Magyarország

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

First topic message reminder :

Remélem nem kell kifejteni, mit is takarhat a téma. ^^

Tárgy: Re: Magyarország Szomb. Jún. 06, 2009 3:56 pm

-Bármikor, bármire? Nono, ne hamarkodd el! *mondja sejtelmes mosolygással. Igen, igazából nem osztotta meg a lánynal a heti programtervet, mert még eléggé képlékeny a dolog. Minden tibortól függ, meg a fiúktól-lányoktól odahaza. Van egy-két pont, ami nem olyan könnyű dolog, így azokhoz bizony külső segítség kell. A lány kérdésére elmosolyodik.* -Tudod, itt a kávét gép főzi. Olyan gép ez, ami ha beleteszed a kávét, meg a vizet, akkor lefőzi a kávét, csinál belőle megfőzött, friss, finom kávét, amihez lehet tenni tejet, tejszínhabot. Itt ugyanez van, csak nem kávét, hanem capuccinot készít, tejhabbal, fahéjjal megszórva. És nagyon finom. Köszi! *pillant fel, az utolsó szót magyarul mondva, mikor Tibor szépen kihozza nekik a dolgokat.* -Számlát majd a hét végén, rendben? *fordul a pincér felé, aki megtörli kezeit a kötényében.* -Aztán nehogy lelépj nekem, mint a múltkor. Megmondtam, hogy jövök nyáron. Jöttem, vagy jöttem? *tárja szét karjait a fiú, mire a férfi csak szemeit forgatja, de mosolyogva. Rövid dialógus volt ez magyarul, és a férfi végül visszasétál a pulthoz, Zakariás pedig Arianához fordul.* -Csak a fizetés miatt váltottunk pár szót, mert ez lesz a szállásunk majdnem egész héte. *mondja mosolyogva, majd belekortyol a capuccinoba.* -Vigyázz, lehet, hogy forró lesz, szal csak lassan. *mondja mosolyogva, intés képpen.*

Vendég

*Ariana öltözékén sincs túl nagy változás; fekete ruha, ugyanúgy, mint tegnap. A cipőt pedig a világért sem cserélné le... Ma viszont feltűnt neki, hogy jéé, itt amúgy hideg van, szóval rajta virít a denevéres, Jacktől kapott pulcsi is, a monogrammjával. Most meg szépen ott ücsörög Zakariással szemben, a lábával kalimpál, persze óvatosan, hogy ne rúgja meg a fiút, és lelkesen nézelődik körbe, nagyon tetszik neki ez az egész helyzet. Aztán a fiú kérdez, mire mégis visszafordul, és lelkesen bólogatni kezd.* - Aham, kissé nehezen aludtam el, de egyébként kényelmes volt az ágy, meg minden. És készen állok, Mester, bármikor, bármire! De... *Kissé összeráncolja a szemöldökét, a pincér felé pislogva, majd visszafordul Zakariáshoz.* - Biztosan finom, de milyen gépről van szó?

Tárgy: Re: Magyarország Szomb. Jún. 06, 2009 3:32 pm

*Kellemes, reggeli szél fújt ezen a reggelen is. Zakariás hajnalok hajnalán kelt fel zuhanyozni, hogy ne zavarja meg az alvó Arianát. Szépen fel van öltözve, bár ugyanúgy néz ki, mint tegnap. Ezen a tájon sokkalta hűvösebb van, mint Bulgáriában, vagy akár Pesten, most is ilyen 18 fok körül lengedez, ezért Zakariás felvette a kabátját. Pontosabban a kabátja ott leng mögötte, a széken, mert ugyebár éppen az étteremben vannak. Igrice kemping, étkező rész, étterem. Zakariás már rendelt két cappucinot.* -Hidd el, nagyon finom, érdemes megkóstolni. Tibor profi. Reméljük most nem fogja elrontani a gépet.. *mondja, miközben somolyogva pislog a pincér felé, aki veszi a lapot, és csak elfordítja a tekintetét. Zakariás csak emgcsóválja a fejét, majd visszanéz a lányra.* -Amúgy, hogy aludtál? Készen állsz a mai útra? *érdeklődik mosolyogva, miközben kényeklmesen előredől az asztalon. Kászon ott fekszik, pihen mellette a földön.*

Vendég

*Azért ő Kászonnak is igencsak örül, majd ugyebár végre beérnek a házba, Ariana pedig rámosolyog a fiúra.* - Na ajánlom is... mert ha elveszítessz itt véletlen, akkor nélkülem kell visszamenned az iskolába, és tudok sorolni néhány embert, akik ennek nem igazán örülnének. *És itt megakad, eltöpreng. Nem nagyon örülnének, oké. Abban biztos, hogy Zakariás nem igazán úszná meg szárazon, ha Dean elé kerülne Ariana nélkül, de a lány most valahogy elgondolkozik, vajon Jack mennyire akadna ki. A kérdés főleg arra irányul, milyen most egyáltalán a kapcsolatuk a vámpírfiúval; barátság, aham... Végül Zakariás megszólal, ami visszarántja a jelenbe, valóságba, Magyarországra, és arra készteti, hogy sejtelmesen rávigyorogjon a fiúra.* - És Dean honnan tudná meg? *Sejthető azért, hogy nem gondolja komolyan, majd végül felsóhajt, közelebb sétál a fiúhoz, és puszit nyom a homlokára; fordított szereposztás, de csak eddig.* - Jó éjt. *Súgja még, majd ő maga azért a táskából kiszedett pizsama birtokában bemenekül a fürdőszobába, aztán nem sokára már átöltözve lép ki. Még vet egy pillantást a fiúra, halványan elmosolyodik, aztán befészkeli magát az ágyba, ahol már ott van a vadmacska, persze láthatóan, hiszen a köpenyt lerúgta magáról. Szóval Ariana szépen elhelyezkedik, és a vadmacskáját magához ölelve alszik el, bár elég soká, hiszen azért mégiscsak új, idegen hely...*

Tárgy: Re: Magyarország Pént. Jún. 05, 2009 9:04 pm

*Csak sétál a lányba karolva. Érzi, hogy biztonság kell neki, támogatás, éppen ezért, mikor belökte a kaput, és a portára megy a kulcsért, akkor Kászon ott marad a lány mellett. Nem a legnagyobb biztonság, de ez van. Aztán végül a kisházig is eljutnak.* -Azért ne félj, nem fogsz elveszni. Nem hagyom én azt olyan könnyedén. *mosolyodik el a lányra nézve, mjd belépnek a kisházba, szépen, kényelmesen, Zakariás pedig lekergeti a kutyát az ágyról, aztán felsóhajt, és nyújtózkodik. Végül bevetődik az ágyba, és onnan pislog fel a lányra, miközben lerúgja a cipőit.* -Tiéd a nagy ágy, ennyi kijár neked. Nem akarom, hogy egy kis ágyon kucorogj, ha meg veled aludnék, akkor ugyebár Dean dühös lenne, úgyhogy tiéd a nagyágy, enyém a kicsi. *mondja mosolyogva a lánynak, majd csak úgy tesz, mintha a kalapját igazgatná meg. Végül feltápászkodik, felül, leveti a kabátját meg a sáltá, szépen odadobja a kisasztalra, mert az is van itt, meg szekrény, meg székek az asztal mellett, szal utóbbira kerül a kabát meg a sált, Zakariás elrendezi a cipőit, majd kényelmesen végignyúlik az ágyon.* -Akkor holnap találkozunk. Fürdőszoba, minden megmutatva, ha elakadsz, csak ébressz fel. Ígérem nem leskelődök. *mondja mosolyogva, majd végül csak biccent, olyan kalapigazgatósan, és lehunyja szemeit, Kászon pedig odatelepszik mellé.*

Vendég

*Az önbizalom nem is árt, legalább Zakariásnak legyen, ha már Ariana teljesen bizonytalanul kapaszkodik most a karjába, és igyekszik felfogni azért legalább a mozdulatokból, hogy nagyjából mi történik. Most így valamennyire sikerül is, a puszira meg csak elmosolyodik, de továbbra is a fiú karjába kapaszkodik, elvégre látja, hogy elvan az fél kézzel is, akkor meg miért ne? Elköszönéskor ő valóban csak integet, majd eléggé halkan, inkább csak maga elé motyogva próbálja leutánozni, kiejteni Zakariás elköszönését, hogy majd legközelebb ő is be tudja vetni. Vidáman csillogó szemekkel nézelődik, nézeget körbe, valahogy tetszik neki ez az egész, és... és megéri, hogy a fene enné meg Deant a féltékenységével együtt, akkor is megéri, ha mikor visszatér a Nezabarba, napokig kell majd engesztelni a fiút. Persze ha tudná, hogy Dean nem igazán alszik az aggódástól, vagy ki tudja, mitől, akkor nem így gondolkozna, de nem tudja.* - Előre várom. *Jelenti ki mosolyogva, majd mikor a fiú int hogy mindjárt jön, akkor eléggé elveszetten ácsorog ott, és mikor Zakariás visszatér, szinte azonnal belekapaszkodik újra a karjába, biztonságot szerezve magának ezzel a mozdulattal. Idegen országban még ennyi időre sem akar egyedül maradni; japánban legalább a nagyon alap szavakat megértette, na. Szóval sétál Zakariással a kisházig, ahol szépen megnéz mindent, és bólogat.* - Tökéletes. *Jelenti ki vigyorogva, majd bizonytalanság csillan a szemében, ahogy a fiúra pislog.* - És ki hol alszik?

Tárgy: Re: Magyarország Pént. Jún. 05, 2009 8:48 pm

*Pedig miylen rédekes az a beszélgetés. Amúgy nem éppen gyakori eset, bár, hogy úgy mondjuk, ebben a világban máshogy nem tudnak beszélgetni egymással, ezért megesik a kommunikáció. Mert az mindig szükséges. A lány visszamosolygására önbizalom kezdi eltönteni.* -Örülök, hogy ízlik. *mosolyodik el ismét, majd megissza a gyömbér maradékát.* -Akkor kemping lesz belőle. *mondja biccentve rá, majd, mikor a lány a karjába csimpaszkodik, akkor elmosolyodik, és nyom egy puszit a lány fejére. A pincér megjön, Zakariás pedig előveszi az övtáskájából a pénztárcáját, majd már fizet is szépen, megfelelő borravalóval, mindennel. Ha az összes zsebpénze rá is megy erre a túrára, neki akkor is megéri a dolog. Maximum majd az iskolában nem költekezik, de ott amúgy sem kell. Egy kézzel is megy a fiúnak. Aztán, fizetést letudva csak füttyent Kászon felé, aki máris talpon van, a fiú mellett. Aztán csak integet távozóul.* -Viszlát! *köszön el magyarul, majd Arianába karolva szépen eloldalaznak abba a pár utcával arrébb levő kempingbe. Sétáló utca, a vízpart mellett, kényelmes, esti séta.* -Nos, itt leszünk elszállásolva, holnap pedig megismerkedhetsz az én teljes népemmel. Legalább is a nappaliakkal. *mosolyog egy sort, majd belöki a külső nagykaput, int a lánynak, hogy mindjárt jön, lepacsizik a portással, majd az egyik szoba, kisház kulcsát elkérve szépen visszatér Arianához, majd vele együtt elsétálgat addig a kisházig, amiben elszállásolva lesznek.* -Tádáám! *nyitja ki az ajtót, majd felkapcsolja a villanyt.* -Ágyak, egy francia meg egy sima, ott a minikonyha, fürdőszoba. *mutat körbe, majd lepakolja a lány táskáját, amit idáig cipelgetett. Kászon lelkesen felugrik a sima, egyszerű ágyra, Zakariás pedig kíváncsian néz Ariana felé, hogy tetszik neki.*

Vendég

*A gondolatban zajló beszélgetésről fogalma sincs, de persze a felpislogások közben a mosoly feltűnik neki, és félig-meddig viszonozza is. Ő is eszeget szépen, bár lassabban mint Zakariás, mert még eléggé ismerkedik a számára ismeretlen dolgokkal, de azért nem sokkal a fiú után végez ő is, és bólint.* - Finom. *Rövid válasz, de végülis elmosolyodik a végén, amiből érteni lehet, hogy komolyan gondolja, meg hát a mosoly azt is jelzi, hogy kezd véget érni a duzzogós hangulat. Néha rájön, de hát lélekben inkább gyerek még, mint felnőttkorhoz közeledő tinédzser, és nem is nagyon tervezi, hogy a közeljövőben változtat ezen. A szállás leírására hümmög, majd megvonja a vállát.* - Hát, nekem tökéletesen megfelel a kempinges dolog is. Sőt, egészen érdekesnek hangzik. *A kacsintás láttán félmosolyra húzza a száját, majd az újabb idegen szóra pislog, de aztán meg is lesz magyarázva, szóval biccent. Feláll szépen ő is, és még mielőtt a pincér odaérhetne, szépen birtokba veszi Zakariás karját, szóval tulajdonképpen belecsimpaszkodik, és hozzábújik.* - Ne haragudj. *Mondja halkan, kiskutyaszemekkel pislogva a fiúra, aztán csak vár, hogy mi lesz még itt.*

Tárgy: Re: Magyarország Pént. Jún. 05, 2009 8:29 pm

*Mikor a lány kijeletni, hogy ráér, akkor azért elmosolyodik.* ~Talán mégsem volt értelmetlen. Gyermeteg. Egy házban nőtt fel. Nem engedték ki. És ha nem engedik ki, akkor tündérmesékből épít várat? Ne magadból indulj ki! Bocsi, emberi tulajdonság.~ *somolyog a bajsza alatt, miközben végül ő is nekilát az ételhez, és egészen hamar végez is vele, kenyeret eszegetve hozzá, meg minden. Éhes volt, evett már efféle ételeket, úgyhogy nincs ezzel semmi baja.* -És, hogy ízlik a magyar konyha? Nem túl zsíros? *kérdezi, majd a kérdés halaltán sejtelmesen elmosolyodik.* -Vagy a következő faluban, vagy az után, márha rendes ágyban akarsz aludni, vagy pedig sétálunk két utcát, és megelégedsz a kemping berendezkedéssel is, ami lehet, hogy cseppet hideg, de reggel olyan finom capuccinot fogsz kapni, hogy mind a tíz ujjad megnyalod, továbbá rengeteg pléd van. Igrice kemping. A legjobb. *mondja, majd rákacsint a lányra, és szépen legurítja a gyömbért a torkán.* -Hozom a csomagjaidat is. Fizetünk! *az utolsó mondatot, szót már magyarul és fennhangon mondja.* -Rendezem a számlát. *magyarázza a lánynak, sejtve hogy nem értette a felszólalást, de egy pincér már siet is arrafelé, nagy, szép pénztárcával és egy jegyzettömbből kitépett papirossal.*

Vendég

*Elment hát, bár holnap reggelre visszatér úgyis, csak addig kell valahogy kibírni. Valahogy. Most még igenis meg van sértődve, viszont mikor megérkezik az étel, akkor kissé félredöntött fejjel biccent, megköszönve, elvégre megszólalni nem tud. Azt a szót Zakariás még nem tanította meg neki, magától meg biztosan nem fogja megkérdezni. Most nem. Végülis előre dől kissé, a villáért nyúlva.* - Ráér. *Feleli röviden, ahogyan a villával kissé esetlenül kezdi enni a számára teljes mértékben ismeretlen ételt. Mostmár azért gyakrabban pislog fel Zakariásra, de még mindig nem szólal meg nagyon. Aztán mégis lenyeli a falatot, és feltesz egy kérdést.* - És... amúgy ez a szállás dolog, ez hol lesz?

Tárgy: Re: Magyarország Pént. Jún. 05, 2009 8:15 pm

-Ez esetben csak mondom, hogy tudd, ha legközelebb megállunk valahol. *mondja halvány mosollyal, majd látja, hogy a lány nem nagyon lelkes a dolgok iránt, sőt, igazából mintha máris midnentől elment volna a kedve. Mikor az étel is megérkezik, csak biccent, majd nyúlna a villáért, mert régen evett, mikor hallja Ariana szavait. Felsóhajt.* -Vacsorához sincs erőd, vagy ráér utána rendezni a szállást? *kérdezi, miközben kissé előredől, lábait meg maga alá húzza, és úgy figyeli a lányt.*

Vendég

*A Télapós mondatra már vissza se szól, bár akaratlanul is eszébe jut a lappföldi kirándulás, amikor bezsebelt az öregtől egy fa kalitkát, benne fa madárkával. Mindenesetre most csak összeszorítja a száját, és dacosan piszkálgatja tovább az asztalt, nem hajlandó megszólalni. Arra pláne nem mond semmit, amit még Zakariás a mondandó végére fűz, tekintve hogy nem is érti. Élvezetes lesz így a kirándulás, hogy egy szót sem ért a körülötte zajló dolgokból... Körbepislog, még mindig összeszorított szájjal, de a fiúra nem néz, a körbenézés után visszatér az asztalpiszkáláshoz.* - Nem szokásom vendéglátóba járni, ezért fogalmam sincs, mi az, ami egy megszokottban van. *Szűri végül a fogai között, de most igenis meg van sértődve. Eddig nem volt igazán, de a Télapós mondat igenis a gyermeki lelkivilágába gázolt bele, a tündérmeséibe, amikhez ő igenis ragaszkodik, foggal-körömmel. Nem is igazán a Télapóhoz, de hát ha az ő létezése kétségbe van vonva, azzal valamennyire a többi tündérmeséjé is.* - Arigatou. *Mondja szinte reflexből, még mindig fel sem nézve, mikor megérkeznek az italok meg a többi. Nem is reagál, mikor a fiú felemeli a poharát, megkésve nyúl a sajátjáért, és kortyol bele, majd a pohárral a kezében hátradől kissé, de még mindig nem a fiúra néz, hanem valahova oldalra, a többi vendéget nézi, vagy akármit. Talán csak bámul ki a fejéből.* - Biztosan remek lesz. *Jelenti ki nem túl nagy lelkesedéssel, de mintha megcsillanna a szeme... valóban várja azt a meglepetést, csak most nem tudja kimutatni.* - Fáradt vagyok. *Mondja végül, egy pillanatra Zakariásra nézve, de aztán továbbra is csak nézelődik.*

Tárgy: Re: Magyarország Pént. Jún. 05, 2009 8:00 pm

-Látom, szerinted a télapó is létezik. *mondja nagy sóhajjal, majd hátradől a padon, vagy széken, vagy mi van itt, ezen a kiülős teraszon, és onnan figyelgeti a lányt.* -Három deci baracklevet kér a hölgy. *fűzi a mondanivaló végére. Aztán meg következik a nagy várakozás.* -Amúgy itt minden van igazából, ami egy megszokott vendéglátóban van. Rostos üdítők, szénsavas üdítők. A gyömbér amúgy egészen finom, de azért elsőre nem ajánlom. *mondja halvány mosollyal, majd megérkezik a kért ital meg a kenyereskosár, valamint az evőeszközök. Zakariás csak biccent.* -Az étel mindig frissen készül, így arra kell várni egy keveset, de nem nehéz elkészíteni, úgyhogy szerencsére nem kell sokat várni. De éppen ezért hozzák ki először az italt, hogy addig se haljunk éhen. Prosit! *mondja kissé megemelve a poharát, majd belekortyol a gyömbrbe, aztán csak leteszi maga elé.* -Amúgy ha érdekel a hetünk további része, mára a vacsorát ütemeztem be, amúgy pedig kisebb-nagyobb városnézést szeretnék veled elszenvedtetni, valamint lesz majd egy meglepetés este is. Hétfőn. *mondja sejtelmes szemekkel, aztán már érezni lehet a finom illatokat a konyhából, lassan megérkezik az étel is.*

Vendég

*A szemét forgatja, amikor Zakariás a kacsacsőrt mutogatja, és el is húzza a kezét teljesen; összefonja maga előtt a karjait, és látványosan vérig van sértve. A szép szemeket sem látja, mert másfele nézelődik, szánt szándékkal nem néz a fiúra, majd ugyebár elérnek a fogadóba, ahol a lány leül, és mikor a pincér megérkezik, csak pislog. Na igen, ő éppenséggel egy szót sem ért az egész társalgásból.* - Fogalmam sincs. Ha baracklé van, akkor azt... ha meg nincs, akkor amit te. *Motyogja, és akár illetlenség, akár nem, ő igenis felkönyököl az asztalra, és csak piszkálgatja; ha van rajta, akkor terítőt, ha meg nincs, akkor magát az asztalt. Kapargatja, meg tudom is én, a lényeg, hogy lefelé néz.* - Várunk. *Ismétli, és vár. Aztán előbb vagy utóbb csak megérkezik az étel is, amilyet még életében nem látott... de ha Zakariás mondja, akkor biztosan finom. Bízzunk az idegenvezetőben.*

Tárgy: Re: Magyarország Pént. Jún. 05, 2009 7:46 pm

*Csak nézelődik midnenfelé, miközben egyik kezével gesztikulál, mutogatja a kacsacsőrt, ami csak beszél, beszél, beszél, miközben szemeit forgatja.* -És te elhiszed ezt a maszlagot? *fordul végül Ariana felé.* -A Nezabarban mindenre van válasz. De közel a felére sem igaz a válasz. Az egyik szakvezető halottidéző, a másik pedig utazik a térben és időben, és ezek után olyan illúzióhalmokat hoznak létre, amibe még Einstein foga is belefájdulna. *mondja teljesen természetesen, mintha tényleg magától adódóan lenne képtelenség az, amit a lányék átéltek. A lány rándulására elveszi a kezeit.* -Nyugi, azért bíztatni csak szabad, nem? *kérdezi szép szemekkel nézve a lányra, majd mennek. A teraszra leülve kényelmesen hátradől, Kászon elhelyezkedik az asztal alatt, a szék mellett, Zakariás lábainál.* -Most fogunk rendelni vacsorát, bízd ide. Mit kérsz inni? *kérdezi, majd megjelenik egy pincér, akinek a fiú int is.* -Jónapot. Két adagnyi székelykáposztát kérnénk, mert hallottuk, hogy azt itt olyan finoman csinálják. Italnak mellé én gyömbért innék, a hölgy pedig.. *és itt bemondja, amit Ariana kér.* -Valamint a kutyámnak ha lehetne egy kis vizet kérhetnék? *néz nagy szemekkel, a pincér csak összeírja, biccent, majd távozik. Az üzleti rész persze magyarul zajlott le.* -Most várunk. *közli a lánnyal, miközben összekulcsolt kezeit az asztalon tartja.*

Vendég

- Hékás, ilyenről szó sem volt! Összegyűlt egy csapat druida, és valami galaxis-modellt akartak csinálni, vagy mi... De elszabadult az energia, és a Nap mindannyiukat megölte, aztán valahonnan mégiscsak előkerültek. Körbezárták a Napot kövekkel, de hogy biztosan ne tudjon kitörni, maguk is beleolvadtak a kövekbe, és így lett a Stonehenge. *Végül csak megvonja a vállát, majd elmosolyodik.* - Nekem teljesen mindegy, a lényeg, hogy maradj az iskolában, mellettem. *Mikor Zakariás végigsimít a kezén, mintha az megrándulna egy kicsit; mintha el akarná rántani, de csak pár centire teszi meg, aztán otthagyja a kezét a fiúéban.* - Igenis, értettem. Nincs ismétlés, és nincs magamban mormogás. *A vizimalomról végighallgatja a kiselőadást, kissé szégyenlősen vonogatva a vállát; nem, még valóban nem látott ilyet. Aranyvérű, na, még akkor is, ha elég sok mugli dologgal tisztában van. Majd végül ha beérnek az étteremhez, akkor ő is köszön, amennyire tud, majd leül Zakariással együtt, és csak pislog a fiúra, utasítást, vagy akármit várva.*

Tárgy: Re: Magyarország Pént. Jún. 05, 2009 7:25 pm

*A lány szavaira csak fintorog egy sort.* -Izgi. Hogyan épült fel egy hatalmas kőkör. Megnéztétek a jómunkásembereket, ahogyan pakolnak és támasztják a faszerszámaikat. Izgi.. *mondja még mindig fintorogva, gúnyolódva a dolgon, aztán vállat von. A szikrázó szemek láttán hátralép egyet, másik, szabad kezét védekezően emeli maga elé.* -Hó, hó, csigalom és nyugavér.. Nem kell egyből felkapni mindenen a vizet. Ha azt szeretnéd ne menjek el, akkor itt maradok, rendben? Ha kell, lefokoznak, de beállok mondjuk vadőrsegédnek, vagy a gondnok mellé. Úgyis eljön pár jómunkáskéz ezeknek a nyeszlett botforgatóknak. *mondja sunyi mosollyal, rákacsintva a lányra, végigsimítva annak kezén, bíztatásul. Aztán biccent, majd elindul a lánynal együtt az úton ugyebár. A lány folyamatos ismételgetésére megtorpan.* -Azért ne ismételd ennyit. A tájszólás, külföldi akcentus nem baj, a lényeg az, hogy ne mormogj magadban. Azt mindig rossz előjelnek nézik. *magyarázza még a lánynak, majd tovább indul, és a kérdésre az épület felé néz.* -Egy vizimalom. Ne mondd, hogy soha nem láttál iylet.. *torpan meg.* -A lényege az, hogy megőrli a búzát, emg a rozst, emg a zabot, meg efféléket, és ehhez a víz energiáját használja. A víz energiáját pedig úgy, hogy ahogy folyik a folyó, úgy hajtja a lapátokat, bent van sok fogaskerék, meg minden, és azok emgforgatják a nagy malomköveket, és emberi beavatkozás nélkül lesz megőrülve a sok-sok finomság, hogy aztán elkészülhessen a friss kenyér. *meséli, majd, ha nincs több kérdés, tovább sétál az étteremhez.* -Jónapot! *köszön immáron magyarul, kedvesen mosolyogva, köszönve, majd leül a kinti teraszra, a lányt is oda vezeti, aztán várja, míg egy pincér odadugja az orrát.*

Vendég

*Már nyitná a száját válaszra, de aztán Zakariás meg is öleli, mire ő szorosan visszaölel, és egészen sokáig nem is engedi el a fiút.* - Dehogy haragszom. Nem tudhattad, és különben is... nem szeretem, viszont hozzá kellett szoknom, órán is zsupszkulccsal visznek mindenhova, a mai szakkörön is zsupszkulcs volt... Tényleg, megnéztük, hogyan épült igazából a Stonehenge. *Egészen lelkesen mondja az utolsó mondatot, mert azért jó volt, bár eléggé szörnyű, hogy tulajdonképpen miattuk haltak ott meg a druidák... Hiszen... Miattuk volt, ők zavarták meg a varázslókat, és így szabadult el a Nap. Vagy akkor sem bírtak volna az energiával, ha a diákok nincsenek ott? Örök rejtély marad. A következő szavakra viszont hirtelen elkapja Zakariás kezét, megszorítja, és szinte szikrázó szemekkel néz a fiúra.* - Szó sem lehet róla. Iskolaváltásról ne is beszélj nekem, nem mész sehova a Nezabarból! Te talán nem halsz bele, de én nem akarok elveszíteni még valakit, akit szeretek. *Ezt a szeretet persze ő barátként gondolja; még egy ideig szikrázó szemekkel néz a fiúra, majd elengedi a kezét, és a fejét is elfordítja, inkább nézelődik.* - Jó napot. *Ismétli a köszönést, persze elég érdekes kiejtéssel, de... azért érthető, nagyjából.* - Jó napot. Oké, majd gyakorlom. Aztán majd csak lesz valahogy... *Mikor a fiú megfogja a kezét, akkor szótlanul engedi magát vezetgetni a vendéglő felé, a vizimalom láttán viszont kissé megrántja Zakariás kezét, persze csak nagyon enyhén, hogy a fiú mindenképpen rá figyeljen, mint mikor a kisgyerek megrángatja a felnőtt ingujját.* - Az ott micsoda?

Tárgy: Re: Magyarország Pént. Jún. 05, 2009 7:03 pm

-Nem, eddig nem mondtad, de nem volt más választás. Ígérem, hazafelé vonatozni fogunk. *mondja szép szemekkel pislogva a lányra, miközben segít neki felállni. Sőt, ami ennél is több, odalép hozzá, és nemes egyszerűséggel megöleli.* -No de azért ne haragudj rám. Nem tudtam. *mondja, majd elengedi a lányt, és vadul emgrázza a fjét, kezével is nemet intve.* -No abból nem esznek! Nem hagyom, hogy a rangod e miatt veszélybe kerüljön. Engem úgyis egyik iskolából küldtek a másikba. Ezek után egy újabb váltásba nem halok bele. *mondja halvány mosollyal, majd csak legyint.* -Angolul tudsz, a legtöbb vendéglátós helyen azon a nyelven is értenek. Főleg a drága Tibor! *mosolyodik el ismét, majd a köpenyre kissé felvonja szemöldökét.* -Nem rossz, csak ne essenek el benne. Minden esetre majd megtanítom az alapokat. Köszönésként a Jónapot az illendő. Aztán majd meglátjuk, mire lesz szükségünk. *elneveti magát, majd csak mosolyog, és megfogja a lány kezét.* -Gyere, erre, itt van a vendéglő, nem messze. *mondja, és elkezdi vezetni a lányt, egyre előbbre és előbbre, rátérve egy kis ösvényre, át egy kis, fából készült kapun, ahonnan már látszódik, hogy igen, ott van a vendéglő. Egy vizimalom mellett is elhaladnak, még mielőtt odaérnének.*

Vendég

*A szőkeség is gyönyörűen elesik, de csak felsóhajt, és elücsörög ott a földön, nem nagyon akaródzik neki felkelni.* - Mondtam már, hogy utálok zsupszkulccsal utazni? *Jegyzi meg csevegő hangnemben, majd amikor a fiú felsegíti, akkor persze megragadja a kezét és feláll, majd még pár másodpercig elfelejti elengedni a fiút. Aztán persze mégiscsak megteszi, és kissé kérdőn néz a fiúra.* - Miért ne jöttem volna? Hiszen eleve az én ötletem volt az egész... Szóval engem kell megölni, ha valami rosszul sül el. *Zavart mosollyal vonja meg a vállát, körbenézve a tájon, nagy levegőt véve.* - Na jó. Persze, tudom, a vonatok... Meg Nellondba nem lehet lemenni... A fordításra pedig nagy szükség lesz, mert halál komolyan egy szót nem tudok a nyelveden. Mondjuk ezen egy hét alatt változtatni kéne valamennyit... *A pálcáját eleve elő sem vette, ezzel nincs baj, majd követi Zakariás tekintetét Pereusra, aki hátrébb lép.* - Mi olyan feltűnő egy macskán? *Kérdezi felháborodva, de Ariana kis gondolkozás után rádobja a köpenyt, mint mindig.* - Nem használhatok pálcát, tudod, sulin kívüli helyszín... Végülis megteszi ez, már megszokta valamennyire, nagyjából tud vele úgy közlekedni hogy ne essen le róla. *A vállát vonogatja, de igen, Pereus valóban egészen gyakorlott már a köpeny alatti rejtőzködésben. Aztán végülis a lány visszanéz Zakariásra.* - Na, merre?

Tárgy: Re: Magyarország Pént. Jún. 05, 2009 6:41 pm

*Hatalmas kavarodás keletkezik, mikor hirtelen egyszercsak egy nyírségi kis falucska melletti tisztáson, pár tehenet arrébb kergetve megnyílik az átjáró, amit a zsupszkulcs nyitott, és kipottyan belőle Zakariás, Kászon, Pereus, Ariana, Ariana csomagja meg Rupert. A kis társaság lepottyan a földre, az ezüstös óra pedig landol a földön, a füvön, nem messze tőlük. Zakariás egyből fülelni kezd, miután megérkezett, elesve persze, nem profi még az efféle utazásban. Kászon megrázva magát áll fel, és kocog közelebb gazdájához.* -Megjöttünk, az úticél pont volt. Mehetünk vacsorázni. *mondja a kutya farokcsóválva, de azért fülelve a tájra, mire Zakariás elmosolyodik és megpaskolja a kutya oldalát, megsimogatja a fejét, majd feltápászkodik, és Ariana kezéért nyúl, hogy felsegítse.* -Örülök, hogy eljöttél, és bocs, hogy csak úgy neked rontottam, de nem volt más választásom. Tudod, nem indulnak ilyenkor vonatok, és valahonnan kellett szerezni egy térszelőt. Azért mégsem szökhettünk el a birtokról.. *mondja, miközben Kászon odahozza Zakariásnak az órát, aki el is süllyeszti azt övtáskája mélyébe.* -Amúgy ez egy kellemes környék, de mugli, szóval se pálca, se semmi, én majd fordítok. Az első programpont egy kellemes ki vacsora lenne, tudod, itt máshogy főzik a székelykáposztát. Kukociradarával készítik, ezt minden féle képpen meg kell, hogy kóstold. A másik kérdés.. *lelkesen izzó fekete szemei a macskára csúsznak.* -Őt el kéne rejteni.. *mondja eltöprengve, majd visszanéz Arianára. Kászon közben leül mellé.*

Vendég

* Anne könnyező szemekkel, de annál nagyobb tartással utazik haza otthonába magyarországra, tudja rengeteg emlék köti a nezabarhoz, s talán egy nap még vissza tér, de mind ez nem biztos. A lány Jackel s barátaival mindig is levelezni fog, illetve egy tulajdonság mindig is benne marad, tehetséges s nem gyenge varázsló fog belőle vállni, de nem, a rossz oldalon*

Vendég

* ma reggel a két lány miután reggeliztek, elindultak a vonathoz, cuccaikkal s egy két órán belül már a kúriába is értek*

Vendég

* Anne tér be először a szobában és párpillanatra már észre iis veszi hogy Nargile már alszik is, így ő csöntesen kitárja az ablakot hogy kis hüvösség is legyen úrrá a szobán, az ablak függönyén lágyan játszik egy kis fuvallat mikor Anne ott áll az ablakban kezében életéne talán legfordulópontot hozó papír s ő csak bámulja a csillagokat, s azt kéri szerencsét és nem fájdalmat találjon benne, majd össze majd oda lép Nargilehez és csendesen betakarja nehogy megfázzon a lehült levegőn, majd elmegy a fürdőszobába letusolni, s szépen pizsomára váltva ő is befekszik mellé, párnája alá helyezve pálcáját és azt a kötetnyi lapot. S immár ketten alszanak az éjszakában*

Tárgy: Re: Magyarország Szomb. Aug. 02, 2008 11:00 pm

* Mikor kinyitódik megkönnyebbült sóhaj hagyja el ajkait. * ~ Na csakhogy. Hát, úgy tűnik, ez is megoldódot. Vagy legalábbis nyugi van egy darabig. ~ * Egy fáradt mosollyal belecsap Anne tenyerébe, és mintha valami különleges erő jönne létre a két kéz csattanójánál.De lehet ez már csak képzelődés.Avval követte ő is Anne-t fel a szobájába,se puszi sepá beledőlt ruhástól az ágyába és fél percen belül már aludt is mélyen,akár a tej. *