Amerika

Tárgy: Re: Amerika Vas. Ápr. 07, 2013 7:41 pm

* Lassan az ajtó felé sétálunk, majd a kislány elengedi a kezemet, mire kicsit zavarba jövök. Parancsoló hangját hallva elvigyorodom, majd mikor beszalad, már arra sincs időm, hogy válaszoljak. Kezek fonódnak karomra, majd egy hatalmasat nyikkanva érkezem a ház falához. Jake ismét az arcomban van, én pedig kitágult pupillákkal nézem csodaszép arcát, szakállát, barna, csibész tekintetét. Ajkaim elnyílnak ahogy hozzámér, szemüvegemet kissé lentebb húzza, hogy szemembe nézzen, majd mikor közelebb hajol totálisan elbódulok. Megcsapja orromat férfias illata, érzem bőrének lágyságát, és a szívem hihetetlen táncba kezd. A torkomban dobog, majd hálásan lehunyom a szemem, mikor Elisabeth kiszól. Elvileg nem látott semmit, csak azt, hogy közelebb voltunk egymáshoz, én pedig hálát adok az érzékének, amivel tudja, mikor kell megjelenni. Nincs kedvem lehetőséget adni egy kalandra, hiszen barátok vagyunk, még mindig! Azonban elhatározom, hogy ez igy nem mehet tovább. *
- Oké, köszönöm! Már megyek is! * nézek Jake-re, majd mikor közli a szobájában lesz, én elraktározom az információt magamban. Lábaim a kislányhoz visznek, játszom vele, megmutatja a babáit, majd mikor már nagyon belemerül én egy bocsánatkéréssel kísérve hagyom magára és indulok el Kasey szobája felé. Kezem kopog a fa ajtón, majd határozott mozdulattal nyitok be, és csukom be azt magam mögött…majd dőlök neki annak... *

//Fagy//

Tárgy: Re: Amerika Vas. Ápr. 07, 2013 7:17 pm

*Nem sokáig maradunk kint a kertben, ugyanis a csikizés nem nagyon jött össze - a részükről. Én tudom, hogy Katherine igazán csikis és biztos vagyok benne, hogy Lilia is. Azonban a húgomnak eszébe jutnak szeretett babái és mindenképpen meg akarja mutatni Lilinek azokat. Gonoszul vigyorogva suttogom neki, hogy nem menekül a baba-bemutató elől, Katherine pedig amint meghallja, hogy Lilia természetesen nagyon szívesen megnézi a babákat, a húgom felsikkant és be is siet, majd az ajtóból még visszaszól:*
- Várj egy kicsit, előbb megszépítem őket. Csak akkor gyere, ha szólok! *parancsolja- igen, szinte parancsoló a hangja - a húgom, én pedig vigyorogva megcsóválom a fejemet. Lazán nekidőlök a ház falának és zsebre tett kézzel figyelem a két hölgyeményt. Lilia elmosolyodik, majd úgy tűnik, hogy nem igazán akar bemenni. Egy határozott mozdulattal kapom el a kezét és rántom magamhoz a lányt, hogy aztán a háta a hideg falhoz simuljon. Szerencsére itt már nincs üveg, így sem anyám, sem más nem láthat minket. Egyik kezem még mindig a zsebemben van, másikkal pedig a falat támasztom meg a lány feje mellett. Pont úgy, mint egykor a Társalgóban azon a kellemetlen éjszakán, ami miatt itt vagyunk. Egy gonoszkás, titokzatos vigyor kúszik az arcomra, és kicsit oldalra döntött fejjel nézek a lány szemébe.*
- Mióta vagy szemüveges? Így nem látszik a szemed. * érintem meg a fehér szemüveget és nézek mélyen a lány szemébe. Szinte érzem a lehelletét, finom illatát a bőrének, és a melegséget, ami belőle árad. Hallom, ahogy gyorsul a szívverése és érzem, ahogy halkan szuszogni kezd. Az ajkam kicsit szétnyílik és nem eresztem el a tekintetét.*
- Lilia, Katherine szólt, hogy... *néz ki anyám az üvegajtón, én pedig abban a pillanatban ellököm magam a faltól és mindkét kezemet a zsebembe rejtem. Nem nézek anyámra, habár sejtem, hogy látta, hogy kicsit közelebb álltunk egymáshoz, mint kellett volna. Liliára nézek és még mindig perzsel a tekintete, és hallom, hogyan dobog gyorsan a szíve.*
- Na menj, tetszeni fog. *vigyorodom el halál lazán, mintha az előbb mi sem történt volna.*
- A szobámban leszek. *teszem hozzá és hogyha Lilia megindul felfelé az emeletre, akkor természetesen követem. A lépcsőn már ott lóg a húgom, aki vinnyogva követeli, hogy Lilia nézze meg a szobáját és a babáit, és amint a lány elérhető közelségbe kerül, Katherine megragadja a kezét és húzni kezdi a szobája felé. Vigyorogva kacsintok Lilire, és a falnak dőlve figyelem, ahogy Katherine bevonszolja a szobájába.*

Tárgy: Re: Amerika Vas. Ápr. 07, 2013 7:06 pm

* Kezem a kezére kulcsolódik, majd az érzéssel nem törődve figyelek a kislányra. Igazából csak rá akarok koncentrálni, nem pedig Kasey-re, aki már egyébként is túl sokat jár a gondolataimban. Érintése miatt, végigfut rajtam a libabőr, én pedig ezzel mit sem törődve magyarázok továbbra is. Talán csak az zökkent ki a dologból , hogy látom tekintetét, ahogyan ajkaimat nézi és biz isten közel járok ahhoz, hogy felé hajoljak. Vonz mint a mágnes, így önkéntelenül is nagyot nyelek, majd orvul megtámadom. Ujjaim a bordáin játszanak, és próbálok valami nevetésfélét kierőszakolni belőle, azonban a műmosolya nem igazán hat meg. Kezdem érezni, hogy rossz lóra tettem, úgyhogy inkább elkapom a leányzót, és kirohanok vele a kertbe. Persze Jake jön utánunk, mi pedig kacarászva nézünk rá. Mikor a kutyát simogatja abbahagyom a nevetést és meghallom a kislány vékony hangját, megérzem ölelő karját, picinyke ujjait, és azt, hogy elkap egy tincset a hajából és a hajamba simítja. Anyai mosoly jelenik meg az arcomon, és egyszerűen annyira büszke vagyok erre a tökmagra, hogy majdnem elbőgöm magam. Velem soha senki nem volt ilyen kedves… vagyis, a gyerekek ugye mások. Ők mindenkiben meglátják a jót, ha van benne, és immár biztosan tudom, hogy van bennem szerethető. *
- Ó hát persze, nagyon szívesen megnézem azokat! Menjünk! * mondom a kislánynak, majd leteszem, kézen fogom, és szinte már mint aki jól végezte dolgát beslisszanok Jake mellett. Közben persze a nyelvemet nyújtom rá, ám ahogy ezt megteszem Kath el is engedi a kezem és szinte rohanva meglódul a szobája felé. Én elkapom a fiú pillantását, nyelek egy hatalmasat, és érzem, hogy itt most gondok lesznek! Próbálok berohanni a házba, és menekülni az emeletre… Istenem add, hogy túléljem! *

Tárgy: Re: Amerika Vas. Ápr. 07, 2013 6:51 pm

- De azok a legszebbek! *jelenti ki határozottan a húgom, mire vigyorgok egyet, anyám pedig elnézően mosolyogva csóválja meg a fejét.*
- Biztos Lilia nyuszija is szép annak ellenére, hogy nem fehér. *próbálja menteni a menthetőt anyám és bocsánatkérő mosollyal néz Lilire. Katherine közben csak lazán megvonja a vállát, végül Max-hez siet, és átöleli a nyakát, ezzel bizonyítva a kutyának, hogy szereti őt és mégsem akar helyette nyuszit. Érzem, ahogy Lilia keze ráfonódik az enyémre és az igazat megvallva meglepődik és hevesen dobogni kezd a szívem. Hogy miért vált ki belőlem ilyen érzést a lány érintése? Fogalmam sincs, talán mert olyan váratlanul ért. Mélyen a szemébe nézek és csak az ajkait nézem, amik szavakat formálnak, de fogalmam sincs, hogy mit. Talán a lányis észreveheti a vágyat, ami forrón átrohan rajtam, végül elengedem a kezét és felrakom a sajátomat az asztalra. Szerencsére anya nem kapta el a furcsa szemkontaktust, biztosan leszűrne belőle egyet s mást, az anyáknak baromi jó a szemük az ilyesmihez. Nem sokat gondolkozhatok ezen ugyanis orvtámadás áldozata leszek, hiszen Kath nekem rohan és csikizni kezd, és hamarosan Lilia ujjait is érzem a bordáim között. Nevetni kezdek, de inkább csak a hatás kezdvéért, ugyanis nem vagyok csikis. Katherine kirohan a kertbe és Lilia is követi a kislányt, mire anyám felnevet és ő is feláll az asztaltól.*
- Kössz a reggelit! *adok egy csókot anyám arcára, majd már rohanok is a lányok után. Az idő csodálatos, nincs olyan hideg, mint Bulgáriában, szinte nyárias idő van.*
- Látod, Max? Nőkkel soha ne kezdj! *vigyorgok és megvakargatom a kutya fülét, aki élvezi az egész játékot. Katherine hahotázva kapaszkodik Lilia nyakába, majd a lányra néz.*
- Gyere, megmutatom a babáimat! Nagyon szépek ám. Van olyan vörös hajú is, mint te! *szólal meg lelkesen a kislány és lágyan végighúzza a haját Lilia haján. Elvigyorodom és megmozgatom a szemöldökömet, miközben a számmal egy szót formázok:"Nem menekülsz!"*

Tárgy: Re: Amerika Vas. Ápr. 07, 2013 6:41 pm

- Hát nem minden nyuszi fehér… * jegyzem meg, majd egy sokatmondó pillantással meredek a fiúra. Komolyan nem gondoltam volna, hogy ez így… hogy ők ketten ennyire egy család. Megforgatom a szememet, majd az égre nézek vigyorogva, és a kislány kérdésére totálisan ellágyulok. Kezemmel a kutyás témára megragadom Jake kezét az asztal alatt, és ha rám néz némán formálom a szavakat felé, miszerint a hugicája annyira édes, hogy mindjárt megzabálom. Sosem volt testvérem, de már tudom, ezért is akartam egyet mindenképpen. *
- Lehet hogy Max tényleg nem örülne… * mondom, majd majszolom a szendvicsemet tovább, amíg Jake végre kibontakozhat. Közben a kislány felénk somfordál, majd csiklandozni kezdi a fiút, én pedig természetesen nem hagyom magára. Rögtön ledobom a kenyeremet, majd én is a fiú oldalát kezdem szurkálni, ezzel is megpróbálva nevetésre késztetni. Persze azzal nem számoltam, hogy a kislány könnyű préda, így mikor a kertbe szalad a kutya után, evidens hogy én is követem. Nem óhajtok Kasey-vel immár egy asztalnál tartózkodni… mert:
1. Férfiból van és mint olyan, veszélyes
2. A csikizés mindig bosszúért kiállt
3. Túl közel vagyok ahhoz, hogy elérjen…
Nagy lendülettel rohanok hát ki a zöld fűbe, majd kapom fel a kiscsajt a nagy rohanásban és veszem az ölembe, miközben Jake felé a nyelvünket nyújtogatjuk.

Tárgy: Re: Amerika Vas. Ápr. 07, 2013 6:15 pm

*Katherine-t nagyon feldobja a nyuszit téma és kíváncsian pislogra fordul ki teljesen anyám öléből és fordul Lilia felé.*
- Barna szőre? AZt hittem a nyuszik fehérek. *vág egy kis fintort a lány és kérdőn pillant rám. Én elvigyorodom és felemelve a két kezet védekezően nézek Lilia felé.*
- Nem én voltam, ne nézz rám. *vigyorodom el és eszembe jut, hogy bizony én is ezzel kezdtema nyuszivásárlásnál: a normális nyuszik fehérek. Katherine kíváncsian hallgatja a leányzó leírását és elmosolyodik, csillogó szemmel bámul Lilire.*
- Jaj, nagyon aranyos lehet! Anya, kaphatok én is egy nyuszit? *néz anyám felé, mire elnevetem magam.*
- És mit gondolna Max? Még a végén megsértődne! *szólalok meg, mielőtt anyám kinyitná a száját. Kapok tőle egyhálás pillantást, én pedig rákacsintok. Katherine elgondolkozik, majd lebiggyeszti a száját, lemászik anya öléből és a konyha szélén fekvő Maxhez siet.*
- Ne haragudj Max, tudod, hogy szeretlek! *simogatja meg a kutyust és öleli át a nyakát, mire a kutya megnyalja Kath arcát, aki erre hahotázni kezd.*
- Fúúj, Max,nem szabad! *kiált fel anyám és kihessegeti a konyhából a kutyát, kiengedi a kertbe és be is csukja az ajtót. Szomorkásan nézek ki utána.*
- Hát haver, ez ilyen... *motyogom és megvonom a vállam, majd vigyorogva nézek Lilire. Szóba kerül az iskola és persze az is, hogy Katherine-nek még nem jelentkezett a képessége. Elhúzom a számat Lilia kérdésére és anyám riadt szemébe nézek. Bocsánatkérően megvonom a vállam, Katherine pedig lelkesen elmosolyodik.*
- Igen, jó lenne tárgyakat mozgatni. De azt mondták, hogy arra még várnom kell, de nem fogok megijedni! *húzza ki magát büszkén a kislány, majd hirtelen felém ront és csikizni kezdi az oldalamat.*
- Hééé, álljon meg a menet! *kapom el a kislány két kezét, aki visítva nevetve kirántja a kezét a kezemből és kirohan a kertbe, Max után, majd az ajtóból kukucskál, hogy követjük-e.*

Tárgy: Re: Amerika Vas. Ápr. 07, 2013 5:42 pm

* A kislány kuncog, én pedig totálisan elvarázsolódom tőle. Annyira édes, hogy meg bírnám zabálni. Oké, szégyenlős, de hát ki a fene nem volt az ennyi idős korában? Megszokta a saját kis közegét, azt, hogy igazából a szülőkkel van, meg a már jól ismert emberekkel. Nehéz ilyenkor valaki újat befogadni, én azonban mégis próbálkozom. Persze nem vagyok én Kasey-nek senkije sem, de akkor is jól esik, ha befogadnak, vagy legalább elfogadják, hogy barátok vagyunk! Szeretnék még majd találkozni velük, imádnám, ha közéjük tartozhatnék… bárcsak ilyen családom lehetne! *
- Ó hát Zokni Úr egy… egy… képzelj el egy olyan nyuszit, aminek barna szőre van, és olyan hosszú szőre nőtt a fején, mint egy oroszlánnak. Közben a fülecskéje lekonyul… Na nem azért, mert szomorú lenne, hanem mert olyan hosszú neki, hogy már nem bírja megtartani. Igazán mókásan néz ki, és ha gondolod, küldök egy levelet a suliba, hogy küldjék utánam… * pislogok a kislányra vidáman és közben Jake szüleire is. Nem úgy tűnnek, mint akik nem szeretik az állatokat, de persze azért ők döntik el, hogy Zokni jöhet – e ide. Nem rossz nyuszi, az tény, bár nem tudom, hogy a nagy pöttyös kutyával hogyan is jönne ki. Közben Jake-re rávágok egy nagyot, amire természetesen vigyorogva válaszol. És ami még ennél is jobb, sikerült elérnem, hogy az édesapja is hangosan kuncogni kezdjen. Igazán szuper, hogy végre ezt is el tudtam érni. Közben finoman megkenem a kenyeremet, és mert a kislány nem túl bőbeszédű velem, nos, meghallgatom Jake mondandóját. *
- Ó! És várod már a képességedet Kath? Én nagyon imádtam volna, ha valami tárgyat tudok mozgatni… te is szeretnél valami ilyet? * kérdezem mosolyogva, majd egy pár perces szemezést megejtek a leányzóval miközben a válaszát várom. Még mindig engem néz, azonban tudom, lassan de biztosan akár még meg is kedvelhet. A nyulas dologgal legalább is nagyon eltaláltam, szóval reménykedem. *
- Én majd megvédelek, és szerintem Jake-et kellene megcsikizni! Mit gondolsz? * kacsintok a lányra, majd Kasey arcát kezdem fürkészni.. gonosz Lilia beindul.. *

Tárgy: Re: Amerika Vas. Ápr. 07, 2013 5:13 pm

*Valóban az Ellswood família négy főből áll és nem is értem, hogy hogyan felejthettem el említeni Liliának, hogy van egy húgom is, Katherine. A hátamon viszem be a csajszit, aki hamarosan már anyám ölében csücsül és meglepetten pislog Lilire. Bemutatom őket egymásnak, Kath pedig csak szégyenlősen vigyorog a lányra.*
- Kath, legalább köszönj. *súgja mosolyogva anyám a kislány fülébe, aki csak halkan kuncog, végül megszólal vékonyka, csilingelő hangját:*
- Szia Lilia! *majd elkuncogja magát és ismét anyám mellkasába fúrja az arcát, hogy néhány másodperc múlva ismét kikukucskáljon és figyelje, hogy mit csinál Lilia. A nyuszira felcsillana kislány szeme és immár kicsit bátrabban pislog a lányra.*
- Nyuszi? Milyen nyuszi? *fordul teljes testével a lány felé a húgom, én pedig egy mosolygó pillantással dicsérem meg Lilit, hogy ilyen jól ért a húgom nyelvén. Mikor leülök és egyből habzsolni kezdem a kaját, Lilia rám szól, és csodák csodájára apám is elfojt egy mosolyt, ahogy a lányra néz. Körbenézek és látom, hogy mindenki engem néz.*
- Jézusomm hagyjál már. *vigyorgok a lányra, és szép lassan emelem fel a bögrémet és iszok egy korty kakaót, majd ismét szép lassan teszek a számba egy falatot és komótosan rágom meg, miközben a szemem csillog, és az arcomról nem lehet levakarni a vigyort.*
- Jake, viselkedj! *szid meg apám, de ő is mosolyog. Mikor ismét Katherine-re fordul Lilia figyelme, a kislány megint kicsit zavarban érzi magát és megrázza a fejét.*
- Jaj Kath, ne legyél már ennyire szégyenlős. Lilia néni nem esz meg! *jelentem ki és gonoszul vigyorgok a lányra, hogy vajon mit szól a megszólításhoz.*
- Még ovis, 5 éves. 11 évesen kezdi meg a sulit. *jelentem ki határozottan, mire anyám vet rám egy furcsa pillantást.*
- Már ha megkezdheti... Tudod, még nem jelentkezett képessége... *halkítom le a hangom és ismét közelebb hajolok Liliához.*
- Héé, az asztalnál nem illik sugdolózni!*csattan fel Katherine vékonyka hangon és mérgesen csípőre teszi kis kezeit és elhúzza a száját.*
- Nyugi, csak azt beszéltem meg Lilivel, hoy reggeli után úgy megcsikizünk, hogy bepisilsz! *öltök nyelvet a húgomra, mire apám rosszallóan megcsóválja a fejét.*
- Na jó, nekem mennem kell. Viselkedjetek! *teszi kezét a vállamra, majd egy szájra puszit nyom anyám ajkaira, és elköszön.*

Tárgy: Re: Amerika Vas. Ápr. 07, 2013 4:56 pm

* „Konyhai magányom” nem tart ám sokáig, ugyanis Jake hamar berobban egy óriási kurjantással. Hangja gyermeki kacajjal vegyül, én pedig meglepetten kapom fel a fejem és amolyan bamba képpel nézek a viháncoló fiúra, meg a tündéri kislányra. Tekintetem átsiklik - a még nem látott - szemüvegem felett, majd kissé el is pirulok. Nem tudtam, hogy van még egy tagja az Ellswood famíliának, de ha tudom, akkor nem ilyen slamposan jelentem volna meg, az már tuti. Leeresztem a kenyér csücskét, melyet jóízűen rágcsáltam, majd mikor Jake átfogja a vállamat, kissé sűrűbben kezdek pislogni. Persze zavarom nem észrevétlen, úgyhogy mindezt tetézik Elisabeth mindent látó és tudó mosolya is. Fülig vörösödöm hát, majd a tündéri kislányra bámulok. Nézem fitos orrát, csillogó szemeit, pajkos mosolyát, és rá kell jönnöm, totálisan úgy néz ki, mint Jake, csak lányban… na meg szebb kiadásban. Jó géneket örökölt, az már tuti. *
- Szia Kath! Lilia vagyok, örülök, hogy megismerhetlek. Jake nem sok mindent mesélt rólad, de azt például mondta, hogy szereted az állatokat. Ha szeretnéd, majd megmutatom neked Zokni Urat, a nyuszimat! *vigyorgom a kislányra, majd kissé megborzongok, ahogyan a fülem melletti tincseket meglebbenti Jake lehelete. Nem szeretem ha az egyik erogén zónám körül matatnak, úgyhogy próbálok inkább vigyorogni, és nem törődni a fiú közelségével. Már csak azért sem, mert a pillanat hamar elszáll, én pedig végignézhetem ahogy a fiú épp kenyeret töm magába, iszonyat gyorsan. Egy pillanatra felvonom a szemöldökömet, majd a fiúra nézek és úgy jólesően a vállába boxolok. *
- Basszus, egyél már rendesen, nem veszi el előled senki! * jegyzem meg fapofával, majd zsebelem be Kasey mama titkolt kuncogását. Hát igen, a férfiakat nevelni kell, ha pedig ez az ára, ám legyen. Még sosem reggeliztünk együtt, azonban tény, ugyanezt a suliban is eljátszottam volna. Nem bírom ha valaki habzsol, ráadásul ennyire. Mert az azt jelenti az élet más területén is képes a túlkapásokra… ami jelen pillanatban Jakre amúgy is igaz… hiszen Gaby… meg Én is…
Rosszallóan megcsóválom a fejemet, majd a kislány felé fordulok. Arcomra mosoly kúszik, úgy figyelem csibész vonásait. *
- Akkor korán szoktál kelni, igaz? És iskolába jársz már? * kérdezem, majd én is megkenem komótosan a szendvicsemet, és apró falatokat harapva megpróbálkozom annak eltűntetésével.. *

Tárgy: Re: Amerika Vas. Ápr. 07, 2013 3:27 pm

*Tegnap elég későn feküdtünk le, hiszen mindketten idegesek voltunk, azonban az éjszakát átbeszélgettük, így nemcsoda, hogy Lilia későn kel fel. Nekem sajnos nincs ilyen szerencsém, ugyanis az 5 éves húgocskám hajnali fél8kor rontott be a szobámba és ugrált rá a bátyuskára, hiszen annyira örült nekem. Imádom Katherine-t, tényleg... Csak nem ilyen korán. Anya tegnap már nem akarta felébreszteni, így reggel mondta neki, hogy megjöttünk. Kath nem tud semmit erről az egész incidensről, és nem is akarjuk neki elmondani. 5 évesen még kicsit nehézkesen fogná fel, hogy bizony itt valami alkoholizálás és füvezés történt, így egyszerűen csak annyit mondtak neki a szüleim, hogy szünetet kaptunk és ezért jövök haza. Reggel már egész jó idő van San Franciscoban, így hát egy gyors reggeli után Max-szel és Kath-tel játszottunk kint a kertben. Labdáztunk, meg fociztunk meg ilyesmi. Katherine megmutatta, hogy mit tanult az oviban, és hogy Max-et mire tanította meg. Persze a kutyus már ezelőtt is tudott pacsit adni és megtartani a finom falatot az orrán, de Katherine a saját sikerének tudta be, én pedig nem akartam elrontani az örömét. Ahogy meghallom Lilia hangját a konyhában, Katherine-re nézek.*
- Oké Csajszi, gyere menjünk be reggelizni egy kicsit. Még csak egy kakaót ittál, én meg semmit! *nézek megjátszott bosszúsággal a lányra és kissé fáradtan ugyan, de üdeséget és frissességet varázsolva magamra kapom fel a kislányt a hátamra és úgy száguldok be az előszobába.*
- Hahó Család! *kiáltom el magamat nevetve, mire Katherine csengőn felnevet. Ez lehet az a pont, amikor Lilia talán frászt kap, vagy ilyesmi. Amint megérkezünk a konyhába, melegen a lányra mosolygok, majd megforgatom a szemeimet és elvigyorodom. Ezt veheti annak, hogy korán keltem és elegem van a húgomból, de láthatja a szememben, hogy mennyire imádom ezt a csajszit. Kathreine leugrik a hátamról és anyához rohan, aki nevetve kapja fel az ölébe a kislányt. Kath ekkor fogja fel, hogy Lilia is, egy ideges leányzó is ül az asztalnál. A mosoly egyből lehervad az arcáról és kissé félénken, de kíváncsiságtól csillogó szemmel pislog ki anya karja mögül. Elnevetem magam és odasétálok Lilia széke mögé, lágyan a lány vállára téve a kezemet.*
- Kath, ő Lilia a legjobb barátom. Ő is a Nezabarba jár és meghívtam magunkhoz. Ő pedig a húgom. *hajolok le kicsit és súgom a lány fülébe játékosan vigyorogva, majd lerogyok mellé a székre és egy kenyérért nyúlok, majd gyorsan megkenem és habzsolni kezdem.*
- Fél 8kor ébresztett. Borzalmas! *játszom a sértődöttet, mire kapok egy nyelvöltést Katherine-től.*
- Na de Katherine! *szól rá határozottan apám, mire a kislány elpirul és félénken, mosolyogva Liliára pislog.*

Hugii

Tárgy: Re: Amerika Vas. Ápr. 07, 2013 3:16 pm

* Álmosan dörgölöm meg zöldszínű szemeimet, majd kászálódom ki az ágyból. Úgy érzem magam, mint akin áthaladt egy úthenger. Valószínűleg az utazástól, és azért, mert még éjszaka is Jake-el és az anyukájával beszélgettem. Imádom Elisabeth-et, mert egyrészt, megengedte hogy tegezzem, másrészről, meg mert annyira kedves. Bezzeg az én anyám sosem viselkedett anyaként, ez pedig egy eléggé fájó pont az életemben. Ellenben Jake édesanyja, nos örök álmodozó, mosolygós, és az embernek már akkor jókedve van, ha csak ott áll mellette, még beszélnie sem kell. Igazából megértem Kasey-t hogy nem akar csalódást okozni, hiszen, neki én sem akarnék.
Nyújtózom egyet, kicsit megmozgatom a tagjaimat, majd felöltözöm. Melegítő naciba bújok, és magamra kapok egy spagettipántos felsőt, meg egy pulcsit. Hajam kócosan meredezik mindenfelé, de most ezzel nincs kedvem foglalkozni. Felteszem a szemüvegemet, melyet annyira titkolok mindenki elől, még nem ébredtem fel kellőképpen, hogy be bírjam tenni a kontaktlencsémet, úgyhogy inkább elviselem a gúnyolódást.
Belenézek a fal mellett álló tükörbe, sápadt bőrömet szemlélem, tincseimet, és fehért szemüvegemet. Hát nem épp csodás látvány, szemüveg nélkül jobb.
Kinyújtom a nyelvem a tükörképemnek, majd halkan elindulok az ebédlő felé. *
- Jó reggelt Elisabeth, Uram! * biccentek, majd pirulok el, hiszen rajtam kívül még csak a két felnőttet találom az asztal körül. Kicsit kellemetlen, mert Jake mamival tök jól kijövünk, de az apuka már más tészta. Valószínűleg nem tettem túl jó benyomást rá.
Némán helyet foglalok az asztalnál, majd elkapom az előttem lévő kenyér csücskét és majszolni kezdem. Nincs is jobb mint a friss dumó… *

Tárgy: Re: Amerika Szomb. Ápr. 06, 2013 7:37 pm

*Megrémít Melanie változása, amit az én önzőségem és ostobaságom vált kibelőle. Szörnyű, ahogyan megszólal és ahogyan szembesít azzal, hogy milyen ostobaságot is vázoltam fel néhány perccel ezelőtt. Rámutat, hogy mennyire "Apró" vagyok hozzá képest és az egész világhoz képest. Térdre rogyok a nő lábai előtt és a szégyennel küzködök, amely könnyekben akar megmutatkozni, de ezt nem hagyom. Férfi vagyok, nem sírhatok! Azonban mintha Melanie meghallaná a gondolataimat, ő fakad sírva, az ő csodaszép szemeit áztatja könny. Tiszta forrásvízként csorognak le könnyei az arcán, hogy aztánnéhány másodperccel később a pulcsimat áztassák, ugyanis a nő is térgyre rogy és magához ölel. Értetlenül meredek rá, majd lassan átölelem a nő könnyed,lágy, pikkelyes testét és érzem, ahogy melegség tölti el a szívemet, azonban a vágy most távol marad tőlem. Megértettem, hogy nem érezhetek úgy egy ilyen ősi, hatalmas tudású lény iránt, mint ahogy azt leírtam, és mint ahogy néhány perce éreztem. Tisztelem és kedvelem, szeretem a közelségét és azt, hogyha foglalkozik velem. De ez csak plátói szerelem lehet, hiszen hatalmas távolság van közöttünk. Ugyanúgy szeret, mint minden "Aprót" a világon, mint minden más lényt és nekem ezt el kell fogadnom. Lassan elmosolyodom és eltolom magamtól a nőt.*
- Most már értem. Értem, hogy mit mondasz, Melanie. Nem haragszom. *törlöm le ujjammal a nő könnyeit.* - Hiszen hogyan is haragudhatnék rád? *fogom meg két kezét és állítom fel, hogyha engedi, így egymás előtt állunk. Hamarosan könnyed lépteket hallok a lépcsőn, és apám alakja jelenik meg. Bizonyára kíváncsi már, hogy mit is beszélünk ennyi ideig. Zavartan elengedem a nő kezét és kíváncsian pislogok apámra. A férfi is zavartan simítja hátra a haját és néz Melanie-ra.*
- Én csak...Lejöttem vízért. *motyogja apám, én pedig elfojtok egy mosolyt.*

Tárgy: Re: Amerika Szomb. Ápr. 06, 2013 7:27 pm

*Ő sem tökéletes, hiszen nem valódi sárkány. Észre sem vette, amikor túllőtt a célon, s egyszerre fölénőtt az Apró lénynek. Syhillel, a Mélység Ősi Sárkányával ilyen soha nem fordult elő. Ő mindig szelíd volt, még akkor is, amikor az Apró -ő maga- idegesítőbb volt, mint egy élősködő, ami befúrja magát a pikkelyek közé. Durván túllőtt a célon, halálosan megfélelmlítette szegény Aprót aki a lábai elé omlott. Nagyot nyel, és elkezdenek ömleni a könnyei. Mélységes undor támad fel benne önmaga iránt, de azonnal elfojtja. Nem hagyja, hogy önző figyelme saját maga felé forduljon az Apró helyett, aki a lábai előtt reszket. Szemeiből kristálytiszta forrásvíz záporozik, az, amit nemrég megivott. Lerogy Jake mellé a földre, és átöleli.*
-Bocsáss meg nekem, Apró! Nem... Nem ezt akartam. Nem akartam megbántani az érzéseidet, esküszöm... Apró vagyok még magam is, nem méltó a Mélység Ősi Sárkányához. Gyermek vagyok még én is, aki nem tudja felmérni a saját erejét, s könnyen összeroppantja, amit csak megsimítani akar. Csak annyit szeretnék, hogy ne érezd magad ennyire rosszul... Ami történt, nem a te hibád, soha nem is volt az! *Egyszerre gondol szinte minden "bűnre", amit a szegény srác egész életében tett.* -Nem akartam, hogy megkísértve érezd magad, de azt sem, hogy becsapva légy. Egyformán szeretlek minden Apróval, s csak azt szeretném, hogy tudd, mindenben támogatlak, még ha néha félreérthető is, ahogyan teszem. *Pikkelyes teste biztonságot nyújtó meleget áraszt, tekintetét még mindig könny felhőzi.*

Tárgy: Re: Amerika Szomb. Ápr. 06, 2013 7:16 pm

*Furcsán zavarba ejtően magyarázom el, amit érzek, és amit gondolok erről az egészről. Azonban nagyon úgy tűnik, hogy tökéletesen félre értettem a nő szavait, hiszen Melanie hirtelen megváltozik. Mintha kicsit máshogy nézne ki, mintha hatalmas parancsoló akarna lenni és bevallom, ez tökéletesen működik. Egy aprócska lénynek érzem magam, ahogy a sötét íriszébe nézek, ami tökéletesen hasonlít egy hatalmas tudású sárkányéra. A pikkelyei is kicsit elsötétednek, mint ahogy égszínkék szeme is. Zavartan sütöm le a szememet és hallgatom hatalmas, határozott szavait. Valóban tökéletesen igaza van, ő egy hatalmas sárkány, én pedig csak egy egyszerű kis porsem vagyok hozzá képest. Hát persze! Ezt próbáltam én is elmagyarázni, de félre értettem. Azt hittem, hogy ő ezt nem így látja, vagy hogy neki ez nem számít. Hát dehogynem! Ahogy a nő hangját, szavait hallgatom, mintha minden egyes mondattal nagyobb lenne, határozottabb lenne, és ostorcsapásként érnének a mondatai. Elszégyellem magam és lassan térdre borulok előtte, lehajtom a fejemet és határtalan fájdalommal és szégyennel pislogok le a szőnyegre. Mikor Melanie befejezi a mondandóját, nem szólalok meg, csak halkan veszem a levegőt, halkan szuszogok. Könnyek csípik a szememet, de férfi vagyok az istenért!-
- Sajnálom... *suttogom halkan, majd lassan felnézek a nőre. Nem tudom, hogy mit mondhatnék, és azt sem, hogyan képzeltem ezt az egészet. Mérhetetlenül szégyellem magam és ez ki is ül az arcomra, ami egészen vörös.*

Tárgy: Re: Amerika Szomb. Ápr. 06, 2013 6:59 pm

*Összehúzott szemmel, anyai mosollyal hallgatja az Apró mondatait. Szinte még humorosnak is tartja, hogy olyan dologba lovallja bele magát, ami csak az ő fejében létezik. Egy nem létező lehetséges kapcsolat helytelenségéről próbálja meggyőzni őt. Vagy inkább saját magát? Úgy ingatja a fejét, mint egy tanár, amikor diákja olyan butaságot próbál kifejteni, amiről már az elején tudta, hogy nem is létezik, de bizonyítani akar, tanítani akar valamit a tanárnak. Kedves hozzá, nem vág a szavába, csak csöndes békével fürkészi. A mély szomorúság, ami eltölti leginkább arra a gondolatra irányul, hogy szeretett diákja ennyire képtelen elméletekre pazarolja gondolatait. Végül lassan feláll, s most ő kezd bele a monológjába.*
-Higgadj le, Apró. Olyan dolgokat látsz, amik nem léteznek,és soha nem is léteztek. Fájdalmat okozol azzal, hogy nem is figyeltél arra, amit egy perce mondtam neked. Most elmondom újra, lassabban, hogy valóban megértsd: én nem vagyok a tanárod, sokkal több vagyok annál. Egy öröklétű lény, aki mellett eltörpülsz, aki előtt meghajolsz, és aki szabadon formálhat téged, kicsiny anyagot. Köztünk nincs kapcsolat, soha nem is volt. Sem olyan, amire gondolsz, sem olyan, amire gondolni is alig mernél, mert túl vad, túl vonzó. Én szeretlek téged, de szerelemről szó sincs. Tudod -e, mi az a szerelem, Apró? Szerelem az, amikor valakit jobban szeretsz az egész világon mindenkinél, még saját magadnál is. Egy sárkányban ilyen érzés nem fogalmazódik meg, mert egyformán szeretjük a világ minden egyes apró élőlényét. Szép, ha szeretsz valakit, épp ezért ne is gondolj olyasfajta képtelenségekre, mint kapcsolat egy sárkánnyal. *Egyre inkább olyan, mintha megnyúlna a szelleme, egyre több pikkely önti el a testét, s a szemében, a gyönyörű sötétkék, sárkánypupillájú szemében most először valami ősöreg, fenyegető árnyék kúszik elő. Egy olyan vén lény pillantása, ami egyetlen gondolatával összerpanthatja az előtte állót.* -Nem lehetek a mentorod, Kasey Jake Ellswood. A tanárod vagyok, mert szeretek tanítani, de nem mentorálhatlak, mert a mentorálásról iszonyatosan eltér a véleményünk. Továbbra is barátként foglak várni, ha valamiféle problémád van, de ne kívánd tőlem, hogy mentorod legyek, mint sárkány az Aprónak. *A kezét nem adja át, nem szeretné, ha Jake megint félreértené, ahogy az anyai homlokcsókot is.* -Nem vagy ostoba gyermek, Apró, kérlek használd a fejed, mielőtt beszélsz. Ne feledd: a zavarodat te okozod magadnak, a te hizzáállásod az, ami saját magadat zavarba hozza. *Egyelőre úgy néz ki, nem kíván távozni, egy lépést sem tesz az ajtó felé.*

Tárgy: Re: Amerika Szomb. Ápr. 06, 2013 6:38 pm

*Nagyon kellemetlen helyzetbe kerültem és igazából fogalmam sincs, hogy hogyan másszak ki belőle, vagy hogy mit is kellene csinálnom. Egyszerűen úgy érzem, hogy zsákutcába kerültem, hogy sarokba szorítottak és mégis én vagyok a hibás. Megpróbálom megmagyarázni, hogy mit is érzek Melanie iránt, de természetesen a nő átlát az apró leplen,amit az igazságra húztam és közli, hogy nem szerethetjük egymást. Uramisten, ezzel tisztában vagyok!! Soha nem gondoltam azt, hogy bármi is lehetne köztem a tanárnővel, hiszen ez tiltott az iskolában. Vagy legalábbis biztosan nem repesnének érte az örömtől. És nekem van egy barátnőm, akit imádok és szeretek vele lenni és habár lehet, hogy még nem vagyok belé szerelmes, nagyon kevés választ el ettől az érzéstől. Amit Melanie iránt érzek, az afféle plátói vonzódás, amit tudok, hogy nem következhet be, hogy nem jelent semmit. Legalábbis egészen eddig ezt gondoltam, de úgy tűnik, hogy a nő totálisan máshogy értelmezi ezt. Hallgatom, amit a nő mond, majd lassan felállok és kicsit távolabb sétálok Melanie-tól.*
- Köszönöm, hogy törődsz velem és hogy elhoztad a tananyagot, és az ajándékot, de kérlek most menj el. Nem lehet ilyen közeli, szoros kapcsolat közöttünk, ezt Te is tudod. És én sem akarom, nekem barátnőm van, akit... szeretek. *jelentem ki és habár mérhetetlenül fáj ezt mondanom, mégis úgy gondolom, hogy ez a legjobb, amit jelenleg tehetek. Habár nem érzek szerelmet Gabi iránt - még - , mégis ezt mondom a nőnek, hogy fogadja el, nekem van egy életem, amibe nem fér bele. Habár én is tovább fogok élni, mint egy normális ember, nem érhetek fel egy sárkány gyermekéhez, aki máris több ember öltőnyi időt tud magáénak még több emberi-, és nem emberi tudással. Lassan a nőhöz sétálok, leguggolok elé és megfogom a kezét.*
- Kedvellek, szeretek veled lenni és imádom hallgatni azt, ahogy az életről, a bölcsességedről beszélsz. Szeretném, hogyha a mentorom lennél, de semmi több, mert nem-lehet-közöttünk-semmi, ahogy te is mondtad. Te egy csodálatos teremtmény vagy, egy csodálatos sárkány gyermeke,én pedig csak egy egyszerű ember, egy undorító kórral fertőzve. Ne zárj el magadtól, de ne is engedj zavarba ejtően közel magadhoz. *szorítom meg lágyan a nő kezét, kezet csókolok neki és felállok, és hogyha engedi, őt is felhúzom, jelezve neki, hogy ideje mennie...*

Tárgy: Re: Amerika Szomb. Ápr. 06, 2013 6:22 pm

*Bátorítóan mosolyog a férfira, abszolút megbízik abban, higy tudja mit csinál. Elvégre, ő is egyfajta felnőtt, még ha gyermek is... Viszonozza a biccentést, és követi a tekintetével, amikor felsétál. Jake vallomása minimálisan lepi meg, ahogy a heves fizikai reakció is, amit akkor tapasztal, amikor megcsókolja a homlokán. Úgy tűnik talán túlságosan is sikerült érzékeltetnie a kettejük között lévő évszázados árkot, mert Jake magyarázkodva felpattan. Fájdalmas, szomorú mosoly fut át az arcán. Erre igazán nem számított.*
-Csak önmagad hozod kellemetlen helyzetbe, Apró. Én miattad jöttem el idáig, tudva azt is, hogy mit fogok itt találni benned. Olyan nem léztezik, hogy valamit nem érezhetsz, hiszen szabad vagy. Az erődet, amit megszereztél... *Szándékosan nem használja a "kaptál" szót. Erősen hisz a haladásnak, annak végzelen hatalmában.* -...csak jóra tudod felhasználni, ez vagy te. Ha nem hiszel a tetteid és az érzelmeid helyességében, önmagaddal próbálsz meghasonulni. Ne ért félre, nem arra akarlak rábeszélni, hogy törd össze valaki szívét azzal, hogy össze-vissza rángatnak az érzelmeid, de ne bújj el előlük. Fogadd el, hiszen hozzád tartozik. A sárkányok például az egész világot végtelenül szeretik. Fel sem fogható az a szeretet, amit mi az élők, építők és rombolók iránt érzünk. Én nem vagyok a tanárod. Én egy sárkány gyermeke vagyok, aki a mélység lakója volt időtlen ideig. *Hirtelen elapad a szava, s mélységes fájdalmával szemeiben egyenesen Jake-re néz.* -Miert menekülsz előlem?

Tárgy: Re: Amerika Szomb. Ápr. 06, 2013 6:11 pm

*Amikor Melanie bocsánatot kér apámtól, a férfi meglepődik. Nem gondolta volna, hogy egy ilyens híres-neves iskola tanítója, egy ilyen csodálatos teremtés képes az illemre, képes a bocsánatkérésre és arra, hogy megbánja azt, hogy kioktatni próbálta őt. Habár én nem vettem kioktatásnak, apám arcán egy hálás kifejezés jelenik meg és lágyan biccent a nő felé.*
- Köszönöm Melanie. Tudom, hogy jót akarsz, értem amit mondasz, de hagyd, hogy ezt a dolgot mi rendezzük le a családban, a fiammal.*szólal meg a férfi halk, mégis határozott hangon, végül kettesben hagy minket. Furcsa pillantással nézek utána, majd Melanire-ra, aki hamarosan rá is tér a jövetelének - talán igazi - okára. Mikor meglátom a képet, elsápadok és zavarodottan pislogok és igyekszem kitalálni valamit, amivel megmagyarázhatom a dolgot. Valóban kutattam a könyvtárban a nő iránt, hiszen igazából még nem említette pontosan, hogy mi is ő. Az biztos, hogy köze van a vízhez, de hogy milyen sárkány és honnan származik, azt még nem. Talán nem beszélgettünk még olyan sokat, talán még nem bízik bennem annyira a nő. Kicsit sután ugyan, de megpróbálom leírni a dolgot, amit érzek és úgy tűnik, hogy ferdítés ellenére is Melanie tökéletesen érti, hogy mi játszódik le bennem. Lágy a közel hajol hozzám és egy csókot lehel a homlokomra, amitől megindul a szjvverésem, szinte a bordáimat üti, és biztos vagyok benne, hogy Melanie is tisztán hallja és érzi, hogy mit váltott ki belőlem ez az apró csók. Kimeredt szemmel, egyre gyorsuló pulzossal nézek a nőre és igyekszem megnyugtatni magam. Az sem sokat segít, hogy lágyan megfogja a kezemet. Mintha villámcsapás ért volna, úgy áll fel a szőröm és úgy önt el valami forró hullám, a legtisztább vágy, amit valaha éreztem.*
- Nem tudom, hogy mi ez az érzés és hogy miért érzem irántad. Megzavar... És tudom, hogy nem érezhetek ilyet, hiszen a tanárom vagy... *suttogom halkan, mélyen a nő szemébe nézve, és lassan kihúzom a kezemet az ő kezéből. Lesütöm a szemem és lassan felállok.*
- Ne haragudj, hogy kellemetlen helyzetbe hoztalak. Örültem, volna, hogyha táncolhatok veled a bálon, de sajnos ez nem adatott meg, mert hülyeséget csináltam. De hálás vagyok, hogy eljöttél hozzám és hogy törődsz velem. *jelenik meg egy kedves mosoly az arcomon, ahogy ismét a nő arcára, a szemébe nézek.*

Tárgy: Re: Amerika Szomb. Ápr. 06, 2013 6:02 pm

-Bocsáss meg! *Mondja hirtelen, s kicsit le is süti a szemeit.* -A mélység sárkányaihoz mérve mindenki gyermek... Nem akartam, hogy úgy érezd, én oktatlak ki a saját gyermekedről. *A büntetéshez egy szót sem fűz hozzá, de Jake tudja, higy ő sokkal kegyetlenebb, ha büntetésről van szó. Ámbár az is igaz, hogy Jake senkinek sem ontotta a vérét, az pedig, hogy kábítja magát... Az iskola szabályzata szerint tilos, nekik pedig ehhez kell tartaniuk magukat. Még ha nem is ért ezzel egyet, meg tudja érteni az Aprókat, akiknek 70-90 évből kell kihozniuk a maximumot. A férfi távozásával kicsit több élet szökik az arcába, bár igazából a víz élénkíti fel ennyire. Sok vizet vesztett, amikor esővé vált, s újraalkotta magát. Még mindig nem érti, mi ez a furcsa érzés.. Talán... A bőre felhullámzik, és három-három kopoltyúnyílás hasad a nyakára. Ez hiányzott hát, még ha nem is funkcionál éppen. Jake sápadtságáról tapintatosan nem vesz tudomást, figyeli, és megvárja, míg a magyarázat végére ér. Meghatja, amit az Apró mond neki, amilyen érzésekről próbál tanúbizonyságot tenni. Lassan felé nyújtja a nyakát, s egy hosszú, lágy csókot lehel a homlokára. Amolyan óvó, féltő csókot.*
-Közel állsz hozzám, Apró, zavarod ellenére is. A zavar nem hozzád méltó érzés. *Teszi hozzá kicsit magyarázó jelleggel.* -Ne írj több ilyet, mert a társaid félre fogják érteni! Olyat fognak belelátni, amit még te sem gondolsz igazán komolyan. Idézd fel a szeretteidet, és hasonlítsd össze a mélység sárkányával! Hiába szeretlek végtelenül, az vagy, ami, s én is az vagyok, ami vagyok... *Hangja egészen elhalkul, kezeivel gyöngéden megfogja Jake kezeit, amolyan támogató jelleggel.*

Tárgy: Re: Amerika Szomb. Ápr. 06, 2013 5:46 pm

*Apám csak halkan hümmög arra, amit Melanie mond és elmosolyodik. Igen értelmes nővel van dolga, szinte érzi, hogy régóta él a világon ez a hölgy és biztos, hogy száz évnyi tapasztalatot és tudást halmozott fel - ha nem többet. Csodálatos, ahogy a szavakkal furcsaságokat varázsol a szobába és érthetővé teszi az érthetetlent. Hamarosan megérkezek én is, és persze én is minden egyes szót hallottam kint a konyhába.*
- Természetes, hogy tanítani kell őket, de Jake sem gyerek már. A tetteinek következményei vannak, amit neki kell viselnie! *jelenti ki apám és egy komor, komoly pillantást küld nekem. Én lesütöm a szememet, majd Melanie mellé ülök a kanapéra. Furcsa érzés kerít hatalmába, szeretném még egyszer megérinteni a nő pikkelyes bőrét, és érzeni azt az ujjaim alatt, de persze erre nem sok esélyem van, így el is fojtom magamban ezt a furcsa vágyat. Apám diszkréten magunkra hagy bennünket, Melanie pedig felémfordul. Kíváncsian várom a beszéd témáját és mikor előkerül a kép, elsápadok, a gyomrom megremeg és hatalmas gombóc nő a torkomban. Néhány másodpercig csak nézek mélyen a nő szemébe, majd lepillogok a képre és érzem, hogy elpirulok. Elfordítom a fejemet, és töltök magamnak én is egy pohár vizet a szénsavas vízből. Lassan kortyolok néhányat, de érzem, hogy ismétkiszárad a szám pillanatok alatt.*
- Nos.. *köszörülöm meg a torkom, hiszen kicsit rekedtek jött ki a hang.*- ... keresgéltem a könyvtárban rólad, hogy milyen lény vagy, és hogy mióta élhetsz, hogy írnak-e rólad könyvek. És.... Megtaláltam ezt a képet és nagyon megtetszett.... *kezdek bele a dologba, majd megvonom a vállam.*
- Úgy gondoltam, hogy hasonlít rád és kifejezi azt a közelségi viszonyt, ami közöttünk van. Persze nem ilyen csókra, vagy szeremi viszonyra gondolok... *próbálom kijavítani magam gyorsan és ismét elpirulok.*
- Csak... Szóval úgy érzem, hogy nagyon közel állsz hozzám és fordítva. Mintha nem csak egy lennék a diákok közül.

Tárgy: Re: Amerika Szomb. Ápr. 06, 2013 5:36 pm

*A csontjait még mindig furcsának érzi. Nem szokhatott ennyire el az emberi testsuerkezettől...! Lehet, higy rosszul alakult vissza? Megeshet, hogy volt ennyire fáradt. Majd ha kettesben maradnak, megkérdezi róla Jake-et. Végtelen a bizalma, hiszen szinte halhatatlan lény, de mégsem mutogatna elkorcsosult csontvégeket egy ismeretlen férfinek. Talán csak a zavart szeretné elkerülni, amit másoknak okoz. Azt is nagyon nehezen nyelte le, hogy Aprónak szólítsa őket, pedig sárkányként ez lenne az alapvető. "Nem vagy sárkány..." Cseng a sokat hallott mondat fejében. Az ősöreg sárkány mély hangja olyan számára, mint az altatódal. Elringatja...*
-Ha minden tanár rossz híreket hozna, már a puszta megjelenésünk a félelem érzését hozná magával. Nem célunk rettegésben tartani, Apr... Jonathan. *Túlságosan ellazult. Még szerencse, hogy el tudta harapni a szót.* -Kell, hogy az élet kiegyensúlyozottan ossza a rombolást és a teremtést, de erről nekünk, élőknek kell gondoskodnunk. Az incidensek azért vannak, hogy emlékeztessenekarra, amit valójában tennünk kell. *Hangja elkomorul, sötétkék szemei egyszerre félelmetessé válnak, de érezhetően ez a fenyegetés nem a házon belül tartózkodókra irányul, hanem kifelé a világba, valami megfoghatatlan távolságba...* -Vannak persze, akiknek a feladata gonosznak, kegyetlennek, léhának, nemtörődömnek lenni. De Jake nem erre hivatott, s erre néha emlékeztetni is kell. Még gyermek. A gyermekeket tanítani kell, a tanításnak pedig része az ismétlés. Ne aggódjon miatta tovább.
*Mondandója végére újra ellágyul, végtelen szeretet és törődés árad arcából, hangjáról. Úgy tűnik, legtöbbször végletes érzelmeket produkál. Mint egy valódi sárkány... A vízre olyan hálásan néz, mintha minimum egy kaviártál lenne, tonhalfilével megszórva. A szénsavmenteset veszi kezébe, karmos ujjai rázárulnak az egyik szépséges pohárra. Az első kortyokba teljesen belemerül, hiszen a víz tiszta, gyöngéd.*
-Köszönöm! Nem is gondolnád, mennyire jól esik... *Közben hálás pillantást vet Mr. Ellswood felé is, aki tapintatosan kettesben hagyja őket. Ekkor veszi elő a könyvek közé csúsztatott lapot, amit az üzenőfalról vett le. Szembefordul vele a kanapén, s szinte kikényszeríti a fizikai közelséget.* -Tudod jól, mi ez... Én csak azt szeretném tőled hallani, hogy miért ez a kép?

Tárgy: Re: Amerika Szomb. Ápr. 06, 2013 5:18 pm

*A nyugodt válaszra lágyan elmosolyodom, és figyelem, ahogy a nő kényelmebe helyezi magát. Elképzelem, ahogy átúszta a negyed kontinens, majd eső képében egész Amerikát átszelte. Bizonyára rettentően fáradt lehet, ez meg is látszik kicsit a szemeiben, de amint kényelembe helyezi magát, nyugodtan pislog körbe.*
- Oh, természetesen, máris hozom! *pattanok és máris kisietek a konyhába, ahonnan halk csörömpölés hallatszik. Közben apám hallgatja a nőt, és megcsóválja a fejét.*
- Úgy gondolom, hogy személyesen csak akkor látogatnának meg minket a tanárok, hogyha baj van. Hiszen most is erről a .. Khmm, incidensről is csk levelet kaptunk. *jegyzi meg a férfi, én pedig a konyhában hegyezem a fülem. Biztos vagyok benne, hogy Melanie is tudja, hogy hallom, amiről csevegnek és bizonyára apám is, csak nem biztos, hogy tudatosul benne.*
- Nagyon hálásak vagyunk, hogy ennyire figyelsz a tanítványokra. Biztos Jake is nagyon örülni fog és hálásan megfogja köszönni. Igaz fiam? *néz rám apám, hiszen pontosan ekkor lépek be egy csinos ezüst tálcával, amin három pohár található, néhány szalvéta, egy kis apró sütemény, és egy veg szénsavas, illetve egy szénsavmentes ásványvizes palack.*
- Igen, hálásan köszönöm Melanie, hogy elhoztad a tananyagot, illetve az ajándékcsomagnak is nagyon örülök. Parancsolj a víz, nem tudom, melyik fajtát szereted... *nézek csillogó szemmel a nőre, majd lassan leülök mellé a kanapéra.*
- Mond csak, miféle személyes megbeszélni valód van velem? *remeg meg kicsit a hangom és le nem veszem a tekintetemet a nő arcáról. Apám halkan megköszörüli a torkát, majd feláll.*
- Én nem is zavarok... *motyogja, habár látszik, hogy nehezére esik kettesben hagyni a fiát ezzel a furcsa lénnyel. Ámbár végül kisétál a nappaliból és hallatszódnak a léptei a lépcsőn, ahogy felsétál az emeleti dolgozószobájába.*

Tárgy: Re: Amerika Szomb. Ápr. 06, 2013 5:04 pm

-Nem tudsz annyi kárt okozni, hogy feltámaszd a sárkány dühét. *Mondja neki nyugtatóan. Egészen magabiztosnak tűnik, mintha a lehető legtermészetesebb lenne a jötte. Csak a felkarja ne hasogatna ennyire... A fotel kényelmes, meg tudja támasztani kezeit a karfáján, le tudja helyezni a váll súlypontjait. Egy alig hallható, békés sóhaj tör fel ajkai közül.*
-Köszönöm, Jake! Kérhetnék esetleg egy pohár vizet? *Amíg a pohár víz megérkezik, természetesen válaszol a férfi mondataira is, persze a maga kifacsart, tanító módján.* -Gyakran fogadnátok tanárokat, ha jönnének? Azért jöttem személyesen, mert vannak dolgok, amiket nem lehet levélben elintézni. Ember emberrel nem érintkezhet örökké éritések nélkül. Elhoztam Jake számára a következő hetek tananyagát, az iskola húsvéti ajándékcsomagját, és személyes megbeszélnivalóm is van vele.
*Tanár, nagyhatalmú mágus, tengeri sárkány ide vagy oda, ő nem tudja, hogy Lilia is itt van, ezért csak az egyik félről gondoskodott. Lilia csomagját már feladta postán, Oroszországba. Jake-ét is szimplán feladta volna, ha nem lenne az a kiírás, amiről feltétlenül beszélniük kell.*

Tárgy: Re: Amerika Szomb. Ápr. 06, 2013 4:52 pm

- Ne haragudj... *sütöm le a tekintetemet, és félve apám felé pillantok. Csakis miatta nem tegeztem le a tanárnőt, hiszen ott a vízparton az iskolában már megbeszéltük, hogy tegezem őt. Ami mérhetetlenül nagy örömmel tölt el, hiszen így mégis csak kicsit közelebb kerülhetek a nőhöz. Reménytelen vonzalom ez, plátói szerelem, ha lehet így hívni, mégis minden apró dolognak nagyon örülök. Ha lehetne, megölelném a nőt, de az már talán túl sok lenne. Apám ekkor sétál ki és kérdőn pillant rám, mire lesütöm a szememet. Köszönti a nőt, és lágyan elmosolyodom Melanie kedvességén, lágyságán és bájos pillantásán. Egy elfojtott mosollyal nézem apám arcát. Talán őt is a hatalmában kerítette Melanie vonzereje? Nem hiába, "Az alma nem esik messze a fájától."*
- Foglalj helyet, Melanie! *mosolyodom el és vezetem a nőt kicsit közelebb a kanapéhoz, lágyan megérinte pikkelyes bőrét a hátánál. Furcsa érzés önt el, nem is tudom megmagyarázni, de a szívem hevesen kezd el dobogni. Apám is visszatéra helyére, a fotelba.*
- Ez természetesen, hiszen még soha nem járt nálunk tanár a NEzabarból. Igazán megtisztelő, hogy személyesen jött el... *kezdi apám, és kicsit megköszörüli a torkát. Látszik rajta, hogy kicsit kényelmetlenül érzi magát, de végül foyltatja:* - ... jöttél el hozzánk. *biccent a nő felé. Én apám mellett állok meg, a fotel mellett és onnan nézen a tanárnő arcát. Hamarosan felötlik bennem a "Miért" kérdés is. Hogy vajon mit keres itt. Mintha a gondolataimba látna, ekkor közli, hogy nem rossz hírrel jött. Halkan sóhajto kegyet és ismét mosoly kúszik az arcomra, hogyha tekintetem találkozik a nőjével.*
- Akkor minek köszönhetjük, hogy itt vagy? *bukik ki belőlem a kissé illetlen kérdés, és apám is vet rám egy furcsa pillantást.*

Tárgy: Re: Amerika Szomb. Ápr. 06, 2013 4:46 pm

-Ahonnan én jövök, Kasey Jake Ellswood, nem szokás magázódni. Volt idő, amikor nem féltél tólem, és nem magáztál...
*A mondatot elharapja, mert szembetalálja magát az édesapával. Szelíden felméri az arcvonásait, a tekintetét, a mimikáját. Mint víz alatti lény, számára a ruházat abszolút lényegtelen. Sokkal több meztelenséget látott, mint bárki a XXI. században, ezért a figyelme hangsúlyosan a metakommunikációra fordul. Mosolyog, az egész megjelenéséből valamiféle végtelen, lassú nyugalom árad.*
-Üdvözöllek Jonathan, saját otthonodban! Köszönettel veszem, hogy fogadtatok. *Jake felé siklik a tekintete.* -Éles a szemed, Jake, és jól vág az agyad. Valóban az esővel jöttem, az eső pedig velem jött a város határától. Előtte repültem és úsztam több ezer mérföldön keresztül.
*Most hogy így említi, végtelenül fáradttá válik pillantasa, s mintha kicsit remegne is még. Megfeszített tempóban haladt, tagjaiba az izomláz alattomos szörnye kúszott. Kicsiny várakozás után -hogy a férfi be tudja fogadni teljes jelenlétét- leül az egyik fotelbe, és tekintetét Jonathanra szegezi.*
-Jöttömmel nem hozok újabb sötét felleget, ezt megígérhetem. *Mondja lassan, egyértelműen arra utalva, hogy nem újabb büntetés rémhírével jött.*