Jégvilág fagyizó, süteményes és édességbolt

First topic message reminder :

A városka fagyizója és cukrászdája. A térhez talán ez a hely esik a legközelebb, és ezt mondhatnánk a legbarátságosabbnak is. Színes felirataival csak úgy hívogatja a vendégeket. Bent szép dekoráció vár mindenkit, kis asztalkák, angdalgó szerelmes pároknak kiváló hely, de kisebb csoportok számára is vannak nagyobb asztalok, ha csak egy finom sütit, vagy fagyit akarnak enni.
Minden megtalálható itt, ami szem-szájnak ingere, a fagylaltok között olyan különlegességek is találhatók, amire az ember még csak gondolni sem mer. A kiszolgálás mindig gyors és zökkenőmentes.
A sütemények közül pár egy kis mágiával is meg van szórva, azért mesés ízkombinációkkal találkozhat a betérő.
Természetesen elvitelre is lehet vásárolni különböző ízű és formájú cukrokat, csokoládékat, mindenfélét, ami csak a vevőnek eszébe jut.

Boltos: Karla Dopdejszton

Termetes, kedves asszonyság, aki az üzletet vezeti. Természetesen nem mindig ő tartózkodik itt és szolgálja ki a vevőket, hiszen ahhoz túl nagy a bolt, azért van jónéhány pincér és pincérnő is, aki besegít. Azonban ő is feltűnik időnként, ilyenkor hamar magára vonja a tekinteteket. A vevőkkel kedves, sorra kérdezi az asztalokat, hogy megfelelő-e a kiszolgálás, vagy az árú. Javasolja újabb és újabb édességeit, amiket nagyrészt saját maga fejleszt ki. Kinézetét tekintve nem mondatnánk nádszál kisasszonynak, korára nézve is már túl van az 50-en, de mindig az magára. Szinte úgy néz ki, mint süteményei, habos-babos ruhában, élénk színekben virít. Mindenkivel kedves, a pincérek is imádják, és ő is a beosztottait. Kellemes főnök, azt meg kell vallani.

írta Cirelin de Sovalon

*Hát igen Alfnak akkor az olvasásról szőtt tervei csak voltak majd máskor arra ugyanis nem számított hogy a fél fagyizó őt fogja bámulni,de nem számít.Tehát a fiú odasétál a lányokhoz Szandrának csak biccent és ennyi nincs kedve külön bemutatkozó beszédet tartani amit tudnia kell róla a lánynak azt már Bella elmondta.Ezután helyet foglal a lányok társaságában.*
- Hát ha már így kérded egy forrócsoki jól jönne. * Mosolyog Bellára.*
- És amúgy hogy vagy régen beszéltünk ? Azt hallottam hogy itt dolgozol vagy talán már össze is futottunk nem emlékszem pontosan régen volt.*Mondja miközben 1 pohár alátéttel kezd el játszani .*

*A vörös fiú mostanában igencsak el volt foglalva a tanulással, úgyhogy a hétvégét a szobájába zárkózva töltötte. Nehéz volt ugyan bármiféle tudást a fejébe tömködnie a Csíkos Boa hálót uraló őskáoszban, de azért próbálkozott. Meimei-jel sem találkozott az elmúlt két napban, ami egy kicsit megviseli, de hallotta, hogy a lányok - mármint Mei és Nati, na meg a többi Óriás Skorpió-beli lakó - valami csajos estét szervez, így hosszas töprengés után a Jégvilág fagyizó felé veszi az irányt. Régen evett bármilyen süteményt, és mivel egy kissé édesszájú, ezért a pultnál állva sokáig habozik - a sok ínycsiklandozó finomság közül mégis melyiket válassza? Végül is két franciakrémes társaságában indul el asztalt keresni, és nemsokára az egyik asztalkánál meg is pillant egy ismerős arcot. Első - és utolsó -találkozásukról nem őriz túl kellemes emlékeket, már csak a kalusztrofóbia miatt sem, de Stevennel nincs semmi baja, így hát nemsokára már ott is terem mellette.* Helló, leülhetek? *Kérdezi vigyorogva, és csak ekkor veszi észre, hogy az asztalnál egy kék hajú lány is ücsörög.* De udvariatlan vagyok, be sem mutatkoztam. *Mondja, miután már helyet foglalt.* Boris Pavlov vagyok.

-Manóóó!*Kiáltja leányzónk fellelkesülve, talán kissé hangosabban is, mint kellett volna. Nagyon érdekli a sztori, egyszer ő is jelen volt egy ilyen lázadáskor, de akkor valami mézeskalács rontott be a konyhába... Már nem emlékszik pontosan, de azért szertiii a manócskákat, mert olyan kis picik, arik, szorgosak és.. Ennyi.*-Óóó, értem. Nos, akkor nem olyan ciki, hogy nem ismertem meg a nevedet...*Mondja a földet pásztázva, mintha valami nagyon érdekes dolgot látott volna meg a padló egyik repedésében. Ezt követően, hogy ne kelljen többet beszélnie, az utolsó falat krémest is benyomta a szájába, majd felállt.*~Indulás!~*Üvöltött Ness gondolatban Dragonra, aki erre látványosan felugrott, ezt követően pedig komótosan gazdája lábához sétált.*-Sajnálom, de mennem kell. Örülök, hogy megismerhettelek Steven, és még remélem látjuk egymást Bella! Sziasztok!*Köszönt el gyorsan, és kiviharzott a fagyizóból.*

*Isabella lelkesen az asztalhoz fut, ahol két ismerősét pillantja meg. Szerencsés a lány, hiszen elég sok embert ismer már mind a suliból, az órából, vagy éppen innen, de persze van, akit valamilyen kaland folytán ismert meg és Steven is ebbe a kategóriába tartozik. Nem ismeri még annyira a fiút, de az biztos, hogy ki fogja erőszakolni belőle, hogy kutassanak együtt azok után a fura fejek után. Nessie lelkesen és örömmel üdvözli Bellát, aki ennek nagyon örül. Hiszen ki nem szereti, ha örülnek neki? Így ismét széles mosoly fut át az arcán, ahogy körbenéz diáktársain.*
- Ja, igen, bocsánat Dragonról megfeledkeztem... *pirul el elég durván Bella és lehajol az asztal alá és lágyan megsimítja a karakál fejét.*
- Ne haragudj, nem volt szándékos! *motyogja a leányzó, majd ismét visszamászik és befészkeli magát Steven mellé. A sráchoz érkezik egy kérdés, hogy mikor is érkezett a suliba, mire Bella kuncogni kezd.*
- Nem mostanában, amikor mi, Ness. *neveti el magát, majd Stevenre pislog. A fiú egy furcsa pletykát dob fel, hogy mi is történt a Keleti-szárnyban.*
- Micsoda? Fellázadtak a manók? Jézusom! *kerekedik el a lány szeme és látszik, hogy elgondolkozik.*
- No, és miért lázadtak fel? *fordul Steven felé és kíváncsian pislog rá.*

*Alighogy leül, egy ismerős bukkan fel a ult mögött. Talán nem túl régi ismerős, de mindenképp kedves ismerős.*
- Szia Bella! *köszön mosolyogva, majd visszfordul a lányhoz.*
- Nagyon örülök Nessie! A helyzet az, hogy már elég régóta itt vagyok, nem nagyon hiszem, hogy te kísértél fel. Sőt, hogy őszinte legyek, már nem is nagyon emlékszem... *gondolkozik el, majd a felbukkanó képre megrázza a fejét. Hiába az arc, név nem társul hozzá.*
- Nem is annyira érdekes. Egyébként *fordul félig Bella felé,* - hallottátok, mi történt nemis olyan régen a Keleti szárnyban? A házimanók konyháláyban kisebb balhé volt, hogy úgy mondjam, fellázadtak. Mindegy *vonta meg a vállát* nem olyan érdekes, már lecsendesült a dolog.
*Azzal nagy étvággyal nekilátott a cukorhabos sült fagylaltjának, hogy végre csillapíthassa farkaséhségét.*

*Egy mélyebb hangra felkapja a fejét az asztalról, majd mosolyogva köszönti a másik éjjeli baglyot.*-Szia, persze, ülj le nyugodtan!*Mondta a lány a szék felé pillantva. Alighogy a srác leült, máris egy ismerős lány szaladt feléjük.*-Bella? Sziaaa! Rég láttalak! Igen, nagyon fincsi!*Mondja vigyorogva mint a vadalma, miközben nyom még egy nagy adag krémest a szájába. Mialatt azt nyammogja, figyeli, hogy mit csinál barátnője, és az ismeretlen fiú.*-Én még nem ismerem. Steven... Mikor jöttél a suliba?*Kérdezte Nessie azon gondolkodva, hogy látta-e már ezt a nevet az új diákok névsorában, esetlen felkísérte-e egy szobába... Nos, egyenlőre nem ugrik be neki, talán majd később.*-Ő pedig itt a daimonom, Dragon.*Mutat a kis karakálra aki ott fekszik az asztal alatt.*-Fáradt már szegény...*Mondta Ness sóhajtva, mikor a drága semmit nem reagál arra, hogy gazdája bemutatta őt diáktársainak.*

*A Jégvilág még mindig nyitva van, fényességével vonzza még magához a vendégeket az utolsó órákban is. Bella pedig még itt van, takarítgat hátul, illetve mosogat, miközben pincértársa kiszolgál éppen néhány emberkét. Bella felkapja a fejét, mikor meghallja barátnője hangját, majd egy újabb ismerős mélyebb férfi hangot. Kikukkant a pult mögül, és széles mosoly fut végig az arcán.*
- Nessie! Steven! *integet, mint valami idióta és kisiet a pult mögül. Nem tudja, hogy a két diák ismeri-e egymást, de ez most nem is érdekli annyira. A kezét még gyorsan megtörli, hiszen tiszta vizes, és pincértársa felé dobja a ruhát.*
- Befejeznéd? *küld egy bájos, kedves mosolyt a srác felé, aki csak megcsóválja a fejét és int, hogy Bella menjen oda az ismerőseihez. Megszokták már, hogy sok Nezán jár ebbe a fagyizóba, és hogy Bella gyakran lecsüccsen beszélgetni, hogyha nincs nagy forgalom. Így hát most is egyből Nessie-hez és Stevenhez sétál.*
- Sziasztok! Ismeritek egymást? Nessie - Steven, Steven - Nessi. Gyertek, üljünk le. Mi újság, mit esztek? Uhh, sült fagyi? Azt nem szeretem, de a krémes jó friss. Jó étvágyat! *villant két diáktársára egy-egy mosolyt a leányzó és mosolyogva figyeli, ahogy eszegetni kezdik azt, amit rendeltek.*

A konyhai kaland után, bár még kering az ereiben igen jelentős mennyiségű adrenalin, Steven lassan lenyugszik, és azon kapja magát, hogy megkordul a gyomra. talán a konyha emléke idézi elő bennne ezt az érzést, vagy valami más, maga sem tudja, mindenesetre gyorsan a fejébe veszi, hogy elindul, keres valami ennivalót. Nos, ahonnan jött, oda vissza nem igazán kívánkozik, hisz az egész helyiség romokban hever, így inkább egy távolabbi célt tűz ki magának.*
~ Némi sütemény igazán jól esne most!~ *Erre a gondolatra újra megkordul a gyomra, sietős léptekre ösztönözve a fiút. Steven Célálloömása tehát a Jégvilág fagyizó. Megérkezik az épület elé, belép, majd a pult felé veszi az irányt. Közben szemeivel szinte kinézi az üveg mögül a színpompás édességeket, gyomra felől egyre hangosabb kordulások törnek elő. Gyorsan a pulthoz lép, és megszólítja a ott álló leányzót:*
- Egy sült fagylaltot szeretnék! *Körülnéz, majd miután megállapítja, hogy rajta kívül csupán egyetlen ember van, mégpedig egy leányzó, odasétál hozzá, és udvariasan megkérdezi:*
-Szabad ez a hely?

*Bár már későre jár, Nessie mégis csak Nellodban üti el az idejét. Mindent megtanult már, egész délután azzal gürcölt, szóval így este szeretne egy kicsit kikapcsolódni. Így hát nagy nehezen elráncigálta daimonját a Jégvilág sütishez, mert már nagyon kívánta a krémest. Ahogy belépett az ajtón, a pulthoz lépett, ahol a kedvenc süteménye most még ínycsiklandozóbbnak tűnt, mint eddig.*-Új recept?*Kérdezte mosolyogva az eladót, miközben hevesen mutogatott a francia krémesre.*-Kettőt kérek belőle.*Mondta, majd átnyújtotta a pénzt és leült az ajtóhoz közeli asztalhoz. A daimon lefeküdt gazdája mellé a földre, fejét a mancsára fektette, farkát maga alá húzta.*~Na mi az? Nagyon elkényelmesedtél...~*Szólt Ness gondolatban Dragonhoz, aki erre csak megmozdította fülecskéjét, majd szótlanul hevert tovább. Leányzónk szemforgatva nézte, majd ő is az asztalra hajtotta a fejét, úgy várta a sütikéjét.*

* Nagyon szimpatikus neki a kislány, és látszólag okos is, egyszer biztos ügye varázsló lesz belőle, várhatólag nem sokára, legalábbis Bjoren így gondolja. * - Huncut is gyerek vagy te, de legyen, nem viszlek haza. * Válaszolja kissé zavarodottan, de mi tévő legyen? Ő se volt egy szent, és ez a kis csöppség is had élvezze a gyerekkorát. * - Hát akkor biztos nagyon fürge vagy, no meg persze ravasz. Gyakran szöksz meg otthonról, vagy néha napján? * Valamiért ez a körbe körbe repülés nagyon meghatja, visszaemlékszik az ő kiskorára, ami szintén valahogy így telt, csak nem nagyon szökött el. Aztán felemeli a kislányt, hogy az még élethűbben tudja utánozni a repülőt, de az eladó látszólag félti a csillárt, de ez pont nem érdekli, majd legfeljebb elszaladnak. Addig is jó dolog röpködni, és furcsa hangokat kiadni. Igaz ugyan, hogy még sosem látott repülőt, sőt, még csak egy pillantásra se, de próbál valami hasonló hangot kiadni, mint a kezében röpködő kobold. *

*Mikor meghallja a nevetést csokival tömött szájával elvigyorodik, éppen úgy, ahogy a fagyival tette a fiú percekkel ezelőtt, éppen csak egy morzsányit se enged kihullani a szájából, azonnal visszatömi. Icipicit gusztustalan, na. Mikor sikeresen eltüntette a kaját természetesen az arcát teljesen csokiba öntve, és a két mancsa is csupa ragacs, nyammogva nyalogatja le az említett tagokat. Elkezd sétálgatni, de azonnal megrázza a fejét* - Az istenért se vigyél haza! Örülök, hogy végre elszabadultam! *Mondja azonnal, a szemében kalandvágy csillog, és a maszatos kezével végigsétál a székek között és jó párat összemaszatol, a pultban lévő eladó már ájuldozik, hogy ezt is le kell takarítania.* - Kras mindig olyan kis béna! *Kacag fel a lány, majd folytatja, tudálékosan, magyarázatképpen.* - Úgy koncentrál, de aztán van az a pillanat, és már ott sem vagyook! *Mondja lelkesen, és úgy szalad végig a helyen, hogy a karját kitárja, mintha valami aprócska repülőgép, szárnyalva, néha még a hangot is utánozza, pedig közelről még sosem látott repülőt, még is nagyon megragadt benne, amikor egyet látott az égen átcikázni.*

* Hát nem éppen az történt amire számított. Süti helyett a fülét kezdi el fogdosni a kislány, mire ő csak felnevet. * - Igen, nekem is hegyes fülem van, és mi tagadás, én is néha jól elszórakozom vele. * feleli nyugodt és kedves hangon, majd érdeklődve nézi a sütit, meg hogy a kislány mennyire nem szereti ha letörpézik. Végülis érthető, hisz senki nem szereti ezt a nevet, még a kisbabák se nagyon. * - Ó, bocsánat kis kobold. * Kacsint a lányra, majd felpattan. * - Nem kéne otthon lenned? Vagy jött veled valaki akit jól leráztál? * Kérdi kissé aggodalmasan, elvégre ki tudja milyen módon került ide ez a gyerek. Bár igaz, ő nem az az aggódós típus, de nem lenne jó, ha ő lenne a hibás a kislány eltűnéséért. * - Hol laksz? Hazavigyelek? * Ajánlja csillogó szemmel, ugyanis ez egy nagy lehetőség, hogy egy gyerekre vigyázzon. Sokszor be akarta már bizonyítani, hogy igenis tud vigyázni dolgokra, csak hát...nem mindig sikerült. *

*Hát bizony ő is majszolni akar, szépen megszökött a bátyjától, mint mindig, de hát így lesz az aurortanoncból a legjobb nyomozó - annyiszor kell előkerítenie a húgát és annyi módon, hogy azt megszámolni nem lehet. Hiszen a hat éves kobold kislány másként hogy járhatna egyedül, minthogy tilosban jár? Szépen nyüszög, dörgöli a szemecskéjét, egészen addig, míg mellé nem lép egy magasabb - hozzá képest mindenképpen - srác, és meg nem veszi a sütit. Akkor ereszti le ökleit a szeme elől, amikor már ott térdel előtte a sütivel a fiú, de azelőtt, hogy arra ugrana rá, a kezeit azonnal a másik mindkét fülére tapasztja és nyomkodja.* - Neked is hegyes a füled! És kobold, nem törpe! *Mondja, utóbbit sértetten, de zöld szemei érdeklődve, lelkesen csillognak és ha kitapizta magát azonnal a sütiért nyúl, nem teketóriázik, a csokis csodát úgy ahogy van, maszatos kézzel, arccal, szépen tömi befelé, éppen hogy csak nem morzsál össze-vissza. Persze, hogy nem, akkor pazarolna, és azt nem engedheti meg magának, túúúl finooom!. Amúgy le se ül, ott helyben tömi, ahol van.*

* Éppen ízletes fagyiját majszolgatja, mikor betéved egy kis tündérke, illetve kislány, de nagyon aranyos. Mivel köztudottam gyerek fan (mivel agyilag még ő is eléggé gyerek) ezért nem bírja megállni, hogy ne kerüljön egy széles mosoly az arcára, aminek következtében kifolyik a szájából a fagyi...Hát igen, ilyen is csak vele történhet. Megtörli száját egy sárga kockás szalvétával, és a kislányra mered, aki időközben a sütiket kezdi nézegetni, egyre türelmetlenebbül. A végén az történik, amit egy ilyen csöppségtől várni lehet, hiszti. Csak ordít és ordít a sütiért, de Bjorennek nincs sok pénze félretéve. No de mégis, csak megszánja ezt a kis aranyost, így félretett pénzével zsebében indul ismét a pulthoz, és rámutat a sütire, hogy azt szeretné. Utána leguggol a kislányhoz - szerencsére lehajolnia nem kell, mert nem túl magas - megsimogatja a buksiját, és mosolyogva átnyújtja neki a sütit. * - Jó étvágyat, kis törpe. * Majd felemelkedik, és visszaül az asztalához, elégedett arckifejezéssel. *

*Egy aprócska koboldlány jelenik meg a színen, szeptembertől kezdi meg az elemit, mármint hogy az iskolát, tehát hat éves körül van. Magasságát tekintve ugye ténylegesen nagyon apró, 40 centiméternél jár, felnőtt korára majd kétszer ekkora lesz, plusz még néhány centi. Egyáltalán nincsen pénze, de nagy lelkesedéssel szalad be a jégvilágba, és hatalmas zöld szemeit felfelé fordítja az eladó felé, a kezeit is nyújtja, pontosan az egyik sütemény felé. Kérleli, nagyon szépen, de a pultban álló fiatal alkalmazott képtelen meglopni a boltot, mert hát ha ingyen adna valamit az egyik betévedőnek, aki nem fizetne, akkor bizony az lopás és pénzkiesés a kasszából. A kislány csüggedten kezd el hüppögni, a szemét dörgöli, és hangos nyafogásba tör ki, hogy azért is akarja azt a süteményt. Néhány pillanaton belül a csöppnyi, rózsaszín kis ruhás leányzó könyörgő hangjától zeng az egész hely, nehéz lenne nem észrevenni.*

* Kocsma? Szörnyű. Feketepiac? Még inkább, és az egyéb ilyesmi helyekről is ez a véleménye. Tehát kevés olyan hely akad, ahova nagyon szívesen elmenne. Persze örök kedvencét választja, egy olyan épületet, ami nélkül a világot nem tudná elképzelni: a fagyizót. A tünde kobold - ami egy elég szokatlan párosítás - fiú végig megy nellond kihalt utcáin, biztos a nagy melegben senki sem jött ki, mondjuk azért az furcsa, hogy még a fagyizó is majdnem teljes egészében üres. De ugyan miért is érdekelné, legfeljebb nincs akivel fagyizzon, ami azért nem olyan jó, de túléli. Kedvenc jeges finomságát kéri, egy nagy adag vanília fagyit tejszínhabbal. A hely kereséssel nincs nagy gondja, mivel csak egy-két asztalnál ül egy-egy ember. Természetesen az ablak melletti asztalt választja, mert jó dolog fürkészni az emberkéket, és hegyes tünde füleivel olykor kihallgatni miket beszélnek. *

- Itthagyni? Eszünkben sem volt! Nem hagyunk... nem hagytunk volna csak úgy bajban. *Felbátorodva húzza ki magát. Ő biztos, hogy nem hagyta volna ott, maximum nem tud mit csinálni, és szerencsétlenül toporog, de akkor is legalább lelkiekben támogatná a bajbajutott illetőt, semmiképp nem hagyná csak ott. Lirian szavaira bólint, valóban nehéz ez.* - Tényleg úgy tűnt, mintha bajban lenne. Szerintem igenis jól tetted, hogy kiálltál érte, még akkor is, ha nem sült el jól. Bár igaz, talán előbb megkérdezhetted volna, hogy pontosan mi történt, hogy jobban el tudd dönteni, de... akkor sem az a megoldás, hogy csak állsz és nézel. *Elpirul, újra, hiszen neki aligha lett volna bátorsága közbelépni... de hát ő nem is tartja magát hősnek. Márpedig Lirian és Denzel sokkal inkább annak tűnnek, afféle példaképnek, akik tényleg védik az embereket, vagy épp csak lovagiasak és könnyedén beszélnek. Majd Lirian le is lép, mire zavartan elköszön tőle, Denzel pedig átkarolja, és rögtön a lányokról kérdezi.* - Én? De hát... csak nézz rám, ilyen apró vagyok, ráadásul hülyén viselkedek akárhányszor a közelembe jönnek, mégis mit látnának bennem? Valeriel is... ő is érted volt oda. *Mondja már halkabban, motyogva, majd megrázza a fejét.* - Persze, biztosan találkozunk. Szia, Denzel. *Integet, majd mikor a társasága elfogy, hirtelen bekattan neki, hogy Danát kéne keresnie. Felszisszen, és elszalad kutatni.*

*Nem is akarja tovább dorgálni a leányzót, érti mi a dörgés, szóval nem is lenne semmi értelme. A finite és a dal végül közös erővel hatásosnak bizonyul, úgyhogy ő is visszasétál az asztalhoz hogy a maradék fagyit bekanalazza, azaz kiigya, mert már rendesen elolvadt. A fél-angyal végül saját magát teszi helyre, bár kérdés, hogy mennyire tudja majd ezt a saját magának javasolt dolgot betartani.* -Igen, ez lehet a járható út, mindenképpen érdemes minden részletet figyelembe venni, és ezek alapján levonni a megfelelő következtetéseket. Talán nem is az orvos lesz a megfelelő, hanem a jó ügyvéd, aki minden aspektusból megvizsgálja a problémát, és csak mindezek után hozza meg a maga döntését. *Fejti ki még, aztán a leányzó gyors ütemben távozik is, úgyhogy még visszapillant Ronnie-ra, de hát már elfogytak a fagyik és a gyomra is korgással jelzi, hogy lassan ideje lenne egy vacsorát elkölteni.* -Hát komám nekem is ideje lenne más utakra indulnom, hívogat a vacsora kellemes zamata, s az idő is jócskán elrepült már. Az viszont felmerült bennem, hogy kezdenünk kellene valamit ezzel a te zavart állapotoddal, melyet az ifjú hölgyek iránt villantasz meg. *Kicsit közelebb húzza a székét és pasisan átkarolja a fiúcska vállát magyarázva neki még egy sort.* -Tehát komám, a szép hölgyektől ne tarts, bizonyára benned is meglelik azt, ami elnyeri majd tetszésüket! Kedves, jóravaló fiú vagy, nem hiszem, hogy ez gondot okozhatna, ezzel a dadogással pedig bizonyára kezdeni tudunk valamit. Nos hát vajon kit választanál? A különc, ám vidor kis Valerielt, netán a bódító szőke tündét? *Oldalra dönti a fejét picit, majd int a pincérnek, kifizeti a fagyikat, aztán kézrázásra nyújtja a kezét.* -Gondolkozz barátom és ha más nem, akkor iskolakezdéskor összefutunk az iskolában, vagy addig még itt lent a faluban. Kellemes estét! *Köszön el mostmár, megemeli nem létező kalapját és egy kis meghajlást is produkál, kellőképpen teátrális mozdulatokkal, majd lépteit a Jenilia felé veszi, hogy ott a tükrön át visszatérjen az iskolába.*

*Nagy nehezen visszanyeri az egyensúlyát, és hálásan pillog a srácokra.* Köszönöm, hogy itt vagytok, annyi szörnyűséggel találkozom mostanság, hogy nem csodálkoztam volna, ha ti is itt hagytok. *Az intelmekre bólint, csak hát ő gondolkozás nélkül fellép bárki védelmében, mint egy jó védőügyvéd, és persze bele sem gondol, hogy ami még tünde szeme előtt is rejtve marad, ott a gonoszság verhet csírát.* Igen, de annyira félénknek tűnt, azt hittem, ő a jó, és az úr pedig gonoszkodik vele, és mint kiderült, pontosan fordítva történt. *Ronnie már nem valószínű, hogy megtalálja a nagydarabot, az valahova hátrament, ellenben a mandolin meg a mágiasemlegesítés megteszi hatását, és a tündeangyal lába el tud szakadni a földtől. Leül, és maszírozgatni kezdi elfáradt bokáját, ami még mindig szúr. Elkínzott arccal kanalazza be az utolsó nyalás fagyit, aztán még imbolyogva feláll.* Azért örülök, hogy megismertelek titeket, szimpatikusak vagytok. Talán bennem van a hiba, hogy mindig pórul járok, szigorúbbnak kéne lennem? Mint egy doktornéni? *Ráncolja a homlokát, végülis ez járható út.* Talán megoldásokat kéne keresnem, ha pontos okokat tudok, nem pedig csak így fejjel a falnak. *Bólogat a saját javaslatára, de azért még megvárja a srácok válaszát is. Aztán még kedvesen rájuk mosolyog, és visszasiet az iskolába, most már tényleg beszélnie kéne Elijah-val.*

*Denzel jól érzi, ugyanis Ronnie kis híján reflexből ugyanúgy szólítja Liriant, ahogy a fiú tette az imént, de még időben észbe kap. Ami rendben van egy daliás, illedelmes, régies úrfiútól, mint Denzel, az az ő szemében nagyon nincs rendben egy alacsony, szeplős, kócos hajú koboldfiútól, mint amilyen ő maga. Viszont a helyzet nagyon nem tetszik neki, ezzel az egész sötét varázslat dologgal.* - De hát te csak segíteni próbáltál neki, mégis miért akart megátkozni? Ez butaság, ha valaki segíteni akar, és kiáll értünk, azt értékelni kell, és akár még sülhetett is volna el jól... Kérem, uram, nem tudna segíteni? *Fordul a férfihoz, aki az előbb a lánnyal veszekedett, hiszen ő maga nem igazán tudja, hogy lehetne egy ilyen sötét varázslatot feloldani. Az egyetlen, ami az eszébe jut, az a sima mágiasemlegesítés, hiszen azt sem tudja, pontosan milyen átkot használt a másik.* - Esetleg.. én... hát, csak egy próba... *Elég zavart, hiszen ha a másik kettő nem gondolt rá, akkor biztosan túl egyszerű a dolog, és úgysem fog sikerülni, de azért előveszi a pálcáját, körkörös mozdulatot ír le, és Lirian lábaira bök.* - Finite Incantatem! Tudsz... öhm... meg tudsz most mozdulni?

*Persze, hogy tudta ő pontosan, hogyan értette a vörös apróság, de hát nem is érezné magát jól valami színes pólóban, vagy hasonlóban.* -Nekem ezek tetszenek, nem érezném magam jól másban és akadnak, akik hordanak még különleges dolgokat hidd el komám! *A Waylan infokat elraktározza, bár így névről nem ismeri az említetteket, de majd bizonyára amikor elkezdődnek az órák, akkor fog találkozni mindenféle népekkel, és majd névről is jobban megismeri őket.* -Kinőttem már abból a korból, amikor hiányát érzem a szülői felügyeletnek, immár a magam ura vagyok jó néhány éve, és bőven elég az időnkénti látogatás, vagy levélváltás. Majd te is megszokod az idő múlásával. *Aztán a kamera vált, ugyanis ugye Lirienhez sereglettek oda. Már-már azt értékeli Ronnie szavaiból, hogy majdnem le széphölgyezi a tündét, de aztán mégis csak visszaszívja. Egy apró mosollyal könyveli el a dolgot, aztán a szőkeség rászorít a csuklójára. Ha nem lenne az, aki, még lehet hogy fel is szisszenne, de most visszafogja a dolgot. Először azt hiszi, hogy nincs itt semmi komoly dolog.* -Bizonyára a hölgy túlreagálta a dolgot, ha sötét mágiához folyamodott, akkor sejtésem szerint megérdemelte a jussát. *Épp indulna az asztalhoz, de a leányzó még mindig nem engedi el, és úgy fest mozdulni sem tud. Elhúzza a picit a száját.* -Óvatosnak kell lenni a világban, soha nem tudhatod, hogy az, mit látsz, vajon pontosan mit is takar. Talán olyat is védhetsz így, ki bűnös, s az ellen fordulhatsz, ki ártatlan. Előbb mérlegelj! *Gyorsan el is hallgat, hiszen azért ez most nem a kioktatás ideje, úgyhogy végül gondolkodik picit. Mutatványos, nem egy átoktörő, de talán a dalok segíthetnek. Könnyű kis mandolint vesz elő, ami eddig tértágított táskájában bújt meg és halk dallamot kezd el pengetni. Remélhetőleg ez segít. Bársonyos lágy zengésű hangja pedig talán a tünde lelkét is megnyugtatja kicsit.*

*Tehát hallgatja a srácok beszélgetését a ruhákról, és a Waylanokról. Egyenlőre ő eszeget, és csendesen szemlél. A szép ruhák őt is megmozgatja, Waylanokat pedig még nem igazán ismer, ezért nem akar belekotyogni a dologba, de amikor Ronnie pirulgat, akkor kedves fejbiccentéssel lepődik meg, hiszen Felix is teljesen odavolt érte, ebből úgy tűnik, hogy aprónépek valamiért kedvelik őt. Felix annak idején meg is csókolta, ami nagyon fura volt, de talán a nagyvezír füstszörnyetege miatt lehetett az a dolog, így nem is tulajdonított neki nagy jelentőséget. De akkor vissza a jelenbe. A kérdésre összerezzen, és kapkodja a fejét a két fiú között.* Azt mondta... *Motyogja kissé remegve, és rámarkol a srácok csuklójára, mert tántorog.* ... hogy éppen most rúgták ki sötét mágia használata miatt, és el tudta volna rendezni, ha nem szólok bele. És hogy legyek átkozott... *Teszi még hozzá elhallóan, aztán megrázza a fejét.* Nem tudom megmozdítani a lábamat, mintha odaszegezték volna... *Fájdalmasan harap bele az ajkába, és fel is nyüszít picit. Aranyos látvány lenne, de így csak eléggé küszködik.* Valami rontást mondott rám, védtelen voltam. Talán mégsem kellene mindenbe beleavatkoznom, de nem tudok nyugton ülni, ha bántanak valakit. *Próbálja felemelni ismét a lábát, de majdnem elveszti az egyensúlyát.*

- Hát... nem is úgy értettem, hogy a ruha régi, hanem... a stílusa! Érted, évszázadokkal ezelőtt hordtak ilyeneket. *Magyarázza tovább, majd megint bólogat, lelkesen, mikor visszaterelődik a szó a családjára.* - Igen, persze. Például Penny is az iskolába jár, bár neki inkább barna a haja, szóval nem épp ilyen vörös, mint az enyém... De elég sok rokonom van, akadnak mindenfelé. És persze, jó, hogy meg tudom őket látogatni, meg a közelben vannak, ha kell valami... De a szüleim még mindig Angliában vannak, és nem is fognak utánam jönni. Neked nem rossz, hogy ennyire távol vagy a családodtól? Hollandiából jöttél, ugye? *Majd ugyebár megérkezik Lirian. Azért nyekken egyet, mikor Denzel hátbavágja, nem annyira az erejétől, inkább a meglepetéstől, majd sűrűn bólog...* ~ Várj, mi? ~ *Denzel szavaira csak még inkább elvörösödik, majd Lirian szuperhőst emleget.* - Nem kell szuperhősnek lenni ahhoz, hogy... hogy embereket védj. Vagyis, egy kicsit igen. Mindenki lehet hős, tudod. *Még mindig elég zavartan magyaráz, de legalább már teljes mondatokban beszél, már amennyire. Viszont aztán ő is felfigyel a szóváltásra, Lirian pedig közbe is lép, majd a pincérlány kiszalad, Lirian pedig láthatóan lefagyott.* - Minden rendben van? Uhm... szép h... Lirian? Jól vagy?

*Ronnie kérdésére csak picit oldalra dönti a fejét, miközben újabbat kanalaz a fagyiból. Szépen tartja a kanalat is, elegánsan, ha lehetséges egy evőeszközt elegánsan tartani.* -Maiak? Ezek is teljesen új szabásúak, a minap látogattam el a falu szabójához, igazán kiváló munkát végez! Vagy ezekre a furcsának ható pólókra s cipőkre értetted? *Persze, hogy így értette Ronnie, de hát ez olyan, mintha megpróbálnád elmagyarázni az albínónak, hogy fura a fehér haja, ő ezt szokta meg.* -Oh, így már mindent értek! Remek lehet, hogy a rokonaid ilyen közel élnek, így bármikor, ha úgy óhajtod, meglátogathatod őket, s ők is téged. Netán vannak még másik is, akik az iskolába járnak a tieid közül? Mintha láttam volna már ezt a jellegzetes vörös hajat a minap máson is. *Na igen, nem ismeri a Waylan dinasztia kiterjedt családi kötelékeit, de jó eséllyel futott már össze velük Ronnie-n kívül is. Oldalra pillant, amikor Ronnie enyhén elvörösödik és dadogóra fogja, mint legutóbb Valeriel esetében. Lendületesen, de persze alig érezhetően vágja hátba a kis srácot.* -A cimborám úgy érti, hogy mélységes üdvözlettel viseltetik a hölgy iránt, s elbájolta földön túli szépsége! *Hogy kerítőt játszana? Nem, erről szó sincs, de régi vágású, így hát a romantikus történetekért is oda van, milyen izgalmas is lenne a visszafogott fiúcska és a meseszép tünde közti románc.* -Akkor hát rendelj komám, nem pazarold szóra szád, egyél! *Neveti el magát mostmár, aztán a tünde gyorsan felpattanva távozik is. Nem is figyelt most fel az akcióra a pultnál, pedig bizonyára a fiatal lány segítségére sietett volna ő maga is.* -Miféle szuperhős? *Indul meg Lirian után, aki épp helyretenné a dolgokat, és közben a fagyija is megérkezik, ami meg fog teljesen olvadni, ha ott hagyja. De hát nagyon úgy fest, hogy furcsát súgtak a fülébe. Közelebb lépdel hát.* -Mi nyomja szíved, oh szép hölgy? Bajtársammal, amiben tudunk segítségedre leszünk! *Újabb meghajlás, majd Ronnie felé biccent egyet.*

*A párbajhős ruhákon nem lepődik meg nagyon, sőt jobban is szereti a konzervatívabb, régimódibb öltözéket, amik a varázslók hajnalát idézik, semmint a nagyon újkori, technikával fűzerezett varázslókat. Ha már nagyon ott tart a világ, hogy már nem lesz maradása, akkor elhajózik a tündékkel nyugatra. Mármint tényleg nyugatra, nem Romániába. De most még itt van. Az aurája valóban ragyogó, de szárnyai sincsenek elől, nem hord hivalkodó angyalkardot, sokkal inkább nézni őt tündének, mint mennyei lénynek, habár a tündék aurája is igen tisztán fénylő. Lehuppan a felkínált székre, és mivel a fiúk nem szóltak az arca miatt, vagy jól sikerült a púder, vagy igen jólneveltek. Most, hogy jól megnézi őket, a kobold igen visszafogott, a párbajhős pedig egy született úriember a meghívással.* Igazán köszönöm. *Bólint, és már végig is futtatja magában, hogy milyen fagyit is rendelne.* Mentásat kérek, az oly hűsítő. *Abból kér egy nagy adagot, nem kell, hogy változatos legyen.* Mesélhetek? *Néz körül lopva, aztán csilingelően felnevet, könnyen feloldódik ismeretlen társaságban is.* A minap egy ismeretlen hős mentett meg engem és a társaimat a Manditov utcában. Talán van a városnak egy névtelen szuperhőse? *Nevetgél, és a pult felé pillog, ahol éppen az egyik felszolgálókislánnyal kezd el gorombáskodni egy nagyobbacska úr, vélhetően a műszakvezető. Erre már a tündeangyal ajka is megkeményedik, és felemelkedve lép oda.* Bocsánat, nem igazán hallottam, hogy mi történt, de biztosíthatom az urat, hogy a leány szépen dolgozik. *A nagydarab azonban pofát vág csak, nem szól semmit, hanem csak sarkonfordul, a fiatal leány pedig ahelyett hogy megköszönné, csak odahajol Lirianhez, belesúg valamit a fülébe, és kiviharzik a fagyizóból. A tündeangyal nem mozdul áltó helyéből, csak megkövülten néz maga elé.*

- Nincsenek is másféle ruháid? Olyan... maiak? *Elhűlve nézegeti a fiút, nem gondolta, hogy tényleg csak ilyen régies ruhákba öltözködik. Figyeli, ahogy a másik kanalazgatja a fagyit, és igyekszik nem túl sóvárogva kinézni, majd kicsit váratlanul éri a kérdés.* - A birtokon? Ja nem, csak ritkán vagyok ott. Mármint, tudod, itt lakik a családom Nellondban, és még náluk alszok, meg főként velük vagyok napközben. Szeptembertől meg beköltözök az iskolába, amikor a többiek is... vagyis gondolom van aki hamarabb érkezik. De a tanításra már ott leszek. *Kicsit belekavarodik a dologba, de hadarva mesél. Danáról egészen el is feledkezik, de mondhatni hozzászokott már, hogy mindig ez van, és a leányzó azért jóval talpraesettebb, mint ahogy gondolják. Olyan, mint a rossz pénz, sose vész el teljesen. Ekkor Denzel fel is pattan, mire értetlenül néz körbe, és megakad a szeme az angyalon. Elkerekedett szemekkel pislog Lirianre, és fülig elvörösödik, de hát mindig így viselkedik a csinos lányok közelében, így volt ez Valeriellel is.* - Szi... szia... *Kicsit bizonytalanul köszön, de Denzel bár bemutatta, így neki nem kell tovább dadognia. Sőt, a fiú még meg is hívja, amit persze nem illendő elsőre elfogadni...* - Igazán nem muszáj... de... talán egyetlen fagylaltot, köszönöm szépen.