Magyarország

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

First topic message reminder :

Remélem nem kell kifejteni, mit is takarhat a téma. ^^

Tárgy: Re: Magyarország Kedd Jún. 09, 2009 3:02 pm

-Tagadom bizony! Nem gonosz vagyok csak.. gyerekes! *mondja, és rákacsint a lányra, majd becsapja az ajtót, és szépen átöltözködik újabb szerelésébe. Aztán kilép, még begombol pár gombot az ingjén, majd, mikor a lány felékarol, elmosolyodik.* -Ha tetszik, akkor minden rendben van. Reméltem, hogy tetszeni fog. *mosolyodik el, majd, mivel Kászon mellette terem, ezért leakasztja a piros pórázt a fogasról, és szépen rákattintja a kutyára.* -Ha mindenki elkészült, akkor akár mehetünk is. ~Zakariás.. Pszt.. Nem úgy van, hogy te fóbiásan félsz a lovaktól? Nem jöhetnek a közönség köreibe. El vannak zárva. De azért nem fogsz félni?~ *Zakariás nem is felel, csak megpaskolja a kutya oldalát, majd, a lánynal együtt kisétálnak az ajtón.* -Hogy mivel? Nos.. ha minden igaz, akkor repülővel, mert Bulgária elég messze van. Majd keresek egy pilótát. *mosolyodik el, miközben kisétál a lánnyal a nagykapun, és szépen, kényelmes tempóban megindul a főúton.* -No, és hogyan tetszik itt, minálunk? Túlélhető volt a tegnap este? *kérdezősködik, miközben egyik kezébe a lány karol bele, a másik kezében a póráz van, amin Kászont vezeti.*

Vendég

- Kicsit nagyon. *Javítja ki a fiút mosolyogva, és amíg szorosan van tartva, addig ő is bújik, majd ugyebár felül. A szemvillanás nem igazán tetszik neki, és felvonja a fél szemöldökét; a sejtelmes mosolygás, somolygás alapján már rosszat sejt, és talán éppen akkor jut arra a döntésre, hogy felpattan az ágyról és menekül, mikor már késő. Jön a csikizőroham, bár nem tart sokáig, de a lány újra felsikkant, majd mikor Zakariás elengedi, nevetve húzza fel a lábát.* - És még tagadod, hogy gonosz vagy? *Pislog utána, mikor az a fürdőbe menekül, és még egyszer nyelvet ölt, mielőtt a fiú eltűnhetne az ajtó mögött. A fennhangon tartott monológot hümmögve hallgatja végig, majd mikor Zakariás végre kilép a fürdőből, akkor felpattan, és szokás szerint belékarol, miközben kissé kihúzza magát, és tiszteleg.* - Indulásra készen állok, főnök! A lovasbemutató remek, íjászattal meg solymászokkal fűszerezve pláne. És pénteken mivel megyünk haza? *Kissé félredöntött fejjel érdeklődik, már a hazaút iránt, pedig az még valóban messze van. Pedig ha tudná, hogy Dean-en meg a barátain kívül más is várja az iskolában... Komolyan mérlegelnie kellene, Magyarország a fontosabb, vagy a rég látott unokatestvérek, és persze imádott bátyja.*

Tárgy: Re: Magyarország Kedd Jún. 09, 2009 2:45 pm

-Ugyan. Nem is annyira. Csak egy kicsit. *mosolyog a lányra, miközben szorosan tartja. Mikor a lány felül, akkor hagyja, de szemei gonoszkásan, sejtelemsen villannak meg.* -Hogy most? *csak pislog, fekve az ágyban, és sejtelmesen somolyog, mosolyog, de vadul, aztán hirtelen felül, és Ari derekát elkapva egy kicsit megcsikizi. No nem nagyon, éppen csak, hogy egy kicsit. Mondhatni csak éppen, hogy csak. Aztán már fel is pattan, felkapja a gatyáját, meg zokniját, meg tiszta pólóját a szék karfájáról, és már menekül is be a fürdőszobába, magára csukva, zárva az ajtót.* -Mellesleg.. *szól ki a fürdőszobából fennhangon, miközben öltözik.* -Akkor tartsunk ma egy kis magyaros napot. Népi kultúra, csikósok, bemutatók. Tibor azt mondta, nem messze innen van egy remek kis placc, oda kimehetünk. Tudod, a rét, ahova megérkeztünk. A mellett vezet a földút, annak a végén van a még laposabb rét, ott lesz ilyen bemutató. Kedveled a lovasbemutatókat? Íjászok lesznek kint, solymászok, hátranyilazósak, meg minden efféle. *aztán kinyitja az ajtót, még kissé megigazítva magán a sötétszürke inget.* -No? *kérdezi végül, pajkos fénnyel a szemébenb. Kászon nagyot nyújtózva tápászkodik fel végre valahára.* -Amúgy a péntekig még pont elég idő van. *kacsint a lányra.*

Vendég

*Ő észre sem veszi, hogy a fiú esetleg ébren lenne. Mikor hirtelen elkapják, először reflexből felsikít, de nem hosszan, és nem is túl hangosan; aztán már át is van ölelve, mire nevetve bújik Zakariáshoz, és a hajborzolást is hagyja.* - Gonoooosz... *Nyilatkozza végül, elnyújtva a második magánhangzót, majd nyelvet is ölt a fiúra. Gyerek, na. És vannak olyan pillanatai, amikor ez még túlságosan meglátszik.* - És most, hogy megvagyok, mi lesz? *Érdeklődik, miközben felül, persze csak ha a fiú nem tartja vissza, majd megvonja a vállát.* - Hát gondoltam, majd te tudod. Én nem nagyon vagyok vele tisztában, mit lehet itt csinálni... szóval, a programszervezés a tied, én meg követlek bárhová, bármikor. Tudod, már mondtam. *A nemrégi jelenethez hasonlóan most is magához húzza Zakariás kezét, és szépen jósolgat belőle magában, ujját végighúzva a tenyeret átszelő vonalakon.* - Túl közel van a péntek... De mégis... Nyugtatóan messze. Nem?

Tárgy: Re: Magyarország Kedd Jún. 09, 2009 2:24 pm

*Zakariás kényelmesen fetreng az ágyon, ahogyan szokott, egy hosszú pló, meg egy alsónadrág. Kényelmesen fetreng, éppenséggel nem fordul át egyik oldalára sem. Hogy valóban alszik-e? Nem lehet pontosan tudni, minden esetre egészen remekül elvan. Fekszik az ágyon, befelé, a fal felé fordulva, és nem nagyon mozdul. Egyenletesen lélegzik, vagyis minden bizonnyal alszik. Mikor a lány megmozdítja az ágyat alatta, akkor felébred, sunyi mosoly jelenik meg az arcán. Vár, vár, és úgy marad, továbbra is egyenletesen lélegezve. Megvárja azt, amíg a lány nem jön még közelebb, minden bizonnyal kelteni akarja. Kászon lustán nyújtózkodva pihenget tovább, ő egy csepept sem ébredt fel. Zakariás azonban nagyon is éber. Megvárja, míg a lány megrázza finoman, majd egy laza reflexmozdulattal elkapja a lányt, felé fordul, és szépen maga mellé rántja, félig-meddig átölelve.* -Megvagy. *suttogva vadul mosolyogva, majd kissé összeborzolja a lány haját.* -No, merre megyünk ma? *nyújtózkodik, immáron a hátán fekve.*

Vendég

~ Meddig alszik ez még? - Nemt'om... szerinted felkeltsem? - Nem ártana... ~ *Rövid párbeszéd daimón és gazda közt. Előbbi unatkozva heverészik az ágyon, utóbbi pedig mellette ül, egyik lábát felhúzva, a térdére támaszkodva. Ruházata a szokásos, tehát fekete ruhában ücsörög, és az alvó Zakariást szemléli, majd végül egy halk sóhajjal felkel a nagyobbik ágyról, és átsétál a másikhoz. Fél lábbal szépen feltérdel a szélére, és finoman keltegetni kezdi Zakit, mert az azért nem oké, hogy átaludja az egész értékes délutánt. A vadmacska nem kel fel az ágyról, ő jelenleg élvezi, hogy a köpeny nélkül heverészhet ameddig akar. Pontosabban... amíg Zakariás fel nem kel, ami remélhetőleg az óvatos keltegetés miatt nemsokára bekövetkezik.* ~ Önts rá egy pohár vizet, arra tuti felkel... - Na, azért annyira nem sürgős. ~ *A macska sóhajtásra emlékeztető hangot ad ki magából, és némán pislog a párosra, meg néha a kutya daimónra.*

Tárgy: Re: Magyarország Hétf. Jún. 08, 2009 8:13 pm

-Sosem tenném. *válaszol a remélem nem hagysz el szövegre, aztán megtörténik, aminek meg kell történnie. Szépen lesétál a színpadról, és elmosolyodik.* -Ugyan, a skacok mindig is lelkes táborozók voltak, mindig hatalams ovációval fogadtak engem. Meg sem lep. Hékás! A sztárokat nem inzultáljuk! *mondja hunyorogva, miután a lány emgborzolja a haját. Aztán, mikor hatalams szemekkel néznek rá, csak biccent. Int a pincérnek.* -Fizetünk. *aztán már számolja is a pénzt, de az ismerős hölgyemény, Lilla egyből elé terem.* -A szép hangodért kapod. Állom a cehhet. *mosolyog, mire a fiú csak biccent.* -Köszi, majd visszafizetem. Mondom, állom, meghívlak. Akkor majd meghálálom. Már alig várom. *mondja sejtelemsen, aztán Zakariás zsebrevágja a pénzt, és máris Ariana felé fordul.* -Mehetünk. *mondja elmosolyodva, és belekarol a lányba, majd szépen, lassan visszasétálnak a szállásra, Kászon ott üget a nyomukban. Maguk mögött hagyva a várost iránymenet a szállás. Zakariás, miután a lány ágyba bújt, még odalép mellé, végigsimít a lány arcán, betakarja, és nyom egy puszit a homlokára, majd ő maga is nyugovóra tér.*

Vendég

*A csókra, avagy puszira csak elmosolyodik, majd még szorosabban öleli át Zakariást, majd az ismerős asztaltól érkező hangokra halkan felnevet, aztán rákacsint a fiúra.* - Na ajánlom is, hogy ne hagyj el. *A kérlelő szemeknek meg ugyan hogy lehetne ellenállni? Hát persze, hogy beadja a derekát, és megy a színpadra, bár nem valami magabiztosan, de hát ez van. Az "angyalom" megszólításra mintha még elmosolyodna, de csak mikor már háttal van, és ugyebár a színpad felé megy; a fiúhoz lépve először szorosan megöleli, aztán adja át neki a mikrofont. Helycsere; most ő ül a színpad szélén, és mosolyogva figyeli a fiút, ahogyan az énekel, akkor meg még jobban mosolyog, mikor látja, hogy ennyire ünneplik.* - Látod, ezerszer nagyobb sikered van, mint nekem. *Jegyzi meg, mikor a fiú megáll előtte, majd akár kihúzza magát, akár nem, és akármennyivel is magasabb a lánynál, az nemes egyszerűséggel összekócolja Zakariás haját, majd kiskutyaszemekkel pislog rá.* - Mondd csak... Nem mehetnénk lassan haza...? Nagyon élveztem, de álmos vagyok... *A vadmacska már ásítozik is, a lány még bírja, de azért hazamenne. Haza... vissza a szállásra, na. Szóval ha a fiú beleegyezik, akkor felkapja a köpenyt, rá a macskára - aki méltatlankodva morog -, majd nyomás haza... Ahol a lány szinte azonnal ágyba bújik, és egy jó éjt után elalszik; de azért a jóéjtpuszira igényt tart a homlokára, és ha nem kapja meg alapból, akkor bizony van képe kikönyörögni.*

Tárgy: Re: Magyarország Hétf. Jún. 08, 2009 7:50 pm

*A lány szavaira csak elkuncogja magát, mosolyog, majd, mikor a lány egészen közel hajol hozzá, akkor ad egy csókot a homlokára, avagy puszit. Igazából lényegtelen a szóhasználat.* -Ne félj, nem hagylak itt. *mondja a lánynak, és megölelgeti, végigsimít a hátán. Az ismerős asztaltól hallható egy kis hurrogás, olyan huhú, Zakariás becsajozott húúzás ez igazából.* -Ugyanmár. Ne kend a családodra, ez a tiéd. A te adományod, és szerintem ne foszd meg tőle a publikumot. *mondja, és hatalmas, kérlelő szemekkel néz a lányra, és az szépen lassan be is adja a derekát.* -Amit gondolsz angyalom. *mosolyodik el, és csak figyeli, ahogyan a lány kiejti a szavakat, ő maga feláll, és röviden lebeszéli a dolgokat Sanyával.* -Fogd a mikrofont, és énekelj. *mondja, miközben leül a színpad szélére, és onnan figyeli a lányt. A zene elindul, az idős, megtermett férfi beindítja a zenét, kever egy keveset, és máris indulhat a remek zenebona. Csak hallgatja a dalt, és láthatóan a legtöbb embernek a placcon tetszik. Mikor a lány lejön, Zakariás egyből feláll.* -Szép volt, nem tudom, miért izgultál. *mosolyodik el, majd megkapja ugyebár a mikrofont, amit felvesz, és szépen felsétál a színpadra.* -Nos, akkor én első sorban az én ekdvenc közönségemnek szólanék pár szót.. Látom, már alig bírjátok ki! *mosolyodik el, és igen, érkezik a nagy taps, a bekiabálások, a pohár és egyéb dolgok emelgetése.* -No, csak lassan.. Az őrült szerelmet! Igen, igen, a bárány felhőset! Azt akarjátok? Igeeeeen!! *hangzik fel több torokból egyszerre a kérés, mire Zakariás int, Sanya elindítja a zenét, a fiú pedig rákezd szépen a magyar nótára. Szép, szép, csakhogy ez egy duett. Lilla persze máris szívesen énekel teli torokból, ahogyan a többiek egyaránt, Zakariás pedig szépen énekli a maga kis szólóját, amiből sok van, jelentősségteljesen, mosolyogva nézve a lányra, mármint Arianára. Aztán a dalt véget ér, és a fiú meghajol, hatalams ováció, majd lefut a színpadról, egyenesen a lányhoz, majd afféle "no, milyen voltam?" pillantással áll emg előtte és húzza ki magát.*

Vendég

- Semmi baj... Most is beszélgethetsz velük, odamehetsz, csak vigyél engem is, vagy nem tudom... Az se baj, ha csak ülök és pislogok, de ne hagyj egyedül. *Átkarolja Zakariás nyakát, és emiatt egészen közelről pislog rá kiskutyaszemekkel, majd végül a vállára hajtja a fejét, és csak megöleli.* - Nálunk mindenkinek legalább ilyen jó a hangja... Családi örökség, vagy fene tudja... És hiába célozgatsz, egyedül én ki nem állok oda ennyi ember elé. *Végül elhúzódik, és rámosolyog a fiúra, de olyan "ne is álmodj róla" mosollyal. Aztán egy ideig néz a fiú szemébe, majd felsóhajt és megrázza a fejét.* - Egye fene... I have a dream, esetleg? Ha elindíttatod nekem, eléneklem... De utána te is énekelsz. *Aztán ha a fiú elintézi, hogy elinduljon a szám, nyel egy nagyot, megkaparint egy mikrofont, és kiáll a színpadra.* ~ Nyuuugiii. Álltál már színpadon, hála Nate-nek... - Tizedennyi ember előtt, a többiekkel együtt égetve magad. ~ *Végül ha a zene elindul, akkor szépen végigénekli a számot, ahogy kell, majd megint menekül le a színpadról, most még gyorsabban, mint a duett után; leveti magát Zakariás elé, és int.* - Öné a színpad, uram.

Tárgy: Re: Magyarország Hétf. Jún. 08, 2009 7:14 pm

*A fiú behúzza kissé a nyakát.* -Elnézést kérek.. Nem állt szándékomban.. Csak régen láttam ezt az őrült bandát.. *sandítgat oldalra, és máris vagy aht kupa, korsó és pohár emelkedik a magasba, üvegekkel egyetemben, kinek éppen mi van a kezében. A fiú üvegével int vissza, majd visszanéz Arianára.* -No? *krédezi, és már húzza is a lányt. Örül, hogy hamar rájön, mi meg hogy működik. El is felejtette, hogy a lány minden bizonynal nem vágja ezeknek a kütyüknek a működését, de végül egészen remekül összejött ez a duett. Amikor visszaülnek, akkor a fiú a lány szavaira elmosolyodik, és biccent.* -Azért te sem panaszkodhatsz. Nem is tudtam, hogy iylen jó a hangod. Kíváncsi vagyok, egyedül mekkora teret tudnál beénekelni. *huzogatja a szemöldökét, célozgat, próbálkozik, bár sejti, hogy nem sok eséllyel. Láthatóan Ariana nem az a nagyon bevállalós. Zakariás is általában baráti körben hülye, emg ő ugyebár otthon van, így nehezesebb a dolog. Pontosabban a fiúnak könnyebb, a lánynak nehezebb.* Ilyenek voltunk

Vendég

*Pereus egy enyhén megvető pillantással jutalmazza a lelkes vakkantgatást, elvégre ő úgy van vele, hogy ha nem lennének itt, nem kellene bújkálnia; és egyértelműen Zakariásék hibája hogy itt vannak, Magyarországon, mert ők fogadták el ezt a képtelen ötletet, ami a szőkeség fejében megszületett.* - Pár perc is túl hosszú idő. Itt sokan vannak, én meg félek, szóval egyedül ne merj hagyni még egyszer...! *Kissé meg is fenyegeti a fiút ujjával, majd mikor megérkezik a baracklé, akkor biccentve köszöni meg, angolul, majd beleiszik a gyümölcslébe. A kérdésre már bólogatna, de ekkor Zakariás már húzza is a színpad felé, alig van ideje letenni a poharat. Pereus valami sóhajra hasonlító dologgal fekszik el a földön, a lány pedig egy ideig pislog a kezébe nyomott mikrofonra, majd úgy nagyjából rájön, mit kell vele csinálni. A kivetítő segítségével szépen végigénekli az egészet, mert oké, ismeri a számot, de azért egyedül nem menne... Aztán ha vége, szinte menekül le a színpadról, vissza daimónjához, de már vigyorogva. A mikrofont azért leteszi.* - Jó hangod van, Szépszemű. *Jegyzi meg még, majd visszaül a helyére.*

Tárgy: Re: Magyarország Hétf. Jún. 08, 2009 6:57 pm

*Kászon lelkesen, farokcsóválva vakkant, mikor a vadmacska előugrik a köpeny alól. Ő is örül, hogy megint láthatja. Zakariás pedig csak felnevet, mikor Ariana lerántja maga mellé, és ő visszaszorongatja.* -No jól van, azért csak nyugalom. Nem örökre mentem el, csak pár percre. *szavai bíztatóan csengenek. Nemsokára megjön a pincér, leteszi a gyömbért a fiú elé, majd a baracklevet a lány elé, Zakariás csak biccent.* -Prossit! *mosolyodik el, és meghúzza a gyömbéres üveget.* -Abba számokat ismersz, ugye? Akkor ezt biztosan fogod. Gyere! *és, mivel a lány tulajdonképpen beleegyezett, sejtelemsen kavargó szemekkel ragadja meg Ariana karját, és már húzza is a színpad felé.* -Sanya! Zenét! Take a chance on me! *rikkantja, és a DJ máris nekiáll, Zakariás epdig elkap két mikrofont, az egyiket a lány kezébe nyomja, a másikat ő ragadja meg, és csak várja, várja, mikor kezdődik el a zene. Amint elkezdődik, már nyomatja is nagyban, lelkesen a megfelelő szólamát. A kivetítőn megjelenik a szöveg, és a kis labda ugrálgat rajta szépen. Ariana hamar felfedezheti a dolgokat, a logikát, meg mindent, ahogyan a megfelelő szónál a megfelelő szónál lesz a labda. Pont, amikor annak jönnie kell. Remek egy gép.*

Vendég

*Bízik ő, persze... De azért ez így nem kellemes. Viszont Kászon szavaira már nyúl, hogy levegye a köpenyt a vadmacskáról, az viszont megelőzi; kibújik alóla, és nyújtózkodik.* - Na vééégre... *A feloldódásra nem igazán szól semmit; mondani könnyű... Nem is néz a kutyára, továbbra is Zakariást figyeli, mintha szuggerálná, hogy jöjjön már vissza végre. A bökdösésre sem reagál, mikor pedig a fiú felé közeledik, akkor nem engedi szemben leülni, hanem maga mellé húzza le, és szorosan belé kapaszkodik, majd halványan elmosolyodik.* - Köszi... *Motyogja a baracklére, a háttérzenére pedig halványan elmosolyodik. Jó szám... és tényleg egészen szépen énekli a színpadon álló. A befejezetlen mondatra kérdőn pillant a fiúra, és igen, az valóban arra céloz, amiről a lány félt... Végül felsóhajt, majd halkan nevetve csóválja meg a fejét.* - Csakis akkor, ha jössz velem. Találj valami jó duettet, amit én is tudok énekelni, és beszélhetünk róla.

Tárgy: Re: Magyarország Hétf. Jún. 08, 2009 6:33 pm

-Bízz bennem. *súgja a fiú, majd el is ragadják. Mikor Ariana letelepszik a székhez, akkor Kászon felágaskodik, mancsával megtámaszkodva a lány székén, miközben közel hajol hozzá, és úgy magyaráz.* -Ez egy olyan hely, ahova mindenféle nép bekerül. Szóval Pereusnak nem kell feltétle láthatatlannak lennie. Amúgy pedig.. *néz a fiú felé.* -Ezek a régi barátjai, még Pestről, tudod, neki a démonvadászat az élete. Onnan való barátok ezek. A lényeg az, hogy mindjárt visszajön, csak táncol egy kört. Te meg oldódj fel. Nem rossz ez a hely. *morogja, miközben megbökdösi orrával a lányt, Zakariás pedig szépen lesétál a színpadról, egyenesen Arianával szemben lehuppanva a székbe.* -Huhh, ne haragudj. Remélem nem maradtam el sokáig. De tudod, milyenek a srácok.. *forgatja meg nevetve a szemeit, miközben elkapja az egyik arra haladó pincért, és magyarul rendel.* -Egy három decis baracklevet emg egy gyömbért. *int, mire a pincér távozik a rendeléssel, Zakariás epdig Arira néz.* -Kértem neked baracklevet. *közben felcsendül a háttérzene. Can you feel the love tonight Egy ember mikrofont ragad a kezébe, és már énekelget is, egészen lelkesen, nem is oylan rossz hangon.* -No, ne legyél már ennyire begubózódó.. Próbálj meg ellazulni. Amúgy, arra gondoltam, ha esetleg volna kedved.. *a színpad meg a mikrofon, meg a technikai pult felé kacsintgat, célozgatva.*

Vendég

- Hát, ha te mondod... *Elég kevés meggyőződéssel sétálgat, természetesen Zakariásba karolva, az ő karjába kapaszkodva, bizalmatlanul méregetve a hatalmas várost. De aztán szerencsére eldugott utcácskába mennek, mire a szórakozóhely láttán először lecövekel, majd nagy nehezen a fiú után indul, és nagyon nem biztos benne, hogy ő ezt élvezni fogja. Akkor meg pláne nem, mikor belépve egy lány jelenik meg előttük és az arcukba visít, ráadásul azt, amiből semmit nem ért. Megszorítja Zakariás karját, olyan "itt-ne-merj-hagyni" jelentéssel, de igen, a fiú éppen arra készül, hogy itthagyja. A sejtelmes kacsintást sem értékeli, neki most elég az, hogy egyedül van hagyva, mert Kászon nem nagy társaság. Végül leveti magát az egyik asztalhoz, de eléggé összehúzza magát, és csak pislog körbe, majd a lábát is felhúzza, átkarolja a térdeit, úgy kuporog a széken, fotelben, vagy fene tudja, mi van ott. A lényeg, hogy eléggé elveszetten pislog körbe, pláne, hogy semmit nem ért a szövegből, a német meg amúgy sem a kedvence. De oké... Nem röhög ő, maximum elmosolyodik, de még mindig szinte kétségbeesve pislog a színpad felé, a fiúra.*

Tárgy: Re: Magyarország Hétf. Jún. 08, 2009 6:14 pm

-Meglátod, hogy nagyon remek lesz, csak kerüljünk beljebb! És ne feledd, itt értenek angolul is, ez egy rendes hely. Nagyon fogod élvezni. *mondja, miközben a lánnyal sétál immáron a Pesti utcákon. A különböző jegyek tot lapulnak övtáskájában, ő maga pedig kényelmesen sétálgat, Ariana mellett. No igen, elérkeztünk a meglepetésprogramhoz. Egy eldugott kis utcáskában nem másra lelnek, mint egy szórakozóhelyre, ahonnan halaltszódik is kifelé a zene. A fiú bíztatóan mosolyog a lányra, majd belép a helységbe, rövid párbeszéd után az őrökkel. Kászon lelkesen vakkant. Amint belépnek, furcsa fogadtatásban lesz részük.*
-Zakariáááás!! El sem hiszem!! Gyere, gyere, éppen időben! A mi dalunkat játszák! *sivít a magyar mondat, bele, egyenesen a zenébe, és máris egy sötét ruhás lány jelenik meg a páros előtt.*
-Szia Lilla. Nem mehetek, éppen vendég..
-Majd Kászon fordít neki! Hallod? Már belekezdtek a fiúk! Zakariás! Gyere már haver! Nem emlékszel? Mire vársz még? Szállj be, ha mersz! *mindenféle hangok, magyar mondatok, a lány emg csak pislog a fiúra, aki felsóhajt, és Arianára néz.*
-Ari, mindjárt jövök. Röhögni nem ér rajtam, Kászon mindenben segít, addig foglalj helyet az egyik asztalnál. Lilla vár, emg a srácok.. Ismétlem, NE röhögj! *kacsint sejtelemsen a lányra, majd már rángatják is fel, egyenesen a színpadra. Megszokott hely, bár, éjszakai mulató, de mégis módosabb hely, mármint nem lesüllyedt kocsma, szórakozóhely. Karaokee megy éppen a színpadnál, ahova Zakariást is rángatják. Német zene szólal fel, és egy csapat legény és leány máris táncolni kezd, miközben mikrofonnal kezükben énekelnek.*

Du bist so heiss wie ein Vulkan

Tárgy: Re: Magyarország Szomb. Jún. 06, 2009 6:17 pm

*Pedig Zakariást aztán tényleg lehetne szeretni, elvégre is tiszta aranyos emberke. No az igaz, hogy régen sem szerették annyira, de ez van. Soha nem fogja megérteni talán, de lehet, emgtudni sem, Pereus mért nem rajong érte, ha egyszer mégcsak el sem akarja csavarni Ariana fejét. Hagyja, had éljen a lány úgy, ahogy akar. Ő meg él és néha szenved is eltitkolt szerelmével. Nyíltszivű, megmondja ami a lelkét nyomja, főleg az igazat, mást nem is igen. Erről meg nem tehet.* -Lehet, persze, hogy lehet. Minden állatkertben lehet etetni az állatokat, legalább is mi felénk. *mondja, majd elsétál a hatalams automatához, bedob egy százast, miután besétáltak, majd meghúzza a kallantyút, és a papírzacskót odatartja a cső alá, és lőn, máris jön belőle a finom, finom ZOO-csemege. Zakariás, miután megtöltötte a zacskót, felegyenesedik és átnyújtja azt Arianának.* -Tesék. Nem lehet mindegyiket etetni, de rengeteget igen, úgyhogy hidd el, megéri. Merre menjünk először? *kíváncsiskodik, és az ő népe márpedig nagyon is más. De majd idővel erre a lány is rájön.*

//Szünet//

Vendég

*Csak hümmög; oké, ha nem akarja elmondani, akkor nem kell. Legyen lényegtelen. A kíváncsiság persze tovább furdalja az oldalát, de túlteszi magát rajta, valahogy. A látó szavakra meg az angyalra sem mond semmit, belefáradt már, hogy vitatkozzon, hogy márpedig ő nem angyal, hanem tennyo, akkor is, ha sokan védőangyalnak fogadják. Különben is, ha angyal lenne, azért ő tudna róla, nem? Na mindegy. A lényeg, hogy csak a szemét forgatja, de nem száll vitába a fiúval. Nem is néz rá, nem néz a szemébe, ahogy annyiszor szokott, és amit annyira szeret. Szépen sétál a magyar fiú mellett, aztán már hallja valamennyire az állatkert zajait.* ~ Nem szeretem az állatkerteket... - A nellondival sem volt bajod. Vagy várj csak... Tudom, miért nem! Ott Dean-nel voltunk. ~ *Ariana ha tudna, rosszalló pillantást vetne daimónjára, és ebben csak az akadályozza meg, hogy fogalma sincs, pontosan hol van a láthatatlan vadmacska. Az viszont elhallgat, kissé talán sértődötten; eléggé talált a mondat. Nem bírja Zakariást, éppen ezért utálja ezt az egész utazást, pláne, hogy a köpeny alatt eléggé melege van. Ariana pedig elengedi szépen a fiú karját, és hagyja, hadd vegye meg a jegyeket, majd szótlanul veszi át a sajátját, és amikor odaérnek a bácsihoz, akkor szépen oda is adja, meg egy köszönést is elmotyog.* - Miért, itt lehet etetni az állatokat? *Pislog a fiúra, de aztán végülis megvonja a vállát.* - Vehetünk. *A népre sem szól semmit, nem igazán érti, miért lennének annyira mások, mint akikkel mondjuk a Nezabarban találkozik, de rendben.*

Tárgy: Re: Magyarország Szomb. Jún. 06, 2009 5:31 pm

-Lényegtelen. *csak ennyit mond, majd, mikor a lány belekarol, elmosolyodik, és már lép is ki az utcára.* -Csitt. Ne beszélj ilyesmikről. Hidd el nekem, látó szemem van. Ha rádnézek, egy angyalt látok. És tudod.. egy magamfajta sosem hazudik.. *mondja sejtelmesen mosolyogva, nagy, fekete szemeivel figyelve a lányt, majd elfordítja tekintetét, végignéz a sétálóutcán, és szépen végigsétál, a tegnapi úthoz képest tovább, ugyanabba az irányba. Pár sarok, és máris hallani a különböző állatok hangjait. Zakariás előresétál, vagyis sétál a lánynal együtt a pénztárhoz, tárcáját elővéve.* -Jónapot. Két diákjegyet kérnék. *a nő csak hümmög, feltolja szemüvegét a kasszában, és a kutya felé bök.* -Igazolványom van hozzá, rendőrkutya. Ingyen mehet be. *a nő hitetlenkedik, mire Zakariás előveszi a jeelvényt, emg is mutatja. A kasszás végül biccent, megnyálazza a jegyeket, letép kettőt, Zakariás fizet. Egyszerű dolog, és még sokszor így lesz ez. A fiú végül az egyik jegyet Arianának adja, miközben kiállnak a sorból.* -Ezt majd add oda annak a bácsinak, aki ott kéri el a jegyeket, és nyugodtan köszönhetsz is neki, ha van kedved. Aztán már mehetünk is befelé. Állateleséget vegyünk? *kérdezgeti, miközben, ha minden igaz, el is indulnak a kapu felé.* -Amúgy Ariana, ők itt a népem. *mosolyodik el végül, a hatalmas tömegre mutogatva, az igazolványát kézben tartva.*

Vendég

*Persze, csak azért mégis segítene valamennyit, ha nem kellene azon agyalnia, mégis mi a fenéről beszélnek körülötte, hanem egyszerűen élvezhetné a nyelv szépségét. A következő szavakra csak hümmög kissé, és megvonja a vállát. Mivel egész életében mágiával volt körülvéve, mondhatnánk, hogy nem igazán tudja ezt elképzelni, de nem igaz. A londoni gyerekek példájából tudja, hogy ez valóban lehetséges, és talán szebb is lehet az élet a mágia, és így a feketemágia nélkül. De nem rontja el Zakariás örömét, nem mondja meg neki, hogy köszöni, már meg van neki mutatva, csak abban nem biztos, hogy így lassan tizenöt év mágia után neki is menne ez a teljes és varázslatos élet tényleges varázslat nélkül. Arianával pedig az a baj, hogy nem mindig veszi észre, ha esetleg túl mélyre készül hatolni a kíváncsisággal, viszont mikor a fiú kissé idegesen piszkálgatja a bögrét, akkor enyhén megszeppenve pislog rá.* - Mit törtél össze? *Kérdezi meg mégis végül, maga sem tudja, miért, hiszen Zakariás úgyis elmondta volna már, ha annyira akarta volna. Végül megvonja a vállát. Oké, baleset volt. Az állatkert szóra viszont felcsillan a szeme, és azonnal felpattan.* - Állatkert! Oké, mehetünk. *A capuccino-t azért még megissza gyorsan, úgy, állva, nagyokat kortyolva, majd leteszi a bögrét, megtörli a száját, és már bele is karol a fiúba, lelkesen, indulásra készen.* - Nem igazán gondolnám angyalnak magam. Sokan annak hívnak, de... tudok olyat, akit jogosabban lehetne ezzel a jelzővel illetni.

Tárgy: Re: Magyarország Szomb. Jún. 06, 2009 5:02 pm

*A nyelv nem attól szép, ha valaki érti, hanem attól, ha szép és dallamos. Ha az érzékszerveink szépnek vélik, ha a belső szépségünknek, ideálunknak megfelel.* -Hidd el Ariana, néha sokkalta inkább túltesznek a mágián, mintsem pótolják azt. El se tudnád képzelni, na de majd a népem.. Ő megmutatja neked, hogyan lehet mindenféle mágia nélkül is boldogan, teljes életet élni. Varázslatos életet. *somolyog tovább sejtelmesen. A kíváncsiságot tudja díjazni, csak nehogy a lány túl méylre hatoljon le. Az újabb kérdésre idegesen teszi lée immáron üres csészéjét, és azt kezdi el idegesen piszkálgatni.* -Nos, az úgy volt.. Elmentem fizetés nélkül végül.. De csak pár napig voltam, és osztállyal. Tudod, összetörtem egy khm.. szóval igen.. Baleset volt. *mondja, majd végül feláll az asztaltól.* -Rendben, akkor majd elnézünk oda is. De msot indulás, mert bezár az álaltkert. *mondja elmosolyodva, miközben elindul kifelé, aztán eltöpreng.* -Nos, azt hiszem, hogy nemsokára biztosan ráakadsz valakire. Mert olyan nincs, hogy egy angyal kérését ne hallgassák emg odafent. *kacsint a lányra, majd felveszi Kászon pórázát, int Tibor emg a többiek felé, aztán elindul kifelé,. irány az Állatkert. Persze, csak ha Ari megitta a kávéját.*

Vendég

- Messze. *Hagyja rá lelkesen bólogatva, hiszen most ő is imádja ezt a helyet, és imádja, hogy egy teljes hétig itt lehet Zakariással, mert azért szereti persze a fiút. Nem szerelemből, de szereti, nagyon, ezért szeret vele lenni. A nyelvet meg talán ő is szépnek tartaná, ha értene belőle valamit... Így viszont eléggé kínszenvedés neki ez a dolog, de hát majd megszokja az egy hét alatt, ha meg nem, egy hét múlva úgyis hazamegy.* - A mugliknak mindenféle csoda-gépeik vannak, de hát valahogy pótolniuk kell a mágiát, nem? *Csak megrántja a vállát, miközben újra belekortyol a capuccino-ba, mostmár egészen iható hőmérsékletű. Ariana pedig valóban szinte mindig kíváncsi... de hát Zakariás vagy megszokja, és így szereti, vagy így lettek járva mind a ketten.* - Miért, a múltkor hogy volt? *És igen, már megint kérdez, ejj... Az olvasztótégelyre csak hümmög, majd felcsillan a szeme.* - Kedvem nekem van mindenhez, időm meg ahhoz, ahova viszel. De a temető remek programpont. *Na igen, Ariana meg a temetők... khm.* - Miért érted meg? *Pislog kissé értetlenül, majd halvány mosollyal hallgatja a fiú szavait, és végül megvonja a vállát.* - De azért tényleg jól jönne egy legjobb barátnő. Valaki olyan, aki a közelemben van. *Teszi hozzá kis szünet után, mert hát... azért mégiscsak ott van Valeriel meg Meriel... de na. Messze, igen messze vannak.*

Tárgy: Re: Magyarország Szomb. Jún. 06, 2009 4:19 pm

-Bulgária! Ugyan! Hol van az még! *mondja széttárt karokkal, mosolyogva, lelkesen, mert élvezi, hogy megszabadult onnan. Itt legalább beszélhet a maga szép, kellemes nyelvén, hallhatja, ahogyan körülötte mindenki az édes nyelvet használja, mely számára mindennél szebb. Talán ennél már csak Ariana néha-i angol szavai lehetnek szebbek, de a lány szavai számára mindig szépek.* -Csoda-gép. Hát, mugli találmány, azt hiszem ez rá a jó szó. *aztán emgérkezik Tibor is, lezajlik a rövid párbeszéd, és Ariana kíváncsi, mint mindig.* -Annyit mondtam, hogy majd hét végén fizetek, mondta, hogy reméli nem úgy, mint múltkor, erre mondtam, hogy kikérem magamnak, visszatértem. *Nyerfordítás, csak nem lehet szóról szóra megismételni mindent. Minden esetre a fiú készségesen fordít, minél pontosabban, hamár a lány ennyire szeretné.* -Örülök, hogy tetszik. Azt szokták mondani, a nyírség egy olvasztótégely. Olvasztótégelye az itteni kultúrák elgtöbbjének. Hmm.. Majd, ha lesz kedved meg időd valamelyik nap, pontosabban időnk, akkor majd elviszlek egy érdekes temetőbe is. Nagyon szép. *mosolyodik el, majd iszogatni kezdi a capuccinot. Imádja, nincs rá más szó. Hiába. Tibor profi, noha gép csinálja. Akkor is Tibor a profi.* -Nincsen ebben semmi furcsa tulajdonképpen. Annyi bizonyos, hogy sok fiú van körülötted, de megértem. Mellesleg.. *dönti oldalra a fejét.* -Szerintem ez is csak azért van, mert a lányok vetélytársat látnak benned, vagy csak egyszerűen nem tartozol egy klikkbe sem, nem vagy úgy kiöltözve, nem jársz vidám színű ruhákban. Érzik, hogy más vagy. Különleges. *ugyanazok a szavak, melyeket Salamon ismételgetett neki mindig kiskorában, mikor szomorkodott saját magányán. Hogy senki nem akar vele játszani, mert mindenki szerint furcsa a szeme, és mégis mért lófrál egy kutyával. Zakariás megnyugodott ezekre a szavakra, reméli, Ariana sem tesz másképpen.*

Vendég

- Nem hamarkodom el, erre az egy hétre igenis ez vonatkozik. Bármikor megyek veled bárhová, teljes mértékben te vezetsz. Jó, Bulgáriában leszűkül majd kicsit a kör... de az még messze van. *Megvonja a vállát, és ő nem is nagyon firtatja a programtervet, jobb, ha meglepetés az egész. A kávégép működését szépen végighallgatja, és értelmes arckifejezéssel bólogat.* - Ahá, értem. Szóval ilyen csoda-gép. *Aztán megérkezik az a bizonyos Tibor; Ariana a párbeszédre értetlenül pislog, de aztán végülis meg lesz magyarázva, viszont neki ennyi nem egészen elég.* - És pontosan mi volt az a pár szó? *Érdeklődik, kissé hátradőlve, a capuccino-t a kezébe véve, elgondolkozva forgatva.* - Az jó lesz, mert egyébként jó hely. Tetszik úgy az egész... *Elgondolkozva emeli a szájához a bögrét, és csak egy nagyon kicsit kortyol bele, majd meg is rándul az arca; valóban forró. Szóval végülis leteszi az italt, és rámosolyog Zakariásra.* - Meg az is jó, hogy egy ilyen jó barátommal lehetek itt. Furcsa egyébként, hogy csupa fiúkkal vagyok körülvéve... A rokonságban is, meg a legjobb barátaim is mind fiúk... Kivéve persze... *Halványan elmosolyodik, majd megrázza a fejét.* - Mindegy. Úgyis ritkán látom, túl ritkán.