Elijah West Price rezidenciája

Tárgy: Re: Elijah West Price rezidenciája Pént. Aug. 09, 2013 7:22 pm

*Na igen, sajnos annyira ismeri az adottságaimat, hogy elhajoljon a párna elől, pedig mennyire élveztem volna, ha a képén szakad szét az anyag és szép vörös nyomot hagy rajta legalább pár napra. Az igen, egy kicsit jobb kedvre derített volna, de komolyan. Így végül csak a falon csattan és persze miszlikbe szakad, úgyhogy arra a szegény párnára már nem sok gondunk lesz.* -Oh, minden bizonnyal, elképzelem, ahogy a tükör előtt állsz és kedves, bájos gesztusokat gyakorolsz. Biztosan eddig is sokszor tetted már, bár nem túl sok haszna volt. *Azt gondolja nagyon mások vagyunk, pedig igazából hasonlóképpen antiszociálisak és furák a legtöbb ember szemében. Nem is biztos, hogy annyira mások vagyunk, és épp ezért még annyira sem tudjuk elviselni egymást, mint egy-egy normális embert, vagy egyéb lényt.* -Rendkívül éles eszed van, de komolyan! *Húzom ki a kezem a falból, nagy adag törmeléket szórva le a padlóra. Igen ma is sikerül kellő mennyiségű melót csinálnom a bejárónőnek. De kit érdekel? Végülis ez a dolga. Egy lyuk meg aztán nem oszt, nem szoroz.* -Végre, ideje lenne már. És csak, hogy tudd, tisztában vagyok a hűtő tartalmával, és ha valami nem lesz ott reggel, akkor tényleg a fejed is megkóstolhatja az öklömet. *Igazából nem gondolok rá, hogy matatnom kéne abban a lyukban, végülis csak egy betört fal nem? Alapjáraton az ember nem szokott kutatni a fal mögött, sőt még a fél-démon sem. Szóval igazából eszem ágában sincs követni, inkább leporolom a kezem, és felfelé indulok az emeletre. Nekem is jó lenne egy zuhany, érdemes lenne rendbe tenni a kezem és persze igazán rám fér az alvás is.*

Tárgy: Re: Elijah West Price rezidenciája Pént. Aug. 09, 2013 7:13 pm

*A párna izomból röpül felém, hogyha nem egy fél-démon dobná, akkor rezeznéstelen arccal tűrném, hogy puffanjon, de félek, hogy ez nyomot hagyna az arcomon, márpedig az elég gázul festene, még ha az utam a pincébe is visz még egy jó időre. Inkább elhajolok aztán kihúzom magam hátra se fordulva. Rombol. Rombolja a házam. Na jó, az övé jelenleg, és már úgy is mindegy neki, de akkor is.* - Szép dobás. Egyébként elnézésedet kérem, hogy a prostik hitelesebbek nálam, majd tükör előtt gyakorolok, nem? *Nem. Jó, igen, ez nekem nem megy, de nem is játszom el, hogy megy. Színészkedés nem megy, nem is voltam még sose farkasok, vámpírok, vagy démonok között beépített ember. Arra mást tartanak. Mikor feláll és belevág a falba, hogy betörje akkor kiszakad belőlem egy nyögés.* - Most képzeljem azt, hogy a fejemet képzelted oda? *Mondom, kicsit savanyúan, aztán a lyukat kezdem el fixírozni. Hogyha benyúl megtalálja. A kérdés, hogy mennyire fogja érdekelni. Végül is... csak egy pókos medál, miért érdekelné a fél-démont? Nem is biztos, hogy ismeri az éjtündék szimbólumát. Miért aggódok? Valószínűleg nem akarja majd megtartani magának, miért akarna egy ilyen medált?* - Na jó, akkor én le is megyek, remélem nem pusztítasz majd annyit, hogy a fejemre szakadjon a nappali. Csak még megnézem mi is van abban a hűtőben, ha nem bánod... *Mondom, és utolsó pillantást vetek felé, majd a hűtőhöz megyek kipakolni néhány dolgot. Ha hallom hogy követ, mert mondjuk nézné, hogy miket lopok el, akkor természetesen saját részről szedek ki valami maradékot az asztalra, jó lenne, hogyha követne és nem a falban tapogatózna...*

Tárgy: Re: Elijah West Price rezidenciája Pént. Aug. 09, 2013 6:54 pm

*Igen, lendületből nyúlok is a párnáért és ugyanezzel a mozdulattal izomból a fejéhez vágom. És ha én azt tényleg izomból teszem, akkor elég esélyes, ha nem hajol el elég gyorsan, akkor nagyot fog csattanni, ha igen, akkor a mögötte lépvő falon paccsan szét nyomorult párna, szép tollfelhőt eregetve a még néhol nedves vadászunkra.* -Tudod, hogy kivel szórakozz... egyébként se vagy túl hiteles, még a legkezdőbb prostik is sokkal hitelesebbek nálad. *Pillantok rá szúrósan, hiszen tény, ami tény, az érzéki tekintet, meg a csábos pillantások nagyjából egyáltalán nem mennek neki, és akkor még rendkívül finoman fogalmaztam. Mintha egy citromot akarnál rávenni, hogy szélesen vigyorogjon. Persze azért kicsit kíváncsi vagyok, de olyan nagyon nem, majd lehet hogy ha jobban átgondolom a dolgot, akkor erőteljesebben is rákérdezek a dologra, de egyelőre nem. A kissé cinikus dumára csak felszökik a szemöldököm.* -Az a te szobád, oszd be, a többit ideiglenesen használod, erről volt szó. Már így is túl sok időt töltöttél idefent és zavartad a köreimet. *A falat fixírozom, ő meg valami értelmetlen dumát nyom le a színéről. Lassan felállok, és közelebb lépdelek ahhoz az ponthoz, amit előzőleg fixíroztam. Finoman végigsimítok a falon, és aztán egy határozott mozdulattal egyszerűen ököllel ütöm át a falat. Igen fáj, és igen leheletnyit le is jön a bőr a kezemről, de érdekel? Egyáltalán nem.* -Ocsmány a színe így is... *Jegyzem meg, egyelőre oda se nézve, hogy mi maradt a romok helyén.*

Tárgy: Re: Elijah West Price rezidenciája Pént. Aug. 09, 2013 6:45 pm

*Kicsit felvonom a szemöldökömet a ferde hajlamokra, már majdnem hogy kihívóan nézve rá. El tudnék képzelni mondjuk erre egy válasz tűzgolyót, de hogyha lenne benne emberség, akkor csak egy párnát vágna a fejemhez. Normális embereknél azt hiszem ez így menne. Azt hiszem...* - Igen, és a csábos tekinteted előhozza belőlem az állatot, na, tudom, hogy te is akarod... *Morgom neki érzékien... a frászt érzékien, halál nyugodtan és komoly arcot vágva, aztán kissé megrázom a fejemet, már csak halvány vízpermetet szórok, de az egyáltalán nem ér el Elijah-hoz, hogy zavarja. Látszik rajta, hogy örül a dátumnak, habár távolinak tartja. Várok néhány pillanatot, őszintén azt remélve, hogy rá fog kérdezni, de úgy tűnik, hogy a holtak beszédesebbek, mint ez az élő itt előttem. Mondjuk lehet, hogy jobb, ha nem kérdez rá, mert nem örülne, hogyha részletezném, hogy milyen mágikus megnyilvánulások vannak a Halloweent követő első újholdkor. Nem, nem örülne neki, hogyha a pincében megtalálná a mágikus véseteket.* - Ez kissé úgy hat, mintha szobafogságra lennék ítélve, igazán nem ezt érdemlem, apu. *Elhúzom a számat, sóhajtok egyet, majd követem a tekintetét a fal felé.* - Érdekes a fal, mi? Én választottam a színét, eredetileg nagy részben unalmas parketta-barna volt minden. *Halál unalmas plusz infó, amivel csak húzom az időt. Amerre fixírozza a falat pont van egy elmozdítható panel és habár nem fegyver, nem valami halálos van ott, még is csak személyes rejtekhely és feszélyez a bámulása. Hogyha három hónap múlva elmegyek, muszáj lesz észrevétlenül kipakolnom a homijaimat, amit még nem vett észre.*

Tárgy: Re: Elijah West Price rezidenciája Pént. Aug. 09, 2013 6:33 pm

*Hát tény, hogy van bennem már egy leheletnyi üldözési mánia a jelenléte miatt, a tej meg annyira nem érdekel, azt nem szoktam figyelni, nem vagyok egy tejezgető fajta. De valamit csak rá kell húznom, mert hát határozottan zavar a jelenléte és még csak azt sem tudom, hogy meddig kell elviselnem. Nem is nagyon érdekel már, hogy mit mondd, amúgy is csak olyan költői kijelentés volt a tűzgolyó, amire nem vártam túl sok választ, szóval a nappaliba lépdelek és ott dobom le magam végül a kanapéra, és persze hogy hamarosan megint feltűnik. Azt meg nem tudhatom, mennyire köti meg fixen a törcsit, de eszem ágában sincs jobban megnézni a testét az egyszer tuti ziher.*
-A franc se tudja, annyira nem ismerlek, lehet hogy vannak ferde hajlamaid, csak eddig még nem jöttek igazán elő... *Simán, akár még erre is lehetne esély, amilyen sötét alak. Marhára nem komálnám, ha egyszer megpróbálna éjnek idején... na jó, ezt inkább ne is gondoljuk tovább, mert kiver a hideg veríték. Végre legalább mondd egy dátumot, hogy mikor húz már el a francba, amire elégedetten sóhajtok fel.* -Augusztus van, tehát még majdnem három hónap. Hát majd valahogy megpróbálom kibírni... *Egy leheletnyi kíváncsiság van bennem, de végül nem kérdezek rá, hogy miért is ez a határidő. Remélem, hogy nem addigra van időzítve az épület önmegsemmisítő rendszere, vagy addigra idéz meg ide valami durva halálkaput, mert akkor tuti, hogy magam csinálom ki.*
-De mostmár igazán mehetsz a pincébe... *Pillantok rá még egyszer, aztán határozottan tovább nézem a szemközti falat. Már eleget flangált erre, szóval...*

Tárgy: Re: Elijah West Price rezidenciája Pént. Aug. 09, 2013 4:04 pm

*Hogyha hangosan vádolni kezdene azzal, hogy a sörét lopom, akkor szépen kiröhögném, hiszen egyáltalán nem vagyok sörözős. A bártulajokat is azzal szoktam kiakasztani, hogy képes vagyok egy pohár tejet iszogatni a sok sörös-boros vadállat között. Furcsán szocializálódtam, mert a vadásznak inni kéne, hogy azzal viselje el a látottakat, a gyilkosságokat, a halálsikolyokat? Csúnya egy skatulya!
Nincsen normális életem, messze nincsen és nem is lesz minden bizonnyal. Hiszen csak a halottakkal tudok jól kijönni, nincs az az élő ember, aki kibírna engem. Pontosan tudom, ez a tapasztalat, az emberek összezavarodnak, nem értik, hogy mit miért és hogyan teszek, hogyan lehetek én, a tejivó egy sikeres és vitathatatlanul erős vadász. Senki se nézné ki belőlem, valószínűleg. Csak az ösztönre válaszolok, egy kisebb mosollyal. Hogy mennyire erős?* - Nagyon. *Azzal fürdés, végül eljutok törölközőben vissza hozzá. A horkantás mulattat, a hegeim miatt pedig még senki nem jött oda sajnálkozva, lehetséges, hogy azért, mert körülbelül senki se látta őket a ruha alatt. Mivel nem volt nagyon lakótársam, barátom, sőt, barátnőm se. Az a vámpír lány néhány évvel ezelőtt... Nos. Egyszeri eset volt. Talán kétszeri. De kapcsolatnak nem nevezhető. De a nyoma ott van szépen a hátamon.*
- Persze, mit gondolsz, azért flangálok itt, hogy egy laza csípőmozdulattal lerázzam a törölközőt? Embeeer, milyen a fantáziád? *Játszok hatalmas szörnyülködést rábámulva, majd megcsóválom a fejemet.* - Figyelj. November harmadikán vége lesz és nem kell tovább eltűrnöd a "házadban". Addig meg van kötve a kezem, nem jószántamból vagyok itt. November 3, nem olyan sok idő, tekintve, hogy úgy is olyan hosszú az életed, ez semmi. Egyébként íriszt, kék íriszt kérek a síromra. *Nyugodt mosoly, a törölközőm szépen meg van kötve, ettől nem kell tartania a srácnak. Miért is akarnám magam mutogatni? Nem mintha nagyon lenne... szóval... szexualitásom? Vagy hogy is mondják ezt. Persze, az a vámpírlány, megtörtént, mert rám mászott, meg jó is volt... Jó volt? Hát, végül is jó volt... de tényleg jó volt?... Vagy csak inkább megtörtént és kész? Kicsit megrázom a fejemet, hullámos tincseim egyre jobban megszáradnak, a hangom és a testtartásom is egészen nyugodt. Talán békét köthetünk azzal, hogy pontosan megmondtam meddig kell maradnom. Vagy nem.*

Tárgy: Re: Elijah West Price rezidenciája Pént. Aug. 09, 2013 1:01 pm

*Pedig a mai napig nem értem, hogy miért is nem tud lelépni? Vannak még hasonló romok az utcában, és nekem már az is elég lenne, ha pár házzal arrébb lakna és nem itt zavarná az én köreimet. Hát nem azért léptem le a suliból, hogy magam legyek? Erre minden nap koptatja nekem a padlót és tudom, hogy már nem egy sörömet megitta, hiába csinál úgy, mintha figyelne rá, hogy mi kié. A szavaira csak felszökik a szemöldököm. Tényleg azt hiszi, hogy kicsit is belém tud rúgni csak mert kiemeli, hogy nem vagyok igazán ember? Röhej!* -Nem ismersz, nem tudsz rólam semmit, szóval egyszerűbb lenne, ha befognád és nem akarnál kioktatni, vagy bármire is okítani, csak mert idősebb vagy pár évvel. Egyébként se számítanak sokat az évek, de majd becs' szó viszek virágot a sírodra... *Ő ember, ha minden igaz, szóval jóval előbb le fog innen lépni, mint én, az én életem hosszabb és bármennyire is nem foglalkozom a körülöttem lévő veszélyekkel, eddig még mindig megoldottam, hogy ne pusztítson el semmi, ami próbált.* -Szóval válaszaid nincsenek, de akkor ne papolj nekem úgy, mintha olyan nagyon normális és tökéletes életed lenne... *Rántom meg a vállam, és kortyolok egy újabbat az üvegből. Hát épp ezzel idegesít fel. Úgy beszél, mintha okosabb lenne, mintha több lenne, de hát itt él egy romos pincében, az életben nem járt még nála senki, akkor meg...?* -Ösztön? Ösztönből utánad küldök egy tűzgolyót és megnézzük, hogy mennyire erős az az ösztön... *Morgom utána már alig hallhatóan, hiszen közben lelép a zuhanyzó felé és legalább egy kis nyugalmat hagy nekem végre, ha rövidet is. Eszem ágában sincs felmenni az emeletre, az olyan lenne, mintha menekülnék a saját házamban. A jó francokat! Aztán csak felállok, hogy átdobjam magam a nappali kanapéjára, mert azért az jóval kényelmesebb. Csak ücsörgöm, és nézem a falat, ha végre végez, akkor nekem sem ártana lefürdeni és eltenni magam holnapra. A víz elhallgat és nem sokára fel is tűnik megint nem messze egy szál törölközőben.* -Jesszus, remélem rendesen megkötötted, baromira nem vagyok kíváncsi semmidre! *Horkantok fel. Hát őszintén szólva a hegei egyáltalán nem érdekelnek, nekem is van elég, csak még véletlenül sem látszanak a fenntartott illúzióknak hála. Nem azért, mert zavarna, ha látja valaki, szimplán csak nincs rá szükségem, hogy bárki is sajnáljon, vagy kérdezgesse, hogy miért vannak.*

Tárgy: Re: Elijah West Price rezidenciája Vas. Aug. 04, 2013 2:04 pm

*Hát igen, valahogy jellemeink nagyon ütik egymást, de hát mit lehet ezzel kezdeni? El kell viselni, mert a kényszer nagy úr. Márpedig, hogyha nem lenne kényszer, akkor már nem lennénk egy fedél alatt. Ő nem akar elmenni, nekem pedig nincsen rá lehetőségem köt ide a... a dolgom.* - Végül is, igaz. Miért is hinném, hogy az embereknek alapvető ösztöne a túlélési és éppen ezért szeretnek képben lenni a környezetükkel. De te miért is akarnál élni, végül is lehet, hogy csak az Embereknek van ilyen ösztöne. *Sóhajtom halkan, neki szól, csak visszafogott a hangerőm. Bár a tapasztalataim azt mutatják, hogy a démonok is igen csak kapaszkodnak a földi léthez. Necces témára evezünk, ugyanis a dolgokat elkezdi rám vetíteni. Hogy hol van az én társadalmi életem, miért nem öltem már meg magam... hogy miért?!* - Ki mondta, hogy értened kell? Ameddig én se értelek téged, addig ez a normális, majd szép lassan kölcsönösen haladunk és néhány teadélután és pizsamaparti után a legjobb barátok leszünk. *Olyan hangon mondom, mintha vidáman és komolyan gondolnám, de hát valljuk be, ütjük egymást mentalitásban és még fizikailag is a határán vagyunk kissé. A mellénnyel csúnyán felhergeltem, amire válaszol is. Már elindultam az ajtó felé, hogy elinduljak zuhanyozni, de erre még egy kis vigyorral visszafordulok.* - Ösztön. Ne fújd fel a dolgot, de lehet, hogy az ösztöneim nem bíznak a lelked - már ha van lelked - tisztaságába és őszinteségébe. Ugye megérted? *Kérdezem, szinte ártatlanul, aztán elmegyek zuhanyozni. Ledobom a fürdőben a cuccaimat valahová, aztán a zuhanyt bekapcsolom a jéghideg hőmérsékletre, majd bemászok alá. Halkan felszisszenek és a következő 10 percben 1-2 percenként váltogatom a forró és a jéghideg vizet, ezzel teljesen felfrissítve a testemet. Régen nem aludtam, a testem kimerült, az ösztöneim élesebbek, mint amennyire kellene. De ezt a másiknak nem kell tudnia. Kimászva magamra tekerek egy törölközőt a szekrényből, aztán a tükörnél megrázom a hullámos tincseimet, kicsit beletúrok, majd cuccaimat összeszedve törölközőben sétálok végig a házban, csak nem csapja ki a hisztit ezen, az istenért. A testemen jó néhány heg van, kevés az igazán mély, de a hátamon öt ujjú karomnyomokból akad egy-kettő, és persze emellett másfélék minden felé, de nem zavartatom magam, ha látja. Egy pillanatra megállok, bemérem, hogy a démon éppen merre jár a házban és véletlen pont arra sétálok el.*

Tárgy: Re: Elijah West Price rezidenciája Csüt. Júl. 25, 2013 1:39 pm

*Hogy engem mennyire idegesít, amikor valaki túl nyugodt! Azt hiszem ezt a fickót is azért viselem nehezen, úgy beszél, mintha annyival okosabb lenne nálam és ez a folyamatos felsőbbrendű mosoly az arcán, egyszerűen őrületbe kerget. Csoda, ha igyekszem egyszerűen kerülni? És van virágom, a Tűzliliom a kertben, az egy jó növény, nem sokat kell foglalkozni vele, és szépen el van. Pont nekem való, ezzel Flame tisztában volt. Becsapom a hűtőajtót, és csak szúrósan pillantok rá, amikor felszisszen. Az én hűtőm, azt csinálok vele, amit akarok, és ha megsérül? Hát nem erre van a mágia? Helyrehozni az elbaltázott dolgokat. Az nem érdekel, hogy vizet iszik, persze addig a pontig, amíg el is mosogat maga után, mert én aztán nem fogok, és azt sem hagyom, hogy a hetente benéző házvezetőnő megtegye, hiszen én fizetem, nem ő. Ha akarná, akkor neki is bevásárolna, de csak abban az esetben, ha kiveszi a részét az alkalmazásából. A kioktató szavakra csak megrántom a vállam.* -És miből gondolod, hogy bármi is érdekel, ami hatással van az életemre? *Nem vagyok az az életigenlő típus, igazából az sem hatna meg, ha mellettem robbanna fel valami, és ezért rám dőlne a fél épület, amíg alszom. Rohadtul hidegen hagynak a körülöttem zajló dolgok, így hát nem csoda, ha az iskola történések se kötnek le.* -Egyébként meg téged se értelek, úgy dumálsz itt nekem, mintha valami nagy közösségi alak lennél, de ha nem csináltam volna rendet, akkor még mindig egy szemétdombon laknál, ahova soha senki nem teszi be a lábát. Nem értem, hogy mi a francért nem kötötted még fel magad a padláson a keresztgerendára... *Dumál itt nekem, miközben nem sokkal jobb nálam, maximum ő nem szokott annyira kiborulni, de amúgy miből az áll az élete? Démonokra, meg ilyesmikre vadászik? Mi a francnak mégis? Unalomból? Az viszont határozottan zavar, hogy ennyire lebecsül, hogy van nálam erősebb az iskolában, és hogy csak a mellényem nagy.* -Ah... a mellényem nagy, de izzanak körülötted a védőkörök. Ennyire félsz egy egyszerű kis diákocskától Vadász? *Kortyolok a sörömből, de nem megyek utána és meg se támadom, csak követem az útját a szememmel, ahogy az emelet felé indul. Nevetséges egy fickó és kész.*

Tárgy: Re: Elijah West Price rezidenciája Csüt. Júl. 25, 2013 12:40 pm

*Kicsit megingatom a fejem. Szerencse, hogy nem a fél házat akartam visszakövetelni tőle, mert akkor még jobban kiborult volna. Hisztis kislány, ha nem szól hozzám és nem szól be, hogy miért vagyok itt fent, akkor elsétálok mellette szépen zuhanyozni és igazán nem tudom, hogy miért is zavarja egy élőlény jelenléte. Kéne neki még pár virág, hogy azokat gondozgassa, aztán egy macska, aztán egy kutya, és akkor talán az emberekhez is lenne kedves szava. Vagy az előző élőlények egy hét alatt kipusztulnának és kész. Mivel költői hangvételben kérdez, nem felelek, pedig van rá válaszom. Ahogy becsapja a hűtőt fel szisszenek.* - Jujj. *Teszem hozzá, mintha keserűen kifiguráznám, hogy ezt is totál feleslegesnek tartottam. De ha új hűtőt akar venni, ám legyen. Előveszek egy poharat és a csapból töltök magamnak inni, talán a vizet nem félti tőlem. Mindig is egyedül laktam, minden az enyém volt a házban, furcsa megszokni, hogy valaki áll mögöttem és árgus szemekkel figyeli, hogy használok e olyat, amit már sajátjának titulál.* - Az iskolába járó kölykök között van hatalmasabb nálad, nekik nem csak a mellényük nagy. Valamiért úgy tippeltem, hogy aki oda jár tanulni, annak vannak ismerősei, vagy mondjuk miután egy köpésre van a várostól az épület, érdekli, ha a területet megszállta valami démonhorda és nem csak a társai vannak veszélyben, hanem mondjuk Nellond is. De naiv voltam, túl naiv, amikor azt hittem, hogy van annyi eszed, hogy tudd, hogy a környezet hatással van a te életedre is, akár akarod, akár nem, ezért képtelenség minden ajtót és a füledet bezárni. *A hangom nyugodtan cseng, valahol lekicsinylően. Nagyon kevés ideje vagyok újra itt, nagyon nem ismerem, hogy mitől vált ilyenné, nem is fogom megismerni, de nincsen arra mentség, hogy ennyire nagyra van magával és ennyire játssza a kívülállót. Sose voltak barátaim. Soha. Még is pontosan tudom, hogy mi folyik Nellondban, mert egyszerűen nyitva tartom a szememet. Ahogy ő is tudhatná, hogy mi folyik az iskolájában, hogyha nem lenne ilyen szűk látókörű. Megiszom a vizet, amit öntöttem magamnak és egy kicsit vállat vonva, jelezve, hogy igazából ő egyáltalán nem érdekel, akkor kérdezek mást, elindulok a zuhany felé. Nem tudom milyen megfontolásból, de a képességem pulzálni kezd bennem és lépésről lépésre, ahogy haladok védelmező démonkörök izzanak fel mögöttem, mintha arra számítanék, hogy nekem ugrik ököllel. Elméletben, hogyha hú-de-leszar-mindenkit-és-magányt-akar, akkor nem akar bunyózni, hanem tovább sörözget egyedül és elmegy, ahova csak akar, gyakorlatilag viszont a belém nevelt képességek és elővigyázatosság nem hagyja, hogy bármikor is aludjon a démonvadászságom egy démon közelében. Nem, nem átlagos diák, egyik Fellah-ból érkezett sem az, ezt érezni a levegőben.*

Tárgy: Re: Elijah West Price rezidenciája Csüt. Júl. 25, 2013 6:54 am

*Nem az én dolgom, hogy elszórta a házát, biztosan oka volt annak, hogy a halálhírét keltették és eladták a feje felől, amíg nem volt itt, engem pedig teljességgel hidegen hagy ez az ok, csak az érdekel, hogy én rosszul jártam a helyzettel, de eszem ágában sincs megfutamodni, vagy tovább állni.* -Hogy miért zavar? Azért jöttem el az iskolából, hogy magam legyek, zavaró szobatársak nélkül, és erre kaptam egy fickót a pincébe. Kit ne zavarna ez? *Költői kérdés, bizonyára mindenkit zavarna, én pedig aztán végképp nem vagyok az a lelkesen együtt élő típus. Az pedig határozottan zavar, hogy még a hűtőmben is turkál. Tudom én, hogy milyen mocsok volt, amikor idejöttem, és hogy pincében is milyen káosz uralkodik. Én sem vagyok túl pedáns, de az Akadémián töltött évek mégis csak kialakítottak bennem egy alapvető szintű elvárást a környezetem elviselhetősége iránt. Nem teszek fel virágos tapétát és nem díszítem ki a házat, de nem akarok üres üvegeken sem átesni, ha végigmegyek a folyosón.* -Tudod hol van a bolt, eleget laktál itt előttem, nem de? Akkor hát a lehetőség adott. *Rántom meg a vállam és veszem ki az üveg sört elnyúlva a keze mellett, aztán megvárom, amíg végre kimászik a térfelemről és be is csapom a hűtő ajtaját előtte.* -Hát csak tessék használd a zuhanyt. *Tökéletes időzítés pont, amikor én is hazaérek és nekem is szükségem lenne rá, de nem érdekel, majd tusolok reggel. Az árnyak persze elég sűrűek körülöttem, de ez abból is adódik, ami vagyok és hogy mostanában még a megszokottnál is rosszabb a kedélyállapotom, de az is tuti, hogy nem neki fogom kiönteni a lelkemet... másnak se. Leülök az asztalhoz és onnan nézek rá, jóízűen kortyolva a hűvös italból. Oldalra döntöm kicsit a fejem és cinikusan elmosolyodom.* -Úgy nézek ki, mint aki dumcsipartykra jár az iskolába járó kölyökkel és ezért olyan nagyon tájékozott? Nem vagy valami jó megfigyelő vadász létedre. Nem csodálom, ha lenyúlták a házadat... *Mégis honnan kéne tudnom, hogy mi van a kúriában? Engem aztán nem érdekel az itteni diákok nyomora. Itt vagyok, mert tanulni valahol kell és mert az Akadémia megsemmisült, de a többi igazán nagyon hidegen hagy.*

Tárgy: Re: Elijah West Price rezidenciája Szer. Júl. 24, 2013 9:37 pm

*Kiborító, kiborító. Mert persze az nem kiborító, hogyha az ember feje fölül eladják ezt az igazán pöpec szinte kúriának beillő kis házikót. De persze együttérzéshez nem egy démonnál kell kopogtatni.* - A minél kevesebbet elégségesen teljesítem i és nem tudom pontosan miért zavar a jelenlétem. *Kicsit megcsóválom a fejemet, valahogy nem értem, hogy miért ilyen frusztrált. Persze, ő démon én pedig démonvadász, a képességemtől elég csúnyán lehet frusztrált, de lefektettük a szabályokat és nem lépett át se ő, se én semmit, így hát minek bunyózni?* - Csak egy pohár tejre szomjazok, erre ezt kapom? C-c. *Ciccegek halkan, hiába tudom, hogy nem-kutya fél-démonka, eléggé szabadon beszélek vele, tudván, hogy hányat dobtam már át a túlvégre. De irgalmas vagyok, csak démoni síkra száműzök, nem véglegesen pusztítok.* - Akkor engedelmeddel nem is veszek kölcsön semmit, csak használnám a zuhanyt. Kissé korlátoltak a lehetőségek abban az egy apró szobában, ezt meg kell értened, ez tény. *Inkább nem akarok rá hatni emocionálisan, nem biztos, hogy menne. Sőt. Egyáltalán nem zavar, hogyha dühében tör vagy zúz a házban, hiszen az én időmben még lestrapáltabb volt a hely, jó sokba kerülhetett, hogy felújították. Furcsa révetegséggel bámulok rá, miután becsuktam a hűtőt, mintha csak az árnyakat próbálnám körülötte elválasztani. Ha egy ember öl - legyen akár fél-démon -, akkor meghasad a lelke és ez az auráján olvasható. Ölt már? Mennyit? Miért? Jó szándék vagy csak pusztítás vezérelte? Hogyha csak a rosszat látnám benne, nem engedném meg, hogy az ÉN házamban maradjon, de azért megnyugtat minden jel, ami arra utal, hogy szórakozásból nem lép Shiva a pusztító nyomdokaiba. Magánéletről eszembe se jutna kérdezni, valahogy az emberi kapcsolatok nekem mindig igazán magasak voltak, azt se tudom megítélni, hogy kivel hogy lehet beszélni. Csak a szellemekkel és az élőholtakkal, sírkövekkel teszem, ők pedig igazán jó hallgatóságnak bizonyultak mindig is, vagy ha nem, tovább álltam.* - Elszaporodtak a diáktársaid a városban, egyre kevesebben lakják a kúriát. Van valami oka, hogy elhagyjátok? *Kérdezek rá, hiszen a diákok el szokták hagyni nyaranta a Nezabar épületét, de azért, hogy hazautazzanak, nem azért, hogy Nellondba költözzenek, foglaljanak valami lakást, itt vállaljanak munkát. Még is egyre többször látok 20-as éveiben járó máguspalántát lépten-nyomon. Inkább Elijah-tól kérdezem meg, hogy tud e valami hír, mint az utcán leszólítva valakit, persze aztán lehet, hogy semmit se tud az épület rejtélyéről.*

Tárgy: Re: Elijah West Price rezidenciája Szer. Júl. 24, 2013 7:56 pm

*Hát őszintén szólva rohadtul kiborító, hogy ez a pasas beköltözött a pincémbe! Mert ez az én pincém és kész, megvettem, nem érdekel, hogy átverték, de mégis kénytelen vagyok lenyelni ezt az egészet és mélyen hallgatni a véleményemről. Hogy a franc essen belé! Épp akkor nyitom az ajtót, amikor a konyhában matat a hűtőben.* -Arról volt szó, hogy minél kevesebbet zavarsz idefent... *Villan meg sötéten a tekintetem. El voltam a délután folyamán, újra meglátogattam Esmeraldát, de valahogy most nem az igazi, azonban mégis csak szükséges az alapszükségleteimet kielégíteni, és erre elegendő. Ha nem tenném, azt hiszem még a szokásosnál is morcosabb lennék, márha ez egyáltalán lehetséges. Túl sok minden történt mostanában. Faradras ügye, Thalia távozása, Flame és a csók. Egyszerűen nem érti az a lány, hogy a legnagyobb baromság velem kezdeni, nem képes felfogni! Közelebb lépve látom, hogy az én részemen matat.* -Arról nem volt szó, hogy együtt élünk és mindenen osztozunk, ha képtelen vagy bevásárolni, akkor éhen maradsz vadászkám... *Morranok oda, és benyúlok az orra előtt a hűtőbe, hogy egy hideg sört vegyek is, és azzal együtt üljek le az egyik konyhaszékre. A kupakot egy ütéssel kapom le az asztal szélén, szegény bútordarab eléggé megviselt már az eddigi üvegnyitogatásoktól. A ruhám sötét mint mindig, sötét vörös felső, egy fekete hosszú nadrág, de azért egy szandit vettem fel, mert dög meleg van kint, mégha annyira nem is zavar a hőség, mint egy sima embert.*

Tárgy: Re: Elijah West Price rezidenciája Szer. Júl. 24, 2013 3:41 pm

*Nem vagyok inkvizítor. Sose voltam. Csak egy tisztes, jól megfizetett vadász vagyok, aki nem felejti el, hogy a vámpírok születésük előtt emberek voltak, hogy a démonság faj és nem jellem, de kész emlékeztetni azt, aki rossz úton jár, hogy az elpusztítására fogantam. Már hónapok óta itt lakom, újra - igen, itt az idő meglepődni -, de csak egy árny vagyok a beköltözött démonfiú életében. Senki se lát, senki se hall, mindenki, aki ismert továbbra is azt hiszi, hogy el vagyok utazva. Hiszen ezért lett eladva a fejem fölül ez a lestrapált - azóta egészen kipofozott - ház, mert nyílt titok volt a vége felé a foglalkozásom és amikor két hónapig távol voltam valaki úgy gondolta, hogy na, akkor ez már nem jön vissza. Jelenleg még-álnevebb-álnéven vállalok munkákat és egy sötét szobában tengetem a napjaimat izgalma sorozatokat bámulva. A pincéből nyíló titkos szobát nem fedezték fel, mialatt nem voltam, a legtitkosabb szereim itt sorakoznak és ezt rendeztem be lakásnak is. Hogy Elijah-val mi van? Örül nekem? Nem. El kell tűrnie? Igen. Az alkunk megköti a kezét. De erről nem beszéltünk azóta az este óta. Kisétálok a kis lyukamból, ahol éldegélek a hihetetlen nagy rendetlenségben. Furcsa érzés úgy végigsétálni a házon, hogy nincsenek eldobált kajás dobozok, üvegek, összetört tárgyak, pókhálók, porlepte üvegcsék. A konyhához megyek, mert lent nincsen és a hűtőben kezdek el matatni, először a saját részemen, majd Elijah-én. Nálam nincs semmi, még jó, hogy egy moly nem röppen ki. Fehér ing, fekete szövetnadrág, egyebet nem viselek, bár a képességeim és mágikus tetoválásaim a ruhám alatt pulzálva öltöztetnek.*

Tárgy: Re: Elijah West Price rezidenciája Szer. Júl. 17, 2013 4:11 pm

*Igen az tény és való, hogy elég erősen meglepődtem, de azért nem tart soká, hogy kissé lefagyok, és nem tudom rendesen kezelni a furcsa helyzetet. Az ingem a múlté, de túlélhető, hiszen van pár egész hasonló, nem fogom megsiratni, nem igazán ragaszkodom túl sok tárgyhoz.* -Te lennél a sárkány? Érdekes... *Rázom meg a fejem. Talán megbújik benne egy sárkány is, de nem ő maga a sárkány. Erősnek és dacosnak mutatja magát, de nem hiszem hogy igazán ilyen kívül-belül.* -Megpróbálni nem biztos, hogy elég, ha már attól lángra kaptál, hogy megcsókoltalak, lehet hogy fel is robbantod a környéket, ha mást csinálok veled. *Húzom fel kicsit a szemöldökömet, elég jól érthető, hogy pontosan miről beszélek azt hiszem. Végül távozni készül, azt hiszem ez most jobb is. Karba fonom magam előtt a kezeimet, egyszerűen elzárkózom, mint általában mindig, ez nagyon is azt jelzi.* -Szia, kellemes estét Flame... *Szólok utána kissé száraz hangon, aztán amikor kiment ledobom magam a kanapéra és hátravetem a fejem. Alvás... azt hiszem az alvás most rám férne.*

Tárgy: Re: Elijah West Price rezidenciája Kedd Júl. 16, 2013 8:54 pm

*A lepörkölt inget persze csak akkor veszi észre, amikor már ismét a fotelben ül, és ott gubbaszt. De érzi, hogy sikerült meglepnie a fiút, aki egyáltalán nem erre a rakcióra számított, hanem egy síró kislányra, aki könnyek között vág hozzá mindenfélét, majd elrohan. De nem. Flame szemei izzanak, majd a szavakra csak megvillannak.* -Azt hiszem, a koszos herceg lassan rájön, hogy a királylány nincs ott, csak a sárkány. *válaszol az előbbi képpel a fiúnak, miközben egészen magabiztosan, bár kellőképpen kavargó érzelmekkel ül ott, és tartja vissza a tüzét. Aztán arra, hogy miért is nem viszi fel az ágyába.. egy cseppet megemelkednek a szemöldökei.* -Megkrédezném, hogy mi lenne, ha megpróbálnám magam visszafogni, de azt hiszem, hogy kellőképpen későre jár. Hagylak. *mondja, de lassan mozdul, érezhetően lassan. Mintha a kíváncsiság és a vágy is felébredt volna benne a tűzzel együtt, így végül lassan áll fel, és biccent a fiú felé, és indul meg az ajtóhoz. Aztán megáll, és visszanéz.* -Majd még jövök. *szemei különös, vad tűzzel izzanak fel, ahogy a fiúra néz, majd, hogyha az nem állítja meg, és nincsen hozzá több szava, akkor végül elhagyja a helyet.*

Tárgy: Re: Elijah West Price rezidenciája Kedd Júl. 16, 2013 8:41 pm

*Igenis úgy gondolom, hogy a romantikus kis vallomásai után ez neki sok lesz. Hogy végre sikerül elrettentenem és békén hagy, hogy nyugodtan pusztítsam tovább önmagamat, ahogy épp jól esik. Ezért ragadom meg a vállát, hogy megijesszem, hogy észhez térítsem, de nem látom rajta a várt reakciót. Szorítom és vad csókkal borítom be az ajkait, amit legnagyobb meglepetésemre viszonoz. Be kell csuknom a szemem, amikor felvillan és szó szerint lángra kap. Igaz, hogy a testem hőálló, mondhatjuk, hogy hála annak, hogy az ikertestvérem egy fél-elementál, szintén tűz elemmel, de a ruhám nem igazán az. Az ing pillanatok alatt lepörkölődik rólam, és csoda, hogy a nadrágom egy része kormosan, de nagyjából épen marad. Kicsit még talán enged is a szorításom közben, amikor érzem, hogy milyen vadul csókol vissza.*
-A házam nem tűzálló azt vágod igaz? *Húzom fel a szemöldököm, miután ellöktem magamtól. A válasza végképp meglep.* -Valami hasonló? És meddig mentél el a fantáziálgatásban kicsi Flame? *Megrázom a magam, az ingem maradéka kormos cafatokban hullik le a földre.* -Tudod mit? Csak azért nem viszlek fel az ágyamba, ha már ilyeneket mondasz, mert nem akarom felégetni a házamat... és mostmár tényleg elmehetsz...

Tárgy: Re: Elijah West Price rezidenciája Kedd Júl. 16, 2013 8:26 pm

*Azzal tisztában van, hogy Elijah nem a romantikus, érzelgős, beszélgetős típus, és ez talán így is van jól. Ennek ellenér a lány még mindig itt van, és amióta érzi, hogy bizony, itt ki fog törni a vihar, csak várja. Várja, és minden erejét arra tartogatja. Nem készül, nem csinál semmit, csak kivárja az utolsó utáni pillanatot, ahogy azt régen is tanulta, ég Faradrasnál, ahol nevelkedett, a tanáraitól, az iskolától, a harcokban. Figyeli Elijah reakcióit. Ahogy a fiú hirtelen felpattan, és megragadja a vállát, még vár. Igen, ez valóban nem a legkellemesebb érzés, az biztos, de ez még csak valaminek az eleje, amit viszont kivár. Az utolsó utáni pillanat, félelem nélkül.. És ahogy a fiú közelebb húzódik, és magához szorítja, majd megcsókolja, hirtelen izzik fel, ha úgy tetszik, lángba borul az egész lány, a teste hirtelen hevül fel iszonyatosan erősen, de ha minden igaz, Elijah hőálló, így semmi baja nem lesz belőle. Flame pedig nem hagyja magát, hanem vadul, és szenvedélyesen csókol vissza, pont olyan vadul, mint amilyen vad a benne lakozó tűz. És nem törődik a fájdalommal. Belobban, és mintha a fiút akarná elemészteni, és elégetni, állja a csókot, viszonozza is, majd, amikor a fiú ellöki magától, hirtelen huyn ki, és csak a szemei izzanak, parázslanak még. Halkan szuszog, miközben cseppet meggörnyed, majd megköszörüli a torkát, de nem nyúl a vállához.* -Ha tudni akarod, valami hasonló volt. Párnagyűrögetés nélkül. *izzanak fel a szemei, miközben maga sem tudja, milyen érzelmek táncolnak most benne.*

Tárgy: Re: Elijah West Price rezidenciája Kedd Júl. 16, 2013 8:13 pm

*Lassan komolyan idegesíteni kezd, hogy ilyen nagyon higgadtan és nyugodtan áll hozzám... mindenhez. Egyszerűen az fogja kihozni belőlem a vihart, ahogy viselkedik, mintha ez az egész nem lenne komoly, mintha tényleg csak azért jött volna, hogy beszélgessen, mintha én az a beszélgetős típus lennék. Persze, kéne készítenem egy teát, és mellette ülve finom sütemény rágcsálva békésen teázgatni. Hánynom kell egy ilyen képtől... komolyan! Csendben figyel és néz, amíg beszélek, mintha a szavaim el se jutnának igazán hozzá, sőt mintha mosoly játszana a szája sarkában, ami végképp halálosan idegesít. Szó szerint megremeg a szám széle, amikor hűvös nyugalommal szólal meg és mondja ki azt a pár szót. Hirtelen pattanok fel, a szememben vörösen táncol a vad tűz, és hirtelen ragadom meg a vállát talpra állítva a fotelből. Nem lehet tudni, még én magam sem tudom, hogy mit csinálok, a falhoz lökjem, hogy a csontja törjön, hogy érezze, ez nem egyszerű játék? Vagy... Hirtelen hajolok előre és húzom közelebb szorosan a kezeim között tartva a vállait. Vadul csókolom meg, lássa csak, én aztán nem vagyok a szőke herceg, akiről álmodozik, akibe annyira nagyon szerelmes. Nem szórakozom, és cseppet sem fogom vissza magam, még az sem lehetetlen, hogy leheletnyit fáj a válla a szorításom alatt, simán esélyes, hogy nyoma maradjon. Erősen csókolom, és csak pár pillanat múlva lököm vissza a fotelbe.* -Na így képzelted el, amikor éjszaka gyűrögetted a párnádat és rólam álmodoztál? Így? *Szúrós szavak, de ő jött ide, és valakin le kell vezetnem a haragomat. Ő vállalta ezt önként.*

Tárgy: Re: Elijah West Price rezidenciája Kedd Júl. 16, 2013 8:03 pm

*Még Flame se tudja, milyen pasikra bukik pontosan, de most egészen nyugodt tud maradni. Akkor is, ha a fiú egy cseppet sem kedves vele. És bizony, tudja, hogy ez a vihar előtti csend, és bizony tudja azt is, hogy a lehető legveszélyesebb dolog, de éppen ezért marad ilyen nyugodt. Ha majd kitör a vihar, ráér akkor parázni ezeken a dolgokon, addig is.. Tudja, hogy a vihar nem más, mint érzelmi hullám, éppen ezért a srác szavai, hogy csak a hideg logika.. nos az csak kamu. Amit a srác csak magának nem ismer be. Pontosan tudja, hogy milyen mélységei vannak egy barátságnak, és tudja, magáról tudja, hogy abba belefér a szeretet olyan megnyilvánulása, hogy odaadja magát a másikért. Elijah ezt érezhetően nem látja be, és jó ideje csak támadja, támadj, de Flame nyugodtan ül, enyhén lesütött szemmel, majd arcára halovány, hamiskás félmosoly ül ki, ahogyan a királylányos szavakat hallgatja, mert bizony, némán tűri, és némán hallgatja végig, majd lassan emésztgeti őket, azon agyalva, várt-e ő valaha is egy toronyban a szőke hercegre, hogy nem ő-e a sárkány, akit talán le kéne győzni. Aztán, amikor hallja, hogy a fiú ripityára törné mindezt, akkor felemeli pillantásait, melyben hihetetlen, végtelen nyugalom tükröződik.* -Akkor gyere és törd ripityára.

Tárgy: Re: Elijah West Price rezidenciája Kedd Júl. 16, 2013 7:47 pm

*Csendben figyelem csak a reakcióit, ahogy elpirul...hányszor láttam már ezt. Tényleg nem értem, hogy miért van itt pontosan, hogy mégis mi módon akar épp velem barátkozni, amikor mindketten tudjuk, hogy ő nem barátként tekint rám, én viszont azt tudom, hogy ő nem egy ilyen pasit akar magának. Nem vagyok egy visszafogott alkat és akkor még finoman fogalmaztam, Flame pedig... a franc se tudja, hogy milyen pasikra bukik.* -Hát látod ezért nem világos nekem, hogy miért vagy itt, vagy miért jár ide Lirian, hiszen ti érzelmesek vagytok, én követem a hideg logikát. *Na persze a jó fenéket. Ha így lenne, akkor nem romboltam volna már többször le a fél konyhámat, akkor nem borultam volna ki, amikor valaki elküldte Faradras nyakláncát, vagy amikor kiderült, hogy van egy ikertestvérem. De könnyebb azt mondani, hogy nem hagyatkozom az érzésekre, mint beismerni ezt... nekem könnyebb. Végül szó szerint hűvös nyugalommal vágok a szemébe néhány tényt. Olyan a hozzáállásom most, mint a kitörni készülő szunnyadó vulkánnak, aki ismer az tudja, hogy ez a vihar előtti csend nagyon nagy veszélyeket rejt magában.* -Számítok? Minek? Olyan vagy mint egy toronyban álmodozó királylány, aki évekig várja, hogy eljöjjön a daliás herceg fehér lovon és megölje a sárkányt. Aztán, amikor megérkezik és kiderül, hogy az a harc nem volt egyszerű, hogy koszos, hogy vértől csatakos, hogy nem csak szűzies csókokat akar váltani, akkor a hercegnő rájön, hogy inkább maradt volna a toronyban... Maradj hát te is ott, mert a visszafogott kis álmaidat én maximum ripityára törném. *Nem vagyok egy lelkizős típus, és akárhogy is képtelen vagyok ezekre a dolgokra normálisan reagálni. Addig nem, amíg barátságról beszél és közben elém veti magát, ha valaki meg akar ölni. Ne döntsön senki a sorsomról helyettem!*

Tárgy: Re: Elijah West Price rezidenciája Kedd Júl. 16, 2013 10:03 am

*Igen, pirul, mert valóban.. szereti a fiút. Nem, nem rajong érte. Abból kinőtt, egészen hamar, és már ő is belátja, hogy az a furcsa próbálkozás, ahogy közeledni próbált, nem volt a megfelelő, belátta, hibázott, de kinőtt belőle. És az a néhai mosoly, vagy ahogy Elijah áthívta magához, neki mindig elég volt. Szereti a fiút, még mindig, mélyen, akkor is, hogyha ezt nehéz elhinni, akkor is, hogyha nincs semmi értelme. Valahogy úgy érzi, néha, mélyen, hogy Elijah az, aki a benne rejlő tüzet meg tudná szelidíteni. Van egy ilyen érzés, amivel nem tud, és talán nem is akar mit kezdeni.* -Az érzelem emberei máshogy látják a hideg logikát. Érzelmetlenségnek és lelketlenségnek vélik. Főleg, ha olyan teszi, akit nem ismernek. *válaszol nemes egyszerűséggel, és könnyedséggel. A virágra aztán ismét kezd valamiféle pozitív érzés keringeni benne, kezdi érezni, hogy talán még ér valamit a fiúnak. Bár tény, hogy nem látogatja, de ha megvan, és tudja, hogy van, talán még rá is néz néha. A Tűzliliom.. ami igazából ugyanolyan, mint a lány maga. Nem is szól erre semmit, csak egy biccentéssel, és halvány félmosollyal konstatálja, lelkes szempillantásaival, aztán érzi, hogy Mufurc Uraság kezd újra előtörni. Szinte borsódzik a háta, végigfut rajta valami furcsa hidegség. Megremeg. De állja a másik tekintetét, szemeibe valamiféle védekező, vagy inkább dacos tűz is beköltözik, azzal állja a féldémon fiú pillantását. A szavakra pedig meg se rezzen, csak állja, állja a fiú tekintetét, és szavait, miközben a szíve egyre hevesebben és hevesebben kezd el verni, szinte kiugrik a helyéről. Tény, hogy mások talán tartanának a fiútól, megrettennének, de Flame most valahogy nem. Ahogy az utolsó pár szó is elhagyja a fiú száját, Flame-ra valami leírhatatlan nyugalom költözik, és a tűz is csak parázslik a szemeiben.* -Igen, Elijah. Ezt akartam és akarom hallani. Azért, mert nekem számítasz. *nem villantja meg szemeit, egyszerűen, már-már közönyösen, hidegen közli ezeket a szavakat, ami tőle kifejezetten meglepő. Aztán még hozzáfűz pár dolgot, egy halvány, futó félmosoly után.* -Akkor is, ha ez nevetséges. Akkor is, ha nem hiszed el. A közeledben akarom tudni magamat. Ha máshogy nem, láthatatlanul. De amíg tehetem, addig így. Szemtől szembe ülve veled. És addig fogom ezt tenni, amíg bele nem verem a fejedbe, hogy van, akinek számítasz. *kimért, lassabb beszéd, teljesen nyugodt. Mintha igazodna a fiúhoz, mintha idomulna hozzá, talán azt remélve, így közelebb jutnak hozzá a szavak, ha ő maga nem is tud. Szíve néha kihagy egy dobbanást, miközben vája a másik reakcióit, de nem készül fel semmire, csak kivár.*

Tárgy: Re: Elijah West Price rezidenciája Csüt. Jún. 27, 2013 7:13 am

*Nyugodtan ücsörgök az kanapén, miközben nézem, hogy az arcán mindenféle érzések suhannak át. Elkapja a tekintetét, amikor Thaliáról ejtek szót, és mintha el is pirulna. Felszökik a szemöldököm kicsit, de az ő dolga. Soha sem voltam az a visszafogott típus és valahol ez a csendes rajongás, amit ő táplál felém mindig idegesített. Egyszerűen zavar, nem tehetek róla, nem vagyok az az alkat, akiért rajongani szoktak, főleg hogy soha nem adtam okot ilyesmire. Aztán felcsattan, amire csak a szememet forgatom.* -Soha sem az számít, hogy ki mit mondd nyíltan. Úgy nem mondta ki senki, hogy nem bírják igazán... pedig ő is csak szimplán hideg logikával kezelte a dolgokat, mint én is. *Tudom, hogy nem jól viselték, amikor pl. be akarta áldozni azt a lányt, pedig az volt szerintem is a helyes, miért is kéne vadidegenekért kockára tenni az életünket? De persze Lirian, Aewy, Flame nem viseltek volna jól egy ilyen döntést, és évek alatt én már megtanultam, meddig érdemes ellenkezni a jó csapattal, Thalia pedig még új volt ebben a közegben, neki ez még nem ment. A kérdésére aztán bólintok egyet, hiszen ott van még a virág a kertben. Nem szoktam gondozni, nem vagyok egy kertész típus, de a hetente egyszer benéző házvezetőnő rá szokott nézni, az elég.* -Meg van, bár a hűvösebb időket nehezen bírja, de az elmúlt napok forróságában kimondottan vadul erősödött. A szavaira megint kissé morcosabbra vált a hangulatom. Rühellem, amikor mindenki ezzel jön, hogy öntsem ki a lelkem, meg beszélgessek ezzel azzal, hogy mit érzek. Nem válaszolok neki, csak feljebb ülök a kanapén és mustrálón mérem végig.* -Mit akarsz tőlem pontosan Flame? Csak a hülye nem tudja, hogy te írogattál nekem az Üzenőfalon, feláldoztad volna magad értem... kicsit nevetségesnek érzem, hogy barátkozni akarsz. *Vörösen villan a szemem, ahogy karba fonom magam előtt a karomat.* -Meséljem el neked, hogy kiborított Faradras árulása, hogy olyan volt, mintha az apám lett volna a helyett, aki eldobott magától? Vagy, hogy Thalia is elhagyott utána, ezzel is megerősítve, hogy rohadtul nem számítok? *Lassan beszélek és rendkívül szárazan, azt hiszem ez még rosszabb is, mint amikor indulatos vagyok.*

Tárgy: Re: Elijah West Price rezidenciája Szer. Jún. 26, 2013 3:32 pm

*Valahol jól esik neki, hogy a fiú tisztában van az erejével. És tudja azt is, hogy nem tudna tűzzel ártani neki, talán ez is vonzza annyira a fiú felé, de eprsze tartja a tisztes távolságot. Békésen, azt a bizonyos három lépést, ahogyan illik. Az meg, hogy tisztában van az ő erejével is, tényleg jól esik neki, akkor is, ha van benne valami tipikusan Elijah-ra jellemző flegmaság. Az, hogy nem félti, igazából nem zavarja. Ha már ennyire figyel rá, Flame bizony annak is örül. Arra aztán, hogy nem kell rá tekintettel lennie, meg amikor ki is mondja, hogy úgyis tudja, hogy szakítottak, akkor azonnal félreveti a tekintetét. Lesüti szemeit, és egy cseppet bizony el is pirul, a hajában levő virág is mintha egy cseppet felizzana, jelezve, hogy a lány bizony egy cseppet elszégyellte magát. Ám arra, hogy nem nagyon szerették az akadémiában, azonnal kissé izzó szemeket vet Elijah-ra. Tény, hogy ő neki nem volt puszipajtása, de az nem azért volt, mert vámpír, vagy mert nem akadémiás, hanem mert nem volt ínyére, no, és féltékeny is volt rá, de tiszteletben tartotta, hogy Elijah őt választotta. Vagy mi.* -Nem volt rá egy rossz szavam sem. A Te döntésed volt, gondolom. Elfogadtam, és igyekeztem tiszteletben tartani. *aztán a további szavakra csak nyújtózik egy nagyot, és mégiscsak a hátára fordul, onnan pislog Elijah felé.* -Mondd csak, meg van még a Tűzliliom, amit tőlem kaptál? Virágzik még? *pislog, egészen nagy, szép szemekkel.* -De, ebszélgetsz velem. Bár valóban arra gondoltam, hogy öntsd ki a szíved, és igen, van neked olyan. Mindenkinek van, Mufurc Uraság, akkor is, ha most eléggé a vödör fenekén vagy. Tudom, hogy máshol és máshogy vezeted le az energiáid, de hidd el, hogy az rosszabb, ha magadban tartod, és nem mondod el senkinek. Nem akarlak megváltani, ne érts félre, és nem akarok egy folyton lelkiző, nyűgös kis izét csinálni belőled.*csóválja meg a fejét, visszafordulva a hasára.* -De szerintem nem halnál bele. Talán még szükséged is lenne rá. De ha gondolod, szerzek neked valami igénytelen háziállatot, amit etetned sem kell, de el tudsz neki mindent mondani. *halvány, sunyi félmosoly a végén.*

Tárgy: Re: Elijah West Price rezidenciája Szer. Jún. 26, 2013 7:05 am

*Látom, hogy kissé kiakad a szavaim hatására, de cseppet sem érdekel. Ritkán szoktam a szavaim mélyére nézni és eszem ágában sincs sehova láncolni. Azt hiszem szimplán csak irigylem másoktól azt, ahogyan az élethez tudnak állni... néha... tényleg ritkán, hiszen én egyedül vagyok és mindig azt mondom, hogy jó is így nekem. Nem fog ez változni, ebben biztos vagyok, de attól még néha ez az érzés felszínre tör, ha engedem neki. Az Akadémia volt az a hely, ahol egy rövid időre talán magamra találtam, hála Faradrasnak, de ő elárult, és meghalt. Az egész értelmetlen volt. Látom, ahogy felizzanak a szemei, nem nagyon hat meg, tűzzel nekem nem árthat.* -Nem láncollak sehova, és eszem ágában sincs aggódni miattad, tudsz te vigyázni magadra. Ha valaki csúnyán néz rád, majd jól leperzseled róla a bőrt, és többet nem merészeli. *Rántom meg a vállam kissé, hiszen tisztában vagyok azzal, hogy az ereje nem igazán tartható kordában. Az enyém sem, rendeztem már át a házam egyes helyiségeit a rám törő indulatok miatt. Akárhogy is nézzük a vér nem válik vízzé, egy elementál lányáról van szó, akiben olyan belső tűz lobog, amit nem sokat tudnak felfogni. Én tökéletesen értem, amikor a démoni énem elnyomja az emberit. Aztán vissza is fogja magát, amire csak kissé szúrósan nézek rá. Fáradt vagyok ez tény, lelkileg és fizikailag is ki vagyok merülve, hiszen nem sokat aludtam az utóbbi pár napban.* -Nem kell rám tekintettel lenned Flame... *Jegyzem meg hirtelen, hiszen sejtem, hogy miért vett vissza.* -Gondolom már kikövetkeztetted, hogy szétmentünk a vámpírral. Tök mindegy nem? Úgyse viselte el senki az Akadémiáról... *Egy pillanatra megvillan a szemem, hiszen tudom, hogy nem jó szemmel nézték, amikor velünk jött, hogy kegyetlennek tűnő, de reális döntések mellett érvelt. Már úgyis mindegy. A szavai hallatán kissé felhúzom a szemöldököm, aztán csak idegesen a hajamba túrok.* -Szoktam beszélgetni, Lirian időnként benéz és veled is most épp beszélek nem? Mit akarsz, hogy öntsem ki a szívemet? Mert van nekem olyan? *Ebben tényleg nem vagyok biztos. Már annyian facsartak meg, hogy nem vagyok teljesen biztos abban, hogy tudok még érezni. Thalia is talán pont azért dobott, mert soha sem mutattam elég nyíltan semmit... és nem is akarok, nincs is mit.*