Anglia

Tárgy: Anglia Hétf. Márc. 24, 2008 1:56 pm

First topic message reminder :

Külön kérésre íme Anglia.

Tárgy: Re: Anglia Szomb. Dec. 20, 2008 8:48 pm

*John talán nagy hibát követett el azzal, hogy hátat fordított, de az bizonyos, hogy egyszerűen eltalálja a kábító átok, és eldől. Peches napja van, az már bizonyos, előbb kissé megpörkölik, most az emlékeit törlik ki. A lány varázslata sikeres, de nem az egész napot törli ki. Az még bizonyos a férfinak, hogy felsétált a lépcsőn, de úgy tűnik kissé legyengült, emrt még egy jó darabig fekszik a földön. Jack emg még egy kissé nyöszörög, de igyekszik felülni, miközben szemeivel Svetlanát nézi, és csak szörnyülködik.* -Mi a..? *de nem tudja befejezni, mert ekkor a lány már ott is terem mellette, és valamivel nagyon meg akarja itatni. Egy ideig tiltakozik, majd végül csak megissza, és, ahogy megízleli, valami nagyon furcsa az, de nem törődik vele. Megízlelte a vért, és mohón issza ki a poharat, majd eldobja, és köhögni kezd, miközben ismét a padlóra kerül. Egy ideig köhög, majd megtörli a száját, és a lányra néz, miközben egy ideig még nem engedi, hogy foglalkozzanak vele.* -Dehát.. miért? Nem kellett volna beleavatkoznod.. Már hozzászoktam.. Semmi bajom nem lett volna.. És mit fogunk kitalálni? és az anyám? *szemeibe rémület ül.* -Ha az anyám feljön és meglátja, hogy mi történt? Vagy ha nem sikerül elhitetnünk vele, hogy mi történt..? *csak aggódik, aztán mintha kissé ájulófélben lenne, és végül hagyja, hogy a lány foglalkozzon vele.* -De akkor sem értem, miért tetted ezt.. Pedig akkora barom voltam.. nem úgy gondoltam, ahogy az hangzott.. látod? Ez van, ha bármit is elmondok. sssz.. *szisszen fel, miközben egyik kötés a másik után éri. Jobbjával Odron felé nyúl, az ocelot sincs sokkalta jobb bőrben, kissé nehezen lélegzik. Jack felnéz a lányra.* -Ne haragudj Svetlana, ne haragudj kérlek.. *motyogja, kissé erőtlenül, majd az apjára néz.* -Nem fog ebből semmi jó kisülni.. *morogja, inkább csak magának, majd felsóhajt.*

Vendég

*Azistenit, az ajtóberobbanásra nem számított. Nézi, ahogy fütyülve elszáguld a daimón mellett a kábító átok, a Cruciora tágra nyílnak a szemei, mozdulna - de jön Jack, és élő pajzsként szolgál. A fiú összeesik előtte, a lány pedig a mondatra elsőnek kétségbeesik - ne, ugye őt nem tagadják ki, mint Ericet? Mindent helyre kell hoznia... és amúgy is... mekkora szemét már John. Egy hetes. És egy ige.* Stupor! *Nyalatja fel a padlót valószínűleg a neki háttal álló családfővel. Amennyiben ez sikerült, rögvest oda is megy, és a fejére szegezi a pálcát. Egy függőleges elipszis, és halkan egy varázsige.* Memorseam! *Suttogja, és mivel nem ügyetlen, remélhetőleg eltűnik az egész mai nap emléke a férfi emlékezetéből. A sebesüléseket pedig majd megmagyarázzák. Besétál Jack szobájába, elveszi a kakaóspoharat, belenyúl szoknyájának a zsebébe, elfordul, és csinál valamit. Odasétál a fiúhoz, és leguggol mellé. Ha nem ül, akkor felülteti, odanyomja a szájához a poharat, és készteti arra, hogy megigya. Enyhén erőszakosan, és gyorsan. A nedű nem valami finom, kicsit kesernyés, nyomokban érezhető valami a reggeli kakaóból meg egy gyógyszerhez is hasonlíthat. Ellenben a lé - vér.* Ki kell találnunk egy mesét. Igen, majd dolgozunk rajta. Lana, a csuklód. Oh, elfelejtettem. *Egy sebkötözést bűbájol csuklójára, majd ha a fiú engedi, vele kezd el foglalkozni. Ami az Incorcerandus varázslat ismételgetéséből áll. Arcán izzadságcseppek jelentkeznek, részben a múló dühtől, részben a fájdalomtól.* Gyűlölj meg érte, de ha ezt nem teszem meg, megtagadom önmagam.

Tárgy: Re: Anglia Szomb. Dec. 20, 2008 8:27 pm

*Mikor a lány beront, jobban mondva elsuhan a férfi mellett, az csak néz utána, majd szemei gyilkosan felcsillannak. Hallja, ahogy kattan a zár, a félájult Jack felsandít, mikor újabb kattanást hall.* -Svetlana, neee!! *kiáltja el magát, és, ha tudna elég gyorsan mozogni, akkor ellökné az egyik félt a támadó és támadott közül. De, mivel nincs, ezért csak figyeli, ahogyan a lány, az immáron vele szemben álló állatot támadja egy hatalams tűzgömbbel. Igen, az állat lángra kap, ennyit nyugodtan bele lehet mesélni, de az, hogy mennyire és meddig, már egy másik kérdést vet fel. Ugyanis, hiába kattan a zár, az ajtó berobban, és a félig-meddig lángoló John Darkfield áll az ajtóban, nem is ég, csak az égési sérüléseket érzi magán. Egy hatalmas vízcsóvát küldd daimonjára, majd Svetlana felé néz. A szibériai tigris közben idegesen, mivel lángot fogott, rohangál fel és alá a szobában. Mivel azonban ide és oda cikázik, nehéz célpont, így, bár a lány igyekszik pontosan célozni, a stupor elsuhan a lény füle mellett, kissé súrolva, de ez neki nem elég, csak egy kicsit lassítja le őt. Azonban john kezében ugyebár ott a pálca.*
-Nem megmondtam, hogy ne avatkozzon bele? *hallatszódik a kegyetlen, ördögien mély hang, és egy röpke pálcamozdulat.*
-Curcio.. *szinte suttogja, mintha csak valami ekdvességet súgna a lány fülébe, de ekkor jön Jack, aki közben nagynehezen feltápászkodott, és máris félrelöki Svetlanát az útból, így a kínzó átok őt találja el. Rhiannon közben eléggé rendesen szédeleg, akárcsak a gazdája, aki azért még áll a lábán, nem kis fából faragták. A szibériai tigris rázza a fejét, majd John mellé hátrál, aki lassan kihátrál a szobából.*
-Három órát kaptok csomagolni. *mondja, és kiviharzik a szobából, égő sebekkel, megfáradt, emgviselt daimonnal, otthagyva még mindig kissé szenvedő és nyöszörgő fiát a földön. A férfi erőteljesen sántít, főleg a jobbjára, amelyik oldalát súrolta a stupor, és ahol jobban robbant a tűzgolyó, és eléggé rendesen károsodott a kinézete is. Jack pedig igyekszik valahogy emgszabadulni a fájdalomtól, bár a vérkészletének egy részét könnyebben elveszítette.*

Vendég

*Fejet hajt, nem akarja szavakba önteni azt, hogy ért. De a furcsa zajokra csak megmozdul benne valami.* ~ Jack... Lana? Mit... csinálnak vele? Lana, úristen, a gyógyszer! ~ *Minden figyelmeztetés ellenére, de elrohan Mr. Darkfield mellett, feltépi Jack ajtaját, majd becsukja maga mögött... és csendben elfordítja a zárbanlévő kulcsot. Előveszi a pálcáját, és a nagymacska tarkójának nyomja. Nem felejtette el, hogy daimón, és hogy ezt érzi a gazdája is... de nem érdekli. Légzése felgyorsul, és egyre mélyebb lesz. A pálca villan, egy gyors mozdulatot ír le.* Kachle! *Ejti ki dühösen a szót, mire egy akkora tűzgömb tör ki a pálcából, melyet eddig még sosem láthattunk az albínótól. Rhiannon, ha kicsit belemesélhetünk, azonnal lángrakap, hiszen szőrös, az pedig könnyen ég.* Stupor! *Leírva a hetest el is kábítja az állatot. S ha már kába, bele is rúg, hogy lekotródjon Jackről. Az nem izgatja, hogy itt ott még lángokban áll; sőt, föléáll, és nézi. Azokat a kicsi tűzfoltokat, amíg táncolnak rajta. Szépen, lassan, kínozva, s bár nem érzi, majd fogja...* Rohadék szemét állat. *Sziszegi neki.* Ha nem lennék Jack rokona, órákig égetnélek. *Suttogja neki olyan gyűlölettel teli hangon, hogy azt szinte tapintani lehet.*

Tárgy: Re: Anglia Szomb. Dec. 20, 2008 8:03 pm

*Rhiannon hidegen méri végig az albínót, Mr Darkfield pedig csak biccent a lánynak.*
-Ivanos kisasszony. Semmi gond, ne is törődjön a fiam faragatlanságával. Néha eléggé furcsán tud viselkedni. Talán nem neveltem meg eléggé. De semmi gond, a fiam tudja, legalább is remélem, hogy tudja, mi a rend, és azt be is tartja. Maga csak ne foglalkozzon ezekkel az apróságokkal. És a konyhát is elnézem, de legközeleb szóljon. Ebben a házban mi nem szeretjük a titkokat. *szemeivel úgy méri végig a lányt, mintha belelátna, teljesen, le a lelke mélyéig. Nem keresi a sírásra okot adó jeleket, inkább csak megfordul Jack ajtaja felé, mikor hatalmas puffanást hall, aztán lenéz daimonjára, aki csak biccent, majd elsétál a fiú ajtajához, kopogás és miegyéb nélkül lenyomja a kilincset, bemegy a szobába, majd becsukja maga mögött az ajtót. John pedig visszanéz a lányra.*
-Ha van kedve, nyugodtan fáradjon le, érezze jól magát, vagy sétáljon egyet az udvaron, amíg még friss, kora reggeli a levegő. És a szabályokat meg fogja tanulni egyhamar, hiszen alapvetőek és nem bonyolultak. *ha angolul mondták neki a dolgokat, akkor angolul is válaszol, egészen készségesen. Jack szobájából jajkiáltások, kisebbfajta halálhörgések hallatszódnak. John arcán elégedett gonoszság terül el.*
-Ha ajánlhatom, most ne keresse az ifjú Darkfield-et, eléggé el van foglalva.. *mondja sejtelemsen, gonoszul, és parancsolóan. Eközben..

*Rhiannon benyit a szobába, majd becsukja maga mögött az ajtót, vagyis az ajtó becsukódik, és Jack ott verekszik éppen Odronnal. A nagymacska halkan emgköszörüli a torkát, és, mivel nemveszik észre, felmordul, elbőgi magát. A levegő emgfagy a szobában, ahogyan a két verekedő fél mozdulata is.*
-Nah azért. Darkfield úrfinak meg kéne tanulnia viselkedni.. Mi történt? Halljam csak.
-Rhiannon, ne tedd ezt.. nem történt semmi.. nem akartam.. kérlek ne haragudj.. ne mondd el atyámnak..
-Ő küldött. *a szibériai tigris szemeiben gonosz, gyilkos fény csillan, ahogyan elsétál a fiúhoz, majd ellöki a lábáról, és az hiába menekül, a nagymacska leteperi. Odron is emgkapja a magáét, egy hatalmas pofon, majd egy másik. A fiú kezeit emeli fel védekezés képpen, de semmire sem megy vele. A szibériai tigris erőteljesen fenyeget, fenyít és nevel, ahogyan ezt mindig is tette. Jack arcán karmolások, pizsamája darabokban, mellkasán egy mély, vérző seb terül el. Odron oldala is vérzik, bordái kissé zúzódtak a nagy hátratántorodástól, amit kikényszerített belőle a tigris. Kissé véres, de azt, miután a kiáltozó, védekező, tiltakzó fiú már félig-meddig eszméletlenül hever a földön, macskamosdással lenyalogatja.*

Vendég

*A lány kinyitja a szobájának ajtaját, és kilép a folyosóra. Térdszoknya, harisnya, balerinacipő, testresimuló blúz, sál és kesztyűk, amiket most visel: kivétel nélkül fekete színben. Jack szobájából éppen errefelé tartó férfivel akad össze, meg is hajol rögvest.* Mr. Darkfield. *Köszönti, mert hát mégis ő az igazi házigazda.* Elnézést kell kérnem két dologért is: elsősorban, hogy engedély nélkül használtam a konyhát, másrészről, hogy a fia eddig nem készült el. *Magyaráz - angolul. Ez egyfajta hízelgés is, másrészről nem tudja, hogy ismeri-e a bolgár nyelvet. Biztos ami biztos.* Nem nagyon tudom még az itteni szabályokat, de igyekszem azokat gyorsan elsajátítani. *Ígéri mindenféle méz-máz nélkül: hiába, mesterien csinálja. Nem túl nagy megerőltetés neki. Valamennyire rendbeszedte magát, arcán alig van nyoma a sírásnak, ha nem keresi ezeket a jeleket a családfő, meg sem találja. És valljuk be, erre kicsi az esély.*

Tárgy: Re: Anglia Szomb. Dec. 20, 2008 7:41 pm

-Micsoda..? *pislog fel a lányra a fiú, miközben nem réti, hogy most mire mondja azt, hogy egyszerűen csak érti. Nem tudja, nem sejti, de nem is akarja se tudni, se sejteni, mennyi minden jár a lány fejében. Mikor mondja, hogy megy, és átöltözik, akkor csak értetlenkedve nézi a lányt, kissé mintha el is borzadna, hogy mi rosszat vétett, de a lány már be is csapta az ajtót. Nagy a csend, Jack agy avadul pörög, és már fel is tápászkodik pár kapálózó mozdulat után, majd feltépi az ajtót, és szembetalálkozik saját apjával, így nem tud a lány után rohanni. Kissé hátrahőköl, miközben apja hideg tekintettel áll az ajtóban, és csak figyeli, Rhiannon ott áll mellette.*
-Jack.
-Jóatyám. *hajt fejet apja előtt a fiú, miközben szíve hevesen ver, szinte a torkában.*
-Mért nem vagy még felöltözve? Itthon vagy, za itthoni rendet kell követned. Amúgy is beszélni szeretnék veled. És leveled jött. Megint egy denevér? Ejj, no.. *arcán gonosz mosoly suhan át, miközben átadja a fiúnak a levelet.* -A jószágod a postásrészlegben van, nem esett baja. De nem akarok több ilyen levelet, értve vagyok? *-a fiú csak némán biccent, haptákba vágva magát, mire a férfi csak lassan bólint.* -nagyon jó, öltözz fel és várlak lent a nappaliban. Ivanov kisasszony minden bizonnyal tudja majd nélkülözni a társaságodat addig.
-Igyekezni fogok atyám. *Jack ismét fejet hajt, majd az apa és annak daimonja távozik, Jack pedig becsapja az ajtót, és idegesen az íróasztalához siet. Feltépi a levelet, majd végigolvassa Ariana szavait. A lebescmérlő, gonosz szavak neki semmit sem jelentenek, csak a választ keresi. Igen, albínó, Svetlanával jött. De az, hogy Cirelin de Sovalon halott.. a levél kiesik a fiú kezeiből, majd háttal nekiesik a falnak, és igyekszik megnyugodni. Kezével tesz egy félresöprő mozdulatot, és az egyik váza, mely elengedhetetlen dekoráció, felrobban, majd a fiú lerogy a falhoz, és felhúzza a lábait.* -Mit írt? *kérdezi Odron, miközben közelebb oson gazdájához.* -az Úrnő meghalt, de el Jericho minden bizonnyal vissza fogja hozni.. megölettem.. még ez is! Nem elég,hogy sikerült a lehető elgnagyobb barmot csinálnom magamból, most még ez is.. Ott kellett volna maradnom Odron, magam ellen menni és ott veszni.. Nem kellett volna elhoznom lanát, de legalább ő biztonságban volt.. *a fiú a táskája felé néz, majd halkan, szavak nélkül emeli fel kezeit, és Odron szemeiben emgcsillan a félelem, ahogy a szobán átsuhanó tőrt látja meg. lendületesen és egy hatalmas morgással veti rá magát a repülő tárgyra és üti ki azt a fiú kezeiből, véres, mély nyomot hagyva annak kezében. A fiú felkiált a fájdalomtól, Odron egyenesen szembekerül vele, mintha csak támadni akarna, szemei izzanak.* -Ez nem emgoldás! Ne akarj mindig elmenekülni a problémáid elől! Nem érdekelnek a szavaid! Az lenne emgoldás, ha visszamennél, vagyis átmennél hozzá és megmagyaráznád úgy, hogy megértse, hogy megtudja. Nem ez! Ez nem megoldás! *Jack csak a tőr után nyúl, de Odron vetődik is. A másik szobából hangos dulakodást lehet hallani, ahogyan daimon és gazdája végighengeredik a szobában, egymással verekedve, ugyanazért az egy tőrért.*

Vendég

*Megint terelésbe kezd, Svet már épp rárivallna, hogy a lényeget, amikor végre kimondja, és jön a magyarázkodás.* Értem. *Nyugtázza a vallomást egyetlen, színtelen szóval, és feláll.* ~ Lana?.. Én... nem... ezt vártam. Én azt hittem... ~ Én azt hittem, szeret...*Szólal meg remegő hanggal gondolatok helyett.* ~ Ezek szerint... engem nem... könnyebb ridegnek lenni?.. Akkor mit sem számítok neki... hiszen... Olga és Arnu előtt is kimutatta a szerelmét... meg még ki tudja, ki előtt... előttem meg... én meg... azt hittem... Lana, nyugi... Svet... menjünk innen... kérlek... ~ Elmegyek felöltözni. *Jelenti ki határozottan, azzal ott hagyva mindent, átlépi a szoba küszöbét, és beteszi maga mögött az ajtót. Aztán csend.*

Tárgy: Re: Anglia Szomb. Dec. 20, 2008 7:10 pm

*Ő meg, ha a lány engedi, akkor jó szorosan átöleli a vállát, hogy érezze, hogy azért ott van mellette. Mikor a lány halkan nyöszörögni kezd, akkor nagyon is figyel, és hallgatja, hátha ki tud belőle hámozni valamit.* ~Belső monológok, párbeszédek.. Csak tudnám, hogy mivel piszkálják éppen egymást..~ *töpreng el magában, igen, mert nem akarja megszakítani a lány nagy belső harcát, párbaját, szócsatáját, vagy hogy fejezzem még ki magamat. Mikor a lány hirtelen felé fordul, a nevét ejti ki és elkapja az állát, akkor csak figyel és hallgat.* -Mondd. *jó, nem hallgat, hanem felszólítja a lányt, hogy mondja csak nyugodtan. Aztán meghallja a kérdést, és szívesen elfordítani a fejét, elnézne msáhova, és el si futna akár, de nem teheti, és tudja, hogy a lány ezért fogta le úgymond.* ~Itt az ideje a színvallásnak, vámpírfiú.. Mondd csak meg neki, hogy félsz kimutatni az érzelmeidet.. hogy nem képtelen vagy rá, csak egyszerűen gyáva.. mondd meg neki.. neki elmondhatod..~ *hallja daimonja szavait a fejében, miközben figyeli a lány szemeit, és csak néz beléjük. Felsóhajt, megfogja a lány azon kezét, amelyikkel az ő állát fogja, és arrébb tolja, hogy kissé szabadabb lehessen a mozgása.* -Tudod, az érzelmek nagyon bonyolult dolgok.. ~Ne terelj!~ *a fiú csak felsóhajt.* -Nem igaz az, hogy nem tudom őket kimutatni, csak részben. Inkább arról van szó, hogy nem akarom őket kimutatni, mert.. mert.. ~Csak egy szó. Mondd ki.~ Mert az az igazság, hogy én.. az érzelmeimet.. kimutatni őket, nos.. ~Jack!~ félek.. *alig hallhatóan, de jól érthetően ejti ki a szavakat.* -Igen, jól hallottad, félek kimutatni az érzelmeimet, félek, hogy mi lesz akkor, ha mondjuk kimutatom, hogy szeretek valakit, de ő nem szeret, vagy ha mégis, akkor beleavatkozom valamibe, amibe nem kéne.. hogy olyan dologba ártom magam, amihez semmi közöm.. hogy egyszer az érzelem a visszájára fordul.. hogy gyengének néznek, hogy.. hogy.. baj lesz.. Egyszerűen félek őket kimutatni. Mert hidegnek lenni sokkalta könnyebb, mert akkor az embernek nem kell azzal törődnie, mit és hogyan reagáljon le, mindenre ugyanazt mutatja, attól erősnek tetszik, akkor nem fogják leszúrni, nem ítélik el, nem korholják le, nem büntetik emg, nem csapják be, nem használják ki, nem bántják meg.. mert nincs rá okuk.. ezért félek.. *mondja, és a fejét is elfordítja, szemeit lesüti. Megeredt a nyelve, bevallotta, nagyon nehéz volt, Odron lelkesen, büszkén néz rá, és gondolatban dícséri. Nagy lépést tett előrefelé a fiú.*

Vendég

*Hát igen, elég ostoba kérdések ezek. Az átkarolásra nem reagál, most nem jut oda érzékszerve.* ~ Látod? Van érzése, aggódik, az érzés! Tudod, mit látok? Azt, hogy előbb-utóbb ráun erre! Mindig baj van, mindig segíteni kell rajtunk! Nincs igazad, azért segít, mert segíteni szeretne... ~ Svet, ne bánts... *Nyöszörgi halkan.* ~ Miért nem hallgatsz rám? Segíteni akarok, és nem bántani! És segíteni is fogok, akár engeded, akár nem! ~ Jack! *Szólal meg, és fordul hirtelen felé, megfogva annak állát, hogy mindenképp a szemeibe nézzen. Másik kezével füle mögé rakja fehér hajfüggönyét, így láthatóvá válik könnyes arca és kivörösödött szemfehérje.* Mondd meg, azért vagy rideg, mert nem érzel, vagy mert nem tudod őket kimutatni? *Kérdezi szigorúan. Itt most nincs kitérő válasz.*

Tárgy: Re: Anglia Szomb. Dec. 20, 2008 6:48 pm

-Áh, így már minden érthető. *biccent, jelezve, hogy máris megértette a dolgokat. Nem fog gyomorörcsöt kapni, csak egyszerűen ismét hideg lett. Mindig ezt teszi akkor, ha nagy érzelmeknek kéne belőle kibontakozniuk. Sehogy sem megy neki ez az egész. Csak néz maga elé, egész hideg tekintettel, majd a lányt kezdi el figyelni. Odron csak mormog magában.* ~Neked senki sem jó? Olga, mert elárult, Arnuil, mert tünde, és Svetlana, mert védeni akarod.. nem értem az érzelmeidet vámpírfiú... Nincs mit érteni azon, amik nincsenek.~ *villantja szemeit az ocelotra, aki csak szemforgat. Jack éppen visszavágna neki valamit, kissé felé is indul, ám ekkor meghallja, hogy Svetlanával nincs minden rendben. Aggódik, hát persze, hogy aggódik, hiszen az albínó éppen ott gubbaszt, szorongó pózban, miközben oylan, mintha a fejét is fogná, és csak hadoválja maga elé a tagadás minden létező formáját. Hol hangosan, hol magában, bár utóbbit a fiú nem hallja, de azért sejti, hogy nem minden jön ki belőle szavak formájában. Lana heves tiltakozására pillanatok kérdése az egész, és Jack máris ott terem mellette. A földön kuporgó albínó mellé vetődik szinte, és máris ott ül mellette, és, ha nem ütik le, akkor átkarolja a vállát.* -Svetlana, mi a baj? Minden rendben? *bár sejti, hogy utóbbi kérdésére erőteljes nemleges választ fog kapni. Odron csak mosolyog a bajsza alatt, Jack pedig aggódik, ez arcára is kiül, főleg szemeibe, meléyek most aggódóan, szürkén fénylenek, ahogy a lányt figyeli, és átkarolja, már ha az engedi.*

Vendég

- Tárt karokkal?.. Mondhatni... ha elvenném... tovább gyarapodna az amúgy is hatalmas családi kassza. Én sem vagyok más a nagyanyámnak, mint Eric Nicholasnak. *Ül fel, haja mind az arcába hull, szerencsére nem látni azt a lesújtott tekintetet, amit éppen produkál. A fiú pedig terel. Nagyon terel.* ~ Nem izgatja a téma. Nem, valóban. Talán csak egy kicsit... de lehet, hogy semennyire sem. Hiába minden vallomás, nyílt vagy rejtett. Nem tudjuk előhozni az érzéseit. Csak gyomorgörcsöt fog kapni tőle. Miért próbálkozzunk? Nem tudom! ~ *Halkan nyöszörögni kezd, kezeit halántékaira tapasztja, mintha iszonyatosan erős fejfájás gyötörné.* ~ Muszáj próbálkozni! De minek, ott van Eric, miért akarod őt is? Te is tudod, ugyanazok az érzéseink! De ez ostobaság, lehetetlen, amit csinálni akarsz! Lelketlen fekete mágus lesz, te pedig elsorvadsz a bukásaidtól! ~ Nem! *Hördül fel már félig sírva, felhúzza térdeit, és szaggatottan kezd levegőt venni, tagjai remegésbe fordulnak.* Nincs igazad! ~ Igazam van, és te is tudod, hisz te hangoztatod, hogy hiába gondolkozunk másképp, minden egyforma bennünk! Miért akarod ellenem fordítani? Nem akarom ellened fordítani, segíteni akarok neked! Lana, hallgass már meg... ~

Tárgy: Re: Anglia Szomb. Dec. 20, 2008 6:26 pm

*Jack persze megérti egyből hogyan és mit gondol a lány, persze csak azokat, amiket kimondott. Mikor elkapják, akkor persze a lánynak sikerült megtartania, hálásan mosolog a lányra, majd ügyesen talpraáll, visszanyerve egyensúlyát, és persze vörösödik a feje egy kissé, hogy megint beégeti magát. Csak hallja, hallgatja a lány szavait arról a titokzatos idegenről. Féltéekny lenne? Inkább csak meglepődött, hiszen a lány cirka 15 éves. Kissé korainak tartja. Igaz, hogy varázslócsaládokban korán kezdik, de azért ennyire..? Végső soron tényleg ennyire. Csak hallgat, miközben elsétál az íróasztalig, nekitámaszkodik, de úgy, hogy a lány felé nézzen. Állja a lány tekintetét.* ~Szóval gazdag, szereti őt.. szép.. helyes és kifinomult.. Mi jár a fejedben? Úgyis tudod.~ *veti oda válasz képpen Odronnak, miközben csak hallgatja a lány szavait. Hogy csak két fiút szeret, és az egyik ő maga, és az a bizonyos nincs benne, mégis lehet, hogy őt veszi el. Itt semmi heyle érzelmeknek, az érdekházasságokat sosem szerette. Szemeiből nem nagyon lehet semmit sem kiolvasni, mintha visszavonulót fújt volna a lelke, az érzelmei, bár, ha igen, és ez történt, az nagyon is rég eshetett meg, és annyira visszavonultak, hogy csak nagyritkán ruccannak elő.* ~Semmit sem.. de szép szavak.. words.. a letter and a letter..~ *magában dúdolgat, vagyis inkább csak idéz pár szót egy dalszövegből, egy jazzes számból, de továbbra sem szólal meg. Végül, miután már megint beállna az a kínos csend, csak megköszörüli a torkát.* -Értem. Ezek szerint téged tárt karokkal várnak odahaza? Jó tudni.. *mondja, mint egy megállításképpen, majd a redőnyök felé néz, és elgodnolkozik azon, hogy napvilágot gyújtson-e a szobában, de valahogy nem viszi rá a lélek. odron, a maga tejes száját nyalogatva sétál elő az asztal mellől, majd ismét leül, és mosakodni kezd.* -És mit fogunk ma csinálni? Van valami, amihez nagyobb kedvet érzel esetleg? *érdeklődik, visszanézve a lányra, és így meg sem tudhatjuk, mennyi minden véleménye van erről a bizonyos eljegyzésről, házasságról, van-e egyáltalán, vagy bérmiféle érzelmet kiváltott-e belőle. Kissé hideg lett, talán csak a rossz érzés miatt, hiszen nem kéne semmit sem éreznie a lány iránt, mégis kissé irritálja ez az egész dolog így. És nem akar egy cseppet sem gyengének tűnni, ígyhát eltitkolja ezeket az érzéseket. De talán még maga Svetlana, vagy a jó öreg Jack sem tudja, féltékeny-e igazán, vagy bárminemű ehhez hasonló érzelemmel bír-e jelen pillanatban.*

Vendég

- Kopoltyút is növeszthetett a szakácsénem, mert csak ritkán jön fel levegőt venni. *Válaszol kicsit nyakatekerten, de aki ismeri Svetet, annak az ilyen megértése már nem akadály. Amikor hallja, hogy Jack bontani kezdi a szobát, elrúgja magát az ágytól, és hátán odacsusszanva a fiú esetleges landolási pontjára, még időben kinyújtja karjait, és megfogja a Naxeldires vállait, nehogy megsérüljön a pici pofija ^^. Bár nem egy erőember, azért Jack sem nyomhat hatvan kilónál többet, így vagy megtartja, vagy beesik a könyöke, és ráesik a házigazda. De reálisabb az első.* Igen, ismerem, kifinomult, helyes, gazdag... *Sorolja szenvtelenül a tulajdonságait.* Ja, és ami fura, szeret engem. *Tesz pontot az i-re.* Gyakorlatilag ha valamikor mostanában hazamegyek, akkor el fog jegyezni. *Néz bele a fiú szemeibe, onnan keresi a választ, és a reakciókat.* De. *Szólal meg újra.* Ezt nem áll szándékomban végigcsinálni. Lehet, hogy túl skizofrén vagyok, de én két fiút szeretek, ebbe ő nem esik bele, ellenben az egyik te vagy, ahogy már említettem. Úgyhogy ne csinálj ilyen kártékony reakciókat. Bár, korántsincs kizárva, hogy az én akaratom fog győzni, és bármikor visszajöhetek egy gyűrűvel a kezemen, de ha megtörténne sem változtatna az érzéseimen. *Magyarázza, az elején még szándékosan szivatta, de most már azért a jólélek beszél belőle. Néha az is megszólal.*

Tárgy: Re: Anglia Szomb. Dec. 20, 2008 5:34 pm

*Más színek, ez így tényleg nem hangzik annyira vészes különbségnek. Aztán hallgatja tovább, hogy mennyire nem is volt egyedül, és a komornyikon kívül csupa nőnemű egyedet hall, és nem tudja, hogy még a komornyik is lány volt.* -Mát mért nagyon is rossz? Kevesebb emgpróbáltatás, könnyebb élet.. a baj inkább az lehetne, hogy kiszabadultál onnan, és minden egyszerre zúdult rád. *mondja, elfogyasztva az utolsó falat ételt is.* -Hát ez isteni finom volt! benned egy szakács veszett el! *mondja mosolyogva, miközben megissza az innivalót, és a tálcát leteszi maga mellé, majd félrehajtja a takarót, és csak kikászálódik az ágyból. Éppen indulna el, mondva, hogy "persze, persze, kapcsolat.." mikor emghallja, hogy a lánynak vőlegénye is van elviekben. Hát, megbotlik, és sikeresen elzúg, átesve egy széken, kissé nekiütközve pár dolognak, főképpen a padlónak.* -Hogy.. mi..? *nyög egy párat, miközben feltápászkodik, és sajgó porcikáit dörzsöli.* -Vőlegényed? Az szép.. és ismered legalább? *érdeklődik, miközben a lányt figyeli kissé fájdalmas szemekkel, dehát msot zúgott el a meglepetéstől, így ez nem csoda.*

Vendég

- Nyumm, hát annyira más körülmények nem voltak. Vagyis, hát, inkább minden arany és ezüstös színekben dominált, néhol vöröses huzattal, barna bútorokkal. Jahm, és én sem voltam annyira egyedül... ott volt a dada, meg Natalyen, aki az egyik kedvenc szobalányom volt. És természetesen rendszeresen zaklattam a komornyikot is, végsősoron a nagyanyámat. És persze, ne felejtsük el a legjobbat, Svetet. Igen, igen, ott volt már akkor Svet is. *Mosolyog egyet a közbeszóló skizóján.* Felesleges illőnek lenni, az, hogy négy fal között nőttem fel, közel sem "nem baj", hanem igenis "nagyon rossz". *Hangsúlyozza a kulcsfogalmakat.* Jahajj, amúgy volt kapcsolatom a külvilággal. *Mosolya kiszélesedik.* Mondtam már, hogy elvileg van egy vőlegényem? *Emeli fel kicsit a fejét, és néz Jackre. Ez... oké... kicsit... váratlan volt, még tőle is.*

Tárgy: Re: Anglia Szomb. Dec. 20, 2008 4:56 pm

*Jack emgdöbben, hogy most mit krédezett már emgint, aztán csak összeszűkített szemekkel néz a lányra.* Tudod jól, hogy nem így értettem. Csak nem tudtam, hogy te is megreggeliztél. És csodálom, hogy a manók, meg a szakácsnő nem dobott ki azonnal, hiszen atyám megköveteli, hogy legyen neki időben reggeli, és, mivel nem kesztyűs kézzel bánik az alkalmazottakkal, ezérta szakácsnő minden reggel korán kel.. érdekes.. *törpeng el, majd csak megforgatja a szemeit.* -Ne legyél már ilyen.. Mintha értetlenkedni sem volna szabad.. *ez a nevetésre történt rövid válasz volt. Megtudva, hogy a lány reggelizett, elégedetten biccent, majd megkordul a gyomra, és neki is áll a reggelijének. Jóízűen eszik, hiszen régen volt már ebéd, és vacsorát nem evett, azt elutazták. Csoda, hogy éjjel nem ment le enni. vagyis nem csoda, lévén nem mer éjjel kilépni a szobájából, nehogy szökéssel vádolják, és azért ugyebár büntetés jár. Mindent lehet, de csak szülői engedéllyel. Minden nyílt titok ebben a házban. A lány szavaira lelkesen figyel, miközben piritóst ropogtat és rántottát eszeget hozzá.* -Mhm.. *morogja, majd nyel egy nagyot, és pár korttyal leöblíti a falatot.* -Hát, igen, ez az én lakhelyem, és ezért furcsa neked. Gondolom ti teljesen más körülmények között éltetek. Vagyis éltek még mindig. Vagyis hát a Kúria, ahol laktál meg nevelkedtél gondolom teljesen más. én nyitott gyerekkorban éltem, sok tudással tömték tele a fejem, és keveset hagytak egyedül. És, ahogy tudom, veled pont az ellenkező volt. Te a négy fal között nőttél fel. Ami persze nem baj. *mutat rá a lényegre, majd újabb adagnyi ételt nyom be a szájába és fogyaszt el lelkesen. És halvány mosollyal csóválja emg a fejét, ahogy a földön fekvő albínót nézi.* -Örülök neki, hogy azért jól érzed magadat. Reméltem, hogy nem lesz semmi gondod, semmi bajod, és semmi elégedetlenséged. Nem én vagyok a legjobb házigazda.. *vallja meg az igazat, miután kissé érdekesen felépített mondaton esett át, dehát még reggel van.*

Vendég

- Jajjmár, mindig olyanokat kérdezel. *Húzza el a száját.* Szerinted kinek készítettem, Klinblichnek? Igen, mindet neked. *Megingatja a fejét az ezt követő kérdésre.* Valamennyit ettem odalent, találtam almát, narancsot és banánt, amíg főtt a rántotta, addig megreggeliztem én is. *Biccent hozzá. Hát, Jackéhez képest az ő étele elég sovány volt, de nem tehet róla: általában nem is reggelizik, most is csak az éhség bírta rá.* Megszoktam már, hogy a padlón ülök. *Nyelvet ölt a még mindig pizsamában feszítő albínó, majd röviden felnevet, és hátradőlve elnyúlik a padlón. A plafont nézve beszél tovább.* Nagyon fura itt lenni nálatok... mármint, semmi bajom a kúriával ~ egy-két dolgot leszámítva ~ hanem az, hogy ez a te lakhelyed. És az fura. *Hát, ezt aztán lehet ezer és egy módon értelmezni, ahogy tetszik, úgy tegyük.*

Tárgy: Re: Anglia Szomb. Dec. 20, 2008 4:43 pm

-Méghogy napfény! Ki is sülne tőle a szemem, tudod jól, hogy a napfény nekem árt. És én nem éllek efféle káros szenvedélyekkel, és társaikkal. *hárítja el a napfényes témát, és ha csalás, hát csalás, de muszáj volt levelet írnia kora reggel. Mikor a lány elmeséli, hogyan keltette régen azt a bizonyos illetőt, akkor kissé rémület csillan a szemében.* -Szóval ne aludjak sokat, emgjegyeztem. Amúgy sem megy, szóval ebből gond az nem lesz. *mondja halvány mosollyal, és figyeli, ahogyan a lány lemászik róla. Törékeny, de ügyes, akrobatikus alkatra utalnak a mozdulatok. Kissé feljebb ül, megigzítva a tálcát az ölében, majd nyújtózik még egy hatalmasat, aztán érdeklődve nézi a földre leülő lányt.* -Van szék, tit az ágy. Hmm.. és ezt a sok mindent nekem készítetted? Mert ha igen, akkor te mit ettél? *érdeklődik, mivel, lévén a lány leült, tőle messze, és csak egy tálca van, arra a következtetésre kell, hogy jusson, hogy a lány vagy nem eszik, vagy már evett valamit. És abban a lánynak teljesen igaza van, hogy íyg kényelmetlen enni, dehát ez a nagy helyzet, és ezzel emg kell birkózni.* -Még jó, hogy van padlófűtés.. *figyeli tovább a földön gubbasztó lányt.*

Vendég

*Az csaláás. De mindegy. Vállat von a fiú első kérdésére.* Csak úgy, annyira snassz úgy kelteni, hogy jó reggelt - és széthúzom a függönyöket, hogy a napocska első sugarai is bejöjjenek. Attól olyan lennék, mint egy anyuka. Ez meg olyan... Svetesen-tökéletes-megújuló-kreatív. Otthon is így keltettem... ~ a szobalányomat ~ Natalyent, amikor elaludt. Vagy ráugrottam, ha nagyon elaludt. *Vigyorodik el, jelezve, hogy nála bűn a későn kelés, és Jack se fogja jól végezni, ha sokáig húzza a lóbőrt.* Nyem, dehogyis, úgy kényelmetlen enni. *Lemászik egy könnyed mozdulattal, és a tálcát visszarakja a fiú hasára. Ágybareggeli, az jó dolog. Miután végre célbajutott az étel, ő maga is leül, oda, ahova először tud: a földre. Már egészen megszokta, és így még fel is nézhet Jackre... persze... nem képletesen.*

Tárgy: Re: Anglia Szomb. Dec. 20, 2008 4:29 pm

*Svetlana előbb kel fel, mint Jack, de azért a fiú sem rest. Amíg a lány a reggelivel bajlódik, addig ő fogja magát, gyorsan felkel, körülnéz, majd pergament és pennát ragad, gyorsan levelet firkant Arianának, majd füttyent párat, denevére jön, denevére megy. Ahogy hangokat hall, máris ismét az ágyban van, így Svetlana úgy láthatja, mintha fel sem kelt volna eddig. Még egy jó darabig csak fekszik, fekszik, mintha aludna, aztán a lány szépen felül rá. Csak ekkor pislog fel a lányra, és, mikor emglátja, cseppet meghökken, kissé hátrább is ugrik, vagyis ugrana, ha nem ülne rajta a lány, de azért jelentősen mozgolódik egy sort.*
-Svetlana! Neked is szép napot.. De.. mért is vagy te itt, rajtam? *érdeklődik, miközben végigméri a lányt, és eléggé értetlen képet vág hozzá. Odron közben nagyokat nyújtózkodik előre emg hátra, majd megrázza magát, és lefolyik az ágyról. Az íróasztal mellé sétál, és tálkájából, melybe a manók már tettek is tejet, lefetyelni kezd. Jack pedig megdörzsöli a szemeit, majd ásít egy hatalmasat.*
-Oh, mi ez? Reggeli? Hát máris ennyi volna az idő..? *néz körbe, nem mintha lenne óra a szobájában, de azért körbenéz, mert miért ne. Utána visszapislog Svetlanára, és csak figyeli, figyeli, figyeli, majd összefonja maga előtt a karjait.*
-És akkor most te végig itt fogsz rajtam gubbasztani..? *érdeklődik félig felvont szemöldökkel.*

Vendég

*Ám ő előbb kel, mint Jack. Leginkább azért, mert elzsibbadt a válla, kényelmetlen a sarokban aludni, de már ereje se volt felállni, hát még elmászni az ágyájáig. Maximum Jackéig jutott volna, az meg enyhén nézett volna ki furcsán, ha a Naxeldires a lány mellett kel. Bár, sosem tudni, mikor történhet meg az ilyen ^^* Nyümm. *Nyammog egyet Svetlanásan, feláll, és a róla leeső pokrócra néz. Bámul. Mered. Az első fél perc csak bambulással és felfogással telik, a második fél pedig gondolkodással. Semmi értelmes nem jut az eszébe, így aztán a fiúra néz. Végül jobb híján elhagyja a szobát...
...és visszatér egy tálca reggelivel, ami nem mást tartalmaz, mint rántottát, pirítóst, sózott paradicsomot, sült szalonnát, és kakaót. Még mindig nem kelt fel Darkfield.* ~ Sigh, az összes fiú sokáig alszik. ~ *Odalopakodik hozzá, és mit hogy mit nem, óvatosan ráül a hasára. Egy gyors törökülésbe helyezkedés, és készen is van. A lány annyira vékony, hogy talán még erre sem kel fel. Rápislog, föléhajol, megböki az arcát, majd gyorsan vissza. Nehogy egy vörös szempárral találkozzon, ahogy kinyitja a szemeit - inkább az egész lánnyal! De nem mászik le róla. Az Eramiros ölében pedig ott a fincsii, meleg reggeli. Oké, érdekes keltési módszer, de Svetlana e szempontból (sem) volt mindig normális.* Gyóreggelt. *Köszön is végül, mert hát miért ne.*

Tárgy: Re: Anglia Pént. Dec. 19, 2008 9:00 pm

*Mikor a lány engedi, hát ő feláll, és egy ide, amikor azonban visszanéz, és látja, hogy a lány a falnak dől, letérdel hozzá, homlokon csókolja, miután megigazította a takaróját, hogy biztosan ne fázzon, és a gyertyáját is felteszi az asztalra. Utána sétál csak át az ágyához, félrehajtja a takarót, és kényelmesen elhelyezkedik. Még ránéz a fáklyára és egy halk mormogással eloltja azt, így a szobában teljes sötét uralkodik nemsokára, alig pár pillanat alatt. A fiú a hátára fordul, és csak nézi a palfont, miközben töpreng. Szemei elé kúszik a sötét nagyúr képe, felsóhajt, ránéz mégegyszer az albínóra, majd a fal felé fordul, és nagy szuszogások közepette álomra szenderül.*

Vendég

- Menj csak. *Válaszolja a kérdésre egy furcsa, eddig alig látott mosollyal. Ez afféle tényleg-boldog-Svet-mosoly. A lány átdől a másik oldala felé, tehát a falnak, s mire Jack feláll, ő már aluszik. Gyertyáját még előtte eloltotta, így most annak kacskaringós füstje mozog csupán, mert az albínó már tényleg máshol jár. És talán, szebbeket is álmodik. Különös lesz ezeknek a fényében a holnapi nap... de ne gondoljunk még a kelésre. Messze van még az.*

Tárgy: Re: Anglia Pént. Dec. 19, 2008 8:53 pm

*A fiú nem szívesen mozdulna meg innen. Igen, arra a szintre kerültek, hogy már a némaság is éppen elég nagy beszéd kettejük között. Jacknek az égegyadta világon nincs kedve felállni a lány mellől, de az a gond, hogy nagyon is el van fáradva, kimerítettek az éjszaka eseményei. Ránéz a lányra, végigsimít annak karján, majd csak megszólal.* -Mit szólnál hozzá, ha mostmár megpróbálnánk aludni is, és lefeküdnénk? Ha szeretnél, nyugodtan maradhatsz a szobámban. *mondja halovány mosollyal, szíve hevesebben dobog. Valahogy msot, itt, távol mindentől, egy cseppet sem érdeklik az esetleges nagy következmények, a félelem mint olyan, távol áll tőle. Csak figyeli a lányt, és már egy cseppet bánaj, hogy megtörte a csendet, de muszáj volt neki, hiszen konkrétan mindjárt beájul itten. Odron közben halkan szuszog az ágyon, hallhatóan ő már alszik, legaláb is elbóbiskolt.*

» Anglia - Ki Mit Tud