Jégvilág fagyizó, süteményes és édességbolt

First topic message reminder :

A városka fagyizója és cukrászdája. A térhez talán ez a hely esik a legközelebb, és ezt mondhatnánk a legbarátságosabbnak is. Színes felirataival csak úgy hívogatja a vendégeket. Bent szép dekoráció vár mindenkit, kis asztalkák, angdalgó szerelmes pároknak kiváló hely, de kisebb csoportok számára is vannak nagyobb asztalok, ha csak egy finom sütit, vagy fagyit akarnak enni.
Minden megtalálható itt, ami szem-szájnak ingere, a fagylaltok között olyan különlegességek is találhatók, amire az ember még csak gondolni sem mer. A kiszolgálás mindig gyors és zökkenőmentes.
A sütemények közül pár egy kis mágiával is meg van szórva, azért mesés ízkombinációkkal találkozhat a betérő.
Természetesen elvitelre is lehet vásárolni különböző ízű és formájú cukrokat, csokoládékat, mindenfélét, ami csak a vevőnek eszébe jut.

Boltos: Karla Dopdejszton

Termetes, kedves asszonyság, aki az üzletet vezeti. Természetesen nem mindig ő tartózkodik itt és szolgálja ki a vevőket, hiszen ahhoz túl nagy a bolt, azért van jónéhány pincér és pincérnő is, aki besegít. Azonban ő is feltűnik időnként, ilyenkor hamar magára vonja a tekinteteket. A vevőkkel kedves, sorra kérdezi az asztalokat, hogy megfelelő-e a kiszolgálás, vagy az árú. Javasolja újabb és újabb édességeit, amiket nagyrészt saját maga fejleszt ki. Kinézetét tekintve nem mondatnánk nádszál kisasszonynak, korára nézve is már túl van az 50-en, de mindig az magára. Szinte úgy néz ki, mint süteményei, habos-babos ruhában, élénk színekben virít. Mindenkivel kedves, a pincérek is imádják, és ő is a beosztottait. Kellemes főnök, azt meg kell vallani.

írta Cirelin de Sovalon

*Hát igen Alfnak akkor az olvasásról szőtt tervei csak voltak majd máskor arra ugyanis nem számított hogy a fél fagyizó őt fogja bámulni,de nem számít.Tehát a fiú odasétál a lányokhoz Szandrának csak biccent és ennyi nincs kedve külön bemutatkozó beszédet tartani amit tudnia kell róla a lánynak azt már Bella elmondta.Ezután helyet foglal a lányok társaságában.*
- Hát ha már így kérded egy forrócsoki jól jönne. * Mosolyog Bellára.*
- És amúgy hogy vagy régen beszéltünk ? Azt hallottam hogy itt dolgozol vagy talán már össze is futottunk nem emlékszem pontosan régen volt.*Mondja miközben 1 pohár alátéttel kezd el játszani .*

- Akkor gondolom te orosz származású vagy. * Bukik ki belőle a hirtelen megállapítás, vagyis inkább feltételezés. Ismét elkezdi majszolgatni a fagyiját, ami lassacskán kezd elfogyni. Durva, egy egész vödör fagyit megenni kevesebb mint húsz perc alatt.. De hát Cat fagyi függő, szóval ez nem jelent túl sok gondot számára, viszont amiatt aggódik hogy agyfagyást kap. Aztán csak nem bírja ki hogy ne szólaljon meg. * - Milyenek lettek az év végi eredmények? * Kérdezősködik, és olyan szemmel néz rá a lányra, mint egy ártatlan kis bárány, pedig ez nem szokása, biztos a sok fagyi hatása...Aztán Cat hirtelen a fejéhez kap, és elkezd röhögni. * - Áuuuuuuuuucs, lefagyott az agyam. * Jelenti ki nevetve, és közben vakargatja a fejét. Kellett neki ennyi jeges finomságot fogyasztania. Bár már párszor megjárta ezzel. Hát igen, ha esetleg valamelyik családtagja vele lenne, biztos nem engedné a fagyis pult közelébe, olyankor úgy viselkedik mint egy kisgyerek, mindenáron meg akarja szerezni amit akar. *

*Miután csatlakozik a két idegen Samanthához, ő befejezi a fagylalt evést és elégedetten dől hátra. Mikhael hamar megette a hűsítőjét és hirtelen elviharzott. A két lány csendesen ül egymással szemben. Ezt ugyan Cat nem bírja sokáig és mozgolódni kezd. Samantha kicsit nagy szemekkel néz a lányra, már régen találkozott ilyen izgő mozgó lánnyal, de nevetnie kell rajta. Ez a lány tud valamit és nem csöndben maradni, az biztos. Sam is jó modorúan viszonozza a lány bemutatkozását.*
- Örülök, hogy megismerhetlek. Én Samantha Radoslava vagyok *mutatkozik be kedvesen és rámosolyog a lányra. Most csendben vár, hátha megered a leányzó nyelve és nem őneki kell kezdetnek csacsognia.*

* Helyet foglal a két illető mellett, egy darabig számára minden csendes, csak fagyijába meredve ül és néz ki a fejéből. Ez általában nem szokása, de ha jégkrémről van szó, azt helyezi előtérbe. Szinte észre sem veszi, hogy a szőke pasas milyen hamar eltűnik, így ketten maradtak a barna hajú lánnyal. Egyelőre nem szól semmit, csak ül és nézelődik, egy kicsit izeg mozog a székén. * - Olyan kínos ez a csönd! * Kiáltja el magát, amire a fagyizóban rejlő összes szempár rászegeződik. * - Most mivan?! * Kérdezi az emberektől, akik erre visszafordulnak, és csinálják tovább teendőiket. * - Üpp, ez egy kicsit hangosra sikeredett... * Suttogja, és még jobban belemélyed a fagyiba. Habár nem nagyon törődik ezzel, nem olyan csendes személyiség, sőt, a csendesség apró szikrája sincs meg benne, ezt már számtalan alkalommal bebizonyította. Miután ezt megvitatta a fejében, a számára ismeretlen lányhoz fordult. * - Ne haragudj, a bemutatkozásom egy kicsit furcsára sikeredett. Amúgy Cat Morgan vagyok. * Mosolyog a lányra, és reméli nem beszél angolul, mert akkor pont megfejti mi a neve jelentése. *

*Mikh leül és viszonozza a bemutatkozás.* - Mikhael Knyaz. ha megbocsátasz most mennem kell. *mondja miután befejezte a fagylaltját és elviharzik.*

//bocs, a rövidségért, de nagyon mennem kell.//

*Samantha csendesen eszegeti a finom, krémes fagylaltot, közben tervezgeti újabb titokzatos útját. El kell intéznie az előzőleg kitervelt dolgait, ami az előző alkalommal nem sikerült. Nem számít arra, hogy társasága akad, de mindennél jobban örül neki. Egy szőke hajú, magas fiú jelenik meg az asztalnál és érdeklődik, hogy leülhet -e.*
-Szia, igen szabad a hely. Csüccsenj le *mondja Sam a barátságos, csilingelő hangján. S nem feledve a jó modort bemutatkozik.*
-Ha jól tudom, még nem találkoztunk, Samantha Radoslava vagyok. *nyújtja mosolyogva a kezét. Majd kis idő múlva egy vidám csaj jelenik meg az asztalnál, aki szintén csatlakozik a fiatalokhoz.*

* Fagyi. Cat amint meghallja ezt a szót sikítozva - természetesen az örömtől - rohangál össze vissza hogy hozzájusson a jeges finomsághoz. Kicsit közveszélyesnek tartja, hogy ő bemegy egy csomó fagyi közé, egyedül, de csak meg tudja fékezni magát a csábító fagyik ellen. Visz magával egy kissebb üres fagyis vödröt, hogy majd abba kér egy nagy adag karamellás fagyit. Szinte már ugrándozva halad végig extravagáns magassarkújával, és mint reggel, most is talpig kékben van, még a hajában is van sok sok kék tincs. Persze csak mű haj. Nagyon vonzódik az ilyen mugli csecsebecsékhez, talán maga sem tudja miért. Ám nagy gondolkodásában neki megy a fagyizó ajtajának ami nagyot koppan, és szinte teljesen ártatlan arccal ,mintha mi sem történt volna, úgy sétál oda a pulthoz, és tele kéri a fagyis vödröt. Az eladó egy kicsit meglepődik, majd zavarodottan kiszolgálja. Cat vizet és mikor hátrafordul, azt kell tapasztalnia hogy nincs szabad hely. Vagy talán mégis? Egyetlen egy ülőhely akadt, egy barna hajú lány, és egy szintén barna férfi mellett, akivel nem mellesleg reggel is összefutott egy röpke pillanatra. * - Szabad ez a hely? * Kérdezi kedvesen, ahogy szokása. *

*Mikh repdesve hagyja el a Jeniliát. Egyenesen a palotanegyed felé veszi az útját. A célpont az auror központ. Már korábban is látta az impozáns épületet, de most jobban megfigyelve megérik benne az elhatározás. Itt akar dolgozni. És amit nagyon akar, azt el is éri. Talán először csak valami kis piti munkát kapna, de sok tanulással és igyekezettel rendes auror is válhat belőle.Viszont már késő van ahhoz, hogy bemenjen és érdeklődjön, amúgy is meg szeretné várni, mit mesél Pandora a rendszerről. Így inkább a közeli fagyizó felé veszi az irányt. A helység dugig van emberekkel, majdnem minden asztalnál nagyobb társaságok ülnek. A pulthoz lép és fagyit rendel. Három gombóc, csoki, csokis keksz és meggy. Helyet keres magának, de nem talál üres asztalt. Az egyiknél csak egy fiatalabb lány ül egyedül. Odamegy az asztalhoz. * -Szia. Bocs, leülhetek?* nem akarja zavarni. de szívesen beszélget. Annyira boldog, hogy ezt szeretné megosztani valakivel. Ha a lány rábólint leül az asztal ellentétes sarkába és elkezdi enni a fagylaltok mennyei trióját.*

*Samantha már régen járt Nellondban, ezért hát eldönti, hogy kiruccan egy kicsit. Hiányzik már neki a szórakozás és az eddig megismert diákokkal is régen találkozott már. Egy hosszú fekete passzos nadrágot visel egy élénk piros felsővel, rajta egy fekete boleróval. Lábain egy kényelmes magassarkú díszeleg. Haját mostanság göndören viseli kiengedve, ami a derekát verdesi. Vállán díszeleg egy apró táska, amiben minden benne van, amire szüksége lehet. Természetesen a pálcája is helyet kapott benne. Nem árt felkészülni mindenre. Samantha lassan lépked Nellond utcáin, nézi a kirakatokat és a szembejövő embereket. Egyszer csak bevillan egy gondolat, hogy édességre vágyik, így betér a Jégvilágba. Mikor belép kellemes illatok csapják meg az orrát, de most fagyizni kíván. Nagy a választék, de a kedvenc fagyijaiból válogat és leül egy üres asztalhoz az ablak mellé.*

*Pablo lelöki a kelyhet, mire Bella csak felsóhajt és egyből indul, hogy feltakarítsa. Nem is sejti, hogy Pablo mire készül, egészen addig, amíg a fiú bele nem csíp a fenekébe. Ekkor a lány felsikkant és felugrik, majd dühösen szembe fordul a fiúnak.*
- Neked meg mi bajod van? *kiált rá a lány mérgesen, majd piros arccal szedegeti össze a szilánkokat, amit a törött kehely miatt van a földön. Sajnos ügyetlenül megvágja az ujját, felszisszen és nyalogatni kezdi, mire Pablo elkapja a kezét és ő is nyalná az ujját. De Bellának kezd elege lenni a fiúból, így lök rajta egyet.*
- Jézusom, hagyj békén! *áll fel mérgesen a lány és csípőre tett kézzel mered a srácra, aki hamarosan elköszön és ott hagyja a lányt. Bella riadtan veszi észre, hogy kicsit összevérezte a szoknyáját.*
- Hát ez remek... *dühöng csak úgy magába, és most már kicsit óvatosabban összesöpri a szilánkokat, eltakarít mindent, ami a fiú itt létének a nyoma. Az ujjára egy zsebkendőt rak, leül a pult mögött és a gondolataiba mélyed.*

*Ó vajon mit csinál ez a pablo?! Játszadozik egy lánnyal?! Ugyan, az nem is rá vallana... de azért lehet, hogy mégis... Mikor Isabella előveszi azt a fura szerkezetet, Pablo csak azt figyeli, hogy mikor hajol le egy kicsit a lány, mert ha így történik, akkor bizony belecsíp a fenekébe, de ugyanolyan pajkos mosollyal fogadja a lány tekintetét. Talán nem is reagálja le, hisz láthatóan élvezi Bella ezt a kitűntetett figyelmet, legalábbis Pablo szeretné azt hinni, hogy élvezi. Mikor aztán a vérző ujját kezdi a lány fájlalni vagy nem is tudom mit csinál vele, akkor...* Várj! *Mondja a fiú és megragadja a lány kezét és ő maga nyolgatja le róla a vért, vagy valami ilyesmi, tehát olyan fura dolgot csinál, amit csak olyanok csinálnak, akik intim kapcsolatban vannak egymással. Végül pedig könnyedén elereszti a lányt.* Szép napot Isabella! *Mondja teljesen váratlanul és sietős léptekkel hagyja ela fagyizót. Természetesen fizetés nélkül távozik. A lánynak most talán fel sem tűnik még, hogy nem fizetett. Pablonak azonban ez egy nagyon tudatos mozzanata volt: így elérte, hogy egyszer még mindenképp találkozzon a lánnyanl, hisz nyílván Newtonék pici lánya nem hagyja annyiban, hogy nem fizette ki a fagyiját, márha feltűnik neki valóban...*

*Isabella rákérdez, hogy esetleg a fiú kér-e még valamit, öntetet, vagy esetleg egy másik fajta fagylaltot, de úgy tűnik, hogy Pablo szereti az egyszerűséget, és nem kér valami hihetetlent fagyi kelyhet. Végül is, embere válogatja, hogy milyen fagyit eszik, mennyire extrémet és hány gombócosat. Bella pedig csak a vendégekért van, így szépen, gondosan elhelyezi a gombócot a kehelyben és kicsit nagyobbat is merít a kanállal, mint szokott, hiszen a) Nezás diákról van szó - de még milyenről! és b) legyen valaminek kitölteni a nagy kelyhet. Egy kanalat pottyant bele, majd odatolja Pablo elé, aki egy kicsit játszadozik a fagyival. Bella hol a fiú arcát, hogy a kanalat nézi.*
~Mégis mit csinál?~*jut eszébe egy aprócska gondolat, és hamarosan rájön, hogy bizony ezt mind neki csinálja. Szórakozik vele, ami azért elég nagy disznóság, hiszen Bella ismeri Pablot és azt is, hogy hány leányzó fejét csavarta már el a fiú. Gondolataiból csörrenés és puffanás riasztja fel, hiszen a fiú leverte a kelyhet.*
- Semmi gond, mindjárt feltörlöm! *pattan a lány és egy kisebb takarítószerkezetet vesz elő. Egyszerűen ráteszi a fagyi foltra, az a valami meg beszippantja. A leányzó felveszi a törött kelyhet is, de véletlenül megvágja az ujját az egyik szilánkkal.*
- Áú... *szisszen fel a leányzó és eldobja a szilánkot, majd az ujjára néz, amiből csöpögni kezd a vér.*
~Hát ez remek.~*gondolja magában bosszankodva és ujját a szájába teszi, hogy kicsit kiszívja a vért, vagy elállítsa.*

~Nem eladók? Hát várjuk csak ki a végét...~ *Gondolja magában Pablo, aki nem annyira meglepő módon nem jön zavarba semmitől. Egy Deyan neki egyáltalán nem akadály, bár nem is tudja, hogy Deyannal esetleg együtt van a lány.* Nem nem... nem kérek rá akkor semmit. *Mondja Pablo és mikor megkapja a natur eperfagyiját kehelyben kis kanálkával, akkor az evőeszközt fogja, a fagyi közepéhz illeszti, majd szélesen mosolyogva néz Bellára, miközben lassan beletolja a fagyiba a kanalat. Eztán kicsit kihúzza és visszasüllyeszti. Forrósodik a hangulat... Végül kiemel egy kis darabot a fagyiból, szájához emeli és lassan beteszi és sokáig tartja bent, közben mozog a szája, végül pedig lassan húzza ki.* Hmmm... de finom... *Jegyzi meg Pablo és kacsint egyet a lányra. Párszor még vesz a fagyiból, majd gondol egyet és láthatóan szándékosan leveri a pultról a földre.* Jaj de ügyetlen vagyok. Segítenél? *Tódítja oda a lánynak közben szelíden mosolyog az eramiros lányra. Hajjaj... mi lesz ebből. Mi lehet a célja ezzel? Miért nem bírsz a véreddel Pablo? Nem hallottad még hogy más kertjében nem szakíthatsz virágot?! Vagy hallottad csak nem érdekel...*

*Isabella örül, hogy akad egy kis beszélgető partnere, főleg, hogyha még ilyen jól is néz ki.*
~Még jó, hogy Deyan nincs itt.~*jut eszébe egy aprócska gondolat, majd gondolatban megrázza a fejét. Jézusom, mi az, hogy még jó, hogy nincs itt? Mert mit csinálna ezzel a sráccal? Csak beszélgetnek. Igaz, hogy Pablonak vannak kétértelmű megjegyzései, de ezt nem kell felvenni, és kész. Bella sóhajt egyet, végül a kérdésre válaszolva mesélni kezd a fagyikról és a sütikről. Elmeséli, hogy miket ajánlj, illetve, hogy a gyümölcs fagyik nagyon jók. Pablo hirtelen felemelkedik és megjegyzi, hogy abból a pirosból kér Bella arcán. A lánynak először nem esik le, hogy mire is gondol Pablo, de mikor az ajkaira néz, elpirul.*
- Sajnos azok a pirosak nem eladóak és nem is hidegek. Ajánlom inkább az eperfagyit! *kacsint a fiúra Bella nevetve. Örül a társaságnak, habár az nem kétséges, hogy zavarba hozzák a fiú efféle megjegyzései. *
- Oké, akkor egy eper fagyi rendel. Kérsz rá valami öntetet, vagy effélét? Bár... *kérdez rá Bella és kicsit elfintorodik.*
- Gyümölcsfagyira annyira nem jók az önteteink. Van egy meggyes öntet, de... *itt gyorsan körbeles és kicsit közelebb hajol a fiúhoz:*
- Az borzalmas. Egyszer ettem, de nagyon elrontja a fagyit, úgyhogy.. *vonja meg a vállát a lány és visszahajol a pulton belülre.*
- Válassz hozzá még valamit, mert így unalmas lesz. *ajánlja fel Bella a dolgot Pablonak, közben pedig elves egy szép, kék kelyhet a mosogatóról és a fagyisorhoz sétál, remélve, hogy a fiú is követi őt és választ még valamit az epres fagyi mellé.*

//Közben szültem egy ruhát//

*Pablo figyeli, ahogy Bella végigméri. Különleges képessége, hogy el tudja bűvölni, csábítani az embereket, no de ez akkor is megy, ha nem is használja ezt a különleges erőt. Mikor a lány elkezdi ecsetelni, hogy vajon milyen fagylatot kérjen Pablo, esetleg süteményt, a spanyol fiú elmosolyodik, két tenyerével hirtelen rácsap a pultra, felemelkedik félig, majd a lány szemeibe néz.* Én abból a pirosból kérek az arcodon... annál finomabb nem kell nekem. *Mondja a belsirionos fiú gondolva ezzel a lány ajkaira, majd titokzatos félmosollyal ereszkedik vissza székére. Különös kölök ez a Pablo. Imád élni, imádja a nőket, a napfényt, az erőt. Mindent ami szép és jó.* Legyen akkor epres. Nyámmogni én is szeretek... *Mondja végül fennhangon és persze oda kell a végére szúrjon ismét egy kétértelmű mondatot. Ha itt lenne Bella faszija -bárki is legyen- bizonyára már szökne a vér a fejébe. De hát lehet versenyezni Pabloval?!* Mióta dolgozol itt? *Kérdi a fiú Bellától egyrészt, hogy ne legyen olyan nagyon kínos a csend, msáfelől, mert tényleg érdekli a dolog. Ő nem biztos, hogy tudná magát tartani egy ilyen munkához. Nem azért, mert büdös neki a munka, hanem mert nem igen bírja a kötöttségeket.*

*Isabella hamarosan végez a mosogatással, ehhez nem nagyon szeret varázslatot használni és igazából nem is nagyon szabad. A Jégvilág vezetőnője kényes mindenre, ami a vendégekkel érintkezik, így elvárja, hogy a pincérek kézzel mossák el a dolgokat, hogy a vendégek tényleg szép és tiszta kelyheket, poharakat és tányérokat kapjanak, ne valami ganésat az esetleges rosszul elsült bűbájok után. Az ajtó nyílik, amit jelez a felette lévő aprócska csengő is, így Bella felkapja a fejét. Ismét egy újabb vendég. De nem is akárki, hiszen ez Pablo, egyik diáktársa. Bella elmosolyodik, gyorsan megtörölgeti a kezét és elrendezgeti a mosott tányérokat, kelyheket. Ekkor ér oda Pablo, aki egy kellemes és szellemes mondattal kezdi a dolgot.*
- Köszönöm Pablo, kedves vagy. De a fagyik tökéletesen biztonságban vannak! *válaszol Bella egy kis heves szívverés közepette, hiszen habár neki van szerelme, Pablo csábereje rá is hat egy kicsit. Végignéz a fiún, majd elmosolyodik.*
- Hogy mit ajánlanék? Hmm... *gondolkozik el a lány és végignéz a fagyis pulton.*
- Az eredei gyümölcsös joghurt fagyink isteni finom, a belga csoki is valami varázslatos, és az összes gyümölcs fagyi rettentően finom, ugyanis mindegyik gombócba kerül egy hatalmas gyümölcsdarab. Múltkor 10 percig nyammogtam egy hatalmas kissé fagyott epren. *válaszol a feltett kérdésre kicsit hosszan és hozzáértőn a leányzó és el is mosolyodik, majd megvonja a vállát.*
- De ha esetleg süteményt akarsz... *kezdi a mondatot és kérdőn néz a fiúra, bár elég valószínűtlen, hogy ilyen melegben bárki is sütit geyen, hiszen azok nem hidegek.*

*Délelőtt van még csak, de már most ordító a fülledt meleg. Hol máshol is töltené ilyenkor az ember fia a mindennapjait, mint egy fagyizóban?! Pablo Martinez, a Belsirion szak szépfiúja érkezik meg a vendéglátó egységbe. Mostanában nem igen látták. Talán Spanyolhonban töltötte a szünet első pár hetét, hisz a mediterrán ország az ő igazi otthona, noha ez nem jelenti azt, hogy a Nezabarban ne lelte volna meg nyugalmát. Fehér trikót visel, alul valamiféle színes shortot, lábán pedig papucsot. Így is igen melege van, de hogy most evégett varázsolni kezdjen, ahhoz nem füllik a foga. Annyira féltenünk sem kell, hisz aki Spanyolországban nőtt föl, az csak-csak bírja a hőséget is. A fagyizóban vannak jópáran, ami nem is csoda, hisz mindenki vágyik a jeges nyalánkságokra. Már ülne le egy közeli asztalhoz, mikor meglátja egyik iskolatársát, Isabellát a pult mögött. Felveszi csábító mosolyát (amiről nem tudja, hogy csábító, hisz ő nem tudatosan alakította ki ezt a szépfiús imidzset, hanem belsőjéből fakad) és úgy megy oda.* Nem olvad el a fagyi errefelé? Csak mert egy ilyen nő bármit és bárkit feltüzel. *Susogja oda a lánynak mikor már helyezkedik el a pult előtti székeken.* Szia Bella! *Köszönti normálisan is, hisz ő azért egy rendes gyerek.* Mit ajánlanál? *Tesz fel neki egy kérdést, hogy szóval tarthassa a lányt.*

*Tiszta szerencse, hogy azért nyáron is van a Jégvilágnak forgalma, habár egy csomó diák hazautazik ilyenkor. Bellának is el kéne utaznia az árvaházba, de nem sok kedve van, inkább itt marad a Nezabarban, hiszen még azért páran itt maradtak néhány hétre. Deyan is pl. most ment haza, de csak néhány napra, úgyhogy hamarosan már itt is lesz. Isabella elgondolkozik, hogy mikor is fog elmenni a fiúhoz, hiszen már egy ideje ígérgeti, de úgy tűnik, hogy most ismét egyedül ment haza. Ez kicsit rosszul esik a lánynak, de hát néhány hónap után persze nem várhatja el, hogy máris bemutassa a szüleinek. Ezen agyal a lány, miközben éppen két kelyhet mosogat a Jégvilág fagyizóban. Szerencsére van forgalom, így Bellára is szükség van. Azonban most kicsit több időt dolgozik itt, és többet is keres, hiszen nincsenek órái, gyakorlatilag egész nap nincs semmi dolga, csak az, hogy tanuljon és gyakoroljon. De hát kinek van kedve egész nyáron gyakorolgatni? Úgyhogy inkább itt dolgozik kicsit több pénzért, és ami a legjobb benne, hogy még élvezi is. Egy lenge, sárga szoknyát visel, egy fehér papucsot, egy szintén fehér spagettipántos topot, haja pedig most szőkén és hullámosan omlik le a vállaira. Nem biztos, hogy mindenki olyan hamar felismeri, de aki már beszélgetett a leányzóval, az tudja, hogy ki is ő. Így hát a mosogatóba belemélyedve gondolkozik párján és azon, hogy vajon mikor hívja meg hozzájuk.*

*Nem akarta nyomasztani a lányt ilyen dolgokkal. És nem is haragszik rá. Néha sajnos megesik, hogy az ember a legnagyobb jó szándékkal is kényes témába nyúl.* - Tegnap érkeztem és még nincsenek barátaim. Vagyis... tegnap este azt hiszem szereztem egyet. *mosolyodik el és a kobold kislányra gondol. Végighallgatja Rylit és csodálkozva néz utána mikor távozik. Nem nagyon figyelt a lányra a végén már így hirtelen távozásának miértjét sem egészen érti.* -Igen. én is. Viszlát. *dörmögi a vörös hajkorona után, ami eltűnik az ajtóban. Lassan megeszi maradék fagylaltját és ismét nyakába veszi a várost. Éjszakai felderítőset játszik*

Vendég

* Azért annyira a földön jár még a vöröske is, és látja, hogy Mikh et valami bántja. Sajnálja mert elég empatikus személyiség, ha fontos akkor tudja mikor kell befognia a száját. Csak még egy kicsit magyaráz. Viszont kényes témára kanyarodott a beszélgetés.* - Ó .. sajnálom. * Lesüti a szemét, és gyorsan témát vált.* - De tényleg, mióta laksz itt? És neked kialakult már itt valami baráti köröd? * Kérdi, de közben elgondolkozik azon amit a fiú mondott. Kíváncsi lehet, hogy vajon hány évet felejtett el, talán majd egyszer elmondja neki, ha találkoznak még.Viszont azzal, hogy azt kérte tőle, hogy ő meséljen magáról az nem volt jó ötlet. Sőt valószínűleg itt fognak még ülni egy darabig. El is kezdi mesélni a történetet, de nem tudja befejezni, mert azért az időérzéke még jó, és tudja, hoyg nemsokára indulnia kellene mert 10 et üt az óra.* - Majd legközelebb elmesélem Mikh, rendben? De most sietnem kell, meg egyébként is van egy fekete cicusom és meg kéne etetni. * Lekapja kendőjét az akasztóról, a vállára kanyarítja, ha a fiú mond még valamit akkor azt végighallgatja, majd biccentve távozik.* - Szia Mikh, remélem még látjuk egymást. * Az ajtóval kicsit még szenved, lehet, hogy Mikh is távozik, akkor együtt hagyják egy a fagyizót.*

*Az odafelé feltett kérdésre válaszát már így is túl bőbeszédűnek tartotta. Nem akar belemenni a részletekbe, ez valahogy a kevésbé vidám sztorik közé tartozik és még nem is olyan régi, hogy mosolyogva lehessen róla cseverészni. A cukrászdában természetesnek veszi, hogy meghívja Rylit egy fagyira, ezért is furcsa neki a lány heves reakciója.* -Rendben, behajtom. *mondja a viszonzás ajánlatára, bár nem gondolja komolyan. Leül a lány mellé a csokifagyikkal és belekóstol a sajátjába. Úgy látszik tévedett, nem mindenki szereti a csokit, vagy legalábbis ő biztos nem. Maga is elcsodálkozik, hogy 1 hónap alatt még nem volt alkalma letesztelni milyen ételeket szeret és mit nem. Ám a cserfes lányka megint azzal hozakodik elő, hogy honnan jött és Mikh most már kötelességének érzi, hogy mondjon valamit.* -Volt egy balesetem nem rég. Elvesztettem az emlékeim nagy részét. De nem szeretnék most erről beszélni. Mesélj inkább a te emlékeidről. *kéri fel az amúgy is beszédes lányt csacsogásra és ha az belekezd akkor kék szemeivel maga elé bámulva csak hallgatja, de talán nem is hallja a fecsegést.*

Vendég

* Éppen sétáltak amikor Mikh válaszolt, hogy honnan jött.* - Nem tudod? Nahááát az meg, hogy lehet? * Pislog dús szempilláival a fiúra.* - És, hogy hogy ideköltöztél egyedül? * Kíváncsiskodik továbbra. Csak idő kérdése és a fiúra zúdítja kérdés áradatát.* - Nem rossz egyedül? Te ismersz már itt valakit? Én csak téged! * A leszünk barátok kérdést azért nem teszi fel. De azért elgondolkozott rajta. Nem buta Ryli, inkább csak nagyon szeleburdi és naiv. Mindent elhisz amit mondanak neki, könnyen át lehet vágni.* - Én pedig egy másik iskolából érkeztem ide. Szerettem azt a sulit. Talán hallottál róla. Az akadémiáról érkeztem. * Vigyorog továbbra is, közben az ajtót próbálta kinyitni, de Mikh udvariasan kinyitotta neki az ajtót.* - Tyűű kösz. * TÖrli meg a homlokát és kezdi megint a lármát, mikor a fagyis pulthoz hívják.* - Meghívsz engem? * Pislog a fiúra, de most nem sikkant fel, inkább ha lehet a mostaninál is szélesebb mosolyt intéz a fiú felé.* - Oké, de legközelebb én! * Mondta vidáman, és mialatt a fiú rendelt, kerített egy asztalt az egyik sarokban. Kis kardigán szerű kendőjét az akasztóra dobta és letette csinosabbik felét. Mikh hamar vissza is tér.* - Csoki!! Imádom! * Mindegy mit hozott volna a fiú, mert mindent szeret ami édesség. Gumicukor, fagyi, ilyesmi minden jöhet. Gyorsan neki is lát, de közben beszélnie is muszáj.* - Szóval Mikh, mond csak, hogy lehet, hogy nem tudod honnan érkeztél? * Kíváncsiskodik. Így, hogy szemtől szemben ül a fiúval az asztalnál jobban szemügyre tudja venni a fiú arcát, és megint csak megállapítja.* - Evan Mc Gregor. * Kuncogja el magát.*

* Szép lassan indult el a birtokról a város felé. Egész könnyen megtalálja az utat, amin befelé jött. Lehet, hogy sok mindenre nem emlékszik, de rövidtávon kiváló memóriája van. A városban azonban már Rylinak kell vezetnie, hiszen erre nem járt az éjszaka. Igazából csak a játszóteret találná meg és a fogadót, ahol pillanatnyilag lakik. Útközben a vörös lány arról kérdezi honnan jött.* -Őszintén szólva nem tudom. Azok, akik azt mondják a családom, Szófiában laknak. De én nem emlékszem arra a helyre.* A cukrászda elé érve belép az ajtón és nyitva tartja Rylinak is. Alaposan belenevelték az illemszabályokat és ezeket a berögződéseket semmiféle baleset nem tudta kitörölni. A lány beérve hozza a formáját. Sikongat, lelkendezik és felhívja magára a figyelmet. Mikh barátságosan melléáll, vállára teszi a kezét és a fagyis pult felé húzza.* -meghívhatlak valamire? *kérdezi mosolyogva. tetszik neki a lány elevensége. Talán egyszer, ha ő a városban marad, jó barátok lesznek. Eltöpreng rajta, hogy vajon melyik fagyit szereti, majd egy csokisat választ. A csokit mindenki szereti. Rendel magának és Rylinak, majd leül egy asztalhoz a teraszon.* -Na hogy ízlik? *kérdezi a lányt, az arca lassan már elképzelhetetlen mosoly nélkül.*

Vendég

* Örült, hogy a fiú kezébe vette az irányítást, nyugodtan hagyta rá. Nem egy vezető szellemű a lány, leginkább mindig valakihez csapódik, most Mikhez. A fiú mögött toporodik, kinek szélesebb vállától nem lát előre, de nem is zavarja.Közben újból elkezdi értelmetlen fecserészését a fiú mögött.* - Tudod, nagyon hasonlítasz valakire. *Esik látványos gondolkodóba, majd felsikkant.* - Tudom már, egy színészre.. Ó nagyon szeretem azt a színészt. Mugli pedig, Evan MC Gregor. Nem ismered? * Kérdi, és ha minden igaz elérték a kijáratot, hála Mikhnek, meg a szerencsének. És együtt a fagyizó felé veszik az irányt.* - Nem, egyáltalán nem, olyan nagy, hogy kellene valamilyen térkép. * Felkacag a semmin, majd kissé elpirul, nem is tudja miért.* - Viszont a fagyizót tudom, hogy merre van! pont megláttam miközben sétáltam. Cukrászda is egyben. * Vörös haját kontyba köti mert zavarta, hogy az oldalát csapdossa. Mikh egészen szimpatikus fiú, bár Rylinak mindenki szimpatikus, mivel ilyen naiv személyiség.* - Merről érkeztél Mikh? * Kivételesen megvárja a választ és nem kezd értelmetlen fecsegésbe, ahhoz túl fontos információ amire most kíváncsi. Közben ha minden igaz együtt elérték a fagyizót.Az ajtót nagy nehezen próbálja kinyitni, de ide erősebb férfi kéz kell. Betérnek és a szokásos csupamosoly Ryli arcát veszi elő.* - Jujj de jó. Te mit eszel? * Kérdi, és odaszalad a pulthoz. * A hangoskodására, csak fejcsóválva és rosszallóan néznek Rylira aztán Mik-re.*

*A beszélgetés annyira nem indul be, hiszen Mei egy igen furcsa kérdést tesz fel, ami Bellának is elég rossz kérdés, és úgy tűnik, hogy Samanthának is. Bella kíváncsian néz a lányra, akinek a szeméből kicsordul egy könnycsepp. A csajos este úgy tűnik, hogy nem volt olyan jó ötlet, főleg, hogy Mei nem is nagyon tart velük. Mikor a lány elköszön és visszasétál a kúriába, mintha a rossz kedvet is magával vitte volna. Samantha kijelenti, hogy ketten már biztosan lesznek a kúriában, mire Bella felnevet, habár nem éppen nevetséges a dolog. Nem tudja, hogy Sam miért is nem mehet haza, de valahogy érzi, hogy szörnyű dolog áll a háttérben. *
- Azt hiszem, itt az idő, hogy zárjak. A Jenilia szerintem elég zavaros most, menjünk vissza a Társalgóba. Van egy teleport kapu a teázóba, amivel pillanatok alatt át lehet érni a kúriába. Gyere, menjünk. *veszi el Samantha elől az üres tányért Bella, majd a saját és Mei kelyhét is elveszi és beviszi a pult mögé. Már az összes vendég elment és a pincértárs is, így Bellára marad a zárás. Gyorsan összepakolgatja a dolgokat, elrendez mindet, majd Samanthára pillant.*
- Mehetünk? *néz mosolyogva a lányra, majd hogyha a lányka engedi, akkor belekarol és együtt indulnak meg a Jenilia felé, hogy aztán a teleport kapun keresztül visszakerüljenek a központi társalgóba.*

*Mei kicsit kellemetlenül érzi magát, amikor Bella és Sam megemlítik hogy egyikük sem tud hazamenni. Nem akart érzékeny témába nyúlni, de mindig sikerül neki. Kezdi érezni, hogy furcsa ruhájában, az egész napos edzéstől fáradtan nem a legjobb társaság. Ráadásul egész nap Borisnak az az egy, bűvölet alatt kimondott mondata járt a fejében. ~Hogy lehetett ennyire gonosz? Mi hozta ezt ki belőle?~ *töpreng, de a választ nem találja. Mikor Bella megemlíti a Jeniliát eszébe jut, hogy magányos szenvedés volt a programja ma estére.* -Bocsánat, én most nem tartok veletek. *szép lassan, szótlanul elfogyasztja fagylaltját, majd visszasétál a Kúriába.*