Jégvilág fagyizó, süteményes és édességbolt

First topic message reminder :

A városka fagyizója és cukrászdája. A térhez talán ez a hely esik a legközelebb, és ezt mondhatnánk a legbarátságosabbnak is. Színes felirataival csak úgy hívogatja a vendégeket. Bent szép dekoráció vár mindenkit, kis asztalkák, angdalgó szerelmes pároknak kiváló hely, de kisebb csoportok számára is vannak nagyobb asztalok, ha csak egy finom sütit, vagy fagyit akarnak enni.
Minden megtalálható itt, ami szem-szájnak ingere, a fagylaltok között olyan különlegességek is találhatók, amire az ember még csak gondolni sem mer. A kiszolgálás mindig gyors és zökkenőmentes.
A sütemények közül pár egy kis mágiával is meg van szórva, azért mesés ízkombinációkkal találkozhat a betérő.
Természetesen elvitelre is lehet vásárolni különböző ízű és formájú cukrokat, csokoládékat, mindenfélét, ami csak a vevőnek eszébe jut.

Boltos: Karla Dopdejszton

Termetes, kedves asszonyság, aki az üzletet vezeti. Természetesen nem mindig ő tartózkodik itt és szolgálja ki a vevőket, hiszen ahhoz túl nagy a bolt, azért van jónéhány pincér és pincérnő is, aki besegít. Azonban ő is feltűnik időnként, ilyenkor hamar magára vonja a tekinteteket. A vevőkkel kedves, sorra kérdezi az asztalokat, hogy megfelelő-e a kiszolgálás, vagy az árú. Javasolja újabb és újabb édességeit, amiket nagyrészt saját maga fejleszt ki. Kinézetét tekintve nem mondatnánk nádszál kisasszonynak, korára nézve is már túl van az 50-en, de mindig az magára. Szinte úgy néz ki, mint süteményei, habos-babos ruhában, élénk színekben virít. Mindenkivel kedves, a pincérek is imádják, és ő is a beosztottait. Kellemes főnök, azt meg kell vallani.

írta Cirelin de Sovalon

*Hát igen Alfnak akkor az olvasásról szőtt tervei csak voltak majd máskor arra ugyanis nem számított hogy a fél fagyizó őt fogja bámulni,de nem számít.Tehát a fiú odasétál a lányokhoz Szandrának csak biccent és ennyi nincs kedve külön bemutatkozó beszédet tartani amit tudnia kell róla a lánynak azt már Bella elmondta.Ezután helyet foglal a lányok társaságában.*
- Hát ha már így kérded egy forrócsoki jól jönne. * Mosolyog Bellára.*
- És amúgy hogy vagy régen beszéltünk ? Azt hallottam hogy itt dolgozol vagy talán már össze is futottunk nem emlékszem pontosan régen volt.*Mondja miközben 1 pohár alátéttel kezd el játszani .*

*Nagyjából már sikerült lenyugodnia, úgy fest bármikor keveredik valami kalamajkába, utána minimum két éjszaka alig tud aludni. Ebből már egy lement és azért nappal jóval egyszerűbb a helyzet. Éjszaka persze esze ágában sem volt egyedül maradni, egyedül aludni, vagy bármi, mert folyton beugrottak a randa lények, meg ahogy Jill ott maradt és az egész iszonyatosan nyomasztó. És van egy bátyja, de azt se tudják mi a neve, hol keressék, pedig szólni kellene neki, hogy a húga...de mi van, ha túlélte. Valami csoda folytán, vagy a szörny teste jobban bírta a dolgokat, elrepült, bármi. Apró reménysugár, de persze csak balga ötlet semmi több. Nellondban kószál, Meld azt mondta, hogy elmegy dumálni Hamonnel, Emma pedig folyton Adam-en lóg, Jeremy pedig Nemon, egyedül maradt, amit persze iszonyatosan nehezen visel. Épp a fagyizó előtt sétál el, amikor megcsapj az orrát a jellegzetes szag. Egy másik vérfarkas van odabent. De mi van, ha ellenséges, vagy azok közül való, akik Petert akarják... Nagy levegőt vesz, és végül lenyomja a kilincset. Igyekszik kiszagolni, hogy melyik asztaltál ülhet az illető, és jó eséllyel ki is szúrja a gyűrűvel szórakozó fiút. Diák lehet, mert elég fiatal, és olyan gyűrűt akartak nekik is adni, de Peter elintézte, hogy ne kelljen. Hál' istennek! Nem igazán tudja eldönteni, hogy menjen oda, ezért végülis inkább a pulthoz lép és kér egy áfonyás pitét, majd azzal és egy pohár vízzel indul meg a srác felé. Nagyon koncentrál, mindkét keze tele, és még fogalma sincs mit fog mondani, nem meglepő, ha fel sem tűnik neki, amikor épp kikanyarodik a pult mögül egy pincérnő, és úgy lendületből összekoccannak. Hátra is esik a meglepettségből, a víz és a tányér pedig repül.* -Íj... *Húzza el picit a száját.* -Elnézést...nem volt szándékos, én csak...jajj, sajnálom! *Szabadkozik egy sort. A pincérnő csak, sóhajtva segít felállni neki, ő pedig próbál segíteni feltakarítani. Ha Percy arra néz, akkor egy zavart mosollyal int neki.*

*A homlokát dörzsölgetve tér be a süteményeshez, minek köszönhetően remekül elken rajta valamiféle fekete anyagot, talán lakkot, vagy ilyesmit. Mikor a tekintete a kezeire téved, felszisszen, és gyorsan ki is siet a mosdóba kezet mosni, majd mielőtt kilépne, kifújja a levegőt.* ~ Oké, próbáljuk újra. Csak simán kérsz egy sütit, és semmi gond. ~ *Mondjuk, hogy az emberekkel való interakció nem a legnagyobb erőssége. Ha már beszélget valakivel, szívesen beszél ő, de valahogy mindig sikerül valami rosszat mondania, így magától nehezebben kezdeményez... na meg valahogy problémái vannak minden olyan helyzettel, amikor a pult mögül kell kikérnie valamit. Főleg, ha még a termékek neve és ára sincs jól láthatóan kiírva! Ahogy közelebb ér, megkönnyebbülten tapasztalja, hogy itt ez nem igaz, és kicsit könnyedebben kér egy mogyorós-csokis csodát, amivel aztán helyet is foglal. Kényelmesen leül, lepakolja a cuccait... egy elég nagy táska van nála, láthatóan sok cucc benne. A zsebéből egy kis dobozt vesz ki, kipattintja, és a benne lévő gyűrűt szemlélgeti. Nem, nem eljegyzési. Az a gyűrű, amit az iskolától kapott, hogy ha itt fog tanulni, kötelező viselnie. Viszont még nincs az iskolában, ezért egyelőre nem vette fel, könnyedén kiszagolhatja bárki, de erre nem is gondolt. Csak fixírozza a gyűrűt, gondolkozik.*

*Igazán hosszan nem is lehet őt lelombozni szerencsére, és azért megnyugszik, hogy nem sikerült valami olyat kikotyognia, amit nem igazán kellett volna. Nem lett volna jó, ha Peter netán megorrol rá, bár nagyon szépen tudni nézni, hogy sokáig ne tartson az ilyesmi.* -Tudom, de azért csak félti az ember! *Mosolyodik el, hiszen Meld nagyon jól mondja és hallott már ő is legendákat Peterről. Nagyon is erős, sokukat ő mentette meg durva helyzetekből, és az is tuti, hogy egytől egyik kiállnak mellette, amikor arra lesz szükség. Jót mosolyog Ella szavain, hát igen hallotta a kis történetet, ami szó szerint mesébe illő. A támogató szavakra is mosollyal válaszol.* -Köszönöm Ella, olyan jó, hogy segítesz! *Áthajol az asztal felett és megint megöleli jóanyját és nővérkéjét egyben. A kérdésekre csak picit rángatja a vállát.* -Nem tudom, azt mondta, hogy nem akarja, hogy ez bármi gondot jelentsen, és megpróbálja Emmával és...remélem sikerül is, mert Emma meg nagyon oda van érte már régóta. Csúnya dolog is, hogy nekem sose mondta el! *Igen, azért e miatt picit megorrolt barátnőjére, hiszen ő aztán mindenről beszámol neki mindig, és hogy erről meg nem tudott az azért nem esett jól neki. Aztán Ella már majdnem visszaköhögi a bort is a nagy nevetésben.* -Azt hiszem az nem kell neked! *Nevetgél ő is egy sort, hiszen Ella mindig is eléggé könnyen viduló fajta volt, egyáltalán nem kell, hogy a bor szálljon hozzá a fejébe.* -De a party jó lenne, hátha akkor erőt merít Jeremy is, és elhívja Nemot, vagy elhívom én! Mi lenne, ha elhívnám én mondjuk és akkor kicsit nem tudom közelebb pöccintgetjük őket. Csak az a baj, hogy előbb jó lenne, ha Jeremy elmondaná a farkas dolgot, mert ha Nemo egy party-n jön össze, ahol körülveszi őt egy csomó farkas...felmenekül a házatok tetejére. *Elképzeli a helyzetet és nem tudja megállni, hogy ne nevesse el magát. Azért lássuk be tényleg eléggé képtelen helyzetek alakulnak ki.*

//Fagyika//

*Nem akarta ő lelombozni Sashát, de azért nem árt, ha nem csak úgy fejjel a falnak élünk. Ő is tett már így korábban, és hát annak sem lett jó vége. Mindenesetre nem lepődik meg azon, amit a lánytól megtud, hiszen Peter nem az a titkolózós fajta, együtt hoznak döntéseket, ahogyan egy felnőtt kapcsolatban illik. Ő dönt, Peter pedig végrehajt. Na jó, nem, sokszor túl szokták kiabálni egymást, de aztán nagy összeborulás a vége, és mindig megegyeznek, jól működik a dolog.* Ahogyan Meld szokta mondani gyakran, egészségere annak, aki Peterrel kezd. Tudod, hogy milyen erős, egyszer még egy sebezhetetlennek hitt démonhercegnek is letépte az állkapcsát. *Ezt már picit halkabban mondja, végülis nem szokás reklámozni, hogy az ember párja farkasgazda.* De azért nem árt ha résen vagyunk, egységben az erő. Ti már felnőttetek, de azért könnyen bele lehet szaladni abba, hogy az ember lányát csábos szavakkal letérítik az útról, miközben a nagyihoz igyekszik. *Az utolsó szavakat már nevetve mondja, ő könnyen beszél, hiszen ő pont olyan önfejű kis liba volt, mint Sasha. Világmegváltó tervek, és persze a rosszfiúk utáni olthatatlan vágy.* Mindenképpen érdemes lenne hát ismerkedni picit kifelé is, de azért egészséges mértékkel, megtartva a határokat, és a titkainkat. Ha most úgy érzed, hogy Meld az alfád, akkor hajrá, próbáljátok meg, muszáj is kicsit elengedni magad, élvezni kell az életet. Akkor Adam feladta? Vagy mi lett vele? Jeremy pedig egy másik fiúval? Farkasanyám! *Kapja a szája elé a kezét, vihogva mint egy kiskamasz lányka.* És ráadásul macska... *Most már tényleg nem is nevet, hanem fuldoklik a röhögéstől, nem kineveti őket, hanem felvidul attól, hogy mennyire bonyolult az élet. Aztán amikor már törölgeti a szemeit, akkor levegőhöz tud jutni.* Kéne tartani valami össznépi évbúcsúztatót, csinálok rá tortát, jó? *Kérdezi Sashát, és nem gondolta volna, hogy ilyen jó kedve kerekedik.* Húha, biztosan a borban volt valami természetellenes gyorsító. *Rázza a fejét mosolyogva.*

*Hát azért nagyon is egyetért Peter álláspontjával, főleg hogy ő az apuka, nem csoda, ha aggódik az asszonyka iránt. Szóval aggodalmasan bólogat, amikor erről van szó.* -Azért akkor is egy kicsit legyél visszafogottabb legalább pár hónapig. Senkinek sem lenne jó, ha bármi baj lenne, főleg most hogy még ezek a fura dolgok is vannak, az a valaki, aki Petert akarja... *Picit beleremeg az emlékekbe, amikor a vámpírok támadták meg őket, aztán egy picit megrezzen, mert eszébe jut, hogy talán Ella nem is tud az egészről, ha netán Peter nem akarta, hogy aggódjon és nem mondta el neki. Kitágult pupillákkal figyeli a reakciót, mert szokása elszólni magát, szóval eléggé bajos lenne, ha megint erre került netán sor. Egy picit azért elkámpicsorodik, amikor Ella az elején picikét lesajnálja az ő hatalmas problémáit, ami végülis tényleg nem olyan nagy, mert lássuk be kinek rossz, ha ennyien szeretik? Azért neki rossz, mármint ebben a formában, zavaros. Aztán a másik sztori kicsit eltereli a figyelmét, miközben rácsap a forralt borra.* -Az nagyon rossz lehetett, azt hiszem anyuék nekem is néztek ki valakit, de hamarabb eljöttem, minthogy erre fény derüljön szerencsére! *Apró mosoly. Az túlzás, hogy eljött. Inkább elmenekült, mert tudja jól, hogy úgyse tudták volna elviselni azt, hogy mi lett belőle. Aztán csak kap okos választ, amire eddig még ebben a formában nem is gondolt. Végülis nem is nagyon ismer mást a Falkán kívül, csak Nemot, szóval...lehet, hogy valami tök külsős a nagy Ő? De hát most úgy érzi, hogy Meld az, csak nem fog ez változni.* -Végülis...igen, van ebben valami. De azért remélem, hogy Adam és Emma...szóval nem lesz ebből valami baj, vagy ilyesmi. De amúgy én is ettől félek, nem akarom, hogy a Falkában legyen valami baj, ha netán Melddel mégsem...de nem, működni fog, most úgy érzem! *Jelenti ki a végén határozottan, aztán még valami eszébe jut.* -Jajj és a másik! Képzeld el van az iskolában egy fiú, aki félig macska, irtó cuki macska fülei vannak! Na és úgy néz ki, hogy kedveli Jeremy-t, lehet hogy Jer is őt, csak bátortalanok, meg azt hiszem Jeremy fél elmondani, hogy farkas, mert hogy a macska fél a kutyáktól, szóval ez is irtó bonyolult!

Oh, hát semmi baj husi, karácsonykor sem áll meg az élet, sőt, pont ilyenkor illik együtt lenni. *Izgatottan várja, míg Sasha kibontja az ajándékát, ő addig a sajátját veszi szemügyre, és egészen zavarja jön.* Nagyon cuki vagy, de nem kellett volna, mégis köszönöm, édes tőled. *Amit ő illeti, mosolyogva legyint, miközben az asztalra könyököl.* Ugyan, nem vagyok én cukorból, hogy elolvadjak egy kis terhességtől. Minden reggel nagyokat futok, ahogy eddig. Igaz, a múltkor rendesen felkavarodott a gyomrom, de lehet, hogy a chilis csokitól volt. *Vonogatja a vállát, de igazat ad a lánynak, főleg, hogy Peter is morcos, hogy továbbra sem kíméli magát, pedig a pici már a kettőjüké. Segít felcsatolni a karkötőt, és nem kezdi el olyan cinikus cumákkal szivatni, hogy nem, csak rajtamaradt a sütiken. Inkább csak hallgatja a lány érzelgős kis szívének rejtett titkait, álmélkodva csapja össze a kezét minden fordulatnál. Amikor pedig véget ér a dráma, akkor komolykodó mosollyal simogatja meg a lány haját.* Kincsem, most mit mondjak? Sajnáljalak, vagy vigasztaljalak? Fiatalság, bolondság, szokták ezt mondani, de tudom, hogy ennél azért bonyolultabb az ügy. *Most már befalta a fagyit, rendel még két forraltbort, amit viszont ő nem tudna megcsinálni, az az anyukája receptje volt, amikor még vitte a nagymamának. Már kortyolgatva válaszol* Annak idején nekem is voltak ilyen dilemmáim még McKinley apátok előtt. Nemesi ficsúrhoz akartak adni, én pedig ugye csakazért sem akartam azt a dolgot, a végén pedig már annyira belelovaltam magam abba, hogy gonosz-gonosz család, hogy teljesen meglepett, amikor kiderült, hogy ő sem akarja, és amúgy pedig egészen kedvel. Akár még lehetett is volna bármi a dologból, csak hát le lettem támadva Peter által, a többit pedig már tudod. *Válaszol végül összefoglalva egy korábbi sztorit, de aztán visszakanyarodik Sasha szappanoperájára.* Nagyon össze vagytok zárva, ritkán barátkoztok másokkal, ami jó, mert véditek egymást, de így óhatatlan, hogy egymásban találjátok meg a szépet. *Szavai szinte anyaiak, de mégis olyan, mintha a legjobb barátnőjével beszélgetne* Csak abba nem árt belegondolni szivecském, hogy ha megharagszotok egymásra, akkor bizony gondot jelent majd az összezártság. Viszont ha Melddel egymásra találtatok, akkor nagyon fogok drukkolni. Nem is gondoltam volna, hogy ennyire szövevényes lesz köztetek ez az egész.

*Hiába, hogy nem idősebb náluk sokkal mégiscsak jóval tapasztaltabb, ami a vérfarkasságot és ezeket a dolgokat illeti és azért lássuk be a gyermekáldás is eléggé felnőtté tud tenni egy hölgyet. Várakozik mindenesetre és eszegeti a fagyit, picit dobol az ujjaival az asztalon, csak úgy önkéntelenül, nem azért mert netán türelmetlen lenne. A háttérben valami karácsonyi dal szól, annak az ütemét követi. Amikor megérkezik a várt személy, lelkesen ugrik a nyakába és viszonozza a puszit, aztán persze hátra rebben, amikor rájön, hogy azért mostmár valamivel óvatosabbnak illik ám lenni.* -Ellaaa! Nem akartam ám zavarni Karácsonykor, meg minden csak olyan rég beszélgettünk úgy igazán! *Huppan vissza a helyére egy mosollyal. Koránt sem tűnik olyan gondterheltnek, mint amennyire az üzenetében tűnt, hogy beszélni szeretne Ellával, de az is tény, hogy az már napokkal ezelőtt történt, amióta egész nagyot fordult a világ. Elmosolyodik a komment hallatán és naná, hogy bólogat.* -Persze, tudom én, de most jobb, ha pihensz is sokat! *A lekerülő kendő alatt a sütik láttán egyből csillogni kezdenek a szemei, aztán vesz is egyet, majd a karkötőre siklik a tekintete.* -Az enyém? De szép! *Nyújtja is a kezét, hogy segítsen neki felcsatolni. Minden ajándékot szeret, és elég lelkes, akár még egy darab szépen becsomagolt fadarabért is képes lenne lelkesedni.* -De ez nagyon drága lehetett, nem kellett volna, én meg csak... *Mostmár a kabátjában kezd el matatni és kis csomagot vesz elő. Egy vörös színű gyertya van benne, amit ő öntött és egy farkasos gyertyatartón áll, ezt meg szintén ő készítette szalvétatechnikával. Szeret ügyeskedni, bár persze jó pár prototípus volt, amit elrontott, eltört, de sokadjára azért sikerült. A kérdésre picit elpirul.* -Buta dolog, de közben van ami rendeződött. Tudod, bár nem tudom, hogy tudod-e, de nekem nagyon tetszett Jeremy, és Meld kiderítette, hogy ez fordítva nincs meg, aztán kiderült, hogy Meld meg szeret engem, de nem tudtam mit kezdjek ezzel. Aztán Emma elmondta, hogy szereti Adamet, Adam meg elmondta, hogy szeret engem, és már a végén minden teljesen zavarossá vált... *LEvegőt vesz, mert eddig úgy nagyjából hadart.* -De Meld tegnap a bál előtt megcsókolt végre! Vagyis hát puszi volt, mert elestem és felszakadt a szám, de aztán én megcsókoltam úgy rendesen és...akkor már tudtam, hogy nem lesz semmi baj! *Lelkes és még mindig hadar, de ez tőle teljesen megszokott.*

*Mily meglepő, vörös kis kabátkájában, kapucnit felhajtva indul el a macskaköves úton. Pár pillanattal korábban vált el a "farkastól", de biztos benne, hogy Peter sosem téveszti őt szem elől, főleg amióta már a kölyök is úton van, de korábban is ott settenkedett, afféle védőszellemként az útjain. Ella nem sokkal idősebb mint Sasha és Emma, talán pár évvel, de már oly régóta van Peterrel, hogy bőven felnőttebb mint a lányok, annak ellenére, hogy kislányos szokásainak nagyon nagy részét megtartotta, hiszen van olyan szerencsés, hogy megteheti ezt, így is szeretik. A kapucni alatt vörös haja lángnyelvekként úszik a vállára, fufruját pedig egy szép pánttal fogja le, karján pedig kosárka van átvetve. Beér a fagyizóba, ahol finom mosolllyal lelkesül fel, amikor meglátja a "kislányt"* Édes szívem! *Köszön rá, és két puszi után még nagy ölelést is ad Sashának. Körülnézve beleszagol az illatokba, és csipősen jegyzi meg, de csak halkan, hogy ne legyen bántó.* Én jobbat sütök. Sokkal jobbat. *Le is teszi a kosárkát az asztalra, és leveti a kabátot, közben ránevetve a lányra, hogy mennyire összeöltöztek. A piros alatt azonban egy fekete póló van, amit egy hatalmas farkasfej díszit. A pocija még alig látszik. Mivel nincsen ott kiszolgáló, kihajtja a ruhát, ami a kosár tartalmat védi, alatta pedig egy kis tálkában felhalmozott sütik találhatóak, Sasha kedvencieből minimum kettő, hogy ne egyedül kelljen megennie. A tetejükön pedig egy fehérarany kis karkötő, ami nem mágikus, csak szimplán szép, afféle ajándékocska a kicsi lánynak.* Na mi volt annyira fontos cicám? *A békesség miatt ő is rendel némi fagyit, de csak szolídan, csoki vaniliát.*

*Lassacskán kezdenek lelkének fene nagy hullámai csitulni, ami azért kellemesebb érzés kezd lenni, mint ami az elmúlt napokban uralkodott rajta. Kifejezetten jó kedvűen halad végig Nellond utcáin, hogy végül elérje a fagyizót, ahova megbeszélték Ellával, hogy beülnek kicsit. Már régen akart beszélni mondhatni fogadott anyujával, vagy nővérével, mert korban inkább utóbbinak illik be, csak mivel Petert is inkább az apjának kezel, ezért végülis az ő felesége is inkább anyukának minősül, de miért is ne lehetne az ember anyja a nővére is egyben? Kis csomagocska is lapul a kabát zsebében. Nem nagy dolog, hiszen amennyien vannak a falkában nem kapnak kifejezetten zsebpénzt és már az is nagy dolog, hogy Peterék állják a tandíjat ötüknek, ami azért megint nem egy kifejezetten kis summa. Vörös szövetkabátban feszít, fel van tűzve a haja, a nyakában pedig kék, kicsit flitteres sál, nem öltözött nagyon ki, alatta farmer van és egyszerű garbó. Elérve a célt belöki az ajtót és be is libben. Ellát még nem látja, szóval egyelőre lehuppan az egyik ajtó közeli asztalhoz, leveszi a kabátot és rendel magának egy nagy kehely csoki-vanília-stracsatella fagyit. Hát igen enyhén szólva is édesszájú, nem rajong annyira a gyümölcs fagyikért. Ezt kezdi el kanalazgatni, amíg várja piroskát.*

Animágus alakja: Házi kaszáspók

-Rendben.
*Bólint rá a távozásra. Most érzi, hogy valójában mennyire kimerült. Gyakran fojt el ásításokat, és gyorsan lépked, hogy minél hamarabb átérjenek a Jenilliába, ahonnan a portál egyenesen a Kúriába repíti őket. Más út igazából nincs is, hiszen a Kúriát rengeteg mágikus csapda és egy teljes mocsár veszi körbe. Maximum repülve juthatnának be, de ahhoz semmi hangulata. A másnapra gondolva gyorsan megtervezi az időrendjét, belekalibrálva a fodrászt is.*
-Reggel 10-re tökéletes lesz. Este várlak a szobám előtt. Jó éjt!
*Köszön el, majd távozik a szobája felé.*

Vendég

-Igen, későre jár, tényleg indulni kéne. Nem nincs semmi kérdésem, egyenlőre. *mondja majd kér két csokis gofrit, hogy legyen mit enni útközbe, majd rendezi a számlát.* -Akkor induljunk. Hosszú nap volt ez a mai. *azzal kilépnek az utcára. Erőteljesen gondolkodik a hallottakon de végül belátja a lány igazát. A törvény őrének nem mindig jó érzelmeket táplálnia bárki és bármi iránt. Lassú léptekkel sétálnak a kúria felé.* -Holnap mikorra menjen a fodrász? *teszi fel a kérdést.*

Animágus alakja: Házi kaszáspók

-Nem. Az nem az. Az normális cél. Sötét cél alatt arra gondolok, hogy államtitkok lopása, gyilkosság, hasonlók. Nem nehéz elképzelni. Az apáddal való beszélgetés nem ütközik törvényekbe.
*A műtét nem használna, legalábbis ha igen, akkor azt már tutira mondták volna. Elvégre valószínűleg csináltak CT-t, amikor a betegség okait keresték, legalábbis ez lenne logikus. Megrázza a fejét.*
-Ha az segített volna, már biztosan megcsinálják. Van ez is olyan jó, mint más. Nem is biztos, hogy engedném, hogy az agyamhoz nyúljanak, veszélyes játék az. Nem szeretek kockáztatni, hacsak nem életbevágóan fontos. Ne sajnálj, nincs miért. Komolyan megvagyok így is. A célom a törvény képviselete, amihez ez az állapot több, mint tökéletes. Auror parancsnok akarok lenni, akkor pedig csak útban lennének az érzelmeim.
*Lassan vissza kellene menniük a Kúriába.*
-Van még valami kérdésed?

Vendég

-Nem ont a név továbbvitelére gondoltam, de értem. Szerinted az sötét cél, ha beszélgetni akarok a halott apámmal és választ kapni a miértekre? Szerintem nem az. Bár nem tudom, hogy mi számít sötét célnak és mi nem. Természetesen nem azt mondtam, hogy meséld be magadnak az érzelmeket, de lehet, hogy mondjuk egy agy műtéttel lehetne segíteni. És mik a céljaid? *beszél összefüggéstelenül, gondolatai össze-vissza ugrálnak. ahogy beszélgetnek, kezdi egyre jobban sajnálni a lányt. El sem tudja képzelni, milyen lehet érzelmek nélkül élni*

Animágus alakja: Házi kaszáspók

*A történetet feszülten figyeli. Sanyarú, mint a legtöbb történet, amit hallott. Sok az árva a világban, a Nezabarban meg még több. A varázsló halandóbb lény bárkinél, akkor is, ha a mágiája révén bármennyire hosszúra nyújthatná az élettartamát.*
-Szomorú történet, még ha nem is tudom átérezni, amit te éreztél. Én is levélben értesültem az apám haláláról. Egy hajót hagyott rám, amit Lucitaniának kereszteltem el. Nellond kikötőjében horgonyoz, néha ott alszom. Azt ugye tudod, hogy ha a nekromágiát a sötétség céljaira használod fel, le foglak tartóztatni?
*A kérdése egyszerű és logikus. Auror, de nem az elvakult fajta, aki helyben kivégezné a nekromanciával foglalkozókat. Joseph egyelőre nem jelent veszélyt a társadalomra.*
-A betegségem gyógyíthatatlan. Bemesélhetném az agyamnak, hogy vannak érzéseim, a legtöbb pszichopata tudat alatt ezt teszi, de az érzelmeim nem lennének valóságosak. Hazugság lenne. Sem nekem, sem másnak nem okozna örömet. Engem nem zavar, hogy nincsenek. Nem kavarodom el az eredeti céljaimtól, nem válok megvezethetővé vagy megvesztegethetővé. Egyébként nő vagyok, tehát amúgy sem viszi majd tovább senki nevemet.

Vendég

-Természetesen. Anyám meghalt a születésemkor. Apám engem okolt a halála miatt és ezt egész életemben éreztette velem. Amikor elég idős lettem, egy bentlakásos iskolában kezdtem foglalkozni a mágiával valahol Londonban, amikor is kaptam egy baglyot. apám halálhírét hozta, és egy végzést, miszerint teljes vagyonát én öröklöm. Akkor hazatértem a házba, amelyben felnőttem, és amely immár az enyém. Apám holmijait kutatva érdekes dolgokra bukkantam anyám haláláról, rólam, és a többi. Ekkor kezdtem a nekromágiával foglalkozni, és kitűztem magam elé a célt, hogy apámtól választ kapjak a miértekre. bár varázserőm meg van hozzá, a tudásom kevés, ezért jöttem a Nezabarba. Tömören ennyi a történetem. *Meséli el a lényeget, mivel a lány őszinte volt hozzá, ő is az, ez így korrekt.* -És a te betegséged, úgymond, biztos nem gyógyítható? Nem lehet, hogy mivel megtanultad kezelni, nem is foglalkoztak vele? Nem lehet érzelemmentesen leélni egy életet! Illetve le leet, de csak egy életed van arra, hogy szeress, hogy szeressenek, hogy elérd a kitűzött célt, és hogy legyen valaki, aki tovább viszi a neved.

Animágus alakja: Házi kaszáspók

-Az elején? *Gondolatai között felmerül egy pici mosoly, de ő maga nem mosolyog.* -Az nagyon hosszú történet lenne, jobbára unalmas. Amit tudni akarsz rólam az az, hogy születésemtől fogva pszichopata vagyok, méghozzá az a fajta, akinek soha, semmiféle érzelme nem volt.
*Azt még ő sem tudja, hogy ez agyi diszfunkció miatt van, neki az elmegyógyban azt mondták, hogy még meggyógyulhat. Ha tudná, már rég agyműtétnek vetette volna alá, de így megmarad annak, aki mindig is volt.*
-6 éves koromtól egy elmegyógyintézetben éltem, Amerikában. Ott tanultam a varázslást és a harcművészetet is. Megtanultam irányítani az elmém erejét, és végül elbocsátottak. Úgy kerültem ida. Sokáig rengeteg hiányosságom és lemaradásom volt, de már pótoltam. Mit akarsz még tudni?
*Erre a kérdésre persze gyorsan kap egy majdnem-választ.*
-Én nem távolodom el, ösztönösen kerülnek. Az átlagos ember megérzi a pszichopatákat, még ha nem is tud róluk. Az érzelemmentes, üres arc, a hideg szemek sokakat, sőt, szinte mindenkit elrémítenek. Te is válaszolsz?

Vendég

-Rendben, akkor kezdjük az lejé. Úgy tömören mindent tudni akarok rólad. *Mondja rezzenéstelen arccal és úgy is gondolja. Nem tudja, mit hoz a holnap, viszont minden pillanat egy lehetőség a jövő megváltoztatására, ahogy ez is. Tényleg komolyan elkezdett érdeklődni a lány iránt, mint barát iránt, és egyelőre nem is érez semmi többet. Megeszi a maradék galuskáját és neki áll a fagylaltnak.* -viszont lehet egy kérdésem? Te szánt szándékkal távolodsz el az emberektől, vagy inkább fogalmazzunk úgy, hogy megtartod a 3 lépés távolságot, vagy ez csak szimpla bizalmatlanság?

Animágus alakja: Házi kaszáspók

*Érzékeli a terelést, ami igen különlegesen hat rá. A titkok mind így hatnak rá. izgalomba nem jön tőlük, egyszerűen csak birtokolni akarja őket, mint a tudást magát. Ezért persze kész titkokat kiszolgáltatni magáröl is. Nem nagy dolog.*
-Nem zavarsz, de az év közepén érkeztél. Érdekel, miért váltottál varázslóiskolát. Gondolom köze van a szüleid halálához. Minden érdekel, te magad is. Ha érdekellek, kérdezz bátran. Nincs olyan dolog, amit ne mondanék el.
*És valóban így van. Nincsenek titkai, habár olyan személyek sincsenek, akiket pont ő érdekelne.*

Vendég

*amikor belépnek a cukrászdába, ő kér egy adag somlói galuskát és egy nagy kehely fagyit, majd eszegetni kezdi. Felhúzza szemöldökét a kérdésre, ám egy kérdéssel tereli a választ.* - Miért, netán zavarok? De kíváncsi lettél hirtelen. *Mondja egy erőltetett mosoly kíséretében.* -te mindig ilyen kíváncsi vagy, vagy ezt érezzem megtiszteltetésnek? Na de most beszélgessünk gy kicsit rólad is. *Mondja, hiszen szeretne minél többet megtudni a lányról, hogy holnap ne úgy álljanak ott a bálban, mint két idegen, akik semmit sem tudnak egymásról a nevet kivéve.*

Animágus alakja: Házi kaszáspók

*Érzékeli, hogy Joseph nem véletlenül nem akar beszélni a dologról. Végre kezdi érteni a dolgot. Persze abban téved, hogy Dianát ne érdekelné a válasza, hiszen a lány mindent tudni akar. Hiába a terelő válasz, végül mégis a fagylaltozóban kötnek ki. Nem zavarja a dolog, gyorsan feltalálja magát. Keres egy relatíve kicsit asztalt, s megvárja a pincért.*
-Egy sajtos rolót és egy sajtos pogácsát kérek.
*Őszintén szólva száraz kenyéren is elélne, ha nem tudná, hogy szervezetének változatos, energiagazdag táplálkozásra van szüksége. Joseph pont rossz pillanatot fogott ki a fagyizásra, hiszen bevetések alatt az ifjú auror mindig édes dolgokat eszik, hogy élénk maradjon a figyelme, és éles legyen az agya.*
-Miért jöttél a Nezabarba?
*Kérdezi éles témaváltással.*

Vendég

-Igazából nem volt senki, aki segítő kezet nyújtson, én mondtam, hogy elég. Na de akkor menjünk máshova. Esetleg tudsz valami jó kajáldát itt a környéken, és még annyira nem ismertem ki Nellondot. *kérdi mintegy elterelve a témát, nem igazán akar róla beszélni. Pláne nem olyasvalakivel, akit tökéletesen hidegen agy a válasza. Szemmel láthatóan úgysem fogja meghatni, nem is cél, hogy meghassa, csak részéről itt lezárta a témát. Egy-két órás ismertség után senkit sem fog beavatni lelke legmélyebb dolgaiba. Ahhoz sokat kell letenni az asztalra. Ha a lány mondd valami helyet, akkor az felé veszik az irányt. Elnyomja a cigijét és kifújja az utolsó beszívott füstöt is.*

Animágus alakja: Házi kaszáspók

-Személyes fodrász... Rendben. *A cigiről szóló történetet is memorizálja, mint minden mást, s ugyan olyan üresen válaszol rá, mint bármi másra.* -Nem fogsz meghalni a cigitől, hacsak nem ez a kifejezett célod. Varázsló vagy, tehát bármeddig meg tudod nyújtani az életed, ha komolyan akarod. Ki segített kilábalni a depresszióból?
*Elég váratlan kérdés, kicsit inkorrekt is, de Diana egy csepp empátiát sem érez, így nem esik nehezére mások titkai mközé tiporni. A Jégvilág felé sétálva felvonja egyik szemöldökét.*
-Biztos, hogy fagylaltot vagy süteményt akarsz enni? Én személy szerint valami kevésbé édesre gondoltam.
*Ha mégis itt telepednek le, nem igazán fog semmit enni. Képes bármeddig éhezni, így nem okoz neki problémát az az apróság, ha esetleg késő este, a kastélyban kell majd ennie. Az viszont nyilvánvaló a számára, hogy gyomra nem kívánja az édeset, ezért nem itt fog enni.*

*Ha már az unokabátyokról esik szó, Nati eddig csak jól járt azzal, hogy rábeszélte Borist a suliba jövetelre - egészen mostanáig. De hát minden kapcsolatban vannak hullámvölgyek, még ha a másik fél egy olyan kedves, kiegyensúlyozott fiú is, mint Boris Pavlov. A kék hajú nevetése nem zavar, és egy halvány mosollyal én is csatlakozom hozzá.* Tegnap délután egész világosan elmagyaráztam neki, hogy ne szóljon bele a szerelmi életembe, de csak annyit válaszolt, hogy "Ha nem lépek közbe, megint ki fog használni, és a végén te szívod meg. Nagyon bírom Exant, de nem hagyom, hogy te szenvedj miatta." *Idézi pontosan a srácot, és szinte hallja is a fülében a hangját.* Képtelen vagyok változtatni a nézőpontján, rettenetesen makacs. *Teszi hozzá elkeseredetten. A péntek este miatt mélységesen szégyelli magát, és már bánja is, hogy elmesélte ezt az egészet. Bella reakciója megegyezik a várttal, és azzal, ahogy - legalábbis a képzeletében - a többi diák reagált, mikor elolvasta azt az undorító pletykát.*
- Igazából csak azon csodálkozom, hogy az a bizonyos illető, aki előszeretettel pletykálkodik, mindig, mindenhol ott van. Abszolút csak a vodka tehet róla, és a pasas sem volt józan. *Mentegetőzik, és nem tehet róla, belepirul a hazugságba. Egy kicsit a saját akarata is közrejátszott a dologban, el akarta felejteni a rémes hetét, ezért is kezdeményezett. Most már rémesen bánja a dolgot, és meggyőződése, hogy csak terhére volt Blagoynak, ha máskor nem, hát másnap reggel.*
- Jézusom, elegem van ebből az egészből! Azt gondolod, én annyira szeretnék itt szenvedni, és várni, hogy Exan visszatérjen? *Tesz fel egy abszolút költői kérdést.* De hát mi mást tehetnék?! *Folytatja a kifakadását, és mintha képtelen lenne lemondani a fölösleges kérdezgetésről.*

*Furcsa, hogy valakinek ide jár az unokabátyja, habár már hallottam róla, hogy vannak itt testvérek is, no meg persze elég sok Waylan is megtalálható itt a suliban. Szerintem szinte nincs olyan diák korú Waylan kobold, aki ne itt tanulna. Elég vicces lehet nekik minden órán, minden folyosón találkozniuk egymással, de legalább mindig van ismerősük, és nem kell külön barátkozni. Ezen a gondolaton kicsit elmosolyodom, de gyorsan "helyre teszem" az arcvonásaimat, hiszen Nati épp a lelkét önti ki nekem és baromira nincs jó kedve, így én sem vigyoroghatok ok nélkül egy aprócska gondolaton.*
- Hogy menő? *nevetek fel csengő hangon és megcsóválom a fejemet. *
- Lehet csak én nem vagyok a menő körökben és így a menőket sem ismerem. *teszem hozzá vigyorogva, végül a vigyorom mosollyá fakul és tovább hallgatom a lány történetét. Kiderül, hogy már egy ideje legjobb barátok a fiúval, azonban Boris csak most szólt bele a szerelmi életébe.*
- Nos, igen. Hogyha unokahúgod, vagy nővéred lenne, akkor bizonyára nem zavarna annyira a dolog. *mosolyodom el sejtelmesen és mélyen Nati szemébe nézek.*
- Én mindig is akartam egy bátyot, hogy vigyázzon rám, hogy megvédjen meg ilyesmi. Talán Boris is ezt akarja tenni veled. És lehet, hogyha elmagyaráznád neki, hogy mit érzel Exan iránt, és elmondanád neki, hogy zavar, hogy a szerelmi életedben turkál, akkor megértené és abba hagyná. Mikor azonban megjegyzem, hogy szerintem Exan nem fog visszajönni és nem is biztos, hogy szereti a Natit, a lány naivan ellenkezik. Sajnálkozva megcsóválom a fejemet és megvonom a vállam:*
- Hát, végül is te ismered a srácot. *hagyom annyiban a dolgot, majd hallgatom a történet további részét, amiben is kiderül, hogy Nati kavart egy sráccal a Jeniliában.*
- Ehh... *nyögök fel kikerekedett szemekkel és néhány másodpercig - míg iszok egy kortyot a forró csokimból - nem szólok semmit.*
- Nem ítéllek el, mert bárkivel megesik az ilyesmi, de ha ilyen nyilvános helyen iszogatsz, akkor ne csodálkozz azon, hogyha pletyka tárgya leszel.*jegyzem meg kissé visszafogott hangon, hiszen nem akarom megsérteni a lányt, messze álljon tőlem!*

*Bármennyire is nehezére esik ezt most usernek kijátszani, Natinak tényleg pocsék kedve van, és ezt nem is nagyon próbálja elrejteni. Nagyon jól esik neki, hogy beszélhet valakivel, aki viszonylag kívülálló - még Borist sem ismeri - és talán szolgálhat valami épkézláb tanáccsal.* Ugyan, semmi baj. Csak ő hiszi magáról, hogy menő, igazából nem ismeri senki. *Nyugtatja meg Bellát rezignáltan, bár valószínűleg csak a harag beszél belőle, általában nem szokott ilyen rosszindulatú lenni.* Igazából már egy ideje legjobb barátok vagyunk, majdnem mindent tud rólam, úgyhogy nem is zavarna a dolog. De könyörgöm, a szerelmi életembe ne szóljon bele az ő kis komfortos, meghitt párkapcsolatából! *Gurul megint dühbe, de szerencsére mérsékli a hangerejét. Nem és nem akarja elhinni az igazságot, úgyhogy Bella megjegyzésére hevesen megrázza a fejét.*
-Nem, ő sosem tenne ilyet, túlságosan lovagias hozzá. *Érvel egy szerelmes lélek megszállottságával.* Na jó, nem szándékosan. *Teszi hozzá egy kicsit halkabban.* És ami ennél is cikibb, *Folytatja a történetet, bár nem biztos, hogy kéne.* az az, hogy pénteken lementem a Jeniliába, és találkoztam egy pasival... *Hallgat el hirtelen, majd nagy levegőt vesz, és folytatja.* És hát néhány vodka után elcsattant egy csók. A kedves pletykálkodó persze rögtön megneszelte, és most attól zeng az üzenőfal, hogy nem Exan használ ki engem, hanem én őt. *Sóhajt ismét, és fejét a pultra hajtja elkeseredésében.*