Jégvilág fagyizó, süteményes és édességbolt

First topic message reminder :

A városka fagyizója és cukrászdája. A térhez talán ez a hely esik a legközelebb, és ezt mondhatnánk a legbarátságosabbnak is. Színes felirataival csak úgy hívogatja a vendégeket. Bent szép dekoráció vár mindenkit, kis asztalkák, angdalgó szerelmes pároknak kiváló hely, de kisebb csoportok számára is vannak nagyobb asztalok, ha csak egy finom sütit, vagy fagyit akarnak enni.
Minden megtalálható itt, ami szem-szájnak ingere, a fagylaltok között olyan különlegességek is találhatók, amire az ember még csak gondolni sem mer. A kiszolgálás mindig gyors és zökkenőmentes.
A sütemények közül pár egy kis mágiával is meg van szórva, azért mesés ízkombinációkkal találkozhat a betérő.
Természetesen elvitelre is lehet vásárolni különböző ízű és formájú cukrokat, csokoládékat, mindenfélét, ami csak a vevőnek eszébe jut.

Boltos: Karla Dopdejszton

Termetes, kedves asszonyság, aki az üzletet vezeti. Természetesen nem mindig ő tartózkodik itt és szolgálja ki a vevőket, hiszen ahhoz túl nagy a bolt, azért van jónéhány pincér és pincérnő is, aki besegít. Azonban ő is feltűnik időnként, ilyenkor hamar magára vonja a tekinteteket. A vevőkkel kedves, sorra kérdezi az asztalokat, hogy megfelelő-e a kiszolgálás, vagy az árú. Javasolja újabb és újabb édességeit, amiket nagyrészt saját maga fejleszt ki. Kinézetét tekintve nem mondatnánk nádszál kisasszonynak, korára nézve is már túl van az 50-en, de mindig az magára. Szinte úgy néz ki, mint süteményei, habos-babos ruhában, élénk színekben virít. Mindenkivel kedves, a pincérek is imádják, és ő is a beosztottait. Kellemes főnök, azt meg kell vallani.

írta Cirelin de Sovalon

*Hát igen Alfnak akkor az olvasásról szőtt tervei csak voltak majd máskor arra ugyanis nem számított hogy a fél fagyizó őt fogja bámulni,de nem számít.Tehát a fiú odasétál a lányokhoz Szandrának csak biccent és ennyi nincs kedve külön bemutatkozó beszédet tartani amit tudnia kell róla a lánynak azt már Bella elmondta.Ezután helyet foglal a lányok társaságában.*
- Hát ha már így kérded egy forrócsoki jól jönne. * Mosolyog Bellára.*
- És amúgy hogy vagy régen beszéltünk ? Azt hallottam hogy itt dolgozol vagy talán már össze is futottunk nem emlékszem pontosan régen volt.*Mondja miközben 1 pohár alátéttel kezd el játszani .*

*Nem is kell sokáig az édes magányt élveznie, ugyanis könnyen kiszúrja a vörös loboncot a többi járókelő között, még akkor is, ha a fiúcska nem túl magas, vagy éppen pont ezért. Int is neki, de úgy fest Ronnie hamar észre is veszi, úgyhogy mosolyogva fogadja az ismerőst. Azóta sem látta az iskolába, de hát nem tudhatja, hogy a rokonsága itt él a faluban.* -Szervusz Ronnie! Köszönöm, a te hajad külleme sem változott igazán sokat, a ruházatom pedig nem változik, hiszen ilyen darabokkal rendelkezem a szekrényem rejtekén. *Nagyot kanalaz a fagyiból és persze bólint a kérdés hallatán. Nem zavarja, sőt kedveli a társaságot, így hát még jól is jön a kis Waylan.* -Csak bátran komám! No és mi járatban errefelé? Nem láttalak odaát a birtokon az utóbbi időben, tán épp elkerültük egymást újra s újra, vagy netán más egyszerűbb oka lenne? *Nem tudhat ugye a rokonságról, és persze az elveszett hugicáról sem, no persze az is tény, hogy ő sem ismeri Nellondot, hogy segítsen megtalálni. Aztán egy szőke hölgyemény lép hozzájuk, azonnal felpattan, majdnem fel is borítja a széket, amin ült eddig és összekoccintva a sarkait meghajol Lirian felé.* -Üdvözöllek kedves, én Denzel vagyok, a cimborám pedig Ronnie. Remélem megtisztelsz minket a társaságoddal! *Az egy fős társaságnál már csak a kettő a jobb, úgyhogy természetesen örömmel tölti el a fél-angyal érkezése. Amennyiben velük tart, akkor mindenképpen segít neki leülni, betolja alá a széket és hasonlók.* -Netán megvendégelhetlek titeket valami finomságra? Ezen a kellemes nyári napon mi sem kecsegtetőbb, mint egy kiadós fagylalt kehely! *Jó eséllyel észrevette, hogy Ronnie leült, ám nem rendelt semmit, de nem akarta volna megbántani a meghívással, azonban úgy, hogy hölgyvendégük is van, bizonyára már nem lenne kellemetlen a fiúcskának a dolog.*

*A múltkori incidens óta úgy határozott, hogy nem megy a feketepiac környékére sem. Hiába akart segíteni, csak az lett a vége, hogy jól felképelték, és még a társai is hülyének nézték. A pofon nyoma még mindig ott az arcán, a vámpír hatalmas lapátkézzel rendelkezik. Lirian nem tudja róla, hogy vámpír, csak a megmentő idegen, aki leostobázta. Ettől függetlenül a hölgyemény igen szépséges, mint mindig, a pofonnyomot pedig pirosítóval ápolta le. Természetes gyógyító, de nem akarta mágiával megoldani, végülis lehet, hogy megérdemelte. Kereste a napokban Elijah-t, hogy elmesélje neki az új élményt, de nem erölködött nagyon a dolgon, mert attól félt, a fél-démon nagyon is egyertértene a pofozkodós idegennel. Így hát a tündeangyal magára marad a gondolataival, ám a fülledt meleg kihajtja a szobájából a nellondi utcák felé. Feltűzi kontyba aranyló hajcsigáit, és amikor diákokat fedez fel az egyik fagyizóba menet, ő is arrafelé veszi az irányt. Körbesandít - rablók sehol, túl szépen süt az idő a vámpíroknak, akkor hátha nem fogják felképelni ha csatlakozik. Benyit az üzletkébe, és a két fiú felé közeledik.* Sziasztok, leülhetek? *Udvariasan várja meg a választ, és be is mutatkozik.* Lirian vagyok, ti pedig...? *Pillog kettőjük között. A kobold furcsán ismerős számára, hasonlít az egyik ismerősére, a szőke pedig mintha valami párbajhős lenne. Az aztán az igazán úri virtus. Barátságos mosoly jelenik meg a csinos pofin.*

*Egyedül sétálgat ezen a délutánon, méghozzá egy kifejezett céllal. A családjától jön, hiszen az iskola kezdetéig igazából még velük lakik, csak néha szökik be az iskolába körülnézni. Elvégre már fel van véve, be van íratva, épp csak nem hordta át a cuccait. Dana viszont, szokás szerint, most is elszökött ahogy az tőle megszokott, így el is indult a keresőosztag hogy megtalálják. Más kérdés, hogy még ő sem ismerős Nellondban, így talán nem volt a legjobb ötlet egyedül elengedni. A palotanegyed pompája teljesen elkápráztatja. Ámélkodva figyeli a díszes üzleteket, az embereket, akik annyival magasabbak nála, majd észreveszi a fagyizót. Kicsit megnyalja a száját, de nem hozott magával pénzt, meg egyébként is már teljesen elköltötte a zsebpénzét, kénytelen lesz kérni, de az meg milyen már, hiszen hiába rokonok, alig ismeri őket igazából. Viszont az egyik asztalnál kiszúrja a fiút akivel már legutóbb is találkozott, és mosolyogva sétál oda hozzá.* - Szia! Még mindig olyan mókás a ruhád. Leülhetek? *Pontosabban inkább fel, hiszen szinte fel kell másznia a székre, de ha Denzel megengedi, akkor megoldja valahogy. Nem ártana valami párna, vagy könyv, amire ráülhet, mert így elég mókásan fest.*

*Kicsit ugyan borongós az idő, de szerencsére azért kellemes meleg van még, bár már félő, hogy lassan közeledik az ősz, a bolgár tél pedig nem szokott enyhe lenni. Ez van, végülis Hollandia sem egy trópusi éghajlatú ország, úgyhogy nem lesz gond, majd jól felöltözik. Most viszont még nyár van, úgyhogy kis sétája végén a fagyizót közelíti meg végül. Leül az egyik kinti asztalhoz, és ott várja be a pincért/pincérnőt. Ruházata mint mindig most is kellőképpen régies, felül egy törfehér ing, aminek az ujja kissé fodros, mindenféle kiegészítőket visel, akad rajta egy élénk kék medál és a fülbevalót sem veti meg. Szőkés hosszú haja, lófarokban van összefogva hátul, alulról pedig a meleg ellenére hosszú vászonnadrágot visel sötét barnában, és egy lovaglócsizmát. Jó, hogy nem sül bele a lába! De nem nagyon illene a szereléséhez mondjuk egy szandi, vagy hasonló. Nem sokkal később megérkezik a pincérnő, akinek le is adja a rendelést, egy gyümölcsös fagyikehelyre, és azt kezdi el eszegetni. Nézegeti a sétálókat, mozdulatokat figyel, gesztusokat les el.*

*Blairnek nagyon szimpatikus volt Artemis. Már épp ált volna fel, hogy oda hívja a lányt mikor az elindult a mosdó felé. Blair úgy dönt, hogy inkább nem megy utána, mert nem akarja megzavarni a dolgában. Artemissal elkezdet beszélgetni. Sokat nevettek meg beszélgettek mosd fél óra elteltével Blair ránézett az órájára majd ránézett Artemisra szomorú kutyuska szemekkel. - Hát nekem sajnos mennem kell, de remél, hogy majd még találkozunk és beszélgetünk. Nagyon élveztem a mai napot. De megyek. Szia*Megöleli, a lányt kifizeti a fagylaltját majd elindult az ajtó felé, hogy visszamenjen a kastélyba megetetni a baglyocskáját.*

* A hirtelen érkezésben észre sem vette, hogy véletlenül levert egy fagyis kelyhet, méghozzá egyik legjobb barátnője kelyhét. Sajna nem ismeri fel, mert régen találkoztak, és azóta más a haja, meg úgy az egész kinézete. Már lassacskán a fagyi felnél jár, amikor hirtelen...lefagy az agya. A túl sok jégkrém káros hatást okoz, ezért úgy megfájdul Cat feje, hogy kirohan a mosdóba. * - Francba! Francba! Francba! * Szidkozódik félhangosan és a következő pillanatban már a csendes mosdóban járkál. Mgdörzsöli a homlokánál a fejét, és a fejfájá - nagy örömére - elkezd csillapodni. De mivel tök békés ez a helyiség, úgy dönt itt marad egy kicsit megigazítani a sminkjét és egyéb okokból. Fekete blézerét leteszi a csap mellé, és igazgatni kezdi fekete haját. Megrémülve tapasztalja, hogy a hajfesték kezd lekopni, és természetes hajszyíne - vagyis a vörös - már egész feltűnően látszik. De ez ellen nincs mit tennie, majd elmegy fodrászhoz, addig is konytba foja tincseit. *

// Blair: ügyi vagy, csak így tovább ^^ Csak a szóismétlésekre figyelj (: //

-Hívjuk nyugodtan.hát már egy éve itt tanulok a suliban.Szeretek itt lenni.*Mondja közben egy újabb adag fagyit rendelt és a fekete hajú csaj után fordult aki az előbb verte le a fagyi kelyhét az asztalról.*-Hát anyám ilyen szeleburdi valakit mint ez az illető.*Mondja morcosan közben a fagyit próbálja a ruhájából kiszedni de nem sok sikerrel.*-Ma éppen a bátyámnál voltam itt lakik nem messze meg hívott de nem volt otthon.Elég régen nem találkoztunk mert a szüleink elválasztottak minket egymástól.Engem Tündék neveltek fel.*Mondja közben egy kicsit be is fogja a száját mert túl sokat elárult magáról.*

*Celia válaszol a kérdésére majd elkonodlkozik*~Lehet, hogy valami baja van de lehet hogy csak egy kis magányra van szüksége.~*Ám épp mikor ezen gondolkozik akkor oda lép hozzájuk a lány és bemutatkozik. Celia is bemutatkozik, úgyhogy már csak rajta van a sor. –Szia. Én Blair St. Clair vagyok.*Mondta megint mosolyogva. Imád mosolyogni és akkor általában mindenki más is moslyog. Celia megkérdezte, hogy miért van egyedül majd elkezdett kuncogni. Blair tudta, hogy az előző incidensen kuncog. Mikor Celia ránézett intett a fejével hogy nehogy elmondja. Erre már ő is elkezdett kuncogni.-Bocsi hogy ilyen furán viselkedünk,de túl őrültek vagyunk.*Monda Artemisnak majd rákacsintott Celiára .Celia nem sokára elment, úgyhogy ott maradt Artemissal. –Na és mesélj te mióta vagy itt ??*Ám mikor ezt megkérdezte egy lány suhant be az ablakon majd leült a pulthoz egy nagy adag fagylaltal. *~Ki lehet ez a lány? Olyan fura. Szeretem a fura embereket. Megkérdezem Artemist ide hívhatom-e. Hátha ismeri. ~*Gondolja majd Artemisra néz és megkérdezi, amit a fejében eldöntött. –Ismered azt a lányt? Olyan fura. De én szeretem a fura embereket. Ide hívjuk? *Kérdezte majd lerakta a kezét az asztalra a tenyerébe rakta a fejét és nagyokat pislogva nézett Artemisra.*

* Nos, valljuk be, Cat nem egészen komplett. Legalábbis most nem. Mindenki tudja, hogyha a lány jégkrém közelbe kerül, annak jó vége nem lehet...Ugyanis odas van érte, vödröstül szokta eszegetni a fagyos finomságot. Bár csinos alakjára azért vigyáz, de eme édességnek nem tud ellenállni. Annyira nem, hogy szinte rakétaként suhan be a fagyizó ablakán, és majdnem nekivágódik arccal a pultnak. Fekete hajában lévő fehét tincsek csak úgy suhognak ahogy elfut az emberek mellett. Nem törődve a külvilág szitkozódó morajával, megigazítja szép fekete blézerét, és elegánsak közelebb tipeg a pulthoz. A fagyisnak látszólag nem szimpi, de első látásra kinek az? Kihívó cuccaival és extravagáns cipővel aligha akad olyan ember akinek szimpatizál. Visszatérve a fagyos édességhez, egy hatalmas nagy adag vanília fagyit kér, tetején karamellás keksszel. Már alig várja, hogy leülhessen és elfogyasztja zsákmyánát. De hátrafordulva csalódás éri, mély csalódás. Ugyanis nincs szabad asztal. Durcásan körbenéz, de csak a pultnál van hely, így hát kényelmesen - már amennyire kényelmesnek mondható a kemény párnájó, magas bárszék - elhelyezkedik és egyedól majszolgatja jégkrémét. *

*A szöszke legalább annyira közlékeny mint ő. Tényleg teljesen normális tinilány. Celia egy kicsit elábrándozik. Nem is nagyon kérdez mást. Azonban mikor a lány pólójára ejti a fagyit elneveti magát. Eltakarja szemit és ünnepélyes esküt tesz, hogy semmit nem látott.* - Ígérem hogy nem láttam* mondja pukkadozva.* -Ha láttam valamit, akkor az nem az volt, amit nem láttam. *Rég nevetett már ilyen jóízűt. Amikor Blair a következő falatot sikeresen eljuttatja a szájáig ünnepélyesen tapsikol. A szöszi a -kitűző alapján nezás- lány felé bök.* -Honnan tudjam? Én is új vagyok. Biztos dilis, vagy elhagyta a pasija... vagy a csaja. Fogalmam sincs. * Ám ebben a pillanatban odalép hozzájuk a magányos lányka is.* - Szia Artemis! *üdvözli mosolyogva. * - Celia vagyok. Nyugodtan ülj le. *mondja kedvesen.* - Hogyhogy egyedül vagy itt? Errefelé senki nem bandázik? *kérdezi nevetve. Még mindig a fagyis sztorin kuncog magában, amit persze nem látott. Csevegés közben sikerült elnyalnia az összes fagyit. Elgondolkodva lökdösi az olvadt izét a tálka alján. Közben hallgatja a másik két lány beszélgetését, ha beszélgetnek. Egy kis idő után feláll. Tőle egészen szokatlanul megbomlik az egyensúlya. Megbilleg rikítósárga magassarkúin.* - Mennem kell csajok. Remélem még találkozunk.* pislog a másik kettőre majd köszön és kitáncol az üzletből. Közben egy ismeretlen dallamot dúdolgat, ami ugyanúgy lehetne rockballada, mint kígyóbűvölők szólója.*

*Felpillant az újságból és észre vett egy másik szőke hajú leányzót akit szint úgy nem igen látott még a suliban.Magában elgondolkodik de közben eszébe jutott,hogy a bátyával nem tudott találkozni sajnos egyéb okok miatt.De levélben megígérte neki,hogy majd valamikor bepótolja.*~Ideje lenne megismerkednem a lányokkal.Mert Cat kerül így nincs egy barátnőm sem.*Gondolja majd feláll és oda sétál a lányok asztalához.*-Sziasztok.Leülhetek?Artemis vagyok*Nyujt kezet bemutatkozása közben majd vár,hogy leülhet-e*

*Blair látja, hogy a lánynak szimpatikus, és mint kiderült ő is most érkezett nem rég. ~Hála az égnek nem én vagyok az egyetlen új ezen a helyen.~*Gondolja, majd válaszol a lány kérdéseire. –Én is nem rég jöttem és nekem is nagyon tetszik ez a hely. Olyan, mint a filmekbe. Sose hittem volna, hogy egyszer én is egy ilyen helyre fogok kerülni. London-ban nőttem fel gazdag környéken és mindenki azt hitte, hogy egy ilyen nyálas gyerek vagyok, de mint láthatod, normális vagyok. *Miközben ezt a mondatot mondta éppen a kanállal közelített a szája felé, de amilyen ügyetlen volt pont magára ejtette a kanál tartalmát. –Bakker! Hogy én mennyire szerencsétlen vagyok! Nem hiszem el! *majd megnézi közelebbről a foltot és a maradékot lenyalja a pólójáról. –Pszt! Te ezt nem láttad.* Mondta a lánynak mosolyogva. Vett még egy kanállal a fagylaltból és sikeres küldetéssel a fagylalt eljutott a szájáig sértetlenül. Rámosolyogott a lányra hogy milyen ügyes majd a másik asztal felé nézett. –Amúgy nem tudod ki az a lány ott? És hogy miért van egyedül?*Kérdezi úgy, mint valami detektív majd komoly fejjel ránéz a lányra és elkezd nevetni. *

*Celia látja a lány arcán azt a halvány derengést, ő is tudja, hogy már látták egymást valahol, de szerencsére fogalma sincs hogy hol. Valószínűleg sohasem beszéltek. Ennke ellenére kedvesen fogadja, így egy kicsit felbátorodva ül le az asztalhoz. Az előítéletei úgy tűik megalapozottak voltak. Az első csalódást leszámítva, itt tényleg mindenki gyönyörű. Ám mielőtt elragadtatná magát visszatér a valóságba és csevegni kezd. Különös, egzotikus orgánuma van, egy kicsit mély egy nőhöz.* -Te is új vagy? Én is alig egy hete érkeztem. De nagyon tetszik az iskola is, meg a környéke is. Ez a város is olyan mint egy mese. Legalábbis a palotanegyed.* - Honnan jöttél? *teszi fel az egyszerű ismerkedő kérdést, de rögtön megbánja. Nem szeretné ha visszakérdeznének. Nem szeret a múltjáról kérdezik. Ami ugyan sanyarúnak nem mondható, de egy kicsit kellemetlen. Hozzáértő ember már a mozgásából megmondja, hogy táncos, de ez talán még nem is hátrány. A hátrány a cirkuszok világában elterjedt iskolázatlanság. Ha egy kislányt állatidomárok és bűvészek nevelnek fel, nem valószínű hogy bármi másra képes lesz, mit hogy a cirkuszban maradjon élete végéig. Ez ellen küzd ő. Tűzzel, vassal.*

*~Végre!!A fagyim ! ~* Gondolja magában, amikor kihozzák neki a hőn kívánt kelyhét. Felveszi, a kanalat majd egy nagyon kanalaz a csokiból, amit amilyen erővel kikanalazott a kehelyből olyan erővel kanalazta be a szájába. Isteni finom volt a fagylalt. Nagyon ízlett neki. Amikor már kanalazott volna még egyet akkor belépett egy lány és leült egy másik bokszba. Nem ismerten, de mintha ő is őt nézné. Rámosolygott, de semmi reakció. *~Hát végülis nem mindenki bírhat.~* Gondolja, majd tovább kanalazza a fagyiját. Már elfogyasztotta majdnem a felét, amikor egy ismerős lán jön be és felé veszi az irányt. ~Hmm.. Mintha láttam volna már valahol~* Gondolta és figyelve nézte a lányt. Bemutatkozott neki.-Szia ! Igen nyugodtan ülj le. Én Blair St. Clair vagyok. Én is allidonos vagyok. Nem Most vagyok itt először, de nagyon tetszik nekem ez a hely. Tudod, én még új vagyok, ebben a suliban nem nagyon ismerek itt sok mindent. Azért jöttem ide, mert annyira édes szám van, hogy nem bírta ki hogy már a 2. nap ne egyek valami édességet. Na és te? Mióta jársz ide? *Kérdezi az utolsó két mondatot már teli szájjal mivel útközben bekanalazta a jégrémje második felét.*

*Celia a palotanegyed macskakövein táncol elengedhetetlen magassarkújában, melyet ezen a napon rikító citromsárgára bájolt. A sétányt és az apró utcácskákat nagy figyelemmel követi. Tetszik neki a város pezsgő nyugalma. Ez a kettősség, ami oly sokakat megragadott már előtte. Egy kisebb utcába betérve szemét egy pangó terasz ragadja meg, mely úgy tűnik egy cukrászdához tartozik. A lány szemében rögtön megjelenik a jégkristályok csillogása. Fagyit akar, azonnal. Amit pedig akar, azt eléri. Rövidnadrágos, szivárványos egybe ruhája zsebéből némi pénzt halász elő. Arra pont elég, hogy ma dőzsöljön. Belép az üzletbe, ahol azonnal megcsapja a friss sütemények, torták illata. A fagylaltos pulthoz lépve válogat. Csokit, barackot, málnát, csokit és epret kér. Még nem tudja, hogy fogja megenni, de mindent elkövet majd a cél érdekében. Kiszúr egy lányt, akit mintha tegnap is látott volna az udvaron. Nincs kedve egyedül enni, hozzá van szokva a menzákhoz. Így inkább a szőke lány asztala felé veszi az irányt.* - Szia! Leülhetek? *kérdezi és rögtön folytatja is. *Láttalak tegnap az udvaron. Celia vagyok, Allidon. És te? Gyakran jársz ide? Tök jó hely. *hadarja el egyszerre, miközben helyet foglal. A további csacsogás megelőzése érdekében pedig nagy kanát csokifagyit töm a szájába.*

*Édességbolt előtt vezet el az útja az iskola felé.Így gondol egyet és a teraszon leül egy üres asztalhoz majd vár,hogy a rendelést fel vegyék.nagy adag fagyi kehelyt rendelt egy hűsítő ital kíséretében majd várt.*~Ez a lány valószínű,hogy nezás mint én de nincs kedvem most barátkozni.*Gondolja közben a lány felé pillantgat.Mikor kihozzák a kehelyt hozzáfog,hogy elfogyassza.*

*Blair belép az ajtón és mosolyra húzza a száját. *~Édesség bolt. A kedvencem~* Mondja magában majd közelebb lép és leül egy asztalhoz. Nagyon barátságos helynek tűnik. Alig van valaki a kis boltban hisz ilyenkor nem nagyon sokan szoktak lenni. Aztán kijön egy kedves hölgy és megkérdezi, mit kér. Blair meg se nézi az étlapot, mert a kedvencét szeretné kérni, ami kiskora óta imádott.-Eg y fagylalt kelyhet szeretnék kérni citrommal, csokival és eperrel. *A nő felírta majd elment. Blair nagyon örül, hogy végre valami olyat is eszik, amit szeret nagyon szerette az édességet. Kiskorában nem nagyon volt hajlandó másfajta édességet, mint fagylaltot enni. Blair ült dobolt az asztalon és várja, hogy kihozzák neki a fagylalt kelyhét, amire már olyan régóta várt.*

*Regina lassan fogyasztja a jégkását, mert többet már nem szándékozik venni.* - Hát, igen kicsi a világ, de még így sem ismerek sok diákot az iskolában. Sokakat el is felejtek. *Az utolsó mondatnál egy pillanatra lesüti a szemét, mert szégyelte magát az ilyesmi miatt.* - Mondhatom szépen jellemzed a kutyádat! Rendbontó kis görcs. *Csóválja a fejét.* ~Vajon mit akar azzal a szerencsétlennel, hogy azt se tudja, hogy fiú-e vagy lány?~ *Sopánkodik magában és emiatt nagyot csökkent Lincoln a szemében. A fiú következő válaszára azonban helyeslően bólint.* - Igen, nem szabad elkényeztetni az állatokat, de azért kegyetlenül se kell velük bánni. Előbb-utóbb biztos megfogja szokni a kutyatápot ha más nincs. * - Oh értem, szóval nincs. *Reagál a lány válaszára mosolyogva, igaz kicsit meglepi, olyan állatosnak gondolta. Olyannak akinek nem csak háziállat hanem valamilyen más állata van, rengeteg ilyenfajta diákkal találkozott.* - Igazából nekem sincs. De otthon van egy lusta macskánk. Az számít? *Válaszol ő is. Túlzottan nem kedveli az otthoni házikedvencüket. Bambam lusta de még undok is, azért Regina nem utálja az állatokat csak azt a cicust nem kedveli túlzottan.*

//Fagylalt, ha már cukrászdában vagyunk.//

*Samie mosolyogva hallgatja a társai beszélgetését. Linc megjegyzésére csendesen reagál. Ilyenkor egy picit kirekesztettnek érzi magát, mikor nem tud hozzászólni a témához.*
-Most ismerkedtünk meg *felel a megjegyzésre és ránéz kedvesen a lányra. Meglepi a kérdés, de örül neki, hogy őt is bevonják a beszélgetésbe.*
-Nem, nekem nincs állatom és nem is volt *feleli csendesen, mert nem tudja hogy fognak reagálni erre.*
-Egyébként nincs bajom velük *teszi hozzá, hogy nehogy negatív véleménnyel legyenek róla.*
-Neked Regina van állatod? *kérdi kíváncsian*

* Meglepődik, hogy Regina és Samie ismerik egymást, de végül is nem olyan "nagy" az iskola, előbb utóbb mindenki ismerni fogja egymást. Egy pillanatig habozik, csak ácsorog a citrom fagyival a hóna alatt, ami már bizton rég olvadásnak indult. Úgyhogy meg is kérte a gyanúsan mosolygós eladó nőt, hogy tegye be neki a hűtőbe, amíg ő helyet foglal a két leányzó asztalánál. Miután hellyel kínálták kihúzta a széket és levette mellényét. Még ilyen melegben is adni kell az elegáns megjelenésre, és a mellény elengedhetetlen, meg amúgy is passzol a mentalistát imázsához.* - Köszönöm, nem is tudtam, hogy ti ismeritek egymást. Kicsi a világ. * Helyezkedik egy kicsit a széken, majd Sam felé fordul.* - Tegnap találtam egy kutyát itt a fagyizóban, azt hiszem megtartom. Reginának is biccent, mikor meglátja a kezében a jégkását egy jó ötletet ad neki, és vesz ő is magának egyet.* - Neeeem, ő most otthon maradt, amúgy is rendbontó a kis görcs.. Nevet még azóta sem találtam ki neki. Mondjuk azt sem tudom, hogy fiú e vagy lány. * Kuncog a poharába, Regina következő kérdésén, majd kissé zavarba jön.* - Igen, szereztem neki kutyatápot, eleinte nem tetszett neki, de hát nem válogathatunk. * Viccelődik, és Samie felé fordul, mert a kérdésre ő is kíváncsi.*

*Mikor Regina egy jégkásával visszajön az asztalhoz, már ott ül Lincoln.* - Szia! *Köszön a fiúnak miután ő is helyet foglal. De magában mosolyog, hogy végre egy ismerős arcot lát, méghozzá tegnapról.* - A kutyádat nem is hoztad? *Kérdi szomorúan, miután észreveszi, hogy Lincolnál csak a becsomagolt édesség van.* ~Pedig, milyen kis édes volt.~ *Idézi fel gondolatban a kis szőrmók képét, akit tegnap látott először.* - És most már tudod, hogy mivel fogod etetni? *Intéz még egy kérdést a kutyáshoz, majd újra enni kezdi a kását. Ha Samantha eddig nem is tudta, most már biztosan észre fogja venni, hogy ismerik egymást.* - Samantha neked van állatod vagy már volt? *Kérdez most a lánytól, ha már témánál vagyunk. Valahogy, muszáj föllendíteni a beszélgetést, mert a nyomasztó csöndet, nem szereti. Főleg nem egy cukrászdában ami vidámságot sugároz magából.*

*Samie és Regina jókedvvel csevegnek, kölcsönös az egymás iránti érdeklődésük is. Majd Regina elárasztja kérdésekkel Sam-et, aki igyekszik mindenre pontosan válaszolni. Elsősorban a suliról beszélnek.*
-Igen, körülbelül 2 hónapja. Bár nem vagyok még régóta itt, de szeretem a sulit, bár már a szünetre érkeztem meg,így vizsgáznom már nem kellett. Élvezem a nyarat. *mondja mosolyogva, majd folytatja a mondókáját.*
-Nagyon szeretem a különbféle felfedező túrákat, ezzel a módszerrel ismertem meg a kúriát és környékét. *fejti ki véleményét, majd figyelmesen hallgatja a leányzót. Mosolyog, mert Samie is ugyanúgy van, mint Regi. Meg is jegyzi ezt nagy vigyorral.*
-Én is ugyanígy vagyok vele. Nagyon szeretek sétálni, Nellondban és a kúria különböző helyein lenni. *mondja kedvesen. Már van, ami közös bennük, szimpatikusak is egymásnak. Samantha mosolyog ezen, ez lehet egy jó barátság kezdete. A lány meghívná a lányt valamire, de ő szolidan visszautasítja.*
-Nem kérek semmit, köszönöm. * Jót csevegnek, amikor Samie egy ismerős fiút pillant meg. Lincolnot. Oda is integet neki, majd mosolyogva köszönti.*
-Szia Lincoln. Gyere csatlakozz hozzánk. *mondja mosolyogva és kérdőn néz a lányra. Nem tudja, hogy ismerik-e egymást és csatlakozhatna-e a fiú.*

* Most nem egy szaladó kiskutya miatt tér be a fagyizó ajtaján, sokkal inkább, mert valami hidegre vágyik, ezen a meleg nyári napon. Persze a helyiség még mindig túlzottan "aranyos" és "kedves" számára, úgyhogy igyekszik mihamarabb lelépni innen, a rendelt fagyit is becsomagoltatja. Kizárólag csak citrom, ez a favorit, töménytelen mennyiségben.. Az eladónő kissé meglepetten nézett a citrom fagyit követelő Lincoln-ra de eleget tett a kérésének, és széles mosollyal átnyújtotta a fiúnak.* - Köszönöm buon giorno! * Megfordult, hogy kilépjen az ajtón, már nyomta volna le a kilincset, de meghallja Samatha már jól ismert hangját, és megfordul.* - Samie? * Kicsit közelebb sétál és meglátja, hogy Regina is ott ül mellette, a barna hajú lány akivel tegnap megismerkedett.* - Sziasztok. * Köszöntötte őket. Egyelőre nem foglalkozott az olvadó citrom fagyival, megkérdezte, hogy csatlakozhat e.?*

*Samie egy kicsit elpirul miután Reg megdicséri a nevét, de ezt a gyakornok nem hozza fel, csak elkönyveli magának, hogy a Radoslava leányzó örült, hogy megdicsérték a nevét.* - Két hónapja? Akkor még nem vagy régóta itt. Egyébként tetszik a suli? *Kérdi, mindig szereti tudni, hogy a diáktársai mit gondolnak a Nezabarról. Ha esetleg nem szeretnék, olyankor megkérdi, hogy miért. Mert akkor talán sikerül meggyőznie, hiszen sokáig járnak ide.* - Én szeretek ide járni, sok mindent megtanulhatunk itt. *Mondja el a saját véleményét, bár senki nem kérdezte a véleményét.* - Én is szeretek itt lenni, kellemes helység, igen. És sok érdekes emberrel lehet itt találkozni. *Az utolsó mondaton láthatóan szélesedik a mosolya.* - Igazából nincs kedvenc helyem. Szeretek itt is lenni a Nellondban, de nagyon kedvelem az iskolai helyeket is. Itt a Nellondban a Jeniliát kedvelem meg a piacot. Jó áruk vannak ott. A Nezabarban meg a kúria környékén szoktam rengeteget lenni, sétálni. És neked? *Alaposan megeredt az allidonos gyakornok nyelve, de jó társaságban mindig így szokott lenni. A beszélgetés közben a kásája is elfogy és észreveszi, hogy Samantha is megette már a fagyiját.* - Meghívhatlak még egy fagyira? Vagy esetleg másra? Mert én még tuti fogok enni egy jó jégkását. *Kérdi és fel is áll az asztaltól.*

*Samie a beszélgetés közben elfogyasztotta a finom desszertet és immáron minden figyelmével az előtte ülő lányra figyel. Regina megdicséri Samie nevét, amit a leányzó pirulva fogad. Nem szokta meg, hogy bókolnak neki, ezért minden egyes alkalommal zavarba jön.*
-Én körülbelül két hónapja lettem itt diák * mondja visszagondolva és fejében pár pillanat erejéig visszaszámol. Nem igazán szeret a múltra visszagondolni, mert eléggé fájdalmasan érinti. De már nem fakad sírva, ha a családjáról és a származásáról kérdezik.*
-Szeretek itt lenni, kellemes és barátságos helyiség. * mondja mosolyogva, majd hozzáfűz még valamit.*
-Ez egy megfelelő hely ismerkedni és barátkozni * mondja visszagondolva hogy már idáig mennyi diákkal futott itt össze.*
-Te szeretsz itt lenni? Van kedvenc helyed? *kérdezi kíváncsian és barátságosan rámosolyog.*