Karditov Park és Állatkert

Tárgy: Karditov Park és Állatkert Kedd Dec. 23, 2008 6:30 pm

First topic message reminder :

Karditov... már Nellond polgárai közül is sokan alig emlékeznek ki is volt egy a férfi, aki méltán híres volt...kétbalkezességéről. Az volt a vágya, hogy egy parkot ad a városnak, amit saját maga tervez meg és ültet be növényekkel. Egész jól haladt, már majdnem a park fele kész volt, habár többször is életveszélybe került, amikor 1-1 fát próbált megmachinálni, hogy azok nagyobbak, szebbek legyenek, és több árnyékot adjanak. De végül hibát követett el. Épp a park közepén található kis boltívet akarta felállítani, amikor nem a megfelelő varázslatot alkalmazta. Az események gyorsan követték egymást...mint valamiféle előre megrendezett káoszelméleti bemutató, és végül a boltív a férfire zuhant, ezzel a halálát okozva.
A park közepén azóta is ott van a szakállas, akkoriban 50-es éveiben járt férfi kissé butuskán mosolygó mellszobra.
Maga a hely, egyébként olyan, mint a legtöbb park. Fák, bokrok, virágok mindenütt, és jó néhány pad is akad itt, a leülni és pihenni vágyók számára. Középen ott a boltív, épp a mellszobor felett, a férfi emlékére, és úgymond halálára emlékezve ezzel.
Ami még különleges itt az a kis állatkert. Nem nagy, épp csak 7-8 ketrecből áll. Akadnak itt mindenféle varázslények, persze nem a veszélyes fajtából.
Az egyik ketrecben kelta tündérmanók integetnek kifelé, néha kissé megtréfálva a nézelődőket, és ami a kezük ügyébe kerül, azzal jól megdobálják az arra járókat.
Akad itt sátánebe is, ami ugye nem bántja az embert, de azért meglehetősen félelmetesen néz ki. Lehet rajta gyakorolni a zenét, mivel egy hárfa van a ketrec mellé kihelyezve a lelkes próbálkozóknak.
És még jó néhány kisebb varázslény, repülők, és nem repülők, csúszók és mászók, néha még változik is a kollekció, és cserélődnek, az időjárásnak megfelelőien, hisz nem mindegyikük bírja a hideget, vagy épp a meleget.

Karditov Park és Állatkert - Page 13 Park

Tárgy: Re: Karditov Park és Állatkert Szomb. Feb. 20, 2010 11:09 am

*Zeph bólint.* Rendben, nekem is vissza kéne mennem. *Mondja, és biccent egyet.* Örülök, hogy találkoztunk. *Még mielőtt a férfi elindulna, Sátán a lánykához megy, és megsimogattatja magát. Odabújik a lábához, és nagy bociszemeket vet rá. Gazdája egyetlen füttyentésére viszont megfordul, és Zeph után ered.* Szia! *Köszön el még a férfi, majd eltűnik a látóhatárból.*

Diák Hozzászólások száma : 44 Kaszt :

*Bólint egyet, miközben Lynára veti pillantását. Kezd éhes lenni... mármint Petra.*
-Értem. *Ennyit egyenlőre az összes válaszra, mivel most kivételesen semmit nem tud hozzáfűzni. Elgondolkodik.* Tényleg? én két évig magántanárnál tanultam... Amúgy még nincs sok elképzelésem, de gondolkodom rajta elég sokat. Talán valamilyen tanár... mondjuk... Aurormágiát tanítani. Vagy nemtudom még. *Vonja meg a vállát, még ebben tényleg bizonytalan. De... ráér. Közben az órájára pillant.*
-Azt hiszem én lassan vissza is megyek a kastélyba. *Kicsit elmereng, nem tudja még mit csináljon. Nem akarja lekésni az ebédet, na meg a szüleinek kell levelet írnia.*

Tárgy: Re: Karditov Park és Állatkert Szomb. Feb. 20, 2010 10:50 am

Nyugodtan kérdezz, szívesen válaszolgatok. *Mondja, majd válaszol is a kérdésekre.* Én csak olyan három éve költöztem ki ide, a külső negyedbe a kikötő mellé, ahol a nagyapám lakott valamikor. *Válaszol az első kérdésre, arcán semmi nem látszik, teljes kifejezéstelenség. Csak bámul a távolba, érzi magán a lány pillantását, de nem viszonozza. Csak halad, próbál olyan tempóban menni, ami mindkettejüknek jó.* Amúgy igen, nagyon sokan jártok ide. Körülbelül minden nap látok Nezabarost itt Nellondban. Tényleg szép város. Örülök, hogy itt akarsz lakni. *Mosolyog nagyon halványan egy pillanatra. Majd a foglalkozására terelődik a szó.* Magán tanárkodom, de ez nem túl gyakori munka, szóval találnom kéne valami jobbat. *Eközben Sátán kicsit előresiet.* Te mivel akarsz foglalkozni? Van már valamilyen elképzelésed?

Diák Hozzászólások száma : 44 Kaszt :

*Bólogat nagyban, miközben halad Zeph mellett. Néha Sátánra pillant, néha pedig Lynára.*
-Értem. Az nem baj. *Kuncog egy kicsit ő is, hiszen... ez elég meglepő mondat volt.* Én is szeretnék egyszer itt lakni. Tök jó helynek tűnik Nellond. Azt hiszem éppen ideje lesz felfedezni minden zugát...*Mereng el egy kicsit, miközben Zephet hallgatja. Örül hogy nem kell magáznia, azt sosem szerette. De ha muszáj akkor muszáj.*
-Oké, akkor megegyeztünk. Amúgy, mióta laksz itt? Sok Nezabarossal talákoztál már? Mivel foglalkozol? *Halmozza el kérdésekkel a férfit, miközben zöld szemeivel egy pillantást vet rá.*
-Szólj rám ha sokat kérdezek... *Csak kíváncsi és sokat beszél. Ennyi. Na meg a vidámság és a hiperaktivitás is egy kicsit beleszámít ebbe.*

Tárgy: Re: Karditov Park és Állatkert Szomb. Feb. 20, 2010 10:32 am

Hát, nekem éppen hogy túl jó az arcmemóriám, és akit még soha nem láttam, az is ismerősnek tűnik. *Kuncog nagyon halkan, mélyen és dörmögve, mindössze pár másodpercig. Lynára pillant, mutató és középső ujját mutatva neki V alakban. Ezzel csupán egy köszönést akart megejteni.* Ő Sátán. *Mutatja be a kutyáját is.* Én itt lakom, sokszor járkálok erre. *Mondja, közben figyeli Sátánt, aki a két személy között üget szépen, néha fel-fel pillant rájuk. Gazdája újra halvány mosolyra húzza a száját, de a szeme mindig kifejezéstelen marad.* Persze, tegezz nyugodtan. Nem vagyok még olyan öreg. *Mosolyog a lányra, majd előre pillant a távolba megint, nem tart nagy szemkontaktust a társával.* Valószínűleg rád is szólnék, ha magáznál. *A távolba mered, lépései egyenletesek.*

Diák Hozzászólások száma : 44 Kaszt :

*Nem bánja, hogy a kutya ugrál rá, ő tovább símogatja. Mikor Zeph megszólal, csak felpillant és nagy zöld szemeit a férfire mereszti. Elgondolkodik...*
~Lyna, te emlékszel rá?~ *Kérdi daimonjától, miközben még egyszer végigsimít a kutyán és feláll. *
~Nem.. szerintem nem találkoztunk még vele.~ *Egy hálás mosolyt küld Lyna felé, majd kicsit közelebb lép a férfihez.*
-Nem tudom, én nem emlékszem. De lehet hogy csak rossz az arcmemóriám... mert szokott ám olyan is előfordulni. *Igen, és az is hogy néha túl sokat beszél. Persze mostmár a világért sem hagyná egyedül sétálni Zephet, így követi.*
-Örülök Zeph. Én Petra Alexis vagyok. De... inkább csak Petra. éééés... ő pedig Lyna. *Mutat a hiúzra, aki biccent is egyet üdvözlésképpen. A kérdés kicsit meglepi, de persze válaszol rá.*
-Hát, még nem sokat jártam Nellondba, így gondoltam felfedezem a terepet. Ez a hely tűnt elsőre legszimpatikusabbnak. Na és te? Nem baj ha tegezlek? Nem szeretek senkit magázni.. az olyan... nemtudommilyen.*Hadarja el végül a végét, és egy mosollyal az arcán figyeli Zephet tovább.*

Tárgy: Re: Karditov Park és Állatkert Szomb. Feb. 20, 2010 10:14 am

*Sátán hátraugrabugrál valamerre, amerről az előbb egy halk, dúdolásszerű hang érkezett. Zeph hátrapillant, és meglát egy lányt a daimonjával, ahogy a kutyát simogatja. A fehér agár teljesen odabújik újdonsült társához, és játékosan ugrabugrál az ölébe. A bocsánatkérésre a gazdi is elmosolyodik.*
Semmi baj, nyugodtan simogathatod. *Mondja kedvesen. Homloka kisebb ráncokba húzódik, aztán kiegyenesedik.* Elég ismerős vagy nekem... szerintem már találkoztunk. *Elgondolkozik, de nem jut eszébe semmi.* Vagy nem biztos. *Teszi hozzá, és halk, mély hangján kacag egy rövidet. Közelebb lép a diákhoz, és Sátán odaugrik a gazdájához. Zeph megfordul, és folytatja az útját, remélve, hogy az új társa is követi.* Zeph vagyok. *Mutatkozik be, és miután a lányka részéről is megtörtént ez a gesztus, körülnézve újabb témába kezd.* Hogyhogy ere jársz, ahol senki más? *Tényleg nagyon kevesen vannak, furcsa...*

Diák Hozzászólások száma : 44 Kaszt :

*Nem sokkal később, egy vidám lányka is feltűnik itt. Daimonjával persze az oldalán. Egy kellemes kis dallamot dúdolászik, a szép hang is meg van hozzá.
Farmernadrág, szürke-fekete póló, farmerkabát és egy Vans cipő van rajta. Még egyszer sem járt ezen a helyen, sőt a többin se nagyon így gondolta most már ideje lesz felfedezni egy kicsit.
Mivel Petránk szereti a kutyákat, nem sokáig kell neki mennie még meg nem látja az itt tartózkodó Zephet és a szép fehér kutyát. Lehajol, és megsímogatja.*
-Jajj, de aranyos vagy! *Egy elég nagy mosoly jelenik meg az arcán, miközben a hiúz még mindig ott áll mellette. Felpillant Zephre.* Ó, bocsánat hogy csak így... nagyon szép kutyája van. *Jegyzi meg végül, vidám, kedves hangján. Igen... ma minden idegennel szóba állna. Na nem mintha eddig nem azt tette volna.*

Tárgy: Re: Karditov Park és Állatkert Szomb. Feb. 20, 2010 9:48 am

*Egy férfi érkezik magas, de vékony, fehér kutyájával a parkba. A férfin hosszabb, barnás bőrkabát van, amit valószínűleg nagyon régen tarthattak divatosnak, már ha akkor egyáltalán annak számított. A kutya vígan ugrabugrál az enyhe szellőben. Enyhe napsütés világítja a szőrét, lassan a hó is elolvad mindenhonnan, és kezdődik a tavasz. Zeph erre a gondolatra kissé elmosolyodik. Persze ez nem látszik kívülről, komor, kifejezéstelen arca végig ugyanolyan marad, csak amikor Sátánra pillant, akkor lehet felfedezni egy kis könnyed boldogságot rajta, ha nagyon figyelünk.*

Nellondi polgár Hozzászólások száma : 21 Kaszt :

* Ó ez a sok szemvillanás. Már elég nehéz megkülönböztetni mikor jó, és mikor rossz jel is ez. Amikor az ajkaik összeérnek, a férfi egy piallantig tartja a kis puszit, "csókot", majd mint mondta, sütizik újra.* - Ó csak egy kicsit. *Mondja, a megéhezésre, és még egy falatot bekap, de ezzel el is fogyott a sütemény. Amikor a nagymacska megnyalja a száját, kicsit elmosolyodik, végül még is csak Kailától hallja a választ. *
- Bracha... Értem. *Egy mosollyal figyeli az állatot, habár nem túl bíztató, hogyha még nem akar hozzászólni. Ez azt jelenti, hogy még nem nagyon szerezte meg a daimón bizalmát. Tehát még a lány bizalmát se szerezhette meg teljesen. * - Gyönyörű vagy. *Mondja, a daimón felé, majd Kailára pillant a szeme mosolyog, lenne ehhez a modnathoz hozzáfűzni valója, de már rájuk esteledett, erősen.* - Ideje hazamenni, esetleg haza kisérhetlek? Már eléggé későre jár... Habár meg tudod védeni magad.* Mondja a férfi, de végül is feláll, és ha elkísérheti a nőt, elkíséri, ha nem, akkor itt köszön el tőle, egy jóéjt, szép álmokkal, még találkozunk és ilyesféle elköszönéssel... Meg egy aprócska puszival, az ajkára. Most remélhetőleg nem fog kikelni magából, és végül elválnak, nyugalomban. Vagy talán más érzelemmel...*

Vendég

*A férfi szavaira csak emgvillannak a szemei, afféle "valóban?" tekintettel, fénnyel. Amikor elkapják a kezét, akkor azt nem húzza el, sokkal inkább a férfinak támaszkodik a kezével, miközben tovább hallgatja a szavakat. Eléggé kérdőn villannak emg a szemei arra a bizonyos most viszontra, aztán a férfi közelebb hajol hozzá, Kaila pedig mondhatni beadja a derekát. Ő is közelebb hajol a férfihoz, szemei furcsán csillognak, ahogyan elveszik a férfi tekintetében, majd egyszerűen olyan közel hajol a férfihoz, hogy tulajdonképpen emgcsókolja. Aztán, amikor a férfi elhúzódik tőle, és a süteményre fordítja a szót, akkor a nő szemöldökei feljebb szöknek.* -Csak nem megéheztél? *kérdezi kíváncsi hangon. Bracha felnéz a férfire, nyalogatva a szája szélét, de nem igen szólal emg, inkább Kaila felé pillant. Aztán vissza a férfire, Kaila pedig előrébb dől, és ráteszi kezét a gepárd fejére.* -Ő itt Bracha, a társam, bár gondolom ezt kitaláltad. És idegenekkel annyira nem szeret szóbaállni. A neve mellesleg annyit tesz, áldás. És tényleg az. Nem egy helyzetből mentett már ki. *a gepárd kihúzza magát ültében, majd szemeivel a férfit kezdi el méregetni.* -Amúgy, a sütemény nem volt olyan kárbaveszett. Valakinek nagyon is ízlett. *mondja, miközben végigsimít a gepárd fején.*

Nellondi polgár Hozzászólások száma : 21 Kaszt :

*Próbálja lassan, de biztosan felfogni a szavait, hogy ne tegyen újabb baklövést. Márha az iménti baklövés volt, ezt már nehéz lenne felmérni, usernek is túl bonyi. Az elismerő fényre az ő szeme is csillan, és érdeklődve fürkészi a tekintetét. Kezd egy cseppet összezavarodni. Inkább csendben marad, és hallgatja a további szavakat, hátha letisztul, hogy mit is akar modnani a nő.*
- Nem kedvelem a legfinomabb úrihölgyeket. *Mondja, nyugodt hangon, miközben a melkasába bökő kezecskét kapja el. NEm teljesen szándékos, csalán csak reflex. Finoman fogja meg a lány kezét, majd elengedi, hogyha kihúzná a markábl.*
- Megjegyeztem a szavaidat, ahogy az összeset, mióta találkoztunk. Most viszont... *Mondja a férfi, kicsit közelebb hajolva a lány ajkához. A szemébe néz, és jónéhány másodpercig így marad. Mintha arra várna, hogy mit tud kiolvasni Kaila szeméból, és hogy mit fog lépni. Remélhetőleg a lány nem csak vár. Ha pedig igen, egy perc múltán elhúzódik, és egy mosollyla megszólal. * - Most viszont visszatérek a süteményhez, amit te eltékozoltál. *Hátradől, és újra akezébe veszi a sütit, eszegetve, miközben Bracha felé pillant.* - Egyébként hógy hívnak? Illetve hogy hívják? Már ha szóba óhajtassz elegyedni velem, és valóban daimón vagy.

Vendég

-Néha a más nyelvet beszélő emberek jobban emgértik egymást, mint azok, akik egy nyelvet beszélnek, ez így van. De ez ellen vajmi keveset lehet tenni. *mondja enyhén megvonva a vállát, miközben a férfit figyeli. Szemeivel egy pillanatra sem engedi el. A gepárd gondolatban próbál hatni valamelyest a tengerészlányra, aki csak figyeli a férfit, mintha jáccana vele. A gepárd gondolatban mordul fel, miközben Kaila hallgatja a férfi szavait.* -Tökéletes magyarázat. *szemeiben elismerő fény csillan meg, miközben kihúzza magát, ezzel is közelebb kerül a férfihoz, így nagyjából ugyanott vannak, ahol az előbb, annyi különbséggel, hogy msot a lány kezdeményezett, úgymond.* -Amúgy nem jáccottam meg a nevetést. Nem vagyok nemes, soha nem is voltam az. A tengerekről jöttem, a nép legaljából kerültem ki, és a nemesek többségét továbbra is megvetem. Éppen ezért nem játszom meg magamat. Attól még, hogy nem viselkedem a legfinomabb úrihölgy létére, éppen úgy tudok őszinte lenni, mint bárki más. *mondja, majd egyik ujjával megböki a férfi mellkasát, mintha csak még jobba az orrára akarná kötni a szavait.*

Nellondi polgár Hozzászólások száma : 21 Kaszt :

*A férfi félszemmel nézi, ahogy a gepárd megeszi a kaját, a majd azonnal a nő felé fordul, amikor hallja azokat a kihivó szavakat, és látja a villanó tekintetet. Lehet, hogy nagyon, nagyon mélyen, ez mulattatja. A szeme nevet, miközben az ajkát lebiggyeszti.*
- Más táj, más kultúra. Habár, az egy nyelvet beszélnek megjegyzés nem helyt álló. Tökéletesen el lehet beszélni a másik mellett, hogyha mást nyelvet beszélnek. És akár meg még is lehet érteni. *Mondja a férfi csendesen, habár úgy fest ez nem volt egy jó kör neki. Lehet tippeket kéne vennie a kicsi Colwell lánytól, hogy hogyan bánjon a nőkkel, úgy is körülbelül ugyanolyan típus , mint Kaila. Vagy nem. *
- Az áltatás, és a magunk megjátszása úgy tudom a nemesek kiváltsága. És a nemeseket úgy tudom gyűlölöd. Játszottad a nevetést tehát? *Kérdezia férfi, mostmár elkomolyodva, az előbbiek mulatatták, de ez most kevésbé. A tekintetéből kihúny az a nevetés, és csak őszinteséget váró tekintettel figyeli a mellette ülő nő arcát, aki már szépen el is húzódott mellőle.*

Vendég

*Nem a szülei nevelték bele a nemesség gyűlöletét, inkább a családja volt nemes, és ő gyűlölte emg őket, amikor jött egy férfi, és ő meglátta a tökéletes utat a szabadulásra. A tenger elcsábította, akárcsak az a híres-neves hajóskapitány. A torta a földön köt ki, és a gepárd máris lelkesen benyalja, szerinte egészen finomra sikeredett. Amikor a férfi a lány kezéért nyúl, és megfogja azt, hogy lejjebb emelje, azt hagyja, és érdeklődve méregeti a másik zöld szemeit a sajátjáéval, egészen kíváncsian. A férfi emgszólalására elmosolyodik.* -Mifelénk semmi ilyesféle mondás nem járja. Megeshet, hogy én vagyok túlságosan is régimódi, de nálunk, hogyha egy nő meg egy férfi együtt nevetett, az csak annyit jelentett, hogy remek ivócimborák, és egy nyelvet beszélnek. Valamint nem kellett a férfinak végigsétálnia a pallón. *kissé kihívóan villantja meg a szemeit, miközben le nem veszi a tekintetét a férfiról. Aztán hátradől, és keresztbe teszi egyik lábát a másikon.* -És honnan veszed, hogy ez őszinte nevetés volt? *miközben kihívóan villannak meg a szemei, simán letegezi a férfit.*

Nellondi polgár Hozzászólások száma : 21 Kaszt :

*Hallgatja csendesen a nő szavait, és kssé felvonja a szemöldökét a család témájáról. Hát, ő a családjáról nem tud túl sok mindent mesélni, ami Kailát érdekelheti. Nem tudja, hogy mi is történt a szüleivel, hogy így belenevelték a nemesség gyűlöletét, de most úgy érzi, hogy nem kell rákérdeznie. Esetleg később. Mikor megeszi a tortát és megszólal, erre a fiatal nő egyszerűen elmosolyodik, majd felnevet, és a szája elé kapja a kezét, a férfi leteszi a tortát, és kezét a lány kezére csúsztatja, hogy elvegye a szája elől. Ő is mosolyog, majdnemhogy nevet, de a tekintete Kailáéba fonódik, miközben beszél. A tortával nem törődik, Bracha jól járt. *
- Úgy tartják, hogyha egy férfi és egy nő együtt őszintén nevet, az már majdnem olyan, mintha csókolóznának. *Mondja halkan, hiszen úgy is ott ülnek egymás mellett. Nem akar azonnal "nyomulni" csupán egy ááártatlan megjegyzés volt. Nem is hajol olyan közel, hogy a nőnek teljesen zavarba kelljen jönniek. Habár fene se tudja, hogy egy ilyen megjegyzés zavarba tudja e hozni. Lehet, hogy inkább máshogy reagál...*

Vendég

*Amikor a férfi beleszagol a tortába, majd megszólal, hogy nem mérgező, a nő is emgszaglássza, majd a villával kezdi le szúrkálni.* -Azt én is remélem. *teszi hozzá, miközben csak figyeli, ahogyan a másik a tortát eszi, majd ő maga is beleeszik, pontosabban emeli a szájához a falatot, de ekkor jön a nemesség kérdésése. Leteszi az ölébe a törtát,, meg a villát, emg a falatot, és aprót sóhajt.* -A családom kezdte az egész elrontását, és ezt már nem igen lehet jóvátenni. Igazán sok magához hasonló kviétel kellene ahhoz, hogy az én és a nemesség viszonyát tiszázzák. De mindegy is. *mondja, miközben mered maga elé, majd amikor a férfi beleharap a tortába, lenyeli a falatot, majd ismét megszólal, akkor a nő elmosolyodik, majd nem bírja tovább, és egyszerűen kitör belőle a nevetés. A szája elé kapja a kezét, hogy mégse tűnjön annyira illetlennek, de egyszerűen nem bírja, csak úgy kijött belőle, és egészen jóízűen kacag, miközben próbálja elfojtani, kevés sikerrel. Amilyen ügyes, még a tortát is kiejti a kezéből, ami a földön landol, Barcha örömére és gyomrának örömére.*

Nellondi polgár Hozzászólások száma : 21 Kaszt :

*Amikor röppen felé a medál, elkapja és azt is zsebre teszi, talán egyszer a nő megbékél, és szüksége lesz rá. Nincs rá sok esél, de addig is megőrzi neki. Amikor már a torákkal áll ellőtte, próbál minél ártatlanabbul nézni, hiszen nem az ő hibája ez az egész. Ő még nem volt Redrick féle felnőtté avatáson. Egy bátorító mosollyal adja odaa tortát, és a sajátját az orrához emelve szaglássza meg finom illatát.*
- Nem mérgező. Remélem. *Azért kicsit elmosolyodik, és biccent a köszönömre, azzal az "igazán nincs mit" tekintettel. Figyeli, ahogy a nő a tincseit igazgatja, majd leül mellé, nyugodtan, a kezében a tányérjával. A villáját beleszúrja asüteménybe, és elvágja, miközben felemeli a sütiről a tekintetét, újra a nőre.*
- Sajnálom, hogy éppen a Redrick családdal ismerkedett meg. Gondolom ez nem dobta meg a véleményét a nemességről... És a Bulgáriai nemességet sem tekinti különbnek így. Tényleg sajnálom, hogy azonnal rossz emlékeket fog felidézni, hogyha Nellond családjaira gondol. *Felsóhajt, mélyen, majd hátradőlve a padon az égre tekint, csak néhány elragadott pillantás után veszi le a tekintetét a csillagokról, és a már levágott darabot a sütiből felszúrja és megeszi. Néhány rágás után, és a lenyelése után mégegyszer megszólal.*
- Tényleg nem mérgező.

Tárgy: Re: Karditov Park és Állatkert Szer. Feb. 03, 2010 6:54 pm

* Mikor megérzi a süteményszagot, csak felsóhajt, és inkább le is ül a padlóra. És ahogy sejti... nemsokára leszáll a sötétség, és az "ájulás", akkor már ismerősen fogadja. Aztán megérkeznek a fenti helységre. Meglátja Juliant, és az egyik asztalhoz sétál szó nélkül, és felveszi róla a korábban rátett kis ajándékcsomagot, és odadobja a férfinek.*
- Bátyám... muszáj ezt minden nagykorúsításnál eljátszanod? Már legalább 5X találkoztam ezzel a mutatványoddal... * Sóhajt egyet, de a sóhaj alatt ott egy vigyor. - Tudom... sosem tarthatom meg őket... de ezt már megszokam.* Modja vigyorogva, majd ő azért még nem megy el. Ő is nekiáll tortázni. Ellenben már nem igen foglalkozik a vendégekkel. Az ő ideje már lejárt.*

Vendég

*Lucas pillantására nem is mond semmit, csak odavágja a medált, majd elfordul, és a apdhoz lépdel, és egyszerűen levágja magát.* ~Ha egy hajón lennénk, akkor már régen a pallón sétálnának végig egy ilyenért..~ *dohog magában a nő, gondolatban mormogva, miközben a gepárd próbál hatni rá. Kevés sikerrel. Amint Lucas közelebb lépdel hozzá, tortákkal, akkor a gepárd leugrik a padról, és leül a nő mellé, figyelmesen figyelve Lucast, meg Kailát. A nő csak a férfira néz, majd megigazítja karjait, aztán, amikor a férfi még közelebb tolja a tortát az arcához, akkor tekintete a tortára siklik, majd a férfira, aztán kiengedi a karjait, és megfogja a tortát, és átveszi a férfitól.* -De csak egy kicsit. Köszönöm. *mondja, miközben leteszi lábait a földre, és ráteszi a tányért, kissé megigazítva a haját, pár kósza tincset a füle mögé bújtatva.* -Nagyon kedves. És azt hiszem, nyugodtan kijelenthetem, hogy ön nem zavar. Leül? *néz fel a férfira, intve a mellette levő helyre, egészen barátságosan.*

Nellondi polgár Hozzászólások száma : 21 Kaszt :

*Csata, csata, az ellenfél igen csak gyenge, de a következő pillanatban férfi hangot, és gyümölcsös éde sillatot éreznek. a Hang furcsa, és kábító...*
- Ez honnan jön?... *Kérdezi maga alá mormogva, tehát enm a többiektől, majd magukhoz is térnek, fent. A szeme szikrázik, erősen le kell magát nyugtatnia, és amikor meghallja, hogy Kaila hogy kikel magából, azonnal a nő mellé lép, és nyugalmat erőltetve zöld szemeire, csupána tekintetét veti a nőre, nem mondd semmit. Ő is leveszi a nyakábóla medélt, és zsebre teszi, nem fogja más család jeleit viselni, legalábbis még nem érzi, hogy hasznára válna. Csak figyel, nem akar beleszólni abba, hogy mit mondd és kinek. Mindazonáltal, ő is tökéletesen egyetért vele. A Ládikát zsebre teszi, egyelőre nem nyitja ki, igazából talán tudja is már, hogy kihez fog kerülni... Mikor mindenki eltűnik, legalább is az őrült, és felettébb furcsa Redrick családból, a férfi két tányért vesz el, és sütiket szór rá. Majd odasétál Kailához, ahhoz a padhoz, ahova leült, eléggé duzzogónak tűnik.*
- Elnézést... De zavarhatok, vagy most már nem lenne kedve egy kis süteményre? *Kérdezi, egyszerűen, nem akarja túlbonyolítani, hogyha a nő elzavarja, akkor azt is megérti. Siekresen lejáratták előtte a bolgár nemességet a Redrickek. * - Tortát? *Kérdezi, kicsit odatartva a nő elé, de úgy, hogy ne az arcában legyen, csak az illat csapja meg a nő orrocskáját.*

Vendég

*Amikor a szavaira nevetést hall, akkor egy kissé ideges lesz, és hátrálni kezd, továbbra sem engedve a maga vizi erődítményéből, ami továbbra is zajló víztömegként emelkedik előtte. Aztán egyszercsak elájul, elsötétül előtte minden, és idegesen tér magához. Amint emgpillantja az előtte terpeszkedő Redrick férfit, majd a nyakához kap, és abban megérzi a medált, talpra szökken, és letépi a nyakából a láncot.* -Úri ficsúrok, mind! Ezt pedig tegyétek a tudjátokhova! Nem vagyok az ölebetek, akikkel eljátszhattok, majd megjelöltök! *mondja, láthatóan valami emgütötte a szívét. Talán nem is annyira az egész tett, talán inkább a levonható tanulság, vagy még inkább az a bizonyos medál, amit a nyakába helyeztek. Sosem bírta a megbélyegzést, és a bezártságot, mindig is a szabadság iránti vágy égett benne, talán éppen ezért nem tudja elviselni a nyakában levő medált, amin a Redrick család címere van. Julian lábai elé veti a medált, majd egyszerűen hátatfordít, és arrébb sétál. A geprád csak lassabban tér amgához, de ő is feltápászkodik, és Kaila után indul, miközben próbálja megállítani. Amint elhopponáltak a családtagok, családfők, a nő leül az egyik padra, kissé duzzogva, miközben a gepárd felágaskodik mellé a padra, és halakn dorombolva, morgolódva próbál a lelkére beszélni. Kaila söszefonja maga előtt a karjait.*

Tárgy: Re: Karditov Park és Állatkert Szer. Feb. 03, 2010 6:37 pm

*Sikeresen írtja a népet. Vagyis inkább csak egynéhányat, majd egy különleges illatú füstölő kezdi el őket körbevenni. A lények Kailára furcsa hangot adnak ki, majd felébrednek. Nyakában, egy medállal bővült a repertoár, hiszen ott van a nyílméregbékás medalion. ezt megszorítva, hangtalanul távozik, egy mézeskalácsot eszegetve*

//Nagyon élveztem, tetszett, Gratulálok =]//

Nellondi polgár Hozzászólások száma : 29 Kaszt :

*Phionalla tűzgolyója elér néhány lényt, akik furcsa, szenvedő hangot hallatva olvadnak el, mintha csak jégből lennének. Kaila szavaira viszont mintha valami furcsa, nevető-röhögő hangot is adnának ki magukból. Mindenesetre jégtű nem éri el egyiküket sem, de mintha mindannyian valami furcsa szagot éreznének. Kicsit gyümölcsös, kicsit édeskés, de füstölőnek tűnik. Mintha füst is kezdene körülöttük terjengeni, ezzel a furcsa illattal. A füst egyre beteríti őket, fehér füst, majd már nem is látnak semmit. Aztán felébrednek. A Karditov parkban fekszenek mindannyian, és az egyik fehér abroszos asztalnak támaszkodva ott áll a két Redrick bátyja. Kezében egy tányér meg egy villa, a tányéron torta, és békésen eszeget. Mindenki találhat a nyakában egy-egy medált. Nem annyira csicsás, csak egy kör, amibe egy nyílméregbéka van vésve, a hátuljára pedig az aznapi dátum... jó emléknek, és talán el is lehet adni, akár beolvasztva, ugyanis színaranynak tűnik.* - Tanulság... mindenki hazudik. *Jegyzi meg, miközben fiatalabbik öccse dühösen ugrik fel. Julian arrafelé néz, és mielőtt az megszólalhatna, megelőzi.* - Otthon találkozunk. És Allan... nem, egyiket sem tarthatod meg. A jelszó meg virágpor. *Azzal már el is tűnik, egyszerűen elhoppanál. Az asztalok még mindig meg vannak rakva süteményekkel, de az ajándékok eltűntek, ahogy a szolgák is. De a süteményből lehet enni, finomak, és már semmi kellemetlen hatásuk nincs. Ha Lucas kimondja a jelszót, a dobozka kinyílik. Egy füzetke van benne, ami idézeteket tartalmaz. Mindig csak egyet... És mindig, ha kinyitja, más van benne. Ugyanaz nem jelenik meg kétszer, de ha egy már megjelent idézetet akar visszahívni, elég bár szót mondani belőle, és akkor minden oldalon megjelenik egy-egy idézet, amiben benne vannak ezek a szavak. Mintha csak kereső lenne, de persze ezek az idézetek is eltűnnek, ha becsukja a füzetet. Ez az egész pedig a legutolsó oldalon van leírva. Justin még felkiált, miszerint "az ajándékaim!" és "Julian, megöllek!", majd futva távozik a palotanegyed irányába.*

//Köszönöm a részvételt.//

Tárgy: Re: Karditov Park és Állatkert Szer. Feb. 03, 2010 6:24 pm

*Mikor a kristály sok sok apró lénnyé változik, akkor felkacag, és egy gyors védőpajzsot van maga köré, majd Julian köré is, mert az a kölyök még képes megöletni magát. A Colwell férfi felszólalására felnevet.*
- Látszik hogy nem mozog az intrika, és a politika színpadán már meg ne haragudjon... Első, és legfontosabb szabály, Az ellenfél megtévesztése... hitess el vele valamit, és így csald csapdába!* Kacag a srác, majd leglengeti a pálcáját, és egy futótüzet indít a lények felé.