Holdfény sétány

Tárgy: Holdfény sétány Kedd Dec. 23, 2008 6:29 pm

First topic message reminder :

Nellond Varázslófalu, ami meglátszik a legtöbb helyen. Ez a sétány sem szokványos, nem olyan, mint az átlagos kis mugli városokban levők. A főtérről indulhatsz el rajta. Macskaköves útja kicsit ugyan kényelmetlen, de mégis épp ebben rejlik a varázsa. Egészen a városka parkjába torkollik a sétáló utca. Nevét nem véletlenül kapta. Árnyas, fákkal határolt, meseszép hely, még a nap fényét is furcsán haloványan szűri meg, ezért olyan, mintha épp telihold lenne, van fény, de mégis kicsit misztikus, romantikus. Amikor pedig süt a hold még szebb itt, az égitest fénye olyan módon törik meg a fák levelein, mintha csak valamiféle szikrázó tükörrel irányították volna ide, néhol egészen csillog, mint valamiféle csillámpor.
Jópár padot is láthatsz útközben, ahogy sétálsz, melyek természetesen mágikusan védve vannak az időjárás viszontagságaitól. A hó nem olvad rájuk, nem lesznek vizesek. Sőt, amikor esik az eső, furcsa, láthatatlan burok képződik a sétány felett, így védve azt a víz károsító hatásától. A padok mellett természetesen akadnak szép folyton nyíló virágok, és az egész sétány házak között kanyarog, így nem kevés kirakat, és bolt is nyílik innen, tehát nézelődni is lehet nyugodtan, aki arra vágyik.
Lassú, kényelmes sétával úgy egy óra alatt juthatsz át a parkhoz, ha ezen az úton indulsz el a Főtérről.

Tárgy: Re: Holdfény sétány Szomb. Okt. 31, 2009 1:16 pm

- Nem is örülnék, ha elmennénk innen. Jó kis hely.
*Ő semmit sem tud, és sejt azokról a bizonyos sötét dolgokról, meg hullákról, meg ilyenekről. De ez talán jobb is így, mert még előjönne belőle az eddig igen mélyen elrejtőzött Sherlock Holmes.*
- Oh, úgy látom, félreértettél... Tudom, mi az az auror, csak egy kicsit lázba hozott a dolog... És szerintem nem nézel ki annyira ugráltathatónak, de ha téyleg az vagy, nem hiszem, hogy ez még sokáig így marad.
*Bíztatóan rámosolyog a fiúra, daimónja is ugyanígy tesz, bár ez nála csak egy barátságos kis vicsorítás. Ami ugyanakkor ilyesztő is lehet, ha meglátják a majom fogait. De ő ezt nem elrettentésnek szánta.*
- Ó, ha ész, akkor jó. Mert az van.
*Ahogy egy csöppnyi egoizmus is a hangjában. Igazából beképzeltségből egy leheletnyivel több van, mint észből, de attól még okos a fiú, nem is kicsit.*
- Az más. Már kezdtem félni. Gyógyító? Na tessék, mindig mondják, hogy testvéri szeretet így, testvéri szeretet úgy, de Rosetta erről valahogy elfelejtett szólni. Nem mintha olyan fontos lenne, de jó tudni, hogy kit hívjunk betegség esetén. Amúgy mi az az egy s más, amit hallassz?
*Érdeklődve fürkészi Krastiot, és a fejét kissé oldalra billenti.*
- Ennyire feltűnő volt? Nagyon gáz vagyok... - lehajtja, és megcsóválja a fejét, majd a kérdésre szinte azonnal felkapja.*
- Nagyon tetszik. Nincs nagy nyüzsgés, de azért van egy olyan... Hogy is mondjam? Városi alapzaj... Meg hát jó sok ember van itt...

Nellondi polgár Hozzászólások száma : 140 Kaszt :

-Ne is! Nellond nagyon kellemes kis hely, és igazából egészen békés kisváros. ~Ha leszámítjuk azokat a nemrég megtalált hullákat.. a jeleket.. a megszállásokat.. a Trast Brivinston Kúriát..~ *borús gondolatok, amik nem ülnek ki az arcára, és pár pillanat alatt el is hessegeti őket, jóóó messzire méghozzá.* -Igen, bűnüldözőszerv a varázsvilágban. És előtted áll az első számó ugráltathatóság. *mondja egy kissé kevesebb lelkesedéssel, mert igen, ezt a szakmát is alulról kell elkezdeni.* -Elemistaként is lehet aurornak lenni, ahhoz nem az átkok kellenek inkább, hanem ez itt. *kocogtatja meg a saját fejét.* -Ész barátocskám, furfangos logika, kombinálóképesség, és ravaszság. *a fiú szavaira elneveti magát.* -Semmi különös, egyszerűen csak akik a Nezabar falain belül vannak azokért, nos, részben én felelk. Amúgy a húgod egészen jó gyógyító nevében áll. Vagyis, tanoncként. De hallok egyet s mást. *mondja kissé kihúzva magát. A papírmunkák között legalább van ideje. Elindul ő is a pd felé, de, amikor a fiú megbotlik, idegesen utánakap, aztán látja, hogy semmi baj, és csak elmosolyodik, majd leül a padra, és onnan néz a fiúra.* -Azt látom. *mondja cseppet gúnyosan, sunyin mosolyogva.* -És, eddig milyen a mis kis városunk? *érdeklődik, combjaira csapva kezeivel.*

Tárgy: Re: Holdfény sétány Szomb. Okt. 31, 2009 12:49 pm

- Semmi probléma, megesik az ilyen. Igazából, ami azt illeti, én meg az emberekhez nem szoktam hozzá. De muszáj lesz megszoknom, mert nem úgy néz ki, hogy rövidesen elhagyjuk Nellondot. Nem is akarom egyébként, az eddigi tapasztalataim alapján jó hely - mondja, miközben megsimogatja Tempi fejét.
*Őt nem bántja meg a fiú, nem az a sértődős fajta, sőt, kifejezetten nehéz megsérteni. Azt viszont rossz néven veszi, ha segíteni próbálnak neki, de hát, fontos az első benyomás, így, ha barátokat akar szerezni, ezt is el tudja fogadni.*
- Igen, sajnos tapasztaltam már... De most szerencsére nem így történt. Auror? - ez láthatóan egészen izgalomba hozza, szinte már kisgyereknek néz ki.
- Ezek szerint te auror vagy? Én is szerettem volna az lenni, de inkább az elemi mágiákban vagyok jó, mint az átkokban. Mondjuk azok is hasznosak, de egy aurornak értenie kell az átkokhoz is azért...
*Felvonja a szemöldökét, hisz neki fogalma sincs arról, hogy híresek lennének.*
- Te jó ég, mit művel a húgom és az unokaöcsém, amitől olyan híresek vagyunk?
*Valóban megdöbben, és reméli, hogy a rokonai nem tettek semmi rosszat.*
- De, leülhetünk. Amúgy, engem nem kell félteni, tudok vigyázni magamra - mondja apró moya iközben elindul a legközelebbi padra... és megbotlik.*
- Semmi baj, jólvagyok!
*Leül a padra, és nem meglepő, hogy a lába épp, hogy csak leér a földre. Az arca kicsit vörös a bénázástól, de túléli.*

Nellondi polgár Hozzászólások száma : 140 Kaszt :

-És bocs, hogy nem vettelek észre csak.. Nem szoktam hozzá a koboldokhoz, meg az egyéb, nem emberi lényekhez errefelé. *szabadkozik kissé zavartan, és igyekszik nem emgbántani szavaival a fiút, majd felsegíti, talpra állatja, és elmosolyodik* Rendben, akkor nem pottyantál, hanem érkeztél. Ahogy vesszük. Csak tudod, ha például hopponálsz, vagy zsupszkulccsal utazol, akkor gyakorta megesik, hogy az ember idepottyan. Ez afféle auror szavajárás. *legyint, mintha az egésznek nem is lenne igazából semmi értelme, vagy jelentőssége. A koboldfalura kissé eltöprengi magát.* -Mhmm. *morogja maga elé, miközben próbálja felidézni a helyi koboldfalukat, hát valljuk be, kevés sikerrel. Nincs otthon a mágikus lényekben. De a név már többet mond neki.* -Áh, egy Waylan! Így már nagyjából értem a dolgokat. Errefelé egész híresnek számítotok. *mosolyodik el ismét, majd kezet nyújt a fiúnak, és megszorítja azt, egyszóval viszonozza a kézfogást, nyújtást.* -Amúgy nincs ekdved inkább leülni? Úgy nem törne ki a nyakad. *próbál kedveskedni, mindenféle degradálás és lenézés nélkül mondva szavait.*

Tárgy: Re: Holdfény sétány Szomb. Okt. 31, 2009 12:27 pm

*Nos igen, feltűnik neki, hogy abbamarad a dúdolás, így legalább biztos lehet abban, hogy észrevették. Aztán jön a képzeletbeli csápolás, ugyancsak képzeletbeli "Idenézz, itt vagyok lent!" stílusú kiabálással. És észreveszik. Pontosabban inkább észreveszi, de ez mellékes. Viszont elég sokat kellett rá várnia, mindegy, úgy dönt, hogy ezt inkább nem teszi szóvá.*
- Igen. Öhm... elestem. Hiszen neked mentem, és elestem. Bocsi.
*Ha lány lenne, bociszemek jönnének, de mivel ő határozottan férfiból van, ez inkább kimarad. Krastio kinyújtott kezét elfogadja, így könnyűszerrel feltápászkodik.*
- Köszi - köszöni meg a segítséget, miközben leporolja talárját.*
- Egy kobold faluból, nem messze innen. A húgom és az unokaöcsém az iskolába járnak... De egyébként nem pottyantunk. Oh, még be sem mutatkoztam. Krasimir Waylan, ő pedig a daimónom, Tempi.
*Ezúttal ő nyújt kezet, igaz, teljesen más célból, mint az előbb Krastio. Kicsit ugyan kényelmetlen neki, mivel egész végig fölfelé kell néznie, ha látni is akar valamit a fiú arcából.*

Nellondi polgár Hozzászólások száma : 140 Kaszt :

*Kényelmesen dúdolgat, és nem is hallja, hogy mögötte valaki lépked, és még a falombok is megrezdülnek, ám amikor valaki nekimegy, akkor kissé kizökken a gondolatból, a dalból is, meg mindenből, és egy cseppet megtántorodik. Érdeklődve fordul meg, miután visszanyerte az egyensúlyát.* -Mi a fene..? *értetlenkedve néz körül, miközben keresi azt a valakit, vagy valamit ami nekiment, még a fejét is erőteljesen megvakarja, majd tekintete egyre lejjebb és lejjebb téved, és megpillantja azt az apró koboldot, aki lehuppant a földre. Halvány mosoly suhan át az arcán, egészen zavart mosoly.* -Szóval itt vagy. Már azt hittem, csak képzelődtem, és magamat gáncsoltam ki. De minek ülsz a földön? *kíváncsiskodik, majd jobbját a fiú felé nyújtja.* -Gyere, felsegítelek, még a végén megfázol. Honnan pottyantál ide? *kíváncsiskodik, mivel ő maga itt született, röpke 18-19 éve, és nem igen látta eddig a fiút, tehát minden bizonnyal új lakos.*

Tárgy: Re: Holdfény sétány Szomb. Okt. 31, 2009 12:08 pm

*Fiatal kobold fiú lépked a Holdfény sétányon. Az öltözéke nem túl különleges, egy egyszerű, fekete varázslótalár, és egy ugyanilyen színű köpeny. Ami egyébként egyáltalán nem vall rá, nem igazán szereti az ilyen ruhákat.
Lassú léptekkel sétál, elmerengve az élet dolgain, meg hasonlókon. Az élet dolgai alatt azt értem, reméli, hogy nem fog eleredni az eső. Kissé ugyan poénosnak tűnik, de semmi kedve nincs most elázni, hát, ez van.
Amúgy, kicsit lemaradva a fiútól, a faágakon olykor-olykor egy fürgén ugrándozó, aranyszínű foltot lehet megpillantani. Kétségtelenül az arany oroszlánmajmocska daimón az, név szerint Tempi. Aztán egy ugrással utoléri Krasimirt, és a vállára telepedik.*
~Hát itt vagy? Hol csavarogtál? Jaj már, annyi új dolog van itt, és én mindent fel akarok fedezni... Hát akkor fedezz, de lehetőleg ne vessz el.~
*Beszélgetés közben észre sem veszi az előtte lévő férfit, akinek sikeresen neki is megy, aztán pedig visszapattan. Ennek köszönhetően, ha Krastio meg is fordul, nem láthatja Krasimirt, mivel a kobold feje most körül belül Krastio térdével van egy magasságban.*

Nellondi polgár Hozzászólások száma : 140 Kaszt :

*Egy viszonylag alacsony, fekete, dús hajú fú lépeget, miközben élvezi az enyhe, őszi szellőt, ahogyan az beletúr a hajába. Barna köpenyt visel, egyszerű ruházatot, és a köpeny halkan suhog mögötte a szél hatására. Halkan csattog egy cseppet néha-néha egy-egy erősebb széllökésnél, ami hevesen belekap a könnyed anyagba. Zssebrevágott kézzel sétál a sétányon, halkan dúdolgatva magában, miközben sötét szemeivel egyre csak azt lesi, merre és hogyan tudna valamilyen ismerettségre szert tenni, vagy hogyan ütközhetne bele valami újba, izgalmasba, kalandba, esetleg egy régen látott, de annál kedvesebb ismerősbe.*

Vendég

*Azért határozottan megkönnyebbül, mikor a nő foglalkozásukat hallva nem rájuk támad, hanem inkább elmosolyodik. Angel viszonozza a mosolyt, majd csak hallgatja a szavait.* - Kívánom, hogy még sokáig tudja ilyen jól végezni a munkáját. *Hajol meg kissé, majd felegyenesedik, és közben morog maga elé, ami talán nem is érthető igazán.* - Elvégre többet ér, mint amit a mi fajtánk általában művel... *Aztán csak megcsóválja a fejét egy sóhajtás kíséretében, és újra Moranához fordul.* - Azért ha bármit megtud, keressen fel, kérem. Hivatali negyed, Bogdani út 12... Vagy várjon... látja ott azt a palotát? *Az egyik kimagasló épületre bök, majd folytatja.* - Ha az esetleg jobban útbaesik, oda is elvihet egy levelet, a nagynénémhez. Fjodorov. *Teszi még hozzá a vezetéknevet, elvégre anyja nővére, nem viselik ugyanazt a nevet, plusz a sajátját meg sem mondta. A férfi közben távozik, mire Angel köszönést motyog, majd megint a nőhöz fordul vissza.* - Öhm... mondja... vagyis... tegezhetem? Szóval mennyire ismeri ki magát a szórakozónegyedben? A Nedaviába kellene eljutnom, de a társam csak nem jön, én meg nem ismerem a járást arrafelé.

Nellondi polgár Hozzászólások száma : 19 Kaszt :

*Elemeli csípőjéről a kezét, és azzal támasztja meg a másik kezét.* - Áh, aurorok. *Sóhajt fel, és halványan elmosolyodik. Hátralöki szőke hullámos tincseit, majd körbepillant.* - Megteszem, amit tudok. Segítek, ahol lehet, de én sem lehetek ott mindig mindenhol. *Válaszol mosolyogva, mintegy megköszönve Angelnek. Mardhug kérdésére felszalad a szemöldöke, és megköszörüli a torkát. Ajkait szóra nyitja, és halkan kezd beszélni.* - Maga szerint itt vesztegelnék, ha tudnék bármit is róla? Kérem, ha nem is vagyok maguk közül való, de azért a jót szolgálom többnyire. Vámpírokat és alvilági lényeket ölök, felkeltem a holtakat, áthozok egy-két feleslegesen eltávozott lelket a másvilágról. Ne nézzen ennyire tehetetlennek. *Válaszol a férfinek, eléggé éles hangszínben, hiszen nagyon fontoskodva kérdezte őt, úgy, mintha ő valami kis hétköznapi utca embere lenne.*

Vendég

*Látja, hogy a nő nemigen örül a kérdéseknek, ráadásul ő is rögtön nekik szegez egyet, méghozzá az, hogy miért érdekli őket a dolog. Angel kissé zavartan elmosolyodik, majd felel.* - Nos, először is általános emberi kíváncsiság, másodszor pedig aurorként éppen az ilyen furcsa esetek kivizsgálása a dolgom, hogy így tudjak rendet tartani a városban. *Felel meg a kérdésre, és ezzel tulajdonképpen arra is, hogy mégis kicsoda ő. A történetre csak hümmög, majd bólint.* - Igen, azt hiszem sejtem a végét. Nos, ez esetben ez egy igen nemes cselekedet volt. *Biccent, majd a sétány másik vége felé pislog, arra, amerről jött, majd felsóhajt.* ~ Hol késel már...? ~ *De társa még mindig sehol, pedig lassan már tényleg a Nedaviában kellene lenniük.* - Az életben nem jutok el odáig... *Morogja maga elé morcosan, nem a többiekre nézve, hanem el, a messzeségbe. Viszont ekkor megütik a fülét Mardhug szavai, miszerint szintén auror. Meglepetten pillant rá vissza, majd elmosolyodik.* - Üdv, kolléga. *Aztán csak figyel, hátha megtudnak valamit arról a maffiáról, elvégre nem ártana felszámolni.*

Tárgy: Re: Holdfény sétány Vas. Okt. 25, 2009 6:30 pm

*Morana hirtelen felugrik tőrrel a kezében. A férfi ijedve lépdel hátra. Ez a kevés akció elég volt ahhoz, hogy emékei visszajátszódjanak. Újra éli hatalmas párbajának főbb eseményeit, majd hirtelen szeme villan egyet és visszatér a valóságba. Szinte azonnal megszólal, ám tudja már felesleges, hiszen a hölgy elrakta a tőrét.*
- Na nyugalom. Nem bántom én magát, és szerintem a melletem álló hölgy sem. *mondja hangosan, majd a feltett kérdésre így válaszol.*
- Engem személy szerint a szakmám miatt érdekel a kislány. Tudja auror vagyok. Jobbanmondva már csak voltam, de remélhetőleg még az is leszek. *mikor befejezi a Morana elmeséli a kislány rövid történtét. A férfi az utolsó szavaknál felszisszen. Úgy látszik Nelondban is pezseg az élet.*
- Szegény lány. Nem hiszem el. Hogy lehet valaki erre képes. *motyogja majd a hiúzra pillant aki időközben Morana és közé ugrott, hogy védje aztakit védenie kell.*
- Epi nyugi. Nincs már semmi baj.~Már jól vagyok.~*második mondatát már csak gondolatban ejti ki.* Amúgy mit tudni erről a maffiáról? *szemeiben a régi tűz ég. Ismét a tűzvonalban akar élni. Harcolni a gonosz ellen a városban akár egyedül is.*

Nellondi polgár Hozzászólások száma : 19 Kaszt :

*Miközben szép lassan új erőre kap, valaki megzavarja a nyugalmát. Ijedten ugrik fel, és tőrét már egyből Mardhugnak hajítaná, mikor feltűnik neki, hogy az nem akar támadni. Megpörgeti kezében a fegyvert, majd a tokjába teszi, és ülve válaszol a férfinak.* - Eh... köszönöm. *Nem tud mit kinyögni, elvégre mit lehetne erre reagálni? Nem túl sok értelmeset, az egyszer biztos. Biccent, hogy remek, nagyon örül meg minden.* - Én meg Morana, és nem értem mit... *Ám ekkor már meghallja a kérdéseket, és megcsóválja a fejét, majd feltartja mutatóujját, és beszélni kezd.* - Miért érdekli magukat ennyire a kislány? *Kérdezi végigmérve mindkét személyt, próbálja beazonosítani kik ők, mik ők, hiszen most rohadtul nincs kedve megölni két embert ok nélkül - nem mintha máskor lenne, de a szakmája olykor-olykor megköveteli ezt a szükséges áldozatot. Felpattan a padról, és egyik kezét csípőre teszi, míg a másikat meghajlítja, és mutatóujját az állához nyomja.* - Egyébként pedig a maffia túszul ejtette őt, mivel a szülei tartoztak nekik. Aztán fizetett a család, de már késő volt, mert a lányt megölték, és itt jövök én a képbe. Gondolom a többit egyedül is kitalálják. *Most még mindennemű kedvességet elhárít, ami automatikusan jönne lényéből, hiszen nem tudja hogy kikkel áll szemben. Bizonyosan feloldódik, ha valami titulust, megnevezést vagy foglalkozást hall a többiektől.*

Vendég

*Csak halványan mosolyog a szavakra, majd végül elszakítja tekintetét a hiúztól, és már nyitná a száját, hogy elköszönjön és siessen tovább, viszont ekkor kérdés is érkezik.* - A szórakozónegyedbe sietek, a Nedaviába. *Jegyzi meg kurtán; azt nem köti a férfi orrára, hogy razziázni megy oda, elvégre nem tudja, hogy amaz is auror volt egykor. A neszekre ő is felfigyel, így nem is próbálkozik megint az elköszönéssel. A kézmozdulatokra gépiesen válaszol, majd lassan eljut az agyáig az a rendkívül értelmes és tartalmas a gondolat, miszerint: he?! Mindenesetre halkan közelebb lép a padhoz, pálcáját előhúzva, majd döbbenten nézi végig a nekromanta ténykedését, és hátrál is egy lépést. Aztán végignézi, ahogyan a nő életre kelti a lányt, majd végül elteszi a pálcát, és összefonja maga előtt a karjait. Igen, elteszi a fókuszt, elkövetve azt a hibát, amit az aurorkiképzésen ki akarnak nevelni az újoncokból. Hát, van ilyen.* - Az előzményeket megismerhetjük esetleg? *Kérdezi a nő arcát fürkészve, egészen elfelejtve, hogy neki most teljesen máshol kéne lennie. A társa úgyse jön. A bemutatkozásra eszmél fel, majd kiböki a keresztnevét, de csak azt.* - Részemről Angel.

Tárgy: Re: Holdfény sétány Vas. Okt. 25, 2009 5:42 pm

*Miközben a központi tér felé tart Epimetheussal beszélget. Véleményük sok mindenben eltér. Szeretne újra találkozni Ayával, ám hiába kereste a lányt, eltünt. Majd valamikor biztos összefutnak.*
~ Már megin Slo gazdáján járatod az agyad? Honnél tudod? Látom a gondolataidat.Elvégre a védelmeződ vagyok. A francba. Erről elfelejtkeztem. Amúgy igen.~
*A férfi egészen furán nézhet ki. Hiszen nem beszélget senkivel, mégis arcizmai amik a mimikáért felelősek folyamatosan mozgásban vannak. Mardot annyira leköti a híúzzal való beszélgetés, hogy észre sm veszi a vele szembejövő Angelt. Így összemennek.*
- Óhh elnézést. Igazat megvallva én sem figyeltem nagyon, ezért is nem kerültem ki önt. Maga se haragudjon. *jegyzi meg majd mosolyogva fogadja az Epimetheusra vonatkozó dicséretet.* Nagyon köszönöm. Tényleg gyönyörű, de ugyanolyan rendetlen.*vigyorog daimonjára.*
- Amúgy mi járatben erre? Hoppá elnézést.* szólal meg miután rájött, hogy semmi köze ahhoz, hogy mit keres erre a nő.Majd neszre lesz figyelmes, és az aurorok közötti kézmozdulatokkal csendre inti Angelt. Persze az már csak azután jut eszébe, hogy Angelnek nem is szabadna értenie a jeleket amikor a nő csendben marad. Érdeklődve pillant felé, majd hallgatózni kezd. A zajok az egsyik pad mögül érkeznek. Vagy legalábbis az egyik pad közeléből. Így a férfi lassan odasétál a padhoz, és Morana tevékenységét nézi. Életébenegyszer látott ilyet, így eltátja a száját de nem szólal meg. Ugyanazokkal a mozdulatokkal mutogat Angelnek mint az elöbb. Mikor Morana végez és elküldi a fiatal lányt halkan megszólal.*
- Gratulálok, amint látom sikeres volt a varázslata. *jegyzi meg halkan majd ismét megszólal, ám ezen szavakat már mindkettő friss ismerősének mondja.*
-Egyébként Mardhug Grihol vagyok.*ejti ki a nevét, bemutatkozásképpen majd Moranára tekint. * Ha szabad megkérdeznem mi történt a kislánnyal?

Nellondi polgár Hozzászólások száma : 19 Kaszt :

*Egy pad mögött, a sötétben neszre lehet figyelmes a két auror, egy halottkeltő támaszt fel épp egy élettelen kislányt. Eléggé meggyötörte őt ez a fél óra, amit a gyerekkel töltött, hiszen az kvibli, azaz valami olyasmi. Hol megmutatkozik benne a mágia, hol nem, így különösen nehéz feltámasztani. * - Gyerünk, ennek már tényleg sikerülnie kell! *Már sírt, nevetett, toporzékolt és hálát is adott az elmúlt fél órában, de még mindig nem akar feltámadni az a rohadt halott, akinek vérétől gyászkeretesek a körmei, tapad a haja és ragad a kezén a bőr. Idegesen rajzolja a kislány homlokára a rúnajelet, pálcájával, majd előveszi tőrét, és azt vési a lány bőrébe, majd ejt egy vágást az ujján, és teljesen önkívületi állapotba kerül. Szemeit valami furcsa köd önti el, és megremeg. Egy teljes percig csak rázkódik, és a kislány sebei kezdenek összehúzódni, a vér lepereg Moranáról, és visszaröppen a lány sebeibe, az utolsó cseppig. A lány teste már teljesen ép, sikeresen rekonstruálta azt, azonban most a túlvilágról vissza kell hívnia annak lelkét. Még pár percig remeg, aztán lélekmágiával a lány lelkét annak élettelen testébe helyezi. Mikor végzett, felsóhajt, és mikor a lány magához tér, felsegíti, és leporolja.* - Anyukádék már várnak, menj csak haza. *Elég kegyetlen húzás volt a maffia részéről, hogy zsarolásképp megölték a Kereskedőnegyedben azt a kislányt, akinek szülei tartoztak nekik. Fáradtan bújik ki a pad mögül, és egyszerűen lerogy rá, úgy gyűjt erőt.*

Vendég

*Sietős léptekkel halad, összehúzva magán a vékony kabátot, ami alig véd az időjárás ellen. Maga a kabát halványbarna színben pompázik, a nadrágja pedig fekete. Felső ruházata ugyebár nem látszik a kabáttól, így arról felesleges szót ejtenem. Aggódva méregeti a fenti esőfelhőket, mert rendben van, hogy a mágikus burok védi a sétányt az esőtől, de ha kiér innen, már nem ez lesz a helyzet. Természetesen most is a nagynénjétől jön, ezért járkál a palotanegyedben, magától sosem jön ide, maximum ha éppen ide vezénylik. Pár perccel ezelőtt még a hivatali negyedbe tartott vissza, aztán kapta az értesítést, hogy ugyan ugorjon már be a Nedaviába, mert fülest kaptak, hogy kétes alakok ütötték fel ott a főhadiszállásukat. Tehát irány a szórakozónegyed... időközben hátrafelé pislog, társát keresi, aki a patrónust küldte az értesítéssel, hiszen megbeszélte vele, hogy valahol itt találkoznak, és innen együtt mennek a Nedaviába. Mivel nem figyel az orra elé, sikeresen belefut Mardhugba.* - Oh... elnézést. *Pislog fel a férfira elvörösödve, és hátrébb lép.* - Én... igazán nem akartam... nem figyeltem az orrom elé, ne haragudjon. *Tekintete a hiúzon akad meg, és szemei felcsillannak.* - Milyen gyönyörű állat! *Jegyzi meg ámulva, a kezét a szája elé emelve.*

Tárgy: Re: Holdfény sétány Vas. Okt. 25, 2009 5:05 pm

*A fekete hajú férfi éppen a véros központja felé tart, azonban most még a palotanegyedben sétálgat. Annak is az egyik leghíresebb részén, a holdfény sétányon.*
~Milyen szépek itt a házak.Mondjuk a miénk sokkal szebb és othonosak mint ezek.De azért igazán költhettél volna többet arra a villára amibn élünk, ha már megteheted. ~ *jegyzi meg daimondja aki mellete sétál. Mardhug az égre emeli a tekintetét, és megforgatja a szemeit. Nem hiszi el, hogy a hiúz még mindig ezen a témán lovagol. Lassan ránéz majd telepatikusan üzenni kezd neki.*
~Nagyon jól tudod, hogy miért nem vettem nagyobb házat. Egy személynek ez a nyolc szobás villa is bőven elég. Mellesleg nem is akarok feltűnősködni a városban.~
*Mardhug egyébként szokásos felszerelésében van. Fekete farmer, ugyanolyan színű rövidújjú ing, illetve a jobb kezén lévő fekete karkötő. Ez a ruházat tűnhet szembe bárkinek aki ránéz a fiatal férfire aki kissé biceg.*

Tárgy: Re: Holdfény sétány Vas. Okt. 25, 2009 10:43 am

*Morgane figyeli a társaságot. Az állatkák jól elvannak. A lány, a cicájáról mesél.*
~ Szegény állat~
*Majd figyeli, ahogy gazdája ölébe ugrik. A férfi feláll, és elmegy. Sátánnak nem nagyon akaródzik vele menni, de muszáj. Morgane felemeli Ronniet.*
-lassan nekünk is mennünk kell. Majd még találkozunk. Szia.
*Elköszön, majd elsétál az ellenkező irányba.*

Tárgy: Re: Holdfény sétány Vas. Okt. 25, 2009 10:37 am

*Zeph is elmosolyodik a cica történetén, persze nem viszi túlzásba.* Őt Sátánnak hívják... *Néz a fehér agárra, majd vissza a lányokra. ~Tényleg, hétvége van, most jönnek a Nezabaros gyerekek látogatózni...~ jut eszébe a fiatal férfinak, majd hallgatja tovább a történetet. Pár pillanatnyi csend után Zeph feláll a padról, és hátralép párat.* Nekem most mennem kell, örülök, hogy találkoztunk. További szép napot! *Egy halvány mosollyal int, füttyent egyet, hogy hívja a kutyáját, de az nemigen akar engedelmeskedni.* Sátán! *Szólítja meg az állatot, aki erre felemeli a fejét, majd vissza, és tovább szaglászik a többi állat körül. Zeph megfordul, lép egyet Sátán felé, akinek több se kell, a gazdája után ugrik, és szorosan a térdéhez tapad.* Jó kutya. *Azzal egy utolsó mosolyt vet a lányokra, és eltűnik.*

Diák Hozzászólások száma : 129 Kaszt :

*Felsóhajt, és a cipőorrát kezdi bámulni, mikor megszólal a férfi, majd a kislány is. Valami mosolyfélét erőltet az arcára, és ő is bemutatkozik.* - Effie Delaney vagyok, a Nezabarból. *Int itt a fejével az iskola felé, aztán a japán vadmacskára, majd a golymókra mutat.* - Ő Lyle, ő pedig Scottie. Lyle egy igazi túlélő, az egyszer biztos. Leesett a Tower-hídról, beszorult egy csatornába... *Itt elneveti magát, hiszen elég nevetséges a kiscica története, bár az már nem nevetséges, hogy a farka csonk, három lába van, és csak egy és negyed szeme. A macska felugrik a földről, Effie elkapja, és a karjaiban tartja, miközben megsimogatja a hasát.* - Nem tudom, talán vonzza az embereket. *Mondja félig gúnyosan, félig csipkelődve a fiatal hímnek, aztán megsimogatja a golymókot is.* - Most megyünk is, még van egy-két elintéznivalónk Nellondban. Viszlát! *Köszön el, felkapja állatait, és sietősen távozik.*

Tárgy: Re: Holdfény sétány Vas. Okt. 25, 2009 10:01 am

*Morgane mosolyogva figyeli, hogy Ronnienak új társasága lesz. Végül kiderül a férfiról is, hogy nem egy gonosz alkat, és beengedi kutyusát az állattársaságba. A lány, az emberekhez lép. érdeklődve figyeli őket. Nem tűnnek veszélyesnek, de jobb az óvatosság. Csípőre tett kézzel nézi őket.*
- Morgane vagyok. A kutyusom pedig Ronnie
*Csak ennyit hajlandó mondani. Tovább nézi az állatkákat. Nagyon tetszik neki a kis golymók.*

Tárgy: Re: Holdfény sétány Vas. Okt. 25, 2009 9:47 am

*Kis idő után Sátánnak társasága akad. Zeph csak nevet először, majd meglátja a kuya gazdáját, és komolyabb arckifejezést vesz fel.* Ugyan, semmi baj, Sátán nem bánt senkit... *Mosolyog halványan, de csak nagyon halványan Morganera, majd a kutya nyakörvét visszahúzva maga mellé ülteti Sátánt. Lassan Effie is megérkezik, és köszönti a "gyülekezetet".* 'Napot. Öm... Zeph vagyok. *Néz először az egyik, majd a másik lányra. ~Hm... gyülekezünk?~ néz körbe a fiatal férfi, majd halvány mosollyal elengedi Sátán nyakörvét, aki egyből az állatsereglethez csatlakozik, és érdeklődve szaglászik. Kissé agresszív külseje mögött egy kedves kutya.* Hogyhogy ennyien járnak ma erre? *Kérdezi érdeklődve a férfi, közben a kutyáját nézi.*

Diák Hozzászólások száma : 129 Kaszt :

*A Kúria felől egy bájos negyedrészt véla leányzó érkezik ide, persze ő mit sem sejt erről. Eddigi élete valahogy túl mozgalmas volt ahhoz, hogy bárki is elmondja neki ezt az egészen aprócska infót. Scottie és Lyle a nyomában caplatnak, Scottie ezúttal a megviselt japán vadmacska hátán. A lány barnás tincsei szokás szerint szabadon, egy teljesen mezei, egyszerű fekete hajpánt van benne csupán. Egy sötétzöld kapucnis pulcsit visel, fekete farmerrel és egy pár edzőcipővel. A kapucnitól alig látni az arcát, de azért aki ismeri könnyen beazonosíthatja.* - Lyle, Scottie, siessetek már! *Szól állatkáinak, de azok változatlan lassúsággal vergődnek egymáson, és bandukolnak a harcos lány után.* - Szép napot. *Biccent Morgane-nek, majd Zephnek, és aztán megpillantja a lány kutyáját. Scottie megunja Lyle társaságát, így leugrik róla, és pattogva kezd új játszótársat keresni, és meg is találja azt Morgane kutyusának személyében. A törpegolymók felpattan annak hátára, és ugrándozni kezd rajta. Effie csak felsóhajt, és kapucnija alól kilógó göndörített tincseit igazgatja.*

Tárgy: Re: Holdfény sétány Vas. Okt. 25, 2009 9:26 am

*Morgane rohan. Ronnie elszaladt tőle, és eltűnt. A lány befordul egy sarkon, és meglátja kedvencét. A kis bernáthegyi, éppen egy nagyobb kutyát idegesít. Fel le ugrál előtte, farkát csóválva, csaholva és nagyokat vakkantva. Morgane elsápad. Kis kutyája mindig is elven, és barátságos volt. de ezzel sodorta magát bajba legtöbbször. A lány odarohan, és szó szerint rávetődik kutyusára. Majd amikor észreveszi a padon csücsülő férfit, könnyes szemmel néz rá.*
- Ne haragudjon rá. Olyan kicsi még... csak játszani szeretett volna... máris elviszem
*Nagyokat nyelve kel fel a földről. leporolja fekete nadrágját. lejjebb húzza túlméretezett fekete pulóverét, és idegesen figyeli a férfit. Szőke haját ma felfogta. Ölébe fogja a még mindig ficánkoló kiskutyát. próbálja simogatva lenyugtatni, de nem igazán megy. Végül előhúz zsebéből egy kis kutyahamit és odaadja neki. Ezzel el lesz egy ideig.*