Elisabeth Ellen Torchwood kúriája

*Hamar a földre kerülök. Nem bírok fölkelni. Mikor megérzem hogy valami végig folyik a combomon megrémülök, és hamar kiderül hogy az nem más mint vér. Nem értem a helyzetet. Sosem éreztem ilyen fájdalmat. Nagyon fáj. Olyannyira hogy alig kapok levegőt. Hallom Stev és Nanny hangját. Fölfektetnek a kanapéra. Ahogy erősödik a fájdalom lassan körvonalazódik bennem hogy Nannynek igaza volt. *
-Sajnálom! Úgy sajnálom...*mondom sírva de nem hiszem hogy Steven érti mire célzok csak remélem az idős nő eltudja magyarázni, neki mert még magam sem fogom fel igazán.*

*Mikor felébredek az ágyban találom magam. Megkönnyebbülök mikor megtudom hogy jobban van megkönnyebbülök. Érzem hogy a hátamat simogtaja amitől lassan megnyugszom. *
-Annyira féltem hogy elveszítelek.*mondom ahogy mellé fekszem. Összehúzom magam. Nem vagyok valami jól én sem. Mikor kopognak nagyot sóhajtok. *
-Mindjárt jövök.*mondom hallkan majd egy gyors csók után nagynehezen fölkelek, és kimegyek a szobából. Remélem Stev nem kel föl mert pihenésre van szüksége. Nannyvel átmegyek a szomszédos dolgozószobába majd leülök a fotelba. Ahogy beszél szoknyám szélét gyűrögetem, mert ideges vagyok. Elmagyarázza hogy a három konyhai alkalmazottra gyanakszik. Többek között Lucyra mert ő csinálta a teáinkat. Ahogy hallgatom Nannyt érzem hogy ráz a hideg és egyre nagyobb fájdalmat érzek az alhasamban. Megpróbálok fölkelni hogy elforduljak, mert nem akarom hogy gyengének lásson megint, de térdre rogyok. *~Basszus mi van velem? Ez nem lehet.~*gondolkodom mikor is érzem hogy valami lefolyik a combomon. Mikor megérintem a combom majd megnézem az ujjaim csak a vért látom.*
-Nanny... -Lehelem majd a földre hanyatlok. Rettenetes fájdalom tör rám. Nanny azonnal segíteni próbál de már nem tudom mi folyik körülöttem. Nem ájulok el de még sem bírok reagálni.*

*Kissé ködösnek mondható tekintettel nézek le rá. Túl gyors! Nem értem, mit mond. Lassan visszaölelek, miközben próbálom összerakni, miről beszélt és a lényeget kihorgászni belőle. A harmadikat nehéz felfognom.*
- Jól, csak szédülök *mondom végül és óvatosan végighúzom kezem a gerince mentén. Óvatosan simogatom, hogy megnyugtassam. Biztosan ideges, meg szomorú. Sós könnyek patakzanak szemeiből a vállamra. Van, amelyik egyenest a nyakamba hullik, elég kellemetlen érzés.*
- Nem emlékszem nagyon arra hogy mi történt, csak a vizes borogatásig van meg, de elhiszem. Ha meg lett a tettes, magam is elmegyek és a pálcámra szúrom az illetőt *jelentem ki konokul.*

*Nem tudom meddig alszom. De arra ébredek hogy már nem a földön vagyok. Kipattannak a szemeim. Hirtelen ülök fel és körbe pillantok.*
-Steven jobban vagy?* kérdezem ahogy átölelem.*-Annyira aggódtam. Majdnem meghaltál. *mondom és megint elerednek a könnyeim. Még mindíg nem érzem magam valami jól de most nem érdekel. A lényeg hogy Ő jobban van. *
-Nannyék már keresik a tettest. *mondom hallkan ahogy kicsit följebb emelkedem hogy ránézzek.*

*Mikor Stev állapota rosszabb lesz Nanny kiküld. A szoba előtt várakozok homlokomat térdeimre támasztva. Nem érdekel ki lát meg ilyen állapotban és szabadjára engedem könnyeimet. Nagyon aggódom szerelmemért. *~Bárki is legyen aki ezt tette. Garantáltan végzek vele. Véletlenül sem fogom elszalasztani az esélyt. Amint megtudom miért tette mind ezt. A legfájdalmasabb halálban lesz része.~*gondolkodom. Érzem hogy bennem is dolgozik a méreg de közel sem kaptam annyit mint Steven. Valamennyire megnyugszom mikor egy idő után Nanny kijön és elmondja hogy Stev jobban van valamivel. Felsegít a földről és magához ölel hogy megnyugtasson. Gyerek korom óta nem ölelt meg. Most nagyon jól esik hogy rá is számíthatok. Mikor elenged bemegyek a szobába és leülök az ágy mellé. Megfogom a kezét és várom hogy felébredjen. Gyűlölök várni. Főleg most. Minden pillanat egy örökké valóság. Észre sem veszem hogy mennyi idő telik el, és hogy az ágy mellett térdelve a kezét fogva elalszom. Kevesebb méreg jutott a szervezetembe de így is megvisel főleg hogy Stev miatt annyit aggódom.*

-Ostoba vagy! Hisz így is szenvedek mert... Mert te is szenvedsz.*mondom hallkan. Nagyon megrémülok mikor meghallom mennyire nehezen veszi a levegőt. És még jobban megijedek mikor elájul. Nannyre pillantok aki kiküld a szobából. A szobával szembeni falnak dőlök majd a földre csúszok. Rettegek hogy meghalhat. Végre amikor boldog lehetek mindent elvesznek tőlem. Felhúzom térdeimet, és átfogom karjaimmal. Hólokóat térdeimre támasztom. Soha nem éreztem magam ilyen elesettnek. Steven nélkül egy senkinek érzem magam.*

*Nanny segítségével felkísérjük páromat a hálóba. Még ő ellátja Stevent én feldúlom a dolgozó szobát annyira dühös vagyok. Mikor vissza megyek a szobába. Leülök az ágy mellé és lecserélem a hidegvizes borogatást homlokán. Kezét megfogom és nem mozdulok mellőle. Látom a tekintetén hogy nincs jól. Érzem hogy a sírás folytogat. De nem akarom hogy miattam aggódjon. Most minden erejére szüksége van és ha fölöslegesen aggódik miattam akkor nem lesz jobban.*
-Sajnálom. Valaki nagyon gyűlölhet engem. És tudják hogy úgy bánthatnak engem a legjobban ha téged bántanak.*mondom hallkan és lehajtom a fejem. Megszorítom a kezét de így is remegtem. Rettegek hogy elveszíthetem. *

*mikor rájövök hogy a teánkat megmérgezték, azonnal Stev után megyek. Meg is találom a folyosón. Oda rohanok hozzá és látom hogy nincs jól.*
-Most ne miattam aggódj.*mondom ahogy megtámasztom. *-Gyere jobb ha lepihensz.*mondom hallkan. Nanny segítségével fölkísérem a hálószobánkba és az ágyba fektetem. Az idős démonnő azonnal megpróbál rajta segíteni. Nagyon félek mert nem akarom elveszíteni. Még Nanny segíteni próbál Stevenen én átmegyek a dolgozó szobába. Tudom hogy nem kéne mozognom és nyugodtnak kéne maradnom de nem megy. Nem érdekel hogy én is kaptam a méregből. Föl-alá mászkálok majd mikor mérgemben teljesen feldúltam az íróasztalt vissza sietek a szobába. Leülök az ágy mellé és lecserélem a vizes borogatást Stev homlokán. Utánna megfogom a kezét és nem mozdulok mellőle.*

*Mikor szerelmem kimegy a nappaliból megint csak elgondolkodom. Folyamatosan azon jár az eszem ki lehet az aki tönkre akar minket tenni. Nanny lép hozzám és ül le a velem szemben lévő fotelba. Elkezdünk beszélgetni az ügyről. Benne teljes mértékig megbízom. *
-Bár csak itt lenne Angyal. Ő tudná mit tegyek. *mondom ahogy az asztalon lévő bögréket figyelem. Fölveszem a már kihűlt teát majd Nannyre pillantok. *
-Ő még mindíg itt van még ha nem is fizikailag. *mondja én meg nagyot sóhajtok. Mikor ajkaimhoz emelem a bögrét valami furcsa illat csapja meg az orrom.*
-Ez meg? Nanny azt hiszem baj van. *mondom és beleszagolok Stev bögréjébe és ugyan azt az illatot érzem.* -Steven.*rohanok ki a nappaliból mert aggódom. Mind két teába valamiféle mérget raktak és Stev az összes italt megitta. Mikor a folyosóra érek, megpillantom Őt és nagyon félek mert furán viselkedik. *
-Steven mi a baj?*lépek oda hozzá.*

*Elhalad előttem erre rácsapok a valagára mire sértődötséget színlelve felém fordul. Elnevetem magam ahogy keresztbe rakom a lábaimat.*
-Tán az úrnak sérti büszkeségét ha egy nő kezet emel rá?* kérdezem majd mielőtt reagálhatnék leveszi cipőimet és elkezdi a talpamat csikizni. *
-NE! NE! Hagyd abba kérlek.*nevetek hangosan és próbálok kiszabadulni. Majd mély levegőket veszek mikor elvonul a fürdőbe.*
-Ezt még visszakapod! *szólok és utánna hajítok egy díszpárnát. Ritkán érzem magam ilyen felszabadultnak. Most olyan jó. Bárcsak így maradna minden.*

*Mosolyogva viszonzom csókját. Majd mikor fölkel sunyin elmosolyodom és mikor elhalad előttem rácsapok hátsójára. *
-A szellemek nem is isznak vért.*mondom vigyorogva és látom hogy Scarlett kicsit megsértődik párom megjegyzésen. Nevetve cirógatom meg a macskát majd elmerengek a történteken. Fura az ügy mert eddig nem hittem volna hogy a köreimben kell keresni a tettest. Végig megyek a lehetőségeimet. Minden képp az új tagok között kell keresni a tettest. Nem akarom elhinni de bízom páromban és elhiszem neki. *

*Elmosolyodom mikor elmondja mit gondolt rólam az első pillanatban. Na, igen. Nem tűnhettem másnak mint valami pasivadásznak. Jobban bele gondolva akkor nem is akartam komoly kapcsolatba bonyolódni. Csak néhány boldog órát akartam erre egy új életet kaptam. *
-Új életet adtál nekem. Amiben boldog vagyok. És nem akarok már másképp élni.*mosolygok őszintén. *

*Tudom hogy nem azért figyelte Lucyt mert szeretőt keres. De célomat elérem és felnevet. Majd én hdis belekortyolok a teába. *
-Nem, csak nem szereti a társaságot. Emlékszem mielőtt ide jöttem NY-ban csak éjszaka mozdultam ki ha tényeg muszály volt. Egyetlen társaságom Nanny és Scarlett volt. Senki mást nem engedtem közel magamhoz.*magyarázom ahogy leteszem a félig lévő bögrét. Úgy helyezkedem a kanapén hogy rá tudjak pillantani, közben a kanapé háttámlájára könyöklök és megtámasztom a fejem.*
-De Te elérted hogy bízzak benned és a lehető legközelebb engedjelek magamhoz. *mondom mosolyogva.*

*Ahogy az ölébe ülök átveszem az irányítást. De észre veszem hogy az egyik cselédlányt méregeti. Én is arra pillantok. Látom hogy Lucyt méregeti. Felvonom egyik szemöldököm majd Stevre nézek. *
-Ejnye! Még jegyesek sem vagyunk és már is szeretőt keresel?*kérdezem sértetséget színlelve. Tudom hogy most minden cselédre gyanakszik ezért inkább elterelem a figyelmét. Majd mellé ülök hogy elfogyasszuk teánkat. Nyugodtan beszélgetünk végre. Közben Scarlett a macskánk is megjelenik. Felugrik a kanapé háttámlájára és onnan figyel minket.*