Amerika

Vendég

First topic message reminder :

AZ usa. Mivel elég nagy országról van szó, kapcsos zárójelbe kéretik írni hol játszódik a történet.

Tárgy: Re: Amerika Szomb. Ápr. 06, 2013 4:32 pm

- Anyádék kicsit megáznak! *szólal meg apám, ahogy a nappali nagy ablakára néz, hiszen elkezd esni az eső. Felismerés csillan a szememben és lassan a bejárati ajtó felé sétálok. Nem is csalódom, hiszen egy tócsa képében érkezik meg a tanárnő, aki felölti gyönyörű emberi alakját. Nem szólalok meg, csak széles, ám szégyenlős mosoly kúszik az arcomra.*
- Miss Profundum. Öhm, Melanie! Üdvözlöm nálunk! *köszöntöm a nőt csillogó szemekkel és pír kúszik az arcomra, ahogy végignézek tökéletes alakján, csinos, csillogó szemein, csábos ajkain. Apám felpattan a fotelból és lassan a nőre néz,aki besétál a nappaliba, majd be is mutatkozik apámnak. Ő kicsit felvonja a szemöldökét és a pikkelyekre néz, majd a szokatlan ruhára, a szokatlan arcra, és végül mélyen a nő szemébe néz.*
- Üdvözlöm Miss Profundum, Jonathan Ellswood vagyok. *mutatkozik be apám és szinte hallom a gondolatait, hogy ki ez a nő és miylen fajú lehet. Habár apám varázsló, nem sokat látott még a varázs világból, így meglepődhet a furcsa "lényen", aki épp most toppant be a nappalinkba.*
- Az eső? *vonja fel a szemöldökét értetlenül apám és ismét az ablak felé néz, mire én elvigyorodom.*
- Bizonyára Miss Profundummal érkezett az eső is. *jegyzem meg lágy mosollyal nézve a nőre.*

Tárgy: Re: Amerika Szomb. Ápr. 06, 2013 4:19 pm

*Amint megkapta a levelet, nyakába veszi a a világot. Az Atlanti-óceánig repül, ott aztán a víz alá bukik, s óriás, vízi sárkány alakjában szeli át a negyed bolygót. Versenyt tud úszni/repülni bármelyik charter járattal, de egyáltalán nem ez motiválja arra, hogy saját erejéből utazzon át másfél kontinenst. Az ok egyszerű: nem bízik az emberek által épített gépekben. Olyanok, mintha piskótából készült halaskonzervek lennének. Aprók, szűkek, törékenyek. Még a végén lekésné a találkozást amiatt, higy embereket kell mentenie, utána pedig mindegyiknek kitörölni az agyából az órássárkányt... Kerüli az ilyesmit.valamivel több,mintnegyed óra késéssel érkezik, mert a város közelében egészen a tiszta ég ködfátylai fölé kellett felemelkednie, majd viharos felhőket idéznie, s azok takarásában leszállnia a földre, mint zuhogó eső. Az idő tehátnem a legjobb, bár számára ez a legtökéletesebb. Az ajtó alatt folyik be, mint tócsa, s az előtérben áll össze emberi alakjában. Ruházata nagyon egyszerű, egy rövid farmaernadrág feszül fel kissé pikkelyes bőrére, lábán lehelletvékony, babakék balettcipő, felsőtestére minden áttetszőséget mellőző, fekete, pántos top simul. Az illemet nagyon távolról, leginkább hírből ismeri, egyszerűen a nappaliba sétál mindenfajta kopogás nélkül. Mosolyogva méri végig Jake édesapját, s ahogy beszédre nyitja a száját, vörös ajkai közül elővillannak sötétkék ínyébe ágyazott tűhegyes fogai. Kapásból letegezi a férfit, a hangja olyan, mint egy szerető, féltő, 30-as éveiben járó nőnek.*
-Szervusz! A nevem Melanie Profundum! *Ha az édesapa tud latinul, azonnal le tudja fordítani, hogy a Profundum Mélységit jelent.* -A diákjaim Mélységinek neveznek! Remélem ez a kis eső nem szomorít el nagyon...

Tárgy: Re: Amerika Szomb. Ápr. 06, 2013 4:02 pm

*A levél igen csak meglepte a már amúgy is ideges és csalódott Ellswood párt, így hát visszaküldik a kissárkánnyal a választ, hogy a tanárnőt holnap délután szívesen látják. Mivel sejthető, hogy valami igen komoly dologról van szó, Mrs. Ellswood úgy véli, hogy ezt inkább a férfiaka bízza. Apám igen csak idegesen adta oda a levelet, én pedig totálisan zavarba jöttem és el is pirultam. Jézusom, Miss Profundum - Melania ide jön a házunkba, hozzám! Első gondolatom az, hogy vajon mit is csinálhattam megint? Hiszen az nem jut eszembe, hogy csak azért jön ide, mert saját maga szeretné a gondomat viselni. Majd eszembe jut az üzenőfal, amit kicsit meggondolatlanul írtam. Talán látta és azért akar leszidni? Liliának is szóltam róla, a lány is hasonlóan meg döbbent a hír hallatán,hogy egy Igazgatósági tag idejön hozzám, a házba. Mikor anyám bejelentette, hogy elmegy vásárolni, a lány kapva kapott az alkalmon, hogy ő ne legyen itt, de biztosította Jake-et, hogy elmesél minden egyes apró dolgot.
Így hát a tanárnőt ketten apámmal várjuk a házban. Látszik apámon, hogy ő is ideges. Egy egyszerű, fekete-szürke csíkos pulcsi van rajta és egy csinos fekete farmer. Rajtam is egy hasonló pulcsi van, és egy fekete farmer. Totálisan hasonlítunk, le sem tagadhatnánk, hogy rokonok vagyunk: apa és fia. Izgatottan le-fel sétálgatok otthon, míg apám a foteljében ücsörög, Max fejét simogatva.*

Tárgy: Re: Amerika Pént. Ápr. 05, 2013 3:50 pm

*Egy apró sárkányfiók jelenik meg a nappaliban, lábára kötve egy vékony borítékkal. Szelíd és békés állatnak tűnik, ha Max megpróbálja elkapni, mindig feljebb repül. A levelet egyenesen Jake édesapjának kezébe ejti le, s türelmesen várja, míg leoldozzák azt. Ezek után egy csobbanásnak hallatszó hang kíséretében köddé válik. A pecsét sötétkék, egy hályogos szemű vízi sárkány tekereg rajta megállás nélkül. A levél gyomra puha tapintású, kicsit nyirks papírt rejt, amin tengerzöld, moszat illatú betűk kanyarognak.*

Mélyen tisztelt Mr. és Mrs. Ellswood!

Gyermekük, mint már értesültek róla, felfüggesztés miatt nem tartózkodhat az iskola és a környező város területén, ezért szíves engedélyüket kérem, hogy a tanulót fontos megbeszélés ügyében itthonában látigathassam meg!
Ha megfontolták válaszukat, küldjenek Syhill-el egy levelet, mely tartalmazza az alkalmas időpontot, avagy az esetleges elutasítást! (Szólítsák, és megjelenik.)

Köszönettel:
Melanie Prifundum, Nezabar Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola

Tárgy: Re: Amerika Csüt. Ápr. 04, 2013 10:09 pm

*Mikor Lilia megszólal, a pillantásommal hallgattatom el.*
~Nem vagy egyedül!~*gondolom és remélem, hogy ezt ki tudja olvasni a szememből is. Nem akarom, hogy minden felelősséget magára vállaljon, csak azért, mert az én szüleimnél vagyunk. Igen is én is hibás voltam ebben az egészben és magamra vállalom a felelősséget - a saját részemet legalábbis biztosan. Látom, hogy a leányzó sír, és a szívem szakad meg. Bocsánatkéően pislogok rá, majd anyámhoz megyek és átölelem őt. Apám határozott hangon jelenti ki, hogy Lilia nem megy sehova, amire én is elmosolyodom, majd megdöbbenve figyelem, ahogy a leányzó oda szalad apámhoz és átöleli. Egy döbbent mosoly futát az arcomon és anyámra nézek, aki szintén elmosolyodik picit, és ismét sírni kezd. Apám is megdöbben, majd lágyan eltolja magától a lányt és a vállára teszi a kezét. Mikor elmondja, hogy mennyire felelőtlenek voltunk, lassan ellép a lánytól és a levélhez lép, hogy még inkább megforgassa az én, és anyám szívében a kést. Apám szájából hallva még szörnyűbbnek hangzik ez az egész és mikor a drog is szóba kerül, anyám már nem bírja tovább.*
- Igen, kíváncsi voltam. És egyszer-kétszer kipróbáltam, de a Birtokon, nem a Kúriában. Nem gondoltam, hogy ennyire komolyan veszik ezeket a dolgokat. *szólalok meg halk hangon és hajtom le a fejemet.*
- Apa... *lépek közelebb hozzá, de apám egyszerűen csak int, hogy mehetünk a dolgunkra. Lilia közben eltűnik és hamarosan hallom, ahogy anyámmal beszélget. Kisétálok a teraszra, hiszen ilyenkor is kellemes idő van odakint. Leülök az egyik székre és a csillagos eget figyelem, miközben Max is kijön hozzám. Lágyan simogatom a kutyust, aki lefekszik a lábam mellé. Közben a konyhában zajló beszélgetész hallgatom, hiszen az üveg ajtót nyitva hagytam, hogy Lili tudja, odakint vagyok.*
- Örülök, hogy talált egy barátot magának. *suttogja anyáma könnyeit törölgetve, miközben mosogatni kezd. Hálás pillantást vet Liliára, ahogy a lány törölgetni kezdi a tányérokat.*
- Tudom én, hogy milyenek a fiatalok. De úgy gondoltuk, hogy jól neveltük a fiunkat. Hogy nem csinál ilyen ostobaságot 19 évesen. Soha nem tiltottuk meg neki a bulizást, az alkoholfogyasztást. De elmagyaráztuk neki a vele járóját és reméltük, hogy nem züllik el... *motyogja anyám, majd sóhajt egyet és Liliára néz.*
- köszönöm a segítséget. Most menjetek lefeküdni. De kérlek, odafent halkan, Catherine már alszik. *mosolyog fáradtan és szomorkásan anyám Liliára, majd elfordulva halkan szipogva teszi el a tányérokat.*

//Fagyunk!//

Tárgy: Re: Amerika Csüt. Ápr. 04, 2013 9:58 pm

- Köszi Jake, de nem kell elvinni helyettem a balhét! * jegyzem meg, miközben a könnyeimet törölgetem. A mamára nézek, elveszek a pillantásában, és tudom, hogy tudja, hogy mi az igazság. Megért engem, gyakorlatilag a vesémbe lát, és én önkéntelenül is elpirulok. Vajon ő is volt már oda egy srácért, aki nem lehetett az övé? Vagy mégis az lett? Nézek fürkészőn Jake apukájára, majd szipogok még párat, és hagyom abba a sírást. Mikor anya és fiú átöleli egymást ismét elérzékenyülök, azonban most már magamban tartom a sós cseppeket. fájó érzéssel indulok el hát az előszoba felé, majd torpanok meg, mikor apuci kimért hangja megállít. Maradhatok, és ezt nem is értem igazán. Annyira azt hittem, hogy el kell mennem és mégsem... lehet még a végén meg fognak kedvelni?
Kellemesen elmosolyodom, majd mit sem törődve a dorgáló szavakkal meg a kellemetlen szituációval Jake apukához rohanok és ölelem meg őt. Ölelésem nem nagyon viszonozza, én azonban pont úgy karolom át mint egy apát. Bárcsak az én apukám is élne még! Jó lenne hozzá bújni és mennyire boldog lennék, ha megdorgálna valami miatt. legalább addig is hallanám a hangját , csilingelően mély orgánumát...
- Hogy mi? * kérdezek vissza, mikor eltol magától. Keze eközben a vállamra téved, majd mikor Kasey kijelenti hogy én nem füvezem, az édesanyja tűntetőleg kivonul. Lassan szétesni látszik minden, én pedig már-már görcsösen akarom menteni a menthetőt. *
- De Jake! Miért nem mondod el, hogy egyszer próbáltad csak? Hogy kíváncsi voltál? * suttogom a fiúnak, majd a szikrázó tekinteteknek hála inkább én is a konyhába somfordálok a fiú anyukájához. Halk léptekkel közlekedem, majd némán kezdek el én is pakolászni, ezzel is segítve.
- A fia nagyon jó srác... tényleg!

Tárgy: Re: Amerika Csüt. Ápr. 04, 2013 9:44 pm

*A vacsora végeztével hamarosan átvonulunk a nappaliba, ahol - tudom, hogy- át kell esünk majd a beszélgetésen. Nem is tévedek, hamarosan anyám is megérkezik és lecsüccsennek, míg mi is kényelembe helyezzük magunkat. Bár kötve hiszem, hogy most bármelyikünk is kényelmesen érezné magát. A szüleim is totál feszültek és tudom, hogy egy darabig még szívni fogják a fogukat emiatt az egész miatt. Belekezdek a magyarázkodásba, és hamarosan Lilia is folytatja és megpróbál segíteni nekem. Elmeséli, hogy egyszer buliztunk és hogy bizony ez csak egyszer fordult elő és félreértés az egész.*
- Örülök, hogy ilyen barátaid vannak fiam, akik ilyesmibe belerángatnak. *vet egy furcsa pillantást Liliára apám, mire felhorkanok.*
- Apa! Lilia jó fej és tényleg nem alkoholista, ahogy Miss Syntyche *ejtem ki gúnnyal és undorral a nő nevét* -beállította. Elismerem, hogy néhányszor iszogattunk, de talán kétszer fordult elő, hogy az iskolában, illegálisan. Nem gondoltuk, hogy ezért ekkora büntetés jár... *nézek Lilire bocsánatkérően, majd ismét anyámra, aki totálisan letargikus hangulatban van és szinte a könnyeivel küszködik. Anyám furcsa, ellágyult tekintettel néz Lilire és sejtem, hogy mit lát benne. Talán önmagát fiatal korában? Minden esetre tudom, hogy anyámat már megnyertem. Lassan felállok, elengedem Lilia kezét, amit nem is tudom, mikor vettem a kezembe és anyámhoz sétálok, aki ölelésre tárja a kezét.*
- Kasey... Kisfiam... *motyogja a nő és eltörik a mécses, hamarosan már halk könnyeivel áztatja a pulcsimat. Apám azonban még mindig szigorúan méregeti a lányt, egészen addig, amíg Lilia ki nem jelenti, hogy bizonyára már nem engedjük, hogy itt legyen. Hirtelen fordulok a lány felé, majd ijedten nézek apámra. Ő megsimogatja a bajszát, végül sóhajt egyet.*
- Üljön vissza ifjú hölgy, természetesen maradhat. Nem tudom, hogyan gondolták, hogy ezt büntetés nélkül megússzák. A Nezabar egy híres, felkészült iskola, biztosra veszem, hogy ti is hallottatok az őrdémonokról. Nem is tudom, hogyan lehettetek ennyire felelőtlenek! *emeli fel kicsit a hangját apám, mire ismét lehajtom a fejemet és lassan ellépek anyámtól.*
- Főleg Te, Jake! *néz mélyen a szemembe és tudom, hogy ismét a farkasos dologra céloz. Már nyitnám a számat, hogy közöljem vele, Lili is tud róla, de sejtem, hogy ezért ismét leszidást kapnék. Hiszen miért adom ki a titkomat egy "ismeretlennek"? Apám lassan feláll és az asztalon lévő borítékért nyúl, amit eddig észre sem vettem. Kínzó lassúsággal nyitja ki és olvassa fel a levelet, amit ők kaptak. Bizonyára ugyan ezt kapta meg Lilia édesanyja is.*
- És a füvezésre is ön vette rá a fiamat, Miss Radoslava? *néz mélyen Lilia szemébe apám, mire lassan a lány mellé sétálok.*
- Nem. Lilia nem füvezik.*jelentem ki, amiben természetesen benne van az is, hogy én viszont igen. Anyám zokogva felsír, felpattan és kisiet a konyhába. Néhány perc múlva hallom, ahogy lassan pakolni kezd, visszafojtva a könnyeit.*
- Anyád nagyot csalódott benned, fiam! *jelenti ki apám, majd csak a kezével int, hogy elmehetünk. Liliára nézek és mégnéhány másodpercig állok ott, hogy a lány vajon akar-e még valamit mondani.*

Tárgy: Re: Amerika Csüt. Ápr. 04, 2013 9:28 pm

- Megértelek, csak én már olyan régen éreztem ehhez hasonló érzést, hogy elfelejtettem mit is jelent ez... * mondom lemondóan, majd hagyom hogy kihúzza a kezét a kezemből. A szülők eközben susmosolnak a nappaliban, én pedig inkább csendben a kajába temetkezem. Mit mondhatnék? Eljöttem, befogadtak, vendégként kezelnek, és lehet hogy azt hiszik én rontottam el Jake-et? A kétségbeesés egy pillanat alatt kiül az arcomra , majd csak azért tűnik el onnan, mert egy óriási pöttyös kutya érkezik közénk, mint egy tornádó. Megszaglássza, megnyalja a kezemet, én pedig játékosan végigdömöszkölöm fejét, nyakát, oldalát.
Kasey eközben végez a kajájával, ahogy én is, és meginvitál a nappaliba. Nagyot sóhajtok, érzem hogy túl kell esni mindenen, úgyhogy átsétálunk. Jake apukája kissé idegesen dobol a lábával úgy néz ránk. Kínos csend telepszik hármunkra, majd a mama érkezésével Kasey máris magyarázkodni kezd. Meghallgatom a monológot, melyet nem tud befejezni az apja miatt, nekem pedig kezd sok-sok könnycsepp tolulni íriszeimbe.
- De hiszen ez az egész igaz! Mármint azért mert fiatalok vagyunk, és egyszer buliztunk, azért nem érdemeljük ezt meg! Önök is voltak fiatalok és bohók, nem? És én nem vagyok alkohol csempész és nem iszom mindig, az épp egy bulis este volt... Ezért nem is értem ezt a két hetet... higgyen nekem! És az egész az én hibám volt, én rángattam bele Jake-et mindenbe. Megkértem hogy tegyen esküt erre, és muszáj volt velem buliznia! Ha valakit büntetni akarnak, akkor az én legyek! Én vittem be mindent a suliba, és sajnos rajta csattant az ostor... sajnálom... - mondom, majd hagyom hogy a könnyek megállíthatatlanul csordogállni kezdjenek az arcomon. Igazából tényleg hiszem, hogy ehhez nekem is közöm van, úgyhogy nem nehéz beleélnem magam a történtekbe. Esdeklő szempárral meredek Kasey mamira, majd az ellágyult tekintetét látva tudom, elhiszi amit mondok, és már mindjárt nem annyira mérges az ő kis fiára..
- Gondolom ezek után nem is tűrnek meg itt... szedem is a cuccom.... * suttogom, majd indulok az előszobába a bőröndömért *

Tárgy: Re: Amerika Csüt. Ápr. 04, 2013 9:09 pm

*A konyhában helyet foglalunk és hallom, ahogy odakint susmorognak a szüleim. Sóhajtok egyet és ránézek a kezünkre, majd zavartan elhúzom a kezemet Lilia "fogságából".*
- Igen, tudom, de mégis... Csalódtak bennem és... Áhh, mindegy. Jó étvágyat! *motyogom és beleharapok én is a szendvicsembe, amit készítettem. Anyám jelenik meg a konyhába, és egy szomorkás mosollyal néz minket.*
- Jó étvágyat! Egyetek csak, addig elkészítem Lilia szobáját. *küld egy mosoly a lány felé, majd el is tűnik. Hallom, ahogy apám felhangosítja a tv-t a nappaliban és fát rak a kandallóba, amiben halkan ropog a tűz.*
- Tudják, hogy sokat bulizom és hogy iszom. De khmm... Bennem hamarabb oldódik fel a pia és hamarabb bomlik le, tudod. Ezért soha nem jöttem haza még részegen. De a füvet... Azt nem tudták. *magyarázom halkan két falat között a lánynak, majd kinézek az előszobába. Látom apám alakját. Le-fel járkál?*
- Max, ne! *hallom anyám hangját az emeletről, mire vigyor kerül a számra.*
- Ajajj. *vigyorodom el és máris hallhatjuk a dobogást, ahogy valaki lerohan a lépcsőn, majd egy gyönyörű hím dalmata jelenik meg az étkezőben. Elnevetem magam és kitárom a kezemet.*
- Max, szia öreg haver! *hívom magamhoz a kutyust, aki hangosan lihegve, csillogó szemmel rohan oda hozzám. Majd lassan Lilia felé néz és szimatolni kezdi őt, majd meg is nyalja a lány kezét, hogyha hagyja.*
- Ő a kutyám. *mutatom be a lánynak, bár gyanítom, hogy ez már leesett neki.-
- Gyere, a teát a nappaliban igyuk meg. *állok fel, miután jól laktunk és töltök a lánynak egy bögrébe forró teát és átvezetem a nem túl tágas, de világos nappaliba. Az előszobából nyíló üvege a nappaliban folytatódik és tökéletes kilátás nyjlik a kerte és a hátsó frontra, ahol egy kellemes terasz és egy medence található táges füves résszel. Most nincsenek odakint felkapcsolva a lámpák, így Lilia nem sokat láthat belőle, de azt setjheti, hogy odakint van valami. Apám az ablaknál áll és mikor megjelenünk, halkan hümmög egyet.*
- Jól laktatok? *kérdezi, de gyanítom, hogy csak azért, hogy megtörje a csendet. A kezével mutatja, hoy üljünk le a kanapéra, míg ő az egyik fotelben foglal helyet. Max. lefekszik a lábam mellé és csillogó szemmel néz fel rám. Anya is hamarosan megérkezik és halk sóhajjal ül le egy másik fotelba és csak néz ránk.*
- Anya, én... *kezdem, de apám felemeli a kezét és elhallgattat, pontosan úgy, ahogy Liliát a reptéren.*
- Csalódtam benned, fiam. Nem gondoltam volna, hogy ekkora szégyen érhet minket miattad. Mindig is büszke voltam rád és segítettünk, ahogy tudtunk. *villan meg apám szeme és észrevétlenül Liliára néz. Sejtem, hogy a farkasos dologra gondol és azért fogalmaz burkoltan, mert nem tudja, hogy Lili tudja a dolgot.*
- Drágám, biztos vagyok benne, hogy valami félretértés történt. *szólal meg anyám megtört hangon.* - Kérlek, mond hogy az történt! *könyörgő tekintettel néz rám, én pedig lehajtom a fejem.*
- Ittunk az iskola területén. Becsempésztem egy üveg rumot és rumos teát ittunk a társalgóba. Az egyik Diákmentor meglátott minket, és vélhetőleg jelentette ezt a tanároknak. *kezdek bele a történetbe és várom, hogy esetleg Lilia is közbevágjon.*
~Amit megígért, hogy nem tesz meg!~*jut eszembe Diana és dühösen ökölbe szorítom a kezemet.*

Tárgy: Re: Amerika Csüt. Ápr. 04, 2013 8:55 pm

- Öhm, hát ahogy gondolja! * vonom meg a vállam és próbálok nem túl bunkó lenni. Igazából határozottan felháborít Jake apukája, hiszen én soha nem intenék le senkit sem így, azonban ezt egyáltlaán nem mutatom. Mégis hogyan mutassam ki? Mit mondhatnék? Hogy a dorgálás után igenis jogunk van ahhoz, hogy elmondjuk a saját verziónkat? És akkor mikor mi akarjuk? Végül is mindegy, hiszen úgyis túlesünk ezen az egészen.
Csak egy másodpercre húzom el a számat, majd folytatom is tovább a beszélgetést. A szám egyáltalán nem lankad, képtelen vagyok befogni, és hála ennek az egésznek, azért Kasey papa is megejt néha egy - egy mosolyt! Háhh kezdem őket megtörni!
Mikor megérkezünk a házhoz totálisan ledöbbenek. Imádom az ilyen házakat, és szinte már csillogó szemekkel járom be szobáit, helységeit, mikor Jake körbevezet.
Az ebédlőben foglalunk helyet, ahol egyből egy kenyér után nyúlok. Májkrémet kenek rá, majd egy paprikát is ropogtatok mellé. Jake ideges, én pedig bátorítóan fogom meg a kezét. *
- Figyelj, Jake! Nem lesz semmi baj, hidd el! Tényleg nem voltak velünk korrektek, és nem vagyunk már gyerekek.. ők is tudják! Meg fogjuk tudni beszélni! És amúgy is! Őket legalább érdekled! Nekem Igor, a házvezető írt válasz levelet, hogy anyám nem hajlandó ezzel most foglalkozni, mert túl elfoglalt, de azért kérdezi, ugyan hazamegyek e.... hát ez sem jobb... *vonom meg a vállamat, majd beleharapok a szendvicsembe... *

Tárgy: Re: Amerika Csüt. Ápr. 04, 2013 8:46 pm

*Mikor leszállunk a repülőről, apám fogad minket. Nagyon örül, hogy látom, hiszen apám mindig ott volt velem, ő a példaképem. Egyszerűen nagyon szeretem, és most totálisan megszégyenülten állok előtte. Úgy tűnik, hogy Lilia annyira nincs megilletődve, hiszen miért is lenne? Nem az ő szülei csalódtak benne és nem neki kell a szemükbe nézni azzal, hogy két hétre felfüggesztettek minket. Mikor Lil ibeszélni kezd, apám egy darabig hallgatja a lányt, majd összevonja a szemdölökét és kissé haragosan mered a lányra. Felemeli a kezét, jelezve, hogy Lilia hallgasson el.*
- Ezt majd én eldöntöm Kisasszony, és nem itt a reptéren akarom ezt az egészet megbeszélni! *jelenti ki ellent mondást nem tűrő hangon a férfi, majd sarkon fordul és megindulunk az autó felé. Lilia az úton szóval tartja apámat, aki illedelmesen kérdezgeti a leányzót, hogy hogy tetszik neki az iskola, honnan származik és ilyesmi, bár látszik rajta, hogy gondolatban máshol jár. Én csak kifelé meredek az ablakon és igyekszem összegyűjteni a lélekjelentlétemet, hogy mit is fogok mondani és hogyan is fogok viselkedni anyám előtt. Arra eszmélek fel, hogy az autó megáll. Sóhajtok egyet és kiszállok az autóból, majd kisegítem Liliát is. Anyám áll hamarosan az ajtóban, akit Lilia csodálatos módon az apró dorgálása ellenére is lelkesen köszönt. Tátott szájjal meredek a barátnőmre és egy halovány mosoly jelenik meg az arcomon. Kicsit féltem, hogy Lili hogyan fog reaálgni erre az egész helyzetre, és hogyan fogja magát érezni nálunk, hiszen nincs olyan hatalmas villánk, nem vagyunk baromi gazdagok, nincsen bejáró nőnk és különleges luxus cikkeink.*
- Köszönöm Kedvesem! Elizabeth Ellswood.*mosolyodik el anyám lágyan, és nyújt kezet, de látszik rajta, hogy nem valami boldog. Biztos vagyok benne, hogy majd négy szemközt is szeretne velem beszélgetni, amitől már előre félek. Beljebb sétálok a tágas előszobába, ahol bal oldalon nagy tükör található, jobb ldalt rengeteg gyönyörű virág, előrébb egy tágasabb tér, ahonnan a kertre nyílik az üveg ajtó és az emeletre vezető lépcső is látszik. Balra fordulva egy csinos étkezőbe érkezünk, ahonnan egy boltíves ajtón keresztül nyílik a konyha. A lépcső mellet elhaladva érkezünk a nappaliba, ahol halkan szól a televízió.*
- A vacsora készen van, menjetek csak! *szól előre édesanyám. Lilire nézek, és megvonva a válamat mutatom neki az utat, majd kihúzok neki egy széket, és vele szembe ülök le. Az asztalon kenyér, felvágott, zölséget, vaj, májkrém és tea található. Egyszerű, hideg vacsora. A szüleim hátra maradnak, így bocsánatkérő pillantást vetek Lilire.*
- Van egy kis időnk. Majd vacsora után jön a nagy beszélgetést. Előre félek... Láttad anyám tekintetét? *motyogom és elveszek egy kenyeret, majd még hozzá mondo egy jó étvágyat, kenni kezdem vajjal, majd szalámit teszek rá és enni kezdek, habár a gyomrom akkora, mint az öklöm.*

Tárgy: Re: Amerika Csüt. Ápr. 04, 2013 8:23 pm

* A vonatozás egészen hamar elszállt. Mondjuk tény, ez csak annak köszönhető, hogy a nagy részét végigaludtam Kasey vállán pihengetve. Az elmúlt éjszaka a rosszhírek miatt ugyanis leginkább forgolódással telt. Nem bírtam aludni, és a mai reggel már úgy éreztem magam mint egy kétlábon járó zombi. Igaz a kedvem nem volt olyan borzalmas mint a fiúé, azonban tény engem is megviselt ez az egész helyzet.
A repülőúton elég sokat beszélgettünk, meséltem anyámról, hogy milyen kapcsolatban is áll Peter-el, meg hogy mennyire szép nő, és hogy mennyire pénzközpontú. Lou-val nem volt problémája, hiszen a fiú az egyik legősibb nemesi családból származott, azonban tudom, hogy Jake-nek nem éppen olyan az anyagi helyzetük, mint az enyém, a miénk.
Természetesen ezzel nincs bajom, hiszen jobban szeretem a hétköznapi embereket, a hétköznapi dolgokat. Megszoktam már, hogy egyáltalán nem foglalkozom a pénzzel, tehát az sem különsképpen izgat, hgoy ha hazamegyek nem egy házba megyek, hanem egy hatalmas kúriába, melyet rózsabokrok szegélyeznek, és mely körül hatalmas búra van ezáltal is meghagyva az örökös nyarat és kizárva a hideget a telkünkről.
A repülőúton már kissé magamhoz tértem, majd mikor megérkezünk végre a célállomásra szinte ugrándozva szállok le a hatalmas repülőről. A fogadtatás már kevéssé baráti, és szinte látom, ahogy Jake akár egy kölyökkutya behúzott farokkal közeledik az apjához.
Nem mondom, hogy nem lepődök meg, mikor Ophynak néznek, azonban csak megrázom a fejemet, majd egy mosoly kiséretében a kezemet nyújtom. *
- Lilia Radoslava vagyok uram, és nem vagyok a fia barátnője, csak... barátok vagyunk. Ő a legjobb barátom! * bizonygatom bólogatva, majd a keresetlen szavak után beszélni kezdek. *
- Ó, ne legyen annyira oda, kérem, ez az egész egy baromi nagy félreértés ám! Mi nem vagyunk se drog, se alkohol csempészek! Valami félreértés lehet az egész mögött, meg ön is tudja, hogy az hogy egy alkalommal előfordul egy kis lazítás, az még nem jelenti sem a függőséget, sem azt, hogy állandósuló dolog lenne ez... * mondom megállás nélkül, majd próbálom Jake-et is bökdösni, hogy ugyan nyissa már ki a száját, és kezdje el mondani, hogy amúgy mennyire igazságtalanul bántak velünk! A legjobb dolog ilyenkor a felháborodás és a mártír halála. Hasonló mondatokkal és még némi csacsogással elszórakoztatom Ellswood apukát a házig, majd mikor megérkezünk totális rajongással rohanok körbe a kerten és a környéken. Mindig is imádtam az ilyen kuckókat, és már gyermekként elhatároztam hogy venni fogok magamnak egy kis házat valahol elrejtve, mert erre szükségem van.
Lelkesedésem csúcspontján nyit ajtót jake anyuka, akinek hiába vannak keresetlen szavai, én bizony totál letámadom! *
- Csókolom! Annyira csodálatos ez a ház, és a virágok! Imádom a virágokat! Ó Lilia vagyok, Lilia Radoslava... amúgy általában nem beszélek ennyit, csak most épp zavarban vagyok! De nagyon örülök hogy megismerhetem... * mondom miközben beterelnek minket a házikó nappalijába.. *

Tárgy: Re: Amerika Csüt. Ápr. 04, 2013 8:03 pm

[Ellswood - lak - San Francisco]

*Egész nap utazgattunk, először Szófiába mentünk vonattal, majd 11 óra körül felszálltunk egy repülőgépre, ami elvitt minket Washingtonba. Egész érdekes volt a repülőút, nem sokat aludtam, inkább csak a vonaton aludtunk sokat. Habár nem első osztályon repültünk, egymás mellett ücsörögve elbeszélgettük az utat. Lilia mesélt a családjáról, a szüleiről és arról, hogy esetleg a második hetet tölthetnénk náluk is. Erre még nem mondtam igent, azt mondtam, hogy majd meglátjuk, minden esetre csábít a dolog, hogy szembe találjam magam Lilia anyujával - már ha otthon lesz, hiszen Lili elmesélte, hogy nagyon sokat utazik. Washingtonban ismét átszálltunk egy repülőre, ami átvitt minket az államokon, San Fransicoba. A repülő lassan landol a repülőtéren, ahol apám vár minket. Elönt a szégyen, és a bőröndömet húzva magam után lépek oda apámhoz. A férfi magas, határozott kinézetű, ugyanolyan szakállas, mint én. Sötét barna haja van, mely hasonlóan áll, mint nekem. Furcsaán meredeznek a tincsei a világba. Egyszerű farmer van rajta és egy szürke póló, valamint egy zakó a pólón. Furcsa összkép, de apámnak ez is jól áll. Egész jó képű férfi, volt kitől örökölni. Csupa szemrehányás és kissebb csalódottság van a szemében.*
- Szia apa. *köszöntöm, mire a férfi csak morrant egyet.*
- Jake... Nem mondom, hogy örülök neked, fiam! *fog kezet velem, majd Lilire néz.*
- Te vagy Ophelia? *mosolyog a lányra, mire halálosan elsápadok és köpni-nyelni nem tudok.*
- Öhm, nem apa. Ő Lilia, a ... *a lányra nézek és bocsánatkérően nézek rá* -... a barátom. Vele együt... öhm, szóval ő is kapott büntetést. De nem indulhatnánk végre? *mutatom be Lilit és kissé bánatosan nézek apámra, aki biccent egyet Lilinek, majd megcsóválva a fejét megindul az autó felé. Beszállunk az autóba, és gyorsan átszeljük San Fransisco-t, hogy végre megérkezzünk a házunk elé.*

Amerika - Page 2 Images?q=tbn:ANd9GcTPxaNFzDkli7KDK8eNCfuMwtJ3P3LJZ3z428MnbtHbtf2RvnoE

*Az autóval a férfi lassan beáll az udvarba, majd kiszállunk és segítek Lilinek is. Az ajtó hirtelen kinyílik és anyám jelenik meg. Összeszorul a szívem, ahogy látom az ő tekintetében is a csalódottságot és a szomorúságot. Szörnyű, hogy így látom a szüleimet.*
- Kasey Szívem... *szólít meg lemondóan anyám, majd kíváncsian csillan meg a szeme Liliára nézve. Mintha egy suta mosoly jelenne meg a szája sarkában, és elkapom ahogy apám gyorsan nemet int a fejével. Talán anya is Ophyt várta? Mekkora szívás. Lassan anyámhoz sétálok és megölelem.*
- Anya, ő itt Lilia, a barátom. *mutatom be anyámnak is Lilit.*
- Szervusz Lilia! Nem mondom, hogy örülök nektek... Gyerekek, hogy lehettetek ilyen felelőtlenek? *szólal meg anyám, miközben persze mosolyogva köszönti Liliát, de ez nem az a mosoly, amit megszoktam tőle.*
- Oké, ezt talán bent folytassuk, rendben? *szólal meg apám mély hangján és befelé terel minket.*

Vendég

*Hát igen későre jár kissé. Hála az idő eltolódásnak.* - Jó éjt! *Mondja a fiúnak, de Réka még fenn marad kicsit és rajzolgat. Majd lassan ő is lefekszik aludni. Az ő gondolatai inkább családján és a haza látogatás tervén vannak. Nincs nagy kedve visszamenni a mostani "családjához" viszont muszáj lesz, ha meg akar tudni valamit Magyarországon. Főleg, hogy még ikerbátyja után is kéne kutatnia. Lehet, hogy megtudhat valamit ha egy normális könyvtárba megy be. Egy mugli könyvtárba amiben minden ilyen dolog fel van jegyezve. Réka nem lesz kutató. Hanem egy boszorkány lesz. Egy erős és okos boszorkány. Viszont ehez meg kell járnia az élet rögös útját. Amit már megkezdett. Viszont egyenlőre még nehéz neki, de idővel majd könnyebb lesz a haladás. Amint nem nehezedik vállára annyi súly, könnyebb lesz.*

Tárgy: Re: Amerika Kedd Jan. 18, 2011 6:12 pm

* elég későre járt, és holnap éber akar lenni, mire hazaérnek. Elhelyezkedik, és elalszik.* - Jó éjt!* Alvás közben elgondolkodik, miről van szó, majd hirtelen rá jön valamire. Majd holnap elmondja Rékának, nem kel fel, majd holnap. Közben a cikken, apján, Rékán és a többi részleten jár még mindig az esze. Kitervelte, hogy majd Rékával elkéne menni magyarországra, de még ott a meglepetés is... zsúfolt egy időszakuk lesz, mindig utazni fognak? Végül nem varázslók, hanem kutatók leszenk? Isten mentsen! Mikor már eléggé elmélyülten alszik, már nem gondolkodik, inkább álmodik.

Vendég

- Értem. De akkor is hasonlit a nevelőszüleimre. *Mondja és nagyon biztos benne. Réka már összapakolt így készen is van az indulásra. A táskát a hátára veszi, Renit meg a vállára és indulnak is. Kijelentkeznek, majd felszállnak a buszra és egyenesen a vasútállomásra. Migel megveszi a jegyeket és felszállnak a vonatra. Egy szinte ugyan olyan kabinba szállnak mint amiben jöttek és amint lekapoltak Migel beszélni kezd. Réka is nevetni kezd, majd táskájából egy füzetet vesz elő és magyarul el kezdi írni azt amire Amerikában rájöttek. Bár még így se tud teljes képet alkotni családjáról. Még így is kevés az információ. Lehet, hog haza fog majd utazni pár napra nyomozni. És most már biztos találna pár fontos információt is. Nem csak amolyan mellék információkat. Majd a fiú egy újság cikket vesz elő és beszélni kezd.* - Tényleg, ez a mi családunk. *Mondja egy félmosollyal az arcán. Majd kuncogni kezd mikor a fiú rámutat az egyik gyerekre a képen.* - Nem, az nem én vagyok. Ő az ikerbátyám. Ez vagyok én. *Mutat már magára még mindig mosolyogva.* - Már 1 évesen is tisztára ugyan olyanok voltunk. Még a csata előtt... *Mondja halkan és kissé könnyes lesz a szeme. De nem sír. Inkább csak elfordul és megtörli a szemét, mintha mi sem történt volna.* - Elkérhetném kicsit ezt a cikket? *Kérdi kissé reménykedve és mosolyogva. Ha megkapja akkor gyorsan lerajzolja családját pontosan és tökéletesen. Ha meg nem, hát akkor marad az emlékezetből való rajzolás. De minden képpen neki áll a rajzolásnak.*

Tárgy: Re: Amerika Kedd Jan. 18, 2011 5:27 pm

* A lány egy furcsa mondatot mondott.* - Hát, azt ki kéne deríteni, hogy házasok voltak e, uygan is azt nem írja a könyv, scak azt, hogy nagyon jó barátságban voltak... Amúyg meg én ismerem azt a nőt a rajzodban. Ő Miss. Bauer, a dadám, illetve, nem dadám... inkább úgy mondom, pót anyám, mivel az eredeti anyukám sokszor volt odakint Németben és hát, kell egy asszony a háznál! * kacsint a lányra, majd összepakol.* - Mehetünk? * majd ha megkapja a választ, lejelentkezik a főkomornyiknak, hogy elmentek, vissza is adja neki a kulcsot,majd felülnek egy buszra, és elmennek a vasútállomásra.* - Kérek két jegyet Bulgáriába! * kapott is két jegyet a pénztártól, majd megnézi a táblát, mikor jön a vonat. Épp időben érkeztek, mert ha még beszélgettek volna, lekésik az utolsó vonatot Bulgáriába. Mikor megjott a vonat felszállnak, és egy ugyna oylan kabinba ülnek, amiben jöttek. Kényelmesen megcsinálja a székeket, persze még nem ágy félére. Takarót vesz ki, és párnát, meg gyertyát. Odafordul a lányhoz és egy eléggé vicces mondattal áll elő.* - Az érdekes lenne, ha tényleg így akarnák az ősök, hogy mi egyekké váljunk. * kuncogja el magát, mert ez tényleg érdekes lenne, és vicces. Tualjdon képpen még reggel egy levelet írt apjának, de, hoyg mit, az majd kiderül idővel. A szatyrából kivesz egy lapot, mely tele van írással.* - Tulajdon képpen még ezt is találtam. Ez egy újság cikk, melyben a családaink szokása van. Viszont ebben sem találni azt, hogy az őseink összeházasodtak e. Nos, és ehez még egy kép is, na jó, inkább rajz, amin a két család van lerajzolva egy kupacba. Édesapám is rajta van, és Én is. * majd kiszúrja a szemét, egy kicsi csöppség, körübelül olyan korú lehetett mint ő akkoriban.* - Nézd! hiszen ez te vagy Réka! * mutat a kicsire*

Vendég

*Hallgatja a fiút és mellé ül az ágyra, hogy jobban hallja mit mondanak neki. Kissé aggódni kezd mivel nem jól kezdődik. Majd ahogy fokozatosan folytatja Réka arcára kiül a nagy meglepetés és hát... pár percig csak emésztgeti a hallottakat. Túl sok információ egyszerre.* - Ez... nagy furcsa. *Majd mikor a fiú keresgélni kezdi könyvben a megfelelő oldalt oda sandít.* - Hm... tényleg nagyon érdekes. *Mondja, majd a fiú egy gyűrűt nyom a kezébe. Hálája jeléül kapja a fiútól Réka.* - Köszi! *Mondja mosolyogva, majd ő is belepirul mikor a fiú megöleli.* - Én is megtudtam pár dolgot az itteniektől. És képzeld. Találkoztam egy nővel aki nagyon hasonlított a nevelőszüleimre. *Osztja meg az érdekes hírt a fiúval, majd gyorsan feláll és a rajztömböt veszi kezébe. Előkeresi azt a rajzot amit az előbb rajzolt a nőről és a fiú felé fordítja. Majd egy képet vesz elő a táskájából és a rajz mellé teszi.* - Ugye, hogy hasonlit? *Kérdi a fiútól kíváncsian és a szemébe néz. Majd hirtelen valami leesik neki.* - Ööö... ugye tudod, hogy ha az ük nagyszüleink házasok voltak, akkor mi nagyon távoli rokonok vagyunk? *Kérdi a fiútól komolyan. Semmi viccelődés nincs a hangjában. És nem csak játsza a komolyt. Majd várja a fiú reakcióját. Nem számít különösebben nagy reakcióra. Majd végül megszólal miközben elrakja a rajzot és a képet a táskába.* - Mikor indulunk a vonatra? *Kérdi és kíváncsian várja a választ. Reméli, hogy van még egy kis idejük, mert akkor körbe nézne kicsit a városban. Talán lesz olyan szerencséje, hogy újra összefut ezzel a nővel.* - Mert ha van még időnk akkor kicsit elmennék körül nézni. *

Tárgy: Re: Amerika Kedd Jan. 18, 2011 4:40 pm

* Igen, Réka azt hiszi, ő előbb kelt, de ő már 6 órakkor felkelt. Visszaaludt még, ugyan is nagyon álmos volt. Vajon miért kelt fel hatkor?* - Ő... Nemsokára megyünk, de először is, szeretnék elmondani neked valamit. * majd leül az ágyra, és reméli a lány is mellé ül.* - Réka kapaszkodj meg! * sóhajt egyet, és elmeséli mi történet a tegnapi kuatása során...*- Azt olvastam, az "Amerikai családok ismertségei" könyvben, hoyg a Santiares birtokon már az ük nagyapám is uralkodott. Magyar emeberek bérelt fel a házába, hoyg segítsenek neki, például a lovak patkolásával, takarítással, főzéssel stb... És tudod ki volt az én üknagyapám legjobb " barátja?" Vagy is, nevezhetem, barátnője? * mosolyodik el, de ez tényleg nem vicces.* - A Te, ük nagyanyád! Vagyis, valami ilyesmi.. Horváth a vezetékneve, lila haja, lila szeme van... Várj megmutatom! * majd idehozza azt a vastag köynvet, amit tulajdon képpen a szállodai könyvtárban talált. Lapozik gy kicsit, majd megtalálja a szádötödik oldalt.* - Itt van! És akkor még az is benne van, hogy attól kezdve a két család fiatal tagjaiból kiválasztanak egyet, mind a kettőből, általában a Horváth családtól jön a láyn, a Santiarestől a fiú, és összeházasodnak. És az a legfurább, hogy a két családból két gyermek összetalálkozik, teljesen véletlenül. * viszi le a hangsújt, majd megfogja a lány kezét, és egy gyűrűt nyom a tenyerébe.* - Ezt pedig azért kapod, hogy eljöttél velem, különben sosem javult volna meg a viszonyom apámmal. Köszönöm! * öleli meg a lányt, erre kicsit elpirul.* - Nos, akkor én ennyit tudtam meg a szüleidről, remélem ez valamivel segített. AMúgy meg benne van a könyvben, hogy más családdal is összeházasodhatott két ygerek, de akkor is, a két családból néhány gyerek összeházasodik felnőttkorában. Persze, ez a szülőkön múlik.

Vendég

*Már reggel 9 óra óta fenn van. Még Migel előtt kelt fel, hogy körbe nézzen és érdeklődjön kicsit a helyiektől a családjáról. Hátha ők tudnak valami pluszt. Bár sokat nem tudott meg, így most a szobában ül az ágyon és egy füzetbe írja le azokat amikre rájött. Természetesen magyarul ír így a fiú nem tudja elolvasni, ha csak nem tud magyarul. Ruhája ma, lila egész szoknya, fekete cica nadrág, haja kiengedve, oldalán tőrei és pálcája, nyakában félholdas nyaklánca, fején sapkája. Arcára most semmilyen arckifejezés nem ült ki. Csak nézi amit leírt és párszor átolvassa, hogy minden fontosat leírt-e. Gondolkozik, hogy vajon családjának mi köze lehet ehez a földrészhez. Nevelőszülei erről nem mondtak neki semmit. Becsukja a füzetet és elteszi a táskába. Most egy rajztömböt vesz elő és rajzolni kezdi az egyik nőt akitől kérdezősködött.* ~ Nem is rossz. Emlékezetből is jól megy. ~ *Gondolja és rajzolja tovább. Érdekes módon hasonlít nevelőszüleire ez a nő. Amint megrajzolta elteszi a füzetet és a fiúhoz fordul.* - Mikor indulunk majd vissza Bulgáriába? *Kérdi tőle kíváncsian. Valamikor mostanában kéne indulniuk. Legalábbis a fiú ezt mondta még vasárnap.*

Tárgy: Re: Amerika Hétf. Jan. 17, 2011 7:34 pm

* Bólint a gyűrűre, egy ideig még nála marad, majd annak adja örökre, aki a kiválasztottja lesz. Miközben írt, gondolkozott is.* ~ Egy év... és egy lány... hm...~ * mikor minden meglett, egy könyvet vett a kezébe.* - Áhá! * suttogja.*~A Horváth család, aki Magyarországból származik, összeállt a Santiares családdal, akik Amerikában élnek. A baráti vsizoyn annyira erős lett, hogy, a két család nőnemű és férfinemű tagja mindig össz... Mi?!~ * gyorsan becsukja a köynvet, halkan. A szíve hevesen dobog, de lefekszik Réka mellé, és még nézi kicsit a lányt. Réka szeme előtt egy vastag hajtincs éketlenkedik. Nagyon gyengén onnan elsimítja Réak haját, úgy, hoyga láyn ne érezze. Nézi még, és a gondolata kuszák.* ~ A sors akarta így... remélem Réka, lesz kedved még velem utazni...~ * mosolyog a lányra, majd ő is elalszik*

Vendég

*Nem az, hogy nem zavarja, csak jól türi az ilyeneket. Majd leindulnak a fiú apjához, aki valami fontosat akar közölni velük. Csak srégen a fiú mellett jön és figyel. Majd apja elég megdöbbentő dolgot mond.* ~ Honnét tudja?! Én úgy tudtam, hogy itt külföldön nem terjedt el ez a hír. Vagy mégis?... ~ *Hirtelen gondolkozóba esik. Talán itt rábukkanhatna valamire családjával kapcsolatban. Bár most nem nagyon van esélye rá, hisz most Migelnek segít ebbe a családi ügyben. Arcán persze még mindig az az angyali mosoly ül. Uralja arcizmait. Majd Migel apja egy újabb érdekes kérést kér. Migel megteszi apja kérését és a gyűrű most a kezén van. Mikbe bele nem keveredik itt.* ~ Tényleg elég régi módiak, de biztosra mennek. ~ *Gondolja elismerően és visszaindulnak a szállodába. Mikor felérnek a szállodába Migelhez fordul.* - Ezt visszadjam igaz? *Mondja és már egyetemben húzza le az újjáról a gyűrűt és nyújtja vissza a fiúnak. Aztán a kérdésre elmosolyodik.* - Jók voltunk. *Mondja kissé nevetve. Elég érdekes volt, és szórakoztató is.* - De azért arra kíváncsi lennék, hogy édesapád honnét tud a szüleimről. Én úgy tudtam, hogy erre már nem nagyon terjedt el a hír. *Mondja a fiúnak. Majd ő is elmegy átöltözni és egy szürke pamut nadrágot és egy lila pólót vett át alváshoz. Majd megsimogatta Renit és lefeküdt aludni.* - Jó éjt! *Mondja és hamarosan el is alszik.*

Tárgy: Re: Amerika Hétf. Jan. 17, 2011 7:08 pm

* Látja, hoyg Rékát nem zavarja anyja erős benyomása. Mikor mrá mindenki ismert mindenkit, Rékát leviszi az apjához, ugyan is hívatja őket.* - Itt vagyunk! * ugrik le a lépcsőről mint kiskorában.* - Fiam, szeretném, ha Réka kisasszonnyal, örökre együtt lennétek. És nem zavar, hogy a szülei meghaltak, és lehet nem is igaz a dolog, de érzem, ti egymásnak letetek terem.. * mondta volna ki az utolsó szót apja, de ő közbe vágott.* - Huh... * hátul megdörzsöli a haját.* - miket nem pletykálnak az emberek... Jó megígérem. * kacsint Rékára. Majd apja egy megdöbbentő kérést kér.* - Kérlek fiam, húzd Réka kisasszony kezéra azt a gyűrűt, ami szerelmeteket ejlzi. Persze, ez még csak azért lesz rajta, hogy jelezze, ti együtt vagytok. * húzza a száját, de végül megetszi, apja kérése, tehát illik megtennije.* - Ja és, szeretném, ha kéthónaponta meglátogatnátok minket! * nevet az apja, ő meg bólint.* - Most ideje mennünk, későre jár. Jó éjt apa, lehet még jövünk holnap, de ez nem biztos. * öleli meg apját, és oda jött anyja is, őt is megöleli. Azután elindultak a szálloda felé.* - Jól sikerült nem? * mosolyog a lányra. Majd leveszi a szmokingját, az ingjét így csak a trikója marad, és elmegy átvenni egy bermuda nadrágot. Ebben fog aludni. Leül az író asztalhoz, és elkezd írni egy lapra, mi történt velük.* - Réka, nyugodtan aludhatsz, mindjárt én is megyek. Jó éjt!

Vendég

Bólint egyet arra, hogy mindjárt indulnak és elteszi a könyvet* - Te most itt maradsz Reni. *Mondja az állatnak és a salátás zacskó mellé teszi. Majd a fiú átnyújt neki egy dobozt amiben ruha és cipő van.* - Oké. *Mondja, majd átveszi a fiútól a ruhát és elmegy átöltözni. Haját kiengedve hagyja, nyakában a félholdas nyaklánca, combjára a ruha alá van erősítve a két tőr, ezek nélkül sehova sem megy, de a sapkát levette. Azt nem illik viselni ilyenkor. Belekarol a fiúba és úgy indulnak el. A fejében már minden lejátszódott. Megvan mit fog mondani ha meg kéne szólalnia. Nem izgul. Biztos benne, hogy minden jól fog sikerülni. Az ajtóban máris összefutnak egy szolgálóval, akire Réka köszönés képp rámosolyog. Majd megállnak az előtérben és Migel hivatja a szüleit. Elég érdekes módon kezdődik az egész, amire kicsit elhúzza a száját, de a szülők észre nem vehetik.* ~ Jól kezdődik mit ne mondjak. Na hajrá! ~ * - Örvendek! Horváth Réka vagyok. *Mondja jól nevelten és pukedlizik egyet. Már csak a szülők kedvéért is. Nem hiába a jól nevelték. És persze angyalian mosolyog. Biztos ami biztos alapon. Utána felmennek az emeletre Migel nagyapjához. De még mielőtt benyitna a fiú mond valamit.* - Eddig még. *Súgja vissza a fiúnak mosolyogva. Benyitnak és hát itt jobban kezdődnek a dolgok.* - Nagyon örülök a találkozásnak! Horváth Réka vagyok. *Köszön ismét és egy újabb pukedli. Meg hát az elmaradhatatlan angyali mosoly. Ez mindenkit meggyőz. Főleg az öregeket.* ~ Kíváncsi vagyok, hogy fog sikerülni. ~ *Egyenlőre csak áll Migel mellett és vár. Készen mindenre. A színészkedés mindig is jól ment neki, így nem fél a kudarctól sem. Mondjuk itt alapból nem látja veszélyét a kudarcnak.*

Tárgy: Re: Amerika Hétf. Jan. 17, 2011 6:29 pm

* Réka válaszára gondolkozni kezdett.* ~ Most múlt hét óra, akkor az azt jelenti...~ - Most, azonanl, csak még át kell öltöznöm. * majd a szatyrából kivesz egy szmokingot, és a cipőjét. A nadrág már rajta volt, így azt nem kellett átváltani. A pólóját levette, ami alatt trikó volt, és a szmoking alól kihúz egy inget, azt felveszi, aztán a szmokingot, nyakkendőt, cipőt stb... Haját is elrendezi, majd egy dobozkát vesz elő. Ebben a dobozban egy ruha volt, és egy lila cipő. * - Szeretném, ha ezt felvennéd. * mosolyog a lányra, majd mikor Réka felöltözik, akkor a csípőjére tette az egyik kezét, jelezve, hoyg réka karoljon belé. Így indulnak el a Santiares birtokra. Mikor megérkeznek, bekopog. Azonnal kijön Maria, a szolgáló lány.* - Fi-fiatal úr... * hebegi a szolgáló lány, de ő csak úgy elment Rékával melette.* - Neked is szia Maria! * Na, jó, azért köszönt neki. Rögtön az előtérben álltak meg, és azután hívatta szüleit.* - Apa, anya! * majd erre az apja lassú léptekkel jön le a lépcsőn, anyjával.* - Ki ez a nő?! * kérdi az anyja, majd az apja pedig közelebb jön hozzájuk.* - Kérlek anya, ne úgy beszélj rőle, hogy " az a nő!" Egyébként, meg sziasztok! Had mutassam be, Horváth Rékát, Magyarországból jövő lányt, akivel összeismerkedtem, a varázsló iskolában. Eléggé gazdag családból származik, és szeretném, ha nektek is ideál lenne ő. * erre már apja egy nagy levegőt vesz.* - Fiam, ha ezt akarod. Akarsz beszélni a nagyapáddal? * ő bólint, és fel mennek Rékával az emeletre.* - Huh, ez könnyű volt. * mosolyog a lányra, amjd benyit egy szobába. Meglátja nagyapját, és a nyakába borul.* - Nagyapa, ő itt, Réka, a kiválasztottam. Réka, ő a nagyapám, másnéven: Santiares bácsi. * kuncog, majd várja a lány reagálását.* - Nagyon szép lányt, fogtál ki, kis Santiares! * dícséri nagyapja Rékát.*