Jégvilág fagyizó, süteményes és édességbolt

* Gilnek feltűnt, hogy a lány nem beszél apjáról, de illemtudó a fiú, nem kérdezi meg, lehet, hogy rossz emlékeket idézne elő, az pedig nem áll szándékában.Bár a nevéből sejthető volt a lány orosz származása, azért a whisky mégiscsak furcsán nézne ki a kezében, legalábbis Belwar szerint. Viszont Nat határozottam maga elé húzza a whiskyt, amin a szőke kicsit meglepődik, de végül is belemegy a játékba. De amint egy pillanatra elfordítja szőke fejét az idegen felét, már el is tűntek a cseresznyék.* - Hééé! * Mondja tettetett felháborodással, de aztán nevet egyet. Nat aztán kijelenti, hogy nem szereti az epret. Belwar csak megrázza a fejét.* - Ejnye, látod. Az idegen kedves akart lenni, te meg itt leszidnád, hogy az epret nem szereted? *Kérdi komor arccal, de aztán mosolyog az egészen, nézi ahogyan az epres koktél az asztal szélére kerül, kérdőn pillant vissza a lányra.* - Akkor majd én megiszom, bár whiskyvel keveredve kicsit furcsa lenne, de azt hiszem ez az egyik olyan dolog, amit még nem próbáltam ki soha a 215 életévem alatt.* Közben a már jól ismert csengő hangja ismét megszólal figyelmeztetőleg, hogy új vendég érkezett, de a csengőnél mégis hangosabb az a kis szóváltás amit az ajtóban folytatott egy szőke lány meg egy megtermett férfi. A lány aztán célirányosan a pult felé viharzott, aztán a rendelés után megfordulva Belwar felismerte a lány arcát.Először csak nézett, aztán feltűnt, hogy neki integetnek, ő is bátortalanul visszaintegetett, ha már az öccse ismerőse, akkor kedvesnek kell lennie.Eva aztán feléjük sétál.* - Nem zavarsz egyáltalán, Evangeline ugye? Ülj csak le ha gondolod. *A mosolyt ő is viszonozta, és felrémlik neki utolsó találkozásuk, de az már régen volt, és ő nem is kíván szót ejteni róla.*

* Gil érdeklődő tekintettel hallgatja Nat válaszát tanulmányairól. Nem egészen boszorkánynak képzelte el a leányzót, de a természetmágiát és a bájital kotyvasztást már igen.* - Nálunk a családban inkább harcosok és vadászok voltak, mármint ami a férfiakat illeti, a nők pedig inkább művészek, festegettek, hangszereken játszottak. Nekem ez a művészi véna valahogy kimaradt. * Mondta a lánynak, de aztán észbe kapott, hogy talán nem is érdekli a lányt ez és untatja vele, szerencsére az érkezett kehely és italok elterelték a figyelmet. Nati is egyetértett, hogy hívják asztalukhoz a kedves idegent, de úgy tűnt, időközben távozóra fogta a dolgot, úgyhogy Belwar vállvonva és mosolyogva nézett vissza a lányra. Aztán a lány egy érdekes egyezményt ajánl fel a szőkének. Miszerint: Belwaré a whisky és az övé a koktél. Belwar is így gondolta magában, de végül a lány mondta ki. Egy valamit azért muszáj volt még megjegyeznie.* - Azért megnézném, ahogy felhajtod a whiskyt. * Mondta mosolyogva és elképzelte a lány arcát, amint végrehajtja a műveletet.* - Mi? Azt már nem! a koktélcseresznyémet nem adom, azt hiszem kénytelen leszel megbirkózni a whiskyvel.
* Humorizál, persze nem gondolja komolyan. Ezt szóvá is teszi.* - De rendben, megegyeztünk! * Hunyorít vissza ő is világító szemeivel, közben a lány felé nyújtja a fagylaltkelyhet, hogy nyugodtan vegye le róla a cseresznyét.Közben hátranéz, hogy hová is lett a nagylelkű idegen, de az asztalnál már hűlt helye volt.* - Azt hiszem, mégsem lesz társaságunk, a férfi lelépett.* Mondta a lány felé fordulva.*

* Belwar már nem is bánja, hogy ilyen sokáig váratta meg őket a pincérlány, legalább lett egy újabb ismerőse, aki igazán megnevettette a fiút.A nevetésből aztán hirtelen megkomolyodik, mert a leányzó furcsán issza a kávéját, Belwar felvonja az egyik szemöldökét.* - Ja boccs, nem rajtad nevetek, hanem azon, hogy drága öcsém, mindig belekeveredik valami vicces szituációba. * Válaszol mosolyogva, Nati aztán azt válaszolja, hogy nem ismeri a férfit, de van Naxis kitűzője, Belwar sajnos nincsen tisztában a háznevekkel, de azért hátrafordul, hogy megpillantsa az idegent, de egyelőre nem foglalkozik vele.* - Na és te minek tanulsz? Úgy értem, milyen erők állnak hozzád a legközelebb, hogy a suliba jelentkeztél? * Kérdi a lánytól, mert első ránézésre, nem tűnt sem harcosnak, sem gonosz ábrázatúnak, hogy valamilyen sötét mesterséget űzzön.De a kérdés elsőre kicsit furcsán hangozhat.DE Belwar nem tudja jobban megmagyarázni kérdését, mert az asztalukhoz máris két fagylaltkehely érkezik, egy whiskyvel, és egy koktéllal, ami természetesen nekik lett rendelve. Belwar először az érkezett fagyira mered, majd az idegenre akiről az előbb beszéltek, visszaint neki, egyúttal jelezve, hogy nyugodtan foglaljon helyet az asztaluknál, persze előtte még megkérdezi Natit is, hogy mi erről a véleménye.* -Idehívom, rendben? * Mégis úgy illik, hogy erről a lány döntsön, de a legnagyobb meglepetést nem a rendelt kehely és koktél okozta, hanem: - Egy fagyizóban árulnak whiskyt?? *Kérdi a szőke, elkerekedett zöld szemeivel a lány felé fordulva, mintha tőle várna választ, pedig ez bizonyára számára is rejtély, mindazonáltal, érdekes egy cukrászda lehet, de ha tényleg árulnak, akkor Belwar visszatérő vendég lesz.*

* A szőke fiú, nekilátott a fagyijának, viszont le kellett tennie a kanalat, mert nevetésben tört ki, mikor a lány megemlítette, hogy Exan lóg neki egy pár strandpapuccsal. Nem kérdezett rá, de biztosan mókás sztori lehetett.* - Hát igazából, én sem láttam már őt, nagyon régen, de én már vagy két hete. * Gondolkozik el a fiú, és valóban Nati jól tudja, tényleg olyan magas mint testvére és fizikumban is ugyanolyanok, csupán az egyik szőke a másik meg fekete. Közben elfogyott Belwar fagylaltkelyhe is és rendelt magának valami italt, nem szokott nagyon narancslevet inni, inkább erősebb italokhoz van szokva, de most az egyszer kivételt tesz. Ha már egyszer idetévedt, ki tudja még hány olyan dolgot fog tenni, ami nem rá vall. Az üres kelyhet forgatja az asztalon, közben válaszol a lánynak.* - Most költöztem még csak ide Nellondra, most kaptam egy jó lakást úgyhogy berendezkedem még csak, tetszik a hely, már régen kinéztem magamnak, de csak most lett egy ilyen alkalom. De legalább közel lakom Exanhoz, így nem kell levelezgetnünk, bár a sokész néha még ilyen távlatból is küld baglyot. * Neveti el magát a fiú, majd újból megszólal a csengő, ami jelzi az új vendég érkeztét, a smaragd zöld szempár hátrafordul, hogy megnézze ki érkezett. Egy napszemüveges srác az új vendég, nem messze tőlük helyet is foglalt az egyik asztalnál és körbenéz a helyiségben. Belwarnak valamiért ismerős a srác, pedig biztosan nem ismerheti, hiszen még csak nemrég érkezett ide és alig ismer valakit.Nat felé fordul.*
- Te ismered a srácot? A suliba jár? Valamiért olyan ismerős nekem. De annyira errefelé néz, hogy gondoltam neked évfolyamtársad vagy valami.

- Frostburn bizony, már meg sem lepődöm, hogy mindenki ismeri itt lassan az öcsémet. * Mosolyog, majd észreveszi, hogy Nat az asztal alatt tevékenykedik valamit, de nem teszi szóvá, hiszen látta a pár centis magassarkút, mikor a lány betért az ajtón, és hiába ő nem ért az ilyen dolgokhoz, teljesen megérti, ha meg akar tőle szabadulni a lány. Időközben a eladólány is megérkezik és mintha mi sem történt volna, kedves mosollyal az arcán kérdezi az asztalnál ülőket, hogy "mit hozhatok?" Belwar felvonta a szemöldökét a lányra.* - Kissé hosszúra sikeredett a telefon, de legalább a körme szép. * Mosolyog, de azért így akarta jelezni, hogy nem illik megváratni a vendéget.*
- Én egy fagyi kelyhet kérnék. *Közben Nat megkérdezte, hogy Belwar nem diák e, valóban a fiú nem akart erről beszélni, de azért válaszol, mert úgy illik.* - Hát, nem, de talán majd jövőre én is a nezában koptatom a padot. Egyelőre még csak most költöztem ide. *Féloldalas mosoly ül ki az arcára, amikor a lány kijelenti, hogy meg mert volna rá esküdni.* - Ekkora volna a hasonlóság köztünk? Pedig tűz és víz vagyunk. * Nevet ezután, mindig is szöges ellentéte volt testvérének, ezért váratlanul érte ez a kijelentés.De a vért, nem lehet letagadni, külső jellemvonásokban ez pedig kiütközhet. Nem mintha zavarná ez a fiút, csak belegondolt a köztük lévő különbségekre.* - Hát igen, végül is igazad van. * Helyeselt a lánynak, közben megkapta a fagyi kelyhét az eladótól.*

*A tündesrác szemlátomást nagyon elbambul, mert néhány pillanatig csak pislog rá. Mondjuk lehet, hogy ebben Nati szokatlanul közvetlen viselkedése is közrejátszik. Aztán a fiú "felébred", és be is mutatkozik.*
- Azt mondod, Frostburn? Exan rokona vagy, nem igaz? *Nem sok Frostburn szaladgál Nellond utcáin, úgyhogy valószínűleg igaza lesz.* Igazából nem lenne vészes ez a cipő, csak nagyon nyom. *Mondja, és az asztal alatt - lehetőleg feltűnésmentesen - ki is bújik belőle.* Te nem diák vagy? *Kérdezi aztán meglepődve. Nem gondolta volna Exan bármelyik rokonáról, hogy nem veszik fel a suliba - márpedig itt valószínűleg ez a helyzet.* Meg mertem volna esküdni rá... *Kezdi, de a mondta végére elhalkul a hangja, mert eszébe jut, hogy a fiúnak valószínűleg rosszul esik, hogy nem vették fel. Inkább gyorsan másról kezd beszélni.* Pedig szerintem a Belsirionra járnak a legtöbben. Én igazából Naxeldires akartam lenni, csak hát az a bizonyos kerék másképp gondolta... ~Remélem nem hiszi azt, hogy sötét varázslónak készülök, vagy ilyesmi...~ *Jut eszébe hirtelen. Nem áll annyira távol tőle a sötét oldal, mint gondolnánk, de azért még mindig a határon innét van.*

* Az ajtónyílásra még nem fordul oda, de a kopogó cipők hangjára, aztán odakapja a fejét, és egy magassarkús, fekete hajú lányt pillant meg, aki aztán beljebb is slisszan.Belwar kicsit nyújtózkodik, hogy megnézze az eladólány még telefonál e. Így a lánynak is várnia kell majd, legalább már ketten szidhatják. Belwar elgondolkozott azon, hogy van e ilyen jó idő ahhoz, hogy a leányzó ilyen csinosan sétálgasson az utcán, de nem volt sok ideje ezzel foglalkozni, úgy tűnt a lány türelmetlen volt és neki sincs kedve várni, a fiú felé fordult, majd megszólította, először még megkérdezte, hogy leülhet, e de utána máris lehuppant az fiú asztalához. Belwar egy ideig csak pislogott, pár másodperc után aztán egy fejrázással rendezte vonásait és felfogta mi történik.* - Öö, hogyne.. természetesen foglalj csak helyet, fárasztó lehet egy ilyen cipőben álldogálni. * Pislogott tágra nyílt szemekkel, alig telt el egy perc, de már van is társasága, az eladó csajszi, pedig vígan telefonál, ujjával csavargatja a telefonzsinórt és közben festi a körmét.Belwar a lányra néz.* - Hát azt hiszem, még sokáig kell várnunk. * Mondta mosolyogva, de ő sem feledkezik meg az illemről, és bemutatkozik.*
- Belwar Gilneas Frostburn, de inkább csak Gil ha kérhetem, arra hallgatok is. *Mondta, közben hátradőlt székében és nyújtózkodott egy kicsit, hogy a polcok felett megpillanthassa az eladót, de csalódnia kellett, mert az még minidig bent hahotázott.* - Nahát mennyi errefelé a diák, Belsirionossal viszont még nem találkoztam. *Kezdi a beszélgetést, ha már úgy is várniuk kell akkor legalább addig ne unatkozzanak.*

* Meglepődnénk, ha egy Belwarhoz hasonló férfi tenné be a lábát a kedves kis fagyizóba, de a szőke fiúnak kedve támadt fagyizni egyet, hiába a sötétebb helyeket szereti, az izgalmasabbat és talán a veszélyesebbet is, egy ártatlan fagyizóban biztosan nem botlik majd óriásokba, akik belekötnek. Vidáman kerül beljebb, hogy szemügyre vegye a választékot, úgy tűnt az eladó eléggé elfoglalt, ugyanis nagyon telefonált valakivel, és hangosan hahotázott valamin. Úgyhogy Belwar csak álldogált, eltelt egy per.. két perc.. már nem is számolja az eltelt időt, úgy tűnik nagyon benne van a sztorizgatásban az eladó, és észre sem veszi, hogy vendég érkezett, pedig az ajtón lévő csengő jelzi is, de még ezt is figyelmen kívül hagyta. Belwar egy morcos fújtatással dobta le magát egy székre és várt türelmesen. Amíg hallgatta a beszélgetést, jobban körbenézett a berendezésen, nézegette a képeket a falon. Nézegetett mindenfelé, amikor is ajtónyílást hallott újból, oda kapta a fejét.*

- Az bizony, azért el van ő kényeztetve más szempontból, arany élete van a jó öreg Floppynak ne sajnáld. * Mondja és beletörni száját egy szalvétába. Az üres tányért kicsit eltolja magától, a pincérnő ezután készségesen libben és viszi el onnan. Úgy tűnt a leányzó is és a fiú is befejezték a sütijüket, és Exan is többet elidőzött itt mint kellett volna, de hát ha akad kellemes társaság akkor miért lenne a sötét négy fal közt. A pultostól elkérte a csomagját, majd levette az akasztóról a dzsekijét.* - Nekem sietnem kéne mert ezek lenyakaznak. * Mondta a vörösnek, aki egyetértett. Fizetés után együtt távoztak a fagyizóból és tértek vissza a kúriába, majd a folyosóknál elváltak útjaik és ki ki a maga szobája felé vette az irányt.*

* Ugyan miért is haragudhatna meg a lány őszinteségén, amikor ő maga is tudja, hogy köze nincsen az efféle konyhai tevékenységekhez, de most fellobbant benne egyfajta bizonyítási vágy, kihívást jelentett a számára, hogy elkészítsen valami ehetőt és azt felmutassa a világnak, és büszkélkedhessen, de majd egyszer. A lány kérdésére, széles mosollyal villantja ki fehér fogait.* - Ó hogyne, kedvezmény az jár * Vacilál és elképzeli a történetet, miközben ő dirigál a dolgozóknak az étteremben, hogy mit tevékenykedjenek.* - Nem, házvezetőnőt, valóban nem szívesen fogadnék jobban belegondolva, van egy két házimanó aki valamennyire rendet tart. Sajnálom is szegényeket, mindig van dolguk. * Gondol szegény kis házimanójára, Floppy-ra aki jelenleg is pakolássza a szobájukban lévő férfiak elhullajtott szennyeseit, Exan megrázza a fejét és copfba fogja haját. Közben a kék szemek elkerekednek Liz kijelentésén.* - A lány szobában kupi? Ritkaság.. Ahány női szobába betettem a lábam, egy porszemet sem találtam.* Mondja miközben a villájával felé mutogat. A pincérlány amikor kiviszi az ásványvizét a leányzónak már igyekezne is vissza, de Ex még int neki, hogy hozzon egy narancslevet.*

* Kissé morcosan néz vissza a lányra, amikor az visszakérdez, hogy ő főzni?* - Ez miért oly hihetetlen? * Kérdi komoly arccal, de aztán ő is nevetésben tör ki.*
- Soha nem lehetsz biztos benne, lehet, hogy még a végén saját éttermet nyitok.. Ki tudja, az élet elég kiszámíthatatlan. Na persze jobban örülnék ha más munkám lenne.Mondjuk valami fizikai. * Gondolkozik el. A fagyi meg szépen olvadozik a szatyorban. Úgyhogy szól is a pincérnőnek, hogy tegye el hűsölni addig aíg itt maradnak. És ő is vesz még magának egy citrom szeletet és azzal együtt vissza ül a helyére.* - Persze, szoktunk lejárni az ebédlőbe, csak vannak olyan alkalmak, hogy... jobban belegondolva csak olyan alkalmak vannak amikor lustán vagyunk lemeni, nem ártana nekünk egy házvezető nő. Egyedüli tiszta sarok van a szobánkban az is az enyém. * Nem füllent a fiú, tényleg az ő részén található a legnagyobb tisztaság.* - Úgyhogy nem is nagyon szeretek amúgy a hálókörletben tartózkodni, nincs akkora rend mint egy lány szobában, gondolom. * Mondja és nekilát ő is a citrom szeletének.*

* Még kívül álltak a fagyizónál, de aztán beljebb sétáltak, és a lány is egyetértett miszerint, nem éppen a legjobb időpont a cukrászdához, Ex csak hevesen bólogatott, és elgondolkozott azon, hogy vajon a többiek neheztelni fognak e rá azért mert később ér majd fel. Végül ezzel nemtörődve vállat vont.* - Hát tudod, a tojás és annak minden kombinációit már elsütöttük, úgyhogy már unjuk. Van még egy két konzerv de kinek van ahhoz kedve, talán egyszer majd megtanulok főzni. * Komolyan elgondolkodott saját ötletén, és, hogy ez miként kivitelezhető, hiszen a szobájukban nem sok ennivaló készítéshez alkalmatos kelék található, egy tepsi azért akad.* - Biztos nem fognak majd haragudni! Nem egyszer sétáltam már le ide vásárolni, de cserébe nem nekem kell mosogatni, úgyhogy ezerszer is jobban megéri. * Válaszolja és ő is leül az asztalhoz. Bár vett fagyit is ami valószínűleg olvadozni kezd, de nembaj, ez a kis idő biztos nem árt neki.*