Jégvilág fagyizó, süteményes és édességbolt

First topic message reminder :

A városka fagyizója és cukrászdája. A térhez talán ez a hely esik a legközelebb, és ezt mondhatnánk a legbarátságosabbnak is. Színes felirataival csak úgy hívogatja a vendégeket. Bent szép dekoráció vár mindenkit, kis asztalkák, angdalgó szerelmes pároknak kiváló hely, de kisebb csoportok számára is vannak nagyobb asztalok, ha csak egy finom sütit, vagy fagyit akarnak enni.
Minden megtalálható itt, ami szem-szájnak ingere, a fagylaltok között olyan különlegességek is találhatók, amire az ember még csak gondolni sem mer. A kiszolgálás mindig gyors és zökkenőmentes.
A sütemények közül pár egy kis mágiával is meg van szórva, azért mesés ízkombinációkkal találkozhat a betérő.
Természetesen elvitelre is lehet vásárolni különböző ízű és formájú cukrokat, csokoládékat, mindenfélét, ami csak a vevőnek eszébe jut.

Boltos: Karla Dopdejszton

Termetes, kedves asszonyság, aki az üzletet vezeti. Természetesen nem mindig ő tartózkodik itt és szolgálja ki a vevőket, hiszen ahhoz túl nagy a bolt, azért van jónéhány pincér és pincérnő is, aki besegít. Azonban ő is feltűnik időnként, ilyenkor hamar magára vonja a tekinteteket. A vevőkkel kedves, sorra kérdezi az asztalokat, hogy megfelelő-e a kiszolgálás, vagy az árú. Javasolja újabb és újabb édességeit, amiket nagyrészt saját maga fejleszt ki. Kinézetét tekintve nem mondatnánk nádszál kisasszonynak, korára nézve is már túl van az 50-en, de mindig az magára. Szinte úgy néz ki, mint süteményei, habos-babos ruhában, élénk színekben virít. Mindenkivel kedves, a pincérek is imádják, és ő is a beosztottait. Kellemes főnök, azt meg kell vallani.

írta Cirelin de Sovalon

*Hát igen Alfnak akkor az olvasásról szőtt tervei csak voltak majd máskor arra ugyanis nem számított hogy a fél fagyizó őt fogja bámulni,de nem számít.Tehát a fiú odasétál a lányokhoz Szandrának csak biccent és ennyi nincs kedve külön bemutatkozó beszédet tartani amit tudnia kell róla a lánynak azt már Bella elmondta.Ezután helyet foglal a lányok társaságában.*
- Hát ha már így kérded egy forrócsoki jól jönne. * Mosolyog Bellára.*
- És amúgy hogy vagy régen beszéltünk ? Azt hallottam hogy itt dolgozol vagy talán már össze is futottunk nem emlékszem pontosan régen volt.*Mondja miközben 1 pohár alátéttel kezd el játszani .*

*Látom, hogy a lány nincs a legjobb lelki állapotban, hiszen ez a szemén és az arcán is látszik. Lerí róla, hogy totál tanácstalan, rossz kedvű és talán depis is. EZt nem hagyhatom, hiszen utálom, hogyha a környezetemben valaki rossz kedvű. Attól én is rossz kedvű leszek, ami szintén nem jó. Lehet, hogy ez egy kicsit önzőség, de így a rossz kedvű egyénnek is segítek, hiszen megpróbálom felvidítani. Ahogy most is ezt teszem Natival, több kevesebb sikerrel. Meghallgatom, elbeszélgetek vele, és hogyha kíváncsi a véleményemre, akkor elmondom neki. De egyelőre még csak a meghallgatás résznél vagyok, hiszen egyelőre még a sztorit sem tudom. Ezt meséli most a lány. Tehát Exan lelépett, az unokabátyja pedig beleszólt a dolgukba.*
- Boris? Ismerős a neve, de arcot nem tudok hozzá társítani, ne haragudj. Érdekes, hogy ennyire beleszól az éeltedbe, de nem gondolod, hogy csak segíteni akar? ÉS, ne haragudj, de ha Exan csak így szó nélkül lelépett másodszor, akkor lehet, hogy Borisnak van igaza, és tényleg csak kihasznál. *húzom el a számat szomorúan, hiszen nem akarok Natinak rosszat, de így külső szemlélőként bizony igen csak valami ilyesmi jön le a dologból.*

*Elég zaklatott lelkiállapotban van ahhoz, hogy érthetetlenül adja elő a történetét, de valahogy ez most nem tűnik fel neki. Általában figyel arra, hogy érthetően magyarázzon, ne legyen terhére másoknak, és ne használjon ki senkit, de most meg sem fordul a fejében, hogy Bella nem szeretné végighallgatni ezt az egészet, csak ömlik belőle a szó.* Épp ez a baj, hogy biztosan nem szeret, különben nem tűnne el már másodszor úgy, hogy nem is szól. De ha véletlenül találkozunk, elég kétértelműen viselkedik. *Ez a monológ szinte már a hangosan gondolkozás határát súrolja, de nem tudja ennél jobban kifejezni magát. A kezét természetesen nem húzza el, jól esik neki a megnyugtató érintés.*
-Igen, Boris Pavlovnak hívják, nem tudom, ismered-e. És meggyőződése, hogy Exan csak kihasznál, és egyedül úgysem tudom kezelni a helyzetet. És persze azt hiszi, hogy csak neki lehet igaza ezen a földön, úgyhogy klasszul össze is vesztünk tegnap este. *Magyaráz indulatosan, majd megint sóhajt egyet.*
-De még mindig nincs vége a történetnek. Bár, biztos untatlak már. *Visszakozik hirtelen, nem szívesen mesélne arról az estéről, bár az üzenőfalon természetesen ez is szerepel.*

*Habár még nem sok embernek meséltem el, hogy szakítottunk Deyan-nel, valami ilyesmi reakcióra várok a többiektől is, mint amit Nati adott. Mégpedig hogy egész szép kis pár voltunk, alig veszekedtünk meg minden, kívülről totálisan úgy nézett ki a dolog, hogy minden rendben van. Aztán persze kiderült, hogy mégsem, de néhány mondatnál nem akarok többet pazarolni erre a témára, így hamarosan már Nati lelki bajairól beszélgetünk. Furcsa, de valahogy mindig szerettem ún. "lelki szemetesláda" lenni, hiszen így elég sok mindent megtudhatok az emberekről és persze jobban meg is ismerem őket. Márpedig Natit annyira nem ismerem, így nem ártana, hogyha kicsit közelebb kerülhetnék a lányhoz. Örülök, hogy bízik bennem annyira, hogy elmeséli a dolgokat, bár kicsit kusza az egész sztori. Annyit tudok kivenni, hogy Exan elutazott hosszú időre, lehet, hogy vissza sem jön, de Nati szereti. Viszont nem tudja, hogy a srác hogy érez iránta, és valaki pletykálgat is az üzenőfalon róla .*
- Biztos vagy benne, hogy nemfog visszajönni? Hogyha szeret, akkor szerintem úgyis visszajön hozzád. Vagy ha a Sors akarja úgy. *mosolyodom el lágyan és megfogom a lány kezét, afféle biztatásként. Nem tudom, hogy reagál az érintésre, de remélem, hogy nem húzza el a kezét.*
- Az unokabátyád is ide jár? *teszek fel egy nem éppen témába vágó kérdést, de azért nem árt képben lenni a dolgokkal.*

//Olvad//

*Sem Bellát, sem Deyant nem ismeri különösebben, de ennek ellenére is meglepi a hír. Valahogy mostanában kitűnően át tudja érezni a frissen szakítottak fájdalmát, bár vele nem történt ilyesmi, csak hasonló. A rejtélyes üzenetek kerülnek szóba, és úgy érzi, itt az ideje, hogy meséljen a borisos sztoriról. De mégsem kezdhet egy történetet a végén, így visszamegy majdnem tavaszig, amikor a suliba érkezett, de először is válaszol Bellának.* Igen, ebben az esetben igazán kár lenne leátkozni a haját. *Jegyzi meg visszafojtott mosollyal, bár nem teljesen ért egyet a lány felfogásával. Azzal, hogy beszél erről az egész pokolról, kicsit könnyebb a lelke, bár még az elején tart. Viszont a mentortársa nem egészen úgy reagál, ahogy várja. Sőt, egyáltalán nem úgy.*
- Van egy határozott sejtésem, hogy ki írhatta, és tőle bármi kitelik. Még az is, hogy igazat írjon. *Magyarázza meg a helyzetet tejesen logikátlanul, de ez kivételesen fel sem tűnik neki.* Szerintem én meg az ő haját fogom leátkozni. *Morogja az orra alatt, és elképzeli, ahogy a fél-véla hölgyemény szőke haja egyszerűen elválik a fejétől. Ettől a gondolattól máris egy kicsit jobb kedvre derül, de a kék hajú lány kérdései ismét érzékenyen érintik.*
- Szerintem egyáltalán nem is fog visszajönni. *Jegyzi meg gyászosan, de elgondolkozik azon, amit Bella mondott.* De mégis szeretem, akárhol van, és akármit is érez irántam. *Mondja nagyon halkan, majd egy hatalmas sóhaj kíséretében kiissza a bögréje tartalmát.*
- És ráadásul a tökkelütött unokabátyám írt neki egy üzenetet, hogy szálljon le rólam, és most mindenki azt hiszi, van még valaki az életemben. *Folytatja a történetet.* Miért nem tudja felfogni, hogy szükségtelen beleavatkoznia a magánéletembe?! *Tör ki belőle a kiáltás, nem először a héten.*

*Valóbannem túl kellemes a légkör, de igazából mi tesszük ilyen hideggé. Mind a kettőnknek szerelmi bánatanvan, ami azért elég furcsa19 évesen. Furcsa, hiszen az iskolában megint készülvalami, néhánydiák már lassan egyhete eltűnt, mipedig ilyesmin gondolkozunk, hogy a párunk szeret-e és hogy miért is mentünk szét. Eszméletlen, hogy vannak még lyen "apró" dolok is, amik ennyire le tudják taglózni az embert. Csak néhány szóval mesélem el, hogy miis történt,egyszerűen csak elárulom, hogy szakítottunk Deyannel és néhány szóval azt is, hogy miért. De nem akarok tovább feszegetni a témát, Nati pedigmegérti, amiért hálás vagyok neki. Szóba kerül az üzenőfal is, amire elönt a pulykaméreg, ez látszik is az arcomon, mert néhány árnyalattal bizony vörösebb lesz.*
- Igen, az is közrejátszott az egészben. De ha megtudom, hogy ki írogatott ilyenek, akkor biztos, hogy leátkozom a haját.*jelentem ki mérgesen, majd belegondolva halkan kuncogni kezdek, ami abszolút nem illik most hozzám.*
- Kivéve, ha jó pasi és tényleg tetszem neki.*suttogom, közelebb hajolva NAtihoz és lesütöm a szemem. Tudom, hogy ilyenkor nem szabadna ilyenek mondaom,de még gondolnom sem, de azért... Valljuk be, hogyha valami jó pasi jelenne meg, kevés frissen szakított lány állna neki ellen. Mindegy is, hiszen még nem jelentkezett senki az üzenetemre, pedig már tegnap előtt kiírtam az üzenőfalra. Nati néhány szóval elmeséli, hogy mi is történt, de valahogy sejtem, hogy ez még nem igazán a történet vége.*
- Hiszel az üzenőfalas pletykáknak? Már neharagudj, de szerintem hülyeség.*vonom fel kissé lenézően a szemöldököm, majd belekortyolok a csokimba.*
- Viszont... Ha elment, akkor érdemes várni rá úgy, hogy nem vagy biztos az érzelmeiben? Persze, elhiszem, hogy hiányzik és hogy vágysz utána, de... Hogyha már másodszorra ment el, akkor valószínű, hogy többször is el fog, nem gondolod? *szólalok meg elgondolkodva, majd sajnálkozóan nézek a lányra.*

//Fagyunk!//

*Úgy látszik az idei december - az állítólagos világvége ellenére, vagy éppen azért - korántsem olyan vidám és békés, mint az előző tizennyolc, amit Nati megélt. De a narancsos forrócsoki isteni, és lassan kijjebb rángatja az orosz lányt a gödörből. Na persze nem túlságosan, de legalább már mosolyogni képes. Nem mintha lenne min, mert Bella sem mesél semmi vidámat, sőt.* Persze, megértem, hagyjuk is. *Bólogat, mikor a kék hajú lány közli, hogy nem szívesen beszél a szakítás részleteiről. Ő viszont úgy érzi, szétrobban, ha nem beszélhet valakivel erről az egész hisztiről, ezért is hozta szóba a dolgot.* Akkor ezért mentetek szét? *Csúszik ki önkéntelenül a száján, mikor Bella a zaklatójáról mesél, de aztán bűntudatos képpel elhallgat.* Igazából szeretnék. *Jelenti ki határozottan, és csak úgy önlik belőle a szó.* Nem tudom, ismered-e Exan Frostburnt. Egy időben nagyon jóban voltunk, és már-már úgy tűnt, lesz valami több is, de aztán hirtelen hónapokra eltűnt. Ősz elején találkoztunk utoljára, aztán megint elment. És most jött ez a pletyka valami szülinapról, amiről én nem is tudtam, meg arról, hogy csak játszik velem, és nem is szeret. *Sóhajt egy nagyot, és kortyol a csokiból. Jobban érzi magát, hogy a történet egyik részét elmondta, de még sok van hátra belőle.*

*Valóban nem vagyunk a legjobb hangualtban, ami azért két lánynál nem feltétlen a legjobb párosítás. De talán majd felvidítjuk egymást, jól kibeszéljük a bunkó pasikat és minden jobb lesz - egy darabig. A forró csoki isdob a hangulatunkon, legalábbis az enyémen biztosan. Végül Nati megjegyzi, hogy nem csak neki van rossz napja. sóajtok egyet és röviden elárulom, hogy szakítottunk Deyannel. Hogy miért, mikor és hogyan, az azt hiszem, hogy nem tartozik senkire, hiszen végül is azokát annyira User sem talált még ki,úgyogy ugorjuk át a témát. *
- Igen, az elején tényleg jól megvoltunk.*vonom meg a vállamat szomorkásan, majd megrázom a fejem.*
- De mindegy is, hagyjuk. Nem szeretnék róla beszélni. Az üzenőfalas dologra kipirosodik az arcom és összehúzom a szememet.*
- Nem nagyon olvasok üzenőfalat, mióta valaki folyamatosan irogat nekem. Valaki pasi, és folyamatosan írogatta Deyannek, hogy nem elég jó nekem, és hogy van vetélytársa, meg ilyesmi. Fogalmam nincs, ki lehet. Úgyhogy nem gazán vagyok képben az üzenőfallal. De ahogy látom... *nézek a lány szemébe aggodalmasan:*
- ...jobb is így, nemde? Szeretnél mesélni róla? Van még forró csoki. *mosolyodom el, és rájövök, hogy azt hiszem, azén problémám kicsivel kisebb, mint Natié.*

*Azért lett volna jobb, ha nem olyan gyáva, hogy ne merje felkeresni Blagoyt, mert ő aztán biztosan nem olvassa az üzenőfalat. De még mindig bűntudata van a múltkori miatt, és egy kicsit fél tőle, hogy ez az egész vodka nélkül is megismétlődhet, így inkább elkerülte a sárga házat. Bella elmeséli, hogy szakított a barátjával, amin az orosz lány egy kicsit megütközik.* Pedig ti olyan elválaszthatatlan párnak tűntetek. *Jegyzi meg, és későn jut eszébe, hogy ezt igazából ki sem akarta mondani. Kínos mosoly ül ki az arcára, miközben mentegetőzni kezd.* Mármint nem úgy értettem... Nagyon sajnálom a dolgot. *Néz együttérzően a másik lányra. Mostanában igazán át tudja érezni a helyzetét, bár a szó szigorúan vett értelmében vele nem szakítottak.* Én is hasonlóan jártam. *Jegyzi meg halkan.* Bár ezt nyilván tudod, mint minden más diák is, aki olvassa az üzenőfalat. *Teszi hozzá gúnyosan és kissé dühösen.*

*Elkapom Nati tekintetét, ahogy a sarokban ücsörgőkre pillant, és látom, hogy ő sem érzi úgy, hogy bámulnia kellene, vagy éppen örülnie nekik. Pont mint én. Talán neki is van valami problémája? Olvastam az üzenőfalon néhánydolgot, de konkrétan nem tudom, hogy mi is a helyzet a lánnyal. Igazából soha nem voltunk olyan közel egymáshoz. Persze, bírom, meg jó fej, de nem tartom a barátnőmnek. Ami azért kár, mert tényleg egész jó fejnek ismertem meg. Ezen gondolkozom, miközben aforró csokit készítem neki. Hamarosan márott gőzölög a pulton a lány előtt, és a sajátomnak állok neki. Örülök, hogy Nati nem áll fel ésvonul el egyasztalhoz, hiszen ha itt marad a pultnál, akkor tudunk beszélgetni. Bár annyira nincs most forgalom, hogy akár én is leülhetnék az egyik asztalhoz. A megjegyzésre szomorkásan elmosolyodom és megcsóválom a fejem.*
- Hát igen... Habár nekem már tegnap sem volt jó kedvem. Szakítottunk a barátommal és kicsit még... Szóval érted. *sóhajtok egyet, és belekortyolok a csokimba. A gratulációt Nati örömmel fogadja és magyarázkodni kezd, mire lágyan elmosolyodom.*
- Hogyha a vezetőség úgy gondolja, akkor hidd el, megérdemelted!

*Nati is kiszúrja a sarokban ücsörgő párocskát, és hirtelen egy nagy, páncélkesztyűs kéz ragadja meg a gyomrát, és csavargatni kezdi. Néha percekre is sikerül elfeledkeznie a gondjairól - némi vodka segítségével akár órákra is - de aztán megint rátör ez az egész borzalom, ami az utóbbi napokban kezdődött. Vannak sejtései, ki írhatta azokat a pletykákat - az elsőt biztosan - és legszívesebben puszta kézzel fojtaná meg az illetőt, hogy azután Exannal és Borissal folytassa. De most azért jött ide, hogy feltöltekezzen egy kis jókedvvel, amit jobb híján a forró csokiból nyer, így igyekszik minden szomorú gondolatot száműzni a fejéből. Mintha Bellával sem lenne minden rendben, sóhajtozik, és fintorokat vág.* Úgy látszik nem csak nekem van rossz napom. *Jegyzi meg Nati rezignáltan. A gratulációra muszáj elmosolyodnia, bár szerinte kicsit alaptalan volt a kinevezés.* Köszi. Nem tudom ugyan, miért pont én lettem az egyik új mentor, mert mostanában legkevésbé a tanulással és az újoncokkal foglalkoztam, de nagyon örülök neki. *Azonnal belehasít a lelkiismeret-furdalás, mert a tanulás emlegetésére eszébe jut az íróasztalán tornyosuló házifeladat-halom.*

*A pult már fényesen ragyog, de valahogy mindig újra és újra végighúzom rajta a rongyot, hogy ismét nedves legyen, majdújra megszáradjon. A Jégvilág most üres, csak ahátsó boxban van egy párocska, akik el vannak foglalva magukkal. Mégcsak oda sem fordulok, így hogyha akarnának valamit, azt max. kiabálással tudnák a tudtomra hozni. Most ódzkodom mindentől és mindenkitől, ami páros, így szinte háttal ülök a vendégeknek. Kellemetlen, és hogyha a kedves főnökasszony ezt látná, biztos, hogy visszakézből rúgna ki, de most nincs itt, úgyhogy nincs miért problémázni. Amikr azonban hallom, hogy nyílik az ajtó, villámgyorsan fordulok meg, és teszem az ölembe a rongyot. Bár lehet, hogy jobb lenne, hogyha látnák, hogy éppen törölgetek. Szerencsére azonban nem a főnökasszony sétálbe, hanem Nati, vezetőtársam, aki a napokbanlet kinevezve mentornak. Hogyha nem lennék ilyen búval bélelt, bizonyára örülnék a lánynak, de így csak egy haloványmosolyt küldök neki.*
- Szia Nati! Hogyne, máris készítem.*köszöntöm a lányt, aki már adja is le a rendelést. Egy nagy sóhajjal szállok le a bárszékről és sétálok be a pult mögé. Elkezdem csinálni aforró csokit, majd a kérdésére vágok egy fintort és sóhajtok egyet.*
- Semmi különös. Nem sok kedvem van most dolgozni. Lehet, én is iszok veled egyet. *gondolkozom el.*
- Aporpó, gratuláloka kinevezésedhez. Azt hiszem, megérdemelted. *mosolyodom el most őszintén, majd lehajtott fejjel tovább csinálok a csokit, ami ha készen van, a lány elé teszem a pultra.*

*Mostanában igencsak rájár a rúd, és örök ellenségének tette meg az üzenőfalat. Ráadásul nem csak a titokzatos pletykálkodó vagy pletykálkodók keseríti az életét, de még Borissal is sikerült összevesznie. Még mindig dühös a fiúra, és meg van győződve arról, hogy jogosan. Elege van a Kúriából, így ma délután Nellond felé veszi az irányt.* ~Muszáj beszélnem valakivel, aki semmit sem tud az egészről.~ *Gondolja, miközben szokásos fekete bakancsában, piros télikabátjában és mikulássapkájában az utcákat rója. Komolyan megfordul a fejében a gondolat, hogy benéz Blagoyhoz, de az utolsó pillanatban inába száll a bátorsága.* ~Viszont Bella lehet, hogy dolgozik. Ha már Blagoyhoz nem megyek el - amúgy is, biztosan Valdonban van - vele is el tudok beszélgetni. Az sem biztos, hogy tudja, kicsoda Exan.~ *Győzi meg magát, és nemsokára be is nyit a Jégvilág fagyizó ajtaján. A karácsonyi dekoráció ellen - userrel ellentétben - nincs semmi kifogása, és ha nem lenne ilyen rossz passzban mostanság, el is mosolyodna a hatalmas karácsonyfa láttán. Így azonban rögtön a pulthoz sétál, és megszólítja az unott arcú Bellát.* Helló. Kaphatok egy extra adag narancsos forró csokit? *Adja le a rendelést. Most igazán ráfér a csokoládé, akár hízik tőle, akár nem. Mikor megkapta az italt, a pultnál marad.* Mizujs veled? *Kérdezi semleges hangon.*

*"A Jégvilág télen is nyitva tart és várja a kedves vendégeket!" - hirdeti a fagyizó ajtaján egy szép, színes plakát, melyen hópelhyek táncolnak éslágy, karácsonyi dallamot zenél, ami belemegy az erre járók fülébe. Hát igen, a Jégvilág fagyizó főnöknője idén is kitett magáért, a hatalmas karácsonyfáról a fagyizó sarkába már ne is beszéljünk. És én idén is dolgozok, és valószínű, hogy jövőre is fogok - már ha nem lesz világ vége néhány napon belül. Természetesen ez a maja naptáras őrület hozzánk, varázslókhoz is eljutott. Én jót mosolygok rajta, igazából annyira nem érint meg a dolog, de olvasgattam azért a majákról a könyvtárban. De most itt vagyok a Jégvilágban, és elég gyakran pislogok hol az ajtó, hol az óra felé, ugyanis már baromira mennék haza. Habár csak 2-kor váltottam le a kollégámat, mégis fáradtnak érzem magam, semmi kedvem semmihez, és... Igazából rossz kedvem van. Ez nem csoda a történteket nézve, de most valahogy az eddig imádott és kedvelt munka sem megy úgy, ahogy szeretném. A pultnál ücsörgök és unottan törölgetem egy ronggyal az amúgy már tiszta pultot.*

* A 'semmi gond' válasz egyrészt hazugság lenne, másrészt lenyugtatná a fiút, ami szintén rossz pont. Tulajdonképpen élvezi a helyzetet. Nem akarja bevallani a nagy titkot, mert ezzel teljesen elrontaná az egész kis játékot ami épp most van kibontakozóban. Hát igen, egy olyan elmét mint az övé, aligha lehet csak úgy kielemezni, mert tele van értelmetlen babonákkal, s felesleges információkkal, De neki ezek fontosak, s a világért nem válna meg tőlük. No meg ott vannak az elvei, az is külön tudomàny. Szóval mézsör... Őszintén szólva ebből a pasasból soha az életben nem nézte volna ki hogy sörözik, pedig annyira magától értetődő. A következő szavakra ravaszul elmosolyodik, ugyanis szinte egytől egyig igaz mindegyik, de szórakozik még egy kicsit mielőtt elismeri. * Valóban, nem is tudom honnan tudtad... * Kacsint termetes szempilláival. * Tippelj. Ha bolondos vagyok, allidon. Ha hirtelen, belsirion. Ha ravasz, naxeldir. Ugyanakkor a kivételek erősítik a szabályt, szóval a válaszodat kíváncsian várom. * Belekortyol az italába, majd összefonja a mellkasánál a kezeit. * Ugyan, folytas nyugodtan.

*Hoppá, hoppá! A lányka mégsem olyan, mint ahogy a jelmeze elárulja. Komolyabb, és erélyesebb, ami még jobban beindítja Petrik vadász ösztöneit.-Elnézésed kérem.- Mondja udvariasan, hisz az imént szabtak meg neki egy határt, ami nem szabad átlépnie. Mindig próbálkozni kell, hogy ki az, aki könnyen kapható, és ki az aki nem, és az ilyen beszólások utáni reakciók ezt mind megmutatják, mint az is, hogy a lány szeret inni.-Én egy korsó mézsört kérek.- Adja le Petrik is a rendelést. Afféle maradi, csak a megszokottat issza, aminek nem túl nagy a köre, a Wiskyn és a sörön kívül nem sok mindent iszik meg, viszont az elsőnek említett ital, nem felel meg a körülményekhez. Talán később. A lány külsejéből korára is lehet következtetni, és valószínűleg Nezabar hallgató.-Gondolom te is a Nezabarban tanulsz.- Mondja következtetését, de folytatja.- Viszont nem tudom eldönteni, melyik szakon. Belsirion? Allidon? Naxeldir? Eramir? A ruhád alapján kicsit bolondos lehetsz, de ahogy elsőnek reagáltál.-Itt kicsit leviszi a hangsúlyt de folytatja.- Képes vagy hirtelen döntetések hozni, egy hirtelen szituációban a helyeset választani.- Mondja és próbálja ki elemezni a lányt.-Bocsánat, ha rossz helyen kapisgálok, csak szeretnélek jobban megismerni.- Mosoly húzódik a szájára, majd kortyol a megérkezett sörből, és várja a válaszokat is.*

* Békésen üldögél a pult előtt, közben làbát ide-oda lóbálva folyamatosan csak beszél, beszél, beszél... Méghozzà a pultoshoz, akinek hamarosan táppénzen kell otthon csücsülnie, ugyanis az elmebaj kerülgeti. * Szóval akkor az volt, hogy a Mikulás egyik kis manója behúzott a másiknak... * Ekkor azonban elhallgat. A pultos ezt hatalmas megkönnyebbüléssel nyugtázza, majd minél hamarabb eliszkol kiszolgálni pàr vevőt. Már menne utána, mikor hirtelen férfi hang üti neg a fülét, s tekintetet érez a testèn. Gépiesen odafordul, majd gúnyosan állapítja meg, hogy még egy bájgúnárral van dolga. Talán ez a feszülős cucc nem épp a legszerencsésebb összeállítás, mert nincs olyan pasas Nellondban aki ne venné szemügyre karcsú és telt alkatát. A múltbéli sztorikat inkább fel sem idézem. * Tőlem ihatunk valamit, de nem vagyok az édesed. * Szögezi le szigorú pillantással, majd ismét nosolyogni kezd. Természetesen kapva kap az ajánlaton hogy ingyen kap piát. * Eeeeegy... Ilyen piros löttyöt kérek. * Mondja, s felnéz az étlapról. Vajon még ugyanaz a pincér van, vagy már elüldözte? Ugyan kit érdekel, a lényeg hogy valaki hozza a cuccost. *

*A nap szépen indult, de pár unalmas óra el is veszi az ember kedvét, attól, hogy az iskolában tengesse a délutánját. Bár még van egy év, Petrik gyakran érzi úgy, hogy gyakorolnia kéne, és készülni az aurori hivatásra, de ma nem érdekli.
~Egy kis kikapcsolódás kellene~
*Gondolja magában és úgy dönt leugrik Nellondba. Keveset járt ott, amióta ide iratkozott, sőt az egy kezén megtudná számolni, azt a bizonyos mennyiséget. Minden esetre, az iskolán kívül veszélyek is vannak, így fel kell, hogy készüljön az ember. Egy pár fiola főzet a belső zsebben, mindig kapóra jöhet, főleg ha az Sebgyógyító főzet, amihez már csak az alany pár csepp vére kell, vagy a bizonyos Amortencia, azaz a szerelemi bájital. Az utóbbi hallatán, mindenki tudja hogy ezt a főzetet, csak az használja, aki depressziósan szerelmes, vagy célja van az alannyal. Hát Petriknél a második, és a cél is ismerhető. Szebnél-szebb női egyedek kerüljenek az ágyba. Miután pálcáját is magához vette, és olvasni valóját, Egy Auror Élete című könyvet, amit tanulságosnak tart. Így indul Nellondba és egyben a Jégvilág fagyizó, süteményes és édességboltba, ahol még sohasem járt. Pár percen belül ott is van, és leül az egyik asztalhoz.- Egy mézeskalácsot szeretnék.- Mondja a pultosnak, és ekkor egy furcsaságot vessz észre. Egy lány, aki szarvas ruha jellmezben van. ~Ehhez még bájitalra se lesz szükség.~ Petriknek elég, ha az arc megnyerő és akkor már príma egy trófeának. Kalácsával együtt, a hölgyhöz sétál.- Szia édesem.- Szinte engedélyt se kér, hogy leüljön és lehuppan a székre.- Nincs kedved inni velem valamit? Természetesen én állom.- Mondja a lánynak, és várja a vállaszát, miközben a saját mézeskalácsa ott gőzölög előtte.

-UTÁLOM EZT A *-T! * Kiáltozik magában miközben a haját próbálja kibogozni, desajnos nagyon nem akar sikerülni. Egy pár percig még kínlódik, majd annyira besokal, hogy egy mozdulattal levágja a beakadt tincset. * Ha...basszus. * Ekkor azonban megpillantja magát a tükörben, s akkorát sikít, hogy belezeng az egész harmadik melet. Beugrik a szekrénybe, s az arcát beletemeti egy plüssmaciba, és csak ordít. Hatalmas torka van, a gond már csak az hogy hangja egy morzsányi sem. Egyszer csak megáll, s ragyogó ötlet születik elméjében. Elkezd öltözni, s a következő pillanatban már a folyosón álldogáll különös jelmezében. Ami nem más, mint egy rénszarvas ruha. Piros díszes aggancs, szép szőkés fekete konty, barna feszülős kezeslábasban, amin itt ott hóemberek és egyéb minták díszelegnek. Hamar útnak is indul, s pattogva ugrándozik egészen Nellondig. Mint mindig, most is hülyének nézik, de pont nem érdekli. Csak megy, s egy éles kanyarral befordul a kedvenc éttermébe. Integet a pultosnak - akivel amúgy nincsenek jóban - majd leül a pult elé. * Hola hapsikám, egy haaaatalmas karácsonyi mézeskalácsos akármicsodát kérek. * Mosolyog, majd elkalandoznak a gondolatai, maga sem tudja hova.

*Adamet végigméri, amikor körülbelül azt kérdezi meg, hogy remélhet e, a fiú fél-véla, igen, de akkor is, olyan kis... esetlen lenne Candela meleltt, el se tudja képzelni, hogy komolyan udvaroljon neki egy olyan férfi, akinek nincs erős jelleme, szép izma, szép kardja, ezekhez van szokva. Persze az egyértelmű izomagyak erőteljesen taszítják, de a vézna csak agyak... Ha nem is taszítják, főleg ez a példány nem éppen, akkor sem az ideáljai. Legalább is egyelőre így gondolja, mert nem volt még ilyen típusúval dolga, na de még az ismerősei között se nagyon. Evan az egyik szak szakvezetője, markáns harcos férfi, állandóan magát fényezi, hatalmát, hogy milyen jók is voltak együtt, ehhez képest a vele szemben/mellette álló... egy kisfiúnak törpül. Semmit se felel, csak mikor beérnek a fagyizóba, akkor a tanárnő megállapításra reagál.* - Sí, de még csak két éve vagyok a tanári kar tagja. *Mosolyodik el kissé, de ez a kendő miatt úgy se látszik, csak a szemére lehet kissé koncentrálni, látni benne azt a mosolyt, amit a kendőtől olyan egyértelműen nem lehet. Egyébkén kissé "gagyi" lehetne ez a néha bele-bele tűzdelt spanyol szó, ám amilyen dallamosan beszél, ahogy tagolja a szavakat, ahogy hangsúlyoz, egyértelműen a spanyol nyelved idézi, bőre is, haja is... Szóval spanyol szájából talán nem olyan furcsa és gagyi.*
- Melyiket kedveli jobban, Henderson, vagy Adam? *Kérdezi, a döntésképtelenség mezején, de azonnal megszólal, egy másodpercet alig várva.* - Hogyha szabad, Jendersonnál maradnék. *Kissé megnyomja a h-t, azaz a j-t, amit h-nak ejt, hiszen spanyoloknál a szó elején a h hangot j-vel jelölik. Amit a kultúráról, komolyzenéről, zeneszerzőről mond a másik meghallgatja, ám valahol belül kissé ódzkodik a témától, ugyanis merőben nem arra koncentrált az elmúlt éveiben, hogy hány könyvet olvasson el, hány történelmi személyt ismerjen meg, vagy zeneszerző zsenit. A leghíresebbek természetesen mennek, de inkább a harcművészettel foglalkozott, mint bármilyen más művészettel. Figyeli, ahogy elengedi a fiút, kissé értetlenül.* - Talpra esett gyermek ehhez eléggé, hogy egyedül menjen? Eustice talán valami rokon gyermek, miért kell ugrással ébreszteni? *Kérdez rá, röpke kíváncsiságból, elég gyorsan váltva arról, hogy felelősségteljes dolog e elengedni. Biztosan nem lesz baja, már ha nem olyan kis esik-kel fajta, mint amit a játszótéren lehetett látni. Tegeződésre lassan biccent, majd a nyelvre válaszol, hiszen a másik hangosan kezdett el gondolkozni.*
- Közel járt...ál. Spanyol az anyanyelven, onnan származom. *Feleli, talán megtörve azt, hogy a másik nem szemtől szembe beszél vele, hanem csak agyal hangosan.* - Nekromancia? Hát ilyen sötét lenne az aurám? *Kérdezi, szemöldök ráncolva, bár hogyha mélyebben belegondol a dolgokba... Évekig küzdött egy démonkisugárzású férfival, a lelkük eléggé egymásra hangolódott, talán csöppet rá ragadt mindez.* - Elemi harcművészet, illúziómágiához jól sejted, semmi közöm sincsen.

Vendég

*Már megint előjött az "imponáljunk a nőnek" stílusa, már megint jártatja a száját és már megint hülyeségek is csúsznak ki rajta. Tiszta apja fia, ha lehet ilyet mondani egy nyikhaj, huszonnyolc éves, fél-véla férfire. Bizony, apuci pici fia ebben is. Kár azért, hogy nem láthatja Candela teljes arcát, mert így folyton az agyában lóg a kérdés, vajon mit rejteget az egzotikus szépség a lepel alatt? Mert azért lássuk be: a három méret megvan, a formák megvannak, amennyire látja és a kisugárzás adott. Jogosan nevezheti szépségnek. Ráadásul távolságtartó. Még egy adag üzemanyag a tűzre.* -Akkor igyekeznem kell, hogy a tűz ne akarjon megégetni. Az ölelést hajlandó lennék későbbre áttenni, ha tudom, hogy nem hiába pedálozok. *És akkor még csodálkozunk, hogy nincs a gyűrűs ujján még jeggyűrű. A nőtlen szoknyapecér fajtáját, akinek simulékony a modora és pofátlankodó az attitűdje, sőt irritáló is egy adott ponton.* -Szóval tanárnő... Candela. *Máris lecsapott az iskola gondolatra. Elvégre miért szólítanák Missnek egy iskolában, ha nem tanárnő? Azért, mert takarítónő? A takarítónő biztosan nem néz ki ennyire built-uposan, mint Candela.* -Akkor én is maradok Henderson... vagy Adam. *Ha már az egyik enged a keresztnéven való szólításnak, úgy a másiknak is illik.* -Az anyja nagy komolyzene kedvelő és ahogy mondja, a zeneszerzőről nevezték el. A húga, Anna pedig Anna Karenináról kapta a keresztnevét. A család eléggé kultúrorientált. Nem úgy, mint a mostani lakosság hetven százaléka, akik vagy a boszorkány pletyarovaton nőnek fel, vagy ha muglik, akkor a valóság showk és az egyéb agybutítók a kedvenceik. *Mintha valaki ellenezné az agyszűkítés mai "áldásos" folyamatát. Az anyja őt is arra nevelte, hogy a tudás hatalom, hát tanuljon. Ehhez nem átallott az apját is odatenni, hogy győzze csak meg, s ha apunak nem fűlött a gyerekneveléshez a foga, hát hozzányúlt a véla bájhoz, csak ilyenkor általában zárt ajtók mögött kötöttek ki elég színes hangorgiával társítva. Amadeus a fagyit rekord idő alatt pusztítja el, utána meg rögtön hisztizni kezd, hogy nincs kedve itt ülni. Henderson, mint praktikus ember, előveszi a házkulcsot, meg egy zsinórt, felkötözi a gyerek nyakába, mint egy pórázt és kiadja az instrukciókat.* -Egyenesen haza mész. Nincs megállás a játszótéren. Ha megálltál valahol, tudni fogom. És rosszabb vagyok, mint anyád ilyen téren. Florence néninek odaadod a kulcsot és... Eustace-nek ugorj rá nyugodtan a hasára. Ébresztőt kért fél óra múlvára. Jó utat. *Azzal egy gonosz vigyorral útjára engedi Amadeust, hogy menjen haza. A gyereken látszott, hogy tényleg elhiszi, nagybátyja tud minden lépéséről, mint egy jó KGB ügynök.* -Nincs több csivitelés. *Jegyzi meg egy félmosollyal, ha már Candela nem akart közelebbi kapcsolatba kerülni Amadeusszal -amit amúgy megért-, hát a gyerek magától húzta el a csíkot.* -Tegeződhetnénk? Igazság szerint utálom a magázódást és nem hiszem, hogy annyira idősek lennénk, hogy erre szükség volna. Amúgy portugál, spanyol, olasz? Melyik déli népcsoportból vagy? A "pero" volt az egyetlen ismeretlen szó az előbb és annyiból nem tudtam belőni a nyelvet vagy a tájszólást vagy amit. *Róla tán csak elhihető, hogy angol. Vagy sem? Áhh, az ázsiai vonalakkal ne is törődjünk.* -Ha tippelnem kellene... Nem, nem dalmágiát tanítassz, az szent. Harcművészetek? Esetleg nekromancia? Vagy valami más, ami fizikumot igényel. De nem hinném, hogy például illúziómágiát adsz le. *Morfondírozik hangosan, mintha ... nem is tudom... piacon volna a drága? Nagyjából.*

*Candela kissé elgondolkozva figyeli a másikat, miközben az egyensúlyáról és a gyerektámadásról beszél. Ne, nem egy nagy gyerekbarát, de azért így előadva kicsit még is csak bájosan hangzik az előző eset. A megjegyzésre felszalad a szemöldöke, kissé kacéran szemezni kezd a másikkal, megdöntve fejét, de lassan megrázza, hosszú barna haja, ami most kiengedve omlik vállára, kissé megrázkódik. Nőiesebb ő, mint amennyire legtöbbször mutatja, csak a sok harc és edzés kissé férfiassá tette viselkedését, akármennyire van vadmacska teste.* - Ne játsszon a tűzzel, még a végén megégeti magát és az ölelés nem lesz olyan kellemes.*Mondja, de a szavai mögött komoly ellenvetés nincs, persze, nem ugrana egy ilyen nyikhaj ölelésébe, de ilyen megjegyzésért nem is vágja tartón vagy nem is gyújtja fel, annyira nem forrófejű, hiába elementalista-harcos spanyol tanárnő.*
- Miss, pero semmi szükség erre az előtagra, sosem voltam Miss-hez szokva, az iskolában is igen szokatlan ezt hallanom. Hívjon Candelának, kérem. *Mikor a fagyizóhoz érnek igazán szokatlanná válik neki, hogy ennyire előzékenyek vele, de azért nem szól semmit, csak besétál és kissé oldalra lép, hogy a szaladó Amadeus fel ne döntse a nagy lelkesedésével. Adam mellé lép, érdeklődve felvonva szemöldökét.* - Honnan származik a gyerek neve? Nem akarok személyeskedni, csupán sosem találkoztam még ilyen keresztnevű gyerekkel, ebben az évszázadban születettről nem is olvastam. Esetleg a zeneszerző után kapta? *Kérdezi, és a meghívásra, mikor látja, hogy a másik bizony fizetne valamit, megrázza a fejét, nem kell a meghívás, és ha nagyon ragaszkodik hozzá, akkor inkább nem is rendel semmit. Nem kell így kiszolgálni és tenyéren hordozni, nem spanyol királylány, csak egy majdnem feldöntött nő az utcáról.*

Vendég

*Ő szokott vigyorogni, ha kell, ha nem, amikor olyanja van, most meg pont rájött a hullám. Attól még, hogy nincs egynesúlyérzéke és nem egy bajvívó, az érzékeket, a látás-szaglás-tapintás-ízlelés-hallás ötöst el tudja bűvölni, nem hiába alkalmazott illúzionista. m most vélhetően csak nem ugranak a torkának ennyiért. Az iskolában ugyan volt belőle baja, hogy milyenre vette a figuráját, de mindig akadt pro és kontrája is, nem cserélte le az alaptermészetét, nem is tudná már.* -Ó, pont ellenkezőleg. Mivel tudom, hogy nem vagyok valami egyensúlybajnok, legtöbbször elkerülöm az ezt magába foglaló helyzeteket, de egy váratlan gyerektámadás... nos az most meghaladta képességeimet. *Ártatlan arccal tárja szét karjait, hogy bizony ne várja tőle senki, hogy egy semmiből előszáguldó unokaöccsöt fél kézzel megállítson, mint a viccben a vonatot. Itt nincs vészfék.* -Ezen még lehet segíteni, amennyiben a hölgy vevő rá. *Jegyzi meg újabb ártatlan pofavágással. Igazán abbahagyhatná a pikáns megjegyzéseit, de hát ha egyszer az apja természetét örökölte többek között... na meg ez a megjegyzés választ kívánt. Tetszik neki a vidám csillogás Candela szemeiben.* -Amadeus a közelébe se fog menni, ígérem. *Biccent a dologra egy mosollyal, aztán magához hívja a gyereket, megfogja a bal kezét az ő jobbjával, s végül felzárkózik Candela bal oldalára, együtt indulnak el a Jégvilág felé. * -És mivel foglalkozik, Miss Martinez? Egyáltalán Miss vagy Mrs. ? *Érdeklődik udvarias hangnemben, miközben róják a métereket, utcákat a fagyizó felé. Odaérvén kinyitja az ajtót Candela előtt, aztán betereli Amadeust is, aki rögtön ráveti magát a süteményes pultra. Erre ő olyan mozdulatot tesz, mintha fejfájása volna és felsóhajt. * -Csak mértékkel, Amadeus. A szüleid engem nyírnak ki, ha megint hasfájásod lesz. *Erre a gyerek visszavesz a lendületből, bár látszik rajta, mennyire nehezen állja meg, hogy neki ne essen a legkülönfélébb édességeknek. Végül a csoki fagyira szavaz epres-tejszínhabos nyakonöntéssel jó nagy kehelyben, ő meg részéről beéri egy egyszerű kávéval. Nem feltétlen a süteményekért él-hal, de mellesleg mivel ő hívta meg Candelát, természetesen a rendelését is vita nélkül ő állja.*

// Fagy //

*Elkerekednek a szemei Ilya szavaira, és rögtön keresi tekintetével a karkötőt, de a fiú láthatóan nem hordja, így nem tudja megvizsgálni. Aztán becsapódik a sütemény, mire egy pillanatra elfelejti az átkot, a szájához kapja a kezét, kuncog, majd odanyúl, hogy a kezével törölje meg Ilya arcát még mielőtt eltüntethetné a pálcával. (Persze arra ígyis szükség lesz, hiszen nem tudja egy mozdulattal teljesen tisztára törölni, nem is az a célja.) Utána szépen le is nyalja az ujjáról, megkóstolja, hogy mégis mit kapott, és csak aztán szólal meg.* - Mekkora a karkötő? Milyen vastag? Milyen anyagból van? Csak kövek vannak rajta, vagy az egész valamiféle fém? Ami fontos, hogy mennyi fém vagy drágakő található rajta, mennyi olyan dolog, ami a föld alól jön. Nothar a föld alatti kincsek, a gazdagság ura. *Magyarázza, de arról egyelőre nem szól, hogy ha túl erős a fém vagy a drágakő, akkor a fiút könnyedén érheti halálos baleset is. Miért rémítse meg?* - Áh, értem. Nekünk is van ilyesmi dolgunk, csak nem épp autónak hívjuk. *A hatásos komoly tekintetre rémülten pislog, majd megrázza a fejét.* - Ha valaki erőszakoskodik akar velem, lefagyasztom és elfutok, jól tájékozódok. *Jelenti ki végül komolyan, magabiztosan. Majd a fiú az arcáról szól valamit, mire értetlenül néz.* - Mi van vele? *Kérdezi, aztán mégis eszébe juthat, mert a homlokára csap - erre persze a homloka is csúnyán be fog majd púposodni hamarosan.* - Oh... megint kijött, ugye? Már egészen elfelejtettem figyelni rá, mert otthon az utóbbi hónapokban egyáltalán nem volt jellemző... gondolom most az izgalom miatt, az új világ, meg a hangulatváltás... ne aggódj, fél órán belül el fog múlni. *Elhúzza a száját, nem túl szép látvány, sőt, és innentől látszik, hogy igyekszik jobban ügyelni a mozdulataira.* - A legtöbben nem tudják. Aithusa meg én igen, mert a közvetlen leszármazottjai vagyunk, és az utóbbi időt nem is teljesen a saját síkunkon töltöttük, hanem vele, ott, ahol... jelenleg van. Mi az a Jenilia? *Érdeklődik, de engedelmesen követi Ilyát.*

Vendég

*Szerencsére valahogy munka mindig csurran-cseppen, elvégre Nellond elég nagy és színes, sokféle ember keres és ajánl sokféle szolgáltatást. Majd Nayeli és a nővére is fellelnek valami olyat, ami kedvez nekik. Turizmus mondjuk? Ha már jó a tájékozódási képességük. Ez persze rájuk van bízva, de ötletnek életképes.* -Amikor nálatok jártam, kicsit füllentettem és azt hitték rólam, hogy én is Zyten leszármazottja vagyok. Azután kaptam egy elátkozott karkötőt is azóta... *Ebben a pillanatban puszta "véletlenből" hozzávágódik egy habos-krémes sütemény egyenest a fél arcának. Valami kiskölyök csinálhatta, mert a kedves mama azonnal sűrű bocsánatkérések és gyerekszidások közepette eltűnteti a ragacsot pálcája segítségével. Ő inkább nem mond semmit, hanem próbál lenyugodni és nem olyan fejet vágni, mint aki mindjárt megöl valakit.* -... folyton balszerencse ér, ahogy láthattad most magad is. *A végén megköszörüli a torkát és az otthagyott fagyiját eltolja oldalra. Nincs már étvágya.*-Az autó olyan eszköz, ami tud mozogni, négy kereke van, búj és egy bizonyos folyadékkal működik. A varázstalanok találták fel, hogy gyorsabban tudjanak közlekedni. Az összes többi cuccra ugyanez igaz. Nekünk nem kellenek, mert mágikus úton sokkal gyorsabb és praktikusabb az utazás, vagy még a mosogatás is. *Magyaráz, ezzel is lenyugszik közben. A fülében mintha még mindig lenne a krémből. Mintha.* -A perverzek azok, akik berángatnak a sötét utcákra, leszedik a ruhád és mindenféle dolgokra rákényszerítenek... mielőtt megerőszakolnak. *Közli újabb halálosan komoly tekintettel. A meghatározás kissé sántít imitt-amott, de attól még elég drasztikus, hogy Nayeli ügyeljen magára. A következő, amin ledöbben a kort követően, az a vakarózás utáni felpúposodás. Leesett állal, némán mutat a lányra egyenest, s kis időbe telik, mire ki tudja nyögni, amit akar.* -Az arcod... *Na igen, kicsit más lett. Megrázkódik és úgy dönt, nem akar ezzel a részével túl sokat foglalkozni. A végén még ő is megvakarná az arcát és lejönne a bőre, szóval inkább fejet ráz és kérdez tovább.* -Ésőőő... Egyáltalán tudjátok, merre van? Ti, a leszármazottai. Mert mintha a ti világotokban azt mondták volna, hogy eltűnt az ősi időkben. Vagy valami ilyesmi. *És neki ez az "Apa előbb-utóbb kitalálja, hol vagyunk" dolog úgy hangzott, mintha a Temstor-féle francoskák direkt elbújnának dimenziókban az apjuk elől és fogócskáznának vele. AMi elég rosszízű vicc, ha azt vesszük.* -Khm... Mi lenne, ha átmennénk máshová? MEghívlak forrócsokizni a Jeniliába. Félek, hogy itt dobálni kezdenek habcsókokkal és puszedlikkel. Vagy megpenészedett, kemény kiflikkel. *Mintha ezt a tulajdonos meghallotta volna, határozottan érez egy gyilkos tekintetet a hátában. Jó lesz elhúzni innen.*

*Na igen, szóban automatikusan megy a válasz, úgy a számokat is tudja, és ha szóban kérdeznék tőle, mennyi öt meg hat, rávágná hogy tizenegy, de az olvasás és a számok felismerése gondot okoz neki. Azt bizony tanulnia kell majd, ha itt akar maradni. Érdeklődve figyeli, mennyi pénze marad, de úgy látszik, pont elfogy. Kicsit elszontyolodik, jobb lett volna ha marad, de hát tulajdonképpen potyapénz volt, a legjobb valami finomra, érdekesre költeni. A szükségre majd gondolnak később, ha muszáj lesz, és csak megoldják valahogyan. Hallgatja a történetet az ősszülőkről.* - Akkor ezek szerint ez hasonló, mint nálunk... de... nálunk mindenkinek van képessége. Mindenkinek ugyanolyan, mint a többi hozzá hasonló leszármazottnak, vagy legalábbis nagyjából. És persze egy-egy jellemvonás is egyezik... olyan dolgok, amikről nem tehetünk, például Zyten rokonainak mindenki elnézi, ha bemásznak házakba és egy-egy kisebb dolgot elemelnek, maximum visszakérik. Persze ha komolyan kirabolnának valakit, azt rendesen büntetik ugyanúgy, de mégis... *Mesél még valamennyit, nem úgy konkrétan, csak épp ami eszébe jut Ilya szavairól. A mugli dolgokra viszont elég értetlenül néz.* - Egyikről sincs fogalmam, hogy micsoda. És miféle perverzekről beszélsz? *Vonja fel a szemöldökét, utána megcsóválja a fejét Ilya kiakadására.* - Jó, kicsit kevesebb, mint fele annyi. Negyvenkettő vagyok. A tizenhat rettentően gyerek. Tudom, Temstor leszármazottjaként előfordul, hogy elnézik a koromat, többnek vagy kevesebbnek tűnök néha, egy csomó mindentől függően, például hogy milyen hangulatban vagyok, vagy... de tizenhatnak még nem néztek. *Mulattatja ez a dolog, nevetve rázza a fejét, majd oda sem figyelve kicsit megvakarja az arcát... néhány perc múlva pedig a körmei nyomán egészen felpúposodik a bőr, csíkokban, de beszél tovább, mintha észre sem venné. Arra, hogy hogyan tovább... láthatóan nincs válasza, megvonja a vállát.* - Nem tudom. Valahogy csak lesz, nem igaz? Bízom benne, hogy apa előbb vagy utóbb kitalálja, hol vagyunk, és legalább szól, hogy haza tudna vinni, de... ha már itt vagyok, szeretnék minél több mindent felfedezni. Szóval azért remélem, hogy mégsem lesz annyira korán. Nem igazán szereti, ha egyedül idegen világokban barangolunk.