Magyarország

*Anne jó helyen kutakodik, mert pont az íróasztalban lennének számára fontos adatok. Sajnos a fiókok mágikusan vannak lezárva, de erre néhány próbálkozás után rájöhetnek a lányok, ezért a mágikusan lezárt dolgok kinyitására szolgáló bűbájjal biztos elérik a sikert. Az íróasztal tulajdonosa nem számított komolyabb betolakodókra, ezért nem vigyázott arra, hogy erősen lezárja a fiókokat. Ha sikerül kinyitniuk, Anne egy köteg papírt vehet észre, ami össze van fűzve és egy kisebb történetet mesél el, mely szerint szülei nem is haltak meg, csak egy színlelés volt az egész.*

*Elindulnak a pincébe, amit sikeresen meg is találnak, majd pár perces keresgélés után egy poros félig szétaszott szőnyeg alatt ráakadnak a csapóajtóra is. Egy lépcső vezet le rajta, pont egy ember magasságú alagútba. Az alagúton végighaladva egy terembe érnek, ahol egy szekrény foglalja el a központi helyet a bejárattal szemben. Szerencsére minden érintetlen, a vitrines szekrény mögött egy fotó van, amin két ember szerepel. Anne saját édesanyját és édesapját ismerheti fel. Jobb oldalon valami oltár szerű asztal helyezkedik el, ami mellett bonceszközök és különböző edények vannak. A vér szaga érezhető mindenen, az egész termet beteríti. Bal oldalt a falnál egy íróasztal található, aminek a fiókjai le vannak zárva.*

*Az első oldalon mintha egy alaprajzot látnának a lányok. Ha alaposabban megvizsgálják, ennek a háznak az alaprajzát vélik felfedezni, de olyan szobákkal, amik ma már nem léteznek. De aztán észrevesznek valamit, ami mintha a pincét mutatná. A pincéből egy titkos alagút nyílik, és ennek a bizonyos járatnak a bejárata a földön van, vagyis valószínűleg egy csapóajtó. Talán legjobb lesz, ha a lányok megnézik, hogy a pincének az egyetlen terme mit rejt.*

*A szellem abbahagyja a rombolást a felszólításra. Karcsú magas alak, csinos férfi lehetett éltében. Gúnyos mosolyra húzza száját és a lányok felé fordul.* - Ajjajj, a pici baba meg akar ijeszteni, de Carl bácsit nem olyan könnyű. *Gúnyosan felnevet, aztán Anne felé fordul.* - Ó jaj, csak nem történt valami aranyom? Miért sírsz? *Gügyögi a lánynak, aztán ismét felnevet.* - Nesze a könyveket. *Mondja most már lenézően és eléjük vágja a bőrkötésű könyvet. Aztán további ördögi kacaj kíséretében kirepül a falon keresztül és eltűnik szem elől.*

*Sajnos egyik lány sem ment oda az ablakhoz, hogy megnézze a szellem útját, ezért csak érzékszerveikben bízhatnak már. Az áram elment, de néha pislákol egyet-egyet a fény, még ijesztőbbé téve a helyzetet. A nappilban várva valami zaj szűrődik ki a konyhából. Ha belépnek a lányok, megpillantják a szellemet, amint ledönti a konyhapultról a tárgyakat. Kinyitja a szekrényeket és a földhöz csapja belőlük a poharakat meg tányérokat. Egyáltalán nem tűnik barátságosnak. Mindeközben a könyv a kezében van és ördögien nevet.*

*A lányok jól látják. A szoba félig romokban hever. Az asztal fiókjai mind ki vannak húzva és feltúrva. Csomó papírlap hever a földön szétszórva. Egy kisebb komódszerű szekrény fel van döntve és "ki van belezve": abból is kiszórtak minden iratot, könyvet. Sok könyv hever a földön, de egyik sem az a bőrkötésű, amit Anne meg Nargile keres. Az ablak hirtelen vészesen kitárul és ördögi kacaj hallatszik. Most már biztosak lehetnek benne, hogy szellemről van szó, mivel az idegen alak be is dugja a fejét az ablakon, aztán a könyvvel a kezében tovasuhan, pontosabban le a ház bejárata felé, majd a konyha ablakán be.*