Jégvilág fagyizó, süteményes és édességbolt

First topic message reminder :

A városka fagyizója és cukrászdája. A térhez talán ez a hely esik a legközelebb, és ezt mondhatnánk a legbarátságosabbnak is. Színes felirataival csak úgy hívogatja a vendégeket. Bent szép dekoráció vár mindenkit, kis asztalkák, angdalgó szerelmes pároknak kiváló hely, de kisebb csoportok számára is vannak nagyobb asztalok, ha csak egy finom sütit, vagy fagyit akarnak enni.
Minden megtalálható itt, ami szem-szájnak ingere, a fagylaltok között olyan különlegességek is találhatók, amire az ember még csak gondolni sem mer. A kiszolgálás mindig gyors és zökkenőmentes.
A sütemények közül pár egy kis mágiával is meg van szórva, azért mesés ízkombinációkkal találkozhat a betérő.
Természetesen elvitelre is lehet vásárolni különböző ízű és formájú cukrokat, csokoládékat, mindenfélét, ami csak a vevőnek eszébe jut.

Boltos: Karla Dopdejszton

Termetes, kedves asszonyság, aki az üzletet vezeti. Természetesen nem mindig ő tartózkodik itt és szolgálja ki a vevőket, hiszen ahhoz túl nagy a bolt, azért van jónéhány pincér és pincérnő is, aki besegít. Azonban ő is feltűnik időnként, ilyenkor hamar magára vonja a tekinteteket. A vevőkkel kedves, sorra kérdezi az asztalokat, hogy megfelelő-e a kiszolgálás, vagy az árú. Javasolja újabb és újabb édességeit, amiket nagyrészt saját maga fejleszt ki. Kinézetét tekintve nem mondatnánk nádszál kisasszonynak, korára nézve is már túl van az 50-en, de mindig az magára. Szinte úgy néz ki, mint süteményei, habos-babos ruhában, élénk színekben virít. Mindenkivel kedves, a pincérek is imádják, és ő is a beosztottait. Kellemes főnök, azt meg kell vallani.

írta Cirelin de Sovalon

*Hát igen Alfnak akkor az olvasásról szőtt tervei csak voltak majd máskor arra ugyanis nem számított hogy a fél fagyizó őt fogja bámulni,de nem számít.Tehát a fiú odasétál a lányokhoz Szandrának csak biccent és ennyi nincs kedve külön bemutatkozó beszédet tartani amit tudnia kell róla a lánynak azt már Bella elmondta.Ezután helyet foglal a lányok társaságában.*
- Hát ha már így kérded egy forrócsoki jól jönne. * Mosolyog Bellára.*
- És amúgy hogy vagy régen beszéltünk ? Azt hallottam hogy itt dolgozol vagy talán már össze is futottunk nem emlékszem pontosan régen volt.*Mondja miközben 1 pohár alátéttel kezd el játszani .*

Hozzászólások száma : 22 Kaszt :

*Nagyot nyel, amikor Bella kikéri magának a dolgot, méghozzá teljesen jogosan. A bárdlányba beleszakad a szusz, megszólalni sem tud, baromira szégyenli magát.* Ööö... *Aztán amikor felsegítette a lányt, akkor sem marad le, meg akarja magyarázni, nem csak a bocsánatkérés miatt, önmaga miatt.* Na várjunk csak... megsértettelek, de nem annak szántam. Minden az, ami, sem több, sem kevesebb, nem mondtam, hogy kézilánynak rossz lenni. Szerinted engem mindenki kiszolgál? Hah, szép is lenne! Testőrként kell megkeresnem még a tandíjravalót, mert a drága szüleim csak egy ideig nézték hogy szórom a pénzt, de nem tanítottak meg rá, hogyan is legyek felnőtt, most pedig a saját káromon tanulhatom meg, úgy, hogy mellette átmulatnám az éjszakát. *Lehuppan az egyik székre, most távol a fiúktól, Bella közelében. Rákönyököl a karfára, és csak csóválja a fejét.* És mit lát bennem mindenki mégis? Egy ócska ribancot, csak mert megcsinálom a hajam, csak szép a körmöm. Akkor én is kezdjek el rajta sírni? Legyél már egy kicsit erősebb! Egyébként pedig nem félek hogy koszos leszek, mert engem a kézilányok, szobalányok neveltek fel, és láttam, milyen keményen dolgoznak, amire én nem voltam képes, aztán pedig az atyai szigor lökött ki az utcára, tehát óvatosabban, mielőtt itélkezel. *A Szevéres részről teljesen lemarad, csak annyit lát, hogy a fiú teljesen ledermed a golyóktól, értetetetlen okból. Aztán Bella is kiér Jadenhez a torta 2.0-val, így ő is csatlakozik, hogy immár tudjon válaszolni Szevérnek.* Megszolgálom? *Kérdezi, aztán Bellára vet egy jelentőségteljes pillantást.* Na látod, ez vagyok én, mindenki "üdvöskéje". *Mormolja kesernyésen, hiszen ismét csak a külseje lett dicsérve, mintha a csomagolás miatt maga az ajándék már érdektelen lenne.* Innom kell valamit, nincsen valami ütősöd? *Aztán visszasandít a gömbökre, és nem érti a két angyal közötti vibrálást, bár egyikükről sem tudja, hogy mi is valójában.* Fent? *Néz a feje fölé, mint Pippin, amikor nem értette hogy honnan jönnek az almák.* A toronyból? *Aztán a mocsár szó teljesen összezavarja.* Mit keresett ön...? *Nem fejezi be, inkább a gömböket szugerálja.*

*Mikor Szandra odarángatja a leányzót Colette és Szevér asztalához, egy aprócska, ámde annál nagyobb bunkóságú megjegyzést kap a vöröskétől. Összevonja a szemeit és úgy néz a leányzóra. Egy pillanat alatt elsötétül a szeme, hiszen utálja, hogyha azzal piszkálják, hogy szegény, vagy árva.*
- Nem emlékszem. És tudod, vannak olyan emberek, akiknek nem nyalják ki a seggüket. Azok sajnos rászorulnak arra, hogy az iskolán kívül mással is töltsék az idejüket, ne csak azzal, hogy minél többet mutogassák magukat! *vág vissza Bella remegő hanggal. A düh és az indulat olyan szinten felfokozódik benne, hogy legszívesebben a lány arcába öntené a kávéját, de ezt - egyelőre - nem teszi meg, hiszen a Jégvilág fagyizó arról híres, hogy jól bánik a vendégeivel. Nem akarja a lány ezt elrontani, mert akkor biztos, hogy repülne. Azt meg nem akarja, így egyszerűen csak hátat fordít a lánynak, akár szól valamit, akár nem és Jaden-hez indul, hogy felvegye a rendelést. Mikor azonban a tortát viszi a férfinek, valami folytán elbukik és a torta kiesik a kezéből, bal karját pedig eléggé megüti. Colette siet a segítségére, de Bella lerázza magáról a lány segítő kezét és csak egy dühös pillantást vet rá:*
- Ne érj hozzá egy kézilányhoz. Nem félsz, hogy koszos leszel? *sziszegi a fogai között szűrve a szavakat Bella a lánynak, majd ott is hagyja. Közben Szevér a férfihez sétál, Bella pedig vissza a pulthoz egy újabb tortaszeletért. Amikor azonban Jaden asztalához ér, neki is feltűnnek a golyók.*
- Nahát! Ezek valami üveggolyók? *mosolyodik el Bella és leteszi a férfi elé a tortaszeletet.*
- Elnézést az előbbiért, kicsit ügyelten voltam. Mindjárt feltakarítom. *hajt fejet a férfi előtt Bella és irulva-pirulva indul a tetthelyhez.*
- Reparo! *varázsolja össze a tányért, majd felszedi a villát, a szalvétát és mindent, ami nem torta, majd újra pálcát ránt:*
- Suvickus! *lendíti pálcáját, mire a padló ismét fényesen ragyog. A romokat kidobálja a tányért pedig gyorsan elmosogatja és közben fél füllel igyekszik hallgatózni, hogy mit is beszélgetnek a golyókról Szevérék, Szandrának pedig int, hogy menjen oda hozzá a pulthoz.*

*Hát igen, mondjuk erről a fajta rajongásról nem tud, hiszen egyébként nem egy magamutogató fajta, csupán a sors hozta úgy, hogy szép pofival áldotta meg. Az persze ezt csak tetézi, hogy két szép szárny is virít a hátán, mármint az ebből adódó plusz külső pozitívumok, de erről meg aztán végképp nem tehet. Mindenesetre észre sem veszi, hogy a pincér kisasszony megigazítja a felsőjét, mielőtt felé lépdelne, de biztosan jót mosolyogna a helyzeten. Egyébként is rendkívül nagy a korkülönbség közte és egy átlagos diák között, bár persze külsőre fiatalosnak hat, de mint tudjuk a külső ritkán ad hiteles képet valakiről. A torta rendelés feladásakor is csak éppen hogy felpillant, aztán tovább mélázik a fényes golyók ügyén, majd nagy hirtelenjében csörömpölés vonja el a figyelmét, és majdnem a lába előtt placcsan a földön a finom puncstorta. Elnéző tekintette pillant a leányzóra, hiszen láthatóan meg is ütötte magát, de az egyik vöröske segít neki, úgyhogy most nem kell ezzel foglalkoznia. Egyébként sem lehet az ember mindig afféle világmegmentő, az már-már túlságosan árulkodó lenne. Mindenesetre megvárja az új tortát, addig csak biccent Bellának egy mosollyal, afféle semmi gond pillantással, majd Szevér érkezik. Egy hozzá hasonlót könnyedén felismer, azt már nem is említve, hogy hasonlóképp sötét szárnyakkal rendelkeznek, ami pedig nem túl gyakori jelenség, bár az övé erősen rejtve van. A srác kérdésére az előtte lévő székre pillant, és arrafelé biccent.* -Szervusz, ha jól tudom Szevér igaz? *Nem, nem azért tudja a nevét, mert minden diákot ismer névről, hanem...hát igen, valahogy egyértelmű.* -Ezek? Pontosan én sem tudom még, de egyben biztos vagyok, odafent találtam őket... *Mutat az ég felé, és nem a tetőre gondol.* -Csak úgy lebegtek a levegőben, amikor át...haladtam a mocsár felett. *Szívja vissza gyorsan a "repültem" szócskát, habár máshogy is lehet repülni, nem csak szárnyakkal.* -Érzel valamit? *Dönti kicsit oldalra a fejét, érdeklődve fürkészve Szevért.*

-Semmit, vagyis.. majd holnap megszolgálod. *kacsint ismét a lányra, majd örömmel veszi, hogy ízlett neki, és jót hozott, jól döntött.* -Melegíteni? Áhh, már alig várom! Csak az a kérdés, mennyire legyek elegáns. És te? Gondolom megszokottan csinosan fogsz megjelenni, ahogy az illik. Bár nem tudom, te hogyan nem nézel ki csinosan.. *mosolyogva bókol tovább egy kicsit, játékosan, majd Bella megjelenésére, és a kérdésre, hogy Nezás találkozó van-e, kissé értetlenkedve pislog fel a lányra.* -Nem nehéz, hiszen ez az egyetlen mágusiskola a közelben.. *mondja kissé mosolyogva, majd jön az a furcsa érzés, hogy nincs egyedül. Olyan értelemben nincs egyedül. Mióta a Hatalmasokkal több összetűzése is volt, valahogy jobban ráérez az ilyesmire, és bizony, ahogy Parker belépdel, majd leül, a fiú tulajdonképpen eléggé lefagyva figyeli a férfi minden egyes apró mozdulatát. Mondhatni megbabonázva figyeli, ahogy belépdel, leveszi a kabátját, majd helyet foglal, és int, hogy rendelni szeretne. A világ lelassul, és mintha egy másik dimenzióba kerülne. Kissé beleborzong, főleg, amikor a zsebéből előkerülnek azok a bizonyos golyóbisok, amiket a férfi egyszerűen odavet maga elé, egy tálba, és nézni kezdi őket. A hideg ismét végigfutkos a fiúcska hátán, és nem is igen figyel arra, amit mondanak neki. Bella elesése az amúgy nagyon is lovagias fiút jelen pillanatban teljességgel hidegen hagyja. Valami furcsa olgot érez azokból a golyóbisokból, és az az érzése, hogy meg kell tudnai, mik azok. Elfordítja a fejét róluk, visszanéz maga elé, de a világ hangjai még nem akarnak visszatérni.* -Bocsáss meg egy pillanatra.. *szól Colettenek, mégis csak ő ült le hozzá, msot meg otthagyja őt, bár nincs ezzel semmi gond, hiszen kapott maga mellé két cserfes lányt, majd feláll, és érzi, hogy valami belemar a szárnytöveibe. Nem tudja, hogy csak szellemtársa bujkálgat-e szárnyai között, vagy a golyók miatt van, de határozottan megindul az iskolapszichológus felé. Aztán megtorpan mellette, a széke mögött, és onnan nézit tovább a golyóbisokat.*
-Mire valók ezek? *szólal meg, kissé idegesen, kiszáradt torokkal, és érzi, hogy a szíve is hevesebben dobog.*

Hozzászólások száma : 22 Kaszt :

*Nem sokkal később nyílik az ajtó, és egy régebbi, bár még nem jól ismert iskolatársa, Szevér fut be. Csak ráhunyorog, aztán legnagyobb meglepetésére hozzá is érkezik, egy fagyi kehely társaságában.* Hát ez? Mivel érdemeltem ki... *Aztán elmosolyodik, és leteszi maga mellé a lantot.* Vagy átfogalmazom.... Mit kell tennem érte, te kis hamis?
*Aztán oldalra dönti a fejét, és a kalapot is leveszi, hogy maga elé tudja húzni a kelyhet.* Csokisat, és bármi mást is, csak édes legyen. *Duruzsolja kedvesen, és már neki is lát a kanállal.* Mindenesetre merci beaucoup. *A szája már kissé csokis, de ezt még érzékeli, és amikor beszél, letörli szalvétával.* És mi a helyzet? Melegítesz már a holnapi partyra? *A belibbenő iskolapszichológus láttán gyötrelmes pillantással sóhajt fel, ő aztán imádja élni az életet, és az ajkát is beharapja, ha egy ennyire jó pasit lát. No persze ezt csak okosan, mégiscsak tanár féle az illető, de hát az ördögbe is, átkozottul jóképű. Aztán leplezetlen vigyorral fordul vissza Szevérhez, hogy ne maradjon le semmiről. Odalépnek hozzájuk Belláék, akinek ő maga bólint* Bonjour. Qui, nezás vagyok én is, találkoztunk már illúziómágián, ha emlékszel. Te meg itt vagy kézilány? *Kérdezi tapintatlan kiváncsisággal, Szandrának vállvonva bólint.* Hát ööö... végülis ez nem randi? Vagy igen? *Sandít Szevérre, hogy valamiben erősítse meg.* Colette Fournier vagyok, örvendek. *Magában állati nagyot mosolyog, amikor Bella pillantását is elkapja, amit Jadenre vet, úgy tűnik a pszicho bácsi nagyon kapós. Ám a dolog megbosszulja magát, mert a lány el is vágódik, mire maga Colette pattan fel, hiszen még ha ő is hölgy, lehet lovagias. Felsegíti a lányt, és tettetett rosszalással csóválja a fejét, miközben a sérült karra pillog.* Minden rendben? Biztosan a sok pálinka az oka... *Ül aztán vissza, de egy pillantást vet azért a fagyizó belsőbb részébe, ahol raktárat, vagy még inkább ivórészleget sejt.* Mondd csak Isabella, nálatok lesz húsvéti party? *Amikor felállt, akkor lopva odapillant Jadenre, hogy mivel is foglalatoskodik, és mivel szentünk dalnok, imádja a titkos relikviákat. A gömböcskékre látványosan nagyot néz, még akkor is rajta csüng a tekintete, amikor leült, mintha magyarázatra várna, hogy mi is lehet az*

*Szandra mesélni kezdi a dolgokat, majd kijelenti, hogy bizony találkozott Deyan-nel. Bella szemem felcsillan, de az idegesség is átfut az arcán, hiszen mi van, hogyha Szandrának nem tetszett? De végül a lányka kijelenti, hogy igenis tetszett neki Deyan és hogy jobb, mint... Itt elharapja a mondatot, de Bella sejti, hogy máshogy akarta befejezni a mondatot, mint amivel befejezte. A lány egy szemvillanással jelzi, hogy észrevette a ferdítést, majd megvonja a vállát.*
- Hát igen, én is úgy érzem. Kezdek totálisan belezúgni. *pirul el a lány és szégyenlősen elmosolyodik. Szóba kerül az ikertükör is, és Bella megrántja a vállát.*
- Fogalmam sincs, de szerintem a legközelebbi városban is lehet kapni. De Londonban biztosan! *jelenti ki a lány. eközben érkeznek a vendégek és Szandra figyelmezteti is Bellát. Egy másik leányzó lépdel be először. Igen furcsa ruhában van, amit Bella meg is bámul és odasúgja Szandrának:*
- Nézd, megjött a Három Testőr egyik lánya. *vigyorodik el és int Szandrának, hogy mindjárt jön. Odasétál a lányhoz és megáll előtte, majd kezében a jegyzettömbbel köszönti őt.*
- Szia! Mit hozhatok? Te is Nezás vagy? *teszi fel az alapkérdést, majd megtoldja egy másikkal is. Hogyha a leányzó válaszol és elárulja, hogy mit is szeretne, Bella felfirkantja a lapra, biccent egyet és a lányra mosolyog.*
- Egy pillanat és hozom! *jelenti ki és el is siet a pult mögé. Gyorsan előkészíti a dolgokat, mikor is megjelenik Szevér. A srácot már látta a leányzó az iskolában, így róla pontosan tudja, hogy Nezabaros. Ő is köszön, majd rendel.*
- Helló. Szevér, ugye? *köszön mosolyogva Bella és az ő cuccait is felírja, majd kipakolgatja a kelyhet a pultra és persze Colette rendelését is előkészíti. Szevér elveszi a kelyheket, így Isabella csak az ismeretlen leányzó rendelését kell kivinnie. Az asztalhoz érve lerakja a kávét Colette elé, majd Szevérre pislog, aki úgy tűnik, hogy ismer a lányt, hiszen köszönti őt.*
- Nahát, Nezás találkozó van? *neveti el magát Bella és megcsóválja a fejét. Szandára pislog, és vissza is sétál barátnőjéhez, aki azonban gyorsan fel is pattan és a többiekhez indul, hogy csatlakozzanak. Isabella mosolyogva megcsóválja a fejét, hiszen ismeri már ezt, hogyha Szandrára rájön az ismerhetnék.De ekkor egy fess fiatalember, az iskola piszchológusa sétál be. Bella véleménye szerint igen sok lány ismeri a férfit, hiszen igen csak jól néz ki. Maga Isabella is gondolkozott már rajta,hogy elmegy a férfihoz, csak hogy beszélgessen vele, de eddig még nem jutott el odáig. Mikor besétál a férfi, Bella alig tudja levenni róla a szemét és egy kedves mosolyt küld a férfinek, amikor az elhalad mellettük és leül egy asztalhoz.*
- Bocsi, dolgom van. *vigyorog Szandrára Bella, majd felpattan, megigazítja a topját és úgy sétál oda a férfihez.*
- Üdv Mr. Parker! Mit hozhatok? *kérdez rá a dologra bájosan mosolyogva, majd mikor megkapja a rendelést, Bella azt is felfirkantja a jegyzettömbéjre és siet is vissza a pulthoz. Díszesen elhelyezi a tortát egy tányéron, szalvéta, villa és társai, majd már siet is vissza a tortával a férfihoz, amikor is megbotlik a cipőfűzőjében. Egy hatalmas vágódást mutat be, aminek hatására a torta látványosan elrepül és Murphy-törvénye szerint a földön köt ki - fejjel lefelé. Azonban Bella is eléggé megütötte magát, így jajongva tápászkodik fel és a bal karját vizsgálja, amire ráesett.*
- Áú... Hát ez remek... *motyorássza, majd feláll a a férfihez lép.*
- Elnézést, ne haragudjon, mindjárt hozok egy másikat... *szabadkozik vörös fejjel és el is indul a pult mögé.*

*Ölelgeti Bellust, és hallgatja a beszámolóját a tegnapi programjáról. Azon elképed, hogy Bellus azt mondja, hogy nem szólt. Pedig ő szólt...*
-Hát pedig én írtam levelet. Elmehettél volna azzal a Deyannal. A minap találkoztam vele, és irtó jó fej srácnak tűnik. Örülök, hogy megtaláltad. Sokkal jobb, mint... *kezd bele a mondandójába, de épp észbekap, mielőtt kimondja a nevet, amire gondolt, nevezetesen az Olivert.* -... mint bárki más. Egyébként igen, az ikertükör egy jó ötlet... De hol lehet olyat kapni? Ha drága, az nem baj, én megveszem magunknak. Fú, sok minden volt... De figyelj, mert jönnek ám a vendégek. *mondja, és gyorsan leül egy asztalhoz, hogy Bellus tudjon foglalkozni a vendégekkel. Gyors egymás utánban három emberke is jön, úgyhogy csatlakozik hozzájuk.*
-Sziasztok. Csatlakozhatunk hozzátok a barátnőmmel? Ő Bella Newton, eramiros, én pedig Szandra, belsirionos. *köszön rájuk, és Bellát magával rángatja, ha majd kiszolgálta a vendégeket. Most rájött az ismerkedhetnék, szerente egy jó kis dumcsizást csapni a vendégekkel is.*

*Szép tavaszi nap van, persze ha leszámítjuk, hogy viharos erősségű szél tombol odakint, ami rendkívül erősen tépázza meg a fák ágait. A fagyizó ajtaját pedig egy aránylag magas, jóképű, fiatalos férfi tolja be, nem sokkal Szevér érkezése után. Halkan sóhajt egyet, majd körbepillantva konstatálja magában, hogy akad itt néhány diák, nellondi pedig nem sok, hiszen a legtöbben a családjukkal vannak. Család...szinte már teljesen homályba veszett számára ez a szó. Biccent a fiataloknak, majd a válláról leemelve a világos szürke kabátot, ledobja az egyik székre, aztán le is ül egy külön asztalhoz. Nem biztos, hogy ismerik, sőt inkább talán csak néha láthatták a folyosókon, hiszen egyébként nem túl gyakori vendégek nála az diákok. Ki akarna önként pszichológushoz menni? Nem sokan...ő pedig nem híve az erőltetésnek. Szárnyai nem domborodnak ki a ruha alól, nem igazán sejthető, hogy fél-angyal, maximum Szevér számára lehet nyilvánvaló, hiszen arcának szépsége és kortalansága mégis kicsit árulkodó lehet azok számára, akik valamennyire is hozzáértők. Ha egy pincét van, akkor Bellának jelzi, hogy rendelne, ha esetleg több, akkor valaki mástól egy puncstortát rendel. Aztán az eddig oldalán lógó táskához nyúl, ami most az ölében nyugszik és néhány közepesebb, kb. 2 centi átmérőjű fényesen világító színes gömböt vesz elő és szórja a hamutartóba. Aztán egyszerűen csak felkönyököl az asztalra és figyeli a golyókat.*

*Halk dúdolgatás hallatszódik valahonnan kintről, és egy igencsak fess fiatalember sétál be a fagyizóba, a lehető legnagyobb boldogságban fürdöve. Valami magyar dalt dúdolgat maga elé, hol szöveggel, hol a nélkül, miközben finoman megigazítja világosbarna pólóját, beletúr szalmaszőke, kissé kócos hajába, másik kezét szürke háromnegyedes nadrágja zsebében pihenteti. Finoman végignézi az árlistát, hogy mégis mi az, amire telik a pénzéből, s közben már kotorászik némi apró után.* -Melyik a legnagyobb fagylaltkehely, ami ebből kitellik.. hmm, hmm.. *közben azért finoman igazgatja az ingjét, nehogy nagyon kivillanjanak a szárnyai, mert mégisem illik nyitott szárnyakkal végigrombolni a város utcácskáin. Főleg, ha az illetőnek hatalmas, fekete szárnyai vannak. De láthatóan ez már egy cseppet sem zavarja, msot legalább is nem igen látszik meg rajta, miközben mély, mogyoróbarna, csillogó szemeivel az árlapot stíröli. Végül két hatalmas adag csokoládéfagyis kehely mellett dönt, átsétál a pulthoz, és rendel is magának, majd a hatalmas kehellyel, ami mögül tényleg alig lát ki, főleg, hogy nagyon élvezi, hogy megvehette, indul meg valami szabad asztalkát keresni, és közben igyekszik nem belebotlani senkibe, persze kérdés, hogy ez mennyire fog menni. Aztán ismerős arcot pillant meg, és bizony, fagyikelyhestül siet oda Colette-hez, és le is huppan mellé, vagy vele szembe az egyik székre, letéve elé az egyik fagyikelyhet.* -Szia! Rég láttalak. Remélem, hogy a csokifagyit szereted. *mondja hatalmas, barátságos mosollyal, majd rákacsint a lányra.*

Hozzászólások száma : 22 Kaszt :

*Egy hintóból száll ki, és még egy apró csókot dob oda a hintóban tartózkodó idegennek, akinek kilétére már sosem derül fény, mert elhúzza a függönyt. A bárdlányon egy huszárruha van, ami a három testőr ruházatára is hajaz, természetesen női kivitelben, mert elegáns ugyan, de mégis bodros, csábos. A ruhához tartozik a széles pengéjű vívótőr, a lány lábain pedig lovaglócsimma sarkantyúval. A hajában egy tollas kalap, és amint a hintó zötyögve eltűnik a sarkon, elűhúz egy butykost, és jól meghúzza a tartalmát.* Még hogy testőrnek kellettem... idióta. *Rázza meg a fejét, aztán eltűnteti a bűnös italt a köpeny bélésében. Végigránt egyet a kalap peremén, aztán bokáját összecsattintva sarkon fordul, és betér a legközelebbi üzletbe, ami történetesen a fagyizó. A feje szédeleg a csaknem két napos bálon elfogyasztott alkoholmennyiségtől, ezért kávét kíván a gyomra. Lehuppan az egyik székre, Szandrának pedig bólint, kedvesen, joviálisan. A lantját ölbe veszi, és míg várakozik, halkan ciripel, Bellának pedig int, hogy rendelne, de fél füllel hallgatja a beszélgetésüket.*

*Habár ünnep van és baromi jó idő, Bella ma is dolgozik. Persze, hiszen a Jégvilág fagyizó most is nyitva tart, hogyha a nagy családi lakoma után esetleg fagyizni van kedve a népnek, akkor tudjanak hova jönni. Ennek a leányzó nem örül annyira, de hát ez a munkája és ezért kapja a pénzt, úgyhogy nem volt joga szólni, mikor megtudta, hogy ma is be kell jönnie. De szerencsére csak 2-re kellett jönnie dolgozni, úgyhogy bőven kialudhatta magát, megebédelhetett az iskola ünnepi kajájából, úgyhogy most jól lakottan és igazából jó kedvvel dolgozik. A fagyizóban nem sokan ücsörögnek, így Bellának sem sok kiszolgálni valója van. Olvasgat a pult mögött, persze azért néha fel-felnéz, hogy nem jött-e be valaki. Hiszen akkor ugrania kell és felvenni a rendelést, majd kivinni és számlát írni. Kellemes munka ez, hiszen azért annyit nem kell rohangálnia, mégis elég jól megfizetik. Egy egyszerű farmer van rajta, egy fehér toppal, kék hajában pedig egy csinos fehér rózsa díszíti a loboncot. Lábán pedig sportcipő, mint általában mindig. Nem nagyon szeret kiöltözni, habár mióta Deyan-nel jár, azért kicsit jobban figyel a külsejére. Ez kicsit most is látszik, hiszen lágy szemhéjpúder van a szemén fehér színben, illetve apró szájfény, valamint a szeme is ki van húzva feketével. Ahogy olvasgat, felpillant, mikor hallja, hogy nyjlik az ajtó és széles vigyor szalad át az arcán, hiszen legjobb barátnője, Szandra érkezik hozzá. Persze, hiszen megbeszélték, hogy ma találkoznak! el is felejtette. No de mindegy, a lényeg, hogy most már Szandra itt van és egyből csacsogni kezd, amint odaér a pulthoz.*
- Szia Szandra! Tegnap? Deyan-nel voltam, azt hiszem. Nagy buli? És nekem nem is szóltál? Tényleg kellene vennünk egy ikertükröt. Tudod, a múltkor már meséltem róla. Csak hát elég drága... No de mindegy! *hessegeti el a rossz gondolatokat Isabella és tovább mosolyog barátnőjére.*
- Mesélj, milyen kaland volt? De édi kis tojások. Gyere, üljünk le valahova. Kérsz valamit? *vezeti az egyik szabad asztalhoz a lányt Bella és kíváncsian várja, hogy mit is hozhat barátnőjének.*

Ruha

*Egy kedves kis koboldleányzó érkezik barátnőjéhez, a Jégvilág Fagyizóba, szokása szerint ugrándozva közlekedve. Azt mondta neki Bellus, hogy ilyenkor itt lesz, úgyhogy reméli, hogy valóban így is van, és ott találja. Mikor benyit a fagyizóba, a pultnál meg is pillantja Bellát. Egy nagy mosoly terül szét az arcára, majd odafut a lányhoz, és megölelgeti.*
-Szia, Bellus! Jujj de hiányoztál. Régen láttalak. Hol voltál tegnap? Nagy buli volt itt Nellondon. Azt hittem, hogy te is eljössz. Jó lett volna egyet bulizni. Volt egy nagy átjáró, ami... nem is tudom hova vezetett, de szóval mindenféle kalandokban vettünk részt, és a végén ezt kaptuk. *mondja nagy vidáman, és elő is húzza a három kis hímes tojást, amit a kosárkában talált a végén a kijáratnál.*
-Mit szólsz hozzá? Ugye milyen aranyosak? Irtóra tetszenek. *mondja nevetgélve, mindezt kb. egy szuszra...*

- Bocsi de nem lehetne valamikor máskor a tóhoz menni mert most jut szembe hogy fel kell mennem az első emeletre. Amugy köszi. * Biccentett mosolyogva. * Szerintem neked se fura külsőd. De most mennem kell majd még találkozunk, szia. * És vidáman kirohant a fagyizóból magamögött hagyva az épületet. *

//Én is köszi Smile

//

-Hullámvasutaztál?*Kérdezte mosolyogva. Ha kényszerítenék, sem próbálná ki soha.*-Előfordul az ilyesmi. Én mindig nagyon sokat szoktam enni. Már kiskoromban is ilyen voltam.*Meséli nevetve, majd feláll. Érdeklődve hallgatja a lányt, szinte teljesen különböznek. Ő nem szereti a sárkányokat, meg semmilyen veszélyes lényt. Az inkább Zafirah.*-Ne aggódj. Szerintem egyáltalán nem furcsa a külsőd, és nem értem, miért piszkáltak.*Mondja együttérzően.*-Az én külsőm furcsább szerintem. Csak hát ez a vallásom miatt van.*Magyarázza, majd már indulásra készen áll meg a lány mellett.*-Akkor indulhatunk?*Kérdezi, majd ha a lány igent felel, elindulnak vissza az iskola felé, a tóhoz.*

//Köszi a játékot.^^//

- Rendben, szerintem nemsokára indulhatunk mert végre megettem ezt a sok vackot. Na egy ideig elkerülöm a hullámvasutat. * Mondta rosszulléttől eltorzult arcal. * De azért vicces volt ennyit enni. * Szólt vígan. * - Én nem nagyon tudok a manipulációról nagyjából semmit. Engem inkább mások elméjében való kutatás érdekel. Az előző iskolámban ez nagyon idegesítette a társaimat na meg persze sok már bennem. Amit még szeretek azok a sárkányok, van is egy sárkánytenyésztő farmunk ahol sok-sok példány él. Ja és remélem nem zavar a kicsit fura külsőm.* Mondta kissé aggodalmasan. * - Mert hát emiatt is piszkáltak a régi sulimban. Úgyhogy nem voltak túl békés éveim. De annak a korszaknak már vége és most itt vígan és békében lehetek kedves emberek társaságában.

-A neve Abdul. De nem hiszem, hogy tudsz segíteni. Már mi is próbálkoztunk ezzel.*Teszi hozzá lemondóan.*-Valószínűleg nem önszántából tűnt el, és az a valaki, aki elvitte, nem akarja, hogy megtaláljuk.*Tovább eszi a sütijét, mert végülis éhes, meg közben azért tud figyelni és beszélni.*-Hát nem is tudom, mit mondhatnék magamról. Szeretek olvasni, és nagyon érdekelnek az elmével kapcsolatos dolgok. Hogy hogyan lehet belülről manipulálni másokat, meg ilyesmi. Nem mintha ezt akarnám csinálni, de jobb felkészülni mindenre.*Meséli. A kérdésen elgondolkozik.*-De, felőlem mehetünk, lassan úgyis vissza kell mennem az iskolába, Zafirah kitalált valamit, és közölni akarja.*Mondja. Még megeszi a maradék tortát, és vár.*

- Sajnálom ami a bátyáddal történt. * Mondta kissé szomorkásan. * Meg tudnád mondani mi a neve hátha sikerül valahogy előkeríteni. Elvégre kezdő jós vagyok és hátha tudok róla valami látomást. Amúgy mesélsz egy kicsit magadról? Kedvesnek tűnsz és aki általában kedves velem azzal én is kedves vagyok. * Mondta kicsit jobb kedvel. * Nem lenne kedved lesétálni a tópartra? Csak meg kell ennem ezt az 1 tonnányi fagyit amit rendeltem. Tisztára megőrültem. * Jelentette ki nevetve. *

-Ó, köszönöm. Már kellene egy újat vennem, mert ez folyton szétszakad.*Bosszankodik és hálálkodik egyszerre. A kérdésre elmosolyodik.*-Ő a bátyám. Sajnos egy éve eltűnt, és az ikertestvéremmel őt keressük. Az a gyanúnk, hogy itt van valahol ebben az iskolában, de eddig sajnos semmilyen nyomra nem bukkantunk. A testvérem, Zafirah, nagy feltaláló, mindenféle szerkezetet alkotott már, hogy előkerítsük, de eddig nem jártunk sikerrel.*Meséli kissé szomorúan.*-Jaj, köszönöm, most nem kérek semmit, de nagyon kedves vagy.*Hárítja el mosolyogva az ajánlatot. Szeret ilyen kedves emberekkel találkozni, mert ez néha elfeledteti vele, hogy milyen sok rossz dolog veszi körül valójában.*

* Kicsit elmosolyodik hogy a lány máris ilyen kedvesnek tartja, de meglehetősen örül neki. * - Várj had segítsek! * És ő is elkezdte szedegetni és rakni az asztalra a kiesett dolgokat. * - Bocsi ha kiváncsiskodó vagyok, de ki ez a fiú a képen? Ja és ha már itt vagy nem kérsz valami sütit vagy fagyit vagy akármit? * Kérdezte kedves hangnemben. *

*A lány válaszára elmosolyodik.*-Jaj, komolyan? Ez igazán kedves tőled, Allah áldjon meg érte.*Fejezi ki köszönetét.*-Hadiyyah vagyok, és én sem érketem olyan nagyon régen.*Válaszol, majd leül, és elkezdi enni a sütijét.*-Mintha már láttalak volna valahol...*Néz fel Catre. Emlékezteti valakire. Most arra gondol, hogy de jó, hogy nincs itt az ikertestvére, aki még ezzel a kedves lánnnyal is kötözködne. Egy ügyetlen mozdulattal kiborítja a pénztárcáját.*-Jaj, de szerencsétlen vagyok.*Sopánkodik, majd lehajol, hogy összeszedje a pénzét. Nem veszi észre azonban, hogy egy meglehetősen jóképű fiatalemberről készült kép a széke alá csúszott. Ez is a pénztárcájából esett ki...*

* Cat látta az ajtón betérő kedves kinézetű lányt. Már előre látta hogy nem nagyon lesz helye, ezért kicsit az ablak felé húzódott hogy helyet tudjon szorítani a lánynak. És valóban. A lány megkérdezte tőle hogy helyet foglalhat-e. * - Persze, nyugodtan! Pont neked tartogattam ezt a helyet, selytettem hogy ide fogsz ülni. * Szólt mosolygósan. * - Én Cat Morgan vagyok, még új. És te ki vagy?

*Hadiyyah belép a süteményes boltba. Kezében tartja a pénztárcáját, mivel nem nagyon akar kotorászni mások előtt fizetéskor. Rendel magának egy szelet csokis sütit, és kifizeti. Megfordul, hogy keressen egy szabad asztalt, de ilyentájt sokan tartózkodnak a helyiségben, ezért minden tele van. Megpillant egy lányt, aki egyedül üldögél.*~Hátha nem zavarom.*Suhan át az agyán a reményteli gondolat, és odamegy Cathez.*-Szia. Megengeded, hogy leüljek?*Kérdezi kedvesen, és reméli, nem utasítják el. Ugyanis egy kicsit furcsán néz ki. Hosszú, sötétkék ruha van rajta, ami elég meleg ilyenkor, fejét pedig rózsaszín kendőbe burkolta, mint ahogy szokta, ha a nyilvnosság előtt megjelenik.*

* Cat a vidámpark után miután elköszönt az újdonsült ismerősétől Kade-től és egyik barátjától Artemis-től gondolta beugrik egy fagyira. Ma ilyen szórakozós napja van. Más néven élvezi az életet. Amint oda ért a pulthoz megszólalt. * - Kérnék.....mondjuk..... két vanília kelyhet csokis cukorral és egy nagy málna fagyit áfonya sziruppal. ~ Te jó ég! Mire ezt megeszem nagyobb leszek a szobámnál. * Gondolta magában. Majd leült egy kis asztalhoz amin egy piros kockás terítő volt. Lerakta a szerzeményét és elkezdte majszolgatni a finom édességeket. *

//Nem nem, a chatben már bocsánatot kértem, csak a karinak kicsit elborult az agya...//

Vendég

*Csak felvonja a szemöldökét a lány cuki mosolyára, nem tudja hova rakni. Nem tudja, mit akar ezzel a lány, talán csak az ártatlanságát akarja vele kimutatni. Nem tudja, hogy Ágnes miért viharzott el, de majd ezt is kideríti, de nem fog futni a lány után. egyszer megpróbálta, nem jött össze, ez van. Valahol mélyen sajnálja, hogy így történt, dehát ez miatt nem fogja felvágni az ereit. megissza a forrócsokiját, majd kér egy dupla whiskyt. ez furcsa mód valahogy mindig segít neki tisztán látni, és le is nyugszik ettől.* -Te kérsz még valamit? *fordul Nessie-hez, majd rágyújt egy szál cigire, és csak hallgat*

/az előző HSZ szerkesztése, csak hogy ne érje szó a házam elejét, és akkor azt magyarázd meg nekem légy szíves, hogy Evandrus mitől lenne primitív?//

//fagyi//