Jégvilág fagyizó, süteményes és édességbolt

First topic message reminder :

A városka fagyizója és cukrászdája. A térhez talán ez a hely esik a legközelebb, és ezt mondhatnánk a legbarátságosabbnak is. Színes felirataival csak úgy hívogatja a vendégeket. Bent szép dekoráció vár mindenkit, kis asztalkák, angdalgó szerelmes pároknak kiváló hely, de kisebb csoportok számára is vannak nagyobb asztalok, ha csak egy finom sütit, vagy fagyit akarnak enni.
Minden megtalálható itt, ami szem-szájnak ingere, a fagylaltok között olyan különlegességek is találhatók, amire az ember még csak gondolni sem mer. A kiszolgálás mindig gyors és zökkenőmentes.
A sütemények közül pár egy kis mágiával is meg van szórva, azért mesés ízkombinációkkal találkozhat a betérő.
Természetesen elvitelre is lehet vásárolni különböző ízű és formájú cukrokat, csokoládékat, mindenfélét, ami csak a vevőnek eszébe jut.

Boltos: Karla Dopdejszton

Termetes, kedves asszonyság, aki az üzletet vezeti. Természetesen nem mindig ő tartózkodik itt és szolgálja ki a vevőket, hiszen ahhoz túl nagy a bolt, azért van jónéhány pincér és pincérnő is, aki besegít. Azonban ő is feltűnik időnként, ilyenkor hamar magára vonja a tekinteteket. A vevőkkel kedves, sorra kérdezi az asztalokat, hogy megfelelő-e a kiszolgálás, vagy az árú. Javasolja újabb és újabb édességeit, amiket nagyrészt saját maga fejleszt ki. Kinézetét tekintve nem mondatnánk nádszál kisasszonynak, korára nézve is már túl van az 50-en, de mindig az magára. Szinte úgy néz ki, mint süteményei, habos-babos ruhában, élénk színekben virít. Mindenkivel kedves, a pincérek is imádják, és ő is a beosztottait. Kellemes főnök, azt meg kell vallani.

írta Cirelin de Sovalon

*Hát igen Alfnak akkor az olvasásról szőtt tervei csak voltak majd máskor arra ugyanis nem számított hogy a fél fagyizó őt fogja bámulni,de nem számít.Tehát a fiú odasétál a lányokhoz Szandrának csak biccent és ennyi nincs kedve külön bemutatkozó beszédet tartani amit tudnia kell róla a lánynak azt már Bella elmondta.Ezután helyet foglal a lányok társaságában.*
- Hát ha már így kérded egy forrócsoki jól jönne. * Mosolyog Bellára.*
- És amúgy hogy vagy régen beszéltünk ? Azt hallottam hogy itt dolgozol vagy talán már össze is futottunk nem emlékszem pontosan régen volt.*Mondja miközben 1 pohár alátéttel kezd el játszani .*

*Regina tehát helyet foglal az asztalnál és fogyasztani kezdi a jégkásáját, közben hallgatja a lányt. Az édesség nagyon ízlik neki, de ez nem meglepő, hiszen ez a kedvence.* - Samantha? Ó nagyon szép neved van. Így hívják az egyik húgomat is. *Mondja kedvesen.* ~Micsoda véletlen.~ *Teszi hozzá gondolatban halkan kuncogva. Eközben a lány kérdez valamit, amire próbál valami érthetőt összedobni.* - Nem igazán tudom, pár hónapja. És te mióta vagy a Nezabarban diák? *Kérdez is, mert valóban kíváncsi mióta diák a beszélgetőtársa, mert még sohasem látta. Miközben beszél néha el-el néz az ajtó felé, hátha bejönne rajta a tegnapi nap egy-két vicces szereplője. De nem jön, ami Reginát egy kis szomorúsággal tölti el, mert ezért jött ide. Mindenesetre ezt a bús hangulatot igyekszik kiverni a fejéből, hogy a teljes figyelmét a Radoslava leányzónak tudja szentelni.* - És mi járatban vagy erre, mármint itt a jégvilágban? Szeretsz itt lenni? *Tudakolja, mert látszik Samien, hogy szívesen beszélget, ugyanis kedves lánynak tűnik. Miközben a lány válaszára vár tovább eszi a kását.*

*Samie magányosan ül az asztalnál és fagyizik, amikor egy szimpatikus leányzó lép oda hozzá. Rögtön be is mutatkozik neki. Sam mosolyogva pillant fel rá és barátságosan köszönti őt.*
-Szia, persze foglalj helyet. *mondja mosolyogva és viszonozza a bemutatkozást.*
- Én Samantha vagyok. Nezabaros diák, eramir szakon. *teszi hozzá, hogy valamelyest todja hova tartozik. Mikor meghallja, hogy gyakornok elgondolkozik, hogy mit is takar az, de nem ad hangot gondolatainak, mert nem akar butának tűnni.*
-Mióta vagy gyakornok? *kérdezi kíváncsian, közben ízlelgeti a finom fagylaltot.*

*Regina jött be a fagyizó ajtaján kissé mosolyogva. Eszébe jutottak a tegnapi nap eseményei, amin már később a hálójában jókat nevetett. Megélni, már nem volt olyan vicces. Igazából pont ezért tért be pont ide, úgy gondolta, hogy most hátulról fogja szemlélni az eseményeket és közben magában kacag. Feltéve ha megint izgalmas történések fognak bekövetkezni.* - Üdv. Egy jégkását kérek. *Mondja az eladónak mikor a pulthoz ér. Aki gyorsan el is készíti, bizonyára gyakorlott. Mikor fizetésre kerül sor Regina mélyen beletúr a táskájába a pénztálcáját keresve, természetesen a legalján van, mint mindig. Mivel lassan halad a mellette lévő leányzó mérgesen toppant egyet, ezért Reg belehúz és végre megtalálja a keresett tárgyat. Kifizeti a jégkását és körbenéz, hátha láthat ismerőst. De sajnos nem, ugyan van itt egy-két diák kinézetű egyén. Észrevesz azonban egy szimpatikus leányzót, ezért felé veszi az irányt.* - Helló, leülhetek? *Köszön miután odaér, egy mosoly kíséretében.* - Én Regina vagyok, nezabaros gyakornok. Ugye te is diák vagy igaz? *Mutatkozik be, most szerencsére nem felejtette el, pedig sokszor szokta. Egyébként egy lila póló, egy rövid szoknya és egy kényelmes cipő van rajta, hiszen az idő most is nagyon jó.*

*Samantha a tegnapi nap elutazott és tett egy rövidke látogatást a nagymamájánál. ~Jó volt már látni a mamikát~ *gondolja mosolyogva és szeretetteljesen. Rengeteget beszélgettek és Samie is szinte kicserélődött. Elszállt minden gondja-baja, és megkönnyebbülhetett, hogy kibeszélhette magát. Hajnalban ért vissza a szobájában. Aludt egy keveset és eldöntötte, hogy a délelőtt fennmaradó részét Nellondban tölti. Mivel kellemes az idő egy farmerszoknyát vesz fel egy neon rózsaszín pólóval, ami tökéletesen kiemeli napbarnított bőrét. Lábaira egy fehér sarut vesz fel, haját pedig megszokottan göndören viseli. Jókedvvel indul el. Nellondba érve lassít a tempóján és nézelődik. Megnézi az összes kirakatot és nemsokára elér egyik kedvenc helyére. A jégvilágba. Belép és rögtön a pulthoz sétál. Rendel egy nagy adag fagylaltot kehelyben, a kedvenceiből válogatja össze, majd leül az egyik üres asztalhoz és elkezdi kanalazni a hűsítő desszertet.*

*Miközben Ophelia beszél, ő kiviszi a löttyét. Mikor újra helyet foglal a társaságban, elcsípi úrihölgy utolsó szavait.* - Egy csomó diáknak van állatja itt a Nezabarban, szóval ez szerintem nem jelent gondot. Ugye Lincoln? *Fűzi a témához hozzá a véleményét.* - Viszont egy valamit nem értek, miért akarsz állatot ha felőled a fűvet is megeheti. Most akkor szereted vagy nem? Én ezt egyáltalán nem értem. *Fordul a fiú felé, de közben rápillant az egyik vendég órájára és rádöbben, hogy lassan már kéne menni.* - Mindenesetre én most megyek, sziasztok! *Áll fel a székről, vállára kapja a táskáját és gyorsan kiszalad az ajtón. Érdekes volt itt lenni, mert több olyan személy megfordult itt, akinek igen különleges személyisége van. Kalapácsos nő, úrihölgy, szeret-nem szeret kutyás fiú és még sokan mások. Regina úgy érezte, hogy az ő semleges természete nem fog nagy benyomást tenni az emberekre, ezt kicsit sajnálta.*

//Köszönöm a játékot, érdekes és nagyon jó volt. Remélem játszunk még majd.//

-Regina nagyon jól mondja, de komolyan gondolod, hogy főzöl neki?
*Otthon rengeteg állat van. Auror apja szeret hasznos társakat kiképezni, de Ophy egyáltalán nem rajong értük. mit nem rajong, egyenesen gyűlöli őket, mert gyenge, mihaszna lények. Egyetlen roppantással el tudná törni a kis bundás korcs nyakát, még a pálcájára sem lenne szüksége. Visszafogja magát, inkább a gyilkos finomság felé fordul, és nem kevés óvatossággal folytatja a jégkása nevű fantasztikummal. Csillog-villog a szeme, annyira beleéli magát a fantasztikus, hűvös íztengerbe. Óvatosabb, ezért több fájdalom nem is érkezik. pár korty után kifejti, mire is gondolt kérdésével.*
-Mármint... Én úgy tudom, a kutyáknak lehet venni kaját. Tudod, boltban. Meg minek főznél neki? A Nezabarban van elég kaja mindenkinek, nem? És hol fogod tartani? Minden hajnalban és késő este, és órák között leviszed majd wc-zni?
*el sem tudja képzelni, hogy valaki, aki ráadásul nem is tündefajzat, egy ilyen kis dögre vesztegetné az idejét.*
-A családnak sok állata van, de nekem nem jutott rá időm a sok tanulás mellett.

* Már várta, hogy vajon melyik irányból repül majd a kezébe az állat. Még röptében sikerült érte nyúlnia, s az eb csak nyekkent egyet. Aztán elhangzik a köszönet,mivel "megmentette" az életét. Linc csak pislog, a kezében lévő kutya úgyszintén.* - Hát öö, igazán semmiség, igazából az eladónő intézkedett. * Szerénykedik, majd lassú, bizonytalan léptekkel foglal helyet ő is az asztalnál, amikor helyjel kínálják.* - Édességet? * Fogalma sem volt arról, hogy mivel etesse majd a kutyát, ha hazaviszi, már pedig elhatározta, hogy hazaviszi. A kis lénynek az apró kék gombszemeivel sikerült kicsalogatnia a fiúból a felelősség érzetet, amit idáig önző mód csak maga iránt érzett. Fogalma sincs arról, hogy mivel etesse majd otthon.* - Nem, nem hiszem, hogy olyat ehetne. * Esik látványos gondolkodóba.* - Majd főzök neki valamit. * Mondja miközben ében fejét vakargatja. Egész jól forgatja a kezében a fakanalat, talán még kezdő szakácsnak is elmehetne, bár ezen még soha nem gondolkozott. De rákényszerült, hogy alkosson valamit, hiszen hamar egyedül találta magát a nagyvilágban. Kissé feszélyezve érezte magát ebben az aranyos kis cuki habos babos cukrászdában. Jobb kedveli a sötétebb helyeket. Még a füstös Nedaviai pub is elmegy, de ez a hely túl "aranyos" az ő magába fordult lelki világának. Regina fagyija közben egy színes amőbává mutálódott, nem csoda, ha a leányzó undorodva néz rá.* - Hűűűűhh, nem néz ki valami prímán. * Linc ugyan nem tudta, hogy nem ehet édességet, egyszerűen csak nem adott volna neki, de Regina felnyitja a szemét, hogy nem is szabad.* - Értem, hát tőlem akár a füvet is megeheti.. * Mondja, mintha nem is érdekelné egy csöppet sem.* - Nektek van valamilyen állatotok? * Kérdi. Nem is tudja, hogy el tudna e tartani egy állatot, néha nagyon szűkösen jön ki a napi betevő. De csak mert nem tud hatalmas örökségéről. Egy napon majd arra is fény fog derülni.*

*A fiú egy pohár vizet rendel Opheliának, ami hatásosnak bizonyul. Közben be is mutatkozik. Regina visszaül a helyére, is undorodva néz a fagyijára. Ami addigra már egy rossz turmixnak is rossz. Asztaltársának végül enyhülnek a fájdalmai, ezért egy kicsit megkésve válaszol a kérdésre. Amire Regina csak helyeslően bólint egyet. Ophelia az asztalhoz hívja Lincolnt. És kedvesen beszél vele, meg a kutyusáról. Ezt Reg egy kicsit furcsának találja, hiszen az előbb jól belerúgott a szerencsétlen állatba.* - Elvileg azért nem ehetnek édességet, mert megfájdulhat tőle a gyomruk. *Szól hozzá a bájcsevelyhez.*

-Hideeeeg.
*Visítja sziszegve. Magas, vékony, hátborzongató hangja még a virgonc kiskutyát is megdermeszti, ezzel jó célpontot adva Ophy lendülő lábának. Nem túl nőies mozdulattal állítja röppályára a kiskutyust. A langyos víz valamelyest enyhíti az iszonyatos fájdalmat. Nagyokat lélegzik a levegőből, sietve próbálja visszaállítani szétzüllött önkontrollját, s csak nagy nehézségek árán fojtja vissza feltörni vágyó átkokat, amikkel "megosztaná" fájdalmát a körülötte lévők között. ~Ophy légy észnél!! Gondolj a pénzre! SOK pénzre!!~ Végül lenyugszik, és hálás pillantással néz a srácra.*
-Megint megmentetted az életem. te egy igazi hős vagy!
*A gyomra is forog az ilyen szavaktól, de állítólag ezzel le lehet nyűgözni az embereket. A szerszámos lány lelép, a fagyis lány pedig belevész a tömegbe. Beletörődik, hogy ma sem fog vér folyni, de emlékezteti is magát, hogy a jó "szarkeveréshez" idő kell. Türelmes alkat, ha arról van szó, hogy a végén árthat valakinek. A lányhoz fordul.*
-Igen. Elég furcsa, hogy egyesek csak balhézni tudnak, ahelyett, hogy ide ülnének, és jót mulatnánk együtt. Gyere Lincoln, ülj le te is. Talán még a kutyusodnak is jut itt pár finom falat, bár én úgy hallottam a kutyák nem ehetnek édeset. Ez igaz?

* Hát a tiarás kisasszonynak csalódnia kellett, mert a kiskutya olyan. Egy állat mindenhol búvóhelyet keres, mindenhová bemászik,és mindent.... lepisil..Szóval a barna golyó, egyenest Ophelia arany szoknyája alá sprintel, hiszen az tűnik a legmegfelelőbb búvóhelynek. Lincoln kezéből kiugrott és becélozta a bálkirálynőt.* - Oh.. Grullo fottiti. * Káromkodott olaszul, szem forgatva. Elhamarkodta a dolgot és talán nem kellett volna a sajátjának nevezni a talált kutyát. De hát késő bánat eb gondolat.* - Igazából, nem is az enyém, most találtam amikor a padon ücsörögtem és a .... * Nem fejezte be a mondatát, mert észrevette a szőke szenvedését.* - Mi a problemo? Egy pohár víz esetleg? * Kérdi és máris int az eladó csajszinak, aki rögtön vette a lapot és gyorsan letette az asztalra a kért vizet. Nem a legjobb az időzítés, Ophelia látszólag nagyon szenved a hideg édességtől, a kehely tartalmán is látszik, hogy túlszámított magán, ennek tetejére még a neveletlen eb is tiltott részekre vándorol, s Linc már hiába is tagadná, hogy nem az övé. A szerszámos csajszi elég érdekes és feltűnő jelenség, azonban hamar távozóra fogta a dolgot, úgyhogy nem lett elkalapálva. A gondolat mondjuk mulatságos az ében fiú számára, de most inkább a gazdag csajszi lenyugtatásán fáradozik. Ma nem dolgozik, de most még is úgy érzi. Regina nevét már megtudta, mivel az előbb bemutatkozott, és kérdezte tőle, hogy mi a problémája a bálkirálynőnek. Kérdőn megrázta a fejét.* - Nem tudom Signorina, minden esetre el kell ismernem, ilyen magas hangú sikolyt még soha nem hallottam. ~ valóságos dobhártya lüktető~ * Várta, hogy vajon mikor lesz kirugdosva a hatalmas vörös harang alól az ebadta dög.* - Oh mily udvariatlan vagyok.. Lincolc vagyok, Lincoln Lawrence, de inkább csak Rensz, ha kérhetem.

*Miközben Lincoln megszerzi a kutyusát. Regina mosolyogva nézi, aranyos kis jószág. Ekkor azonban a fura öltözetű leányzó leül az asztalához és meg is szólítja. ~Ophelia, milyen találó. Illik hozzá, olyan úri név.~ *Elemzi magában a nevet helyeslően.* - Az enyém Regina és igen, én is oda járok. De most vagyunk itt egy páran nezabarosok. *Válaszol a zűrzavar közepén. Ugyanis egy furcsa nő jön be a fagyizóba, kalapáccsal meg mindenféle ilyesmivel. Abban meg is botlik egy újabb lány. És miközben ő kérdőre vonja a nőt, ő kutyás sráccal kiabál. Regina ugyan már többször megfordult itt, de ennyien még sose voltak itt, még ilyenkor szünetben is.* - Nagy bonyodalom van itt, igaz? *Kérdi Opheliától egy lehelletnyivel hangosabban, hogy meg is hallja beszélgetőtársa. Azonban válasz helyett csak egy sikolyt, a lány elejti a kanalát és a fejét fogja. Regina erre most végképp nem számított.* ~Vajon mi történt vele?~ *Kérdi önmagától, de nem talál rá választ. Szóval felpattan és a kutyás fiú felé veszi az irányt.* - Te ismered őt, igaz? Nem tudod, hogy mi történt vele? *Tudakolja mikor odaér.*

*Felvonta a jobb szemöldökét és a villámló szemű barna lánykára pillantott, majd a földre ahol a kalapácsát pillantotta meg. ~Hoppá~ Sóhajtott egyet mielőtt még válaszolt volna neki, azonban fél szemmel az éjfekete fiút figyelte. * -No stress, sunshine van. Ha gondolod tiéd a rendelésem, de a kalapácsomat tényleg add vissza amíg szépen kérem. * Természetesen az angol szavak könnyeden röppentek ki ajkai közül, míg a bolgárba akcentus vegyül. A csilivili ékszerekkel felszerelt szőkére addig ügyet sem vetett, míg le nem ült az egyik asztalhoz. Vállat vont, az uri hölggyel az aranykanállal a hátsó felében úgy tűnik nincs dolga, azonban mással igen. Ekkor fordul vissza az fiú felé, akinek a kezében egy tündéri kiskutyust pillant meg. Eddig észre se vette a jószágos, s most a cilindere megemelkedik, ami alól egy menyét feje bukkan elő. Aleo az, Agatha daimonja a hím menyét. Hasa fehér, míg háta és feje vörösesbarna színben játszik, azonban mikor rásüt a napfény rubintvörösnek tűnik. Fekete szemei értelmesen csillogtak, Aga pedig kezdett ideges lenni, Aleo pedig a vállára azt követően a karjára mászott, ami a villáskulcsot tartotta. ~Te se bírsz magaddal?~ Kérdezte a daimon okoskodva a lány fejében. Brooks úgy nézett a kis jószágra mint ragadozó a lakomájára. ~Nem mennél vissza aludni?~ válasz:~Nem~ A menyét a fiú felé nézett és felegyenesedett a lány karján, cincogva szimatolva.* -Örvendek, Aleo volnék, ezen hölgyemény daimonja. * Azzal meghajolt és visszaszaladt a lányka vállára. Agatha úgy érezte mintha a fejében egy biztosíték csapódott volna ki a kis lény szavaira. ~Pojáca~ Az állat nem válaszolt, de ha valaki ránézett, úgy tűnhetett vigyorog. * -Na szóval * Észre se vette, hogy a fogait csikorgatva szólal meg. Alapvetően nem volt annyira ideges, mint az mutatta, ezért a hölgy varázslatára pöccent be. * -Ha még egyszer meglátlak, miközben szemtelenkedsz kitekerem a nyakadat. * Hangja egyre erősödött, majd a szoknya fodrai közül kihalászta a zsebórát, s távozóra fogta köszönés nélkül. * -Viszlát. * Köszönt el a menyét, mire Agatha csak a szemét forgatta kifelé menet.*

Aleo

*Messziről látta,hogy jön a húga így elé sietett.*- Hugicám de örülök,hogy végre látlak.Már nagyon hiányoztál.*Mondja Artemis húgának megölelve és utat törve ülnek vissza az asztalhoz ahol már a két nagy adag fagyi kehely várja őket.*-örülök,hogy eltudtál jönni.Hogy megy a sorod?*Kérdi a húgát közben a fagyit eszi és várja,hogy a testvére mindenről beszámoljon neki.*

*Nehezen tudott a suliból kiszabadulni de máris késésben volt.*~A franc essen belé,hogy mindig engem kaptak el.*Gondolja közben a fagyizó felé veszi az irányt mert ott van bátyával a találkozó.A fagyizó elé érve ellenőrizte,hogy a ruhája nem gyűrött-e de látta minden rendben így belépett.*~Ejha jó sokan vagyunk,de nem baj a bátyust így is meg találom.*Gondolta és utat törve indult el bátya asztala felé.*

*Úgy látszik más is felfigyelt az ágrólszakadt srác viselkedésére. A lány bámuló tekintete sem kerülte el, így feláll, könnyed léptekkel odasétál az asztalához, és leül egy szabad székre, pont olyan szögben, hogy a lány jól láthassa minden kincsét.*
-Ophelia vagyok. Te is Nezabaros diák vagy, igaz?
*Lincoln felé fordul, arcára gunyoros, cinkos mosoly ül ki.*
-Remélem a kiskutyád nem hasonlít rád, és nem fog a szoknyám alatt matatni.
*Az említett kis korcs meg is jelenik, s habár Ophy nagyon szurkol neki, hogy futtassa még meg ezt a bolondot, az ajtó becsapódik, a kutyus pedig új gazdára talál. Mintha kicsit sántítana is. Lehet, hogy az előző gazdája törte el a lábát. Ha Ophy a helyében lett volna, mind a négy lábát eltöri, nehogy a kis dög meg tudjon szökni.
Jól mulat a sok rettentően béna, ideges emberen. A csavarhúzós csaj nem látszik képzett mágusnak, annál inkább egy ripacsnak, aki csak árnyéka lehet a kifinomult Opheliának. Asztrál-mentálmágiáját, melyet kiemelkedően magas fokon űz, arra használja, hogy még jobban felerősítse a nő harci kedvét és dühét. ~Lásuk mi kerekedik ki ebből a zűrzavarból.~ Gondolja nevetve, majd a fagyija felé fordul. Nagyon ízletes, hűvös, csodálatos édesség. Szinte habzsolja, amikor hirtelen éles fájdalom hasít a fejébe. Nemesi önuralom ide vagy oda, felsikkant a kínzó érzéstől, kezéből csörögve kihullik a kiskanál, és mind a két kezével szorítani kezdi a fejét, hogy elűzze az iszonyatos jéglándzsákat, amik koponyája belsejét vagdossák.*

*A nagy melegre való tekintettel a főnöke mindenkinek 1 hét szabit jutalmazott.Így mai napja szabad és felfedezni indult a várost.Közben betért kedvenc Fagyizójába is,hogy egy jó nagy adag kehelyt meg egyen.Ajtón belépve a napszemüvegét fejére téve keres egy üres boxot.Közben bizony figyel nehogy valaki belé kössön mert ma nincs bunyós veszekedős hangulatában.Elég nehezen tör utat mivel az itteni suliban szünet van így tele a helység diákokkal és egyéb Nellodi polgárral.Mikor talált egy üres helyet és leült a pincért keresve nézett szét.Tekintete meg akadt egy igen furcsa páron akik éppen a pult környékén veszekednek.Szegény pincér meg alig tudott eljönni mellettük.Rendelést leadva várja,hogy vissza térjen a kissé két balkezes pincér.*~Milyen embereket be nem engednek ide.*Gondolja közben az ajtó felé pillant mintha várna valakire.Mert igen valóban vár valakire a saját húgára Artemisre akivel nehezen de felvette a kapcsolatot és mai napra beszéltek találkozót ide.*

* A barna kiskutyát továbbra sem találta sehol. A legérdekesebb, hogy ő, a nagy érdektelen és érzelem mentes fiút, miért érdekel egy kis barna szőrmók. Még magának sem vallaná be soha, hogy aranyosnak találja. Aranyos? Cuki? Ilyen szavak távol állnak a szürke szeműtől. Vagy éppen csak jól leplezi megacélozott arcvonásai mögött. Továbbra is érdektelen arckifejezéssel kémlel körben, és mikor az asztal alól bukott fel, fehér bőre kissé mintha elvörösödött volna.*
- Ophelia. Nahát.. Mostanában mindig összefutunk. * Felegyenesedett, megigazította egyenesre vasalt fekete uniformisát.* - Ugyan kérlek, hová gondolsz? * Kérdi kissé oldalra billentett fejjel, és szokásos cinkos mosolyával, majd megrázza fekete fejét.* - Csak öhm... beszaladt a kutyám. * A kutyája? Tudni illik sem ember, sem állat iránt nem hajlandó mélyebb érzéseket táplálni, mert fél a csalódástól. Meg esik, hogy néha még is félreteszi racionális gondolkodás módját a mentalista fiú, és inkább az érzelmei vezetik. Ha másképp lett volna, nem is állt volna fel a padról s követte volna idáig az állatot. A barna hajú lány nem volt annyira ideges, pedig Linc számított tőle hideget, meleget. Pofont, vagy övön aluli rúgást de semmi, úgyhogy megnyugodott.* - Ohh remek, köszi szépen, éééssh bocsi, hogy csak így... Na mindegy. * A szavak embere, most nem találja a megfelelőt ehhez a szituációhoz. Opheliához fordul.* - Igazán nagylelkű voltál legutóbb a pubban fizetéskor, szeretjük az ilyen vendégeket.. és a .. * Mondatát nem fejezte be mert a kutya ismét kirontott a pult mögül, és kirohant a fagyizóból. Illetve kirohant volna, de az ajtó éppen előtte zárult, és a futás lendületével vágta be barna kobakját. Az ütéstől megszédült, így könnyedén el lehetett kapni. Lincoln ki is használta az alkalmat. Kissé összerezzent, és a fenyegető női hang irányába fordult.* - Ni... A csavarhúzós lány.. * Szürke szemeit a felé szegezett villáskulcsra fordította.* - Fenyegetve érzem magam kedves hölgyem. * Pislogott értetlenül.De zajlanak az események a mai nap folyamán, a legújabb vendég felháborodva korholja le a szerszámos csajszit, mert őt hibáztatja ügyetlen bukdácsolása okozójaként. Lincoln felsóhajtott.* - De jó, hogy ma nem dolgozom, nekem nem ingem most a rendfenntartás.

* Rim egy kis édességre vágyva betért a mellette lévő fagyizóba, már korábban járt itt egyszer de akkor csak egy kis jégkását vett magának a nagy meleg miatt. Mivel imádja a fagyit úgy dönt hogy ma kirúg a hámból, és vesz mindenféle finomságot, de persze fagyi és jégkrém formájában. Amint belépett az ajtón egyből megjegyezte magának hogy itt aztán furcsa szerzetek tanyáznak. jobbra tőle egy szerszámokkal felszerelt hölgy épp üvöltözött egy fiatalemberrel.Rim az ő részéről úgy döntött hogy reájuk hadija a dolgot,mivel már bent van a fagyizóban,kikérte magának az adagjait,és egy üres asztalhoz ment.Épp mikor odaért egy kemény tárgyba belerúgva elesik és a sok fagyi amit rendelt mind-mind a ruhájára borult. és az arcára.* - Na ezt meg ki csinálta velem?Hé te ott,szerszámos lédi, ez a te kalapácsod?Ha igen akkor visszaadom és közben megetetlek a fagyival ami neked köszönhetően rajtam landolt,és a földre...

* Brooks kisasszony elhagyva az általa nagyra becsült garázsát, ahol mindenféle működésképtelen gépezet van, elindult egy újabb felfedező túrára. Fejéről még ebben a hőségben is elmaradhatatlan kelléke a bőrből készült cilinder a hegesztőszemüveggel a tetején. Azonban öltözéke most kicsit másabb, mint legutóbb.Ruhája a fekete és a sötétbarna árnyalatok között játszik, viszont nagyon kihívó. Buggyos ujjú fekete ingén, barna fűző fut végig, aminek a fonala ismételten elől fut össze, szoknya része nem ér le a combjának közepéig se. Oldalán ismét egy öv, amin a hatalmas villáskulcsa és a kalapács lóg. Ezen kívül egy zsebóra is ott lifeg a szoknya fodrai között, ami több rétegű. Harisnyatartót is visel, bár harisnya nincs rajta, de ebbe van elrejtve pálcája. Máshol nem volt hely. Cipő gyanánt ismételten csak a kívülről arany színű fémmel megerősített fűzős csizma, minek minden koppanása egy kisebb rongálásnak számít a nemes anyaföldben. Határozott és tudatos léptekkel ment be a fagyizóba, csuklóján egy szütyő lóg, az volna a pénzes erszénye. Tudomást sem vett, a körülötte lévőkről, hanem kikért magának egy kelyhet, minden egyes ízből egy gombóccal. Azonban mikor megfordult, megpillantotta a szépségszalonbéli rendbujtót. Szürkés kék szemei élesen villantak, ahogy a villáskulcs ismét a kezében termett, szinte kardként tartotta. * -Héj kisfiú! Már megint nem bírsz magaddal? * Szólt hozzá, erős hangon mit sem törődve a közelében lévőkkel. Hangjában némi amerikai akcentust is fel lehetett fedezni az ügyesebbek számára. *

Ruha

*Csendesen ette a fagyiját és csak néha-néha nézett fel, mikor nyikordult az ajtó és bejött rajta egy-egy vendég. De nem látott ismerőst, csak egy nőt aki után egy kutya szaladt, egy öreg embert egy kislánnyal aki valószínűleg az unokája, egy nezabaros diákot és egy kissé túlöltözött lányt. Mivel pont olyan szögben ül, hogy rálát a pultra, feltűnés nélkül figyelheti a nem mindennapi öltözetet, az biztos, hogy ő nem venné fel. A ruha birtokosa úgy látszik, hogy éhes, ugyanis termetes adagot rendel. De Regina nem kis meglepetésére feléje fordul és még mond is valamit.* ~Huh.~ *Gondolja magában mikor kiderül, hogy nem neki lettek címezve a szavak. Nem akarta, hogy kiderüljön, hogy titokban figyelte. Ekkor döbben rá a szavak valós jelentésére, szóval mérgesen fordul le az asztal alá. De nem lát senkit.* - Ohh.. izé.. Hello *Hall föntről egy mondatot, mire fölkapja a fejét. Sikeresen be is veri az asztal oldalába.* - Ott van a sarokban amelett a nő mellett *Válaszol Lincoln kérdésére kissé kábán, mert már eléggé sajog a feje. Mikor végre elhelyezkedik, kiderül, hogy elolvadt a fagyija.*

*A tegnap esti sütizés óta teljesen megváltozott körülötte a világ. Farkas éhessé válik, ha édes dolgokról van szó, s még álmában is megjelennek a különlegesen finom falatok. Persze kínosan ügyel rá, hogy alakja tökéletes maradjon, hiszen a gazdag férjnek való megfelelés (legalább a házasságkötésig) az első rangú számára, ám utána annyi édességet fog magába tömni, amennyit nem szégyell. Ha elhízik, majd elmegy zsírleszívásra. nagy ügy. Ha a férjének nem tetszik, akkor meg titokban megöli, és eladja a szerveit. A gondolatra nagyot mosolyog, és a körülötte sétálókat is ezzel a kicsit félelmet keltő mosollyal nézegeti. Mindenki egy két lábon járó pénzeszsák, csak sokan ezt nem ismerik fel. Ophy még a saját felesleges szerveit is eladná, ha épp olyan helyre tévedne, csak hogy hódolhasson az általa olyan nagyon imádott pénznek. Persze másokéval kereskedni sokkal stílusosabb.
~Vagy állatviadalokkal!~ Fut át a fején a gondolat, mely csaknem olyan gyors, mint az előtte átrohanó kutyus. Már mozdul a keze, hogy a pálcájáért nyúljon, amikor Lincolnt látja a kutya után futni. Elhúzza a száját. Olyan jól játssza meg magát a srác előtt, miért pont most rontaná ezt el? A kutyus mindenesetre elég jó helyre rohan be, egy fagyizóba, amit ő eddig észre sem vett. Fejéből azonnal kiröppennek az egymást széttépő kutyák, és átadják a helyüket a mámoros édességek gondolatának. Azonnal betrappol gyémántokkal díszített, magassarkú papucsában, hátul földet söprő, aranyszálas nagy estélyiben és az elmaradhatatlan, kísértetiesen csörgő arany karperecekkel, s a fejét ékítő arany tiarával díszítve. A pulthoz sétál, s kimérten kér magának egy 5 gombócos kelyhet a legédesebb fagyikkal és egy jégkását mellé. Arról még fogalma sincs, hogy egy hozzá hasonló lány ennyit képtelen egyszerre megenni, agyfagyásról pedig végképp nem hallott még, így keres egy asztalt, és rögtön el is kezdené majszolni, amikor furcsa dologra lesz figyelmes. Lincoln pont az alatt az asztal alatt matat, ahol egy csinos lány ül. Elég perverz.*
-Lincoln, nem kellene már kora délután kedves lányokat molesztálnod.
*mondja tréfásnak szánt, kedves hangon.*

* Tűző napsütés, elviselhetetlen meleg, és iszonyat fejfájás. Lincoln szokásos fekete uniformisa pedig csak úgy szívta magába a meleget. A homlokát törölgette, miközben egy árnyékos padon ücsörgött. Egyszer csak valahonnan nyüszítést hallott. Nem tudta, hogy merről, mert a pad mögött elég vastag aljnövényzet volt, így hiába nézett a hang irányába, semerről nem látta a keservesen nyüszítő kutyát.* - Uuuutálom az állatokat!! * Mondta váll vonva és elfordult. De a sírdogálás csak nem tovább folytatódott, és egy perc sem telt el, egy barna kiskutya rontott elő a bokorból, és elképesztő sebességgel kezdett el szaladni egyenest a jégvilág fagyizó nyitott ajtaja felé. Kissé féloldalasan sántikált, de mint a villám úgy futott el a padon ülő ében hajú Lincoln előtt, aki végre meglátta az állatot, és csak pislogott rá szürke szemeivel. Látta, hogy a kutya beszaladt a nyitott ajtón.* ~ Már pedig én nem megyek utána.~ * Fonta keresztbe a karját szorosan.*
* Egy perc elteltével, megnyílik a fagyizó ajtaja és Lincoln tér be rajta. Mint a többi normális vendég, nem a pulthoz igyekszik, hanem minden asztal alá benéz, elhúzva az asztal terítőt. Amikor feljött az asztal alól, tűnt fel neki, hogy egy barna hajú lány foglal helyet. Kínos helyzet. Hogyan is magyarázhatná meg miért nézett be az asztala alá. Zavarodottan megköszörülte a torkát.* - Ohh.. izé.. Hello * Mondta tarkó vakargatva, majd kicsit habozott.* - Véletlenül nem láttál egy kis kék szemű barna kutyát beszaladni az ajtón?

*Regina tűnik fel itt a Jégvilág fagyizóban. Szeretne most egy finom, hideg fagyit enni. Ugyan most már nincs annyira meleg mint tegnap, de azért most is nagyon jól esik egy ilyen üdítő édesség fogyasztása. Odalép a pulthoz és vidáman vizsgálni kezdi a kínálatot. Van ott csokoládé, vanília, fahéj, málna, puncs, eper stb. Végül csak sikerül választani a egy kétgombócos adagot. Le is ül egy szimpatikus asztalhoz is enni kezd. Egyébként egy vajszínű póló, egy rövidnadrág és egy kényelmes szandál van rajta. És természetesen ott van a vállán a táskája.*

* Cat még egy kicsit ücsörög és néha néha idehívja a pultost, akinek már nagyon elege van abból hogy Cat hívja, és a válasz arra hogy mit kér, mindig az hogy "semmit, csak szórakoztam". Mellé természetesen egy kis kuncogás is járul Cat részéről. Aztán veszi csak észre hogy a mellette ülő lány hirtelen elszomorodott. Lehet, hogy neki is köze van hozzá. * - Jaaj, de haraguuudj, nem akartam. Csak elég dilis vagyok, úgy szégyellem magam. De várj! * Mondja és mosolyra húzódik a szája. Azzal felteszi a fejére a fagyis vödröt és rúzzsal szemet és szájat rajzol neki, és így próbálja vígasztalni a lányt. * - Nem, nem angol vagyok, hanem norvég. De ez nem a teljes nevem, még van egy pár. * Ám azt sajnos elfelejti, hogy azt a pár nevet nem is mondta, na mindegy. A lány elmondja hogy év végén érkezett, ez számára kicsit meglepő, de sebaj. * - Hmm, értem. * Csak ennyit fűz hozzá, mert a lány (vagyis Samantha) visszakérdezi hogy neki milyenek lettek az év végi eredmények. * - mindenből ötös lettem. * Mondja, de nem dicsekedve. Még csak nem is büszkén. Nem szeret felvágni ilyen dolgokkal, csak néha néha. *

//És akkor most fagy//

*Samantha régen nem érezte ilyen jól magát. Ez a lány folyton nevetteti a viselkedésével. Látja rajta, hogy nem veszi a lelkére, biztosan szereti, ha odafigyelnek rá. Most ebben nincs hiány. Cat utalást tesz Sammy származására, ekkor valami olyan történik, amit még nem tapasztalt. Ettől az ártatlan kérdéstől áramlottak Sam szeméből a könnycseppek. Megpróbálja takarni ezt az érzékenységét és nagy sokára sikerül is neki. Lassan beszél, miközben megfontolja válaszát, ami egészen tömörre sikeredett.*
-Félig meddig igen, orosz származású vagyok. *hagyja ennyiben és reméli, nem mutatkozik furának a viselkedése. Cat ezzel az egyszerű kérdéssel érzékeny témára tapintott. Összeszedve magát, ő is megjegyzi a lány származását.*
-Gondolom te pedig angol vagy. Úgy csilingel a neved. *mondja kedvesen és válaszol az iskolával kapcsolatos kérdésére.*
-Valójában épp év végére érkeztem, így nem tudok nyilatkozni. *feleli, és ő is felteszi ugyanezt a kérdést.*