Karditov Park és Állatkert

*Leona összefogott hajára gondol, és nem igazán akarja tönkretenni. Bár már félig szét jött de azért mégis. kicsit elhátrál a ketrectől, és nem említi hogy fogalma sincs mit tanultak órán mivel még csak nemrég jött ide. Aztán vigyorogva figyeli hogyan bűvöli az apró lényeket Torsten. Nem hiába egy csapat kislánynál beválik a kedves szó.*
A lány odamegy a ketrec üres részéhez és bepillant. Odabent apró lakhelyek állnak, szinte olyanok mint az embereké. Leona mosolyogva figyeli az odabent tartózkodókat. Egy kis bámészkodás után visszanéz hogy hogyan boldogul a fiú.*
~Nagyon ért hozzájuk. ~ gondolja majd visszamegy és odasúgja Torstennek:
- Köszönöm. Ha gondolod mehetünk vagy még nézelődhetünk.*

*Leona örömmel látja hogy a fiú a ketrec felé közeledik, és a tündérek nem hátrálnak meg. Ő is a lényekhez megy és mosolyogva szemléli őket. Egyik gyönyörűbb mint a másik. És elég elevenek ide-oda röpködnek talán hogy mutogassák magukat.*
- De szerintem is úgy néznek ki mint mi. De vajon fiúk is vannak közöttük? - néz körbe hátha meglát egyet, a sok lány között. *
Csakhogy azok nem mennek arrébb, eltakarva a belátást. Valószínúűleg nem tetszik nekik valami mert vékony hangjukon sértegetni kezdik a diákokat. Leona meglepődik rajta hogy egész gonosz dolgokat is tudnak mondani de azért figyelmen kíívül hagyja őket. Lasan oldarlra lépdel, annak reményében, hogy valahol beleshet élőhelyükre. Közben visszaszól a fiúnak:
- Tudsz róluk valamit?*

*- Igen a tündérek inkább emberiek mint állatiak. De azt hallottam valakitől hogy vannak. És ha igen akkor megnézném őket.*
A következő pillanatban Torsten karja a vállára kerül. Kicsit elpirul, de felnéz és rámosolyog a fiúra. Lépkednek így egy darabig, majd a mondat hallatán Leona elneveti magát.*
- Lehet hogy nem teszed jól mert fogalmam sincs merre menjünk. Csak sejtéseim vannak. - megáll egy pillanatra hogy körbenézzen, de nem lát semmi tündérekre jellemző dolgot.*
Aztán egy egészen vékony hangocskát hall meg valahonnan a bal oldaluk felől. Nem veszi biztosra hogy az apró szárnyas lényeké, de azért elindul abba az irányba. Közben figyeli a többi ketrecben lévő állatot. Nm tűnnek boldognak, de nem is tartják őket rosszul. Néhány fa és pad elhagytával, Leona befordul jobbra, ahol egy nagyobb ketrec áll és benne apró lények válnak láthatóvá.*
- Ott vannak. - mondja vidáman és feléjük veszi az irányt.*
~Vajon ők is úgy reagálnak Torsten közelségére mint a lovak? ~ gondolja.*
Nem akarja kínos helyzetbe hozni a fiút. Megáll és ránéz, mintegy kérdőn hogy mehetnek-e. Közben a kis lények is felfigyelnek rájuk és a vasrudakhoz szállnak, hogy jobban lássák a látogatókat.*

*- Eléggé rossz lehet neked. És tényleg gonosz dolog hogyha valakit azért büntetnek mert a családjából valaki elkövetett egy hibát. Az miért nem csak az ő sara, főleg hogyha még nem is igazán tehet róla, vagy ellene semmit. Ezt az embereknek is meg kellene lasan érteniük. - mondja összehúzott szemöldökkel. - Egyszerűen nem lehet azért büntetni valakit, mert rokonságban áll valakivel. Most komolyan én mondjuk mit tehetnék arról, ha tételezzük fel, valamelyik nagyszülőm Kiírtott volna egy falut? Á mindegy hagyjuk. Nem kell velük foglalkozni. Ha nem teszel semmi rosszat akkor nem is kell érte szenvedned.*
Egy ideig halkan lépked Torsten mellett, majd a kérdésre szétnéz.*
- Nem igazán tudom hogy merre kéne menni. Eredetileg úgy terveztem hogy délután végigjárok itt mindent. Talán a szárnyasok felé kéne őket keresni. - mutat balra, ahol az ösvény szélén néhány fa áll. - Láttál már tündért élőben? Írországban sokan vannak. De vigyázz eléggé... élénk teremtmények. Még a végén bajba is keverhetnek minket. Ennek ellenére nagyon aranyosan néznek ki.*

*Leona hirtelen feláll, mikor egy hangot hall a háta mögül. Az első értel mes dolog amit ki bír nyögni az ez:
- Miért mi ez és mit tud? - mondja, és mikor lecsillapodik a szívverése lassan hátrafordul és a hangot is képes beazonosítani. *
Mire szembe kerülnek már mosolyog. Miközben arréb megy az állatka közeléből, ami nem igazán tűnik veszélyesnek, főleg hogy békésen rágcsál egy levelet, érdeklődve figyeli Torstent is és az állatot is.*
- Szia. Hogy kerülsz te ide?* - megkapván a választ kicsit elpirul, majd mosolyogva válaszol ő is.*
- Csak egy szendvics van benne. Nem igazán akarok már estig haza menni inkább keresnék valami jó programot, hogy még iskola előtt tegyek valamit. Hallottam róla hogy vannak itt tündérek és megnézném őket. És őszintén szólva jobb őket élőben látni mint a könyvekből. Jól vagyok köszönöm.*
- Te hogy vagy? Mikor lesz az első órád? - hérdezi miközben a vízi valamit nézi ami most békésen lebeg egy helyben és őket nézi.*

*Leona hallott a parkról és az állatkertről, elhatározta hát, hogy ma megnézi, úgysincs más dolga. Zöld szoknyát vett fel, a fekete pulóverét, és a bokacsizmáját. Egy kis táskába ebédet csomagolt, és útnak indult. Először is elmegy annak a férfinak megnézni a mellszobrát, majd tesz egy kört az állatkertben. Ahogy halad, nézi a hatalmas fákat, és növényeket majd egyszercsak megpillantja a boltívet. Nincs benne semmi különös. Felette ott van Karditov mellszobra. A lány közelebb merészkedik hátha talál valami feliratot, arról hogy ki is volt ez az ember. Mikor nem lát semmit, lassan elindul az állatkert felé. Elég kicsinek bizonyul, de a ketrecekben heverésző repülő vagy éppen csimpaszkodóknak valószínűleg megfelel. Mikor elhalad az egyik mellett, egy vízi állatot fedez fel, amelyik éppen úszkál. Lustán rója a köröket. Míg Leona nézi ahogy levadássza ebédjét: egy termetes vízi növényt, befonja szétkuszálódott tincseit, és nézi egy ideig ahogy az állatka falatozik. Majd leguggol hogy nagyjából szemmagasságba kerüljenek.*
- Szia. Milyen lény vagy te? Leszeded valamim ha felidegesítelek?*