Holdfény sétány

Tárgy: Holdfény sétány Kedd Dec. 23, 2008 6:29 pm

First topic message reminder :

Nellond Varázslófalu, ami meglátszik a legtöbb helyen. Ez a sétány sem szokványos, nem olyan, mint az átlagos kis mugli városokban levők. A főtérről indulhatsz el rajta. Macskaköves útja kicsit ugyan kényelmetlen, de mégis épp ebben rejlik a varázsa. Egészen a városka parkjába torkollik a sétáló utca. Nevét nem véletlenül kapta. Árnyas, fákkal határolt, meseszép hely, még a nap fényét is furcsán haloványan szűri meg, ezért olyan, mintha épp telihold lenne, van fény, de mégis kicsit misztikus, romantikus. Amikor pedig süt a hold még szebb itt, az égitest fénye olyan módon törik meg a fák levelein, mintha csak valamiféle szikrázó tükörrel irányították volna ide, néhol egészen csillog, mint valamiféle csillámpor.
Jópár padot is láthatsz útközben, ahogy sétálsz, melyek természetesen mágikusan védve vannak az időjárás viszontagságaitól. A hó nem olvad rájuk, nem lesznek vizesek. Sőt, amikor esik az eső, furcsa, láthatatlan burok képződik a sétány felett, így védve azt a víz károsító hatásától. A padok mellett természetesen akadnak szép folyton nyíló virágok, és az egész sétány házak között kanyarog, így nem kevés kirakat, és bolt is nyílik innen, tehát nézelődni is lehet nyugodtan, aki arra vágyik.
Lassú, kényelmes sétával úgy egy óra alatt juthatsz át a parkhoz, ha ezen az úton indulsz el a Főtérről.

Tárgy: Re: Holdfény sétány Hétf. Jún. 14, 2010 9:08 am

*Kellemes hétfő délelőtt a vasárnapi melegnek már nyoma sincs, kellemes szellő jár a sétányon, és a fák lombjai alatt kellemesen hűvös van. Armand épp egy találkozóról sétál hazafelé, és mivel mára már nem tervezett semmi mást, így megállt egy kicsit piheni a sétányon. A tegnap délutánja után kellemes emlékeket idézgetve sétál fel s alá a sétányon.*
~Talán várnom kéne pár napot a következő látogatással.~ *Elmélkedik magában, és csak úgy hobbiból gyakorolja egy kicsit a zsebtolvajlás művészetét, egy gyönyörű karórát szemel ki magának, nagyon megtetszett neki az ezüstözött darab. A férfival szemben sétál, majd megbotlást színlelve a férfi órás karjába kapaszkodik. Pillanatok alatt kioldja a zárat, és sűrűn elnézést kérve távozik, a karórával a saját kezén.*

Vendég

//21. oldal, 8. hsz, Sean Randy Zealot, mogyoró^^

Ezt szépen végignyálaztad Very Happy

- Kaen]//

Vendég

- Bocsi, könnyebb kérdésem most éppen nincs. *Sóhajt fel, igyekszik feldolgozni a dolgot, de még mindig nem tudja, hogy fogják megoldani. A hisztiket pedig köszöni szépen, egy hétig csak ki fogja bírni valahogy. Hahó, tizenöt évet töltött Blanche mellett! Ha Dorian hisztijei rosszabbak is, azért tizenöt év alatt erősen megedződik az ember. Az alvásra felsóhajt.* - Hát... Jana valóban nem megy szégyellős alkat. Becca szintén nem, de ha véletlen nem hajlandó egy szobában tartózkodni veled, lelép az allidonos főhadiszállásra. Szokása ott éjszakázni, meg sem fog neki kottyanni. Samanthát meg majd kirakjuk valahogy, Valerieléknél van egy szabad ágy, átküldjük oda. Szóval ha jössz hozzánk, én profin ki tudom üríteni a szobát... Janán kívül ugye. *Hümmög a tündérkére meg a kispályára.* - Azért jó lenne tudni, meddig tart ez a dolog. Na meg persze meddig kell barna hajjal flangálnom, tekintve, hogy nem tudom visszaalakítani szőkére. De nem tudom, a tündérkének a sötét miért jelent rögtön barnát, nekem speciel a fekete haj a zsánerem. Na mindegy. *Elhúzza a száját, majd elindul Dorian mellett vissza a kúriába.*

Vendég

*Ari teszi fel a kérdéseket, mire Dorianben is lassan leülepszik, hogy milyen problémák előtt is állnak, talpán hintázva előre-hátra.* - Kérdezz kettőt és könnyebbet. *Szólal meg. Nos, ő attól nem fél, hogy Ariana elhalálozna... de a reakciótól igenis tart. Kérdés, Ari az esetleges hisztiket hogy fogja elviselni. Meg minden.* - És hol fogunk aludni? Én a csajok között, vagy te a srácok között? Egyik jobb, mint a másik. Nem tudom mi lenne hamarabb. Hogy a lányok próbálnak engem kivágni, vagy te menekülsz előlünk. Bár... Jana nem egy szégyenlős alkat. De akkor is. *Rázza a fejét, majd felsóhajt.* - Szerintem ez a tündérke nem kispályás. Biztos valami pöpec varázslattal rögzítették. Jericho meg közölné, hogy éljük túl, ez nem a világvége. Desierto passz. *Sóhajt fel, majd megrázza a fejét.* - Dehogy haragszom. Na gyere... menjünk fel. *Int fejével a kúria felé.*

Vendég

*Meglepődik, mikor a medúza eltűnik, aztán a tündérke szavaira még inkább.* - De én... *Kezdi, viszont mire észbekap, már Dorian mellett találja magát, ajkuk összeér... Villámgyorsan húzódik el, a haja pedig a zavartól már éppen bevörösödne, de a tündérke varázslata nyomán mégis barna lesz, amit Pereus egy nyögéssel kommentál. Ariana a sétányon felvont szemöldökkel nézi a bilincset, majd kifakad.* - Ez tiszta Death Note! Detejóságosatyaúristenésazösszesangyalamagasságosmennyekben, mi hogy fogunk fürdeni? *Szalad ki a száján a mondat. Na nem mintha vallásos lenne, de azért az angyalok... nos... szóval azokban hisz, na.* - Igen, azt hiszem, meg fogom tudni. *Viszonozza a mosolyt ő is kissé kényszeredetten.* - Látod... most először érzem mázlinak, hogy szakítottunk Dean-nel. Nagyon nem akarlak téged halottként látni. Mit gondolsz, Desierto vagy Jericho mennyire néznek hülyének, ha ezzel beállítunk hozzájuk, hogy szedjék le? *Kérdezi még meg, majd továbbra is a bilinccsel szemez, és még egy mondat tör ki belőle.* - Na Jana, remélem tudod, hova rakd a kedvesaranyoscsodáttevő tündéreidet! Hol fogunk aludni? De most úgy komolyan. Fiú-lány barátság meg igenis van, és ááá! *Megcsóválja a fejét, majd felsóhajt.* - Ne haragudj, és legfőképp ne bántódj meg. Én imádlak téged, imádok veled lenni, tényleg, de azért... Ezt enyhe túlzásnak érzem.

//Én már írtam privát üzit, ahhoz nem igen tudok hozzátenni semmit. Razz

Max annyit, hogy itt is köszönjük szépen, élveztem. Very Happy

//

Vendég

*A tündérke szavaira elkerekednek a szemei, és egy roppant értelmes szó hagyja el a száját." - ....he...? *Nyögi ki, majd enyhén is ledöbben, amikor Ari... túl közel kerül hozzá, és nagy, hatalmas, aranyszínű szemekkel csak néz a lányra, majd a tündérke hűlt helye felé.* - Ez még nem hallott fiú-lány barátságról? *Nyögi be, majd felemeli a csuklóját, amin a lánc feszül, kicsit meghúzogatva a láncot, láthatóan lesápadva.* - Ez... ez durva. Ezt valahogy... meddig marad itt? *Nyögi, majd Chrona kezd el fújni. Mintha minimum macska lenne.* Látod, ez azért van, mert nem a fejed után mész. Pofád befogod. *Morog vissza a daimónjára, majd próbál felállni, immár ismét a sétányon, felsegítve Arit is, majd sóhajtva zsebre vágná a kezét, de szerencsére észbe kap, és nem rántja ki a helyéről Ari kezét azért.* - De legalább megtudod, hogy lehet engem elviselni. *Mosolyodik el, kicsit kényszeredetten.*

//köszi szépen, ez nagyon jó volt Smile

//

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*A pisztolygolyó és a varázslat nem talál célba, ugyanis a medúza egy pukkanással eltűnik. A szörnyeteg helyén egy szépséges szárnyas tündérke lebeg, iszonyat nagy vigyorral az arcán.*

Holdfény sétány - Page 16 Tundike

Úgy imádok mindig ilyen drága párokat összehozni, rém aranyosak vagytok, hogy így kiálltok egymásért. *Összeüti a kezét, majd Dorian és Ariana egymás karjaiban köt ki, méghozzá úgy, hogy pont a szájuk találkozik egy csókban. Hát igen, öntörvényű a tündérke, de ezzel nem elégszik meg. Ariana hajszíne barnára vált, ám ez majd pár nap után eltűnik, de ha már Dorian a barnákra bukik. Aztán a fiú és a lány kezén egy mágikus bilincs jelenik meg (mindkettőjüknek csak az egyik csuklóján, hogy egymás mellé legyenek láncolva) ami azt tudja, hogy egy hétig semmilyen módon nem tudják levetni, és varázslók sem tudják leoldani a karperecet. Afféle kerítő a tündike. Aztán viháncol egyet, és egy pukkanással eltűnik, ők pedig ismét a sétányon találják magukat.*

Vendég

*Éljen a látnoki képesség, meg annak előnyei. Ha minden igaz, előre érzi, hogy a nővel valami baj van, és nem is habozik sokáig. Nagyujjával megdörzsöli a nyakában lévő medált, és koncentrál arra, hogy le tudja bénítani a nőt... Lehetőleg az egész testét, és még mielőtt eléri, vagy ideje lesz varázsolni.* - Immotegi! *Mondja ki az igét is, majd egy rövid mondattal reagál arra is, hogy Dorian a kígyóhajú izéé.* - Pont ott, ahol Amerika visszainteget.

//A varázslat hasonló a bénító átkokhoz, de az a különbség, hogy nem konkrétan a testet bénítja, hanem az elme nyomán veszítjük el az irányítást a test, vagy annak egy része felett. Három módozata van a varázslatnak, attól függően, hogy hogyan alkalmazzuk.
2. Egy személy teljes test: Az egész személy teljes teste lebénul, kivétel a belső szerveket, tehát ezen módon nem lehet ölni, de az illető teljesen védtelenné válik. Ekkor csak a célszemélyre kell koncentrálni.//

Vendég

*Chrona megrázza a fejét, jelezve, hogy nem, nem normális eset. És nagyon reméli, hogy Ariana nem fog rákérdezni a dologra, ugyanis... nos, alighanem nem válaszolnának. Aztán medúzásodik a nő, Dorian meg a hátrarántástól szépen megtántorodik, hanyattesik... zsebéből előhúzza a coltot, kibiztosít... hat töltény van benne, tele van. Céloz, lő, az első golyó mindenképpen az Ariana felé nyújtott kézre irányul, de úgy, hogy a lányt elkerülje, aminek sikerülnie kéne, elvégre nemesfiút tanították lőni. Ha van ideje, a következő golyót a medúza feje felé célozza... a védekezésre egyelőre nem koncentrál. Próbálja legalább barátjáról elterelni a lény figyelmét.* - Bocs, a sötét haj a zsánerem. *Sziszegi még azért arra, hogy azé az... izéé lenne.*

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*És hát persze, amikor már Dorian is gyanakodni kezd, és Ariana is előérzetet használ, akkor megtörténik a lelepleződés. A nőci megmutatja igazi valóját. Egy kigyókkal a fején lévő medúza néz velük szembe. Szerencsére nem vállnak kővé. Az egyik kezébel Doriant ragadja meg, és maga mögé taszítja, míg a másikkal Ariana felé nyúl, mintha meg akarná folytani.* Ő most már az ENYÉM! *süvölti, úgy tűnik valami halálos varázslatra készül.*

Vendég

*Egyre rosszabbul érzi magát, ahogy egyre beljebb haladnak a sötét negyedben... Majd végül megérkeznek a házhoz, ahol megdöbben a fejek láttán, és nyel egyet.* ~ Edward, ha még egyszer megpróbálod kijelenteni, hogy éled a nezabarosok unalmas életét, átmegyek Winrybe, és kapsz egy csavarkulcsot a fejedbe, aztán az öcséd próbálhatja visszanyomkodni a felszálló lelked a testedbe. ~ - De hölgyem, hogyha ő annyira könnyen elbánna a férjével, akkor maga miért nem tud? *Kérdezi meg ártatlanul pislogva, miközben a keze az öve mellett van, ahol ugye ott a pálcája és mindkét tőre, bármelyiket elő tudja húzni, ha úgy adódik a dolog. Másik kezével pedig a nyakában lógó gyűrűt birizgálja... így a keze ügyében van az asztrál-mentál medál is.* - Ennek melyik része a normál eset? *Kérdez vissza halkan Chrona szavaira, és nem kérdezi meg, kivel jár Dorian... most nem. Majd később visszatérnek rá, ez nem az a helyzet. A teára csak gyanakodva pislog, de nem szól semmit, inkább csak figyel, látnoki képességét is elővéve. Az auralátást nem alkalmazza, köszöni szépen, anélkül is érzi, hogy a nővel valami nagyon nem oké. Meg úgy az egész helyzettel.*

//Előérzet: Egy felerősített hatodik érzék. A karakter már 1 perccel előre érzi, ha valami rossz fog vele történni. Nem tudja pontosan mi, de érzi, hogy baj lesz. Valamilyen szintű irányérzéket is ad.//

Vendég

*Sötét negyed, felaggatott fejek, de Dorian próbál elvonatkoztatni tőlük, és a nőcire figyelni. Ami sikerülne is, ha nem lenne egy Chronája, aki folyamatosan zümmög a fejébe gondolatban. De azért leül, pislogva, amíg kimegy, addig csak néz utána, csak Chrona néz fel könyörgően Arianára.* Nem lesz ennek jó vége... normál esetben nem hagyná ennyire elcsábítani magát. Hűségesebb. *Ami fura lehet, hisz Ari nem tud róla, hogy Doriannek lenne valakije, de erre a fiú nem is figyel.* ~Kezedet a Coltodra, Dorian. Most. Paranoid dög. Végre válaszolsz. De fogadj szót.~ *Fél kézzel megfogja a csészét, másik keze az övén lévő Coltra csúszik.* - Csak, ha hazajönne a férjed, akkor kéznél legyen. Biztosabb, mint egy pálca. *Mosolyog, de még nem issza meg a teát.* - Milyen tea? *Érdeklődik csillogó szemekkel.*

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*A nőci bevezeti őket az egyik házba, persze a sötét negyed kellős közepén járnak már ekkor. A házban felaggatott emberi fejek vannak kiszögezve trófeaként. A nőci látja a megdöbbenésüket, de csak megvonja a vállát.* Hát igen, ez van. De nem kell megijedni, simán elbánsz vele kedvesem. Ülj csak le. *Nyomja szeliden az egyik karosszékbe, és pár pillanat múlva hoz a fiúnak egy csésze teát. Arianáról tudomást sem vesz, csak negédes mosollyal leül a fiú mellé a földre, és simogatni kezdi Dorian kezét, miközben biztatja, hogy igya meg a teát.*

Vendég

- Velem az élen, mi? *Vigyorog Dorian-re, majd beleegyezően bólint, és már éppen mondana még valamit a cosplay-el kapcsolatban, amikor megjelenik a nőci. Felvonja a szemöldökét. A nyomasztó érzés valóban benne van, viszont ettől függetlenül egyrészt félti Doriant - gyanús neki a nő, és látja, hogy annak bűbája elég erősen hat a fiúra - másrészt nehogymár egyedül hagyják, hát ő úgy unatkozni fog. Így kitartóan menetel a másik kettő után, tartva a tempót.* - Én is szívesen jövök segíteni, tényleg! Látnok vagyok, biztos fogom majd előre látni, mikor hazaér, és lesz időnk felkészülni! Ráadásul én is az iskolából vagyok, évfolyamelső is voltam, jól mennek a varázslatok! *A lelkesedést eléggé erőlteti, ez látszik is, de azért... kitartó. Pereus pedig mögötte lépdel, szintén kapkodva a lábait.*

Vendég

- De elég sokan vannak. És persze, hogy sok hölgy akarná, hogy én vegyem meg. *Széles mosoly, Ariana felé, majd kacag.* - Ha ráveszed, akkor én lejövök, mondom. De a másik bakancs az jó ötlet. Az acélbetétesben iszonyatosan fájt a lábam. *Bólogat, majd megjelenik a hölgyemény, akire sűrűn pislogni kezd, és érzi a vonzást, hogyne érezné, ellenben Chrona, ha tudná, biztos ráncolná a homlokát.* ~Doriaaaan... kivételesen nem leszel a féltékeny, ha...~ *De mielőtt gondolatban befejezné, Dorian lepislog a lányra, és lassan követni kezdi.* - Oh... hát... *Nyögi, nem tudja levenni a lányról a szemét, de közben Chrona dumál hozzá gondolatban, ezért megy csak lassan amerre a nő vezetné. Chrona most az ő józan fele.* - Szerintem... nincs undorítóbb dolog, mint egy nőt bántani. Természetesen segítek. *Bólogat, de csak lassan követi, néha meg-megtorpanna, mintha a tudatalattija küzdene. Nem túl sok sikerrel.*

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*Ahogy sétálgatnak a sétányon, egy tépázott ruházatú, de igen szépséges hölgyeménybe botlanak. A nőci egy picivel idősebb mint ők, és láthatóan bajban van. Folyamatosan nézelődik hátra, mintha valaki üldözné. Aztán megpillantja a két diákot, bár főleg Dorian az, aki láthatóan érdekli.* Te ugye a mágusiskolából jöttél? *Kérdez rá, csábos ajkai rózsaszín szájfénnyel vannak leitatva. A fiú különös módon vonzalmat érez iránta. Ariana viszont nyomasztó érzést érez belőle. Mintha a hölgyemény véla lenne, vagy ilyesmi. A szép szőke fiatal nő kézen fogja Doriant, majdnem kitépve Ariana mellől, és elkezdi maga után húzni a fiút.* Gyere kérlek, ments meg. A férjem egy brutális állat, most elment otthonról, de ha hazaér, megöl. Gyere kérlek, védj meg! *Rimánkodik, maga után húzva a fiút.*

Vendég

- Áh, velünk ilyen a rokonságban van rendszeresen. *Legyint, majd hallgatja a festményről szóló fejtegetést.* - Hát nem tudom, én nem vagyok annyira megszállott, hogy egy történet miatt ennyit fizessek egy festményért. Úgyhogy velem rosszul jársz. *Jegyzi meg, majd Dorian taszítás utáni szavaira felnevet.* - Mert utánad talán nem, hékás? Az lesz a vége, hogy tényleg berángatlak, aztán megnézzük, ki után kapdosnak jobban. *A következő szavakra elkerekednek a szemei, és meg is torpan.* - Nem mondod! Tényleg? Most azonnal mutasd meg nekem azt a lányt! Hát én komolyan megverem! Na nehogymár bántani akarja az én barátomat! *Felháborodottan teszi csípőre a kezeit, majd megvonja a vállát.* - Hipnotizáljuk, ezen nem múlik. De ha sikerül, szavadon foglak! *Fenyegeti meg ujjával Doriant.* - Különben meg ha Al visszakapja a testét, akkor Edward is, és nem fogjuk lenyiszálni a végtagjaid. És lehet rajtad a saját bakancsod. *Igen, feltűnt neki, hogy a bájitaltan gyakorlóteremben már az volt a fiún... bár lehetne az is, hogy Jana visszakérte addigra, a ruha meg nem érdekelte túlzottan, de ezt kevésbé tartja valószínűnek.*

Vendég

*Felmordul arra, hogy hogy lehet annyi éven keresztül kibírni.* - Úgy, hogy ő se különb. Látnád őket amikor ketten vannak. Mint egy rossz házaspár. *Igen, Chrona nem tudja befogni a száját, mire egy orrpöccintést kap is embertársától, amire persze ő is megmozgatja az orrát, ő is érzi, meg minden.* - Elég sokat ér, de főleg a hírneve miatt. *Mondja, bólintva az árra.* - Más szempontból nem. Hírek alapján elég élethű egy festmény, de... mivel más festménye nem nagyon maradt fel az alkotójának, igazából csak ez, de ez is a beleültetett mágia miatt... nem érne ennyit, ha nem az lenne a története, ami. *Amikor megtaszítják, vigyorogva felnéz a lányra.* - Csak utánad, ifjú hölgy. Biztos kapnának utánad. *Vigyorog, majd tovább sétálnak a sétányra.* - Pedig tényleg nem. Várj, mégis volt még valami. Egy hölgyemény felkapott, jelmezbe öltöztetett, és le akarta vágni a kezem és a lábam. *Gonoooosz, sunyi vigyor. Mert mért ne. A szavakra meg felsóhajt.* - Na teeesssék, erről beszélek. Sok sikert ahhoz, hogy ráhúzd a bundát, ha sikerül, esküszöm lejövök veled Edwardként Nellondba.

Vendég

- Áhá, szóval kölyökkori ismerettség. Akkor nem csodálom, hogy ennyire szeretitek egymást. Hogy a fenébe lehet téged annyi éven keresztül kibírni? *Töpreng el, miközben kifelé indulnak a fogadóból, aztán lejutnak Nellondba is, és vaktában nekiindulnak az utcáknak. A kép árára viszont felvonja a szemöldökét.* - Rendben, visszaszívom, én ezt ugyan meg nem veszem. De sok sikert hozzá. *Veregeti hátba Doriant, aztán meg belekarol, ha engedi, és mikor kicsivel később elhaladnak a mulató előtt, akkor tesz arrafelé egy lépést, Doriant enyhén megtaszítva abba az irányba. Persze nem annyira, hogy elessen, inkább csak mintha eltérítené az útját.* - Naaa, én pontosan tudom, hogy be akarsz menni! *Jegyzi meg nevetve, aztán valahogy csak a sétányon kötnek ki.* - És a rókán kívül tényleg semmi nem történt veled az utóbbi időben? Ejnye, nem hiszem el. Ezért kénytelen leszek rendezni egy újabb cosplay-napot, hogy történjen veled valami. De az öcséd ezúttal olyan Al lesz, aki már visszakapta a testét, mert nem igazán tud mozogni abban a páncélban, abban nem tudom lerángatni Nellondba. Filipp nem akar Royként jönni, akkor neki szerzünk bundát, és lesz Black Hayate... Abban a jelmezben nyugodtan jöhet, úgysem ismerik fel, max megsül, de majd kap hőburkot. Roy meg lesz helyette Chris, és szerzünk Havocot is, hogy el lehessen játszani a tiny miniskirts jelenetet. Havocra több jelöltem is van, majd válogatunk. Matt-et szerintem rá tudjuk venni, hogy jöjjön megint Lingnek, de akkor már szerezzünk mellé egy RanFant, és akkor már egy Winryt is... Hm... *Láthatóan elgondolkozik.* - Jana meg marad Kimblee. Te pedig egyértelműűűen Edward, úgy vagy a legtökéletesebb.

Tárgy: Re: Holdfény sétány Csüt. Május 06, 2010 10:57 pm

* A rúgás ugyan elmarad, ám hirtelen fájdalmat érez az arcán. Nem csattan, nem puffan. Halk súrlódás ez... mely négy, vékony barázdát szánt az arcán végig. Bizony meg is indul belőle a vörös életnedv. A srác csak elmosolyodik a fekete hajzuhatag mögött, majd mikor a nő eltűnik a sötétben felkacag. Palmyra még hallhatja a kissé varjú károgásra emlékeztető kacagást. Majd amikor ez is elhal, a férfi megszólal. Csak úgy magának mondja.*
- Megérte.* Majd elindul hazafelé. Közben azon is egy jót vigyorog, hogy a mindig magabiztos Palmyra életében először majdnem orra bukott a sima kövezeten. No persze... ha elbotlott volna sem esik el, mert Allan biztos, hogy elkapja. De... így még viccesebb is a dolog. Hogy mit fog mondani Ivánnak, vagy Kylenak? A válasz egyszerű. Megkarmolta egy "Macska".

Vendég

*Ahogy dühösen siet, fejét kicsit lehajtja, nem néz fel Allanre, egész testbeszéde egyértelmű, még egy olyannak is az lenne, aki nem ismeri a nőt. "Hagyj békén, menj már innen, hallgass el, szűnj meg." A nem-is-annyira burkolt megjegyzésre viszont megbotlik az egyenes úton, láthatóan váratlanul éri,de megy tovább, nem hagyja, hogy Allannek feltű... oké, biztosan feltűnt neki. De több reakcióval nem, és nem hajlandó szolgálni a férfi irányába. Aztán még csókot is kap, de nem a lába, hanem a karja lendül, egy pofonra, vagy talán a hegyes körmeivel...? Az igazat megvallva ez a pofon kicsit ahogy-esik-úgy-puffan indittatású. Ha eléri eléri, ha nem nem, ha tenyérrel úgy is jó, ha karmolásnyomok maradnak Allan arcán, az is jó. Csak utóbbi esetben Palmyra sikálhatja otthon a körmeit. Aztán csak áll, tetőtől talpig remegve, kicsit úgy, mint aki a szavakat keresi, hogy mit mondjon... aztán csak hátat fordít, és csak kicsin múlik, hogy nem használ egy általános, nemzetközi jelzést. De amúgy is... Allan láthatja, hogy jelenleg nem éppen szép szavakkal illeti a nő. Aki mostmár tényleg elviharzik... más kérdés, hogy otthon milyen reakciók jönnek felszínre benne. Hát sajnos nála az üvöltésterápia alapból kiesik...*

Tárgy: Re: Holdfény sétány Csüt. Május 06, 2010 10:39 pm

*Ahogy a nő megindul, dühösen, Allan megy mellette, és tartja a lépést. Nem akarja elengedni Palmyrát. Nem ÍGY.*
- És ha azt mondanám... hogy lenne egy aki beházasodna hozzátok? Csak... tegyük fel, hogy esetleg megkérném a kezed... Szerinted mennyi eséllyel fogadnád... fogadnátok el, egy Redrick közeledését? Megmondom neked... Az én becsléseim szerint 0%. * Igen. Burkoltan közölte... na jó talán nem is olyan burkolta... hogy ő speciel hajlandó lenne elvenni Palmyrát. Más kérdés, hogy nem tudnák betörni... maximum megölni.*
- És mondtam... joggal lehetsz dühös... de ne rám. Ne arra legyél dühös, aki kimondja az igazat... hanem arra, aki...akik művelik azt az igazságtalanságot, ami miatt dühöngsz. *Mondja halkan, a nőnek, majd megtorpan. Még elkapja Palmyra karját, hirtelen rántja magához, és egy gyors csókot lehel az ajkára, ám abban a pillanatban rúgás távolságon kívül is lép. Ezután... ha a nő menni akar, hát menjen. Ő nem fogja feltartóztatni. Annyi azonban bizonyos, hogy Allan ebben a pillanatban az életével játszadozik.

Vendég

*Széttárja a karjait, majd csípőre teszi a kezeit. "Persze. De akkor is elugrottam az előző eset miatt." Nem, nem képes arra, hogy túl sokszor igazat adjon Allannek. A naaaagy terv emlegetésére csak a szemeit forgatja meg. Náluk sem éppen ő a legnagyobb szószólója ennek a tervnek, és akkor még enyhén fogalmaztunk. Jól tudja, hogy Cornwell nem fog közülük elvenni senkit. A következő szavakra vonásai megkeményednek, teljesen kifürkészhetetlenné válnak, kezei ökölbe szorulnak, szemei... nem, nem szórnak villámokat, de azok is teljesen mintha megfagyna a tekintete a nőnek. Némán áll... és most Allan számára is valószínűleg teljesen némán, elzárva gondolatait a férfi elől. Végül felszegi a fejét, megvillannak a szemei. "Valóban." Ha tudna beszélni, alighanem hidegen csendülnének a szavai. "Milyen jó, hogy egy Redrick se akar beházasodni, mi?" Gúnyos a kérdés, de választ nem vár... elfordul, és határozott léptekkel elmegy az éjszakába, hacsak meg nem állítják. Megy arra, ahol a párduca eltűnt korábban.*

Tárgy: Re: Holdfény sétány Csüt. Május 06, 2010 10:18 pm

- Amikor utoljára a közeledbe kerültem... úgy tudom épp a gerinced mentén cirógattalak meg nem?
* Cáfol rá a nő szavaira, majd a további gondolatokon is elmélázik.* - Igen. Ismerem a Naaaagy tervet. De Palmyra kedvesem... melyik családnak nem szerepel a vágyálmai között, hogy benősüljön Cornwellékhez? Ha hiszed ha nem, még a mi családunkban is felvetődött az ötlet. És már mi is generációk óta... akarom mondani, Julianék is generációk óta dolgoznak a dolgon. Egyedül azt hiszem Kylet, és engem hagy hidegen a Naaaaaagy Teeeerv. * Közli iszonyatos iróniával a hangjában. Látszik, hogy magasról tesz ő a házak közötti véregyesítésen.
- Amúgy meg... szerintem nem egy pasi van aki sóvárogna utánad... HA... és tudod, hogy a HA után mi jön... hogy a fenébe ne tudnád... hiszen a te apád is valahol rabláncon sétafikál, mint egy vágásra szánt marha. És most kiakadhatsz... tőlem fel is pofozhatsz... de nézz magadba... szerinted nem így van? Egyet tudok... a családodnak addig jó, míg egy Redrick sem kerül be oda. Momentán két olyan Redrick van, aki tutira hazavágná a családod rendszerét... az egyik valószínűleg robbanással szaggatná le pár amazonlányka tagjait... amíg a másik szépen csendben álmában okozná a vesztüket. Már ha őket is semmibe veszik... * Mondja a srác komolyan. * - Esküszöm... hozzátok beházasodni olyan, mint ha egy azték templomon vezetnének keresztül, és az oltár előtt döbbennék rá hogy hova megyek, amikor már nincs vissza út... Hogy tudtatok idáig fennmaradni? * A fiú őszintén beszél. Hogy ezért mit fog kapni, arról fogalma nincs... de valószínűleg nem puszit.*

Vendég

*Felvonja a szemöldökét. "Körülbelül amikor legutóbb a közelembe kerültél megmérgeztél. Szerinted?" Kérdezi, majd a bordélyos hűvös szavakat összefont karokkal hallgatja, majd lassan bólint, mintha gondolkozna, de nem reagál egyebet erre a témára. Hagyja, és tér a következőre. A házasság és satöbbi, mire kicsit megrázza megint a fejét. "Kinézni egy dolog, tudod, hogy már generációk óta a kormányzóékra hajt a család." Int a fejével valahova a Cornwell-rezidencia felé, hogy nyomatékosítsa mondanivalóját. Arcáról süt az érdektelenség, igazából a többi család hidegen hagyja. A sajátjával törődik, de Redrickék sem érdekelnék, ha... nos igen. Ha nem lenne egy Allan nevű egyed a családban. "De más dolog nyélbe is ütni a házasságot." Fejezi be mondandóját, és akárhogy is nézzük, ez így van. A nellondi családok mind tudják, mi vár arra, aki Penthesilea-nőt vesz el. Érthető, hogy nem igazán akaródzik beházasodniuk... Palmyra meg pláne. Hiába szép, hiába makulátlan a vére... a némasága még nem is gond, hanem az, hogy némasága ellenére egyáltalán nem egy meghunyászkodó alkat.*