.Tehát a fiú odasétál a lányokhoz Szandrának csak biccent és ennyi nincs kedve külön bemutatkozó beszédet tartani amit tudnia kell róla a lánynak azt már Bella elmondta.Ezután helyet foglal a lányok társaságában.*
- Hát ha már így kérded egy forrócsoki jól jönne. * Mosolyog Bellára.*
- És amúgy hogy vagy régen beszéltünk ? Azt hallottam hogy itt dolgozol vagy talán már össze is futottunk nem emlékszem pontosan régen volt.*Mondja miközben 1 pohár alátéttel kezd el játszani .*

*Még csak most érkeztem az iskolába, jobban mondva a Fogadóba, hiszen nyár vége előtt nem állt szándékomban az iskola közelébe menni, és már is egy furcsa levél köszöntött. Cukorpapíron. Felkeltette az érdeklődésemet annyira, hogy ne egyem meg, szóval mikor ideérek egy szalvétába tekerve tartom a kezemben a bizonyítékot, miszerint valami nyomorék leveleket küldözget. Mert, hogy az aláírásból nem derült ki, hogy mit akar az is biztos. Sétálva jutok el a Fogadótól idáig, sötét szövetnadrág van rajtam, könnyebb csizma, a hátamon íj és tegez, oldalamon összetekerve a karikás ostor, nem azért, mert hadakozásra készülnék, hanem azért, mert mindig így járok. Póló tekintetében egy fehér blúz van rajtam, a derekamon egy kalocsai virágminta kígyózik felfelé, a hajam feltűzve egy kék, szintén ugyan ilyen virágos csattal, hogy ne zavarjon. Mikor meghallom a hangokat és meglátom a furcsa szerzetet, aki előttem fut be a bolthoz. Megszaporázom a lépteimet, majd ahogy odaérek döbbenten mérem végig a boltot.* - Azt hiszem nem teljesen ezt vártam. *Mondom halkan, miután belestem, majd én is besétálok, nem azért jöttem, hogy kívülről nézegessem a kirakatot. A vörös lábnyom ott van egy pár helyen, nos a legközelebbit kiválasztom, leguggolok, megszagolom, majd kesztyűs kézzel belenyúlok és szétdörzsölöm az ujjaim között; vér vagy meggyszósz? Ez itt a kérdés. Figyelem a nyomokat, merre vezetnek, kiegyenesedek a guggolásból és a szalvétás üzenetet kihajtogatom és a pultra teszem.* - Ha nem tévedek téged is ez hozott ide, ugyanolyan, mint az enyém? *Kérdezem azonnal a tárgyra téve, meglengetve az angyal lány előtt a kisimított cukorpapírt. Az angyalság egyértelmű, a sárkányságot még nem szűrtem le. Mikor meghallom egy vörös lány hangját és lelkességét látványosan szemforgatok.* - Hű, de izgalomba hoz egy feldúlt bolt, micsoda varázslat... *Dünnyögöm halkan és inkább visszatérek a terephez és hallgatózok kicsit. Nincs emberfeletti hallásom, csak vándor vagyok és neszekhez szokott, semmi egyéb.*

*A délutánt Nellondban töltöttük. Sétálgattunk és vásárolgattunk, és még a Jégvilágban is ettünk egy kis fagyit. A játszótérről indulunk vissza, hiszen azért nem ártana a kúriában is lenni valamennyit ma, és hát eléggé elfáradtunk. Az egyik padnál viszont Oliver a földön ugrálva trüttyögni kezd.*
- Na, mi van, mi az? *nézek le rá, és egy cukros papírt nyújt felém.*
- Nagyszerű, az én zsebemben us van... *morgom, mire Oliver határozottan szüttyög.*
~Egy cím van ráírva! Ha jól látom, a Jégvilág az, nem?~*ugrik fel a vállamra, fonja farkát a nyakam köré és tartja a szemem elé a papírkát. Érdeklődve veszem át és felcsillan a szemem.*
- Ennek bizony utánajárunk! *jelentem ki vigyorogva. izgatott a hangom és sejtem, hogy Oliver is hamarosan hangos, lelkes trüttyögésben tör ki és nem is kell csalódnom az én lelki társamban.*
~Vajon mi lehet a Jégvilágban? Lehet, hogy ingyen fagyi?~
~Igen, lehet hogy ez valami reklámfogás és csak a kivételes szeműek kapnak ingyen desszertet!~*szedem a lábaimat, majd hamarosan befordulok az utcára, ahol a Jégvilág található. Meglepetten veszem észre, hogy nyitva van az ajtaja, azonban bentről nem sok mozgást látok. Néhány diák társamat pillantom meg az ajtó előtt.*
- Sziasztok! Mi lesz itt? *kérdezem lelkesen és körbenézek, majd beslisszanok az ajtón a "szép szárnyú lány" után.*
~O-ó! Lehet, hogy ez nem reklámfogás. Nézd, lábnyomok!~*szólal meg a fejemben Oliver hangja, majd leugrik a nyakamról és ugrálni kezd az asztalokon, én pedig követem a majmocskát és a lábnyomokat.*

*Amikor sikerül kicsit levakarni magamról Kiliant - mert tudom, hogy a nyomomban jár, még ha nem is teszi nyíltan -, akkor kicsit nyomozgatok. Annyit már megtudtam, hogy a féltestvéremet Aidannak hívják, és valami csajjal kavar. A marha! Egy ember miatt dobta el az örökségét, szállt szembe az apánkkal... teljesen hülye, de komolyan. Bár végülis az ő dolga, így nekem több jut, rá nem kell időt pazarolnia az apánknak, és több marad nekem az esetleges osztogatásnál is, majd ha idősebb leszek. Kaptam ma egy különleges levelet, amit érdemes lehet kivizsgálni, főleg mert halálosan unatkozom. Kell valami elfoglaltság, és jelenleg nem igazán találtam olyasmit, ami lekötné a figyelmemet. Ezt a jövőbeli világmegmentő szerepet igyekszem elpakolni az agyam valami zárt fiókjába, eszem ágában sincs valami nagy hősség válni, az nem az én stílusom. Élénk színű szárnyaimmal még utolsókat csapok, amikor leszállok végül a központi téren, hogy a fagyizó felé induljak. Erősen meglep, amikor másokat is itt találok, azt hittem, hogy csak engem hívtak. Dolgozzak össze vadidegenekkel, alacsonyabb rendűekkel? Felszökik kissé a szemöldököm, amikor körbenézek, hogy megfigyeljem, kik vannak még itt, és mennyire alkalmatlanok arra, hogy bármire is használjam őket. Összehúzom kicsit a szárnyaimat, hogy még véletlenül se érjek hozzá senkihez, aki szintén az ablakhoz lép. Bepillantok, majd a vörös lábnyomok láttán az ajtó felé lépdelek. Kissé nagy bent a pusztítás, bár nem annyira vészes, legalábbis engem nem érdekel, majd összetakarítja a tulaj.* -Jól van kölyök, ne szórakozz, húzzál szépen ki a boltból, mert az aurorok felettébb morcosak lesznek! *Szólok be, aztán be is lépdelek az ajtón. A tenyerem bizsereg, bármelyik pillanatban megtudom idézni az ostort, de egyelőre nem teszem.*

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*Ahogy a diákok este ideérnek, hiszen mindannyian furcsa és különös módon kaptak egy cukorpapírra írt levelet, amiben csak a hely címe, és valami furcsa, groteszk aláírás állt. Aki elég kíváncsi volt, az most megérkezett, és amit lát, az nem mindennapi. A Jégvilág fagyizó ajtaja, bár már elmúlt jócskán a záróra, nyitva van, és a szél játszik vele. Ahogy közelebbről szemlélik, belülről csattanás, törés hangja hallatszódik, mintha valamit levertek volna, és ahogy benéznek, bizony közepesen nagy kár van a boltban. Édességek a földön, kiszórva, a székek-asztalok közül néhány felborogatva, és egy pár helyen furcsa, különös, vörös lábnyom suhan végig.*

//A mese egészségügyi okok miatt lehet, hogy elmarad, estig még kiderül, de nyugodtan írjon aki jönne addig.//

*Ez nem igaz, tényleg van bennünk közös, csak Lucas ezt valamiért nem akarja észrevenni. Pedig pont az a közös a lényünkben, hogy fogékonyak vagyunk a művészetekre, a szépre, és hogy figyeljenek ránk. Ez több, mint külső hasonlóság, de sajnos még ezt sem nagyon értékeli. Felnézek fagyievés közben, és elkapom a pillantását, hogy kényelmetlenül érzi magát miattam. Kétségkívül letámadtam kissé, de olyan kis esetlennek tűnt, nekem kellett volna a végtelenségig várnom, hogy ha tetszem neki, akkor letámad majd egyszer.* Ez a külső máz... amit mondasz, nekem nagyon tetszik benned. *Mormolom végül vontatottan, pedig tudom, hogy rám érti. Talán csak azt látja, amit az ősfrancok rám hagytak, pedig ez nem én vagyok, nem ez a teljes Kittység. Valahogy úgy érzem, többet érdemlek annál, hogy cuki szépfiúk zsinórban koptassanak le. Hitetlekedve ismételem a szavait.* Ez is... randi? De hát én csak üzentem neked, hogy... *Megütközve bámulom az asztalt.* Azt hittem, hogy csak az a randi, amikor... *Csóválom a fejemet, és valahogy azt érzem, hogy felváltva vagyunk zavarban. Ezt valahogyan meg kéne törni, mert így csak viszolyogni fogunk bármitől, ami a másikkal kapcsolatos. A kérdésére már nyíltabban elmosolyodom, és valóban hevesen - amilyennek talán gondol engem - bólogatok is.* Már azt hittem, hogy sosem hívsz fel. *Felállok, és félretéve mindent egy picit talán nyomulós csókot nyomot az ajkára.* Ha nem is látod még, de kellesz nekem. *A kezemet nyújtva felhúzom őt, és kérdőn nézek rá fel, hogy na most merre.*

*Nekem is volt már részem csókban, de sose sikerült túl jól, azaz elég ritkán és általában nem volt folytatás, ami nem csoda, ha elbizonytalanítja az embert egy idő után. Próbálnék én lépni, de hát... nem is tudom, egyelőre még nem éreztem, hogy lenne bennünk közös, a külsőnket leszámítva. Megjönnek a hűsítők én pedig kortyolgatok a jégkásából, ő pedig láthatóan megsértődik. Elhúzom a számat, nem ezt akartam, csak hát... ez olyan fura volt nekem elsőre, és nem értettem, és még igazából most sem értem teljesen. Úgy tesz, mint akinek annyira nem fontos, de látom hogy úgy kezdi enni a fagyit, mintha minimum a ellensége lenne.* -Öhm... én nem úgy gondoltam, mármint, tényleg nagyon csinos vagy és, csak hát... ez olyan külső máz így, vagyis... *Nem tudom, hogy mit mondjak. Láthatóan morcos és ki van akadva, én pedig nem akartam megbántani, vagy lekoptatni, hiszen általában engem szoktak. Kicsit meglepetten pislogok a szavai hallatán.* -De végülis ez is egy... randi. *Bököm ki, mert én valahogy úgy vettem, bár az tény, hogy kissé kényelmetlenül érzem magam, tehát lehet erőltetettnek nevezni simán. Zavartan fixírozom az asztalt, aztán végül felnézek rá.* -Végülis nem mondom, hogy nem, szóval... *Elharapom a mondatot, mert félek, ha azt mondom, hogy ha szeretné, akkor tuti kiakad. Eléggé heves lány, szó se róla.* -Van kedved még megnézni a mozaik ajtót a lakásomban? *Oh, jesszus, ez kb. úgy hangzott, mint amikor egy pasi a régi időkben meg akarta mutatni egy lánynak a bélyeggyűjteményét.*

*Nekem volt már csókban részem, de önbizalom terén én sem vagyok túlságosan eleresztve. Csak arról van szó, hogy valamivel több van nekem, mint Lucasnak, így kénytelen vagyok én cselekedni. A közizlés szerint csinos vagyok, de mint tudjuk az sosem lehet egyetlen szempont, így nem csoda, ha Kyle rám sem hederített. Barátkozni jó voltam neki, meg ápolni a kis lelkét, de állítása szerint nem volt szikra. Pedig nekem olyan kell, aki lángra lobbant, és aki után én is elepedek. Lucas-szal bénázunk, és bátortalanul próbálkozunk, mint egy fiatalka tinipár, de talán pont ettől cuki a dolog. Vagy csak én élem bele magam túlzottan? Elég nagy pofáraesés lenne. Korántsem olyan vagyok, aki egy elismerő pillantásra álszent módon megsértődne. Végre meghozzák a fagyijainkat, aminek ádáz éhséggel esek neki, és úgy látom ő szokás szerint zavarban van, talán leköti a figyelmét az, hogy nyalakodhat.* Figyelj ha nem akarod, akkor semmi gond, csak úgy vettem észre, hogy bejövök. *Megrántom a vállamat, amolyan "már megszoktam" fejjel. Talán egy olyan szirén vagyok, akit mindenki kívülállónak tekint, a szépségem egyben az átkom is. Durcásan kanalazom a fagyimat, pedig nem akartam, hogy kiüljön ez az arcomra.* Nem akarok randizni... mert az erőltetett. Akkor tudjuk, hogy valamit kéne éreznünk, és mindenkinek rossz, ha nem következik be. csak valami... *Nyelek egyet a fagyiból, és felnézek őzgidafejjel.* Valami extrásat akartam velevinni. *Eltolom magamtól, jó pár kanállal megettem, most kicsit pihentetem, mert zsibong a nyelvem a hidegtől.*

*Oh, hát tudok én nagyon is rajongani, csak nem épp azzal az erőteljes "én vagyok itt a macsó" formával, hanem egyszerűen csak csendben és halkan és minden egyes lépéstől halálosan rettegve, hiszen eddig még csak csókban se sokszor volt részem, annak a kevésnek is legalább a fele rosszul sült el... szóval elég kevés önbizalommal rendelkezem. Ha ez lehetséges, akkor még jobban zavarba jövök, amikor láthatóan még élvezi is, hogy nehezen tudom tartani a szemkontaktust. Nekem ez nem megszokott, a legtöbben ezt nem így szokták kezelni, hanem csúnyán néznek, vagy esetleg még el is küldenek a fenébe, hogy milyen tapló vagyok. Na nem mintha gyakran csinálnék ilyesmit... Azért kicsit félek, hogy mit is akar mondani, bár azt mondja, hogy semmi rosszba nem akar vinni, de hát ki tudja.* -Jól van nem is úgy értettem csak... nem tudom. *Bököm ki, amikor még a hajával is elkezd szórakozni pánikszerűen nézek körbe a pincérnőt keresve a szememmel, de csak nem akar feltűnni. Pedig az most egy kicsit mentő helyzet lenne, a hideg jégkása le is hűt, no meg addig tuti, hogy egy kicsit másra figyelnék. Aztán lassan elkezdi kifejteni, hogy mire is gondolt pontosan. Gigit említi, amitől kellőképpen pocsékul kezdem érezni magam, majd jön a felvetés, amitől tuti, hogy félrenyelném a jégkását... e téren jó, hogy nincs itt.* -Hogy... hogy mi? Próba... hogy együtt? *Fogalmam sincs, hogy mit mondjak. Az a helyzet, hogy soha sem volt szerencsém a lányokkal, akik eddig tetszettek vagy lepasszoltak, vagy szóra sem méltattak, vagy eltűntek, sose jött ki túl jól a lépés. Erre itt ez a vörös, aki amúgy rendkívül dögös, és azzal jön, hogy csináljunk úgy, mint egy pár, és majd idővel kialakul, vagy nem.* -Hát én... nem is tudom, szerinted ennek van értelme? Mármint az hogy együtt vagyunk csak kifelé mutatott dolog, nem egyszerűbb rendesen? Randizni, vagy ilyesmi? *Bár persze eddig még a normális megszokott módon történő dolgaim soha sem működtek rendesen... szóval...*

*Belepillantok az ábrándos szép szemekbe, nagyon is örökölte a véla külsőt, és megfűszerezve a démoni vérrel egészen észvesztő lehetne, ha akarna. Nem is zavar, hogy ilyen kis visszafogott, csak tulajdonképpen az a bajom, hogy egy épkézláb fickó nincsen, aki értem rajongana, míg Scarletta nővérkém rövid időn belül már a harmadik-negyedik pasin gondolkozik, akik között talán még tanár is volt, amennyire én tudom. De hát ő közöttünk a jó csaj, és csak az esetlen hugi vagyok. Szeretném Lucast megismerni, mert a babaházas sztorijával is lenyügözött már, imádom az egyedi gondolatokat. Vidáman megrántom a vállamat, amikor végigfuttatja a tekintetét, élvezettel sütkérezem benne, jelezve, hogy nézzen nyugodtan. Tudom én hogy kínzás, de ez kétirányú, ilyenkor mi is megnézhetjük őket, és bár nem tartja magát macsónak, nagyon is szép gyerek külsőleg, tehát viszonzom a nézését. A dekoltázsom tudom, hogy zavarbaejtő, mégsem rejtem el, nézzen csak bátran. Nem jövök zavarba, hogy állandóan lefelé leseget, ilyenkor mindig megvárom, míg felnéz, és csak utána folytatom.* Igazán sajnálom, nem akartalak vele kiakasztani, csak tudod... át kellett gondolnom, hogy tényleg így legyen. *A válaszára csilingelően felnevetek, amire többen is odakapják a fejüket.* Miféle rosszra gondolsz Lucas? Nem vagyok én olyan. *Rázom meg a fejemet, aztán egyik répaszín tincsemet az ajkaim közé kapom, és miközben játszom vele, a végét picit rágcsálni kezdem. Kicsit ideges vagyok, hiába lát engem nagyon szexinek, azért korántsem vagyok olyan lány, aki mindenkit letarol.* Szóval... azt mondtad, hogy elszelelt a lány, akivel együtt voltál, nekem pedig volt egy srác, aki kissé összetörte a szívemet.*Kiköpöm a hajamat, mielőtt megfulladnék a finom szálaktól, a fagyim még sehol nincsen* Hülyén hangzik, ha azt mondom, hogy próbáljuk meg együtt? Na nem gondolok semmi komolyra, és pótléknak sem akarlak, csak amolyan... próbaházasság? *Kérdezem vidoran, aztán gyorsan folytatom is, nehogy félreértse.* Ne szó szerint gondold, magyarázom. *Könyökölök ismét fel.* Lehet, hogy nagyon bután hangzik, de olyan, mintha... együtt lennénk, foghatjuk is egymás kezét, mondhatod, hogy van barátnőd, én pedig a páromnak tekintelek. Elmehetünk ide-oda, és megnézhetjük, hogy jól elvagyunk együtt, vagy sem. *Most már komolyan a szemébe nézek, és rákérdezek.* Mit szólsz?

*Hát, hogy én meg a macsó... az egy nehéz menet lesz. Igazából nem vagyok egy kezdeményező alkat, az a gond, hogy túl sokszor sültem már fel és valahogy a túl dekoratív lányok megijesztenek. Az a nehézségem, hogy hiába adott a külsőm, a belsőm ehhez nem passzol, hiszen inkább egy visszafogott művészlélek, egy alkotó vagyok, aki nagyon elvarázsolt tud lenni, aki listákat írt mindenről... bármiről, aki babaházakat épít és imádja a mozaikot... nem igazán vagyok egy erős akaratú hódító. Úgyhogy nem, sejtelmem sincs róla, hogy bármennyire is kedvel, de az pozitívum, hogy nem látványosan neveti ki a hajam. Tényleg próbáltam kezdeni vele valamit, de ebben a párában erre esélyem sem volt, főleg mert eleve elég göndör tincseim vannak. Azt hiszem ezt az apámtól örököltem, mert az anyám és Ophy haja is egyenes, mint a szög. Megvárom, amíg ő is rendel, a nő pedig távozik, és persze amikor felkönyököl lopva lejjebb siklik a tekintetem, majd erőltetem magam, hogy igenis feljebb nézzek. Ez a nyár komolyan kész gyilkosa a férfi nemnek. Minden elő van pakolva és akkor igyekezz úgy beszélgetni egy lánnyal, hogy tartod a szemkontaktust. Ki a franc találta ki ezt?* -Túléltem, egy idő után már úgy voltam vele, hogy csak vicceltél. *Rántom meg a vállam picit, hiszen nem válaszolt az üzenőfalon sem, tényleg úgy voltam vele, hogy ugratott és kész, nem volt semmi fontos, amit mondani akar. Megrázom a fejem a kérdésre, amitől a hajam még inkább zilálttá válik.* -Nem igazán van tippem megmondom őszintén, konkrétan fogalmam sincs. Remélem, hogy nem valami rosszba akarsz vinni, mert... én nem szoktam újat húzni az aurorokkal. *Ráncolom kicsit a homlokom, hiszen nem vagyok rossz fiú. Árvaházaknak segítek, szegény családoknak adományozok, nem volt még soha gondom a törvénnyel.*

*A gyomorrontásom szerencsére már akkor villámgyorsan elmúlt, mert hogy az volt, és még véletlenül sem voltam terhes. Furcsa is lett volna, hiszen Merilienen kívül senkivel nem osztottam meg az ágyamat, ő pedig eléggé lánynak tűnt. Azt is ki tudtam zárni, hogy valaki elkábított, és úgy tett a magáévá, azért másnap reggel lettek volna nyomai, de ilyen sem volt. Végre meg is érkezik Lucas, aki továbbra is nagyon bátortalanul somolyog. Ha nem is érzi, már akkor felkeltette az érdeklődésemet, csak nem akartam én nyomulni. Mert lányoknál játszom én a pasit, na de hogy az erősebb nemnél is én kezdeményezzek, legyek a macsó, az nem igazán fekszik nekem, ezért buzgón remélem, hogy megerőlteti magát. Elsőként rámosolyogva intek neki, hogy szedje össze a gondolatait, a bátorságát, aztán visszaveszek, legalábbis ami a viselkedést illeti, a ruhámon most nem is tudnék változtatni. Kicsit talán elvonja a mondandómról a tekintetét, de majd összehozzuk valahogyan. A párától felálló haján kissé kuncokon, de csak a tenyerem takarásában, amíg ide nem ér.* Hali! *Leül, addig én is bólintok a nőnek.* Nagy adag csokifagyit, kehelyben, ostyával. *Aztán kegyesen intek, hogy elmehet.* Remélem nem volt gyötrelmes kivárni, hogy mit is szeretnék tőled. Van tipped? *könyökölök az asztalra, lehetőség szerint nem túl kihívóan, és várakozóan figyelem a válaszát. Tényleg kiváncsi vagyok, mert lehet, hogy ha meghallja amit mondani szeretnék, kifut a világból. Bár.. lehet, hogy nálam is dinkább, és belemegy. Lássuk!*

*Azért túlélem, pár napig rágtam magam, hogy mi a fenére is akart célozni a vöröske, hiszen tényleg nem értettem az egészet. Rendkívül furcsán viselkedett, először még ki akarta dobni a taccsot, aztán pedig mégis elkezdett csevegőre váltani, én pedig igazság szerint nehezen tudtam kezelni a helyzetet. Az üzenetén megint csak meglepődtem kicsit, hiszen nem éreztem azt, hogy bármennyire is megfogtam volna, mert hát lássuk be... nagyon mások vagyunk. Maximum, ha azt nézzük, hogy ő nagyon dögös, én meg félig véla vagyok, de ez utóbbi csak egy faji adottság, a jellememben egy cseppet sem tükröződik. Annyi illedelmesség viszont van bennem, hogy ha elhívott, akkor el is menjek, szóval lassacskán elérem a fagyizót. Kicsit megigazítom az ingemet, majd belököm az ajtót. Egyszerű térdig érő farmert viselek, jó vékony darabot, hiszen meleg van, drapp szandit, felül pedig egy kissé gyűröttesebb, szűkített fazonú krémszínű inget, rövid ujjút persze, hiszen elég meleg van, bár talán lassan kicsit majd hűl az idő. Göndör tincseimet még reggel megpróbáltam valamiféle kordában tartani, de esélytelen volt, az eső és a páratartalom miatt még a megszokottnál is jobban kunkorodik a hajam. Egy pillanatra lefagyok, amikor meglátom a leányzót az asztalnál ülve. Innen is látszik, hogy a szoknyája iszonyatosan rövid, és a dekoltázsa... jó ég! Nyelek egyet, úgy csinálok, mintha azért álltam volna meg, hogy megkeressem hol ül, na nem mintha nem másfél méterre lenne tőlem... Aztán hirtelen "észreveszem", felé lépdelek, kihúzom a szemben lévő széket és erőteljesen erőltetem magam, hogy a szemébe nézzek.* -Sz... szia! *Préselek ki egy esetlen köszönést, majd gyorsan az érkező életmentő pincérnőre pillantok.* -Egy jégkását, mondjuk málnásat. *Vágom rá hirtelen, majd Kitty-re pillantok, hogy ő mit kér.*

*Szegény Lucas jól megjárta a szeszélyességemmel, hiszen legutóbb úgy váltunk el, hogy van ötletem, de majd legközelebb megosztom vele. Még az üzenőfalra is utánaírt nyomorult, hogy ez nem volt szép. Hát igaza van, szerető fosszaként a világok talán legszeszélyesebb tipusába tartozom, de nem vagyok rosszindulatú, talán tudom őt kárpótolni. Írtam neki két sort, és elküldtem a szobájáa, hogy a nellondi fagyizóban várom, ha éppen ráér. Most szerencsére nincsen durva kánikula, ezért nem fogok megsülni, ha a várost járom. Egy jóidőre való lenge ruhácskát kapok magamra, az én hazámban nem évszakok voltak, hanem tájegységekre jellemző klíma, Scarlettával északon éltünk, ezért vagyunk mindketten ennyire fehérbőrűek. Nem volt hőség, ám túlzott hideg sem, ezért akkor mentünk napozni, ha olyan kedvünk volt. Mintha az itteni világban egy örök tavaszban éltünk volna. Most tehát egy igen rövid egyberuha van rajtam, ami éppenhogy takarja a fenekem, a miniszoknya szintjén van. A lábaimon pedig indiánokra jellemző mamusz. A hajamba tűztem egy fehér szirmú virágot, aminek a nevét még nem tudom, de szépen mutat vörös tincseim között. A mellem szépen kibuggyan, az izlésesség határáig a ruciból, közüttük egy fémből készült medál ül. Füleimben pedig hatalmas karika csüngők, tehát el vagyok látva mindenféle látványkeltő kiegészítőkkel, nem mintha én magam nem az volnék. Lehuppanok a fagyizóban, és amíg ő nem jön meg, addig csak várok türelmesen, nem is rendelek. Keresztbetett lábbal, jókislány módjára figyelem az ajtót.*

-Örülök a találkozásnak Patrik. Igen új vagyok.*válaszolta és nagyot sóhajtott. Rettenetesen melege volt de nem akarta kimutatni.*
-Te régóta jársz ide? -*kérdezte és figyelt. Sosem hagyott alább a figyelme így most sem.*
-Nagyon meleg van nem tudom hogy bírják ki ezt.-* adta fel és a legyezőért nyúlt.*
//Fagy//

- Én Patrik vagyok.*Kezét nyújtja a lány felé*
-Örülök, hogy megismerhetlek Sophie.*Mondja mosolyogva.*
-Én is a Nezabarba járok, új vagy ugye? Nem láttalak még itt. *Kérdezi és reméli, hogy nem fog mellé, mert tény, hogy régen találkozott valakivel, és már egy jó beszélgetés nagyon hiányzott neki.*
-Kibírhatatlanul meleg van.*Ebbe az egybe utálja a Nyarat.*~Miért nem lehet nyáron huszonöt fok és kész? Miért kell négyezer foknak lennie?~

*Ahogy belép azonnal megszólítják.*
-Szia igen a Nezába járok. Sophie vagyok- válaszolja és egy mozdulattal összecsukta a legyezőjét.*
-Köszönöm.-mondta és leült vele szemben. Mikor az asztalra rakta a legyezőt az nagyott koppant.-És te ki vagy?-kérdezte.*

*Megkapva a fagylaltkelyhet elkezdi enni, majd egy lányra lesz figyelmes aki ismerős neki és szerinte az iskolából. ~Jó sok új diák van.~ Gondolja magában, majd feláll fogja a fagylaltkelyhét és a lányhoz sétál. *
-Szia, te ugye a Nezabarba jársz? *Kérdezi mosolyogva, majd leül egy közeli asztalhoz.*
-Nem ülsz le? Még mindig mosolyog.*

*A városban sétál és figyeli az egyre nagyobb forgalmat. Sajnos az idő előre haladtával az idő is melegszik. A csizmája szárából előhúzott egy legyezőt hogy lehűtse magát. Épp egy fagyizó mellett sétált el és egy hirtelen gondolattól vezérelve bemen.*

*Az unalom mindig megtalálja, mindig és mindenhol, nem tud mit kezdeni magával, nem rég kelt fel és már most nem bír magával, hát ilyet még nem látott a föld. Felül az ágyán és gondolkozik, hogy hova kéne menni.* ~Elég sok helyen régen voltam, de a legrégebben Nellondba voltam, szóval lesétálok oda.~ *Feláll, és a ruhásszekrényéhez sétál, onnan kivesz egy fekete farmert és egy kék pólót, felkapja magára a cuccokat, majd mosolyogva lép ki az ajtón.* ~Nagyon sok embert régen láttam.~*Mosolyogva sétál a folyosókon nem siet el semmit, a folyosókon nincs senki, csend van, csak az ő léptei zavarja meg a csendet. Egy tíz-tizenöt perc múlva leér Nellondba és egyenesen a Jégvilág fagyizóba veszi az irányt. Amikor odaér leül egy asztalhoz és rendel egy Vaníliás-Epres fagylalt kelyhet.*

- Látod, a szellemek bizonyítják. És a szellemek is érezne, amennyire tudom. Még ha nem is úgy, mint mi. *próbál hozzászólni. A lélek szintén valami olyan, aminek a megmagyarázása a mágiában is sok mindent megmagyarázna. *gátlástalanul rákérdez az árnyképre, ám a válasz meglepi. Míg Diana egy csöppet sem jön zavarba -hiszen nem tud - addig Logannek igenis eláll a szava.*
- Köszönöm. De ez ne nyugtalanítson. Sokat jelent nekem a bizalmad. *mondja, mikor kicsit magához tér. Az elmúlt napokban sokszor végiggondolta, vajon szereti-e a lányt és ha igen, hogyan. Próbált az eszére hallgatni, miszerint beleszeretni valakibe, aki nem érez iránta semmit, de szó szerint nagyon veszélyes. Ki szeretné élete következő néhány száz évét összetört szívvel leélni? Ezért hát az előbb említett módszerrel próbálkozik racionálisan gondolkodik és próbál ő sem érezni. Az eredményről még nem tudna beszámolni.*
- A világ egy egész, minden mindennel összefügg.* mosolyog egyetértéssel.* - Ettől függetlenül én a csekély elmémmel nem érem át az egészet. Bár próbálkozom. Azt hiszem te nagyon világosan látod a dolgokat. Örülnék ha segítenél. * Vidáman mosolyog, elégedett magával. Ez a nőszemély egyértelműen felülkerekedik rajta észben, kitartásban, józanságban, de ugyanakkor ő is meg tud talán mutatni neki néhány apró részletet a világából.*
- Örülnék, ha meg tudnám mutatni. Most már eléggé a mélyére ástunk. Talán legközelebb folytatjuk, vagy hazafelé. *pillant az üres tányérokra, majd feláll, hogy fizessen a pultnál. Az ajtóban előre engedi a lányt, majd elindulnak egymás mellett visszafelé.*

Animágus alakja: Házi kaszáspók

-A lélek... nem tudom mit gondoljak róla. A szellem létezése bizonyítja, hogy lélek is létezik, de hogy pontosan a szellem mely alkotóelemét adja, azt nem igazán tudnám meghatározni. Talán a puszta energiát, ami összetartja a szellemet magát. talán attól izzik annyira, hogy gyöngyházszerű fényt bocsát ki magából, holott minden más csak visszaveri a fényeket. Az árnykép pedig... *Szerencséje, hogy nem érez zavart, különben most köpni-nyelni nem tudna, nemhogy értelmes, összefüggő körmondatokban beszélni.* -Amikor még úgy gondoltam, képes vagyok hatalmas megerőltetéssel érezni, úgy gondoltam volna, hogy most is érzek valamit. Az árnykép egy érzés árnyképe volt, de hosszas elemzés után csak egy gondolat maradt meg belőle. A gondolat pedig nem más, mint hogy: te megérdemelnéd, hogy valaki valóságosan szeressen. Valódi féltéssel, létező aggodalommal, önzetlenséggel, odaadással, félelmekkel és vágyakkal. Én pedig nem vagyok képes erre. Egyikre sem. Még csak rosszul sem tudom magam emiatt érezni. *Nem néz félre, és nem is pirul el. Egészen olyan, mintha a "Fagyit evő lány" című szobor lenne, amit nagyon élethűen formáltak meg, és ruhát is aggattak rá. csak mellkasa ütemes mozgásából lehet azt sejteni, hogy még él. A másik témakört sem hagyja persze válasz nélkül, de feszülten figyeli Logan minden reakcióját.*
-Sokszor a filozófia és a biológia egymás közvetlen társtudományai, csak épp ezt sokan nem tudják vagy nem akarják felismerni. Ha elfogadjuk azt az alaptézist, hogy a mágia a világokat alkotó nyers energia szabad és korlátlan formázása, akkor nem is kell benne ténylegesen hinni, mert logikussá és érthetővé válik. Akkor eszközökkel mérhető és irányítható, mint például az elektromosság. csak meg kell találni a "puszta energia" részecskéit, és elnevezni valahogy. Utána már milliónyi kísérletet lehet vele folytatni. Mivel fogod tölteni a fogságod? Ezeknek a kutatásoknak szenteled az idődet? Ha gondolod, én is segítek, amikor épp nincs megbízásom. Az pedig, hogy mi jár a fejemben... nos, te jársz a fejemben. Azon gondolkodom, mikor mire gondolhatsz, mi lehet a véleményed a világról, hogyan értékelheted a körülötted élőket.

- Igazad van, ha eltávolodnék és tudományos szemmel néznék magamra lehet hogy menne. De személy szerint jobb szeretem a filozófiai megközelítéseket. Persze az érzelmek nem az égből jönnek, de nem hiszem, hogy egyszerűen a testünk produkálja őket. Mindenkinek van lelke. Szabad tudnom, milyen árnykép volt? *kíváncsiskodik bele Diana agyába. Megszokta, hogy a lány mindent világosan fogalmaz meg. És egy pár pillanattal később ismét a kuglófnál járnak.*
- Tényleg kész csoda, hogy nem égett ki az agyad. És a mágia... El tudod képzelni, hogy egyszer majd nem kell csak úgy hinnünk benne, hanem meg tudjuk magyarázni mi miért történhet meg? Sokféle iskolába jártam, de a varázslás elméletét sehol nem tanították. Mintha nem lehetne megérteni. És ez bosszant. Viszont legalább már tudom mivel töltöm a sulifogságom maradékát. *ragyog fel a szeme. Beletenyereltek a neki való témába. Vándorfilozófusnak lenni ugyan már kissé lejárt, de talán túléli.*
- s mi jár a fejedben az evés helyett? *kérdezősködik tovább. Nem tud ellenállni a vágynak, hogy megértse ezt a fura kis lényt.*

Animágus alakja: Házi kaszáspók

-Veled nem volt még olyan, hogy egy érzelmedet jól átgondoltad, és miután rájöttél, hogy nem logikus a létezése, eltűnt, mintha sosem lett volna? Az én esetemben ez érthető, hiszen valóban nem éreztem semmit, még ha azt is gondoltam elsőre. Például, amikor a Mesterem meghalt. Azt hittem most tört fel az a bizonyos képzelt a gát, ami elzárta az érzelmeimet, és akkor úgy gondoltam, mélységes fájdalom önt el. Szinte éreztem az érzelem árnyékát. Így visszagondolva, csak becsaptam a saját agyam. De így, ezzel az új tudással már észlelem, ha be akarnám csapni magam. Például, idefelé is azt hittem, hogy egy pillanatra érzek valamiféle árnyképet megfogalmazódni az agyamban. Aztán belegondoltam, kielemeztem, és el is tűnt nyom nélkül. Egészen más az élet, ha pontosan beleássuk magunkat a biológiába. Egymás után tűnnek el a naiv, álomszerű elképzelések, mint például, hogy az érzelmek az égben köttetnek. Az emberek nagyon félnek ezektől a gondolatoktól. Félnek a determináltságtól. Én viszont nem vagyok képes félni, tehát attól sem félek, ami előttem áll. A vizsgálattól sem, a következményektől sem. Az édességek valószínűleg erősen kódolt ösztönök, ezt jól gondolod. Minden hasonló megérne egy külön tanulmányt. A kuglóf... a kuglóf nem az íze miatt más, vagy azért, mert én készítem el. Amikor a kezembe vettem a könyvet, ami több, mint száz kuglóf receptet tartalmazott, még nem is gondoltam, hogy ilyesmi lesz benne. Azt hittem, titkos tudásra bukkantam. használtam egy varázslatot, ami olyan hatású, mintha egyetlen pillanat alatt olvastam volna el az egész könyvet. Egyetlen pillanat alatt száguldott keresztül az agyamon több, mint száz különféle kuglóf, a tojástól s kész, gőzölgő, ízletes süteményig. Olyan, mintha izzó vassal égették volna az agytekervényeimbe. Véglegesen és kivakarhatatlanul ott van a kuglóf, mintha az alapvető ösztöneim részévé vált volna. Most, hogy így belegondolok, csoda, hogy agyam nem adta fel abban a pillanatban a szolgálatot, ahogy ez a mérhetetlen mennyiségű információ átzúgott rajta. Ez a mágia végtelen hatalma. *A süteményre néz, és lassan a szájához emel egy falatot. Végtelen lassúsággal rágja meg.* -Nagyon finom. Koncentrálni nem tudok rá. Egyre más gondolatok jutnak eszembe, amikor az evése koncentrálnék.

- Attól még hogy egy érzelem nem logikus, vagy helyénvaló ott van. El lehet nyomni és ezt gyakran meg is tesszük, de nem biztos, hogy ez megoldás. *mondja kicsit elgondolkodva. Elkapta a filozofikus hangulat, ami gyakran megesik, csak általában magányosan elmélkedik. Nem sokakkal osztja meg mire jut ilyenkor. Megdöbben, mikor a lány felhozza a CT-t és az agyműtétet, bár ma már említették. Ismét végigszáguld agyán a két véglet. Egy boldog Diana ~Milyen gyönyörű lehet mikor nevet.~ és egy halott Diana. Egészen elsápad.*
- Sajnálom a hajódat. De valószínűleg igazad van. Meg kell tudnod ~tudnunk~ mi a baja az agyadnak. Az édességgel kapcsolatban pedig csak egy ősi ösztönödnek engedelmeskedsz. Nem igazi érzés, és mivel tudatosítod miért kell a szervezetednek tényleg nem mondhatjuk hogy kívánod, vagy szereted. A kuglófot még mindig nem értem. Bár tény, hogy isteni, de miért pont az? Ha mást is elkezdenél sütni azzal is így járnál? *veti fel újabb kísérlet ötletét, ami jóval kellemesebb, mint egy agyműtét. Közben figyeli a lányt.* - Nem ízlik? *kérdezi aggódva. Barna szemeit nagyra nyitja és egy pár pillanatig tényleg csak néz. Nem gondol semmire, csak elmerül a látványban.*

Animágus alakja: Házi kaszáspók

*Figyelmesen hallgatja Logan kifejtését önmagáról, miközben szorgalmasan dobálja különféle irányba a pogácsa darabkákat. A gyakorlat lényege egyszerű. Vennek meg kell tenulnia minél gyorsabban elkapni dolgokat, hogy később ne engedjen összetörni például egy fontos üvegcsét, ami kiesett a gazdája kezéből. A reakcióidejét fejleszti ez a kis játék, emellett élvezetesebbé is teszi az étkezést. A pici kutyus így nagyon vidám elvan, emellett szerencsére ki is meríti magát. A második pogácsa félénél már eléggé liheg, és nyüsszögve trappol a tejhez, hogy szaporán lefetyeljen belőle. Végül lerogy mellé, és fejét a mancsaira ejti. Nem sír, hogy fáradt, erről az első pár napban leszokott, ahogy arról is, hogy gazdáját "tárgyalás" közben zavarja. Egy fegyelmezett auror-kutya ilyesmit nem tehet.*
-Akkor is összezavarhatónak érzed, ha épp komolyan elgondolkodsz rajta? Elméletileg, ha szétcincálod valamely gondolatodat vagy érzelmedet, pontosan meg tudod ítélni, hogy logikus és helyén való e vagy sem. Így tudod megkerülni az érzelmeid általi összezavarodottságot. *A kémiára gondolva csak ingatja a fejét.* -Ez nem ilyen egyszerű. Nem tudom pontosan mi a baj az agyammal. Ha nem kap vért az az agyterület, vagy visszafejlődött maga a szerv, akkor a kémiai folyamatok sem tudnak beindulni, hiszen azok a hormonok nem termelődnek, amik ilyesfajta reakciókra tudnának lépni. Legalábbis azt hiszem ez lehet probléma. Sajnos nem tudom, amíg meg nem látom a CT eredményét. Tudod... sokat gondolkodtam, és arra jutottam, hogy eladom a hajómat. Legalább a vizsgálatot megcsináltatom, hogy lássam mekkora a probléma és hogyan lehetne kezelni. Ha túl veszélyes, még mindig mondhatok nemet a műtétre. Az édes dolgokat pedig nem kívánom. Nem tudom kívánni. Egyszerűen azért fogyasztom emelt mennyiségben, mert a nagy mennyiségű, különböző cukroktól sokkal gyorsabban jár az agyam. Ez persze szintén elég veszélyes, mert a megnövelt vércukorszint vérzékennyé tsz, ezt már tapasztaltam. Híg lesz tőle a vérem, és megállíthatatlanul folyik. Ez viszont még mindig az ideálisabb, sőt néha szükséges, különben agyvérzést kapnék. A kuglóf érdekes témakör, további vizsgálatra lenne szükségem, de azt hiszem, az a könyv egyszerűen függővé tett.
*Villájával apró kockákra vágja a süteményt, de csak bökdösi a darabkákat. Valahogy dekoncentráltnak érzi magát, pedig nincs rá különösebb oka. Tekintete néha cikázik a kitűző és Logan között, de nem tudja mit gondoljon.*