Karditov Park és Állatkert

Tárgy: Karditov Park és Állatkert Kedd Dec. 23, 2008 6:30 pm

First topic message reminder :

Karditov... már Nellond polgárai közül is sokan alig emlékeznek ki is volt egy a férfi, aki méltán híres volt...kétbalkezességéről. Az volt a vágya, hogy egy parkot ad a városnak, amit saját maga tervez meg és ültet be növényekkel. Egész jól haladt, már majdnem a park fele kész volt, habár többször is életveszélybe került, amikor 1-1 fát próbált megmachinálni, hogy azok nagyobbak, szebbek legyenek, és több árnyékot adjanak. De végül hibát követett el. Épp a park közepén található kis boltívet akarta felállítani, amikor nem a megfelelő varázslatot alkalmazta. Az események gyorsan követték egymást...mint valamiféle előre megrendezett káoszelméleti bemutató, és végül a boltív a férfire zuhant, ezzel a halálát okozva.
A park közepén azóta is ott van a szakállas, akkoriban 50-es éveiben járt férfi kissé butuskán mosolygó mellszobra.
Maga a hely, egyébként olyan, mint a legtöbb park. Fák, bokrok, virágok mindenütt, és jó néhány pad is akad itt, a leülni és pihenni vágyók számára. Középen ott a boltív, épp a mellszobor felett, a férfi emlékére, és úgymond halálára emlékezve ezzel.
Ami még különleges itt az a kis állatkert. Nem nagy, épp csak 7-8 ketrecből áll. Akadnak itt mindenféle varázslények, persze nem a veszélyes fajtából.
Az egyik ketrecben kelta tündérmanók integetnek kifelé, néha kissé megtréfálva a nézelődőket, és ami a kezük ügyébe kerül, azzal jól megdobálják az arra járókat.
Akad itt sátánebe is, ami ugye nem bántja az embert, de azért meglehetősen félelmetesen néz ki. Lehet rajta gyakorolni a zenét, mivel egy hárfa van a ketrec mellé kihelyezve a lelkes próbálkozóknak.
És még jó néhány kisebb varázslény, repülők, és nem repülők, csúszók és mászók, néha még változik is a kollekció, és cserélődnek, az időjárásnak megfelelőien, hisz nem mindegyikük bírja a hideget, vagy épp a meleget.

Karditov Park és Állatkert - Page 12 Park

Tárgy: Re: Karditov Park és Állatkert Szomb. Május 15, 2010 3:30 pm

*A hölgy lassú léptekkel suhan a parkban, hosszú fekete ruhájában, fekete fűzőjében. Hőburok védi a hidegtől, meg aztán amúgyis meg tudja maga körül tartani a meleg levegőt. Mellesleg valószínűleg a föld fölött pár centivel jár, hogy ne legyen koszos a cibője, meg a szoknyája alsó része. Göndör, sötét haja rendezetten-rendetlenül omlik vállára. Oldalán kis szütyőke van, egy-két tollal és világító gyöngyöcskével megspékelve, nyakában pedig egy ezüst kis nyaklánc, ami olyan, mint egy örökmozgő, és ebben a pillanatban is forog, mintha az egész szerkezet egy láthatatlan kis gömbbe lenne zárva. MInden esetre a nő csak sétálgatni jött, gyönyörködni a természetben, hallgatni a madárcsicsergést, vagy épp az esőkopogást.*

Tárgy: Re: Karditov Park és Állatkert Szomb. Május 15, 2010 3:25 pm

Allan szokott hosszú fekete kabátjában sétál az állatparkban. Kedvenc hüllőházában tölti a szabadidejét, mint azt szokta. Bár legnagyobb sajnálatára üveg fal van közte, és a kis csúszómászók között, azért most jól elvan így is. Nézi a kobrákat, és egyéb kifejezetten mérgező hüllőket, miközben azon morfondírozik, miért is nem sikerül neki az amit eltervezett a méreg házasításában. Sétapálcája, melynek végén egy ezüst gomb van, meg-meg koppan a padlón, ahogy elgondolkozik.*
- Nem...nem értem. Az istennek sem. Miért nem sikerül kiszűrnöm azt az egy apró elegyet. Ha az meglenne... Áhhh... pokolba... * Hosszú fekete kabája alatt egy fekete ing, és nadrág, valamint egy bakancs. Pálcája a sétapálcában van, ahogy annak mindíg lennie kell.

Tárgy: Re: Karditov Park és Állatkert Vas. Ápr. 04, 2010 5:50 pm

*Klaudia meglátja a kislányt ahogy azok a csintalan manók meghúzzák a haját.Klau oda fut a lányhoz*Szia hogy hívnak? Nem esett semmi bajod?*Kérdezte barátságosan a lánytól és tartott vele a másik ketrec felé.*Jaj de buta vagyok hisz be sem mutatkoztam Klaudia vagyok*Mondta mosolyogva.S a ketrecen belüli egyszarvút simogatta meg.*Hogy én mennyire szeretem az állatokat.*Soda tette az egyszarvú pofijához az ő pofiját*

Vendég

*Lelkesen sétálgat az állatkertben. Ide már egyedül is kijöhet, hiszen régóta él Nellondban, sokfelé ismeri az utat, Mortimer kiengedi egyedül az állatkertig. Meg... másmerre is, de az most mellékes. A lényeg, hogy vidáman sétál, néha szalad az állatkertben, mikor meglát egy-egy érdekesebb állatot - értsd: minden másodikat -, amit mindenképpen sürgősen és azonnal kell megnéznie, annyira közelről, amennyire csak a rács engedi. Persze jókislány, nem nyúlkál be a rácson, mert tudja, hogy nem szabad, mert az állatok bánthatnak is. Főleg a mágikusak. A kelta tündérmanók ketrece előtt áll meg, bámulva nézi a kis lényeket, főleg azt, ami ártatlanul közelebb reppen hozzá. Aztán viszont a manó meghúzza a haját, mire sikoltva ugrik hátra.* - Gonooosz! *Toporzékol a maga tizenegy évével, majd durcásan odébbáll, másféle állatokat megnézni.*

Tárgy: Re: Karditov Park és Állatkert Szomb. Ápr. 03, 2010 8:35 pm

*Nem egy sértődős fajta hölgy, de ha valami problémája van, azt is diplomatikusan adja elő, és intézi el. És igen, a szél tényleg megtartja a súlyát, nem egy kis fuvallat, inkább egy kisebb tornádó. De tényleg nem direkt csinálta, mindössze az erős érzelmei vetülnek ki a mágián keresztül. Végül Zachary rá is jön az igazságra, ami végig az orra előtt volt, de mégsem olyan nyilvánvaló. Egyébkéntis, kell az a légmágia a fűzőhöz... Talán Barbara észre is veszi, hogy a férfi rájött, vagy csak egy megérzés volt, esetleg egyszerű tévedés, de ha rájön, azt sem bánja. A kérdést nem érzi bántónak vagy tolakodónak, szívesen válaszol rá.*
-Igen. Édesapám volt, de ez nem hatott ki a kapcsolatunkra. Sokáig jóban voltunk, de azt hiszem a hatalmas különbség széthúzott mindket. Olyanok vagyunk, mint ég és föld. De egyszer talán még kiegyezünk, és ismét jó barátok leszünk. Persze szeretem őt, de néha... Az agyamra tud menni. *Most először, nem túl diplomatikus szavakat használ, és talán még fura is lehet a nő szájából. Nem értene egyet, hogy a férfi pszichológus legyen, ugyanis érdekes módon a pszichológusok tudnak a legkevesebbet az emberektről. Érdekes, nemdebár? A történetet hallva elmosolyodik, mindig szerette a romantikus sztorikat. Rendszerint elképzeli őket, és ez most sincs másképp. Lejátszódik szele előtt e kis jelenet, mire elmosolyodik. A születésnap dátumára viszont meglepett hangon kérdez vissza.*
-Valóban? Nos ez igen közel van, és egy születésnapos ajándékot érdemel. Mire vágyik? *Teszi fel a kérdést, és máris meglepetésötletek sora jut az eszébe, de az usernek sajna nem XD Gondolkodásából újra egy kérdés kelti fel. Kissé elmosolyodik, fejét enyhén oldalra dönti, mire fényes, ezüst szemeibe úszik a hold tükörképe.*
-Igen, tényleg levegőmágus vagyok. Sajnálom, hogy összekócoltam a hajd. *Jelenti ki, majd elmosolyodik, hangjában egy kis csínytalanság is felfedezhető. Persze mindenki jól tudja, hogy a szélnek nem sok beleszólása volt Zachary hajának állásába...*

//fagyi//

Tárgy: Re: Karditov Park és Állatkert Szomb. Ápr. 03, 2010 7:53 pm

* Persze, hogyha jól adja elő, de vannak olyan nők is, akiknek nem lehet jól előadni, mert mindenen megsértődnek, és ő igazán nem akarná most megsérteni a hölgyeményt, ha már így eljött vele. Így is örül, hogy legalább nem egyedül kell andalognia, bár az sem olyan megerőltető momentum lenne az életében, ez így mégis jobb.
Észre sem veszi, amikor körülöttük feltámad a szél, körbeölelve őket, tölcsérszerűen, csak azt, hogy ez a szellő megtartja a súlyát, a hátával, ha nekidől, akkor sokkal könnyebbnek érzi magát. De ez abban a pillanatban a tudatáig nem jut el, csak az izmaiig, amik engedik, hogy kissé pihenőt tartsanak, elengedjenek, és hagyják, hogy a szél tartsa meg a férfi teste tömegének néhány százalékát. Csak mikor lankad a szél eszmél rá, hogy mi is volt körülöttük, ám ezt már nem tudja a vak szerencsének, és a tavaszi időjárásnak befogni, kénytelen gyanakodni. Először nem kérdez rá, hagyja, hogy a nő feleljen a kérdésére, kérésére, nem szeretné megzavarni, akkor talán nem jut be a kulisszák mögé, nem tud meg Barbara múltjáról többet. *
- Egy féltestvéred? És... Ha nem túl indiszkrét, édesanyád, vagy édesapád hagyta magát elcsábítani? Amiatt nem vagytok jóban, mert befurakodott az életedbe, vagy mert egyszerűen teljesen más mint te? *Kérdezi, érdeklődve, tisztára, mint egy pszichológus. Igaz is, az iskolának úgy sincs pszichológusa. Zachary meg gyakorlatilag mindenre jó, ha már úgy sem tanít konkrét tantárgyat, a beugrások mellett simán elmenne lelki gondokkal törődni. Zachary D. Reed - Az Agyturkász. Na jó, talán mégse... Aztán végül is kénytelen ő is beszélni az életéről. *
- Egyszerű a történet... Apám itt nyaralt, angol úriember, beleszeretett édesanyámba, itt maradt, tehát Bulgáriában nőttem fel, csak nyaranta voltam anglia területén, aztán elmentem tanulni, felnőttem, és most itt vagyok. Nincsenek túl sarkalatos pontjai az életemnek. A születésnapom? *Kérdezi, egy kis mosollyal.*
- Holnap után, húsvét reggelén, pontban 8:12 perckor. Ám... *Mondja, kizökkenve, visszatérve az iméntire.* - Jól sejtem, drága Barbara, hogy egy levegőmágussal állok szemben? Illetve, sétálok és mellette. *Kérdezi, érdeklődő pillantással, miközben rájuk esteledik, és gyönyörűen felcsillámlik a növőhold fénye az égbolton. Hangulatos, annyi szent. *

Tárgy: Re: Karditov Park és Állatkert Szomb. Ápr. 03, 2010 5:53 pm

*Hát igen, Barbara szívesen él együtt a mágiával, és szíves örömest használja is, ahogy tudja. Szinte el sem tudja képzelni az életét varázslat nélkül, egyszerű emberként. Lassan 51 éve él ebben a világban, ilyen állapotban, és nem szakítana vele. Egy kis bűbáj itt, egy kis igézés ott, és elképesztő dolgokat képes csinálni. Természetesen főleg a levegő alapú varázslatokat szeret használni, ha már ez az eleme. Egyébként valószínűleg nem történt volna semmi baj, ha Zach kimondja gondolatait, hiszen ha megfelelő hangsúllyal elti ki a szavakat, és beveti humorát, a nő is értené. A visszakérdezésre pedig újra bólint egyet.*
-Igen, egy állatkert, de nem túl nagy. Valóban, mágikus lények otthona is. *Majd a hölgy is elmosolyodik, és a mandulafa mellett elhaladva indulna a park felé.
A szembefordulós pillanat ooolyan romantikus *-* Ahogy néznek egymásra, pillanatokig, és Barbara úgy érzi, sokkal több, mint 5-6 másodperc. Mintha egy egész perc lenne, egy perc, amíg ketten vannak a világon. És a nő hirtelen érzelemváltozása abban nyilvánul meg, hogy a szél felélénkül, és mintha egy légtölcsérben állnának, körülfonja őket a meleg fuvallat, majd a férfi hosszú pislogásával meg is szűnik. Bár Barbara nem tudja, hogy mit is látott az előbb benne a férfi, de mindenképp pozitív hatást keltett benne, és ez jó. A szavaira újra kitisztul a feje, és a maradék szél is eltűnik. Valójában a kisebb vihart nem is direkt csinálta, csak úgy jött. És ez még nem is nagyon esett meg vele.*
-Bármeddig. *Feleli a nő könnyedén.* -Nem vár olyan, aki miatt ne maradnék veled. *Kedvesség keveredik a finom eleganciával, és a kérdésre, meg a nagy szemekre elmosolyodik.* -Hát rendben… *Sóhajt egyet, amivel összeszedi a gondolatat, és belekezd.* -Nagy Britannia területén születtem május. 21.-én, itt nevelkedtem, egy szinte csak vélák által lakott helyen. Szüleim nemesek voltak, és nos… Mondjuk úgy, hogy volt időm tanulni… *Utal ezzel 50 életévére.* -Van egy féltestvérem, vele élek, de nem vagyunk túl jóban… *Válaszol szívélyesen, majd mosolyogva fordul Zachary-hez.* -És Te? Honnan származol? Mikor van a születésnapod?

Tárgy: Re: Karditov Park és Állatkert Szomb. Ápr. 03, 2010 4:00 pm

*Áhh, ezt sosem feltételezné a nőről. Épp ezért nincs rajta mentális védelem, a véla behatás elkerülése végett. Bízik ennyire azért a volt kolleginájában, hogy ne vértezze fel magát ennyire. Ahogy a nő nem sejti Zachary animágusságát, úgy a férfi se sejti, hogy Barbara volt az, aki azt a meleg légáramlatot idézte köréjük. Minden esetre nagyon élvezi ezt a tavaszi napsütést, és meleg levegőt, lassan talán a bőrkabátját is otthon hagyhatja, nem lesz rá szüksége. Azért látszik, hogy Barbara ízig-vérig boszorkány, hiszen mikor találkoztak, akkor is a könyvet mágikus módon rakta el, és most is levegőmágiához folyamodott. A férfi pedig csak szelíden sétál, emberi módon, natúron, mágiamentesen.
Mikor a nő szavaival megnyugtatja, hogy már el is felejtette a modortalanságot, gondolatban válaszol csupán. * ~ Szelektív memória? Néha erény a feledékenység... ~ *Gondolja magában még mindig olyan lezserséggel, mint amikor először találkoztak. Akkor sem volt az az úri ficsúr gondolatban. Most sem az, csak a nő talán még nincs felkészülve, megnyílva annyira, hogy erre a mondatra például pozitívan reagáljon. Pedig csak viccnek szánná, és gondolatai között is csak mosolyog rajta. *
- Állatkert? Na, akkor tényleg arra visz az utunk, hallottam róla, hogy Nellondi állatkertben nem csak varázstalan lények időznek. *Mondja, egy mosollyal, aztán persze elindulnak újra, elhagyva azt a bizonyos virágzó mandulafát. Mindenesetre a férfi emlékezetében megmarad ennek a fának a képe, nem tudni miért. Talán még hasznos lehet. Mikor ideérnek, a parkba, akkor a nő megáll, és vele szembe fordul, így Zachary is féloldalasan felé néz, érdeklődön, hogy mit is fog mondani a nő. Belenéz az ezüstszín szempárba, amiből rögtön a saját arcát szűri ki, de nem az emberi testét, hanem az Ezüst sólyom képét, a másik énjét. Látszik tekintetén, hogy valami furcsát lát, de az is, hogy ez a furcsaság pozitívum... A gyönyörű ezüst tekintet önmagát tükrözi, először, majd a férfi a szempárhoz hozzá rendeli a szemöldököt, az arcot, a hajat, a nyakat, és már ott is áll előtte Barbara, a véla szépség. Néhány másodpercbe beletelik ez a felismerés-dolog, így olyan 5 másodperc néma csönd után -mi alatt a szeme egyetlen egyet sem pislog- kicsit lehunyja a szemét, majd kinyitja, és egy félmosollyal szólal meg. *
- Akkor irány a park, úgy is kellemes az idő és már nem is esteledik olyan korán. Meddig van ideje velem ténferegni, nem várja otthon senki? *Kérdezi, próbál nem indiszkrét lenni, csak néhány dolgot megtudni a nőről. Nem, nem azt akarta ezzel kérdezni, hogy van e pasija, ez a kérdés az volt, ami, hogy kivel lakik együtt, családjával, vagy egyedül lakik, ilyesmi. * - Mesélnél nekem, hogyha szépen megkérlek? *Ehhez a szépen megkérlekhez be is veti a naaagy fekete szemű kiskutya pillantásokat is, és olyan édesen, kérlelően néz, ahogy csak tud, habár lehet, hogy ez nem is kell ahhoz, hogy a nőt szóra bírja, és meséljen neki valamit az eddigi életéről. Hiszen nem túl sok mindent tud róla, és a park beszélgetésre varó. *

Tárgy: Re: Karditov Park és Állatkert Szomb. Ápr. 03, 2010 3:12 pm

*Nem tenne semmi rosszat Zachary-vel, még véla bájait felhasználva sem. Bár meg kell hagyni, egy nő egész más fegyverekkel harcol, mint egy férfi. Di mindezekkel együtt, miért is bántaná a férfit, hamár valami erős érzelmet érez iránta, bár még nem tudja eldönteni, hogy mi is ez pontosan. Így fölösleges lenne bármiféle védelem, a vonzerejének mindössze töredéke jut el a férfiig, mindaz, ami mindennap körbelendi a hölgyet.
Barbara által idázett szellő végigsimít a férfi arcán és hamar elsuhan a messzeségbe, magával ragadva egy kevés vigágport, falevelet. A hölgy pedíg csak somolyog magában, nem adva jelét, hogy bármi köze van a meleg légáramlathoz. A férfi hangja egészen megnyugtatóan hat, megkoronázza a természet mindenhonnan szűrődő zajait, amit Barbara maradéktalanul hall, ha akar. A szavakra csak aprót bólint, és mosolyog. Persze feltűnt neki, hogy a férfi meglehetősen jó kiállású, igen jóképű, és figyelemreméltó egyéniség, de a "jajj de cuki" szavakat nem mondaná ki, max gondolná.*
-Azt már régen elfelejtettem. Kérlek, ne bántson, nem szeretném, ha emiatt éreznéd magad rosszul. *Mondja egy kellemes mosoly keretében, és a mandulafa figyelése közben egy pillanatra elkalandozik, észre sem veszi, hogy nézik. Csak a szavak hallatán ébred fel, és egy rivid bólintás után válaszol is.*
-Igen, pontosan arra. Még egy kisebb állatkert is van ott. *Elég hamar oda is érnek, és a táj gyönyörű. Puha, zöldellő fű, magas, lombfakadás előtt virágzó fák, és nagy szabad terek, ahol a szél szabadon szárnyallhat. Majd a nő szépen megáll, és szembefordul Zachary-vel.*
-Nos, itt is lennénk. *Mondja, miközben csillogó ezüst szemeivel néz fel a férfira.*

Tárgy: Re: Karditov Park és Állatkert Szomb. Márc. 27, 2010 4:34 pm

*Tágra nyílt szemmel figyel, amikor a Spanyolországi élményeit mesélik neki, és a felajánlott tanításra hevesen bólogat.* -Igen , azt szivesen venném, nagyon ôrülnék neki. *Mondja, majd észreveszi, hogy kilépett egy kicsit a Colwell szerepből, ezért gyorsan visszarendezi szétzilált tincseit, és megigazítja a ruháját.* -Igazad van, nekem tényleg nem mondanak semmit. A másik dolog pedig az, hogy nem is nagyon ismerek senkit, másik családokból, vagy barátokat a városból akiktől megtudhatnák hasonló híreket. *Mondja lehajtott fejjel, majd hirtelen ingerülten folytatja.* Az azért bosszantó, hogy nem tudok semmi a családi helyzetekről. Otthon az ilyen ügyek el vannak hallgatva, és nem nagyon engednek ki a szüleim. Nem mintha ez meg tudna abban állítani, hogy elmerészkedjek akár a piacra, vagy egy kis fogadóba, ahol aztán folyik az élet. *Miután ezt kimondta, gyorsan szabadkozik is és hozzáfüz még egykét gondolatot, ehhez, hiszen Aidont az is megilyesztette, hogy itt a parkban egyedül sétál, nem még, hogy névtelen helyeken, sôtét idegenk kôzôtt legyen egy bárban, és figyelje az embereket. Mert ugye mást nem szokott csinálni. Italt is ritkán fogad el, ha véletlenül meghívná valaki.. mert ugye azért ő is elővigyázatos.* Persze, nem így, ilyen ruhában. Mindig álruhában, és sosem ismernek fel, nemm kell aggódni miatt. Mondtam már, tudok vigyázni magamra. *Kacsint egyet a távozó férfira. Az elszôkés gondolata tetszik neki, de ő is tudja, hogy ebből a városból, sosem fog szabadulni...*

Nellondi polgár Hozzászólások száma : 13 Kaszt :

*Akaratlanul is elvigyorodik, amikor látja, hogy a leányzó visszavesz a feszes tartásból, és elfogadja a virágot.* Legalább valaki tud a családból a mágiával bánni. Én szinte semmire nem tartom a sok hadonászást, de becsülöm azokat, akik egy fadarabra merik bízni az életüket. Habár... azt el kell ismernem, hogy mágia nélkül varázskardok sem lennének. *veregeti meg az oldalán csüngő fegyvert.* Ám ha úgy gondolod, szívesen mutatok pár különleges fegyveres technikát. Nem a nellondi testőrök páncélos taktikájában. Az meglehetősen otromba, és csak csapatban működik. Én Spanyolorszában tanultam vívni. Az az igazi kardforgatás. Bár mesternek nem mondanám magam, a türelmem pedig nem fogható egy igazi tanéréhoz, de egy próbát tehetünk. Valamikor. *Aztán elgondolkozik a kérdésen, miközben feláll, mert már menni is készül.* Mindig is ilyen botrányok övezték a családi viszonyokat. Egyedül a tündék azok akik mellettünk álltak. De a többiek részéről marakodás az úr amióta csak visszavezethető a családfa. Az öregek nyilván nem kötik az ifjak orrára az éppen aktuális állásfoglalást, ezzel viszont azt érik el, hogy mint te is, nem tudnak semmit, így hatalmas veszélybe kerülhetnek. Én nem így tennék, de hát foglalkozzon az a politikával, akit érdekel. *Ezzel végülis jelzi, hogy nem része annak a sorsnak, amire született. Nem akarja ezt az erőt, sosem akarta. Karba font kézzel személgeti a lányt, aztán csak finoman megvonja a vállát.* Sejtettem hogy nem leszek népszerű ezzel a lépéssel. Spanyolorszában sem kezeltek másként, csak egy viszonylag szétzilált nemesi család kitudja hányadik örököseként. Keményen meg kellett harcolnom a szavamért, de legalább volt kihívás. Az az igazi élet, semmint ahogy te is mondod, állandóan megfelelni az elvárásoknak. Mindenesetre szépen felnőttél, és teljesítetted amit elvártak, lassan ideje, hogy a magad ura legyél. *Kipillant a városra... komor felhők gyülekeznek.* Most megyek kicsi Jean... hamarosan leszáll az este. Te és én, ha lerendeztük a város gondjait, megszökünk, és a szabadok életét fogjuk élni. Valamikor. *mosolyog rá a leányzóra, aztán biccent, és távozik a parkból.*

Tárgy: Re: Karditov Park és Állatkert Szomb. Márc. 27, 2010 4:03 pm

*Felvidul amikor Aidon megismeri, a tegezésre csak biccent. A bácsi szólítás még kiskorából maradt meg nála. Megkôszôni a lótuszvirágot, és egy mozdulattal máris a hajába tűzte. Nem szokott ilyesmit csinálni, általában komoly a megjelenése, de mindig kifinomult. Hát igen, az utóbbi néhány évben sokat változott, és még annál is tôbbet tanult.* -Hát azért párbajmester még nem vagyok, de megtudom magam védeni ha kell. Akár pálcával, akár karddal. *Mondja szerénykedve, hiszen a város legjobb tanítómesterei tanították meg neki a legobb fogásokat, és ő mindig is kiváló tanítványuk volt. Büszke is arra, hogy a nagy Mesterek tanítványa lehetett, de az ilyesmivel nem szokott hivalkodni. A rokonok úgyis tudják, az idegenek előtt pedig megtartja a titkait, mert még felhasználnák ellene. Hadd lepődjenek csak meg, hogyha rá akarnának támadni. Hallgatja a fejtegetést a hatalomátvételről komoly arccal. * -Igazad lehet, abban, hogy vannak olyan ámokfutók akiket a lebukás nem érdekel. De honnan veszed ezt, hogy a tôbbi családok át akarnák venni a hatalmat? Mert én eddig semmi hasonló sugdolózást nem hallottam, és szerintem mindekinek így volt a legjobb. Igen, nyilván vannak olyanok, akik nem elégszenek meg azzal, amilyük van, és tôbbet akarnak. De én remélem, hogy ez nem most fog bekövetkezni. *Mondja elgondolkodva a szemben lévő virágokat nézve. A családdal kapcsoaltos kérdésre kicsit megélénkül és vigyorogva mesél. *
-Háát, tulajdonképpen... nemigazán felhőtlen most otthon a hangulat. Anyáék sokat veszekednek azon, hogy mért nem tartanak szigorúbban, és hogy miért nem folytatom a tanulást még keményebben mint eddig. Meg hogy rengeteg iskola van máshol is, de hát külfôldre nem engednek, mert, hogy rám itthon van szükség, és ne hagyjam el úgy a családot mint... *Egy kicsit elakad, és vigyorogva tekint a férfire.* -Nos igen... anyáék is ugy gondolják, hogy ahelyett, hogy elmentél itt tevékenykedtél volna, meg hasonlók. Most persze ôrülnek, hogy újra itt vagy, mert tudod a városvezetés meg minden... De szerintem nincs igazuk, addig kell élni az életet amíg lehet. Most én is magam útját járom, és ez nemigazán tetszik nekik. És mégsem érzem magam annyira szabadnak, rám férne már egy kis légkörváltozás... de azért teljesen még én sem tudok kibújni a kôtelességeim alól. *A monológ végét kicsit szomorkásan fejezi be. Legszivesebben menekülne erről a helyről, ismeretlen iskolába tanulni, és barátokat szerezni. Ugyanis ez az időszak kimaradt az életéből. Az otthoni taníttatás nem engedett elég szabadidőt a lánynak, így a gyerekkora igen hamar végetért, és fel kellett nőnie. Barátokra még annyi ideje sem volt, mint saját magára.*

Nellondi polgár Hozzászólások száma : 13 Kaszt :

*Hát azért annyira nem öreg ő, csak emberi léptékkel, ám mivel külhoni származék, sokkal lassabban fognak rajta az évek. Kívülről szemlélve erős harmincas lehet, tapasztalt harcos benyomását keltve. Ám meg kell hagyni, a leányzót már valóban régen látta. A huncut mosolyt személi pár pillanatig, aztán a kétkedő kifejezés mosolyba fordul át.* A kis Jean... hát tényleg nem ismertelek meg. De elég idős vagy ahhoz, hogy ne bácsizz, tegezz csak nyugodtan. *Az invitálást elfogadja, és szakít egy lótuszvirágot a fiatal hölgynek. Nem kell attól félnie, hogy megrójják ezért, mégiscsak a város vezető családjának a feje.* Hát sokat változtál előnyödre. *viccelődik, aztán mentegetőzésül feltartja a kezét.* Úgy értem, már kiskorodban is nagy kópé voltál, de ahogy elnézem, igazi párbajmester lehetsz. *Karbafonja a kezét, és továbbra is a lányon tartja a pillantását, majd megrázza a fejét.* Mindenesetre abban amit mondtál... nincs igazad. Pont most jöhet el egy hatalomátvétel ideje. Legalábbis más családok gondolhatják ezt. Vélhetően egy orgyilkos van annyira fanatista, hogy nem érdekli a lebukás, sem pedig az esetleges következmény. Ha ölni akar, megteszi. *Picit hátradől, és összekulcsolja a kezét.* És ti hogy vagytok? Mi újság a családban? *nem vonja kérdőre a lányt, csak érdeklődik.*

Tárgy: Re: Karditov Park és Állatkert Szomb. Márc. 27, 2010 3:35 pm

*Felfigyel az érkező férfire. Egy pillanat alatt végigméri. A gondolatok csak úgy cikáznak a fejében, vajon honnan lehet neki ismerős a férfi. Azt látja, hogy ő is Colwell, de a név még nem ugrik be neki. Viszont amikor a férfi odaér mellé és emgszólítja, beugrik neki, hogy kivel is beszél. Aidon bácsival, hát persze. Kiskorából még emlékszik rá, meg persze arra is, amikor anyjáék arról beszéltek, hogy külfôldre távozott. Sokat változott ő is, de a hangjára még emlékszik. A régi ismerős fejéből már bizonyosan eltüntek az emlékek az apró, mindig mosolygós Josieról, akit legtôbbszôr könyvvel a kezében láthatott. Amikor megszólítja őt, akkor felnevet, csilingelő hangján.*
-Kôszônôm, hogy aggódik értem, de erre semmi szükség. Nellond... kisváros. Ha megtôrténne az a szerencsétlenség, hogy egy orvvadász, esetleg meg akarna ôlni, nyilvánvalóan, őt is hamar elkapnák. De ennek igen kicsi a valószinűsége. Én megtudom magam védeni. *Mondja egy mosollyal a férfit kémlelve.*
-Nem ül le, Aidon Bácsi? *Kérdezi nevetve, és a férfi reakcióját várva.*
-Bizonyára nem ismer meg... *Teszi hozzá egy huncut mosollyal a szája sarkában bujkálva.*

Nellondi polgár Hozzászólások száma : 13 Kaszt :

*A helytartójelölt sétálgat szintén a parkban. Nem szívleli a hivatali életet, és azt hogy ő lenne az esélyes a posztra, egyenesen tagadja, nem érzi magát erre a sorsa születettnek. Nem antihős, igenis acélos határozottsággal bír, de inkább a harcban, a védelemben állja meg a helyét, mintsem egy irodában. Sokat töltött távol a szülőhelyétől, ezért aztán szinte senkit nem ismer már a családjából, főleg mivel az elmúlt húsz évben generációs váltás is volt, az idősek eltávoztak, fiatalok nőttek fel. Aidon egy királykék zekét, és egy fekete köpenyt visel, alulról pedig egy szürke posztónadrágot visel lovaglócsizmával. Másfélkezes kardja a combját verdesi, a zeke mellkasi részén pedig ott hordja családja címerét. Úgy véli, hogy talán itt nyugta lehet az állandó ármányoktól, de még a saját családja zaklató kérdéseitől is, hogy mikor dönt, mi legyen a helyes politika, és efféle fárasztó témákban. Ám amikor egy saját címert pillant meg, akkor érdeklődve sandít oda, és végigsimít borostás ábrázatán. Elszakítja tekintetét az eddig szemlélt lótuszvirágokról, és a hölgy felé tesz egy tétova lépést.* A hölgy tán nem fél, hogy a trónkövetelő orgyilkosok az életére pályáznak? *kérdezi kellemes bariton hangján, mégis kétkedő arckifejezéssel.* Manapság egyetlen Colwell sincs biztonságban ifjú hölgy... *lép most már ténylegesen közelebb.*

Tárgy: Re: Karditov Park és Állatkert Szomb. Márc. 27, 2010 3:17 pm

*Jean sétálgat gondolataiba burkolózva a parkban. Nem az ôsvényen halad, hanem csak úgy a fák kôzôtt, átvágva a friss pázsiton. Gyôrnyôrü tavaszi nap van, ezért nincs rajta más, csupán egy sôtétkék, hosszú selyemruha, ami szabadon hagyja a vállait. Kezében ott van azért egy fekete kardigán, hiszen az ember sosem tudhatja, és egy kis fekete táska. Mélyen beszívja a friss levegőt, tekintete elkalandozik, a park másik felében lévő ketrecek kôrvonalain. Majd észreveszi a kovácsoltvas padot az egyik nagy fa árnyékában, és arrafelé veszi az irányt.

Tárgy: Re: Karditov Park és Állatkert Szomb. Márc. 20, 2010 12:51 pm

*Libeth aggódva figyeli cicáját, majd a mókussal törődik. *
-Nagyon aranyos. De sajnos nekem mennem kell. Megyek körülnézek a faluban. Van kedved velem jönni?
*Közben már hívja Emilyt és elindul a kijárat felé.*

Vendég

*Mikor Lizbeth leteszi Emilyt, akkor Pereus rögtön le is támadja a macskát, de persze csak játékosan. Behúzott karmokkal ad neki egy gyengébb pofont, hívja játszani, birkózni. Ariana addig az allidonos lánnyal törődik.* - Ühüüüm... *Kicsit elnyújtja a választ, elgondolkozva, miközben a zsebébe nyúl, és óvatosan kiveszi belőle a mókust. A saját tenyerén tartja, úgy mutatja meg Lizbeth-nek.* - Ő itt Rupert. Rupert, ő Lizbeth, ismerd meg! Európai vörösmókus. *Rupert lassan ébredezik, hiszen eddig aludt, és még eléggé kómásan néz körbe.*

Tárgy: Re: Karditov Park és Állatkert Szomb. Márc. 20, 2010 12:29 pm

*Lizbeth veszi az adást a macskától és óvatosan leteszi mellé Emilyt, majd elkezd csevegni a gazdival.*
-Van mókusod? Az nagyon édi. Megnézhetem?

Vendég

- Valóban aranyos. Nekem ugyebár vadmacskám van, de egyébként az egyszerű házimacskákat is szeretem, csak nekem már sok lenne még egy állat. Egy mókus, egy főnix meg egy daimón mellé... ígyis kész mozgó állatkert vagyok. *Megvonja a vállát, majd lehajol, és megsimogatja Emilyt.* - Szia, te! Egyébként az én második nevem is Emily, csak nem igazán használom. Eladó a Vadvilágban... nem tudom, kinyitnak-e ma. Szerintem próbáld meg holnap, vagy estefelé, olyan hat-hét óra körül. Akkor szerintem nagyobb szerencsével jársz. *Felegyenesedik, és összefonja maga mögött a kezeit.* - Leteszed? *Pislog fel Pereus Lizbeth-re, megkérve, hogy tegye le Emilyt, hátha rá tudja bírni a macskát, hogy játsszanak.*

Tárgy: Re: Karditov Park és Állatkert Szomb. Márc. 20, 2010 12:16 pm

*Lizbeth kicsit hülyén érzi magát a daimón miatt, de nem haragszik egyáltalán.*
-Emilyt nyugodtan megsimizheted, sima perzsacica. Lényegében nem az állatok miatt jöttem, csak várok az állatosboltban az eladóra és addig átjöttem nézelődni. Még úgysem voltam itt.
*Közben felemeli cicáját és a lánynak nyújtja, hátha játszani szeretne vele, majt tisztes távolságból kezd a daimónnak beszélni.*

Vendég

~ Látod? Már ő sem jár erre. Vagy csak én nem találom... de egyszerűen... eltűntek mindketten... mindhárman. És annyira... rossz így ez az egész. ~ *Elhúzza a száját, miközben a zsebéből egy fekete tollat húz elő. Valami madáré lehet talán... vagy nem. (Igazából a "vagy nem" a helyes. Korántsem madár tolla, de ez első ránézésre nem látszik.) Elgondolkozva forgatja a kezében, az ujjai között, majd végigsimít vele az arcán, és felnéz az égre.* ~ Hol lehet vajon az a fellegvár? ~ *Pereus nem is válaszol, csak a közeledő lányt figyeli. Jól sejti, az valóban őket szólítja meg, mire már Ariana is felfigyel, és arrafele fordul.* - Áh, szia! Ne haragudj, csak kicsit elgondolkoztam, nem láttam, hogy jössz. Ariana vagyok. *Elmosolyodik, és a tollat a zsebébe rejti, viszont mikor Lizbeth meg akarja simogatni a daimónt, akkor csak megcsóválja a fejét, miközben Pereus elugrik a lány keze elől, hogy ne tudja megérinti.* - Ne nyúlj hozzá, kérlek! Tudod, daimón. Bár tény, hogy már egy páran megkérdezték, nem-e valamelyik ketrecből szökött... *Vág egy fintort, majd biccent.* - De a te cicád aranyos. Gondolom, akkor ő nem daimón. - Részemről Pereus vagyok, kisasszony. *Mutatkozik be a vadmacska is, de a mókus nem jön elő Ariana kabátzsebéből.* - Amúgy meg naxeldires vagyok. Te is az állatokat nézni jöttél le, mi?

Tárgy: Re: Karditov Park és Állatkert Szomb. Márc. 20, 2010 11:59 am

*Lizbeth és Emily az állatkert kapuján lépnek be. Megpillantanak egy lányt aki ott sétál egyedül egy vadmacskával. Úgy dönt, hogy köszön neki, hátha tudja, hol vannak az állatos bolt eladói.*
-Szia Lizbeth Westlive vagyok. Allidon. Ő pedig itt Emily a cicám. Téged hogy hívnak?
*Miközben várja a lány válaszát, megpróbálja megsimogatni annak macskáját, ám az fújva elhúzódik.*~Velem mindig ez történik. Mi baj van velem?~

Vendég

~ Hm... Boldornál biztos találnánk valamit, kár, hogy nincs nyitva... Kellene ide is valami Zonkó Csodabazára-szerű bolt, vagy valami... ~ *Elgondolkozva, félig behunyt szemmel sétál az állatkertben. Vadmacskája mellette, már többször kérdezték meg, melyik ketrecből szökött ki, és eléggé kezdik unni mind a ketten. De azért kitartóan elmondta mindenkinek, hogy daimón. Lucas ajándékán gondolkozik, bár még van egy hete, de akkor is jó lenne tudni, mit kapjon a fiú a születésnapjára. Bár általában az utolsó pillanatban talál ki valamit, de ez nem mindig vezet jó eredményhez. Közben persze azt is figyeli, hátha egy sivatagi róka, egy macska, vagy valami fut el a lába mellett, itt, az állatkertben. Volt már rá példa.*

Diák Hozzászólások száma : 44 Kaszt :

*Elmosolyodik, majd bólint egyet.*
-Én is örülök. Remélem még összefutunk! *Megsimogatja Sátánt, és int egyet Zeph után.* Szia! További kellemes napot. *Azzal Lyna fel fordul, és lassan vissza is mennek a kúriába egyenesen megcélozva az étkezőt.*