Anglia

Tárgy: Anglia Hétf. Márc. 24, 2008 1:56 pm

First topic message reminder :

Külön kérésre íme Anglia.

Vendég

*Semmi méltatlankodás meg elájulás? Fura. Meg se moccan, csak annyira, hogy lélegzik, és néz a gyertyára. Mintha ünnepnap lenne. Meg se akarja törni ezt a csendet, végre eljutottak egy olyan szintre, hogy a hallgatás is beszéd közöttük.* ~ Úristen, nemkéne. Mi, mi van? Nem kéne, most dobta Arnuilt, tudod. Huh, tényleg. Tolakodásnak fogja venni. Pontosan. De nem úgy néz ki... De lehet, hogy annak fogja fel. Ha holnap kidob, annak fogta fel. Jó. Azért óvatosan. Rendben. ~ *Rövid beszéd a lány és maga között, de élőszóban nem mond semmit. Majd Jack kilép ebből a némaságból, ha az kell neki. Svet már beszélt eleget. Lelkileg már elfáradt.*

Tárgy: Re: Anglia Pént. Dec. 19, 2008 8:41 pm

-Jó, megeshet. De azért nem olyan vészesen. Falvakat még nem gyújtogattál fel, szóval ne félj. *halovány mosoly, miközben figyeli a lányt. Tudja, hogy egy cseppet őrült, ahhoz epdig semmi kétség nem fér, hogy pyromágus lesz a lány, nemsokára teljes jogú, noha még pár év kellhet hozzá. Mikor aztán a lány elégedetlenül felszólal, akkor csak gonoszul somolyog, és kissé behúzza a fejét.* -Mi az? Csak nem rosszat mondtam? *kérdezi ártatlanul, majd, mikor a lány csak végigsimít az arcán, és nem üti meg, halovány mosoly jelenik meg az arcán és egy darabig ott is marad. Mikor a lány ráhajol a vállára, nekidől, és beáll a csend, Jack ezt kivételesen egészen élvezi. A fiú végigsimít a lány karján, és csak figyeli az albínót, szíve kissé emgdobban a furcsa érzésektől, melyek benne keverednek. Nem akarja megötrni a csendet, hiszen az albínó is megnyugodott, a vihar is egy kissé elült, és nem is verekedtek össze, tiszta idilli.*

Vendég

*Érdekes ám Jack jövője is... felvonja a szemöldökét, mikor róla lesz szó.* Már őrült vagyok, ezt ne feledd... és nemsokára igazi pyromágus is. *Tehát semmi akadály.* Héé. *Méltatlankodik az utolsó megjegyzésre, és már lendül is a keze, hogy leadjon egy pofont (nem tűri, ha a fóbiáival cikizik), de az ütésből inkább csak egy röpke simítás lesz, és az albínó eldől, neki a fiú vállának. Kezeit visszaejti az ölébe, aztán csak bámul bele a gyertya lángjába. És csend. Ismét.*

Tárgy: Re: Anglia Pént. Dec. 19, 2008 8:30 pm

*Elégedetten figyeli, ahogyan a lány játszik a gyertyáal, és ebből egyből arra következtet, hogy nem, nem kell neki már más, ő maga is nyugodtan leülhet. Ígyhát törökülésében kényelmesen elhelyezkedik, miközben kissé megdörzsöli a saját vállait, hiszen nincs éppen valami meleg idebent, de a fiút annyira nem is zavarja. Hallgatja a lány szavait, és születésének pillanatát.* -A Nezabar úgy tűnik, hogy sorsokat teljesít be. Méghozzá nem is akármilyeneket. Nemrégiben visszamentem a múltba.. *egy ideig csak figyeli a gyertyát, emg a lányt, majd a semmibe réved, szemei előtt a furcsa álom képei keringenek.* -Azt állították, hogy én vagyok a sötét nagyúr.. Teljesen úgy kezeltek, mintha én lennék az, teljesen úgy kezeltek. Nem is értem, mindegy.. az óta itt van eza furcsa érzés.. *megrázza a fejét, és ismét a lányt figyeli.* Lehet, hogy igazuk van, de attól még, hogy pyromágus vagy, nem feltétlenül leszel őrült, attól még, hogy a tűz számodra szép.. *kissé emgint elmreneg, valahogy teljesen nem tud szabadulni az érzéstől. Az a furcsa kettősség, és talán, ha Svetlana nem is lhehet nagyúr, de ő igen, talán lehetne ő a egédje, talán.. és ha elpusztítja az iskolát, és álmai valóra válnak.* -Én viharban születtem.. gondolom te egy efféle helyzetet nem éltél volna emg egykönnyen.. *halvány, gonoszkás mosoly, miközben maga elé figyelmez, majd kópé szemekkel néz fel a lányra.*

Vendég

*Halovány mosolyt küld a fiú felé. Jó. Hát Jackben bízik... még. Csak ne törje össze ezt a képet ő is.* ~ Hű, hát szerintem jól leírtál minket előtte. Tehetek róla? Te is ezt csináltad volna. Igen, de... valahogy... állíthattál volna magadon. Kevesebb remegés, halkabb nyösszök, ilyesmi. Jó, legközelebb jobb leszek. Helyes. ~ *Futtat le magában egy eszmecserét, amíg Jack távol van. Amikor visszajön, mindjárt felderül az arca: részben a Naxeldirestől, részben a gyertyától. Rögvest nyit egy kis terpeszt, hogy közel férkőzhessen hozzá a gyertya. Két kezét kupolaszerűen fölé emeli, kicsit megmelegíti, megmozgatja a lángot, majd megállítja.* Tudod, furcsa a jövő... nekem azt jósolták, hogy valami pusztító őrült leszek, de sohasem olyan, aki seregeket irányítana. Vagyis nem nagyúr. *Magyarázza halkan.* A születésemkor a jós különös dolgokat látott. Égő falvakat, városokat, kúriákat... és értelmetlenül... csak kedvtelésből... hát nem is tudom... minél nagyobb a tűz, számomra annál jobb... igyekeztek, hogy ne teljesülhessen be ilyen jövő, de mégis elkezdődött... az Eramir szakkal... *Kezdenek szaggatottá válni a mondatai. Be se fejezi. Nem tudja.*

Tárgy: Re: Anglia Pént. Dec. 19, 2008 8:10 pm

-Hát, a mi ebédlőasztalunknál biztosan nem fog megjelnni. No nem azért, mintha nem lenne ebédlőasztal, csak itt még aházimanókat is átvizsgálják. Hidd el, biztonságban vagy. *mondja halovány mosollyal, de egészen bíztatóan. Aztán, amikor a lány megmondja, hogy a bábja lett, akkor ő már fel is állt, és csak felsóhajt.* -Sajnálom, és nem érzem úgy, hogy rám lennél akaszkodva, vagy efféle. És ha te is sznob vagy, akkor én is. Bár az előkel, vagy jómódú talán szebb szó. ~Meg az érzéketlen, érzelemmentes, hideg, stb.. Kössz Odron.~ *sandt a fiú az ocelot felé, aki csak emgvillantja sárga szemeit, majd a fiú ismét lenéz a lányra, és biccent.* -Mindjárt jövök. *mondja, majd szépen elindul kifelé a szobából, átsétál, ki a folyosóra, ahol megáll, és hallgatózik. Kissé arrébb kommandózik, az emeleten egy ásik ajtó elé, füleit az ajtóra tapasztja, hallgatózik, majd fellélegzik, és hangtalanul átsettenkedik Svetlana jelenlegi szobájába, és egyből megleli a gyertyát.* -Heh, sose ég el.. *mondogatja magának, miközben mgpróbálja elfújni, de ez képtelenségnek bizonyul. Végül benyit a saját szobájába, és odasétál a lány elé.* -Tessék, itt van. Biztos nem kérsz semmi mást? *kérdezi, miközben leül a lány elé törökülésbe, és átadja neki azt a bizonyos gyertyát, emg még egy kissé megigazítja rajta a pokrócot. Mármint a lányon. Nehogy megfázzon a nagy viharban.*

Vendég

~ Hm, azért már kicsit kínos, nem? ~ *Durr, jön Svet és széttapossa az idillt, két lábbal.* ~ Oké, hogy jó barát, deee... pofa be. ~ *Torkollja le magát gyorsan.* Ahm, Eric is ilyet mondott... aztán... az ebédlőasztalnál találkoztunk. *Fanyar mosoly.* Eric a bábja lett, én pedig későn vettem észre. *A mosoly lelohad, helyére valami nagyon nagy szomorúság költözik. Hát persze, hiszen a vámpír miatt elvesztette az egyetlen fiúját.* Azóta a közelébe se merek menni... bocsi... *Szabadkozik ismét.* Azért vagyok ennyire rádnőve mostanában. Tudod, a sznobok megválogatják... a barátaikat. *Süti le a tekintetét. Amikor Jack feláll, már majdnem kap utána, hogy maradjon, de helyette csak megrázza a fejét.* Ne, még felvernél vele valakit... megteszi, ha áthozod a gyertyámat. Az asztalon van. *Birtokos jelzőt még nem használ a bútort illetően, még nem érzi magáénak.*

Tárgy: Re: Anglia Pént. Dec. 19, 2008 7:57 pm

*A lánynak nem kéne mentegetőznie, attól még, hogy Jack ledöbbent, hogy a lány fél a viharoktól.. ez olyan, mint Jack és a cumisüveg. A fiú epdig most itt van, közel a lányhoz, konkrétan ott gubbaszt mellette, hogy a lány ne érezze magát ennyire egyedül.* -Semmibaj, mindenkivel megesik. Sokan félnek a viharoktól. Nincs miért bocsánatot kérni. *mondja egész nyugtatóan, miközben átöleli a lány vállát. Csak erőt akar bele önteni, aztán körbenéz.* -Nicholas.. az a vámpír.. nyugi, ide nem tudja betenni a lábát. Rhiannon előbb fúj riadót, és veri fel az egész birtokot és a szomszédokat, mintsem hogy Nicholas belépjen, akár csak a küszöbön át. Ide nem követ, e felől gondoskodom és kezeskedem. *mondja, mint egy bátorsítást öntve a lányba.* -Hozzak egy adag forrócsokit, attól jobb lesz? *kérdezi, miközben feláll, ez által elhúzódva a lánytól, közben várja az esetleges válaszát, mert ha a lány nem akarja, hogy elmenjen, maradhat, vagy kérhet mást is.*

Vendég

*"Minden nagyúrnak lehetnek rejtegetett titkai..." ahogy minden nagyúr jobbkezének is. Hát, ez az övé. Jacké meg a visítás. Most már kvittek. Azzal, hogy lehúzta a redőnyt, valamennyire megszüntette a lány nyöszörgését, de még mindig remeg, mintha a hideg rázná. A dörejekre még mindig összerándul: nem tehet róla, nem nőtte még ki.* Umm... bocsi... de... *Nem tudja megmagyarázni, hogy fél, egyszerűen ez van, de szégyelli, látszik az arcán, hogy megpróbálja elfojtani, de csak nem megy.* Soha... nincs... szerencsém a viharokkal. *Nyel egyet, úgy tűnik, ha beszél, kevésbé retteg.* Erickel... elmentünk októberben hozzájuk, kikapcsolódni... jött egy vihar és... és végül megjelent Nicholas is... *Persze, nem számít arra, hogy itt is tenné a tiszteletét, de ez nagyon megmaradt benne-*

Tárgy: Re: Anglia Pént. Dec. 19, 2008 7:42 pm

*Igen, jack úgy sikít, mint egy lány, hát hm.. Minden nagyúrnak lehetnek rejtegetett titkai a régi cumisüvegjükön és plüsmacijukon túl, melyekkel alszanak. A fiú csak figyeli a lányt, immáron teljesen ott van mellette, majd, mikor az pár hangot kinyög, egy darabig értetlenül pislog. Odron közben visszamászik az ágyra és összegömbölyödve figyeli onnan az eseményeket. A fiú az ablakra néz, majd vissza a lányra, aztán rádöbben. Vihar. Sajnos Angliában az efféle dolog eléggé gyakorinak nevezhető. Minden esetre feláll a lány mellől, és hallhatóan kotorászik az ablakoknál. Lehúzza a redőnyöket, ergo a szobáben teljesen sötét lesz. Utána odasétál a falon lévő fáklyák egyikéhez, mert itt az világít, és rájuk fúj. Elemi mágia nulla, nem fogja pazarolni az erejét ilyen kis apróságokkal, mint egy fáklya meggyújtása. Kissé barátságosabb, világosabb a terep, majd a fiú szervál a szekrényből, merthogy az is van, mégohzzá szép és faragott, szal előszed egy ilyen szekrényből, vagyis a szekrényből egy pokrócot, és azzal sétál vissza a lányhoz. Nemes egyszerűséggel ráteríti, és leül mellé, miközben a lány hátát vagy vállát simogatja.* -Nah, ne félj, minden rendben elsz. nem bántanak, kizártam őket. *mondja, miközben eléggé le van döbbenve, hogy pont Svet fél a villámlástól, de nem lehet mit tenni, csak igyekezni a dolgok jóvá tételén, és emgnyugtatni a kis, reszkető albínót.*

Vendég

*A sikításra majdnem ő is sikít, de akkor már tényleg vicces lenne a helyzet. Egy pillanatra kizökken a sokkból: úr-is-ten, ez tényleg Jack volt, vagy hülyíti? Sokat nem mereng rajta, mert jön a következő villám, visszazuttyan a félelem állapotába, és nyöszörög tovább. A Naxeldires első kérdéseire nem is tud válaszolni. Egyszerűen nem mer előjönni, hátha arconcsapja a vihar, vagy ilyesmi. Valahogy a végén csak kijön néhány hang a torkán.* Vihar... villámok... hangos... fél... *Nem túl értelmes, de valamennyit csak össze lehet belőle tenni egy kis ésszel.*

Tárgy: Re: Anglia Pént. Dec. 19, 2008 7:18 pm

*Az első pár villámcsapást még úgy-ahogy elviseli, beleszőve álmaiba, ahogyan menetel, kiáll a kilátó tetejére, és onnan nézi hatalmas birodalmát. Sárkánygyíkok cikáznak össze-meg vissza, ő meg csak áll, lábai előtt hever minden, mégsem szép az álom, mert ekkor hátulról tör elő valaki, valaki, akiről azt hitte, meghalt. Kaen el Jericho áll vele szemben. Ő csak nevet, de amint a férfi rászegezi ébenfa pálcáját, gyerekkori félelme előtör, és úgy érzi, leesik, háttal leesik a toronyból, aminek az a következménye, hogy a földön köt ki. Szépen leesett az ágyról. Magához tér, kissé még zihál, ide-oda pillant, aztán hangokat hall. Egy ideig csak pislog körbe, pálcája után kap, aztán, mikor már Odront is maga mellett tudja, feláll, és beazonosítja, hogy a hangok a sarokból jönnek, hátrál, egészen addig, ameddig az ágy engedi.* -Nem én voltam.. nem.. én nem lehettem.. *mondogatja maga elé, miközben feláll, de, amint a következő villám megvilágítja azt a valamit a sarokban, erőteljesen felsikít, majd hátratántorodik, és átesik az ágyon. Miután valahogy összeszedi magát, átnéz az ágy felett, pálcájával becélozza a sarkot, de Odron megállítja, és halkan mormog valamit.* -Lumossolem! *küld a fiú egy fénybűbájt a lány felé, majd, mikor emglátja, hogy tényleg az albínó az, akkor kikerüli az ágyat, leteszi a pálcáját, és odaül a lány elé, kezét annak fejére téve.* -Svetlana.. Minden rendben? Mi történt? Ki bántott? *krédezi, miközben figyeli, ahogyan a lány ott ül a sarokban és csak nyöszörög, és Jacknek fogalma sincsen arról, hogy mindezt azok a bizonyos csúőnya, gonosz villámok és vihari tényezők tették a lánnyal.*

Vendég

*De hát miért is aludna olyan jól Jack... ugyanis hangos villám rázza meg a falakat, és a beálló csöndben valami nyöszörög. Mintha valaki félhalott lenne, és haldokolna... vagy... inkább mint egy erős, bátor pyromágus, aki a sarokban gubbaszt, és remeg, mert retteg a viharoktól. Súgunk: az utolsó a nyerőbb. Jön még egy villanás, és még egy hangos dörrenés. Minden dörrenést egy-egy nyusszantás követi, amit az albínó ad ki. Ha fényt gyújtunk, mert miért ne, tényleg ott az Eramiros. Hófehér, kicsit szűk szabású pizsamában, derékig érő, dús haja, melyet eddig egy hajgumi tartott vissza attól, hogy kibontakozzon, most szabadon lóg. Svet felhúzott térdekkel ücsörög a sarokban, és a végén nem bírja tovább; beletemeti az arcát a térdeibe, és elő se bújik többet. Nem-nem, csúnya vihar, csúnya villámok, hangosak, veszélyesek, rá vadásznak...*

Tárgy: Re: Anglia Pént. Dec. 19, 2008 7:06 pm

*Valahogy sejtette, hogy Svetlana nem nagyon fog tudni mit mondani neki, hiszen nem éppen akármiről emsélt, saját magáról, és ez oylan dolog, amire nem igazán lehet bármit is mondani. A kínos csend, hát ehh.* -Ha bármi kell, csak szólj. *mondja még a távozó lánynak, az angol mondatot le sem reagálja, csak hümmög valamit az orra alatt, és, ha a lány visszamegy a szobájába, akkor ő is kényelembe helyezi magát. Pakolászgatni kezd, kipakolja a cuccait, szemeivel egy ideig meredten nézi Árnyékgyűrűjét, majd felsóhajt.* -Érzem, hogy nem mentem el.. érzem, hogy nem is.. áhh, de bonyolult ez.. *fogja a fejét, miközben immáron az ágyon gubbaszt, majd felsóhajt, és Odronra sandít, aki, mint mindig, most is adja az ártatlan bölcset, és úgy tesz, mintha mindent tudna és mindent értene.* -Nem felelsz, mi? Nincs mire. Valahogy nem túl otthonos ez a hely. Néha úgy vélem, jobb lett volna ott maradni. *Jack azonban elmosolyodik.* -Néha azért haza is kell jönni. *mondja, majd megborzolja az állat szőrét. Rhiannon emg nagyra nőtt, hiszen egy szibériai tigris általában ekkora, plussz még az a mágiahatalom, amivel Jack apja rendelkezik, és máris megvan a képlet a nagy szobacicushoz. Közben lentről hangos civakodást lehet hallani, majd végül egy nagy csattanást, és minden elnémul. Beállt az est, és az, mint olyan, még a Darkfield Kúriában is az alvás ideje. Jack is átöltözik szürke pizsamájába, egy ideig elmereng a lilomon, ami a nyakában függ, elmereng az életén, mint mindig, hogy vajon sajátja-e ez az élet, aztán fogja magát, átfordul, és aludni kezd, nem éppen mély, de álomba merülve, kissé rémeket látva, dehát mikor alszik ő jól? Álmában a kegyencek támadnak, Cirelin meghal, és ő fogja a tőrt, amivel az éjtündét megölték. Látja Mestere szemében a fájdalmat, fejfájás hasít elméjébe, tudatába, majd eltűnik, de azt még látja, ahogyan a férfi ott áll, karjaiban menyasszonyával és mintha sírna is. Közben a Nezabarnak semmi baja nincs, minden diák egyben van. A fiú számára ez képtelen álom, egy nagy támadás, egyetlen áldozattal, és mégis.. az az érzés, a fejfájást leszámítva, melyet érez, a hatalom, a bosszú, és végül mély álmában, zihálva forgolódva alszik és álmodja tovább, ahogyan ő, Daronel Deneira másna bevonul az iskolába.*

Vendég

*Hm, daimón létére Rhiannon jó nagyra nőtt. Bár, a tigrisek amúgy sem szobacica nagyságúak. Szerencse, hogy az Ivanovoknál sosem volt daimón. Egyrészt Christine hisztirohamot kapna a szőrtől a szőnyegen - másrészt, elegen voltak így is a kúriában, ha még pofátlan állatok is bekerültek volna, akkor már inkább diliháznak minősíthettük volna a helyet. Végighallgatja a fiú mondókáját, sokat nem tud rá mondani. Mit mondhatna? Erre nem lehet semmit. Umm. Beállt az a kínos csend, amit ilyenkor meg kéne törni. De mivel? A balta most ide nem jó.* That's annoying. *Húzza el a száját, észre se vette, hogy angolul beszél ^^". Majd megfordul, és visszamegy a szobájába. Ha pedig már ott van, előkaparja a táskájából a gyertyáját, meggyújtja, leteszi az ágyra, ráül ő maga is, és belebámul a tűzbe. Ha pedig ezt megunta (két másodperc) kezével szórakozni kezd vele. Legyezgeti, közelít-távolít, el van. Órákig hülyülne ezzel a játékkal, a gyertya pedig sehogy sem fogy; nem véletlen, hiszen mágikus.*

Tárgy: Re: Anglia Pént. Dec. 19, 2008 6:35 pm

*Ha a lány nem akar Jackkel aludni, nem szükséges vele aludnia, csak egy ötlet volt, hátha a lány tart az ő szüleitől, fél valamitől, fábiái vannak, vagy ehhez hasonlók. Jack halványan elmosolyodik, majd biccent.* -Rendben, csak nyugodtan. Reggeli kilenckor lesz, a többit majd idővel emgtudod, és ne félj, a szüleim nem annyira vérengző gyilkosok. *mondja kissé cinkos, sejtelmes mosollyal, majd nyújtózik egy hatalmasat.* -Nem fogod kivívni a rosszakaratukat. Ha nekem nem sikerült teljesen, és még egyben vagyok, akkor neked, mint jólnevelt, úri hölgynek, minden bizonnyal szinte lehetetlenség. *halovány, cinkos mosoly, majd az arca kisé elkomorul, és elfordítja a fejét.* -Rhiannon. *ahogy kiejti az állat nevét, kissé megrázkódik. Teljesen beleborzong.* -Ő jóatyám lelki társa, aki még a másik világban látta meg a napvilágot. Az a szibériai tigris mondhatni életem emgrontója, és annak az oka, hogy Odron mellettem van. Kilenc éves voltam, mikor apám átvitt a másik világba.. Kilenc éves korom óta van velem az ocelot mindig.. De már születésem pillanata óta lidércként kísért, és minden egyes mozdulatomat figyeli. Sokkalta aljasabb és gonoszabb, mint az atyám, mondhatni velejéig romlott, és tudja jól, hogy gyűlölöm, és én tudom, hogy ez az érzés kölcsönös. Jóatyám daimonjáról kérdeztél, de nem szeretnék róla többet elmondani. *aztán körbenéz a szobán, régi emlékek, mikor apja elől menekül, de az ajtót nem zárhatta be, nem volt menekvés, kirángatták, elverték, megkínozták, ha valamit elrontott, és nem csak az apja, az anyja is. Jól körülnéz a szobában, majd a lányra néz, és biccent.* -Az, barátságos.. mondhatni.. *morogja, kissé csak az orra alatt, majd nekitámaszkodik az ajtónak, és onnan figyeli tovább a lányt.*

Vendég

*Végignéz újdonsült szobáján. Nem rossz, kicsit egyszerű, de ugyan! Nem otthon van, nem kell mindenre finnyáskodni. A fiú ajánlatát meghallgatja, majd megnézi az ő szobáját is, mintha hezitálna - erről viszont nincs szó. Már a kérdés után egyből eldöntötte azt, amit, csupán kíváncsi volt, hol élt eddig a Naxeldires.* Maradok a másik szobában. *Jelenti ki kurtán, aztán gyorsan hozzátold még valamit, mert így még azt venné le Jack, hogy miatta nem alszik itt.* Elnézést, de belémnevelték, hogy főleg jómódú családoknál ellentétes nemű egyének nem alhatnak egy hálóban. *Hű, ez nagyon gépiesnek tűnt, de hát ez az arisztokrata merev rendszer.* Esssetleg meggondolom magam a későbbiek folyamán, de ilyen szempontból nem akarom a szüleid rosszakaratát kivívni. Juteszembe, ki volt az a tigris? *Figyelünk? Nem állatként, hanem személyként kérdezett szibériai barátunkra.* Amúgy nem olyan tragikus az itteni körülmények, sőt, egészen ismerős, majdhogynem barátságos. *Kivág egy mosolyt. Hű. Fura.*

Tárgy: Re: Anglia Pént. Dec. 19, 2008 6:05 pm

*John elégedetten hajtja meg fejét a lány felé, mikor az úgy köszön, ahogyan az illdomos. Bár ők maguk ennyire nem arisztokratikusak, a régi szokásokat és hagyományokat nagyon is jól ismerik. A fiú közben csak figyel, és áll némán, majd, mikor engedélyt kapnak, hogy távozzanak, sarkon fordul, és az előszobából nyíló kis lépcsőn át felsétálnak az emeletre. A hangulat nagyjából ugyanolyan. Egy folyosó fut végig, melyből ajtók nyílnak, szobák, hálóhelyiségek. A fiú könnyed léptekkel fordul be, megtéve az utolsó lépcsőfokot, majd felsóhajt. Nagyjából a harmadik ajtó mellett haladnak el, mikor is megáll. Megfogja a kilincset, ami egyszerű, aranyozott színű rzkilincs, az ajtó egyszerű, ébenfa, de a világosabb fajtából, amjd belöki az ajtót. A szoba is egyszerű, semmi túldíszítettség, úgy tűnik, hogy a Darkfield Kúria nem éppen színpompájáról és nagyravágyásáról híres. A szobában található egy íróasztal, egy székkel, az asztalba egyszerű faragványokat véstek még valamikor, melyek azonban mára sem koptak meg, haloványabbak sem lettek. A szék könnyed kidolgozású, tölgyből készült darab, az asztalon egy díszes pennatartó, benne tintával, mellette pár pergamen, és az asztal mellett egy ágy. nagyobb méretű, mahagónifából készült, faragványoktól mentes, az ágy bevetve egészen kellemesen halvány sötétzöld, mélyzöld árnyalatú ágyneművel. Az ágy mellett pedig ott áll Svetlana koffere.* -Ez az egyik lehetséges választásod. Ez lenne itt a te szobád, vagy, ha akarsz, alhatsz az enyémben is. Attól függ, mihez van kedved. *mondja halovány mosollyal, majd visszalép a folyosóra, és a következő ajtót nyitja ki. odron egyből besétál, és felugrik az ágyra. Kényelmes, bíbor ágyneműhuzat, a falakon egyszerű tapéta, a szoba egyik részében egy hatalams könyvespolc, egy ablak, mely alatt ott az íróasztal. Az ablak kovácsoltvas ráccsal van felszerelve, az asztal epdig vörösfenyőből van. A padlón szőnyeg, melyen folyton kavargó minta látható, nagy varázslók párbajait, a falon egy családfa is feszül, de csak kisebb, egyszerűbb fajta. A fiú beljebb sétál, táskájához lépdel, aztán a lányra néz.* -Nos, hogy döntesz? *kérdezi, majd a vendégágy felé bök. Kisebb ágy, a fal mellett nagyon is közel, szóval nekitolva. Egyszerű kis fémágy, de ugyanolyan szépen kidolgozva, rajta a szép huzat, minden, ami csak kell.*

Vendég

*Kicsit elhúzza a száját, amikor koszos házimanók kezébe jut a holmija. Nemtetszése tökéletesen kiül az arcára: de ő vendég, és a vendégnek ne legyen panasza. Viszont annál inkább meglepődik, mikor egy szibériai tigris ül be az ajtóba.* ~ Oké, hogy szibériai tigris hálóban lakok, de ez túlzás... ~ *Pislog fel a beszélő állatra. Hát ez nem normális: de próbál fapofát vágni, és Jackékhez hasonlóan fejet hajt. Elvégre, inkább meghajtja, mint hogy leharaptassa. Az, hogy nem örül neki - nem izgatja. A fapofa megmarad, s ez nem is nehéz neki, elvégre tizennégy éven keresztül ezt gyakorolta. Némán követi az immáron trióvá bővülő párost, és leveszi a kabátját, és megigazítja az ingét. Illdomosan végignéz a képeken, persze csak futólag, és belép a nappaliba. Ahogy bemutatják, jön a meghajlás - itt a fejbólintás nem elég - a csuklóforgatásos kiegészítéssel, mely tökéletes összhangban van a hajlással ami régi arisztokrata szokás, lehet, Darkfieldék sem ismerik. Ha pedig igen, hát örülhetnek, hogy van, aki még ezt ismeri. Marhára nincs kifogása, hogy itt hagyják a társaságot, megy is fel a fiú mellett, s meg sem szólal, csak megy, szinte robotiasan. Félelmetes lehet ez egy külső szemlélő számára, ez az érzéstelen, mégis érzéki viselkedés, de tehet róla? Ez a szigorúan vett illem, amit beléneveltek. És most nem bukik meg e szempontból.*

Tárgy: Re: Anglia Szer. Dec. 17, 2008 8:36 pm

*Nem csodálja nagyon, hogy a lány elaludt. Segít neki leszállni, aztán, mikor a szolga elvezette a lovat, a Kúria felé néz, megigazítja sálját, köpenyét, haján is igazít egy sort, és Odron is gyors, macskamosdást végez el magán, jól láthatóan.* -Nem azért mondtam, nem akartalak megbántani. Csak tudom, hogyha felhúzod magad, akkor nem feltétlenül te húzod a rövidebbet, és néha előbb varázsolsz, mint krédezel, és a szüleim... hát.. tudod.. Majd úgyis meglátod. *legyint végül, majd felkapja a táskáját, meg a lány kofferét és elindul vele a márványos, murvás talajon, de nem kell sokáig mennie, az ajtó nyílik, és két házimanó lép ki rajta. A halvány fény, ami bentről szűrődik ki, pont elég ahhoz, hogy áttörje magát a ködös éjszakán. A házimanók koszos ruhákban vannak, de egyből az úrfi elé sietnek és megfogva a két táskát, már el is tűnnek, visszafele menet. Aztán valami nagyobb állat ül le az ajtóba. Egy nagymacska, jól láthatóan. Csak a sziluettje és kék szeme vehető ki, és az, hogy lassú, egyenletes mozdulattal rebegteti a farkát. Amint Jackék az ajtóhoz érnek, a fiú egyből megtorpan, Odron fejet hajt. A nagymacska egy szibériai tigris, ahogy közelebbről megszemléli az ember, ez teljesen nyilvánvalóan látszik.*
-Nocsak, nocsak. A megtévedt vándor hazatért? Atyád nem örül annak, hogy vendéget hoztál.. *méri végig gonoszul, hidegen a fiú mellett álló albínót, Jack kezei ökölbe szorulnak, majd mérhetetlen hidegség és nyugalom lesz rajta úrrá.*
-Szép estét neked is Rhiannon. Öröm újra látni. *a fiú hangjában nincs gúny, pdig szíve szerint csak gúnyos szavakat vágna az állathoz, aki csak morrant valamit, és már hallani is a lépteket, a döngő, férfias lépteket.*
-Gyertek be. *egyszerű, száraz, parancsoló hang, és a nagymacska feláll, és kényes léptekkel sétál be a házba. Jack felsóhajt, majd beljebb löki az ajtót, és Odront illetőleg Svetlanát előreengedve belép a házba, becsukva maga mögött az ajtót. A belső tér nem teljesen adja vissza a kinti idillt. Kissé világosabbak a színek, a bútörök bársonyból vannak, mélyzöd, vörös bársony, díszítés képpen pedig az arany szolgál. Az előszoba egyszerűnek mondható, a falakon festmények, az ajtó mellett fogasok, és látható, ahogyan a tigris eltűnik a kisebb folyosó végén, ahol kandallólángok szolgáltatnak meleget és fényt, az a nappali, ahol a kandalló előtt egy heverő található, valamint pár fotel, asztalok, no nem sok, hiszen nem nagy összejövetelekre és nem sok emberre tervezték a helyet, hanem egy család kényelmes ittlétére. A kanapén egy fekete ruhás alak foglal helyet, Susan Blodwood, a fiú anyja, míg a kandalló előtt maga John Darkfield áll, a hírhedt fekete mágus. Háttal áll a kandallónak, a tigris mellé sétál, és szépen leül. Jack még az előszobában elveszi Svetlana kabátját és felakasztja, majd a saját cuccait is helyre teszi, aztán magabiztosan, de a szülei elé járul. Ha minden igaz, akkor az albínó is ott van mellette. A magas, szikár férfi végigméri a jövevényeket, majd csak biccent. Jack viszonozza.*
-Atyám, ő itt Svetlana Vladislav Ivanov, akiről említést tettem. Svetlana, ő itt az atyám, john Darkfield, ő pedig az anyám, Susan Blodwood. *mutatja be a fiú gyorsan a családtagokat, szeretne túlesni a formai részeken.* -Ha nem bánnátok, holnapra halasztanám a különböző illedelmességi dolgokat és megbeszélni valókat, hosszú volt az út.
-Rendben, a csomagjaitokat már felvitettem. Tudod az utat. *a fiú csak biccent, és, ha a lánynak sincs ellene kifogása, akkor szépen elköszönnek, és a két diák meg az ocelot felmennek a szobákba, hogy nyugovóra térhessenek nemsokára.*

Vendég

*Az úton őszintén szólva, elaludt. Ráfeküdt a thesztrál nyakára, és szundított. Valahogy közben kapaszkodott - valószínűleg a tudatalatti. A kúria meg? Tipikus... a gargoylék, és a sötétkúria effektus. Bár mit is hitt volna Svet? Azért kicsit meglepte. Mintha az otthonában tükörországba lépett volna át. Itt nem minden fényes, világos, csodás: itt minden sötét, bizalmatlanságot szülő, de mégis pompás. Nem tetszik az albínónak. A fiú segítségével leszáll a thesztrálról, és kinyújtóztatja elgémberedett tagjait.* Kösz, csak egyszer gyújtottam fel házat, az is a sajátom volt. *Húzza el a száját, amiért pyromágus, még nem kell elsősorban ezt látni benne. Ilyenkor mindig olyan csalódottságot érez, hogy nem nézik többnek, csak egy pusztító őrültnek. A szolgára felvonja a szemöldökét. Náluk mindegyik szolga lány volt, ez is szokatlan. Végül némán követi Jacket, inkább nem szólal meg. Picit morci.*

Tárgy: Re: Anglia Szer. Dec. 17, 2008 7:53 pm

[Anglia - Longford - Darkfield Kúria]

*Az éjszaka sötét, hiszen Angliában vagyunk, ahol amúgyis hideg van és általában esik. Szerencsére most éppen nem kell efféle csapadéktól tartanunk, az idő egész száraz, leszámítva a kisebb ködöt, ami a terepet körbeveszi. Longfordról tudni illik, hogy a britt szigetek másik felén van, Írországhoz tartozik, így hosszú az út idáig. Sok zöld, dombos vidékek, kisebb pusztán szegélyezik a tájat. A varázslónegyed nyugati negyedében áll egy nem is olyan nagyon hatalmas Kúria, mely nagy, fekete, dehát mi mást vártunk volna egy feketemágusi varázslócsaládtól? Teljesen átlagos épület, két szinttel rendelkezik, és egy nagyobb kerttel, hátul karámokat lehet találni, hiszen a minigazdaság szükségeltetik az eltartáshoz. A másik birtok nincs messze, mégis eléggé kopár, magányos a hely, nem éppen bizalomgerjesztő. Hatalmas sövényfal keríti be a területet, nagy, kovácsoltvaskapu, murvával kiszúrt feljáró, mely a Kúria kapujáig vezet el.Teljesen olyan, mintha a temetőből sétálna fel valaki a Naxeldiresek tornyába, a főhadiszállásra, pusztán annyi különbséggel, hogy itt nem nagyon találhatóak meg ezek a különböző elföldelt hullák. A ház lakói nagyon is gondosan takarítanak. A kapu mellett két vízköpő foglal helyet, mindkettő olyan, mint valami démon. Szárnyakkal, fogakkal, karmokkal, ami csak kell egy kis erőfitoktatáshoz és ijesztegetéshez. Aztán, ahogy az ember halad egyre feljjeb a murva úton, lassan meglátja a kaput, mely nagy, ébenfából van, kopogtatója egy szibériai tigris fejét ábrázolja, az ajtó nehéz, de néha magától nyílik. Az ablakok nagyok, rácsozottak, de csak keret képpen, és védelmi célból.
Ahogyan halad Jack és Svetlana a tehsztrál hátán, a fiú szívében egyre inkább kezd valami félelem fajta megjelenni, nem csoda. Hazatér. Annyi idő után ismét. Lassan ereszkedőre váltanak, és Jack leparkol elől, a márványúton, csak egyszerűen, csak könnyedén, megpaskolva az állat oldalát. Felsóhajt, majd ügyes mozdulatokkal, figyelve a lányra, leszáll a tehsztrál hátáról, majd kezét nyújtja a lánynak.* -Gyere, segítek. Jóatyám minden bizonnyal már vár bennünket. Ne ijedj meg, magas, széles válló, sötét haja van, szemei kékek, és a kedve sosem jó, és nem hinném, hogy túlzottan a szíve csücske vagyok. De itt még mindig biztosabb, mint a Kúriában. *mondja, mire Odron kelletlenül elnyávogja magát, és szépen lekászálódik ő is a thesztrál hátáról. A fiú csak ránéz, majd a Kúria felé pislog, aztán fel a magas égre. Jason sehol, vagyis apja minden bizonnyal megkapta a levelet, hogy érkezik és vendéget is hoz. Csak remélni tudja, a lehető legjobban, hogy nem fogják kidobni.* -Anyám kedvesebb, de nem sokkal, és a mérvadó atyám szava, úgyhogy csak okosan. lehetőleg ne gyújtogass, ha nem is gyakran, de még párszor szeretnék ide hazajönni.. *mondja, miközben a lányra néz, majd, ha ő is lekászálódott a paripa hátáról, akkor a csoamgokat szereli le, majd megragadja a kantárt, és az érkező lovászfiú kezébe nyomja, emrthogy itt egy olyat is foglalkoztatnak.*
-Darkfield úrfi, az atyja már várja.
-Sejthettem volna. Vigyázzon a lóra, és lássa el kellően. *a szolga csak biccent, majd távozik, elvezetve a thesztrált. Csoda, hogy látja? Ebben a házban az a csoda, ha valaki nem. Jack csak ránéz a lányra, majd felsóhajt, halvány mosolyt erőltet magára, aztán a bejárat felé néz.* -Lássuk a medvét. *nem éppen lelkes, bár ez eléggé érthető, és, ha a lány is jön, elindulnak felfelé az úton.*

Tárgy: Re: Anglia Szomb. Nov. 01, 2008 7:06 pm

[Coulstone kúria]

*Ámulattal néz körbe az előtérben. Bár az ő házuk is hasonló, de sokkal otthonosadd, vidámabb. Iszonnyattal hallgatja végig ahogy Belphegor az inassal beszél. Nem érti, hogyan lehet így beszélni egy érző lénnyel... Áll az előérben és nem akarja tovább hallgatni ezt a modort. Szerencsére Belphegor hamar befogja a száját... Hallja a parancsit a fiútól, hogy menjen a szalonba. Erre az inas próbálja terelgetni. Gyorsan meghallgatja, hogy a fiú elment már, aztán az inashoz szól.* -Üdvözlöm. Laura Wylee vagyok. Kérem engedje meg, hogy segítsek. *Persze ezt úgy értette, hogy segíteni fog, bármit mond is az idős úr. Persze tudja, hogy Belphegor nem nagyon fog örülni, hogy nem azt csinálta amit ő mondott.* -Kérem vezessen. *Kedves hangon, mosolyogva beszél az inashoz. Igazából mondhatnánk, hogy úgy beszél vele mint egy állata, mivel az állatokhoz is ilyen kedvesen szól. Felrángatja a bőröndöt az emeletre és imádkozik, hogy Belphegor ne vegye észre. Bemegy a fiú szobájába az inas vezetésével. Visszafordul, és indul is a szalonba.*

//Fagyiii//

Diák Hozzászólások száma : 111

[Coulstone kúria - kert, előtér]

Végigballag az úton, majd fölkaptat azon a pár, apró lépcsőfokon, végül megáll az ajtó előtt. A bőröndjét egyszerűen ledobja maga mellé, ismét megtesz pár lépést, hogy lenyomja az ajtó, valami ragadozót ábrázoló, sárgaréz kilincsét. Az előtérből valamiféle szűrt fény dereng ki, a fiú betessékeli Laurát maga előtt, majd hagyja, hogy utánuk döngve visszazáródjon az ajtó.
Aránylag tágas, a magas mennyezetről mélyen lelógó, díszes csillárral megvilágított terembe érnek. Szemben ódon lépcsősor magasodik a következő emeletekre, két oldalt egy pár ajtó, néhány csillogó, régi páncél. Tipikusan tehetős aranyvérűek lakta ház, le sem tagadhatná.
- Ááááá, Mr. Coulstone! Milyen váratlan meglepetés.
A lépcsősor melletti ajtók egyikéből kopaszodó, himlőhelyes arcú, görnyedt hátú idős ember csoszog elő, kezében szétfoszlott tollseprűt tartva; valószínűleg azzal dolgozott az imént. A korán meghazudtolóan fürgén siet az érkezők elé, egy fürkésző, ám alig észrevetető pillantást vet Laurára, majd amennyire tőle telik, mélyen meghajol. Szinte hallani, ahogyan a dereka beleroppan a mozdulatba.
Belphegor egykedvű fölényességgel néz végig rajta, ebben az ismerős környezetben már jóval magabiztosabbnak érzi magát, mint eddig.
- Hagyja a formalitást, Jonathan. Apám itthon van?
- Nincs, dehogy... külföldre utazott, egy...
- És anya?
- Ő pedig fönn van a szobájában, pihen. Most inkább ne zavarja, ha lehet, mert...
- Vigye föl a holmimat. A lánynak meg keressen egy szobát.
Egyszerűen adja ki a parancsot, cseppet sem barátságos hangnemben, mintha nem is emberhez, hanem valami ronda rovarhoz beszélne, amit sikerült szétkennie a falon. Visszanéz Laurára, majd minden különösebb magyarázat nélkül elindul a lépcsősor felé.
- Maradj a szalonban - szól vissza könnyedén - És ne nyúlj semmihez. Majd jövök.

Tárgy: Re: Anglia Szomb. Nov. 01, 2008 6:17 pm

[A Coulstone kúria kapuja előtt, udvaron]

*A lány kíváncsian nézi az előte magasodó házat. Már kíváncsi, hogy milyen lehet a belülről. Elképzelte nemegyszer a vonatút alatt, sőt talán még az álmában is szerepelt. De pontosan tudja, hogy biztosan nem olyan, mint amit elképzelt. A magas kőfal ugyan nem nyerte el a tetszését, de a kert már annál inkább. Igaz, hogy rendezetlennek és elhanyagoltnak néz ki, de Laura meglátja benne a szépet. A kapu egykedvű nyikorgással engedte be őket, ahonna folytatták útjukat a boltíves ajtóhoz. Laura szeme kíváncsian csillog a sötétben. Csak most veszi észre, hogy besötétedett... *

» Anglia - Ki Mit Tud