Jégvilág fagyizó, süteményes és édességbolt

First topic message reminder :

A városka fagyizója és cukrászdája. A térhez talán ez a hely esik a legközelebb, és ezt mondhatnánk a legbarátságosabbnak is. Színes felirataival csak úgy hívogatja a vendégeket. Bent szép dekoráció vár mindenkit, kis asztalkák, angdalgó szerelmes pároknak kiváló hely, de kisebb csoportok számára is vannak nagyobb asztalok, ha csak egy finom sütit, vagy fagyit akarnak enni.
Minden megtalálható itt, ami szem-szájnak ingere, a fagylaltok között olyan különlegességek is találhatók, amire az ember még csak gondolni sem mer. A kiszolgálás mindig gyors és zökkenőmentes.
A sütemények közül pár egy kis mágiával is meg van szórva, azért mesés ízkombinációkkal találkozhat a betérő.
Természetesen elvitelre is lehet vásárolni különböző ízű és formájú cukrokat, csokoládékat, mindenfélét, ami csak a vevőnek eszébe jut.

Boltos: Karla Dopdejszton

Termetes, kedves asszonyság, aki az üzletet vezeti. Természetesen nem mindig ő tartózkodik itt és szolgálja ki a vevőket, hiszen ahhoz túl nagy a bolt, azért van jónéhány pincér és pincérnő is, aki besegít. Azonban ő is feltűnik időnként, ilyenkor hamar magára vonja a tekinteteket. A vevőkkel kedves, sorra kérdezi az asztalokat, hogy megfelelő-e a kiszolgálás, vagy az árú. Javasolja újabb és újabb édességeit, amiket nagyrészt saját maga fejleszt ki. Kinézetét tekintve nem mondatnánk nádszál kisasszonynak, korára nézve is már túl van az 50-en, de mindig az magára. Szinte úgy néz ki, mint süteményei, habos-babos ruhában, élénk színekben virít. Mindenkivel kedves, a pincérek is imádják, és ő is a beosztottait. Kellemes főnök, azt meg kell vallani.

írta Cirelin de Sovalon

*Hát igen Alfnak akkor az olvasásról szőtt tervei csak voltak majd máskor arra ugyanis nem számított hogy a fél fagyizó őt fogja bámulni,de nem számít.Tehát a fiú odasétál a lányokhoz Szandrának csak biccent és ennyi nincs kedve külön bemutatkozó beszédet tartani amit tudnia kell róla a lánynak azt már Bella elmondta.Ezután helyet foglal a lányok társaságában.*
- Hát ha már így kérded egy forrócsoki jól jönne. * Mosolyog Bellára.*
- És amúgy hogy vagy régen beszéltünk ? Azt hallottam hogy itt dolgozol vagy talán már össze is futottunk nem emlékszem pontosan régen volt.*Mondja miközben 1 pohár alátéttel kezd el játszani .*

*Meimei ezen a reggelen úgy döntött végre felfedezi Nellondot. Kora reggeltől járta az utcákat, próbált emlékezetébe vésni minden teret és sikátort. A palotanegyedben megakadt a szeme egy színes üzleten. Amint felismerte benne a fagyizót megeredt a nyála...* ~Itt az ideje köszönteni a jó időt egy kis fagyival~ *gondolta felvidulva és belépett az üzletbe. A pultnál rendelt magának egy hatalmas adag vaníliát (sosem szeretett kockáztatni új helyen) majd körülnézett, hogy hová tudna leülni. Üres asztalt nem látott, így odament az egyik asztalkához. Egy lány ült ott, akit már látott az iskolában.* -Szia. Leülhetek melléd?

* Mivel Cat ilyen kis koránkelős típus már rögtön a könyvtárba indult a kedvenc könyvéért.(amit kb hatodjára olvas el a héten, de nem tudja megunni.) Tehát kezében kis könyvecskéjével indult a Jégvilág fagyizóba. Ruhája mint mindig egy gyönyörű kis vékony tunika amit nagyon megkedvelt. Tegnap amikor Nessiékkel voltak vásárolni akkor vette. Betért hát a békés helyre, szép lassan odasétált a pultoshoz és megkérdezte mi a mai ajánlat, és hogy abból kér egyet. Leült egy piros kockás terítős, aranyos asztalkához és várta rendelését. Az pár perc múlva meg is érkezett. * ~ Ez mi? ~ Kérdezte magától mikor elment a pincér aki egy kék fagyit rakott elég valami furcsa ragadós, fekete öntettel. Érdekes. Elkezdte majszolgatni és közben várta hogy valaki megjelenjen a színen. *

köszi egy üditöt elfogadok*mondja majd leül Pamacs meg megrágja Evan cipöjét az asztal alatt*

Vendég

-Szia! Nyugodtan! Kérsz valamit?

Szia!!*Int barátnöje után majd hátra néz kivel beszélgetett Cat és meglátja Evant és oda sétál hozzá*Szia Leülhetek ide hozzád?*kérdi közben Pamacs ott van a lábainál és az asztal alá sétált be*

- Rettegjenek tőled? De hisz annak mi értelme? * Kérdezte kíváncsian és meglepődötten. Nem számított pont erre a válaszra. *
- Ami azt illeti nekem is mennem kell. Még tanulni se nagyon tanultam csak bőgtem. Jajj olyan önsajnáltatónak érzem magam, de mindegy. * S ő is az ajtó felé vette az irányt de közben meglátja Artemist és oda megy hozzá. *
- Szia Arti! Bocsi, nekem pont mennem kell. * Még gyorsan hátrafordult elköszönni. *
- Sziasztok! További jó szórakozást! * Kívánta barátainak majd szép lassan kiment az ajtón. *

Vendég

-Hát igen! Ez is egyféle hobbi! Bár én más hobbit választottam magamnak! Egész életemben az volt a célom, hogy rettegjenek tőlem, és bárhova megyek, ismerjék a nevem, és ez a lakhelyemen úgy ahogy össze is jött! *fejti ki a véleményét, majd lehúzza kóláját.* -viszont szerintem én lassacskán távozok, ezer és egy dolgom lenne még a mai napra! *mondja, majd elnyomja a cigit*

*Besétál a fagyizoba és leül egy boxba majd int a pincérnek,hogy mit kér közben szét néz van-e valaki ismerös a helységben*

- Hát, én olvasok újságot de nagyon felbosszantott ez az egész ügy. De már túltettem magam rajta. * Majd gondolataiban próbálta összegyűjteni a temérdek versenyt amin indult. *
- Hu, ezt egy darabig sorolhatom, de akkor csak a legjelentősebbeket mondom el, ha nem gond. * S hozzákezdett történetéhez. *
- Mikor még a roxfortba jártam iskolába 2009-ben trimágus bajnokká választottak és végül elég jó eredményt értem el. 2010-ben delegáció versenyző voltam a 11 próba mágus megméredtetésen ami szintén nehéz dolog számomra. Hát sportolni nem igazán sportolok. Vagy mégis! Hisz, ott van a kvidics, nagyon bejön, jó időtöltés. Még ezeken kívül zenélek a legkedvesebb hangszerrel számomra, ami a fuvola. Ebből is számos nemzetközi tehetségkutatón vettem részt. És van egy dolog ami számomra kicsit ciki, de elmondom. Ez nem verseny hanem úgymond eredmény amit azért akartam hogy híresebb legyek. Ez pedig a magazinok címlapján való szereplés.Igazából hobbinak indult de nagyon megszerettem. Nagyjából ennyi. Van valami kérdésed esetleg? * Biccentett kedvesen és kíváncsian. *

Vendég

-Nem olvasok ehhez hasonló szennylapokat és sportember sem voltam! A bátyám viszont annál többet nyert! *mondja, majd ő rágyújt egy cigire. Amikor befejezte tortáját, jó lakottan kér egy pohár kólát, majd azt kezdi el kortyolgatni.* -És te? Sport, vagy egyéb versenyek? *kérdez vissza*

* Nevetve de elégedetten hallgatta Evandrus beszámolóját a lányról. *
- Szinte mindenben egyet értek veled. * Jelentette ki széles vigyorral. *
- Valóban kicsit bolond vagyok, és vidám. Viszont a párbajkerülővel és a jó kislány felfogásúval nem értek egyet. Erről is szól a lehangoló cikk amit az az álnok Rita Vitrol írt rólam az újságban. Na mindegy. * Kicsit elgondolkozott majd felelt Evandrusnak. *
- Nos, meglehetősen őszinte embernek ismerlek. Megbízható vagy és vicces, ami szerintem nagyon jó dolog. Szókimondó is vagy meg talán egy nagyon kicsit hirtelen haragú, mert hallottam volt összetűzésed Evelynevel. Mondjuk nekem is. * Kicsit lehajtotta a fejét mert erről nem akart olyan hangosan beszélni. *
- És milyen eredményeket értél el az életben? Versenyek? stb.

Vendég

-A sulit nem hagyom itt, csak a szobámat! Azon kívül így sok minden megoldható!* mondja sanda vigyorral.* -Őszintén? Mindig vidám, kissé bolond, jó kislány felfogású leányzónak ismertelek meg, ki imád nevetni, hülyéskedni, kerüli a párbajt, és a sötét helyeket, és ritkán szomorkodik! *mondja ki gondolatait őszintén, kertelés nélkül.* -És neked? Mi a véleményed rólam? *kérdi, s legalább annyira őszinte választ is vár viszont*

- Hát persze! Tényleg, Gratulálok! * Kacsintott a fiúra majd rögtön egy szempillantás alatt elmúlt a rossz kedve. *
- Larának már gratuláltam most te vagy soron. Mellesleg, szinte tudtam hogy a bátyád az a férfi akivel tegnap találkoztam. Kiköpött bátyja. Hogy is hívják? Felicius? Hogy ezt honnan veszem arról fogalmam sincs. * Mondta, és valóban. Ilyen dolgokban Cat valóban nem tudja milyen információból szerezte ismereteit, de sebaj. Mivel látnok, ezért is szokott előre megérezni bizonyos dolgokat. *
- Hogy hogy nellondba költözöl? * Kérdezte meg csodálkozva. *
- Nem fog hiányozni a suli? Mármint a szobád, meg ilyenek. Ja és ezt már szinte mindenkitől megkérdeztem, kíváncsi vagyok. A kérdés pedig : milyennek ismersz engem? * Tette fel kérdését kíváncsi és vidám hangnemben. *

Vendég

-Értem, és sajnálom! Hát erre zajlanak az események! Készülődés az esküvőre, előkerült a régen látott bátyám is, és lehet hogy kiköltözöm Nellondba is! *mondja el az eseményeket tömören, majd hagyja, hogy a lány beszéljen*

* Éppen magában bambulva, üldögél és eszegeti fagyiját amikor belép a helységbe Evandrus. Örül hogy találkoztak és annak még jobban hogy oda is jön az asztalához. *
- Szia Evandrus! * Mondta most már mosollyal hófehér arcán. *
- Persze, nyugodtan ülj csak le. * Majd Evandrus mondta hogy még nem látta ilyennek. Ez nem is csoda, hisz Cat sosem szomorú. Vagy ha igen akkor is csak maximum 1-2 napig, de tovább nem. *
- Hát, tudod, mostanában sok rossz dolog ért, de túlteszem magam rajta. Ilyenek pl. egy sárkány halála, lehangoló cikkek rólam az újságban. De ami volt elmúlt. Te hogy vagy? * Terelte el a témát. *

Vendég

*Amikor belép a fagyizóba, a pulthoz lép, és kér egy fél csoki tortát, majd valami üres asztalt keres, majd amikor nem lát, odalép Cathez, aki csodák csodájára sír* -Szervusz! Csatlakozhatok? hát téged meg mi lelt? *kérdi, majd leül.* -Nem láttalak még ilyennek, megijesztesz! *mondja komoly arccal és várja a választ*

* Cat már egy jó ideje nagyon rossz passzban van. Olyan, mintha depressziós lenne, bár az lehetetlen az ő esetében. Nem tud mit csinálni, fagyiba folytja a bánatát. Mint egy holdkóros, úgy tér be az épületbe. Oda vonszolja magát a pultoshoz kér egy hatalmas adag fagyit, leül egy asztalhoz és enni kezdi. Várhatólag egy ideig itt fog üldögélni. Miközben majszolgatja ételét közben folyamatosan rátör a sírás, nem tud mit tenni, ilyen időszaka van. *

*Bizony, a férfi elkésik, és Szevér ügyesen belemászik a tréfába, és látszik rajta, hogy nem igen ért az efféle kütyükhöz. Az, hogy nem szabadna egy törött relikviát piszkálni, eszébe se jut. Nem hitte, hogy ártalmas lehet, ám a finom fájdalom, ami végigrázza a szárnyait, majd úgy tűnik, elégeti a szárnyait, másra sarkallja. Parker segítségével visszamászik a székébe, lehuppan, és csak rebegteti fáradt szárnyait, amitben nem túlságosan sok erő maradt. És bizony, egész melegek.* -Bocs. Látod? Én szóltam. *mondja, kissé sunyi, kópé mosollyal, miközben beletúr a hajába, és igyekszik összeszedni magát rendesen. Ahogy megmozgatja a szárnyait, érzi, hogy eléggé fájnak, így inkább nem nagyon mozgatja, csak sajnos kitárt szárnyakkal nem fog messze jutni. Az ingéért nyúl, és miközben behúzza a szárnyait, magára ölti az inget, és csak ekkor tudatosul benne.* -Mediaris professzorasszony? *hirtelen dermed le és tágulnak ki pupillái, majd nyel egy nagyot, és lassan csak-csak megmozdul.* -Ha nagyon muszáj.. De gyorsabban regenerálódok, talán nincs is semmi baj.. De persze.. ha muszáj.. *vonakodva, de végül is Parker mellett lépdel végig a fagyizón, majd mászik ki az utcára, hogy becélozzák együtt a tükröt, amin keresztül aztán mennek az elemek úrnőjéhez. A koboldlánytól elköszön, majd megy a férfi mellett, igazából egész jól van, tud járni, nem esik össze, nem annyira gyenge, csak a szárnyai fájnak még eléggé, de lassan ahhoz is hozzászokik.*

*Egy kis két centis golyón nem tudni mi nehéz a kobold lánynak, de inkább mondjuk, hogy szimplán ügyetlen. Amikor a golyó a földön landol és ripityára törik összerezzen. Várja a hatást, de végül csak nem jön el semmiféle világvége.* -Azt hiszem...talán semmi baj sincs. *A törmelék menthetetlen, jó eséllyel majd feltakarítják, vagy néhány ajtónyitás utáni huzat kisöpri. Isabella kifakadására viszont elcsodálkozik kicsit, de úgy fest vannak, akik számára a különleges fajok érthetetlenek.* -Fél-angyal. *Válaszol a furcsán feltett kérdésre, majd Isabella távozik is, aztán Szevér a szilánkok felé nyúl, miután előzőleg eléggé megijedt. Most viszont rajta van a sor.* -Nem hiszem...hogy így is... *Megrezzennek a szárnyai, amikor a fiú térdre esik. Azonnal odaugrik hozzá, de már nem sok mindent tehet, a fény szépen kúszik fel a karján, egészen a sötét szárnyakig. Segít neki visszamászni a székbe, ha már jobban van.* -Sosem szabad olyan mágikus erővel rendelkező valamit megérinteni...ami megsérült. *Rázza a fejét, miközben Colette is távozik. Szépen fogynak. Halkan sóhajt egyet, majd a többi golyót egy mozdulattal a zsebébe süllyeszti és be is zippzározza azt, hogy ne legyen esélyük kiesni.* -Ez nem lesz jó, meg kell mutatnunk valaminek. *Óvatosan a srác szárnyaihoz ér, kissé mintha melegnek érezné őket.* -Talán...Aurora, igen, elmegyünk hozzá. *Húzza ki magát, hiszen eddig kissé előre dőlve foglalkozott a sráccal. Alexandrára pillant.* -Mennünk kell, szervusz! *Köszön el az apró koboldtól, majd Szevérre pillant. Remélhetőleg azért annyira már jól van, hogy vele tudjon jönni, de most talán jobb, ha a Jenilia tükrén át mennek és nem a saját szárnyukon.*

*Parker szavai valamelyest felhívják a figyelmet, és azonnal Colette-re pillant, bocsánatkérően.* -Ne haragudj, ha ezzel megbántottalak. *mégis csak gentleman, vagy mifene, akkor is, ha ez van a golyókkal, és túlságosan sokan kezdik el követni őket lassan. Arra, hogy néha muszáj járőrözni, csak somolyog, bátyja is szokott ilyet csinálni, hallott már az afféle járőrözésekről.. De tény, ami tény, a Mocsáron át a legkönnyebb bejutni az iskolába, mert azt nem őrzi semmi, csak saját maga. A golyók történetére tehát nem derül fény, annyi bizonyos, hogy itt vannak, fényesek, ragyognak, és valamiért nem szimpatizálnak Szevérrel. Amikor a férfi felemel egy golyót, és a fiúra néz, akkor Szevér szemeiben rémület csillan meg.* -Ne.. Parker ne! *nyúlna a férfi után, de addigra már a kis golyócska szinte fel is olvad a semmiben, és a férfi szárnyaival semmi sem történik. Kivéve, hogy bekékülnek. A fiú megszeppenve, kissé feldúltan huppan vissza a székbe.* -Bajod eshetett volna. *mondja, és magára is haragszik, hogy ennyire megijedt néhány színváltó üveggolyótól. Colette távozására eléggé értetlenül pislog, és nem tudja hirtelen hova tenni, de nem fut utána. Talán értelme se lenne. Aztán Alexandra eltör egyet, egy pirosat, ami úgy tűnik, nem akar megjavulni, Szevér pedig int a lánynak, hogy hagyja csak, majd ő, és lehajol, hogy összeszedje a darabokat, amikor is a még halványan kavaró, vörös fénypászma, ami nem aludt ki egyből az összetörésnél, elkapja a fiú kezét, végigfut rajta, egyenesen a szárnyáig, és érzi megint azt a furcsa, égető érzést, amitől térdre rogy, kiesve a székéből tulajdonképpen. Halkan felszisszen, miközben szárnyai majdhogynem kirobbannak a helyükről, de csak kipattannak, levetve a pólót meg az inget magukról, és furcsa mód nem egyszerűen pirosak lesznek, hanem határozottan tüzesek, mintha valami felgyújtotta volna a fiú szárnyait, azok mégsem égnek el, mintha az egész csak egy trükk, egy illúzió lenne. Az azonban nem éppen megfelelő kifejezés, hogy kellemes érzés. De a fájdalom mégsem annyira erős, csak feszíti a fiút, meg a szárnyait.*

Hozzászólások száma : 22 Kaszt :

*Hát most több minden történik, ami miatt összecsapnak a hullámok a feje felett. Jadenről kiderül hogy angyali vér, ez még nem is lenne olyan meglepő, de a kék színben vibráló szárnyak láttán ismeretlen félelem önti el a szívét, kezdeti rokonszenve immár a múltté. Idegesen hallgatja a párbeszédet, aztán még Szandra is tetézi a kioktatást, hogy mennyire neveletlen, majd Isabella továbbra sem úgy tűnik, mintha könnyen venné azt, hogy ha valaki téved, pedig ő tényleg bocsánatkérésnek szánta. Nem válaszol semmit, ám ezek után még Jaden is "vulkánfogást" alkalmaz rajta, végképp úgy érzi, hogy át kell gondolnia sok mindent. Hangtalanul bólint, és könny szökik a szemébe.* Értem, így lesz. *Susogja a pszichológusnak, aztán köszönés nélkül vágja a hajára a kalapot, a lantot felcsatolja, aztán távozik is. Ebből hatalmas ivászat lesz, amúgy is föld alatt lévő önbecsülése a megaláztatás egyre mélyebb bugyraiban merítkezik.*

*Bella eléggé kifakad arra, amit Colette mond rá, hiszen nála teljesen mást jelent a szó, mint amire colette gondolt. Vagy a lány tényleg nem akarta megsérteni, fogalma sincs, de a lényeg, hogy a leányzó elkezdi magyarázni, hogy ő pontosan mire is gondolt. Bella csak hallgatja a szavakat és érzi, hogy elpirul.*
- Aha. Hát, nálunk mást jelent ez a szó. *jegyzi meg Bella egyszerűen. Nem fűz hozzá semmit a dologhoz, hiszen Colette nem kér bocsánatot, habár megbántotta a lányt. Mindegy is, a lényeg ,hogy a golyók köré kezdenek gyűlni az emberkék. A két angyalka csendesen beszélget a golyókról, de igazából sokra nem jutnak. Jaden körbenéz, majd leveszi a pólóját (vagy, ami rajta volt) és kivillannak fekete szárnyai. Bella kimeredt szemekkel, döbbenten figyeli a férfi szárnyait és nyel egyet.*
- Jézusom... Mi maga? *kérdez rá egyből a dologra Bella és habár nem akart ennyire pofátlan lenni, a szavak csak úgy kicsúsztak a szájából. Szörnyű, hogy mik nincsenek ebben az iskolában. Ekkor azonban Szandra érkezik a golyókhoz és töri össze az egyiket, de a bűbájra sem javulnak meg. Kellemetlen.*
- Na jó... *motyogja a lány és megrázza a fejét.*
- Azt hiszem, kicsit fáradt vagyok. Én leléptem.. *vakarja meg a fejét Bella, int Szandrának, aki vagy marad, vagy sem és kisétál a fagyizóból, egy fiatal srácra hagyva a cukrászdát egészen estig.*

*Nagy mosollyal bólogat Bellának, mikor mondja, hogy kezd belezúgni Deybe. Ő bizony látta a srácon, hogy totálisan odavan a lányért.*
-Nagyon helyes. Hajrá. Részemről áldásom rátok. *suttogja a lánynak, majd rákacsint Bellusra. A Testőrös dolgon jót kuncog magában, de azért remélhetőleg úgy, hogy ne vegye észre a lány, hogy épp rajta nevet. Mikor "lekézilányozza" Colette Bellust, felmegy benne a pumpa, és ő is visszavág neki.*
-Bellus igen is nagyon becsületes és kedves lány. Rengeteget dolgozik szorgalmasan ahhoz, hogy egy kis zsebpénze legyen, és én maximálisan támogatom. Én ugyan gazdag családból származom, de nekünk is meg kellett érte dolgozni, hogy most itt tarthassunk. Szóval tudom, milyen az, ha valaki dolgozik, és egyáltalán nem szégyellni való dolog. *oktatja ki a lányt, majd később jól elszégyelli magát, amikor Colette elmagyarázza az igazi szándékait azzal a szóval. Mikor Bellus elesik, ő is odarohan hozzá, de Colette gyorsabb, nyilván hosszabb lábai miatt, majd Bellus gyorsan eltünteti a romokat, úgyhogy neki végül is már semmi tennivalója nem maradt ott, mire odaér hozzá. Aztán mindenki a golyókkal van elfoglalva. Természetesen őt is roppant módon érdeklődik iránta, és ő is odamegy a többiekhez.* - De jó. Tök jók. Megnézhetem közelebbről? *kérdi kíváncsian, és elveszi az egyik üveggolyót. Azonban egyre nem számított: számára túlságosan nehezek és nagyok, valami fura anyagból vannak. Ügyetlenkedik egy sort, és sikeresen összetöri ő is. Elpirul, majd szóhoz sem jut a megdöbbenéstől.*
-Ajjajj... ne haragudjon. Ügyetlen voltam. *előhúzza a varázspálcáját, és a törmelékre mutat.*
-R... Reparo... *mondja félősen, de egyáltalán nem történik semmi. Az üveggolyók javíthatatlanok a jelek szerint...*

*Nem nagyon figyel most a kis közjátékra, de szinte érezni a vibráló feszültséget, ami aztán lassan csak semmivé foszlik, amikor a két lány valamivel távolabb kerül egymástól. Bella kérdésére Szevérre pillant először, hiszen a lány egyáltalán nem biztos, hogy értené az egészet, hiszen ők valamit éreznek ezzel kapcsolatban, amit egy egyszerű halandó nem.* -Talán valami affélék igen, de érzésem szerint jóval különlegesebbek egy egyszerű üveggolyónál. *Magyarázza a lánynak, aki közben el is siet takarítani. Hát igen, igazából ennél bővebben egyelőre ő sem tudna mit mondani a kérdésre...egyelőre. Colette kifakadására kissé mintha össze is rándulna. Éppen azért lett pszichológus, mert rendkívül érzékeny mások érzelmi megnyilvánulásaira, és ez most cseppet sem volt gyenge. Óvatos mozdulattal érinti meg a vöröske vállát, néhány pillanatig ott tartva a tenyerét.* -Semmi baj, tudom, hogy elég erős vagy, hogy kitörj a rád erőltetett képből. *Egy félmosolyt is megereszt a lány felé, mentalista, képes hatni az emberekre és nem mellesleg fél-angyal is ugye bár. Visszapillant a golyókra, szépek, színesek, fényesek, bizonyára van valami céljuk. A mocsár kérdésre viszont picit megdermed.* -Időnként kötelességünk járőrözni arra, tudjátok, hogy ne merészkedjen az iskola birtokára olyasmi, aminek nem kellene. Néhány hetente minden felnőttre sor kerül az iskolában. *Végülis egészen hihető történet. Szevér kérdéseire nemlegesen rázza meg a fejét.* -Nem csináltak semmit, csak lebegtek, nem tudom hogyan kerülhettek oda. Először kesztyűvel próbálkoztam, de nem éreztem veszélyes mágiát, úgyhogy szimplán kézbe véve sem okoznak semmit. *Ő is érzi a furcsa jelzéseket a szárnyánál, talán ahhoz lehet köze. Nincsenek most itt sokan, a legtöbb nellondi biztosan otthon süt-főz. Talán...talán nem lesz baj. Könnyed mozdulattal rázza meg magát, így szabad utat adva szárnyainak, amik kipattannak a helyükről és mintha csak szabad önálló lényekként rezegnének meg és élveznék a szabadságot. Nem túl gyakran van benne részük. Sötétek, szinte feketébe hajló szürkék.* -Ha baj lenne... *Pillant Szevérre, de mégis úgy dönt, hogy enged a furcsa késztetésnek és az egyik kék golyóbist óvatosan felvéve a szárnyához érinti. Az apró "jószág" szinte kipattan a kezéből és futja végig a tollakat. Fényével öleli és járja körbe őket, majd elenyészik a levegőben. A férfi szárnyai pedig immár különös kékes fényben vibrálnak, lassan halványulva. Összehúzza a szemöldökét... Ennyi lenne?* -Furcsa...kellemes...

*A kérdés, hogy kicsoda is ő valójában, csak egy apró biccentéssel válaszol.* -Személyesen. *de most valamiért nem fut át mosoly az arcán. Egyik kezét maga mellett tartja, Astor a körül futkos, a fiú érzi, ahogy a levegő megmozdul, többet nem is szokott érezni a szellemkutya jelenlétéből. Az, hogy tudják a nevét, nem lepi meg. Főleg, mert ő látja Parkerről, hogy micsoda, ráadásul iskolai dolgozó, méghozzá pszichológus, és még a szárnyuk is hasonlatos, ami tulajdonképpen még különlegesebbé teszi őket. Az persze érdekes kérdés, hogy vajon az atyjuk ugyanaz-e, de nem is annyira fontos jelen pillanatban. A fiú leül a székre, miközben finoman felszisszen. Követi a férfi mutogatását, majd felsandít a plafon felé, mintha távolabbra, messzebbre tudna látni, aztán visszanéz a golyókra, amik nem akarnak sem elrepülni, sem erősebben világítani, egyszerűen csak vannak, lebegnek, és fénylenek, és ahogy a fiú egyre tovább nézi őket, egyre erősebben érzi a fájdalmat a szárnyai tövénél. Kénytelen felnézni a férfira, ezzel is megszakítva a szemkontaktust a golyóbisokkal. De mielőtt megszólalhatna, Bella tűnik fel, így csendben marad, és a lányra néz, majd csak utána pislog vissza a férfira. Hangját kissé lehalkítja, mintha valami nagyon titkos dologról beszélgetnének.* -Fáj. Ha sokat nézem. *bal kezével a jobb vállához nyúl, finoman megérintve a szárnytövét.* -A mocsár tele van veszélyes dolgokkal. Mivel fogtad be őket? *és furcsa a fiú szóhasználata, de úgy érzi, mintha valamiféle élőlények lennének ezek az apró golyók, nem pusztán varázstárgyak. De persze könnyen lehet, hogy téved. Colette társasága és jelenléte is feszélyezi egy csöppet, de nem a lány miatt, sokkal inkább azért, amit a golyóbisok kiváltanak belőle. Éppen ezért nem tud hevesen visszaválaszolni, hogy nem csak a külseje szép a lánynak, minden bizonnyal a belseje is, csak ugye azt még nem ismeri annyira.* -Nem csináltak semmi mást? *kérdezi, kicsit már normálisabb hangerővel, mintha csak békésen beszélgetne, csevegne a dolgokról, miközben kezét lassan leengedi az ölébe.*