Jégvilág fagyizó, süteményes és édességbolt

First topic message reminder :

A városka fagyizója és cukrászdája. A térhez talán ez a hely esik a legközelebb, és ezt mondhatnánk a legbarátságosabbnak is. Színes felirataival csak úgy hívogatja a vendégeket. Bent szép dekoráció vár mindenkit, kis asztalkák, angdalgó szerelmes pároknak kiváló hely, de kisebb csoportok számára is vannak nagyobb asztalok, ha csak egy finom sütit, vagy fagyit akarnak enni.
Minden megtalálható itt, ami szem-szájnak ingere, a fagylaltok között olyan különlegességek is találhatók, amire az ember még csak gondolni sem mer. A kiszolgálás mindig gyors és zökkenőmentes.
A sütemények közül pár egy kis mágiával is meg van szórva, azért mesés ízkombinációkkal találkozhat a betérő.
Természetesen elvitelre is lehet vásárolni különböző ízű és formájú cukrokat, csokoládékat, mindenfélét, ami csak a vevőnek eszébe jut.

Boltos: Karla Dopdejszton

Termetes, kedves asszonyság, aki az üzletet vezeti. Természetesen nem mindig ő tartózkodik itt és szolgálja ki a vevőket, hiszen ahhoz túl nagy a bolt, azért van jónéhány pincér és pincérnő is, aki besegít. Azonban ő is feltűnik időnként, ilyenkor hamar magára vonja a tekinteteket. A vevőkkel kedves, sorra kérdezi az asztalokat, hogy megfelelő-e a kiszolgálás, vagy az árú. Javasolja újabb és újabb édességeit, amiket nagyrészt saját maga fejleszt ki. Kinézetét tekintve nem mondatnánk nádszál kisasszonynak, korára nézve is már túl van az 50-en, de mindig az magára. Szinte úgy néz ki, mint süteményei, habos-babos ruhában, élénk színekben virít. Mindenkivel kedves, a pincérek is imádják, és ő is a beosztottait. Kellemes főnök, azt meg kell vallani.

írta Cirelin de Sovalon

*Hát igen Alfnak akkor az olvasásról szőtt tervei csak voltak majd máskor arra ugyanis nem számított hogy a fél fagyizó őt fogja bámulni,de nem számít.Tehát a fiú odasétál a lányokhoz Szandrának csak biccent és ennyi nincs kedve külön bemutatkozó beszédet tartani amit tudnia kell róla a lánynak azt már Bella elmondta.Ezután helyet foglal a lányok társaságában.*
- Hát ha már így kérded egy forrócsoki jól jönne. * Mosolyog Bellára.*
- És amúgy hogy vagy régen beszéltünk ? Azt hallottam hogy itt dolgozol vagy talán már össze is futottunk nem emlékszem pontosan régen volt.*Mondja miközben 1 pohár alátéttel kezd el játszani .*

Vendég

* Kifelé menet nem is figyel nagyon a tünde fiú, így majdnem neki megy szegény vörösnek.* - Jajj. bocsi.. Naháát Szia, úgy látom , nem csak nekem jutott eszembe délben a cukrászda. * Mondja mikor észreveszi Liz-t. Aki meg is kérdi, hogy a fiú miért van itt.* - Hát tudod.. Én és a szobatársaim nem vagyunk valami konyhatündérek, tehát egyetlen egy dolgot tudunk együtt összedobni, az is csak egy egyszerű tükörtojás.* Mondja nevetgélve, miközben visszafelé sétál, ha már találkozott a lánnyal, akkor a szobatársai biztosan kibírják még egy picit éhezve, hiszen úgy is Exan állja az egészet.* - És igazából, semmi ehető nincsen otthon.. csak a szobatársam két napos pizzája az ágy alatt. * MOndja legyintve. Mókásan hangozhat, mivel rendes ennivaló helyett a desszertel kezdik.* - De ha már úgy is itt vagyunk akkor nem fagyizunk egyet? * Kérdi a vöröst, miközben vett magának egy epres joghurtos tortát. Ha Liz is beleegyezik akkor Ex rádobja az akasztóra a pulcsiját és leülnek.*

*Liz épp a cukrászda felé siet. Nemrég ebédelt, de úgy érezte, ma ennie kell még valami desszertet is, ám a suliban köztudottan nincsenek olyan finom sütik és fagyik, mint a fagyizóban. Így evés után rögtön arrafelé vette az irányt. Megérkezvén az ajtóban egy ismerős arcot pillant meg.*
-Szia, Exan. Hát te mi járatban? És hova viszel ennyi sütit? *Kérdi mosolyogva a fiú kezében lévő méretes csomagra pillantva. Lehet,hogy neki is inkább elvitelre kéne vennie? Nem, olyan hangulatos itt enni. Mindenesetre közelebb lép a pulthoz és a kínálatot kezdi nézni. Hamar ki is szúr egy epres-joghurtos tortát, melyből kér is egy szeletet, majd türelmesen vár.*

Vendég

* Lazán egyik kezét zsebrevágva tért be a fagyizóba, egyelőre nem szándékozott leülni, elvitelre akar vinni édességeket. Pontosabban szólva a szobatársai küldték le, hogy vásároljon. Nem ez az első eset, így hát miután betért egyből elkezdte nézegetni az édességeket, fagyikat és mindent ami ki volt pakolászva az üveg mögött. Ex nem valami édesszájú, de volt miből válogatni.Még körülnézett hátha lát ismerőst, de most nem volt olyan sok vendége a fagyizónak, hiszen ebéd idő van, biztosan mindenki otthon ücsörög, és mivel a fiúk nem főztek magukra, egyből a cukrászda jutott eszükbe, és megint Exan lett leküldve.Vett legalább öt féle sütiből, amit aztán elcsomagoltatott az eladónővel, ezen kívül vett még fagyit is ami szintén el akart vitetni. Fizetett a pénztárosnak, összepakolászta a cuccait és elindult kifelé.Lehet, hogy kifelé menet beleütközik valakibe?*

*Örömmel látja, hogy a lány megfogadja a tippjét és tényleg olyan fagyikat vesz. Mikor aztán bemutatkozik, Liz kissé meglepődik,hogy mégis csak Nezás, hiszen eddig még nem nagyon látott ilyen külsejű embereket a folyosókon, de hát haladni kell a korral.*
-Örülök, Artemis. Lizbeth Westlive vagyok. *Mosolyog a lányra.* És igen, allidon.*Nagyot kanalaz a fagyijából, miközben tovább hallgatja a lányt.* És most hol van? Otthagytad a suliban? *Kérdi érdeklődve, hiszen ő csak nagyon különleges esetekben hagyja otthon Emilyt. Közben figyeli a lányt, ahogy egy halványkék rózsát tűz a hajába.*
-Na, reméltem, hogy ízleni fog. *Mosolyog, miközben ismét egy nagyot kanalaz, kissé már olvadozó fagyijából.* Ó hát akiknek jól megy... mondjuk én is voltam hétvégén a vidámparkban... meg egy hajókiránduláson is. Így van. Fagyi nélkül nem lehet sokáig bírni.*

//fagyunk//

-Ja oké köszi a jó tippet!!*Mosolygott a lányra és bemutatkozik.*-Artemis Taylor vagyok és naxeldires hallgató*Nyújt kezet utána int a pincércsajnak és le adja a rendelését.*-Te is itt tanulsz a suliban?*Érdeklődik tőle miközben a fagyijára vár.*-Aranyos cica nekem kutyusom van és jól ki is jön a cicákkal*Mondja csak,hogy feldobjon valami témát közben a szoknyája zsebéből elő vesz egy halványkék rózsát és a hajába tűzi közben a fagyija is megérkezik. Az árát a pincércsajnak oda adja egy kis borravalóval.*- Hm… Ez a két fajta tényleg finom így. - Igaz ma már tele ettem magam vattacukorral a vidámparkban de nem baj. - Ilyen melegben szerintem senki nem bírja ki egy-két fagyi nélkül. - Nem igazam van?*Néz Mosolyogva a lányra és vár mit mond rá*

*Miközben ott ül a teraszon, egy elég feltűnő jelenségre lesz figyelmes, mégpedig egy lány személyében. Úgy körülbelül egy idősek lehetnek, de a lánynak mintha kék haja lenne. Na félreértés ne essék, Liz egyáltalán nem ítéli el a különc embereket, csak még soha nem látott kék hajú embert, így most egy kicsit még furcsa neki, de biztosan hamar megszokja. Miközben a lány bemegy a fagyizóba, Liz igyekszik megtalálni a ruháján a kitűnőt, hogy megtudja, Nezás-e, de egyelőre nem találja, így feltételezi, hogy nellondi lakosról lehet szó. Miközben ezen morfondírozik, megérkezik a tej, amit Emilynek rendelt, így letéve azt a szomszéd székre, melyen a cicus fekszik, eteti meg. Hamarosan ki is jön a lány az ajtón, ám nincs fagyi a kezében, majd leül a szomszédos asztalhoz és a fagyik listáját nézegeti.*
-Szerintem próbáld ki a joghurtos-epret és a triplacsokit. *Szól át neki mosolyogva, remélve, hogy válaszol neki. Nem akart alkalmatlankodni, csak épp úgy gondolta, tényleg érdemes kipróbálnia őket, de hát úgyis ő dönti el, mit eszik.*

*Ma eleget tartózkodott az iskolában így lábai közé kapta a várost.*Itt ott némelyik butiknál meg állt nézelődni kezében egy hatalmas adag vattacukorral amit idefelé jövet vett a vidámparkban.*Ma már ott is meg fordult így az ott dolgozok ismerősként fogadják már.*~Hm….Itt a Jégvilág fagyozóban nem voltam még~.*Gondolja mikor a fagyozóhoz ér és meg áll.*~Bekéne menni egy fagyit venni~.*Gondolkodás közben cselekedik is így már a fagyizó belsejében nézelődik a szebbnél szebb színű és ízű fagyik között.*Vajon melyik milyen ízű és milyet vegyen.* De úgy gondolta inkább kint ül le a teraszon és Ott kér egy fagyilapot és úgy, rendel.*

*Liz csücsül a fagyizó egy napsütötte asztalánál. Nem biztos, hogy jó választás volt, hiszen a nap épp a jó nagy fagyikelyhet süti, így az hamarabb el fog olvadni, de hát olyan szép az idő, miért ülne bent. Mellette hever cicusa is, Emily, a másik széken, saját székén pedig új táskája lóg. Nem rég érkezett, mivel épp Nellondban járt, és elég meleg van, így hát valamivel le kell hűtenie magát. Miközben fagyiját eszegeti, egy levelet tart a kezében, mely nemrég érkezett neki, és azóta is féltett kincsként őrzi. Néha felnéz belőle, és a járókelőket figyeli, akiket nem nagyon érdekel ez a jó idő, sokan most is fekete talárban mászkálnak, ellentétben Lizzel, aki csak egy rövidnaciban és egy hozzá illő topban van. Mikor aztán a felszolgáló lány kilép az ajtón, és egy kelyhet tesz le a szomszéd asztalhoz, Liz magához inti.*
-Elnézést, kaphatnék egy csésze tejet a cicámnak? *Kérdi egy angyali mosollyal, majd örömmel látja, hogy a lány el is szalad, hogy teljesítse kívánságát.*

*Yoan mosolyogva hallgatja végig Cat beszámolóját, és mikor a lány a sárkányokhoz ér, Yoan megfeszül, és még jobban hegyezi a fülét. Közben a fagyija is elfogy*
- Én nagyon szeretem a sárkányokat *Mondja boldogan* - Mit nem adnék meg egyért... *Azzal álmodozva néz fel az ég felé*
- Mellesleg nem jártam ez előtt suliba, apám kezdett tanítani, majd mikor jó állást kapott, és nem ért rá, akkor a testvére tanított engem.
*Yoan mikor befejezi mondatát, érdeklődve réved a semmibe. Mintha próbálná előkotorni a régi emlékeket*
- Jó volt az úgy is... de azért egy igazi iskolának van hangulata *Azzal még nagyobb mosolyra húzta a száját*
- Igazából, sok gyerek nem szeret házit csinálni... egyszer apukám viccből egy hétre mugli suliba küldött, ott olyan unalmas volt minden, hogy majd belehaltam, de itt, én annyira szeretem a mágiát, hogy ez a szeretet még a házi feladatírásra is kiterjed.

- Értem. * Mosolygott a fiúra. Ennél az egyszerű válasznál nem nagyon tudott többet mondani, majd valamikor máskor. A származásos téma viszont nagyon érdekli. *
- Komolyan? Ez szuper. * Jelentette ki, majd folytatta. * - Én Norvégiában nőttem fel, illetve még most is ott élek. Keresztapám lakik itt Bulgáriában és ő kapta a levelet, miszerint felvettek. Nagyon örültem, illetve még most is örülök. Ami pedig a házunk méretét illeti, hát elég kicsi, ami néha hátrányt okoz, mert ugye a szüleim, a 11 testvérem és én élünk egy lakásban. Egy hatalmas toronynál vannak a szobák, szinte ez foglalja el a házat, az alsó része egy kicsivel elterülőbb hogy tartsa a tornyot. Ja, és a legfontosabb. Az udvarunk hatalmas nagy. Több száz sárkány fajtát tenyésztünk a családdal. Szerintem nagyon jó szakma. * Mesélte el hossza monológját, ám egy két dolgot szándákosan kihagyott. Pl. azt hogy azért kicsi a házuk, mert nincs miből nagyobbítani. Cat nem származik gazdag családból, viszont őt ez nem zavarja. Hírnevet akar és ehhez jó úton jár. A házuk az ő trófeáival van tele, és ezzel szerzett valamennyi bevételt. Közben a fagyis kehely kiürült szép lassan, és Cat a táskáját a hasára tette hogy ne látszódjon. Furcsa, mert számított rá hogy ennyit fog enni és mégis ilyen ruhába jött. Dehát neki már csak ilyen a stílusa, nem biztos hogy mindenkinek tetszik, sőt tuti. *
- És, jobb ez a suli mint a régi? * Ezt a mondatot kevésbé mosolyogva mondta, mert eszébe jutott az ő helyzete, ezt nem akarja elmondani, de látszik rajta hogy nagyon bántja. Próbálja nem kimutatni, de sajnos nem sikerül, így hát csak lehajtja a fejét hogy ne tudjanak semmilyen érzést leolvasni az arcáról. Az már más kérdés hogy sikerül is e ez a titkolózás... A másik titokra (vagyis a fajára) pedig inkább nem is gondolt. *

*Yoan végig hallgatja Catet majd visszatér a fagyihoz, ami már csak egy ujjnyi magasságú. Ő is gondolta, hogy a dzsinnek nem rosszindulatúak, de azt nem érti, hogy azt, hogyan is élhette volna túl, amikor az áramlény közeledett hozzá. Mi lett volna ha elesik? Mi lett volna, ha visszafordul? Tudta, hogy ezekre a kérdésekre sosem fog választ kapni de hosszasan gondolkodott rajtuk.
Cat kérdésére elmosolyodik*
- Igen, szerintem nagyon jó a suli. Kedvesek a diákok. *Ezt a mondatát egy kacsintás követi, melyet Catnek címez* - És hát, igen, te, Sophie, Svesynen és Mein kívül még nem ismerek sok diákot. És hát, nagyon jó ez a városi hangulat *Feláll és körül néz* Tudod én faluban nőttem föl, szép nagy házunk volt, de ez az utcarengeteg felülmúlhatatlanul szép.
*Fagyija közben már csak 1-2 falatnyinak tűnt.*

* Elmosolyodott Yoan tréfás megjegyzésén, aztán szép sorjában válaszolt mindenkinek. *
- Köszönöm Yoan. Bár... szerintem nem a legszebb. * Mondta a ruhás megjegyzésre. Bár akármit mondott is volna neki Yoan Cat így is úgy is ezt felelte volna, sosem dicséri saját magát. Magával szemben borzasztó pesszimista, és ezt bárki alá tudja támasztani. *
- Hogy milyen fagyit eszem? * Nézet Meire, majd a kelyhére. A temérdek sok vanília fagyi már kicsit kezdett olvadni ezért jobb ha gyorsan neki lát, mielőtt még a ruháján landol az egész. *
- Ez egy egyszerű vanília kehely,kb. 445 rolettivel. Mire ezt megeszem még kövérebb leszek mint most. * És ismét az önkritika. Yoan kérdésére igen csak meglepődött. *
- Hát, ami azt illeti kizárt hogy meg akart volna minket ölni. Igaz, a dzsinneknek más az észjárásuk mint a többi fajnak, de nem kegyetlenek. A könyvtárban olvastam erről, napi rendszerességgel fel megyek kicsit olvasgatni. * Mosolygott majd ette tovább a fagyiját. A sárgás fagyi már kicsiny bajuszt festett az arcára, de ezt Cat észre sem vette, elég furcsán nézhet ki. *
- Mellesleg, történt veled valami izgi mostanában? Hogy tetszik a suli? Sok barátod van? * Tette fel kedvesebbnél kedvesebb kérdéseit a fiúra nézve, remélve hogy mindegyikre választ kap. *

*Yoan vagyok, Eramiros* - Mondta gyorsan két nyalás között *Lábait keresztbe téve elmélyült a fagyi ízében, aztán az órájára nézett*
- Ajaj - *Nekem 5 perc múlva indulnom kell mert a cuccaim még a szobámban vannak. *Azzal gyorsabb tempóra kapcsolt a fagyi kapcsán*
- Szerintetek Avanish hagyat volna, hogy meghaljunk? - *Kérdezi közönyösen barátaitól*
- Én úgy őszintén nem tudom, kíváncsi vagyok a ti véleményetekre is. *Azzal már a tölcsért kezdte harapni, ez egyértelmű jellel arra mutatva, hogy mindjárt indul*
- Mellesleg én körtéset eszek, nagyon finom, itt még nem ettem, de nem ezt nem fogom megbánni... De halljátok már tényleg mennem kell. Bocsi, sziasztok!
*Azzal elindult az utcán visszafelé a Kúriába*

*Éppen egy nagy kanál érdekes, nagyon édes, meghatározhatatlan eredetű fagyit tömött a szájába,mikor egy ismerős fiú ült le mellé. Igen, tegnap mintha ott lett volna órán.*
- Szia, Anelie Mei Xi, Allidon. Szólíts csak Meinek. Téged hogy hívnak? *mutatkozott be mosolygósan, miután lenyelte a fagyit. Épphogy ki tudta mondani a két rövid mondatot máris megfájdult a torka a hirtelen hidegtől. Gyorsan kortyolt egyet rá forrócsokijából, ami megnyugtatta, aztán folytatta.* - Te is ott voltál tegnap relikvián, ugye? Izgalmas óra volt, az biztos. *Kezdte meg a csevegést.
Nem sokkal később megpillantotta a teraszra kilépő Catet. Ő is észrevette őket és feléjük indult. Látszott rajta, hogy a fiút is ismeri.*
- Szia Cat! Mizujs *kérdezi, aztán a fiú is hasonló örömmel fogadja a zöldhajú lánykát.*
- Ti milyet esztek?*kérdezi, majd eszébe jut a saját fagyija.* - Csak vissza ne kérdezzetek, mert nekem már fogalmam sincs. De van köztük vörösboros meg tökmagos is.* Neveti el magát. Még mindíg töretlenül jókedvű, csak azért, mert ez egy ilyen nap.

*Yoan, mikor meglátja Cattet a tömegben rögtön megörül.*
- Szia Cat, nem, nem ülhetsz le... már hogyne ülhetnél le! *Azzal elmosolyodik*
- Mi történt veled tegnap óta? Volt valami, vagy csak üres szürke órák? Várjatok, veszek valami édességet vagy fagyit.*Mondta, majd székét hátratolva a tolongó tömegen át besiet majd mikor a pulthoz ér gondosan végignézi a választható édességeket. Majd tekintete megállapodik a fagyikon. Nagyon megtetszett neki a körtés így hát azt választja. Kifizeti az érte kért pár bronzot, majd visszanyomul barátjaihoz.*
- Cat, te mit kérsz?* Kérdezte miközben nyalni kezdte a fagyiját* - Mellesleg szép a mai ruhád!

* A mai napja sem volt túlságosan izgalmakkal teli. Legalábbis eddig nem. Majd megeszi az unalom ami az ő esetében igen csak érdekes. Aktív személyiség, soha sem lustálkodik. Mivel az idő sem volt túlságosan hideg ezért egy egyszerű toppos ruhában sétált végig a zsúfolt utcákon. Nem nézte ki merre van, inkább a természetet fürkészte. A tömegben úgy sincs senki ismerős. Mivel eléggé süt a nap ezért jól esne neki egy kis hideg étel. Akár fagyi, akár egy hűsítő koktél, az a lényeg hogy hideg legyen. Át vágta magát nagy nehezen a tolongó sorokon. Nem érti mi ez a nagy hűhó, semmilyen ünnep sincsen. Vagy mégis? Na mindegy, a lényeg az hogy szükség van valami kajára. Bár nem sokra mert Cat így is kövérnek tartja magát, pedig nem az. Betért hát a már jól ismert fagyizóba. A nagy tömegben egyetlen egy ismerős arcot sem vélt felfedezni. Így hát szép lassan kivárta a sorát míg a pultos kiszolgálta. Kért egy hatalmas adag vanília fagyit benne hat rolettivel. Kezében szerzeményével próbált helyet találni magának. Szép lassan indult el a a terasz egyik részére ott meglátja két ismerősét. *
- Sziasztok! Leülhetek? * Kérdezte Meimeit és Yoant. *

*Yoan tűnik fel a palotanegyed ezen szép részében.Csak nézelődni jön ki, és élvezni a jó időt. Végre ki süt a nap. Ezen szinte el ámul. Mellesleg kíváncsi, hogy mi van errefelé. Itt csak akkor járt, mikor estefelé a vidámparkot akarta meglátogatni. Körülnézett a széles utcán, melyet kövér birkózók formájára fognak közre a fényes házak melyek szinte palotának tűnnek a verő napfényben. Mikor megpillantja a fagyizót nyála már is a szájába szalad. Imádta a fagyit, és az édességeket. Mondjuk ez nam nagy szó mert minden ételt imád, de a lényeg az, hogy most pont erre volt kiéhezve, csak eddig ezt nem tudta. Így hát a cukrászda terasza felé indul. Mikor felér nagyobb tumultus fogadta, mint amit hinni mert. Az egyik tuja melletti asztalnál egy lány ült. A neve nem jutott eszébe, de az arca ismerős volt. Ő is ott volt a tegnapi órán, ugrik be Yoannak, és leül mellé.*

*A szép idő hatására Meinek hatalmas lett az étvágya. Nem is érti, az okát. Talán végre nőni fog? Egy pillanatra felcsillan benne a remény, hogy még megnőhet, de gyorsan elszontyolodik, hiszen 18 évesen az ember már maximum egy-két centit nő, azt is csak ritkán. Már réges-rég bele kellett volna nyugodnia, hogy aprócska marad. Sose haladja már meg a 152 centit. Falánkságtól hajtva ballag a városba. Egyenesen a palotanegyedbe, a fagyizó felé veszi az irányt. Praktikusan öltözött, egy bővebb szabású pólót vett fel, hogy ne látsszon a pocakja akkor se, ha teleeszi magát. Márpedig ez volt tervbe véve. A színes épület előtt megállt egy pillanatra, gyönyörködött egy pillanatig a színpompában, majd belépett az ajtón. A pultnál elnézegette a különböző fagylaltokat. Legszívesebben végigette volna mind. Végül egy nagy adag fagylaltot rendelt, amiben volt az epertől a tökmagízűn keresztül a zöldteás fagylaltig mindenféle szörnyűség. Igazából el sem olvasta a címkéket, csak a szivárvány minden színéből rámutatott egyre. Emellé kért még egy adag forrócsokit és helyet foglalt egy aranyos, kerek, kék alapon, színes virágos terítős asztalnál a teraszon. Nekilátott befalni a hihetetlen mennyiségű édességet.*

*Bella elmeséli, hogy itt dolgozik, majd a beszélgetés tovább folytatódik, de Cat rákérdez, hogy hogy-hogy itt dolgozik a leányzó. Bella erre kicsit elpirul, majd megvonja a vállát:*
- Valamiből kell egy kis zsebpénz, nem igaz? *kacsint Cat-re és elneveti magát, bár a szeme idegesen villan meg. Mert lehet, hogy sokan zsebpénzért dolgoznak, Bella egyszerűen a megélhetéséért. Mert habár az iskolában kap enni, meg fekhelye is van, tankönyveket, pennákat, füzeteket és ami a legfontosabb: ruhákat kell vennie. Már az árvaháztól sem kap pénzt, mert nagykorú, így valahonnan finanszíroznia kell a saját dolgait. Reméli, hogy már nem kerül szóba többet az, hogy itt dolgozik, mert elég kényelmetlenül érinti a lányt. Közben Mei-t kezdi el kérdezgetni a nevéről és kiderül, hogy az édesapjai Kínából származik.*
- Oh, ne haragudj. Azt hittem japán neved van. *pirul el eléggé Bella, hiszen ez elég nagy baki, de hát ez van. A kelyhéből lassan elfogy a fagylalt és az órájára pillant.*
- Nos, ne haragudjatok, de nekem mennem kell. De nektek akkor jó vásárlást! *áll fel Bella mosolyogva, és észre is veszi, hogy a másik pincér, aki menne haza, int is neki.*
- Sziasztok! *köszön el a lány, majd elvíve az üres kelyheket, a pulthoz sétál, felveszi a kötényét és munkához lát.*

~Azt hiszem mégsem kell elmenekülnöm ~ *gondolta, mikor kérdése után a beszélgetés gördülékenyen folytatódott. Bella a nevéről kérdezte.*
- Nem, édesapám Kínából származik... * gyorsan elkapta a tekintetét. Nem szeretett az apjáról beszélni, túl közel állt hozzá.* - A nevemet is ő adta, *folytatta és elhessegetett minden kellemetlen gondolatot. Megpróbált a szép időre és erre a két kedves lányra koncentrálni.* - Mármint a Meit. Az Aneliet meg anya, ő bolgár. A legtöbben Meimeinek szólítanak. A Cat is érdekes név...* Fordult a lányhoz.
- Vásárlás... Jó ötlet. Nekem is kéne egy pár új cucc, most hogy jön a jó idő. * Végignézett magán és arra gondolt, hogy akármilyen idő van, vásárolni el kell menni. A legtöbb ruhája inkább kényelmes, mint csinos, hiszen eddig ideje nagy részét az erdőben töltötte. Épp egy fehér nadrág van rajta, búzavirág-kék, lenge pólóval. Semi ékszer vagy cicoma, csak az egyszerű, fantáziátlan valóság. * - Te biztos tudod, hol tudok a környéken olcsón szép dolgokat venni. *Nevetett rá Catre. Csak most tűnt fel neki, hogy a lányon szinte minden zöld, nem csak a haja.*
- Nagyon szeretheted a zöldet. *Bukott ki belőle a témához egyáltalán nem kapcsolódó megjegyzés.*

* Miközben magyaráz diáktársainak a fagyiról ami rendelt kicsit meglepődik amikor Bella említi hogy itt dolgozik. Kicsit elmosolyodik hogy egy itt dolgozó jelenléte előtt mondta hogy űr fagyi. *
- Bocsi, nem úgy értettem. * Nevette el magát. *
- Mármint a fagyisat. * Közben a kehely alja szépen kiürült és Cat elégedetten ücsörgött fölötte. Elővette ismét könyvét és olvasni kezdte. Közben persze figyelt a kérdésekre. *
- És hogy hogy itt dolgozol? * Kérdezte Bellától, majd Anelie felé fordult. *
- Tényleg nagyon szép neved van. * Mondta neki mosolyogva. *
- Nekem ez csak rövidített név,az eredeti kicsit hosszabb. Az pedig Cat Raluka Cassandra Morgan. Ne kérdezzétek milyen eredetű, mert nagyon sokféle. Van benne román, norvég stb. * Hadarta el a mondatát, majd kipillantott az ablakon. Gyönyörű napsütéses idő, nincs nagy forgalom, csendes utcák. Milyen gyönyörű. Nagyon szereti az ilyen környezetet persze azt is amikor esik az eső mert nagy híve a természetnek. Lényeg a lényeg hogy meglátta azt a kis boltot amiben tegnap voltak. Mondjuk nem csoda hisz nincsenek olyan messze egymástól ezek a boltok. Gondolta valamikor megint elmehetnének oda. *
- Nem lenne kedvetek valamikor elmenni az egyik ruhaszalonba? Fel akarom újítani a cuccaimat, kicsit kinőttem. Persze csak mértékkel shoppingolnék. * Kérdezte. És valóban Cat nem engedhet meg magának drága és temérdek sok ruhát. A családja nem olyan gazdag. Igaz hogy népesen vannak a házban de akkor sincs annyira sok pénzük hogy bármit és bármikor megvegyenek. De azért jó néha kicsit vásárolgatni ezt azt. *

*Bella ahhoz az asztalhoz indul, ahol ismerőst lát és ez persze Cat-ék asztala. A nagy fagyi kehely társaságában le is csüccsen, miután igenlő választ kapott arra a kérdésére, hogy csatlakozhat-e. Körbenézve konstatálja, hogy igen sokan vannak most a fagyizóba, de ez nem is csoda, mert végre jó idő van, kisütött a nap és a hőmérő higanyszála is közelebb van a 20, mint a 10 fokhoz. Hál'Isten! Bella már nagyon hiányolta a meleg időt, főleg, hogy a tavasz megviccelve a jó népet néhány hete adott magából egy kis ízelítőt, majd amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is illant. Ezt Bella iszonyatosan bánta, de most végre ismét kicsit jó idő van és ezt gyorsan ki is használja a fagyival. Leülve a lányokhoz köszönti Cat-et és be is mutatkozik a másik lánynak, akinek igen furcsa neve van.*
- Hűha, és hogy szoktak hívni? Anelie? Vagy Mei? Gondolom, akkor Japánból jöttél, igaz? *kérdez ismét egy dolgot a leányzó. Mindig is érdekelte Japán és a kultúrája, így biztos, hogy faggatni fogja még egy kicsit ezt a leányzót, de nem akarja egyből elrohanni a kérdéseivel. Bella Cat-hez fordul, aki a melóról kezd el magyarázni.*
- Hát ja, ahogy nézem, most elég sokan vannak és mindjárt le kell váltanom a másik pincért. *pillant a rohangáló társa felé, aki amint odanéz, int is Bellának. A lány megcsóválja a fejét, majd enni kezdi a kelyhet, hogy biztosan végezzen vele 2-ig.*
- Igazából télen kezdtem itt dolgozni, akkor ugye nem volt annyira forgalom, meg hát sütizni jöttek be az emberek. De most érzem, hogy elég nagy hajtás lesz. De sajnos kell a pénz... *meséli el a lányoknak a dolgokat Bella, majd az utolsó mondatot el is harapja, mert senkinek semmi köze hozzá, hogy milyen az anyagi állapota és hogy miből is keríti elő a pénzt. A fagyikról esik szó és Bella elmosolyodik Cat magyarázásán.*
- Na igen, az egyik specialitás. Én még soha nem készítettem ilyet, nem is hiszem, hogy meg tudnám csinálni. De majd gyakorlom, hátha valaki ilyesfélét akar majd rendelni. *neveti el magát a leányzó és tovább eszi a saját gyümölcsös fagyikból álló kelyhét.*
- Jó kis hely ez, nem? *néz körbe kedvtelve a fagyizón a lány. Persze, ő itt dolgozik, de a diáktársaitól is hallják, hogy szívesen járnak ide, mert hangulatos és finom dolgokat is adnak.*
- Szeretek itt dolgozni.

*Leült a zöld hajú lány mellé, aki rögtön kérdezgetni kezdte.*
- Igen még új vagyok, a héten érkeztem. Anelie Mei Xi, Allidonos. *mutatkozott be, ugyanúgy,ahogy eddig mindenki tette, és kezet nyújtott. Ekkor lépett oda hozzájuk a pulttól egy másik lány. Látszott rajta, hogy Cattel régi ismerősök, esetleg barátok. Bemutatkozott és leült melléjük egy nagyobbacska fagyi kehely társaságában.
- Anelie Mei Xi, Allidon *Kezdte megérteni, miért így mutatkoznak be a többiek. Jó érzés a neveden kívül megmondani, hogy, tartozom valahova. A kedélyes csevegés megkezdődött. Meiemei egy kicsit piszkálgatta a kockás terítőt zavarában, aztán jobbnak látta, ha ő is csatlakozik valahogy a társalgáshoz.*
- Ez a fagyi tényleg finom, nem is tudtam, hogy a vanília ennyire jó lehet. Legközelebb talán valami különlegesebbet is meg kéne kóstolnom. Mit ajánlotok? *vette fel a beszélgetés fonalát, kissé nyeglén. Hiába, az ismerkedés igazából nem neki való. Arra gondolt, gyorsan megeszi fagylaltját és eltűnik. Visszamegy a birtokra, vagy sétál egy közeli parkban.

* Éppen nagyban eszegeti furcsa UFO fagyiját amikor megpillantja hogy egy számára ismeretlen lány érkezik a terembe. Valószínűleg évfolyamtársak mert látszólag egy idős vele. Kicsit visszahajol a könyve fölé közben ügyelve arra hogy ne legyen fagyis, mert akkor aztán kaphatna a morcos könyvtárosnénitől. Felpillant, és a lány akit az imént látott ott állt fölötte és megkérdezte szabad e a hely. *
- Persze, nyugodtan ülj le. * Mondta neki kedves mosollyal. Erőssége az ismerkedés ezért kérdezősködni kezdett. *
- Még új vagy itt? Vagy csak én vagyok a vak? * Kérdezte nevetve. Aztán eszébe jutott hogy még be sem mutatkozott. *
- Mellesleg, Cat Morgan vagyok. Belsirionos. * A lány leült hozzá az asztalhoz és pár perc múlva ismét egy személy jelent meg az épületben. Őt mát ismerte. Akkor találkozott vele először amikor Evelyn, Bella és saját maga egy föld alatti barlangban voltak. Erre nem nagyon akart visszaemlékezni mert volt egy kis összetűzésük Evelynnel, de azóta kibékültek. Látta ahogy a kék hajú lány szintén odasétál az asztalukhoz. *
- Szia Bella! * Köszöntötte, majd hallotta mennyi melója van szegénynek. *
-Hát igen, biztos sok a meló. De a szorgos munka mindig jót tesz. * Jelentette ki, majd hívta kicsit hogy üljön le. Aztán ismét kérdésekre válaszolt. *
- Köszi jól vagyok. Sok izgi dolog történt velem. Te hogy vagy? És te? * Fordult a másik lányhoz majd ismét vissza Bellához. *
- Hát ez egy ilyen...... űr fagyi. Pontosan nem tudom milyen, de olyan érzésem van hogy nem is akarom. Nézd rajta ezt a ragadós trutyit. De attól még finom. * S ismét elkezdte enni szerzeményét. *

*Hogyha szombat van és délután, akkor meló van. De csak kettőtől. Bella mégis kicsit előbb érkezett, hiszen utál késni és abszolút nem is szokott, ezért általában mindenhova 10-15 perccel hamarabb érkezik. Most azonban egy órával előbb jött a fagyizóba, mert elhatározta, hogy ő is eszik egy kis finomságot, habár persze mikor melózik, akkor is szokott néha csemegézni, de most nyugodtan ülve le akar fogyasztani egy fagyi kelyhet. Így hát besétálva a cukrászdába egyből a pulthoz sétál és rendel egy 4 gombócból álló fagylaltkelyhet, csokiöntettel és mindennel, ami irtó finom. Kifizetve a kelyhet, Bella megfordul, hogy körbenézzen, hova is üljön és ekkor tűnik fel neki a zöld hajú leányzó, Cat. Elmosolyodik és a kelyhével, valamint a vállán lévő táskájával indul meg a lányka felé. Ott már ült egy másik leányzó is, akit Bella még nem látott, de hát Istenem! Itt az ideje megismerni, így széles mosollyal köszöntötte a két lányt.*
- Sziasztok! Helló Cat, hogy vagy? *kérdezi kedvesen a leányzót, akit már valamennyire ismer, majd az eddig ismeretlen lányhoz fordul:*
- Szia! Téged még nem ismerlek. Isabella Newton, Eramir. *mutatkozik be Bella is mosolyogva a lánynak és kezet is nyújt, hogy azért meglegyen az illem.*
- Csatlakozhatok? *kérdez rá a dologra, bár szinte biztos benne, hogy igenlő választ kap.*
-2-től én dolgozok, de gondoltam, meglepem meló előtt magamat egy ilyen csodával. *csorgatja a nyálát a kehelyre, majd meglesi, hogy a többiek mit is kértek. Meglátja Cat előtt a kékes kelyhet és elmosolyodik.*
- Ez a mai specialitás? Jól néz ki. *kacsint Cat-re a lány, majd Meimei felé fordul.*
- Az is finom, amit Te eszel.*mosolyog kedvesen a leányzóra.*

Ruha