Holdfény sétány

Tárgy: Holdfény sétány Kedd Dec. 23, 2008 6:29 pm

First topic message reminder :

Nellond Varázslófalu, ami meglátszik a legtöbb helyen. Ez a sétány sem szokványos, nem olyan, mint az átlagos kis mugli városokban levők. A főtérről indulhatsz el rajta. Macskaköves útja kicsit ugyan kényelmetlen, de mégis épp ebben rejlik a varázsa. Egészen a városka parkjába torkollik a sétáló utca. Nevét nem véletlenül kapta. Árnyas, fákkal határolt, meseszép hely, még a nap fényét is furcsán haloványan szűri meg, ezért olyan, mintha épp telihold lenne, van fény, de mégis kicsit misztikus, romantikus. Amikor pedig süt a hold még szebb itt, az égitest fénye olyan módon törik meg a fák levelein, mintha csak valamiféle szikrázó tükörrel irányították volna ide, néhol egészen csillog, mint valamiféle csillámpor.
Jópár padot is láthatsz útközben, ahogy sétálsz, melyek természetesen mágikusan védve vannak az időjárás viszontagságaitól. A hó nem olvad rájuk, nem lesznek vizesek. Sőt, amikor esik az eső, furcsa, láthatatlan burok képződik a sétány felett, így védve azt a víz károsító hatásától. A padok mellett természetesen akadnak szép folyton nyíló virágok, és az egész sétány házak között kanyarog, így nem kevés kirakat, és bolt is nyílik innen, tehát nézelődni is lehet nyugodtan, aki arra vágyik.
Lassú, kényelmes sétával úgy egy óra alatt juthatsz át a parkhoz, ha ezen az úton indulsz el a Főtérről.

Vendég

*Érdeklődve vonja fel a szemöldökét, a mérgek azok határozottan és nagyon is érdeklik őt. Amikor felkérik, akkor viszont csak meglepődve néz Allanre, és megrázza a fejét. "Zene nélkül?" Kérdezi, de nem húzza el a kezét Allantől, lehet hogy csak túl fáradt az ellenkezéshez, vagy ki tudja. A kérdésre a fejével a háta mögé int, és kicsit idegesebben kezd magyarázni. "Elintéztem az ügyet, amiről a múltkor beszéltél." Mondja, majd felsóhajt, és lenéz a párducára, de inkább csak merengve, nem kifejezetten a párducra néz. "Ostoba liba." Ennyi a hozzáfűznivalója, és bizony ha eddig nem tudta volna, mostmár biztos lehet Allan, hogy igen, Chleóról van szó.*

Tárgy: Re: Holdfény sétány Csüt. Júl. 01, 2010 9:33 pm

* Allan nem kínozza az állatokat. Dehogy is. Szereti őket. Pont ezért miért is ártana szegény Nakothának? Palmyra kérdésére bólogat, de nagyon.*
- De igen de igen... Nagyon jóóóóóó fajtát. Olyat, ami még engem is pillanatok alatt küldene hat lábbal lejjebb. Nagyon durva cucc... de tényleg. Csörgőkígyó, és kobra.
*Mondja mosolyogva Palmyrának, majd elkapja a nő kezét, és gyengéden, keringőre invitálja a hold fény alatt.*
- Felkérhetem Kisasszony?
* Teszi fel a kérdést kedvesen. * - És te merre jártál Kedves Párducom? *Teszi fel valóban kedvesen a kérdést. Allantől ez nem túl megszokott. Még a családtagok részéről sem.*

Vendég

*Egen, elfuserált erkélyjelenetek, amikor Allan megjelenik a nő erkélyén, minden egyes alkalommal Palmyrának ingerenciája támad visszalökni de úgy istenigazából. Hogy miért nem teszi meg...? Nos, a szervezetében bujkáló méregre igen könnyen rá lehet fogni. A párduc felegyenesedik, felpillantva Allanre, jóformán dorombolva, Palmyra pedig felvonja a fél szemöldökét. "Látom jó hangulatban vagy. Csak nem sikerült valami új szert előállítanod?" Kérdezi, miközben Nakota vidáman falatozni is kezd, miután megszagolgatta a húst. Palmyra bízik abban, hogy Allan a párducnak nem ártana... mert akkor az ő vérében lévő méreg ide vagy oda, akkor is kitekerné a Redrick nyakát, de puszta kézzel.*

Tárgy: Re: Holdfény sétány Csüt. Júl. 01, 2010 9:15 pm

Óhhh igen... ne fesd a falra a Penthesilea-t, mert megjelenik. Ahogy most is. Allan azonban elmosolyodik, mikor meghallja a puha lépteket, és azonnal a sarkán pördül meg.*
- Óhhhh Milyen csodálatos esténk van Drága amazonom. Ennyire... csodás esténk nagyon régen volt.
* Köszönti a lányt a férfi majd karjait széttárja sétapálcával együtt, és meg is hajol. Igen emlékszik rá, hgy pár napja fordított volt a helyzet, mikor megmászta a nő erkélyét, és beszámolt neki a találkozásról. Akkor ő volt elég... ideges állapotban, és akkor is alíg tudta megállni, hogy ne pofozza fel a kis amazon lánykát mint egy utolsó ribancot. Pedíg meg tudta volna tenni, mégpedíg szemrebbenés nélkül.*
- Olyan nagyon de nagyon örülök, hogy összefutottunk. De halál komolyan.
* Allan arcáról le sem lehetne törölni a boldog mosolyt. Mint...mint egy kisgyerek, aki a szülinapjára megkapta a régen áhított hatalmas LEGO-t. Rá pillant a fekete párducra, és mosolyogva szól neki is.*
- Sziaaa Nakotha.
* Azzal benyúl a táskájába, ami a vállán lóg, és keresgélni kezd. Nemsokára meg is áll a keze* - Most csak egy kis darab borjú van nálam... nem baj? * Azzal leteszi a leopárd elé, mint egy ajándék gyanánt. Allan HATÁROZOTTAN jó kedvében van.

Vendég

*Rég látta, rég látta, pedig éppen erre jön. A Jeniliából távozik, húga megregulázása után, sötétbarna haja lebben mögötte, ahogy lendületesen lépked, mellette párduca. Láthatóan Allannel ellentétben nincs a legjobb hangulatban. Frusztrálja Chleopatra, na. Megtorpan, amikor meglátja Allant, és kifújja a levegőt. Na már csak ő hiányzott. De végülis elindul, lassú léptekkel Allan felé, de talán félig-meddig megkönnyebbülve, hogy most már nem kell írnia. "Nocsak, ki kerül szemeim elé." Áll meg pár méterre Allantől, mellkasa előtt összefonva a karjait, párduca leül mellé, és szemeit felszegezi Allanre, figyelve rezdüléseit, ahogyan gazdája.*

Tárgy: Re: Holdfény sétány Csüt. Júl. 01, 2010 8:52 pm

Kedvenc méregkeverőnk sétál végig újfent a sétányon. Úgy látszik neki ez már csak így megy. Nappal egész nap a kígyók, békák között, éjjel pedíg megy akár a kígyók, és prédára les. Vagy csak pihen. Mint most is. Pálcája időről időre koppan a kövezeten, miközben szórakozottan cigivel a szájában gondolkozik. Arcán mosollyal. Áttörést ért el, és ezért olyan jó a kedve most.*
- Kígyóméreg, idegméreg, 100 méterről légyszárnyat, kígyó méreg, ideg méreg, az alkohol még várhat. Kígyó méreg, ideg méreg egy mérföldről katonát, Kígyó méreg ideg méreg, rég láttam már Palmyrát.
* Dúdolgatja magában a most rögtönzött dalocskát. Látszólag jó hangulata van... nagyon is jó. Testét a szokott fekete felső, egy fekete nadrág, és most semmi nincs hosszú kabát, se sál... csak a sétapálca, a hosszú kibontott haj, és a kellemes hang. No meg az acélbetétes félcipő.

Vendég

*Tanulni nyáron? bepótolni.. hát nem is tudja Will, tanulni suli időszakban kell aki ezt elhappolta ugye. Na de nem akar belemenni. Arra a vállát megrántja, majd felteszi a lány a kérdését a könyvre. Elmosolyodik rajta. Ritka pillanatok egyike, hogy odaadná bárkinek is a könyvet habár eddig Chris kezében volt barátai csak megnézhették amikor nála volt. Félti a könyvet. De még is megbízik a lányban habár nem is ismeri.* - Persze, csak vigyázni kell rá nagyon.*Mondja mosolyogva a lánynak és ezzel a bizalmát el is nyerték.* - Nem sok ember van akinek odaadom vagyis igazából te vagy a második lány, persze a hugom után.*Mondja mosolyogva és ezt bóknak szánta. Ránéz Will az órájára eszébe jutott, hogy van még egy két teendője.*

- Este, mit csinálsz? Van valami programod? Mert ha nincs összefuthatnánk.*Kérdezi a lányt, majd fel áll a padról,és ránéz.* - Ne haragudj, de muszáj mennem van egy kis elintézni valóm. Este találkozunk. Szia!*Köszön el a lánytól, majd siet vissza.*

// Köszönöm a játékot Very Happy

Élveztem ^^ //

Vendég

*A téma kicsit meglepi a lányt, de valahol jogos.* -Pihenni? Miért mit csinálunk amióta véget ért a suli? Csak mindenki unottan lógatja a lábát. Ó nem! Én inkább belevetem magamat annak a megtanulásába, ami edig kimaradt. *És most egyszerre gondol a hugica ötletjavaslatára, és a bepótolandó megtanulnivalókra kapcsolatok terén az új családja felől, és arra is, hogy talán kipróbálhatná milyen estélyeket meg bulikat szervezni, és ezzel kicsit kipróbálni milyen is a valódi élet. ... Na igen. Ő is eléggé titokzatos mostanság, de ő valahol szándékosan, és valahol csak azért, mert még azt sem tudja, ő milyen manapság. Hát igen. Ez van. Sok a zavart, árnyékos rész az életében, és egyre több, de kérdés, hogy hagyja magát és magában az árnyékokat terjesen eluralkodtatni, vagy egy idő után tenne is ellene valamit. Mert hogy most nem akar tenni ellene, az is biztos.* -Nem adnád majd kölcsön a könyvedet ha kiolvastad? Talán engem is érdekel. *És bár igazából nem reménykedik abban, hogy egy ilyen régi családi darabot a fiú kiad a keze közül, azért valahol nem is kicsit böki a csőrét, hogy pontosan mit is tartalmazhat az a fóliáns. Bár tuti, hogy a nagyját már valamilyen formátumban ők is tanulták, de azért a plusz tudás mindig jól jön. Ha meg nem adják neki kölcsön? Hát a sötét negyedben majd beszerzi saját magának, vagy beszerezteti jó áron valakivel.*

Vendég

*Amikor a lány mondja vigyázzon Will a mágiával, bólint rá konokul. Nem az a fajta aki bántana bárkit is főleg nem a családi és baráti köréből.* - Nem vagyok az a fajta aki bántana bárkit is. Szerintem elmenekülnék a világ elől. Valahogy csak megnyugtat, a sötét mágia... *Válaszolja, lelkesen majd témát elterelve hallgatja a lányt, amikor egy mosolyt küld neki. ~Vajon, mire készülhet.. ha bár ezt ő tudja... ~*A fiú inkább nem kérdezz, majd azt veszi észre zavartan lesi Gaea a fákat. Nem lesz bunkó és tapló mint az első találkozásukkor, nem kérdezz rá. Ha bár valahol még is érdekli a lányt, de nem tudja az aggódást kimutatni de a szemében jól lehet látni.* - A vásárlás, nem rossz dolog főleg akkor amikor nem tudja az ember mit akar venni. Aki tudja az gyorsabban járja meg.*Mondja vigyorogva. Will, ha vásárolni meg élelmet lehetne vinni mert képes két napig is vásárolgatni.. rosszabb mint egy lány. Főleg ha tudja mit akar venni, de még hozzá is told. ~ Hmmm... este befejezem a könyvem aztán valamit majd kéne tenni, mert nem fogok a szobában megmaradni... itt a jó idő biztos lesz valami majd. ~ *Gondolja a fiú, majd eszébe felnéz az égre ami szép kék volt. Megállapította...*

- Van tervezésbe, hogy mész valahova pihenni a nyáron?*Érdeklődik kedvesen a lánytól.*

Vendég

*A szimpiség úgy tűnik, viszonzott dolog. Valamiért kedveli Willt a lány, és valahol meg is érthető. De az ok nem csak az, hogy a barátnője báttya a srác. Valahogy figyelmes, és eléggé tapintatos is. És ez jó. Legalábbis a lánynak. Aztán a sötét oldalra tett utalás hallatán a fiú szemeibe néz, majd elgondolkodva, kissé komoran oldalra biccenti a fejét. Talán még a szemei is összeszűkülnek egy hajszálnyit. Vörös hajszálnyit.* -Azért csak óvatosan azzal a fajta feketézéssel. *Majd felcsillant egy mosolyt, mert ő is magára szól. Mégpedig egy olyat, hogy semmi köze hozzá, hogy a fiú mit tesz, mibe nyúl, és kit átkoz meg éppen, meg merre, ... amíg nem az ő családtagján, vagy baráti körén próbálkozik a fiú.* -Igen, vásárolni voltam. *Néz a csomagjaira.* -És ez még nem is sok! Ez csak a tizede annak, amiket meg kellett vennem, mielőtt még ... *Na itt nem folytatja tovább, csak elkomorodik. ez az ő gondja, és az ő titka. Hogy mire készül, és hogy mikor. A szomorúság valóban ott csillan a szemében, és úgy lüktet hol erősebben hol gyengébbnek látva, mintha életet kapott volna a lánytól. Mintha a lány valamiért életben akarná tartani azt a fájdalmat. Zavartan néz a fák lombja felé, kissé hunyorogva az áttörő napsugarak miatt, és visszakívánja a tölgyest, és az ersőt, meg a vízesést. El is határozza, hogy a reggel kihagyott edzést bepótolja még este. Hiányzik neki, hogy nem redszeresen, és nem eltökélten edz. Valahogy rá kellene vennie magát arra, hogy a reggelét mindig azzal kedzje. De ez még, egy messzi távlat.*

Vendég

*Amikor Gaea leül, és leteszi a cuccait, majd válaszol Bátorra tett kérdésére. Elmosolyodik rajta, akkor nincs nagy gond.* - Nem, nem zavartatok meg. Sötét Mágia alapfokon még a nagyapámtól kaptam a könyvet, amikor kicsi voltam. Érdekel ugyanis a fekete mágia... Vannak dolgok amiket még nagyapa megmutatott, de azokat inkább elfelejtem minél hamarabb... Ennyire még sem vagyok sötét. Max belülről.*Mondja a fiú vigyorogva miközben jól hallhatóan leoltotta magát. ~ Gratulálok, Will szép volt. ~*Na, mindegy. Vannak dolgok amiket jobbha semmit nem mutat ki a fiú, mert akkor inkább félnének tőle. De reméli, hogy nem ezt gondolják.* - Merre járkáltál, ha meg kérdezhetem? Amint látom alaposan bevásároltál.*Mondja gunyorosan, majd belenéz a lány szemébe ahol már nem látja a bánatot vagyis csak minimálisan érezni. Kezdi megkedvelni a lányt, és reméli, hogy kezdheti barátjának tekinteni.*

Vendég

*Amikor a fiú hellyel kíálja a lányt, az örömert fogadja el. A Bátor felé tett kérdést pedig elintézi egy vállrándítással, és két pásodpercig úgy fürkészi a kis lényt, mint aki éppen gondolat-kommunikál a kis lénnyel. Aztán csak egy újabb válrándításal válaszol.* -Úgy tűnik. *Ha baja lenne, Gaea sejti, hogy úgyis kimutatná a kis lény. Nem olyannak ismeri, aki puszta dacból eltitkolná ha baja van. Ő nem olyan mint a gazdája. Aki viszont egy lelkes kössz után lehuppan a fiú mellé, és élvezi, hogy a fiú ilyen közvetlen és kedves vele. Leteszi a kezéből a vett cucokat, amiket ő maga akart elhozni, és bár nem sok, hiszen nem illik egy teherhordó kinézetével végigfurikázni Nellondon egy nemes hölgynek, de akarta érezni, hogy valóban meg is vette amit akart, és nem csak álmodta mindazt. Nézi és figyeli fiút, és annak szemeit, és igyekszik lazára venni a dolgot.* -És, mi jót olvastál eddig? Mmm... Perzse remélem nem baj, hogy megzavartunk benne. *Vonja kissé aggódva egyből össze a szemöldökét, és pengevékonyra a száját. De ez csak egy pillanat. Aztán újra azt a szép és kedves arcát villantja a fiú felé, amit szeretne, ha az inkább látna és megszokhatna tőle. Kicsit bűntudata van az első találkozásukkor mutatott mogorvasága miatt, ami inkább volt bunkóság a részéről. Pedig nem akarta, csak hát, ... oka volt rá na!*

Vendég

*A könyv vége felé jár Will, amikor egy halk puffanást hall. Bátort pillanatja meg, majd felnéz a köszönő vörös hajú lányra.* - Szia Gaea!*Köszön vissza és egy mosolyt is viszonozz a lánynak. A könyvjelzőt, berakja ahol tartott, nem illik társaságban olvasni. Rá néz a lány famulusára és egy mosolyt küld felé.* - Nincs kedved leülni? Hogy vagy?*Érdeklődik a lány után majd kicsit arréb megy a padon, hogy helyett csináljon a lánynak.* - Bátor jól van? Az előbb kicsit el esett.*Érdeklődik Gaea famulusa iránt,miközben invitálja a leányzót üljön le. Szimpatikus Willnek a lány, örül hogy találkozott vele. Ezt a lelkesédését lehet is érezni rajta.*

Vendég

*Szép az idő. Még Gaea famulusa is mehetnékkel küzd, nem csak a lány. És mivel hétvége lévén, le lehet menni Nellondba. Valahogy egyre jobban kedveli azt a helyet, főleg mivel itt nem kell arra vigyáznia, hogy mikor és mit varázsol, mert mindenki láthatja és hallhatja őt. Első útja a piactérre vezetett ma, de a jóslányt már megint nem találta sehol, így elhatározta, hogy személyesen többet nem is keresi. Majd megírja a Néninek, hoyg kinek köszönheti a megmentésére érkezett fiatalokat két hete. Már két hete? Nem semmi hogy repül az idő. Már két hete is hivatalosan gazdag boszorkánycsalád tagja, így tehát senki nem kérdőjelezheti meg a kapott aranyvérűségét, még ha muglinak is született kis felfedezett. A mai napot a piacról kifele menet a lány azzal töltötte, hogy sétálva indult vissza az iskolába. Tervei között szerepelt, hogy a Jenilián keresztül megy vissza az iskolába, egy csukisüti kíséretében. De előbb bevásárolt a piacon. Elég sok mindent vett, de a havi apanázsába bőven belefért. A Sétányra tévedve még mindig az jár az eszében, hogy mi az, amit kifelejthetett, és majdnem elmegy William mellett. Az utolsó pillanatban toppan csak meg, és így Bátor át is esik a saját lábán, és halk, nyögésekkel teli puffanással elterül a csillogó holdköves sétaúton.* -Okosan Bátor! *Szól a lány a famulusra.* -Ha összetöröd magad, ki segít a bájitanál nekem? *Haragvó tekintete mögött ott csillog a jóindulat, és a musoly. Bátor már alaposan a szívéhez nőtt. Kezében néhány papírszatyor, hajában a fura de mostanában sűrűn látott haj-díszfésű, nyakában az elmaradhatatlan címeres kék kövű medál, ruhája frissességet és üdeséget árasztó egyszerű szabású acélkék kiskosztüm. Azért még viszont, hogy nyár lévén nem hajlandó talárt viselni, a kitűző most is ott van a szíve fölött, és a főnixdíszes pálcatartó a vörösfenyő pálcával a bal karján.* -Szia William! *Köszön oda a fiúnak, és rá csillant egy lelkes mosolyt.*

Vendég

*William szép reggelre ébredt. Úgy döntött, hogy ellátogat a Holdfénysétányra. Ki is akar kapcsolódni, úgyhogy remek idő lesz erre. Öltözéke egy farmernadrág és ing helyett Méregzöld pólot visel. Cipője, fekete sport cipő, Szőke hosszú haja hátra kötve. Így indul el a sétányra. Kedvenc könyve a Sötét mágia alapfokon a kezében volt. Befejezi az olvasását. Szerette a sötét mágiát mindig közel állt hozzá. ~ De szép az idő ~ *Állapítja meg az udvarra érve. Ahogy a sétányra ér, még kicsit sétálgat, majd kereset egy szabad ülő helyett. Szerencséjére talált is így leült arra, és olvasni kezdett. ~ Chris meg fog ölni engem ha tudja, olvastam a fejében. Még apa tanította meg nekem, szóval muszáj volt valamit tenni. Esküszöm levadászom a drága barátom, azt meg beszélem vele majd.. persze franciaország út után, ami 4 hét múlva lesz..~*

Tárgy: Re: Holdfény sétány Hétf. Jún. 14, 2010 11:43 am

*Úgy tűnik a nő továbbra is fenntartja a titokzatosság álcáját, és nem árul el semmit magáról. Ahogy Armand felébred úgy, hogy mindenre emlékszik, de valahogy mégsem tudja elhinni a dolgot ami történt vele. A nő jól eljátszott az eszével, és valószínűleg Armanddal is, bár ezt nem tudja, mivel nem tudja mi történt vele, amíg a teste nem volt magánál. Egy járókelő segíti fel, és érdeklődik, de Armand nem válaszol, még ha akarna se mondana semmit. Egész érdekes kis történet volt. Gyorsan leellenőrzi, hogy az órát nem lopták-e el tőle, majd pedig egyenesen hazamegy kipihenni magát az esti kaland előtt.*

Tárgy: Re: Holdfény sétány Hétf. Jún. 14, 2010 11:32 am

*A flegma válaszra kicsit megforgatja a szemeit, és keresztbe teszi karjait. De a kérdésre, ami a nevére vonatkozik, csak kicsit elmosolyodik, és csendesen, sejtelmesen válaszol.*
-A névnek hatalma van Armand Promotof... És a hatalommal felelősség jár. *Mosolyodik el szélesebben, és persze mindenki érti, hogy az ő kezében már nagy a hatalom, és nagy a felelősség is, amit figyelembe vesz, bármennyire nem úgy néz ki. És szavaiból az is világos, hogy nem fogja megmondani a nevét, még véletlenül sem.*
-Viszont... *kezd bele csendesen* -...még találkozunk. *Mondja a nő, és jól gondolja a férfi, tényleg hallja a gondolatait is, de nem válaszol rá. Mindössze közelebb lép párat, és a levegőbe suttog.* -Nyisd ki a szemed... *És ha ezt Armand megteszi, ot fekszik a bokorban, egyedül, és talán az egyik járókelő nyújt neki segítséget. De ha a férfi megkérdezné tőle, sosem látta a fekete hajú, furcsa nőt.*

Tárgy: Re: Holdfény sétány Hétf. Jún. 14, 2010 11:01 am

*A nő hagyta magát, Armandot nem igazán lepte meg a dolog, hiszen ő volt a csábító. A csók igen rövid ideig tart, hiszen Armand hirtelen elkábul, és csak az elméje éber a saját agyában. Maga előtt látja a nőt, ugyan úgy talpig feketében, míg ő fehér.*
-Mit hittél, férfi? Még persze, hogy nő! *És neveti el magát kicsit gúnyosan Armand.* -Ha már te tudod a nevem, hagy tudjam meg én is tiédet, és hogy ki vagy. *Ő is érdeklődik, nem csak a nő előjoga a kérdezősködés.* ~Na és mit akar velem?~ *Nem tudja, hogy a gondolatait hallja-e a nő, bár sejti, hogy igen, szóval az egészet akár hangosan is mondhatta volna.*

Tárgy: Re: Holdfény sétány Hétf. Jún. 14, 2010 10:36 am

*Nem, a bűntudat nem maradhat, az ki is lett söpörve egy pillantás alatt. Bár Eris kínáncsi lenne rá, hogy honnan jött ez az érzelem, és miért is van itt. Így aztán megcsókolja a férfit, hagyja, hogy magára rántsák, és egy pillanat alatt máshol vannak.
Hófehér tájban, ahol nincs fenn, és nincs lenn, állnak ketten. Eris ugyanúgy feketében, Armand pedig fehérben. Erősen látszik, hogy a nő elüt a környezettől, hiszen itt ő a betolakodó. Igen, igen, a férfi elméjében vannak, a testük addig ott fekszik a bokorban. Armandé kábultan, Erisé éberen. Eris kicsit körbenéz, de mindenhol csak az üres fehérség van, így egyetlen akivel beszélhet, az a férfi.*
-Szóval egy másik nő, nem igaz? *Kérdezi az animágus kicsit fennhangon, mosolyogva.* -Innen a bűntudat... Ugye Armand? *Direkt szólítja a nevén, hogy megmutassa, ezt is tudja, így azt is fogja tudni, ha a férfi esetleg hazudik. De Armand tudatát most nem befolyásolja semmi, egyszerűen itt kell maradnia, amíg Eris el nem engedi.*

Tárgy: Re: Holdfény sétány Hétf. Jún. 14, 2010 10:23 am

*Lassan beéri a nőt, aki mindig csak egy kicsit van távolabb tőle, hogy Armand ne érhesse el, és mosolyával egyre jobban közelebb csalogatja magához. Aztán sehol semmi, majd végül tényleg az van amiről fantáziált, ott van együtt a nővel a bokorban. Lehet, hogy egy párduc rángatta be, aki a nő volt, de ez most hirtelen nem jutott az eszébe, de most már tényleg egzotikus a kaland, pedig csak egy kis sétára jött ki a parkba. Piszkos gondolatai még mindig megvannak, és hogy a gondolatainak tárgya itt van a kezei között, és nem menekül előre rövid időre bűntudata támad, de ezt a nő azonnal ki is törli Armand agyából. Egyre közelebb húzza magához, szinte magára rántja, és azonnal meg is csókolja, ha csak a nő nem lpp közbe, és nem süti ki az agyát.*

Tárgy: Re: Holdfény sétány Hétf. Jún. 14, 2010 10:12 am

*Naná, hogy nem olyan erős az irányítás, mert nincs szükség erős irányítástra. Eris bármit is akar, a férfi még irányítás nélkül is teszi, amit kell. A hölgy pedig csak lépdell, elegánsan előre, néha-néha visszakacsint egy mosollyal, de egy pillanat alatt eltűnik. Ráadásul eléggé feltűnően, ugyanis egy pillanatra egy testesebb férfi takarásába kerül, de amint a fazon arréb lép, Eris már nincs ott. Armand pedig ottmarad az emberek között, egyedül. Legábbis látszólag egyedül. Amint megáll, pár pillanatig nem történik semmi, majd oldalról egy fekete párduc veti rá magát. És amint hozzáér, az emberek szét rebbennek, és furcsán néznek arra a helyre, ahol Armad az előbb még állt. A férfi viszont a párduccal együtt legurul az útról, be egy bokorba, és a nagymacska visszavéltozik Erissé. Pontosan ugyanabba az állapotába, mint mikor eltűnt. És valljuk be, gyakorlatilag Armandon támaszkodik, és szikrázóan zöld szemeivel, sanda mosollyal figyeli.*
-Ne aggódj, nem lát minket senki. *Suttogja szép csendben neki a nő, és így már világossá válhat, miért néztek olyan furán az emberek, amikor a párduc elragadta. Ugyanis abban a pillanatban hirtelen eltűnt.*

Tárgy: Re: Holdfény sétány Hétf. Jún. 14, 2010 9:58 am

*Ó de tudta, hogy ez lesz, de még mennyire tudta, hogy ez lesz. Szinte rögtön érezte a nőt, hogy agyturkász. Rendre bele szokott esni a csapdájukba. Meglepetésére nem olyan erős az irányítás, érzi, hogy a nő is csak játszani akar vele. A nő egyre jobban távolodik, és Armand pedig egyre jobban gyorsítja a lépteit. Bokrokat lát mindenfelé, és eldugottabb helyeket, agya azonnal kombinálni kezd, de a fene se tudja miért. Épp elkötelezte magát, és máris egy egzotikus kalandba került. Üsse kavics, majd csak történik valami. Amit még észrevesz magán, hogy mindenki furcsán nézi, mert olyan furcsán megy előre, mintha követne valakit, de más nem lát semmit arrafelé.*

Tárgy: Re: Holdfény sétány Hétf. Jún. 14, 2010 9:47 am

*A kérdésekre, kicsit kuncog, majd zsebreteszi kezét, és hátat fordít a férfinak, majd elindul valamerre a sétányon. Közben hátranéz a válla felett, és küld egy olyan "kövess" pillantást. Mindezzel persze csak arra kíváncsi, hogy megteszi-e. Kicsit pszichológia, hiszen feltűnt neki, hogy Armad érdeklődik iránta, de gyanítja, hogy több esze van annál, hogy egy sötét idegennel sötét helyesen mászkáljon. De persze ez nem sötét hely, szóval semmi baj... Közben Armand érezheti, hogy idegen gondolatok szállnak a fejébe, főleg arról, hogy mit kezdhetne Erissel... nos igen, érti mindenki XD Minden esetre nem tudhatja, hogy honnan jutott ez eszébe, de a nő közben egyre távolodik, és továbbra is olyan, mintha csak Armand látná.*

Tárgy: Re: Holdfény sétány Hétf. Jún. 14, 2010 9:36 am

*Ahogy az óra átcsusszan a saját karjára apró nyomást érez a fejében, mintha túlzott meleg érte volna. Ahogy elsétál, és hátranéz, egy fekete hajú nő áll mögötte, majd szól hozzá.*
-Netán egy szakmabeli? Vagy egy hős rendőr? *Kérdezi hasonló mosollyal, miközben eltünteti a karjáról az órát.*
-Lebuktam? De mivel? *Megrázza a karját, ahol már nincs óra, vagyis ott van de mégse. Armand a metamorf és a tárgímági nagymestere, tolvajként ezt a két mágiaágat sajátította el csak. Továbbra is mosolyog a nőre, de most egy kicsit huncut a mosolya, csak szórakozik a nővel, aki mostanra jelentősen felkeltette az érdeklődését.*

Tárgy: Re: Holdfény sétány Hétf. Jún. 14, 2010 9:20 am

*Amikor a férfi órája lecsúszik a kezéről, Armand hirtelen valami nyomást érez a fejében, de csak figyelmeztetőképpen, semmi komoly fájdalom, vagy hasonló. És amint ellép az áldozattól, egy nő szökken oda hozzá. Szinte macskagyorsasággal, és ügyességgel, de csak a háta mögé.*
-Hát szabad ilyet tenni? *Kérdezi megrovó hangnemben, de hallani, hogy közben mosolyog. Bár nem valószínű, hogy kedvesen, inkább az a sejtelmes, sanda mosolya van arcán. Ha Armand megfordul, egy aránylag magas, hosszú fekete hajú, világos bőrű, kicsit porcelánszerű arcot lát maga előtt. Hosszú fekete bőrnadrág és egy fekete, nőies bőrkabát van rajta, megspékeve egy magassarkú fekete szandállal. Minden esetre eléggé kihívóan néz ki, és ami mé feltűnő, hogy feje tetején két, fekete szőrrel borított macskafül van, tekintete szintén macskás, habár zöld szemének pupillája nem hosszúkás, de a nő szemformája egy macskáéra emlékeztet. Nem mellesleg egy csinos, hosszú macskafarka is van. És az is feltűnő, hogy a többi ember rá sem hederít ezekre a furcsaságokra. Mintha nem is látnák Eris T. Filliont a Holdfény sétány közepén állva...*