Amerika

Vendég

First topic message reminder :

AZ usa. Mivel elég nagy országról van szó, kapcsos zárójelbe kéretik írni hol játszódik a történet.

Vendég

[Massachausetts Boston, Croft birtok]

*A fenébe de beleáll a frász szegény fiúba, amint meghallja a lány nevetését. Kissé kiveri a frász tőle, hogy most gátá, az apja kinyirja őket úgy, ahogy vannak.... De nem... Az apa is csak elmosolyodik és kedvtelve szemléli a lányt*
-Végre egy hölgy, aki a dolgok mögé lát. Remek kisasszony, felettébb elragadó és az esze és éles, akár a kard pengéje. Le vagyok nyűgözve *hideg mosollyal, ahogy az tőle megszokott, dícséri Lanácska vagyis Svetecske agyát, Eric meg nézi az eltűnő gyűrűt. Pfff… Most Svettel lehet, húde über jó*
--Szóval Svetlana kisasszony… És szabadna tudnom a becses családnevet is, amelyet majdan a fiam eloroz? *várakozó-kérdő pillantást vet a hölgyeményre, Ericnek meg szorul a hurok a pici nyaka körül*
~Svet, mi az Istent csinálsz? Lebukunk így~ *azért még képes nagy kínnal megőrizni a látszat maszkját Croft úrfi. A szerelmes nézésre veszi a lapot és a lány mellé lépve szorosan magához öleli*
-Apám, neked nem lehet hazudni, igaz? *halkan felnevet, hidegen, ahogy azt Adamtől eltanulta még évekkel ezelőtt*
-Eric… Tudod, hogy az ilyet nem szabadna visszatartanod előlünk. Az ilyen hír áldás a családban *annyira bájos hangja van a vénembernek, hogy az már fáj, de ő így fejezi ki a tetszését*
~Hogy rohadnál meg~ *a kicsi fia pedig láthatóan, pardon gondolatban láthatóan oltárira szereti is*

Vendég

[Boston, Croft birtok]

*Furcsa dolog történik - Lana egyszerűen felnevet. De valami igen különleges hangnemben. Eric láthatja is, amint valami megjelenik az albínó kezében: egy gyűrű... egy fekete köves gyűrű. És tűnik el tenyerében.*
- Akkor hát igazat meséltek a szüleim, hogy az arisztokraták remekül átlátnak a hazugságokon. *Ez még igaz is.* A White-ok csupán üzletfeleink, nevüket külföldön hordom, hogy rosszakaróim ne találjanak rám. Afféle inkognító. Svetlana vagyok, Oroszországból. *Szól... és ez mind passzol. Gyanút sem foghat a férfi, hisz neve igen gyakori szülőhazájában.*
- Elnézését kérem - mostmár ténylegesen - hogy hívatlanul betoppantam. A fiával igen szoros kapcsolatban állok *Valami furcsa tekintetet vet az árnydalnokra: tipikus szerelmeset.* csupán tudni akartam, méltó-e rám - vagy én vagyok-e méltó rá. *Ez utóbbit sokkal alázatosabb hangnemben teszi hozzá. Mindenki szereti, ha bókolnak vérvonalának... s Svet olyan, akár egy doromboló macska.*

Vendég

[Boston, Croft birtok]

*Hát igen, túl egyszerű lett volna egy sima begyűjtő bűbáj, ezért is bűvölték meg azt a pár könyvet, ami Lanához repült, hogy erre a hívásra reagáljanak és azonnal értesítsék a ház urát is. Mi is történt az apa dolgozó szobájába?*
-Ki ez a lány és mit kerestetek a levéltárban? *hideg, kék szemeit fiáéiba fúrja mélyen, mintha olvasni akarna bennük, de egy alapszabály szerencsére létezik a Croftoknál: nem olvasnak más elméjében, csak ha a családi tanács megszavazta, hogy lehet. Eric még nem tart ott hál ‘ Istennek*
-Apám ő… Ő az új mennyasszonyom, Erica White, Angliából. *alkalmazkodik Lana kamujához. Minden idegszálával az apja tekintetét igyekszik állni*
~Maradj nyugodt, akkor nem fog gyanút~ *igen, ilyenkor jó, ha az ember hidegvérrel rendelkezik*
-És éppen a családfámra volt kíváncsi. Az ő családja sokat ad a vérvonalra *eléggé hihgetően hangzik, amit mond, bár ki tudja*
-Azt akarod mondani, hogy ez a csenevész kislány jobb…. Jobb party neked, mint Klaudia? Bár már mindegy, hisz róla is lemaradtál, elhibáztad *ekkor jött a pofon is, majd az utazás. A nappali felttébb nagy, francia reneszánsz stílusú darabokkal berendezve. Mikor Lana megszólal, hirtelen megfagyik benne a vér*
~Ne csinálj semmi hülyeséget, kérlek~ *egy baj van, a fogadalom az elmeolvasásról csak a családtagokra vonatkozik, szóval Lanának csak egy hibás szót kell kiejtenie és vége mindennek. Adam Croft látszólag hisz is meg nem is az egész storyban, de egyelőre nem tesz semmi veszélyeset*
-Részemről a megtiszteltetés kisasszony *viszonyozza a meghajlást és ha Lana engedi, kezet is csókol, ahogy azt szokás*
-Már sokat hallottam a nemes és nagymúltú White családról, sőt volt hozzájuk szerencsém is. Hogy vagy Margaret? *hideg, kék szemeit a lányéba fúrja*
~Elvesztünk, vége~ *most léphetne közbe Svet, bár ki tudja… Mit mond majd Lana?*

Vendég

[Boston, Croft birtok]

~ Pofa be, Svet, minden normális könyvtárban bejön ez a dolog. Nem gondolod, hogy túl egyszerű lett volna? Ki tudja. ~ *Morog magában. Túl nagy zajt vert, így nem csoda, hogy egyből rájuk találtak... meg az a pofátlan... biztos beköpte őket. Iszonyatosan felhergeli magát ezen, de ugyanazzal a lendülettel le is nyugszik.*
~ Egy cseléd nem ér meg ennyit, kedves. ~
*Amikor Borissal egyedül maradnak, igen erős késztetést érez arra, hogy egyetlen pofonnal kiengedje a feszültségét, de mégsem... túl gyorsan feltűnővé tenné magát. A kandallós utazási módszer nem jelent gondot, már megszokta az ilyesfajta teleportálást. Az új nappalinál azonban kezd kicsit ideges lenni. Nem tudja, Eric bemutatta-e? És hogy az apja mennyire olvas a hazugságokban? Már érti, miért nem beszélt az árnydalnok soha sem a családjáról.*
~ Ez sem túl kellemes fogadtatás... Valóban nem. Átvegyem? Nem szükséges... még nem. Majd ha igazán nagy csávában leszünk... innen még ki lehet magyarázni. ~
- Elnézést. *Szólal meg, mikor megérkeznek, és a férfi felé néz.* Nem tudtam, hogy a ház ura is otthon tartózkodik... amennyiben ez az információ rendelkezésemre állt volna, azonnal felkerestem volna, hogy üdvözöljem. Őszintén sajnálom, hogy ilyen körülmények között kellett találkoznunk. Erica White vagyok, ha megengedi.*Mélyen meghajol a férfi előtt, gondolataiban odaképzel egy hatalmas bárdot, hogy éppen most fejezik le. Méz-máz, az arisztokraták kedvence, amit most művel az albínó. Ki tudja, hogy a férfi hogyan reagálja le.*

Vendég

AZ usa. Mivel elég nagy országról van szó, kapcsos zárójelbe kéretik írni hol játszódik a történet.