Jégvilág fagyizó, süteményes és édességbolt

First topic message reminder :

A városka fagyizója és cukrászdája. A térhez talán ez a hely esik a legközelebb, és ezt mondhatnánk a legbarátságosabbnak is. Színes felirataival csak úgy hívogatja a vendégeket. Bent szép dekoráció vár mindenkit, kis asztalkák, angdalgó szerelmes pároknak kiváló hely, de kisebb csoportok számára is vannak nagyobb asztalok, ha csak egy finom sütit, vagy fagyit akarnak enni.
Minden megtalálható itt, ami szem-szájnak ingere, a fagylaltok között olyan különlegességek is találhatók, amire az ember még csak gondolni sem mer. A kiszolgálás mindig gyors és zökkenőmentes.
A sütemények közül pár egy kis mágiával is meg van szórva, azért mesés ízkombinációkkal találkozhat a betérő.
Természetesen elvitelre is lehet vásárolni különböző ízű és formájú cukrokat, csokoládékat, mindenfélét, ami csak a vevőnek eszébe jut.

Boltos: Karla Dopdejszton

Termetes, kedves asszonyság, aki az üzletet vezeti. Természetesen nem mindig ő tartózkodik itt és szolgálja ki a vevőket, hiszen ahhoz túl nagy a bolt, azért van jónéhány pincér és pincérnő is, aki besegít. Azonban ő is feltűnik időnként, ilyenkor hamar magára vonja a tekinteteket. A vevőkkel kedves, sorra kérdezi az asztalokat, hogy megfelelő-e a kiszolgálás, vagy az árú. Javasolja újabb és újabb édességeit, amiket nagyrészt saját maga fejleszt ki. Kinézetét tekintve nem mondatnánk nádszál kisasszonynak, korára nézve is már túl van az 50-en, de mindig az magára. Szinte úgy néz ki, mint süteményei, habos-babos ruhában, élénk színekben virít. Mindenkivel kedves, a pincérek is imádják, és ő is a beosztottait. Kellemes főnök, azt meg kell vallani.

írta Cirelin de Sovalon

*Hát igen Alfnak akkor az olvasásról szőtt tervei csak voltak majd máskor arra ugyanis nem számított hogy a fél fagyizó őt fogja bámulni,de nem számít.Tehát a fiú odasétál a lányokhoz Szandrának csak biccent és ennyi nincs kedve külön bemutatkozó beszédet tartani amit tudnia kell róla a lánynak azt már Bella elmondta.Ezután helyet foglal a lányok társaságában.*
- Hát ha már így kérded egy forrócsoki jól jönne. * Mosolyog Bellára.*
- És amúgy hogy vagy régen beszéltünk ? Azt hallottam hogy itt dolgozol vagy talán már össze is futottunk nem emlékszem pontosan régen volt.*Mondja miközben 1 pohár alátéttel kezd el játszani .*

*Mikor Noah kijelenti, hogy nemért egyet ezzel a véres dologgal, hogy a vér alapján ítéljük meg az embereket, kicsit megnyugszom és ez látszik is rajtam, hogy ellazulok. Kifújom az eddig bent tartott levegőt -milyen furcsa, észre sem vettem - és immár mosolyogva nézek a fiúra.*
- Hát, még magam sem tudom, hogy milyen vérem van, úgyhogy nehezen is ítélhetnél meg ez alapján. *vonom meg a vállam vigyorogva és kicsit oldalra döntöm a fejem, úgy nézem a fiút. Mikor kijelenti, hogy Griffendéles volt, de voltam Mardekáros barátai is, a szemem kitágul, és szinte megmerevedek. Erőteljesen markolom az asztal lapját, és a tekintetemet egy pontra szegezem: az asztal közepére. *
- Nem. Nem öltem meg senkit. *jelentem ki határozott, hideg hangon, majd a fiú arcára emelem a tekintetem.*
- Kiszöktünk sötétben a tiltott rengetegbe és ott gyakoroltunk néhány átkot. Ezt észrevette az egyik tanár és hát... Szóval kicsaptak. De nem is bántam. Elegem volt abból a helyből... *mesélem el röviden, szinte érzelem nélkül a dolgokat. Végül veszek egy nagy levegőt, mintha kérdezni akarnék valamit. Mintha rá akarnék kérdeni arra, ami a legjobban érdekel. A Mardekáros barátra.De végül nem teszem, csak kifújom a levegőt és megcsóválom a fejem. Nem akarok emlékezni és ami a legrosszabb: nem akarom megutdni, hogy Noah esetleg Oliver bandájában volt. Azt nem viselném el.*

to; Isabella

- Nyugi, nem értek egyet ezzel az eszmével! Én nem ez alapján ítélem meg az embereket... ha fontos lenne a származás, veled sem beszélgetnék.. * mosolyodom el, és reménykedem, hogy nem sértem meg ezzel. Nem teszek én különbséget senki között, számomra többet számít az, hogy valaki hogyan viselkedik, milyen jellem, vagy hogy milyen a lelke! A Belláé gyönyörű, legalább is számomra, és ezen semmi nem változtathatna... tőlem akármi lehet a faja, a vére.. *
- Griffes voltam, de voltak Mardis barátaim.. * mondom, és reménykedem abban, hogy talán ez is pont elegendő lesz ahhoz, hogy lássa, nem a származás, vagy épp házak alapján döntöm el ki érdemes arra, hogy a barátom legyen. Már ha egyáltalán szerzek barátot. *
- Rossz társaság? Nocsak! Mit csináltál? * vigyorgom és úgy nézek a lányra, mint aki egyáltalán nem veszi komolyan... Ő, és hogy rosszat csinált? Kirúgás? Kinyírt valakit, vagy mi? *
- Megöltél valakit? * kérdezek rá, majd befalom a melegszendvicsem utolsó falatkáját is..

*A melegszendvics hamarosan kihűl annyira, hogy Noah enni tudja, én pedig lelkesen figyelem. Remélem, hogy ízlik neki ,hiszen nem sok hozzávalóból válogathattam, csak ami éppen a hűtőben volt nekünk, személyzetnek. Valóban nem árulunk melegszendvicset, de hát most az egyszer kivételt tehettem, nem? Mosolyogva kérdezek rá, hogy hogy tetszik neki a suli és kíváncsian, csillogó szemmel várom a választ. Mikor azonban Noah kiejti a sárvérű szót, megdöbbenve nézek rá. Ez még mindig sértésnek számít és habár azét ide a Nezába nem sok mugliszületésű diák jár, mégis sértés az ilyen szó használata.*
- Sárvérűség? Úgy érted a mugliszületésű varázslók. *vonom össze kissé mérgesen a szemöldököm és Noah tisztán láthatja, hogy min is húztam fel magam. Én magamról sem tudom, hogy milyen születésű vagyok, ezért húz fel ennyire ez az egész sárvérűség.*
- Valóban sokfélék itt a diákok. Rengeteg faj, rengeteg számrazás... *erősítem meg Noah kijelentését kissé szárazabban, mint eddig. Igyekszem azonban hamar túltenni magam ezen a megnyilvánuláson, hiszen nem akarom elijeszteni a fiút.*
- Valószínű, hogy felettem egy évvel jártál. És nem Hugrabugos voltál. Így könnyen elkerülhettük egymást. Hogy hogy kerültem ide? Hát... Rossz társaságba keveredtem és kirúgtak a Roxfortból. Én pedig örömmel jöttem. *vonom meg a vállam és kicsit elpirulok. Habár nem szégyellem a dolgot, kényes témához érkeztünk, amit igyekszem magamban elrejteni. Olivert - név szerint.*

to; Isabella

- Majd vigyázok! * kacsintok rá, mikor a forró sajtról kezd el beszélni. Igazán figyelmes, és kedves.. és ismételten túl sok émelyítően nyálas jelző jut eszembe a lánnyal kapcsolatban, aminek nem kellene eszembe jutnia. Vágok egy kellemetlen grimaszt, majd rögvest eltüntetem azt az arcomról, mikor megkóstolom az előttem lévő ételeket. Hangosan, elégedetten felnyögök, a nyúlós sajtot a nyelvemmel kanyarítom a számba és egy pillanatra megfeledkezem a külvilágról. Isabella szerint úgy tudok enni, mintha egy teljesen új dolog lenne. Mármint hogy annyira jóízűen, amennyire csak kevesen. Sosem felejtem el, hogy minden egyes étkezésnél ott ült mellettem és engem nézett, ezzel pedig totálisan zavarba hozva. Vajon Bells is engem fog nézni? Nem hiszem ugyanis, hogy olyan szépen tudnék enni, és azt sem hiszem, hogy pont ő előtte szeretnék enni.. mert mi van ha ciki? Ha gusztustalan? Á inkább nem is akarok erre gondolni..! *
- Nem rossz, nem rossz! Igazából abszolút más mint a Roxfort volt! Azt hittem, hogy hasonló lesz majd mint az angliai iskola, de itt azért annyira sokfélék a diákok, az emberek, a fajok...! Nem is értem, Angliában miért fontos egyáltalán a sárvérűség, hiszen a világon annyi fajú ember él... * mondom, majd újabb falatot harapok a melegszendvicsemből. Leöblítem egy korty kávéval, majd elismerően elmosolyodom, pláne ha végre ő is elkezd enni. *
- Mi vajon miért nem találkoztunk soha? És hogy kerültél ide? * kérdezősködöm, hiszen fontos lenne kicsit jobban megismerni..*

*Az asztalhoz érkezvén leteszem Noah elé a rendelt dolgokat, és miután közli, hogy csatlakozhatom én is, mosolyogva ülök le.*
- Vigyázz a szendviccsel,a sajt forró benne... *szólalok meg kissé halkabban, mint szeretnék és ismét elpirulok. Nem tudom mi van velem, de valahogy megbabonáz ez a srác. Tekintetünk összefonódik néhány másodpercre, amit én török meg azzal, hogy elfordulok. A többi vendégre nézek, akik egyelőre még elvannak, így nekem is van egy kis szabadidőm beszélgetni Noah-val.*
- Na és hogy tetszik a suli? Gondolom most már azért kicsit otthonosabban érzed magad. Jobb, mint a Roxfort, nem? *vigyorodom el szélesen és a régi iskolánkra utalok, amit ő befejezett, én pedig ott hagytam két évvel ezelőtt. Érdekes, hogy nem találkoztunk, de valószínű, hogy Noah egy évvel feljebb járt, és tuti, hogy nem Hugrabugos volt. Minden esetre szinte biztos vagyok benne, hogy jobbnak fogja titulálni a sulit, hiszen... Ez egyértelmű. Sokkal izgalmasabb, érdekesebb és szebb is a kúria, mint az a hatalmas kastély volt. Néhány pillanatig elidőzök szép vágású arcán, egy észre sem veszem, ahogy egy kellemes mosoly kúszik az arcomra, ahogy őt figyelem.*

to; Isabella

- Ugyan! Szerintem jó dolog, ha egy nő eltartja magát és saját erejéből megvalósít dolgokat... * jegyzem meg és kellemesen mosolygom mellé.Igazából előző mondatomat bóknak szántam, már csak az a kérdés kiérzi e belőle. Hiszen mostanában, ebben az elkorcsosult világban annyi olyan lány van, aki előszeretettel mászik rá azokra a srácokra, akiknek pénzük van... és hát kinek kell egy olyan nő, akinek se pénze, se gondolatai? Én legalább is egyáltalán nem preferálom ezt az egészet... *
- Ó, hát ha nincs,akkor nem muszáj... * próbálkozom kijönni a helyzetből rendesen, és itt most rajtam van a zavarba jövés lehetősége. Pislogok párat, és közben imádkozom, hogy arcomra ne üljön ki pír. Hiszen ez több mint kedves... kapok egy olyan dolgot önzetlenül, amit nem lenne kötelessége nekem adni. *
- Köszönöm, igazán kedves vagy! * mondom, majd kék íriszeimet ráemelem. Meredten nézem arcát, csillogó fürtjeit, habos köténykéjét... és talán most szebbnek látom mint az első találkozásunkkor. Szárnyai hófehér színben csillognak, és komolyan, már csak egy glória kellene a feje fölé, hogy tökéletes legyen! Egy szent a bűnösök között, aki a sötétséget fénnyel árasztja el! *
- Nem akartalak zavarba hozni.. mással is előfordul! * jegyzem meg, miközben még mindig Őt figyelem. Ujjai finoman letörlik az apró anyagot, mely ruháját védi, keze apró, talán kétszer is beleférne a tenyerembe. Szinte már elemi erővel próbálkozom ezután kivonni magam a hatása alól. Én nem vagyok az az ember, aki csak úgy elvarázsolódik... én nem szoktam senki hatása alá kerülni... legalább is ennyire nem! És Ő! Ő valami különleges! Úristen, mennyire az!
Megrázom a fejem, ezzel is megpróbálva kiverni belőle az oda nem illő gondolatokat, majd kicsit megnyugszom, mikor távozik. Komolyan, jobb is ha nincs itt, mert ha megérzem illatát, meglátom csillogó szemét, mosolygós ajkait totálisan elveszek. Nyugalmam nem tart sokáig, ugyanis hamar visszatér, kezében a légínycsiklandóbb finomságokkal. *
- Persze, csak nyugodtan * mondom és tudom, itt mindennek vége van! Bájologni fogok, kedves leszek, és bámuli fogom mint egy őrült, aki épp az áldozatát lesi!
Basszus... *

*Odaérkezve a fiúhoz mosolyogva köszöntöm, ő pedig - mint vártam - meglepődve konstatálja, hogy én állok előtte, méghozzá kötényben.*
- Igen. Kell egy kis zsebpénz, tudod... *nevetem el magam lágyan. Na igen, aki ismer, az tudhatja, hogy soha nem bővelkedtem pénzből, sőt, általában pont annyi volt, amennyi kellene. De szerencsére ezzel a kis melóval tudok spórolgatni magamnak, főleg, hogy ugye a suliban szinte mindent kapunk, kaját, könyveket, meleg szobát és társai. Úgyhogy igazából majdnem az egész fizetésem - ami azért nem olyan sok - megmarad egyéb dolgokra. Ennek a pénznek köszönhettem a Trükkmesterségemet is, úgyhogy azért örülök, hogy találtam ezt a melót. És még élvezem is!*
- Melegszendvicset nem nagyon szoktunk árulni, de csinálok neked egyet. Mi azt szoktunk reggelizni, hogyha épp van egy kis szabadidőnk. *jelentem ki mosolyogva, és kicsit oldalra döntöm a fejem, úgy vizsgálom a fiú arcát. Tetszik, ezt már bevallottam magamnak, kérdés, hogy ő tudja-e. *
-De azért hozok neked finom sós sütit is. Abból is van néhány választék. Meg egy forró tejes kávé. Rendben. *írom fel a jegyzetfüzetembe az asztal számát, illetve, hogy mit is rendelt a srác. A vigyorra és a megjegyzésre elpirulok és kicsit letörölgetem a habot a kötényemről.*
- Igen... Öhm, kicsúszott a kezemből az egyik tányér.De nem gáz, már megjavítottam. Nem nagy ügy. *vonom meg a vállam lazán, igyekszem palástolni azt, hogy mennyire zavarban vagyok emiatt.*
- Mindjárt hozom a rendelést. *hagyom ott a fiút és besietek a pult mögé. Elkészítem, amit kért és hamarosan, néhány perc múlva már egy nagy tálcán kínálom neki a tejes kávét, egy nagy tál sós süteményt, és két melegszendvicset.*
- Egészségedre. Nem baj, ha csatlakozom?*pirulok el ismét kicsit és még nem ülök le, amíg a fiú nem mond igent.*

to; Isabella

* Amint végre helyet foglalok valami iszonyatos zajra leszek figyelmes. Mondjuk nem csak én, hanem a körülöttem élők mindegyike a pult felé fordítja az arcát. Persze ki vagyok én, hogy ne tegyem ugyanezt? Kíváncsian meresztem hát a szemeimet, és próbálok rájönni mi is történhetett. Látok egy pár szálló tincset, érzékelem, hogy valaki épp edényt tört. Igazából nem tulajdonítok ennek túl nagy jelentőséget, hiszen bárkivel megtörténhet, hogy bénázik egy sort. Inkább visszatérek az étlaphoz, és megpróbálom immár kiszűrve a kellemetlen zajokat, eldönteni, mit is szeretnék enni, inni. Akarok én egyáltalán enni?
A kérdés még meg sem fogalmazódik bennem teljesen, mikor a gyomrom hangos morgással jelzi, hogy ő bizony enni óhajt. Elhúzom a számat, majd összehajtom az apró könyvet és az érkező lányra nézek.
Meglepődök...
Mit keresett itt Bells? Itt dolgozik? Nagyon úgy tűnik, már ami a kötényt illeti... és.. ő ejtett el valamit az előbb? Vagy legalább is miért tiszta hab a köténye? Megannyi kérdés jut eszembe, melyet megkérdeznék, azonban csak mindent sorjában. Inkább nem zúdítom mindet a nyakába. *
- Szia! Hát te? Itt dolgozol? * teszem fel a világ talán leghülyébb kérdését, mintha nem is lenne teljesen evidens. *
- Öhm.. hát egy forró tejes kávé és egy melegszendvics jól esne. Már ha ilyesmi kosztot is árultok a sütik mellett. Vagy ha nincs ilyen, akkor valami sós sütemény... éhes vagyok... *panaszkodom, mint egy kisgyerek és próbálom elnyomni a szavaimmal gyomrom árulkodó hangját. Megeresztek egy biztató mosolyt, majd a mosoly vigyorrá változik, mikor ismét nekiszegezem a kérdést.. *
- Te vagy az elefánt a porcelán boltban? És tiszta hab vagy ... *célzok a tányértörésre és reménykedem, hogy nem fogom túlságosan zavarba hozni. *

*Ahogy lassan mosogatok, mosolyogva látom, hogy kezdenek elfogyni a tányérok és a kelyhek. Nem szeretek mosogatni, hiszen itt kézzel kell mindent. A fagyizó vezetőnője annyira háklis mindenre, és annyira szereti a vendégeit, hogy elvárja, hogy ne varázslattal dolgozzunk, hanem mi magunk mosogassuk el a tányérokat. Gyakran szoktunk csalni, hogyha a nő nincs bent,akkor egyszerűen pálcával mosogatunk, varázslattal,de most valahogy kedvem támadt kézzel mosogatni. Új vendég úgysincsen, a régiek pedig elvannak,úgyhogy még mindig jobb a meleg vízben áztatni a kezemet, mint a pultnál ücsörögni és unatkozva nézegetni az utcát, ahogy odakint szórakoznak az emberek és élvezik a hétvégét. A csengő azonban megszólal, figyelmeztetve, hogy új vendég érkezett. Odapillantok és kimeredt szemmel tudatosul bennem, hogy Noah érkezett, az "új fiú". Kicsúszik az egyik tányér a kezemből és hangosan csörömpölve érkezik a padlóra. Néhányan felkapják a fejüket, én pedig gyorsan lehajolok, hogy ne látszódjak a pult mögött. A ruhám habos lett, és persze a cipőm is. Hát ez remek! Egy gyors Reparo!-val intézem el a dolgot, és ott hagyom a tányért és a mosogatnivalót. Egy pálcalegyintéssel veszem rá a szivacsot, hogy fejezze be, amit elkezdtem, majd gyorsan megtörölközöm és egy jegyzet füzetet veszek magamhoz. Megigazítom a hajam, lespöröm a kötényem és így, teljes pompámban sétálok a fiú boxa felé.*
- Noah, nahát! Szia! *tettetek meglepődést, pedig már az első pillanattól kezdve tudtam, hogy ő jött be.*
- Mit kérsz? *húzom ki magam és villantok rá egy kedves, ámde kissé félénk, bájos mosolyt. A kötényemből láthatja, hogy itt dolgozom, de biztosan meglepődik ezen.*
- Ha szabad ajánlanom, ma isteni finom a vaníliás shake. *kacsintok pajkosan nevetgélve a fiúra.*

to; Isabella

* A kellemes idő hatására úgy döntök nem punnyadok tovább az iskola falai között. Ideje elindulni, és egy kicsit kiszellőztetni a fejemet. Lábaim pont úgy, mint az esetek nagy részében ismerős utakra terelnek, és nem is kell azon gondolkodnom, hogy valójában merre is tartok. Agyam már órákkal ezelőtt eldöntötte, hogy a legjobb helyem Nellonban lenne, úgyhogy minden további nélkül, nem törődve a külvilággal sétálgatok a hófehér, havas tájon, az apró házak felé.
Mikor megérkezem az apró településre egy hangos sóhajjal nézek szét. Emberek, diákok nyüzsögnek mindenfelé, mondjuk nem csoda, hiszen hétvége van, ilyenkor pedig örülhet mindenki, hogy végre kiszabadul a már jól megszokott taposómalomból. Egy pillanatra megállok, szemlélem még egy percig a tájat, a nyüzsgést, majd megállapítom, hogy ahhoz képest, hogy haloványan süt a nap, hogy nem fúj a szél, elég hideg van. Önkéntelenül is megborzongok, és húzom még inkább magamra a fekete kabátomat. Nincs mese, szükségem van valami forró italra, hogy átmelegedjek.
A közelben lévő Jégvilág fagyizó felé veszem hát az irányt, majd egy lábtörlés után belépek. Ahogy az ajtó nyílik, halk csengőszó üti meg a fülemet, mely az épp érkező vendégre figyelmeztet. Ínycsiklandozó finomságok illata bódít menthetetlenül, már-már annyira, hogy teljesen beleszédülök. Gyorsan lehúzom a cipzáramat, majd az egyik üres box felé sétálok. Leveszem a kabátomat, majd egy étlapot nézegetve várok, hátha erre jön valaki, és megkérdezi mit is szeretnék.. *

*Szombat révén a Jégvilágban töltöm a délutánomat. Illetve hamarosan, ugyanis 2-től kezdődik a műszakom, aminek annyira nem örülök. Hiszen ki ne szeretné a szombat délutánját otthon tölteni, vagy éppen a haverokkal stb. De sajnos nekem szükségem van a pénzre, és az igazat megvallva élvezem is ezt az egészet, úgyhogy annyira nem vagyok szomorú miatta. Egy egyszerű farmert viselek, fekete csizmával, amibe betűrtem a nadrágot, egy zöld kötött garbó van rajtam és fehér hosszú kabátom. Most nem a teleport rendszerrel érkezem Nellondba, hanem sétálok, ugyanis annyira vészesen nincs hideg és nem árt egy kis séta. A levegő jó, az idő kellemes, úgyhogy miért is ne? Útközben nem találkozok ismerőssel, csak néhány nellondival, akiket már látásból ismerek. Besétálva a Jégvilágba intek a pultosnak, aki eléggé fáradtnak látszik. Gyorsan levetkőzöm, felkapok egy kötényt a ruhám fölé, majd átveszem tőle a mosogatnivalót. A pult mögül kipislogva megnézem, hogy van-e ismerős a boxokban, de egyelőre a néhány vendég közül talán egy, vagy két embert ismerek. Azoknak mosolyogva intek, majd folytatom a mosogatást, miközben a pultos társam elköszönve hazafelé indul.*

-Kicsit? *Neveti el magát. Hát jó azért lássuk be nem kicsit ügyetlen, de persze jól esik neki, hogy a srác ezt mondja.* -De aranyos vagy, köszönöm. Igen, alig van igazából jelentőségük, de gondolom megmaradt valami régi időből, amikor még volt. Nem tudom, nem néztem kifejezetten utána. *Fejti ki, de teljesen egyetért Percy-vel szó se róla. A hangja, hát annyira nincs rendes hallása, hogy jó eséllyel nem tudná magát e téren fejleszteni, persze lehet, hogy valamennyire, de nem valószínű, hogy elfogadható szintre, amitől ne menekülnének le a macskák a háztetőről, mert olyan szintű vinnyogásnak hat. A vérmacska ötletre megint csak kuncog egy sort.* -Jajj nem, de igazából nem tudom, azt hiszem csak ilyen, nem kérdeztem jobban. Macska füle van, olyan, mintha félig macska lenne, az létezik? *A kérdés viszont már költői marad, mivel Percy sietősre veszi hamar a figurát. Meg sem fordult a fejében, hogy el akarta volna hívni randira. Meld azóta sem hívta, ami azért egy picit zavarja lássuk be. De amúgy is, már azt sem érti, hogy mit kéne tennie? Ne legyen kedves? Mert, ha kedves, akkor folyton valaki az útjába kerül, akinek esetleg megtetszik? Zavaros. A válaszra picit ráncolja a homlokát, nem nagyon érti, vajon a srác egy másik falkából jött, vagy mi a szösz? Aztán úgy fest, hogy majdhogynem menekülni készül Percy, amin azért picit meglepődik, és ezért van hogy be is fagy, így nem megy utána. Csak ott marad az asztalnál, amíg megjelenik a pincérnő, a srác pedig úgy rohan el, mint akit minimum üldöznek.* -Szia Percy, majd még biztosan talál... ~Ez gyors volt!~ *Megejt egy apró sóhajt, majd ő is eltolja magát az asztaltól. Elsuhan még a mosdó felé, aztán vissza az iskolába.*

- Nem hiszem, hogy annyira katasztrófa lennél. Csak egy kicsit ügyetlen, de vannak ilyenek. És mindenki valamilyen, nem is lehet igazán kategóriákat alkotni... ezért nem is nagyon értem a szakokat. Úgy hallottam, már alig van jelentőségük, nem is úgy vannak elkülönítve a diákok, akkor miért vannak? Lehetne szimplán évfolyam, a kor és a tudás szerint. *Egészen elgondolkozik a dolgon, hiszen valamennyire érdeklődés alapján osztják be őket, de ahhoz meg kevés a négy, hiszen annyival több dolog van, ami nem sorolható egyikbe sem.* - A hangot is lehet valamennyire fejleszteni, gyakorolni, bár persze nem a végtelenségig... de hogyha elég ideig gyakorolsz, igazából bármiből elérhetsz legalább egy normális, elfogadható szintet, akkor is, ha abszolút semmi tehetséged hozzá. *Majd Nemora terelődik a szó, mire kiderül, hogy nem halacska, inkább macska, mire pislog, elég sűrűn.* - Tényleg? De hogyan? Valamiféle vérmacska, vagy... vagy mi? *Kérdezi értetlenül, majd Sasha láthatóan majdhogynem zavarba jön a kérdésen, hogy jár-e valakivel, ez nem valami jó jel.* - Áh, értem. Szóval még friss. Akkor... *Kicsit zavart most, még jó, hogy nem hívta meg a lányt valamire randiként, vagy ilyesmi.* - Hát, én is elég régóta, és uhm... igen, mondhatod, hogy a családom. Pontosabban nekünk is volt afféle... klub... izé... csak aztán a klubvezető elköltözött, én meg idejöttem, és... *Eléggé zavarba jön, összeszedetlenül beszél, és hirtelen a levegőbe dobja a kezét, hogy jelezzen a pincérnek.* - Elnézést, becsomagolná a maradékot? Ezt a fél szeletet, itt. Azt hiszem, ideje lenne mennem, még meg kell keresnem ezt a Jeniliát, meg uhm... szia. *Köszön el, de persze ha Sasha nem veszi az adást, hogy előle menekül kb., akkor hagyja hogy visszakísérje, csak próbál témát váltani.*

*Neki nem gond, sok mindent evett már össze, amire más nem gondolna, és a legtöbb dolog igazából egészen jól megfér egymás mellett, ami meg mégsem...hát azt többet nem kell kipróbálni. Amúgy tényleg esze ágában sem lett volna megbántani a srácot, sose gázolna bele más lelkébe, még véletlenül sem, vagy ha így sikerülne...hát akkor tuti sokáig kérne sűrű elnézéseket.* -Igen, igazad van, sok félék vagyunk, bár én valahogy egyik féle se, nem is tudom, hogy mi lenne rám a legjobb szó. Katasztrófa? *Apró mosoly. Hát igen, legalább a saját bénaságán is tud szórakozni és nem akad ki tőle, vagy törik össze. Tényleg nagyon pozitív jellem lássuk be.* -De legalább jó, ha az ember ismer ilyeneket, pl. Emma szépen énekel és gitározik, ami tök jó, de nekem mondjuk repedtfazék hangom van, tényleg valami szörnyű! A kérdésre megint majdnem elneveti magát, de csak kuncogássá szelídíti végül a feltörni próbáló kacagást.* -Neem úgy, butus! Nemo a neve, egy fiú a suliban, macska füle van, irtó cuki, imádom! Csak nem szabad enni a sütijeiből, tréfás, nekem a bálra majdnem zöld marad a hajam miatta, pedig a ruhám vörös volt. Hogy nézett volna ki? *Csacsog, kicsit megint elkalandozva. A kérdésre zavartan vakarja meg a tarkóját. Hogy ő jár-e valakivel? Ott van Meld igen, de még mindig csak ott tart, hogy azt hiszi szereti, de nem biztos benne, hogy ez nem csak egyszerű ragaszkodás-e, hanem tényleg szerelem.* -De, még viszonylag friss, ő is a fal...a klub tagja. Meld, rendes fiú. *Kicsit vonakodva mondja ki ezeket, nem is tudja miért. Igazából Adam belé esett, meg Meld is, és Adam inkább utálta, és direkt nem volt rendes vele...Percy rendesnek tűnik, nem akarná, hogy mondjuk e miatt kerülje, vagy ki tudja. A pasik furák.* -Nem tudom mi számít régnek, Jeremy már kis kora óta, én majdnem tíz éve, az is már soknak tűnik. Kik vigyáztak rád? A családod, vagy másik iskola?

*Végül közelebb tolja a tányérját is, hogy ne kelljen annyira nyúlkálni, inkább legyen mindkettő középen, és érjék el. Furcsa az áfonya és a mogyoró együtt, nem kóstolta még így, de határozottan nem rossz. Mikor a másik felnevet, kicsit visszahúzódik, de úgy látszik, Sasha nem épp őt neveti ki, sőt, inkább saját magát. Erre ő is nevet, és megrázza a fejét.* - Persze, de nem is lehetne minden embert négyfelé osztani úgy, hogy mindenki pontosan beleilljen valahova. Sokkal többfélék vagyunk, mint négy... és különben is, a szakok csak nem ennyiről szólnak, vagy igen? Én nem vagyok se kizárólag elementalista, se nekromanta vagy jós, se harcos vagy vadász... és énekespacsirta sem. *Sorra veszi, hogy mit tud a szakokról, ami afféle skatulya, vagy legjellemzőbb tulajdonság, és azok közül nem sok illik rá. Bár persze érdeklik az idézések, a relikviák, na meg a szobrászat, ami művészeti dolog. Automatikusan Sasha után kap, amikor az majdnem leesik.* - Rendben, majd kereslek a suliban. Nemo? A kapitány vagy a hal? *Kérdezi rögtön, hiszen ezekre a Nemokra tud gondolni, másra nem nagyon. Majd kicsit óvatosabban kérdez, hiszen Sasha csak azt vágta rá, hogy Jeremynek van valakije, magáról nem beszélt.* - Szóval... ezek szerint te nem jársz senkivel? *Kérdezi, talán kicsit reménykedve, bár még alig ismerik egymást, de szimpatikusnak tűnik a másik.* - Áhá, értem. Hát... rám is vigyáztak eddig. *Válaszol röviden, zavartan. Nem akarja kimondani, hogy volt már tagja egy falkának, mert rögtön jönne a kérdezősködés, hogy akkor miért nem.* - És te régóta vagy... érted.

Az ötlet nagyon is jól hangzik, bólint egy mosoly mellett.* -Naná, az tök jó! *Ő is levágja szépen a sajátja felét, majd ketté tolja a tányéron és átnyúlkálva az asztal felett eszegeti a másikéról a mogyoróst, meg időnként a sajátját. Mindkettő finom, nem tudja eldönteni, hogy melyikkel végezzen előbb, melyiket hagyja a végére. Édesszájú, nem csoda, ha Ella sütijeiért is nagyon oda van. A sorskerék említésére viszont már tényleg nevetés bukik ki belőle. Na nem a srác ellen szól, igazából amúgy is elég jókedélyű és legalább a beszélgetés teljesen eltereli a gondolatait a tegnapról.* -Oh, hát szerinted bennem mit látott a kerék? Belsirionos lettem, azok harcosok...én nem vagyok túl bátor, meg vadászok...én vér...szóval az vagyok, akire vadászni szoktak. Elég hülye helyzet. *Hát igen, vándor, de igazából ezen kívül aztán sok mindent nem köti ahhoz a szakhoz, de a többihez sem kötné. Fél a tűztől és nem bánik jól az elemekkel, nem egy művészlélek, hiszen ügyetlen és nem túl nagy a kézügyessége sem, nem zenél, mint mondjuk Emma. A Naxeldir pedig végképp, semmi köze se lenne hozzá.* -Azt hiszem én vagyok a kakukktojás, sehova sem passzolok. *Teszi hozzá aztán mosolyogva, nem érzi úgy, hogy ez olyan nagy baj lenne.* -Nem baj persze, csak nem értettem így elsőre. *Magyarázkodik picit, majd oldal dől kicsit, hogy a táskára pillantson, ami az asztal alatt van. Éppen meg tud kapaszkodni az asztal szélében, amikor megbillen alatt a szék...ebből megint hajszál híján tanyálás lett.* -Látod? Belsirion, vicces. *Jegyzi meg megint zavartan.* -De akkor majd megmutatod, én ráérek, ha amúgy is a suliba jössz, akkor bármikor jó.* -Ja nem, ő egy barát, semmi több, ott van neki Nemo. *Naná, hogy Percy nem tudja ki a fene az a Nemo.* -Hát tudod mi egy másik iskolában ismerkedtünk meg, és aztán átjöttünk ide. *Igyekszik ügyesen előadni, de közben a haját tekergeti, nehezen jön a szájára a hazugság na.* -A nehéz napokon? Vigyázunk egymásra, meg...Peter vigyáz...szóval, ügyesen. Miért te hogyan és mióta?

*Egyre érdekesebb jelenség a lány, folyton beszél, láthatóan semmi fogalma a magántulajdonról vagy ilyesmiről, és nem törli meg az arcát. Erre használják talán azt a mondást, hogy farkasok nevelték... és ki tudja, tudván, hogy a lány vérfarkas, ez akár lehetséges is lenne.* - Hát, rendben. *Így, hogy a lány is elég sokat vett, már kicsit könnyebb.* - Tudod mit? Inkább felezzük el mindkettőt. *Ajánlja fel, és ha a lány belemegy, akkor a villával félbevágja mind a két süteményt. Még azzal sem foglalkozik, hogy átegyensúlyozza a tányérok között a feleket, csak megmutatja, melyik kié, és majszolja a sajátját. Mondjuk, hogy gyorsan alkalmazkodik.* - Áh, eramiros... én Naxeldiren vagyok, gondolom az anyagmágiák miatt, de amúgy nem tudom, mit látott bennem a kerék. *Megvonja a vállát, majd bólint a kérdésre.* - Aham. Vagyis csak a neveket, hogy tudjam, kiket kell majd keresni. Ugye nem gond? Kiradírozzam? *Kérdezi kicsit értetlenül, nem érti, miért lenne baj, de talán ez valami nagyon titkos klub, vagy ilyesmi.* - Persze, majd szívesen megmutatom. Akár most is lehetne, csak nem akarok kipakolni... elég nagy a rumli a táskámban. És én is agyaggalacsinnal kezdtem, csak gyakorolni kell, tényleg. *Bíztatja, aztán hallgatja a Jeremyről szóló szavakat. Szóval ismerték egymást, és a másik is vérfarkas...* - Áh, értem. Szóval ezzel a Jeremyvel jársz, vagy ilyesmi? *Csúszik ki a száján, hiszen eddig nem volt szó ilyesféle kapcsolatról.* - És... mielőtt az iskolába jöttél, ezzel a klubbal, hogyan... szóval mit csináltál... szóval érted, hogyan birkóztál meg az egésszel a... nehéz napokon? *Talán erősen félreérthető, de Sasha alighanem tudja, melyik nehéz napokra gondol.*

*Persze, hogy bólint a kérdésre, és ő azért nem ennyire visszafogott, egy szép darabot metsz ki magának és be is tolja a szájába, amitől persze a szája széle rendesen csokis lesz, de észre se nagyon veszi. Mindig Meld szokta letörölni mostanában, régebben meg Emma istápolta, már valahogy megszokta, lassan visszasüllyed csecsemőszintre, ami az önállóságot illeti.* -De vegyél még, ne fogd vissza magad, mondtad, hogy szereted! *Mosolyodik el, és levág egy nagyobb darabot a pitéből, amit át is tol a fiúnak. Sosem volt egy önző alkat e téren, megszokta, hogy megosztás van, egy darab süti pedig nem a világ, azt bárkinek az bármikor, amúgy is Percy fizette. Aztán meglesz a térkép is, majd sikerül visszafognia a nevetést, ami a Peter milyen szakos kérdésre irányul.* -Ő...Peter Eramiros. *Vágja rá reflexből. Fene tudja ez jutott először eszébe, Emma is Eramiros, meg Adam.* ~Add, hogy ő ne az legyen, akkor nem is fogja keresni, hátha.~ -Mindent leírsz? *Pillant át a papírra kíváncsian, van-e rajta vajon egyéb jegyzet is. Hiszen a neveket a fiú felvéste. Ugye nem azért, mert valami beépített ember, akinek az a dolga, hogy minél többet megtudjon a Falkáról? Ajj, az gondot jelentene. Elhessegeti a kellemetlen gondolatot gyorsan és inkább újra lelkesre vált.* -Oh, szobrok? Az csodás lehet, majd megmutatod? Nekem pocsék a kézügyességem, de ezt láthattad az előbb, nem menne semmi ilyesmi, maximum agyaggalacsint lennék képes csinálni, vagy sziklát! *Bizonygatja. Igazából sosem próbálkozott ilyesmivel, csak az önbizalma sem túl nagy. A kérdésre picit hümmög.* -Tudod úgy volt, hogy Jeremy ide akart jönni tanulni, én meg szert...öhm, szóval szerettem volna utána jönni, aztán a többi már jött magától. *Na jó azért ez fura lesz, már eleve ismerték egymást előtte is, lehet, hogy jobb fedősztori lett volna, hogy itt ismerték meg egymást.*

*Végülis hagyja, hogy a lány szedjen magának elég mogyorót, majd a villájával szépen belevág a süteményébe, hogy ő is megkóstolja, mert eddig ugye nem nyúlt hozzá. Majd a lány elétolja a pitét, mire felcsillannak a szemei, hiszen már az előbb is megjegyezte, hogy imádja.* - De, köszönöm! Te is kérsz a mogyorósból? *Kérdez vissza, miközben észrevétlenül, szemmértékkel próbálja belőni, vajon mennyit illik venni a felajánlott süteményből. Végül levág belőle egy egészen kicsi darabot, hogy megkóstolja, és átemeli a saját tányérjára.* - Áh, az is elég, ha elmondod, hogy merre kellene mennem körülbelül. Innen ha kilépek jobbra, vagy egyenesen, vagy... áh, megvan. *Ceruzát bányász elő, méghozzá nem is a zsebéből, hanem a füle mögül, eddig is ott volt, a szemüvegébe tűzve, csak Sasha aligha azzal törődött, meg annyira nem látszott a hajától. Közben hallja Sasha magyarázatát is, amit összevet a térképpel, és így jelöli be rajta az útját.* - Áh, értem. Szóval Peter alapította ezt a csapatot? Ő milyen szakos? *Érdeklődik tovább, kizárólag az iskolai csapatról, ami még véletlenül sem falka. A neveket feljegyzi a lap szélére, de egy picikét soknak tűnik neki.* - Értem... *Mondja végül, majd még végiggondolja, hogy legyen, talán fokozatosan megismeri őket, vagy ilyesmi.* - Hát, tudod... mindenféle dolgokat... szobrokat, ilyesmi. Szóval faragok, meg gyurmázok, meg ami éppen van. És be is festem őket... vásznon meg papíron nem festek valami jól, vagyis inkább soha nem próbáltam, de a szobraim egész szépek, amiken eleget tudok dolgozni. És te hogy kerültél a suliba?

*Fel sem tűnik neki a mozdulat, hogy a villával akarja leszedni a srác a mogyorót, arra gondol, hogy bizonyára egyszerűen csak enni akar, miután ő már lenyúlta a maga részét. De amúgy nem koszos a keze, azért annál jobban megnevelték kisebb korában, hogy adjon a tisztaságra. Ennek következtében a lefagyással sem törődik nagyon, csak lelkesen rágcsálja a mogyorót, majd eszi tovább a saját pitéjét.* -Nem kérsz ebből? *Tolja kicsit közelebb a sráchoz. Egyáltalán nem merül fel benne, hogy az embernek azért van saját tányérja, hogy abból egyen és ne nyúlkáljon át folyton a másikéba. Az előkerülő térképre elkuncogja magát. Hát konkrétan sose nézegetett még térképeket, még a főutcán lévő darabbal sem foglalkozott sosem. Csak úgy megy az ösztönei, meg az orra után...így jól el lehet persze tévedni, de hát, akkor ez van.* -Úgy nézek ki, mint egy gyakorlott térképész? Fogalmam sincs. *Aztán behunyja a szemét, felidézve az útvonalat.* -Kimész, aztán balra fordulsz, majd a nagy fánál jobbra, végig a sétányon, aztán megint jobb, és már ott is van a következő ház. Egyszerű, de ha gondolod megmutatom, a sütiért cserébe. *Javasolja, mostmár kinyitva a szemét. De lehet, hogy a srác így is le tudta követni mondjuk a tárképen, de ha esetleg nem, akkor szívesen elkíséri majd. A kérdésre zavartan kezdi el tekergetni az egyik kibukkanó tincsét.* -Tagsági? Nem, az nem, csak így...összeverődtünk, mert van Peter és ... ~Sasha!~ *Az a baj, hogy mindig gyorsabban beszél, mint ahogy gondolkodik. Inkább nem kéne beszélnie az a helyzet.~ -Szóval páran, Meld, meg Jeremy, meg Emma, meg Adam és mintha jött volna még Liam is, bár azt csak hírből hallottam, a többiek Nello...szóval ennyi azt hiszem. *Korholja magát persze gondolatban, más felé kell terelődni, mert simán kiböki, amit nem kéne a végén.* -És miért jöttél ide? Mármint gondolom tanulni, de mit szeretsz még csinálni, vagy mi érdekel? *Csacsog, mindig lelkesen csacsog.*

*Ő meg éppenséggel nem tudja, mit kezdjen a pénzzel, így apró dolgokra költi, bár... talán kicsit bajos, hogy nem tudja, hogyan kezelje, hiszen így előbb vagy utóbb úgyis el fog fogyni. De persze a nagyrésze úgyis kamatozik, és ezzel a tempóval simán kihúzza addig, ameddig majd elmegy dolgozni, vagy eladja a szobrait hogy pénzt keressen, vagy ilyesmi. A tandíjat is saját zsebből fizeti, nem is nagyon tudná más.* - Csak nyugodtan. *Bólint, majd már szedné is le a villával a mogyorót, de erre nincs szükség, mert a lány egyszerűen átnyúl, és kézzel szedegeti le. Erre azért lefagy egy kicsit, nem számított rá, de végülis hagyja, annyira csak nem lehet koszos a keze.... ugye? Akkor csak nem csinálna ilyet.* - Igen, a mocsárról hallottam. Szóval Jenilia... megjegyzem. Merre is van pontosan? *Egy nellondi térképet bányász elő a zsebéből, azt elég hamar megtalálja, most hol van, és a Jeniliát kezdi kutatni a tekintetével. Felkészült, mondhatni. Majd ugyebár előre hajol a kérdéshez, és összekoccan a fejük. Felszisszen, és megint dörzsölgeti egy kicsit a homlokát, ahogy visszahúzódik.* - Semmi gond. Tényleg igazán aranyos vagy. *Mosolyodik el egy kicsit, majd hallgatja a dolgot a csapatról. Egyelőre nem gondol konkrét falkára, inkább csak afféle iskolai "vérfarkasok, tartsunk össze" csapatra, így belemegy Sasha játékába öntudatlanul is.* - Áh, értem. És kell ebbe a klubba valami tagsági, vagy hasonló? Mármint... nem ártana, ha tudnék kihez fordulni, hogy hogyan működnek itt a dolgok... de hányan is vagytok a csapatban? *Ha túl sokan (értsd: mondjuk négynél többen) akkor alighanem visszatáncol, és inkább csak Sashára akaszkodik majd rá.*

*Hát na akkor tuti irigykedne kicsit. Jó azért nem annyira, de előfordul, hogy elmegy egy-egy bolt előtt, ahol lát mondjuk egy szép ruhát, de nincs rá keret. Régen még azért máshogy volt, a szülei jól el voltak eresztve, csak akkor meg nem kapott zsebpénzt, aztán eljött, szóval...valamennyire mindig is csak áhítozott bizonyos dolgok után. A felajánlásra bólint, hát persze, szereti a mogyorót.* -Köszi, ari vagy! *Minden gond nélkül át is nyúl az asztal felett és kézzel szedegeti le a mogyorót a süti tetejéről. Jó hát lehet, hogy ezt azért nem mindenki nézi jó szemmel, de azt szokta meg, hogy náluk amúgy is minden közös, sosem volt baj, ha mondjuk belepiszkált Emma ebédjébe, és mondjuk Meldtől is lopott pár szem uborkát.* -Én segítek szívesen. Tudod át lehet menni a mocsáron a Vadőrrel, ez macerásabb, meg van nem messze a Jenilia, ott van egy tükör, szóval azzal is lehet. Az gyorsabb egyből a társalgóba kerülsz. *Magyarázza az infokat. Már egész jól beleszokott, pedig még azért ő sincs annyira régen itt. Bólogat a kérdésre és amikor a srác előre hajol, ő is picit, csak kissé elszámolja a lépést és túlzott mozdulattól kissé összekoccan a homlokuk, főleg mert ugye még közben a mogyoró darabokért is nyúlkál. Nem tud sok felé figyelni na.* -Bocsi... *Nevetgél zavartan, kicsit hátrébb ülve, de azért úgy, hogy továbbra is halkan beszélhessenek.* -Igen, vannak páran, tudod nekünk van egy... *Elharapja a mondatot.* ~Gondolkodj már Sasha!~ ...kis csapatunk, pár diák, meg minden, és vannak azt hiszem még páran, akiknek van ilyen gyűrűjük. *Most egyből mondja el a Falkát. Azt se tudja még ki a másik, a végén elkotyog olyasmit, amit nem kéne.*

*Halványan, enyhén zavarban mosolyog, amikor Sasha megköszöni a gesztust. Nem tudhatja ugyan, hogy a lány hogy áll anyagilag, de neki most elég sok pénz szakadt a nyakába, így... tulajdonképpen folyamatosan szórja, csak épp kis adagokban, és nagyrészt nem magának. Nem, inkább hajléktalanoknak az utcán, vagy egyszerűen csak ha látja, hogy valakinek rossz napja van egy boltban vagy fagyizóban, kifizeti a rendelésüket, ilyesmi.* - Sasha, szervusz. *Biccent, majd visszaülnek, és a táskát berúgdossa valamennyire a szék alá, hogy ne bukjon fel benne még egyszer.* - Aham, most jöttem... még nem találtam meg hogyan lehet bejutni az iskolába igazából, reméltem, hogy valaki tudni fogja. Kérsz esetleg mogyorót a tetejéről? *Bök persze a sütire, mikor ezt kérdezi, majd a kérdésre körbepillant a fagyizóban, és aztán bólint.* - Igen... ezek szerint te is? Hallottam, hogy vannak mások is, de nem gondoltam volna, hogy rögtön bevonzzuk egymást. Ismersz másokat? *Kérdezi rögtön, érdeklődve, és közelebb is hajol.*

*Hát igen e téren azért nekik sokkal egyszerűbb, nagyon kellemetlen lett volna elveszíteni azt, amit megszoktak, lényegében a teljes szabadságot. Szerencse, hogy nem került rá sor, de ha bármikor baj történne...de nem történhet, hiszen egymásra is figyelnek és persze Peter is figyel rájuk. Igen pont arra pillant, amikor láthatóan majdnem orra esik a srác. Nem tudja megállni egy mosoly nélkül, legalább nem ő egyedül ennyire béna. A pincérnő segít, a srác pedig felajánlja, hogy fizeti a kárt. Hálás mosollyal pillant rá, hiszen nagyon jól jön ez, nem veti fel a pénz, főleg mivel azért a farkasgazda így is elég sok "gyerekét" pátyolgatja. Feltápászkodik hát és azért az utolsó pár törött cserepet is még összeszedi, ami a keze ügyében volt.* -Köszönöm, nagyon kedves tőled. Én pedig Sasha vagyok. *Mutatkozik be elfogadva a kezet és meg is rázza szépen, persze nem túlzottan erősen, csak szokványosan. Lehuppan hát a sráccal szembeni a székre, majd a táskára siklik a tekintete.* -Most fogsz beköltözni az iskolába? És az... *A gyűrűre siklik a tekintete, picit halkítja a hangját.* ...az azért van, mert tudod...az vagy? *Nem akarja kimondani hangosan, nem kéne, hogy felhívják magukra a figyelmet, meghallhatja valaki, meg egyébként is, már annyiszor szólta el magát, hogy ihaj, nem kellene folyton elrontani a dolgokat. Az érkező pitét el is kezdi eszegetni, az egyik kedvence. Persze nem annyira finom, mint amilyet Ella készít, de azért egész jó.*

*Az igazság az, hogy nem tudja eldönteni, mit kezdjen a gyűrűvel. Megérti, hogy miért kapja, hogy könnyebben kordában tartsák, de mégsem jön be neki az ötlet, hogy korlátozzák. Eddig mindig vigyáztak rá, nem kellett mágiával lekötni az erejét, így ez most... furcsa. Viszont mielőtt nagyon belemerülhetne, mivel Sashán nincs gyűrű falkatagként, ő is érezni kezdi a másik farkast. Felkapja a fejét, kipillant az ablakon, és körbenéz a süteményezőben, vajon hol lehet a fajtárs. Mikor belép az idegen lány, egy kicsit feljebb ül a széken.* ~ Ő lenne az...? Vagy csak valaki, aki elsétált kint? ~ *Kicsit a levegőbe szimatol, Sashát követve a tekintetével, majd gyorsan elfordul, ne tűnjön úgy, hogy bámulja. Viszont megtörténik a baj, Sasha nekimegy a pincérnőnek, és remekül elejt mindent. Rögtön felpattan, és... kis híján orra esik, ahogy beleakad a lába a táskája szíjába.* ~ Éljen, egyre jobb első benyomás. ~ *Végül csak megtartja az egyensúlyát, de ha Sasha épp arra nézett, azért látható volt a botlás, ha nem is nyalja fel a földet. Közelebb siet, és a pincérnőhöz fordul.* - Semmi gond, természetesen kifizetem... a... pitét... ez áfonyás pite? Azt imádom! Meg ami eltört, azt is. Mennyi lesz? *Bizonygatja rögtön, és valamennyi pénzt nyom a pincérnő kezébe, amennyit tippel a kárnak.* - És... ha gondolod, meghívlak még egy pitére. *Pillant kicsit félénkebben immár Sashára, és a kezét nyújtja.* - Heló, Percy vagyok.