Jégvilág fagyizó, süteményes és édességbolt

First topic message reminder :

A városka fagyizója és cukrászdája. A térhez talán ez a hely esik a legközelebb, és ezt mondhatnánk a legbarátságosabbnak is. Színes felirataival csak úgy hívogatja a vendégeket. Bent szép dekoráció vár mindenkit, kis asztalkák, angdalgó szerelmes pároknak kiváló hely, de kisebb csoportok számára is vannak nagyobb asztalok, ha csak egy finom sütit, vagy fagyit akarnak enni.
Minden megtalálható itt, ami szem-szájnak ingere, a fagylaltok között olyan különlegességek is találhatók, amire az ember még csak gondolni sem mer. A kiszolgálás mindig gyors és zökkenőmentes.
A sütemények közül pár egy kis mágiával is meg van szórva, azért mesés ízkombinációkkal találkozhat a betérő.
Természetesen elvitelre is lehet vásárolni különböző ízű és formájú cukrokat, csokoládékat, mindenfélét, ami csak a vevőnek eszébe jut.

Boltos: Karla Dopdejszton

Termetes, kedves asszonyság, aki az üzletet vezeti. Természetesen nem mindig ő tartózkodik itt és szolgálja ki a vevőket, hiszen ahhoz túl nagy a bolt, azért van jónéhány pincér és pincérnő is, aki besegít. Azonban ő is feltűnik időnként, ilyenkor hamar magára vonja a tekinteteket. A vevőkkel kedves, sorra kérdezi az asztalokat, hogy megfelelő-e a kiszolgálás, vagy az árú. Javasolja újabb és újabb édességeit, amiket nagyrészt saját maga fejleszt ki. Kinézetét tekintve nem mondatnánk nádszál kisasszonynak, korára nézve is már túl van az 50-en, de mindig az magára. Szinte úgy néz ki, mint süteményei, habos-babos ruhában, élénk színekben virít. Mindenkivel kedves, a pincérek is imádják, és ő is a beosztottait. Kellemes főnök, azt meg kell vallani.

írta Cirelin de Sovalon

*Hát igen Alfnak akkor az olvasásról szőtt tervei csak voltak majd máskor arra ugyanis nem számított hogy a fél fagyizó őt fogja bámulni,de nem számít.Tehát a fiú odasétál a lányokhoz Szandrának csak biccent és ennyi nincs kedve külön bemutatkozó beszédet tartani amit tudnia kell róla a lánynak azt már Bella elmondta.Ezután helyet foglal a lányok társaságában.*
- Hát ha már így kérded egy forrócsoki jól jönne. * Mosolyog Bellára.*
- És amúgy hogy vagy régen beszéltünk ? Azt hallottam hogy itt dolgozol vagy talán már össze is futottunk nem emlékszem pontosan régen volt.*Mondja miközben 1 pohár alátéttel kezd el játszani .*

*Samantha látja Mei-en, hogy nincs épp beszédes kedvében, ezért csak azt az egyetlen egy kérdést intézze hozzá. Nem akarja megzavarni a csacskaságokkal. Látja Bellán, hogy örül a két lány társaságának, ez csuda jó. Lassú mozdulatokkal eszegeti a fagyit és közben válaszol a lány kérdésére, hogy valójában miért is nem utazik haza és miért az év végén érkezett. De előbb hallja Bella válaszát és meg is sajnálja. Látja a szemeiben, hogy egyedül érzi magát valamilyen szinten. Mert valójában, a barátok és a szerelem, nem tudják pótolni, amit egy szerető család nyújthat. Azt a biztonságot felül múlni nem lehet. Samantha szomorúan ránéz a lányra és úgy válaszol neki.*
-Én már többet nem lehetek a családommal. Nem utazhatok haza. * egy könnycsepp gördül ki a lány szeméből, de próbálja elterelni a lányok figyelmét erről.*
-Remélem akkor Bella tudunk programokat csinálni. Ezek szerint ketten már maradunk.*dob egy halvány mosolyt a lánynak. Kíváncsisága felülkerekedik, amikor meghallja Bella ajánlatát.*
-Benne vagyok *kacsintanak össze és várakozóan figyel Mei-re. Kíváncsi, hogy benne van-e ebben a csajos estében.*

*Habár Bella most szőkén, zöld szemmel dolgozgat, örül, hogy Samantha így is felismeri. No persze úgy nem nehéz, hogy visítva-ugrálva-ujjongva siet oda a lányhoz üdvözölni őt és kb. kiveri a jegyzetfüzetet és a tollat pincértársa kezéből. Ő persze ezt nem bánja, hiszen már megszokta, hogy Bella elég sok vendéget ismer. A Jégvilágba gyakran járnak a nellondi polgárokon kívül Nezabaros diákok is, így nem meglepő, hogy Bella személy szerint akar kiszolgálni egy-egy diákot. Sam is úgy tűnik, hogy örül a lánynak, hiszen meg is öleli. Isabella szereti az érintéseket, de igazából csak Szandrával van ilyen viszonyba és persze párjával, Deyan-nel. De most örül és jól esik neki, hogy Sam is megöleli, így belekuncog a fülébe és ő is visszaölel.*
- Örülök, hogy idetévedtél. Legalább megnézed, hogy hova kell visszajönni legközelebb.*neveti el magát a lányka, nem túl jó a reklámozásba, de talán ez így beválik az újaknál. Közben leülnek egy asztalhoz, ahova hamarosan Mei is csatlakozik. Nincs túl beszédes, szociális kedvében, ez látszik is rajta, így Bella igyekszik kicsit javítani a hangulaton. Gyorsan bemutatja egymásnak két diáktársát és beszélgetni kezd. Mei kérdésére Bella kicsit elszomorodik és kissé csendben kavargatja a fagylaltját.*
- Én árva vagyok és semmi kedvem visszamenni az árvaházba... *motyorássza, de nem is akarja elrontani itt a hangulatot, így egy szomorkás mosolyt varázsol az arcára és megvonja a vállát.*
- Amúgy meg igen komoly szakkörök szoktak itt lenni nyáron, van olyan tanuló, aki csak a szakkörök miatt érkezik ide, amúgy magántanuló. *jelenti ki komolyan Isabella, hiszen tényleg hallott már ilyesmiről, majd sam felé fordul.*
- Hát nekem egész jól, bár 2 óra óta itt vagyok. Már kicsit elfáradtam, de hál'isten egy óra múlva záróra. *pillant fel a pult fölötti órára, aztán a szeme megcsillan.*
- De ha gondoljátok, átmehetünk a Jeniliába, kicsit bulizgatni. *mozgatja meg vigyorogva felső testét Bella, mintha máris táncolna, közben pedig eszegeti a fagyiját.*

*Amint belép Bella azonnal lecsap rá. Odahívja az asztalhoz ahol a másik, az iskolából annyira ismerős lány is ül. Nincs beszélgetős hangulatában, de nem akarja megbántani Bellát.* -Szia Samantha.* köszön a lánynak. Bella felveszi a rendelését, majd nem sokkal később 2 kehellyel tér vissza és leül melléjük. Meiből azért csak előbújik a kíváncsi.* -Ti hogyhogy nem utaztatok még haza?* majd Samanthához fordul.* - Nem furcsa így év végén érkezni a suliba? Mostanában már alig lézeng valaki a folyosókon. *kérdez és megállapít, majd inkább fagylaltjába merül. Egy áfonyás gombócot gondosan feltrancsíroz és lassan megeszegeti.*

*Samantha gondolataiba mélyedve nézelődik, amikor észbe kap újdonsült barátnője lép oda mellé, Bella. Ismételten nagyon elkalandoztak a gondolatai és észre se vette szegény lányt, de mikor észbe kapott szélesen rávigyorgott a lányra, akivel már pár napja nem találkoztak.*
-Szia Bella! Örülök, hogy láthatlak! *mosolyog kedvesen, és mivel érzékeny kedvében van Sam, gyorsan meg is öleli, reméli, nem veszi tolakodásnak a lány.*
- Igen, emlékszem. Említetted, hogy itt dolgozol. Egészen véletlenül kerültem ide. *nevet magán, hogy teljesen kiment a fejéből. Nem is látta a lányt, egy srác vette fel a rendelését. Hiányzott már a lánynak ez a vidám jelenség, így most már sokkal jobban érzi magát. Nagyon ízlik neki a fagyi is, ami bele illene egy szakácskönyvbe. Gondolatán el is neveti magát, hiszen néha nagyon butaságokat gondol. Az ajtócsapódásra Bella felkapja a fejét, hiszen egy lány lép be az ajtón, akit láthatóan Bella is ismer. Csatlakozik hozzájuk a lány, akit - időközben kiderül - Mei-nek hívnak. Bella kiszolgálja a lányt és csatlakozik ő is a két lányhoz. Samantha beszélgetést kezdeményez.*
-Szia Mei! Csatlakozz csak bátran Bella! * mosolyog kedvesen, majd érdeklődik a lányok napja után.*
-Hogy telt a napotok? * kérdezi mosolyogva és közben lassan falatozza a fagylaltot. Nagyon ízlik neki és örül neki, hogy úgy döntött nem tölti a kúriában az estét.*

*Isabellának még nem járt le a munkaideje. Sajnos még nem. Most a konyhában, hátul a pult mögött mosogatja el a koszos edényeket, de persze ez csak néhány pálcalendítést igényel, nem többet. Amikor nincs vendég és unatkozik, akkor szokott kézzel mosogatni, de most azért így zárás előtt még vannak egy páran. Már csak háromnegyed óra van zárásig, de mikor Bella meghallja az ajtó csapódását, felkapja a fejét, ott hagyja a mosogatnivalót és kisiet a pult mögé. Pincértársa ekkor szolgálja ki Sam-et, az újdonsült Eramirost.*
- Hagyd csak, majd befejezem... *kapja el a kezét a pincérsrácnak Bella és majdnem odébb löki.*
- Samantha! Szia! *köszön szélesen mosolyogva a lánynak Bella. Előkészíti a rendelt édességet egy tányérkára, majd kisétál a pultból és Sam mellé lép.*
- Gyere, üljünk le valahova. Emlékszem, mondtam, hogy itt dolgozom... *kezd beszélgetni a lány, miközben lágyan megfogva Sam hátát az egyik asztalhoz vezeti, ami még éppen üres.*
- Vagy nem mondtam? Mindegy, most már tudom. *csüccsen le a lánnyal szembe Isabella és mosolyogva néz rá. Örül, hogy ismét találkozik Sam-mel, mert nagyon szimpatikus lánykának tartja Samantha-t. Közben az ajtó ismét nyitódik és Mei sétál be, akivel Isabella már természetesen találkozott. Mikor Mei odalép az asztalhoz, Bella felpattan és a lányra mosolyog.*
- Nahát, szia Mei! Mit szeretnél? *kérdez rá egyből a dologra a lány, majd hamarosan immár Mei rendelésével a kezében tér vissza, valamint egy plusz kehely fagyival.*
- Ha nem gond, akkor csatlakozom hozzátok. Nekem is jár egy kis pihenő. *neveti el magát a lány és bekap egy kanál finom fagyit.*
- Mi újság? Ilyen későn édességeztek? *neveti el magát a lány és kérdőn néz a két lánykára, majd hirtelen leesik neki, hogy talán a két lány még nem is ismeri egymást.*
- Oh, ne haragudjatok. Mei, ő Sam, Sam, ő Mei. Mei Allidonos, Sam pedig új Eramiros. Nem régen érkezett a suliba. *magyarázza a lány Meinek mosolyogva, miközben ismét bekap egy kanál fagyit.*

//Ruha+ szőke, göndör haj, zöld szem//

*Mei az egész napot végig dühöngte. A tegnap esti események nem voltak jó hatással hangulatára. éjszaka nem sokat aludt, reggel korán kiment az erdőbe a kardjával az erdőbe és unalomig gyakorolta a már réges-rég ismert mozdulatokat. Délután visszament a kúriába enni, de a rendes ételek nem elégítették ki étvágyát. Egy kis bánatűző fagyi reményében, úgy ahogy volt, a fekete uniformisban indult el Nellonba, a Jégvilág fagyizóba. Betérve most nem szemlélte meg a boltocska megszokott forgatagát, inkább gyorsan a pulthoz lépett. Múltkori hibájából tanulva, mikor egy borzasztó, nem emberi fogyasztásra gyártott fagylaltba sikerült belenyúlnia, most figyelmesen olvasgatja a kirakott táblácskákat. Végül egy nagy adag gyümölcsfagyi mellet dönt. Öt gombóc különféle gyümölcs. Maga a mennyország. Szabad asztalt nem talált, így egy nezásnak látszó lány asztalához lép. Mintha már látta volna a folyosókon.* - Szia. Bocsi, leülhetek? Megígérem nem zavarok. *szólítja meg és ha Samantha megengedi leül az asztal legtávolabbi pontjára. Most valahogy nincs kedve a társalgáshoz.*

*Samantha úgy dönt, hogy elmegy egyet csavarogni, hiszen nagyon jó az idő. Kényelmesen öltözik fel. Felvesz egy térdig érő farmernadrágot, egy rózsaszín hosszított felsőt és az összkép érdekében felveszi kedvenc saruját is, amit még a múltkor Bella is megdicsért. Jó érzéssel tölti el a lányt, hogy sokan megdicsérik a külsejét, ez neki nagyon hízelgő. Ilyenkor mindig el is pirul. Lassan és vidáman lépked le a szobájából, majd ki a Kúriából a szabadba. Kellemes odakint a levegő, Sam nagyon is élvezi. Gondolataiba mélyedve indul el Nellondba. Meglát egy takaros kis üzletet, ami kirakatában sütemények és édességek vannak kiállítva. ~Hmm... csábítóak nagyon. Ide feltétlenül be kell néznem. ~ *gondolja magában, majd oda is sétál a pulthoz és rendel magának egy ínycsiklandó fagylalt kelyhet. Leül egy asztalhoz és közben nézelődik.*

-Nahát, mi ez a lájtos rendelés? *A "lájtos" szó igen viccesen hangzik az ő orosz akcentusával kiejtve.* -Nem szereted az édességet? -Kérdezi és élvezettel kapja be a következő falatot a sütiből.* -Finom ezek a sütik, de ez az innivaló annyira nem az én világom. *Emeli fel a poharát, miközben nézi benne a kék löttyöt ami néha magától buggyan egyet. Kôzben hallgatja Exan mesélnivalóját az otthonáról. természetesen a fél-tündés célzásra azonnal ráérezz, máskülönben talán nem lenne ilyen beszédes a fiú, ha nem lenne benne egy kis ember vér.* Az árny erdőről már hallottam, de nem voltam még arrafelé. Szép helyen laksz? Szivesebben mennél haza a nyárra? *Kérdezősködik. Az ismerkedéssel nincs problémája...azzal már annál inkább, ha valaki őt akarja megismerni. Sokáig elzárkózva éltek a világ történései elől, benne maradt ez a távolság tartás, és inkább a "könyvek felé fordulás". Nem könyvmoly ő, csak sokszor jobban kedeli a könyvbéli szereplőket a valóságosaknál. A könyvbeliek kiszámíthatóak. A valódi emberek pedig kiismerhetetlenek. De talán csak jobban kéne nyitnia a külvilág felé. Egyelőre még nem találkozott olyan emberrel, aki segített volna neki. Egyetlen hű barátja a sólyma.* Tényleg. Ha már így szóba jött. Nyilván nem mentalistának készülsz... tehát akkor minek? *Ez egy olyan téma, ami iránt igazán érdeklődik, hiszen a vérében van a harcos szenvedélye és a kardforgatás, ő mégis a nyugodtabb harcos tanok felé kacsintgat. Túlságosan hirtelen lobbanó személyiség, ezt tudja ő is magáról, ezért próbálja visszafogni az indulatait a meditációkkal, és a természetben tartózkodással.*

//fagyiii//

Vendég

* Annyira még nem ismeri a lányt, úgyhogy ezért gondolta a cukrászdát jó ötletnek, Exan egyszerűen gondolkozik: " A cukrászdát szeretik a lányok" . Úgyhogy a két harcos tehát a jégvilág édességboltban köt ki. A pultos nő, most éppen nem telefonált és körmöt festett, úgyhogy Ivona egyből rendelt is. Exan annyira nem volt éhes, és igazából nem is édesszájú. Megszokta, hogy otthon náluk mindig vadászhúsok kerülnek terítékre, hiszen az apja vadász és egy erdőben laknak. A rendeléssel kissé bajban volt amikor rá került a sor.* - Én csak egy citromos fagyit és egy ásványvizet kérek azt hiszem. * Adta le a rendelést és a hosszú piros körömlakkos pultos leányzó már át is nyújtotta neki. Ex kicsit elbambult a körmein, majd kifizette és leült az asztalukhoz. Ivona úgy tűnik mellényúlt az italválasztásnál mert kissé fintorogva kortyolt belőle.*
- Finom? Látszik, olyan élvezettel iszod, pedig jól néz ki kívülről. * Viccelődik, az orosz akcentust viszont jól észrevette a fiú. Fagyis kanalával a lányra mutat.* - Nah tudtam én, elmehetnék mentalistának, vagy valami ilyesmi, az ilyesmit mindig eltalálom. * Mondja miközben nekilát a citrom fagyijának. A vöröske el is árulja, hogy merről érkezett pontosabban.* - Én az árny erdőből érkeztem, elég híres kis tünde falucska mellett van, úgyhogy lehet már hallottál róla. Az erdőnek is a közepén, szóval eléggé el vagyunk szeparálva, de anyám ragaszkodott hozzá. * Válaszolt, talán nem is volt kíváncsi a lány több információra, de Ex már csak ilyen, nagyon szeret beszélni az otthonáról.* - Abban a faluban csak tündék vannak, egy ember sincsen, úgyhogy ezért is jobb volt inkább az erdőbe költöznünk. Mivel annyira nem vagyunk hegyes fülűek. * Mondja a lánynak, lehet, hogy nem érti, hogy mire céloz, de azt akarta ezzel mondani, hogy csak féltünde.*

*A fagyizóra rábólint. Szivesen enne most egy sütit, meg valami gyümölcslevet. Rég volt már ilyen nagyon kikapcsolós délutánja, amit ne egyedül tölt. Legtöbbet a szobájában tartózkodik a könyveivel, amik nem túl gyakran tankönyvek, inkább olyasmi amiket összeturkált magának kétes helyeken. Otthon elég sok ilyet találni náluk. Lesétálnak nellondba a cukrászdába, ami nagyon kis aranyos hely, mégis talán túl habos egy ilyen lánynak. Sebaj. Azért a sütik biztosan finomak. Exan kommentárjára kuncog magában egy sort, de szerencsére most nem telefonál a hölgy, várja a megrendelést. Hosszas nézelődés után végre sikerült választania.* -Jónapot! Abból a csokis tetejűből kérnék egyet, és egy olyan áfonyás-túrósat. Meg egy pohárral abból a kék gyümölcskoktélból. Köszönöm. *Miután megkapta a napi édesség adagját, kifizeti, és várja Exant, hogy leülhessenek az egyik asztalkához. Az asztalkánál ő is leveti a köpenyét és felakasztja maga mögé az akasztóra. Belekortyol az italába, aminek kissé savanykás- erdeigyümölcs szerü íze van, ami egy fintosba rántja az arcát.* -Egészen finom. *Mondja és inkább gyorsan bekap rá egy kanállal a csokis süteményből.* -Igen igen, jól hallod az orosz akcentusom. Egy kis orosz városkában laktam, Moszkvától jó messzire. Csak, hogy be tudd tájolni. *Mondja és leissza a mondanivalóját a fura koktéllal. Nem sokat szokott beszélgetni az otthonáról, magántémának tartja, de hát van akit ez is érdekel.* -És ha már itt tartunk, szabad megkérdenem, hogy te honnan érkeztél? *Teszi fel a kérdést a fiúnak, aztán betol néhány falatot a finom sütiből. Persze csakis ízlésesen, talán nem urinő kinézete van, de viselkedni és enni azért tud. Egyenes háttal figyeli a fiú tünde vonásait. Náluk ritkán találkozni tündével. Egyszer egy északi kirándulásuk során futottak futottak bele egy tünde faluba, ahol nem tartózkodtak túl sokáig, nem volt idő a megfigyelésükre... ismerkedni pedig egyáltalán nem állt szándékukban a tündéknek, ahogyan az orosz átutazó - kiránduló családnak sem.*

Vendég

* A lány gondolatmenetét mulatságosnak tartja és aranyosan naivnak.* - Manók.. persze.. vagy inkább valami szellem. * Humorizál, a lány beszéde közben észreveszi, az oroszos akcentust.* - Honnan is jöttél? Az ackentusod kissé oroszos, de lehet, hogy tévedek. * Kérdi a vörös hajút. Miután felvetette a helyváltoztatás ötletét Ivonn egyetértett vele. A kis csapóajtót kinyitotta a lánynak.* - Csak utánad. * Tessékelte előre, majd még egy utolsó pillantást vetett a koszos padlásra, majd mind a ketten elindultak lefelé a hosszú csigalépcsőn.* - Szóval akkor te is maradsz a nyáron? Végre valaki, azt hittem egyedül leszek az egész kúriában. * Mondja miközben lefelé haladnak.Hogy merre mennek még nem konkretizálták le, de a lány teázna.* - Hát akkor teázzunk.* - Menjünk cukrászdába, a jeniliát már kissé unom, és az ottani emberek viccesek. * Eszébe jut mikor a múltkor ott volt utoljára. Úgyhogy Ivonn és Ex is a cukrászda felé vették az irányt. A fagyizó ajtaja megnyílik, egy halk csengő jelzi az új vendégek érkezését.* - Remélem, most nem telefonál a lány, a múltkor vagy fél órát kellett rá várnom. * Súgja oda a vörösnek, és megvárja amíg ő rendel, csak utána vesz ő is.* - Lányoké az elsőbbség. * Mondja. A cukrászdában nincsenek olyan sokan, úgyhogy egyszerű dolguk van az asztalválasztással. Ex választ az egyik sarokban egy asztalt. Fekete dzsekijét rádobja az egyik akasztóra.*

Vendég

*Örömmel látja, hogy a varija sikerült. Elégtétellel nyugtázza, majd elindulnak a Jégvilág fagyizó irányába felé. Amikor kinyitja az egyébként zárt ajtót, a pultos már messziről, a pult mögül üdvözli őket. Leül a srác törzshelyére a Vip boxban, nem is tudta, hogy itt van ilyen, de nem is sűrűn jár elle felé mostanában. Szóval amikor a pincér odalép hozzájuk, Evandrus hosszas tanakodás után kér egy kakaós csigát, két túrs, egy meggyes égy egy mákos rétest, egy túrósbuktát, és 2 diós kockát, üdítőnek pedig egy jeges barackos teát fekete szívószállal, hűtött pohárban. Rágyújt egy szál cigire, majd ismételten megkínálja vele partnerét, és kényelmesen hátradől az egyébként kényelmes fekete bőrfotelben.Amikor kihozzák a rendelsét, rögtön neki esik az egyik rétesnek, és kortyol egyet az üdítőből. Fejében felvillanak a múlt szép emlékei, a Lavanyával itt töltött napok, de ezeket a képeket el is hesegeti a fejéből. Lezárta azt az időszakot, és szeretné végleg el is feljteni. Egy kérdés jut eszébe Attal kapcsolatban, és ki is használja az alkalmat, hogy rákérdezzen.* -És amúgy Arttal milyen sűrűn beszélsz? Vagy nem is szokta meglátogatni a szüleiteket? vagy viteket? Vagy levelet sem küldd? *kérdezősködik és a kakaóscsigát majszolva várja a válaszokat.

//fagyi//

- Ez valóban jó ötlet volt.*Mondja Evandrusnak majd a motorosnak, segít felállni és az a motorra ülve óvatosan a kórházhoz, megy.*-Nah remélem több ilyen baleset vagy valami nem áll az útba! Már farkas éhes vagyok*Mondja, és valóban sietve veszi az irányt a Jégvirág fagyizó felé. Mikor oda ér belépve az ajtón észre veszi, hogy az a helység is tele van diákkal de, a VIP részen az ő számára fent tartott boksz üres így utat törve magának a tömegben megy a helyére. Megkeresi tekintetével a pincért és leadja a rendelést, hogy egy jó nagy adag süteményt hozzanak neki és Evandrusnak persze ha tudta tartani vele az iramot.*

//fagy//

*Hallgatja a lányt, majd bólogat.*
-de, belsis vagyok, akkor gondolom, te is...
*Mosolyodik el, s út közben felajánlja a lányak ötletét.
-Mit szólnál ha miután ettünk, néznénk neked egy száraz cipőt?
*Hiszen sokkal kényelmesebb, ha nem fázik az ember lába. Jó idő van, de még akkorsem mondható hogy nászéjszakai forróság.... Miutón kiszálltak a hajóból, és nellondba lrkeztek, Lara a Jégvirág felé vette az irányt, ahol van meleg és élelem is. *
-Te mit ennél és innál?
*Kérdezi, miközben az egyik hátsóbb asztalnál helyet foglal. Hamarosan megérkezik a pincérnő.*
-Kérek szépen egy csokis muffint, és egy pohár kólát.
*Aztán várakozóan pillant maga mellé.*

*Mei végighallgatja az aranyos dalt. A japán nyelv egyszerűen aranyos, főleg egy ilyen kislány szájából.* -Nagyon szép volt.*nevet rá Natsumira. Kicsit sajnálja, hogy mennie kell, de jobb, ha ő is lassan visszamegy az iskolába.* - Akkor zai jian.*mondja, ezúttal a saját anyanyelvén.* -Még biztos találkozunk itt. Legalábbis nagyon remélem. *még egyszer rámosolyog a kislányra, aki leugrik a székről és kimegy az üzletből. Egy utolsó pillantást vet a borzasztó fagyira, de rögtön felfordul a gyomra.* -Soha többet.* suttogja maga elé. Aztán gondolatait kellemesebb dolgok felé tereli és elindul a délutáni napsütésben tompán csillogó városon keresztül. Még megáll egy üzletnél, aminek a kirakatába takarók és párnák vannak kirakva.* ~Mindenképp elhozom ide Natet~*gondolja, majd gyors léptekkel indul az iskola felé. Miközben a Natsumitól hallott dalt dúdolgatja.*

*Mikor visszaér Mei, nagyon megörül.*-Rossz volt a fagyi?*Érdeklődik, és már meg is kapja a választ.*-Nem szeretek új dolgokat kipróbálni annyira. Az epres fagyim megszokott.*Mosolyog, és biztos, hogy el fogja kerülni a lány által választott fagyit.*-Jaj, igen, nagyon szeretem.*Nevet boldogan, mikor Mei szörpöt hoz neki.*-Arigato.*Köszöni meg udvariasan, majd lassan elkezdi meginni, hogy tovább tartson.*-Ó igen, persze. Azt hittem, nem fog érdekelni. Nagyon kis aranyos dal lesz.*Mosolyog, majd halkan el is kezdi az éneket, hogy ne forduljon feléjük az egész bolt.*-Ooki na kuri no ki no shita de, anata to watashi, naka yoku asobimashou, ooki na kuri no ki no shita de.*Rövid kis dalocska, mindenesetre tényleg elég aranyos. Mikor befejezi izgatottan néz Meire, kíváncsi, hogy a lány mit szól az énekéhez. Tud még ezen kívül sok más dalt is, de ez a kedvence.*-Sajnos mennem kell már.*Horgasztja le a fejét egy idő után.*-Mindjárt vacsora, és addigra haza kell érnem. Mi lenne, ha máskor is találkoznánk?*Vidül fel újra, miközben leszökken a székről. Megvárja a választ, majd elköszön.*-Szia, és legközelebb hozz mesét.*Kéri nevetve, majd a macijával együtt elhagyja a helyiséget.*

*Még egy kissé émelyegve tér vissza a mosdóból. Az a fagyi egészen borzasztó volt. Nem mer visszamenni a pulthoz, hogy megnézze végül is mit evett, de van egy erős sejtése. Nem véletlenül kerüli el minden kínai messziről a ginkofákat, amikor a termésüket hozzák. Annak van ilyen szörnyű szaga, bár Mei még sosem kóstolta eddig. Kicsit rosszul érezte magát amiért úgy otthagyta a kislányt. Visszament az asztalhoz és messzire eltolta magától a tányérját.* - Bocsánat, hogy így elszaladtam. Sose kérj véletlenszerű fagyikat. Itt tényleg mindent lehet kapni. *mosolyog rá a Natsumira. A nap rengeteg balszerencséje kezd átüti vidámságán. Még mindig érzi szájában a borzalmas ízt. Sőt, a hajából is enyhe égett szag száll. Hoz magának és a kislánynak egy-egy erős ízű szamócaszörpöt.* -Ugye, szereted? *kérdezi ismét nevetve, de ez már nem az a felszabadult nevetés. Megint leül az asztalhoz és megpróbálja folytatni a beszélgetést.* - Szeretnél még énekelni? *tér vissza az eddigiekhez mosolyogva. Kíváncsi a kislány hangjára és mostanában legfeljebb mágiával kapcsolatos dalokat hallott. Úgy várja az éneket, mint egy kisgyerek.*

-Ó, az nem jó. Én is itt lakok. Már itt születtem, csak néha megyünk haza a nagyiékhoz Japánba. Van két nagyobb testvérem, ők ott tanulnak. Majd én is ott akarok tanulni, de anyuék azt mondják, még sokára leszek elég nagy hozzá. Nem ér.*Durcáskodik egy kicsit, ám hamar újra jókedvre derül.*-Én is szeretek mindenféle fagyit, kivéve a mogyorósat. Fúúúj. Az nagyon rossz. De akkor is az eper a kedvencem. Meg gyümöcsben is. Japánban másfajta az eper, olyan fura alakja van, és fán nő. Láttál már olyat?*Kérdezi izgatottan, majd szinte választ sem várva, hozzáteszi.*-Az íze is teljesen más, de nagyon finom. És a színe is világosabb.*Kicsit elfáradt a sok beszédben, úgyhogy egy ideig csendben van. A dícséretre felnevet, és bólogat. Igen, tudja ő nagyon jól, hogy jó kislány. Hogy a lány nem tud mesét mondani, kicsit elkomorodik. De annyira nem zavarja, végülis már nagy, nem kell mesékkel törődnie.*-Nem baj. Képzeld, tudok nagyon sok dalt. Énekeljek neked?*Kérdi lelkesen. Az utóbbi időben elég sokat tanult meg. Mikor a lány felpattan, kicsit értetlenkedve néz utána, de gondolja, hogy biztos a fagyi volt rossz, már az arckifejezésből ítélve. Addig ő is megeszi a sajátját, és az ölébe ülteti Haniit.*-Jó szórakozol, igaz?*Kérdezi, és mintha a maci válaszolna neki, reagál.*-Igen, szerintem is. De biztos mindjárt visszajön. Tudom, hogy nemsokára menni kell haza, de olyan jól elvagyok itt.*Lelkendezik, majd egy kicsit csendben marad, és várja, hogy Mei visszajöjjön. Addig a többi embert szemléli, és lábaival kalimpál a széken, mivel nem ér le.*

*Meit egy kicsit megdöbbenti a kérdésáradat, de megpróbál mindenre válaszolni. Ahogy Natsumit nézi, megint eszébe jut saját kistestvére otthon. Vajon mikor tud majd hazalátogatni?* - Igen, kitaláltad, kínai vagyok. De itt nőttem fel az országban. Sajnos csak néhány évet tölthettem Kínában, pedig nagyon szép hely.* Válaszol és egy pillanatra elröppennek gondolatai egészen Kínáig, a nagyszülei házába. A következő kérdés zökkenti ki az álmodozásból.* - Az eper fagyi is finom, de a vaníliát is nagyon szeretem, meg a citromot. Én nem tudtam még kedvencet választani magamnak, ezért mindig más ízűt eszem.* magyarázza a kislánynak.* - Akkor biztos nagyon jó vagy, ha így el mernek engedni.* mosolyog a kislányra a felelősségteljes magyarázat után. A kérésre azonban, ami a meséről szólt nemmel válaszolt.* -Csak egy kínai mesét ismerek, de még soha senkinek nem meséltem. Apukám mesélte nekem, amíg kicsi voltam. *mondta. Apja gondolatára most egy pillanatra elkomolyodott. Úgy döntött inkább tereli a témát.* -De mondókát tudok egy csomót, meg verseket is...*Próbált javítani a helyzetén, de rájött, hogy a Natsumit aligha érdeklik a kínai nyelvű mondókák. Beletúrt a következő gombóc fagyiba. Kanalával kis rózsákat vájt bele, majd megkóstolt egy falatot. Nem tudta meghatározni az ízét. Valahol a mangó és a csatornabűz közötti meghatározhatatlan erős íze volt. Kiköpte a szalvétájába és felállt az asztaltól.* -Remélem nem haragszol, ha most egy kicsit elmegyek. *mondta undorral az arcán és a mosdó felé szaladt.*

*Natsumi nagyon megörül, amikor a lány japánul köszön neki vissza. Az sem zavarta volna, ha nem ezen a nyelven teszi, de hát mindenki örül, ha a saját anyanyelvén hall szavakat.*-Én japán vagyok. Te honnan jöttél? Kínából?*Kíváncsiskodik egy kicsit. Közben egy szalvétáért nyúl, amit a fagyija alá tesz, nehogy lecsepegjen a tölcsér aljáról, mivel már kezd olvadni.*-Nekem az epres fagyi a kedvencem. Neked melyik? Haniinak a zöldalmás ízlik a legjobban.*Folytatja a beszélgetést, csak úgy ömlenek belőle a szavak. A kérdésre válaszol, nem komorodik el, ezt már olyan sokan tették fel neki.*-Eljöttem otthonról. Anyuék elengednek, ha megígérem, hogy csak a fagyizóig jövök, és jól viselkedek, és hogy időben hazamegyek. És én ezeket be szoktam tartani, mert akkor mindig elengednek.*Teszi hozzá nevetve. Többen is furcsállták már ezt az önállóságot ennyi idős korban, de nem zavarja, mert eddig még semmi baja nem esett.*-Tudsz nekem mesét mondani? Valamilyen kínai mesét. Nagyon szeretem a meséket. És Hanii is nagyon szereti. Léééégysziiii.*Kéri édesen mosolyogva, kicsit elnyújtva az utolsó szót.*

*Mei a sárgadinnyés fagyia fölött révedezik épp, amikor leül az asztalához egy aprócska ázsiai kislány a macijával. Fölnézett és rámosolygott. Nem is tudott volna mást tenni. Megmagyarázhatatlan okból ma szerette az egész világot. A kislány köszönt és bemutatkozott. Olyan udvariasan és határozottan viselkedett, mint egy miniatűr felnőtt.*
- Konnichiwa. *köszönt vissza ugyan úgy, ahogy a kislány neki.* - Én meg Mei. Nem, nem zavarsz. * A pillantása a macira esett, ebben a pillanatban a kislány arról kezdett beszélni. Láthatóan kedvenc darab volt, ami folyamatosan ott van gazdája oldalán. Meinek saját plüssei jutottak eszébe, amiket otthon hagyott. Ha este megírja a levelet, biztos megkéri az anyukáját, hogy egyet küldjön el neki. A picilány csacsogása tovább fokozza a jókedvét. Legszívesebben átnyúlna az asztalon és megsimogatná a buksiát. De inkább csak nagyra nyílt szemekkel hallgatja. Közben újabb gombóc fagyit kezd meg, ami ezúttal tojáslikőr ízű.
- Hogyhogy egyedül vagy itt? *kérdezi Natsumit.*

*Vidáman ugrándozva, frissen és fitten szökken be a fagyizóba. Maciját a kezében tartva, világoskék ruhácskában, befonott hajjal odacsörtet a pulthoz, és lábujjhegyre ágaskodik, hogy az eladónő észrevegye az aprócska kislányt.*-Egy epres fagyit kérek.*Jelenti ki kicsit parancsoló hangon, majd mikor megkapja, letesz néhány érmét a pultra. Mivel már megtanították neki, hogy mennyibe kerül egy fagyi, ezért a pontos összeget adja oda, és nem kell kitennie magát annak, hogy esetleg becsapják. Mikor megkapja a fagyit, vigyorogva megfordul, és leül a legelső asztalhoz, ami szimpatikus neki. Látja, hogy már más is helyet foglalt ugyanott, de mivel egyedül van, hátha nem zavarja.*-Konnichiwa. Natsumi vagyok. Nem zavarlak?*Teszi fel a kérdést bájos mosollyal, miután feltornázza magát a székbe. A macit leteszi az asztalra, és elkezdi nyalni a fagyiját.*-Ő itt a macim, Hanii. Köszönj szépen.*Emeli meg kicsit a játékot, és integet vele Meinek.*-Fáradt egy kicsit, ma korán kelt.*Magyarázza vidáman. Nem zavarja, hogy a lányt esetleg nem érdekli, amit mond, de majd úgyis biztos szól, ha ez a helyzet. Tovább nyalja a fagyit, ami ugye lassan fogy, mivel kisgyerekről van szó.*

*Miután Nat otthagyta, Mei a délután hátralevő részét haszontalanul akarta tölteni. Úgy döntött, hogy be megy Nellondba, kicsit körülnézni. Reménykedett benne, hogy találkozik valami ismerőssel, de ezt még magának sem ismerte be. Lesétált a városba és útja egyenesen a Palotanegyedbe vezetett. Kedvelte a városnak ezt a részét. A széles utcák és parkok felszabadítóan hatottak rá, pedig arra ma már nem volt szüksége. Legszívesebben végig futott volna a forgalmas utcákon. A nap gyönyörűen sütött, habár nem volt annyira meleg. Mei egy ismerős hely, a fagyizó felé vette az irányt. Amikor odaér, megint megcsodálja a kívülről is színes és vidám üzletet. Belépve egyenesen a pulthoz megy és kizárólag sárga színű fagyikat kér, a cetliket, amikre az ízek vannak írva, nem is nézi. Leül egy margarétás terítővel letakart asztalhoz és nekilát az első gombócnak. Rögtön megállapítja, hogy sárgadinnyés. Már-már idióta vigyorral az arcán eszegeti tovább.*

*Nem ismerte túlzottan a szőke tündeférfit, de mivel Exan testvére ezért úgy érezte, illene köszönnie neki, ha már egyszer összefutottak. Igaz, idegenek mellet feszeng, azonban ez legyen a legkisebb problémája. A borús időjárás kicsit tompává tette érzékeit és a jégfal is mintha kevésbé lenne hűvösebb. Elvégre, belül mégis csak folyhat láva, de csak nehezen és lassan olvasztja fel a vastag páncélt. A páros beszélgetéséből nem csípett el sokat, hangfoszlányokat, miket önmagukban nem tudott hova tenni. Önmagát illetlennek tartva jön rá, hogy elfelejtkezett bemutatkozni a leányzónak aki a tündével együtt van. Azonban a hölgynek se sikerül betartani az etikettet, mivel sürgős dolga van, távozni kényszerül. * -Szia! * Szól utána majd a férfira pillant. * -Köszönöm nem maradok, csak gondoltam köszönök. * Ezt követően Belwar a tudtára adta, hogy neki is lenne egy kis elintéznivalója. Persze erről Eva nem sokat óhajtott tudni, hiszen már első alkalommal is kiderült, mennyire különböznek a testvérek. Az idősebb Frostburn rendezte saját és barátnője számláját majd, Evangelinét előre engedve együtt távoztak a boltból.*