Karditov Park és Állatkert

Tárgy: Karditov Park és Állatkert Kedd Dec. 23, 2008 6:30 pm

First topic message reminder :

Karditov... már Nellond polgárai közül is sokan alig emlékeznek ki is volt egy a férfi, aki méltán híres volt...kétbalkezességéről. Az volt a vágya, hogy egy parkot ad a városnak, amit saját maga tervez meg és ültet be növényekkel. Egész jól haladt, már majdnem a park fele kész volt, habár többször is életveszélybe került, amikor 1-1 fát próbált megmachinálni, hogy azok nagyobbak, szebbek legyenek, és több árnyékot adjanak. De végül hibát követett el. Épp a park közepén található kis boltívet akarta felállítani, amikor nem a megfelelő varázslatot alkalmazta. Az események gyorsan követték egymást...mint valamiféle előre megrendezett káoszelméleti bemutató, és végül a boltív a férfire zuhant, ezzel a halálát okozva.
A park közepén azóta is ott van a szakállas, akkoriban 50-es éveiben járt férfi kissé butuskán mosolygó mellszobra.
Maga a hely, egyébként olyan, mint a legtöbb park. Fák, bokrok, virágok mindenütt, és jó néhány pad is akad itt, a leülni és pihenni vágyók számára. Középen ott a boltív, épp a mellszobor felett, a férfi emlékére, és úgymond halálára emlékezve ezzel.
Ami még különleges itt az a kis állatkert. Nem nagy, épp csak 7-8 ketrecből áll. Akadnak itt mindenféle varázslények, persze nem a veszélyes fajtából.
Az egyik ketrecben kelta tündérmanók integetnek kifelé, néha kissé megtréfálva a nézelődőket, és ami a kezük ügyébe kerül, azzal jól megdobálják az arra járókat.
Akad itt sátánebe is, ami ugye nem bántja az embert, de azért meglehetősen félelmetesen néz ki. Lehet rajta gyakorolni a zenét, mivel egy hárfa van a ketrec mellé kihelyezve a lelkes próbálkozóknak.
És még jó néhány kisebb varázslény, repülők, és nem repülők, csúszók és mászók, néha még változik is a kollekció, és cserélődnek, az időjárásnak megfelelőien, hisz nem mindegyikük bírja a hideget, vagy épp a meleget.

Karditov Park és Állatkert - Page 18 Park

Tárgy: Re: Karditov Park és Állatkert Szomb. Okt. 24, 2009 12:02 pm

*Morgane megmerevedik a hangokra. magához szorítja apró Bernáthegyijét, hogy ne mocorogjon. Nincs szükség az óvintézkedésekre, Ronnie amúgy is elcsöndesedik. ijedten figyeli a nála, sokkal nagyobb fajzatot. A lány, inkább a nőtől tart. egyenlőre nem akar mutatkozni. Félelmetesek azok ketten. Látja, hogy az állatkertbe tartanak. nem szimpatikus neki az a személy. Hogyha befordulnak a sarkon, akkor Morgane halkan felemelkedik, és leteszi a kutyusát.*
- Most nagyon csöndben kell lenned édesem....
*látja hogy a kutyus figyel. Biztatóan rámosolyog, majd a fák és bokrok rejtekében, halkan a nő után lopódzik. Minden esetre előveszi pálcáját, és feleleveníti magában, az álcázó bűbájokat. Nem tetszik neki a nő, ezért követi. összegörnyedve fut be egy bokor mögé. kiles a levelek mögül, és némán hallgatja, hátha mond valami érdekeset.*

Vendég

Fiatal lány sétál végig a Nellondi palotanegyed elején, majd az állatparkba befordul. Szabad napja van most, Morti nem tartott épp igényt a... titkárnőjére... Rózsaszín, bolyhos pulóver, rózsaszín hosszú szoknya, és szintén rózsaszín acélbetétes bakancs, valamint a fején a két fülét egy rózsaszín fülvédő melegíti. Haja mézszőke, úgy csordogál le a vállán, mint valami akácméz vízesés. Mortin gondolkodik. Valószínűleg most éppen a kislányával, Marinával ebédelnek. Hát igen. A családi nagy ebédek. A lány egy az egyben úgy néz ki mint egy élő Barbie-baba, csak éppen a Ken figura hiányzik mellőle. Neki csak egy daimonja van, akit Adolf néven illetnek, és egy hatalmas dobberman. Ott sétál peckesen, és nagyon tiszteletet parancsolóan, a Barbi-baba mellett.
- Mi a frásznak vagyunk itt Barbi?
* Kérdi mély, kicsit morgós hangján.*
- Sétálni Dolfi... ugyan minek...

Tárgy: Re: Karditov Park és Állatkert Szomb. Okt. 24, 2009 11:42 am

*egy apró kislány szalad a lehullott levelekben. nevetve versenyt fut kiskutyájával. Persze az állatka sokkal gyorsabb mint ő és folyton le is előzi. de olyankor visszafut, vagy megvárja kisgazdáját. A lánykának sikerült ebédelnie, úgyhogy most egész jól érzi magát. Bár bakancsát megint összesározta, most nem foglalkozik vele. Majd este megpucolja. most bukfencet vet, és ölébe kapja kutyusát. Az állatka játékosan kiszabadul, majd csaholva megugatja a lányt. Morgane hátára fekszik, és lehunyja szemét. Nem kell sokat várnia, kutyusa máris ott terem mellette és megszimatolgatja. mikor látja hogy semmi baja, akkor felugrik a hasára, és végignyalja az arcát.*
- Ne Ronnie... én is örülök neked, nyugi...
*Feltápászkodik a földről. A parkban vannak. A lány egyenlőre nem akarja bevinni kutyusát az állatok közé. *

Nellondi polgár Hozzászólások száma : 49 Kaszt :

Őszintén?Mindegyik és egyik sem. Mindegyiknél van akinek van és van akinek nincs esze ahhoz hogy éljen és együtt tudjon élni a világgal. Épp csak ennek az egyensúlya a kérdés, hogy mikor lesz vége.*Ő így látja és igyekszik elhúzni azt a pillanatot, amíg még él ^^.*Hát ha annyira érdekel, majd szólok ha a testvéreim erre járnak, meg szoktak látogatni, hogy él a huguk és mindenki rendesen bánik vele.*Neveti el magát.* Szóval ha szereted az olasz ételeket, akkor majd egyszer gyere el. Egyöntetűen nem szeretjük annyira az angol konyhát, csak ezt a szüleink nem tudják, mert ők meg nagyon.*Mondja vállat vonva. Aztán felkapja a földről ismét a görényt, majd megáll, felsóhajt.* Igen, ez igaz. Eza jó benne, nap közben ritkán jutok el ide. És sajnos most sem maradhatok tovább. Van egy éjféli növényem, és mindjért éjfél, nem akarok lemaradni róal, egy kísérletem része.*Kacsint.* De remélem még találkozunk, nap közben a hivatali negyed fele keress.*Kacsint, s búcsúzoul még megszorítja a másik kezét.* Have a good night and nice dream!*Köszön el majd egyszerűen dehoppanál.*

Vendég

-Nézőpont kérdése, ők a technika fegyverével veszélyesek mi a mágia útján... fene tudja megmondani mi pusztítaná el előbb a világot*mosolyodik el miközbe beszél. Ő néha elszokott ilyesmikről gondolkozni*-Talán ez a dolog szépsége. Tudtok egymásnak újjakat mondani és mivel felfedezők vagytok talán mondhatni a másikon keresztül mindig megtudtok valamit. ÉRdekes lehet. Az én családom kicsit más*mondja fejet csóválva, ő nem igen büszke rá bár inkább csak a kapcsolatra, mivel az ő munkája is ugyanolyan sötét mint bárkié a családban*-Szerintem abba el is lehenne unni az életed*utal a bankárokra ő nem tudná magát olyannak elképzelni*-Szerintem az ember ilyen munkákkal minimum 10 évvel többnek látszik*mondja el a véleményét elvégre ténleg egyhangú meló lenne*-A fő az hogy azt csinálod amit szeretsz*mondja végüli kissebb mosollyal , miközbe még mindig sétállnak, majd a kérdésnél kicsit elnémul*-Tudod ez kicsit így hosszú és bonyolult, de igazad van nézőpont kérdése*mondja egy aprón megrántva barátságosan a vállát*-Meg fogsz lepődni de igen. NÉha elsétállok erre, szeretem az itteni *kicsit felnéz az ég felé*-CSendet és fényviszonyokat*fejezi be mosolyogva a lány felé*

Nellondi polgár Hozzászólások száma : 49 Kaszt :

Mért azzal nem tetézed a bajt hogy mágusként mágusvilágban jársz kelsz naponta? Szerintem alapvetően veszélyesebbek vagyunk mint a muglik, bár ők is eléggé feszegetik a határokat.*Mondja és vállat von majd lerakja a kis görényt a földre hogy menjen, a túl nagy állatokhoz úgyse mer odamenni. Közben belekarol Raine-be és immár kicsit csendesebb helyen sétálnak, csak-csak elmarad majd a huligánozás a távolban ^^.A fák itt ott még árnyékot is vetnek rájuk, lámpák ide vagy oda.* Hát igen, mindenki a maga mondandóját tartja a legfontosabbnak, mivel mindannyian más területen érdeklődünk, bár néha ez átfedésbe is kerülhet. Ilyenkor jön a hosszas eszmecsere.*Mondja nosztalgikus mosollyal.* Hm, igazad van, tényleg a csend lenne a legfurcsább vagy a kultúrált angol stílus. Nem, mi sose voltunk az az öltönyös bankáros család, sőt. Algie bácsikám a nagy bankár, apa néha vele tárgyal de már ő is belátta, milyen az öccse családja.*Szomorkás beletörődő mosoly suhan át az arcán a gondolatra.* Hm és miért vagy tulképp rossz? Mire gondoltál? Mert az relatív kinek mi a rossz.*Villant egy szemtelen mosolyt a srác fele és természetesen várja is a választ rá.*Hm, néha. Mikor még van erőm hozzá, és nem fárasztanak le napközben vagy épp nem dolgozom még ilyenkor is. Gondolom te nem*Újabb pimasz grimasz ^^.*

Vendég

-HÁt igen bár az Iperius varázslat igencsak gonosz. És tiltott is mondjuk meg is van rá az ok hogy miért az..*mondja félmosollyal.Ismeri azt az igét bár használni nem kellett sokszor, eddig a saját módszerei is célra vezetőek voltak*-De minden esetre azt hiszem igazat kell adni a kisasszonynak*feleli félmosollyal majd elneveti magát*-Áh értem, száguldó cirkusz. Nem elég hogy az élet amúgy is veszélyes még tetézik is. ÉS te ezt szereted?*kérdezi persze nem gúnyosan*-ELtudom képzelni. Gondolom elég sok az információ ami ilyenkor keresztül áramolhat. Dehát őszíntén mást vársz egy olyan családtól akinek a tagjai mind mind kalandor életmódot folytatnak?*kérdezi kicsit mosolyogva bár sejti a választ. Ő nem tudja milyen lehet náluk inkább a csend dívik és a különös talán hűvös hangulat. Majd jön a tüzijáték meg a kifele kiabálás. A férfi egy percig még mozdulatlanul figyel*-Hát igen... huligánok lettünk. De legalább a kölyköknek okoztál egy kis örömet*mondja derűs hangon majd követi a lányt a parkba. A mondatra kcisit elmosolyodik*-Akkor ezekszerint én eléggé rossz lehetek. De kérdés hogy egy rossz világba lehet normális az ha valaki teljesen jó?*kérdezi fenkölten közbe elérik a parkot.*-sokszor szoktál amúgy erre járni?*kérdezi kicsit már nyugodtabb hallkabb hangon a másiktól miközbe pillantása felé irányul. Nincs túlsok fény csak az utcáról ami szűrődik de a férfit nem igazán zavarja*

Nellondi polgár Hozzászólások száma : 3 Kaszt :

*Neki nincsen ellentéte senkivel, csak már a hócipője kezd telelenni a dologgal hogy mindig valami sötét ügybe keveredik a családja folytán. Talán mégiscsak jobb lenne valami nyugisabb életet élni. Ám kicsit elterelődnek a borongós gondolatai ahogy a kislányt hallgatja, még el is mosolyodik* Bűbájos. *Duruzsolja. Bárcsak neki ilyen húga lenne, de inkább hét bátyja van. És végülis sikerül a dolog, a kislányt végülis be lehet fűzni a dologra, és felveszi a „jelmezt”. Addig Charlotte figyeli az akciót, ami egész jól sikerül. Végül aztán odasandít az újságíróra. Amikor az a ruhája alá nyúl, ösztönösen zsebredugja a kezét, aztán elernyed.* Khm… hát értem. Végülis meg lehet próbálni, én szivesen válaszolok, aztán majd elmondom apámnak, hogy mennyire lehet önben megbízni. Egyenlőre ennyit tudok mondani. *Elteszi a névjegykártyát, aztán kinéz, hogy tiszta e a levegő. Még mindig nem biztos benne, hogy a spanyol lány nem valami beépített kém, és csak akkor veszi le az ujját a zsebében lévő pisztolyról, amikor már jó messze jár az állatkertttől. Hiába no, aki a Cosa Nostrába születik, az sosem lehet teljesen nyugodt.*

Nellondi polgár Hozzászólások száma : 15 Kaszt :

*A Ricci család sarja úgy fest eléggé kötődik a családjához, és védelmezi is. Ez valami hagyomány lehet olasz fronton, mert már sokszor hallott ilyesmiről. Ő mondjuk nem akarna rosszat tenni a családnak, meg semmi ilyesmi, sőt végképp nem szereti a hatásvadász cikkeket sem.* -Én nem, kikérem magamnak. Világ életemben ebből próbáltam kitörni. Igaz, szeretnék a címlapra kerülni, de nem olyan áron, hogy kitalálok dolgokat, vagy valakinek bemocskolom a nevét. *Ezt a fiatalabb félig görög leányzónak is címzi.* -Híreket szeretnék közölni, és főként egy valósághű cikket az apjával, szigorúan arról, amiről szeretne beszélni, akár az olasz hagyományokról, vagy bármiről. Akár ezzel a nevét is megtisztíthatná a sok szóbeszédtől. Tudja mindig jobb, ha az ember maga mondja el a dolgokat, mintha elkezdenek pletykákat szőni. *Közben az ötlet hallatán picit elkerekedik a szeme. A fiatal lány így bajba keverni. Mi lenne, ha elkapnák odakint azok a testőrök, és jól megvernék a kis csel miatt? Nem tetszik neki az ötlet, de már nincs ideje ezt szóvá is tenni, mert a fiatal leányzó megiramodik és távozik. Még int utána.* -Sok sikert! Remélem nem lesz gond. *Teszi hozzá halkabban, mégis csak aggódik érte. Végül az olasz lányra néz.* -Ha esetleg változna a véleménye, vagy az apjáé, kérem értesítsen. *A kabátjának belső zsebéből egy névjegykártyát vesz elő, apró csillámló csillagok hullanak rajta alá folyamatosan. Rajta a neve és elérhetőségei, irodai természetesen, nem otthoni. Nem húzna szívesen újat egy ilyen nagy hatalmú olasz családdal.* -Sok sikert az ügyei intézéséhez! *Biccent még, majd végül távozik. Úgy fest a mai cikk elmarad, és ezt még közölnie is kell a szerkesztőségben, minő égés...szörnyű.*

Nellondi polgár Hozzászólások száma : 12 Kaszt :

- Nem, nyugodtan. Engem cseppet sem zavar. *Válaszol a kreolbőrű hölgyeménynek, de aztán már nem szólal meg, érdeklődve figyeli a két nő közt meghúzódó ellentéteket, a hasonlóságokat és minden mást. Szereti, ha két ellentét találkozik, és a kettő kioltja egymást, majd valami egészen új jön létre. Vagy mindkettő megváltozik, visszavonhatatlanul és véglegesen, vagy pedig, hát... arról az opcióról jobb nem beszélni. Az olasz nő kérdésére elmosolyodik, és válaszol is rá, továbbra is hajával játszadozva.* - Félig olasz, félig pedig görög. Én vagyok az athéni ajándék, legalábbis a keresztnevem ezt jelenti. Apa szerint én vagyok a legszebb ajándék, amit valaha is kapott. Van két nővérem, ők teljesen olaszok, de az ő anyjuk meghalt, és csak az apukánk közös. Az én anyám pedig egy külön kategória. A hanyagolható fajtából. *Végül is anyja csak megszülte, aztán egy nap elhagyta az egész családot, csak úgy, mert nem volt kedve elköteleznie magát. Apát mindig is csodálta azért, hogy képes volt felnevelni három gyermeket, ráadásul lányokat. Csendben figyeli az évődő nőket, aztán válaszol a spanyol újságírónak.* - Tényleg nem tűnik valami izgalmasnak. Tudja, mit mondana erre az anyám? Ha kifogytunk a hírekből, gyártsunk újakat. Tehát mondjuk szője bele a kitalált interjúba, hogy nemrég megszökött egy titokzatos varázslény, akinek nagy hírverést akartak csapni, de így már sosem sikerülhet, és hogy mennyit buktak ezzel, blabla. *Ő maga sem kedveli a hatásvadász cikkeket, a kérkedő, fennhéjázó személyeket, de végül is ezzel csak segít a nőnek, az pedig nem akkora bűn, ha a cél nemes. Márpedig az.* - Persze, bármikor. Hagyja csak, inkább vegyen belőle télre egy jó kis csizmát. Van a közelben egy remek ruhabolt, nézzen el oda. Jól futok, és színésznek sem vagyok utolsó, ha meg mégis baj lenne, az illúziókkal is jóban vagyok. *Kacsint a nőre, aztán felkapja a kosztüm felsőt, és magára ölti, bár pár számmal nagyobb, jól áll neki. Meghajol, pukedlizik, és aztán elköszön.* - Hölgyeim, engedelmükkel távozom. A viszont látásra! *Integet, és sebesen halad a bejárat felé, túl az őrökön, aztán mikor lehagyta őket, ledobja a kosztümöt, és meg sem áll hazáig.* ~Jól elbeszélgettem az időt... remélem már mindenki alszik.~ *Ezen gondolatokkal a fejében lassít, és lihegve áll meg, egy kerítésbe kapaszkodva, aztán már ütemes sétával teszi be a lábát otthonába.*

Nellondi polgár Hozzászólások száma : 3 Kaszt :

*Teljesen elcsodálkozik, amikor nem a megszólított kreol szépség, hanem a kislány válaszol vissza az anyanyelvén. Ám mivel a nő nem érti az olaszt, átvált angolra, az a biztos. Bár ő eléggé nehezen tanulta meg a nyelvet, most már boldogul vele.* Hát akkor jó estét. *Picit meglepődik, hogy Marita felismerte, hogy ő Ricci lány, de egy szájhúzáson kívül nem méltatja többre a dolgot. Hát igen, apja igen híres, vagy hírhedt, attól függ, hogy milyen körökben. A kislány valahogy nagyon fiatalka, ám ha azt vesszük, végülis csak 10 évvel idősebb lehet nála így ránézésre. A családjában azt mondják sokan, hogy most már ideje lenne valami jó vágású olasz férjet találnia, de herótja van az állandó kötelezettségtől. Ördögi terv kezd el megfogalmazódni az agyában, de még vár a dologgal.* Te is olasz vagy kislány? Még nem láttalak errefelé. *Mustrálja a kishölgyet, aztán visszafordul a spanyol lányhoz, és összeszűkíti a szemét. Nem szereti, ha az apjával azonosítják. Nem mintha az apja rossz ember lenne, csak éppen Charlotténak megvannak a saját tervei.* Úgy tudom, hogy a papa nem ad interjút a sajtónak, és azt hiszem meg is van rá az oka, annyi sületlenséget összehordanak manapság. Nem szívleli az újságírókat. Azt hiszem meg is tudom érteni, nekik csak a szenzáció a fontos. Eh…*mordul fel, pedig ahhoz képest, hogy neki nem szívügye a család, mégis morcos tud lenni az ilyeneken.* És aztán mit kérdezne tőle? *magázza továbbra is a lányt. Aztán úgy dönt, hogy végigviszi a tervet. Leveti a kosztümfelsőt, és a kislány felé nyújtja.* Te figyelj csak Athenodora, ha szépen megkérlek, felveszed a kosztümöt, és kifutsz az állatkertből? Adok neked 20 eurót! *mosolyog barátságosan* Van ott kint két testőr, akiket le akarok rázni, mert dolgom van, és nem akarom, hogy velem jőjjenek. Ha üldözőbe vesznek, akkor megállhatsz, és nem fognak bántani. Azt hiszem… *bizonytalanodik el.*

Nellondi polgár Hozzászólások száma : 15 Kaszt :

-Áh, színésznő? Rémlett valahonnan, láttam cikket az újságban rólad...már ha nem gond, ha tegezlek. *Úgy látja ugyanis, hogy fiatalabb nála a hölgyemény, akkor csak nem kell itt tegeződniük.* -Értem, értem. *Bólint egy mosollyal, miközben int a pennának, ami abba is hagyja az írást. Nem ez lesz a mai szenzáció sajnos, de majd csak eljön egyszer a nagy befutás lehetősége is, és talán nem 60 éves korára, mert akkor már minek? Aztán egy újabb hölgyemény csatlakozik hozzájuk, nagy ma este a forgalom az állatkertben. Olasz nyelv, hát az nem sajátja. A bolgár megy, még az angol is, ha már ennyire elterjedt lett. Szüksége is van rá egy újságírónak. Végülis az olasz valamelyest hasonlít a spanyolra, ezért valamennyi sejtése van a jelentéséről, de eléggé minimális.* -Jó estét! *Köszön vissza ő már bolgárul, jelezve ezzel, hogy nem igazán járatos a nyelvben, és nem olasz a származása sem, hiába a kreol bőr.* -Ricci? *Kerekedik el a szeme. Hallott már néhány dolgot a Ricci családról, sötét dolgokat. Sok suttogást hallott Don Ricciről, aki fontos ügyekkel foglalkozik, és sok olasz fordul hozzá, ha segítségre van szüksége. Egy ilyen interjút pennavégre kapni...az lenne ám a szép.* -Én...hallottam az ön családjáról, nem tudja esetleg, hogy... *Elakad, nem tudja, hogyan is fogalmazza meg a dolgot, vagy egyáltalán van-e ehhez elég bátorsága.* ...az apja valamikor fogadna-e engem egy interjú erejéig? *Szinte látszik, hogy remeg a keze, bár igyekszik palástolni a dolgot, annyira izgatott lett. A félig görög hölgyemény kérdését már alig hallja meg, de végül magához tér és válaszol is.* ~Most épp? Az olasz maffia leleplezésén. Na jó nem, mert akkor sokáig nem maradnék életben, hogy befussak, mint híres újságíról. De egy interjú is kész álom lenne.~ -Új kölyök makákó született az állatkertben, azért küldtek ide riportot készíteni a gondozójával. Eléggé unalmas téma, és még az a fráter is felültetett, mert nem is jött el. Nem az én napom a mai. *Sóhajt egyet, hátha ezzel is meghatja Ricci kisasszonyt, és valami kedvezőt mond neki az apjáról.*

Nellondi polgár Hozzászólások száma : 12 Kaszt :

*Épp továbbindulna, mikor megszólítja őt egy nő. Rögtön bemutatkozik, így nem méltathatja azt teljes csenddel. Illemtudóan mutatkozik be, kezet nyújt a hölgynek, aztán kellemes hangján szólal meg.* - Szép estét, Athenodora Lacorelle vagyok, és csak egy egyszerű diák. *Igazából biztosan látta őt már egy-két színdarabban, de többen nem, hiszen a színjátszókör is kiutálta őt, a szépsége e téren egyszerre áldás és átok. A névvel együtt már biztosan tudja, hogy színészlánnyal van dolga, bár persze annyira nem híres ő, csak egy kis képpel ellátott apróhirdetésnyi méretű cikket írtak róla, azt is még egy-két éve.* - Nos, tudni kell kezelni őket. Én félúton járok a megértésük felé. Kitapasztalom, és felismerem az erejüket. *Halkan felnevet, hiszen eléggé elkalandozott, ennek köszönhetik a tündérmanók tervük sikerét. Épp folytatná a beszélgetést, és megkérdezné, milyen cikket ír épp a spanyol nő. Az újabb érkező - bizonyosan olasz - nőnek biccent, majd megcsóválja a fejét, és apró mosolyt ereszt meg.* - No, macché! Üdvözlöm, Athenodora Lacorelle vagyok. *Mutatkozik be tisztelettudóan a nőnek, egy főhajtás keretében, aztán várakozóan tekint Maritára, és ha bemutatkozott, felteszi neki az eddig fogalmazott kérdést.* - Na és milyen cikken dolgozik, most épp? *Érdeklődve figyeli a nőt, és selymes, szögegyenes tincseit kezdi az ujjára csavargatni. Haja nagyjából a háta középig ér, vagy egy kicsit fölé, és így, tizenöt évesen is felér a szépsége több korabeli lányéval, összevéve.*

Nellondi polgár Hozzászólások száma : 3 Kaszt :

*Az olasz lány sétál ki az állatkertbe, hogy kicsit levegőzzön ezen a szép esti órán. A családja lány révén sokszor kihagyja a fontos megbeszélésekből, de ő nem sajnálja, hogy olasznak született. Ahogy hallotta, a városban nincs túl sok olasz, de még a környéken sem, tehát igen értelmetlen lenne olasz negyedről beszélni, talán csak egy utca van, amiben olaszok laknak. A fekete hajú hölgyemény végiglejt az állatkert ketrecei között. Végre valahára le tudta rázni a két kijelölt őrt az állatkert bejáratánál, és azon gondolkozik, hogy talán valami hátsó kijáratnál meg tud lépni előlük. Bosszantó, hogy ha valakinek egy perc nyugta sincs. Végülis nem Olaszországban élnek, miért ne lehetne itt nyugodtan sétálgatni? Bosszankodva sétál, és próbál valami használható ötletet összekovácsolni, hogy hogyan is léphetne ki a szülői ház szoros kötelékéből. Egyszerűen el akar utazni, bejárni a világot, szép tájakat látni, mondjuk egy hajón szolgálni, és sok pénzt keresni. Bár apja tejben-vajban fürdeti, de a tőle kapott pénzt nem érzi a magáénak. Charlotte amúgy szép, de méltóságteljesen elegáns ruhában van. Egy fekete kosztüm, és egy fehér ing borítja a testét. Nem lehetne gyönyörűnek beállítani, de azért szemrevaló, ha valakinek ilyen az izlése. De hogy minek, azt ő maga sem tudja, mert a Ricci család feje nem tűrné, ha nem olaszhoz menne. Mekkora hülyeség…. Fújtatva járja körbe az állatkertet, de hátsó kijáratnak még csak nyoma sincs. Hát ez pech… akkor kénytelen lesz visszamenni a kijárathoz, vagy… kimászni a kerítésen! Aztán félresöpri szénfekete szeme elől a hasonló árnyalatú hajtincseket, hogy ne a függönyén kelljen megszemlélni azokat, akik nem messze tőle beszédbe elegyednek. Ezért inkább letesz a menekülési szándékról – tehát visszalép a kerítésre tett lábával – és közelebb siklik*
Bonasera! Son di peso? *Próbálkozik, mert az egyik hölgy igen kreol bőrűnek tűnik, hátha szintén olasz.*

Nellondi polgár Hozzászólások száma : 15 Kaszt :

*Erőteljes léptekkel halad az állatkert felé, látszik rajta, hogy nincs jó kedvében.* ~Persze. Ki menjen megcsinálni a totál unalmas interjút az új kölyök makákó születéséről? Hát persze, hogy Marita, ki más? Közben ne hozzak mindenkinek egy kávét is esetleg?~ *Dúl-fúl magában, de most sem mondhatott nemet. Már évek óta dolgozik a nellondi újságnál, ami szerinte inkább a hírveréssel foglalkozik, mint a fontos információkkal, és folyton a legbénább híreket bízzák rá. Bezzeg az a kotnyeles Monika mehetett a fővárosba, hogy a tűntetésekről tudósítson, Boldon meg a franciákhoz utazott a hírhedt sötét nagyúr újabb áldozata ügyében cikket írni. Felháborítónak érzi, amit csinálnak vele, ő igazi híreket akar az embereknek tudósítani, nem mindenféle gyermeteg dolgokat. Csak állítólag ez jól áll neki. Pánkra kéne tán borotválnia a fejét, hogy más is menjen a stílusához? Végül nagyot sóhajt-* ~Meg kell nyugodnom, hogy elrontom az interjút.~ *Határozott léptekkel indul meg a majomház felé, ahova megbeszélték az időpontot a gondozóval. A ketrec előtt végül tanácstalanul áll meg.* ~Hol lehet?~ *Néz körbe, miközben retiküljében kotorászik. Egy mágikusan megbűvölt pennát vesz elő, és egy jegyzettömböt, ami hasonló, mint a pulicer penna, csak épp a valós dolgokat írja le. Ekkor pillant oldalra, ahol a tündérmanók ketrecénél valaki orraesik.* ~Legalább törte volna a nyakát, akkor lehetne a holnapi szalagcím, hogy "Ártatlan nézelődővel végeztek a kelta tündérmanók, avagy az állatkert veszélyei."~ *Jót mosolyog saját ötletén, lassan kezd elszállni eddigi dühe. Majd jobbra fordulnak a dolgok, legalábbis igyekszik tenni róla, hiszen magától erre kis esély van. Egyelőre nem látja, hogy közeledne a várt személy, így odébb sétál. A leányzó fiatal, de ismerős neki, lehet, hogy láttam már egy darabban.* -Üdvözletem, Marita Valenc de Alvarado vagyok a helyi újságtól. Veszélyesek ezek a tündérmanók nem, de? *Pillant rá, miközben már látszik, hogy a penna szorgosan jegyzetelni is kezdett, ki tudja, bárhol teremhet jó riport, és talán a makákók gondozója el sem jön ma, üres kézzel pedig mégsem állíthat be a szerkesztőségbe.*

Nellondi polgár Hozzászólások száma : 12 Kaszt :

*Egy rendkívülien szép félig véla leányzó tűnik itt fel, aki eredetileg az Aelous Játszótérre indult, hiszen így estefelé imád sétálgatni, és a hintázás különös örömöt nyújtana neki. Kicsit ki akart már szökni a megszokott környezetből, inkább valami újra vágyik. Valamit halkan dúdol, talán még ő maga sem ismeri igazából a dallamot, de ahogy alakítgatja, folyamatosan újrakezdve valami egészen szépet sikerül alkotnia. De ez a dallam elszáll, talán percek múlva már emlékezni sem fog rá. Már nem sokáig lehet itt, így sietősen indul el a park azon része felé, ahol varázslényeket nézhet. Mindig is érdekelte őt a természet, de Nimphadora és Aledora csak az új ruháikat próbálják, sminkelnek és frizurákat csinálnak egymásnak. Nem arról van szó, Athenodora is kedveli ezeket, csak épp ő nem elégszik meg azzal, ami a négy fal között vár rá. Neki többet kell látnia. Már bejárta a fél világot, mégis úgy érzi a mai napig, hogy sosem láthat eleget. A dúdolással felhagy, és a furcsa mellszoborra pillant. Elolvassa a kis lapocskán a feliratot, majd szökdécselve halad a tündérmanók ketrece felé. Elég sötét van, és hideg is, de ő tökéletesen el van egy egyszerű fekete pulcsiban és egy fekete farmerban, valamint méhecskés tornacipőben.* - Nahát! *Pillant a kelta tündérmanókra, és egészen közel hajol a ketrechez. Könnyen elvonja a figyelmét a sok furcsa kis lény, olyannyira, hogy a ketrecen átnyúló két cselszövő tündérmanó összekötözi két cipőjén a cipőfűzőjét, abban reménykedve, hogy a lány jól elesik. Halkan kuncog a mókás mutatványokat előadó lényecskéken, és hátat fordít, épp lépne, de amint lépésre emeli lábát, hatalmasat esik előre. Felszisszen, és halkan fel is nyög. Nagy nehezen felkel a földről, és ülve kikötözi a cipőket, majd normálisan kötözi be őket, csak egyet egyhez, és leporolja a térdét, hiszen ott érte őt a legnagyobb fájdalom. Pálcáját kapja elő, és egy gyors gyógyítóbűbájjal bekötözi a térdét, felhajtva a nadrágszárát.* - Így ni. *Megcsóválja a fejét, rosszallóan tekintve a csúfolódó tündérmanókra, aztán továbbhalad, kicsit talán már fázva.*

Vendég

*Lassan dél van, de az ebédet ma inkább kihagyja. Azaz, tulajdonképpen nem, mert van nála egy sonkás szendvics is. A felét már megette, de most már nem éhes. És akkor mindenki csodálkozik, hogy ilyen sovány. Útját daimonjával együtt a Karditov park felé veszi. Lassú kecses léptekkel sétálgat a parkban, amíg eléri az állatkert részlegét is. Nem számított valami óriási vadrezervátumra, de azért elámul... Mert ez nagyon kicsi.
Vállat von, jelezve ezzel, hogy gyorsan napirendre tért a dolog fölött. Tovvábindul(na), amikor egy toboz csattan a tarkóján, majd pedig a földön. Furcsa. Hátrafordul, de túl lendületesen, fekete fürtjeivel még jól orrba is vágja magát. Oh, kelta tündérmanók. Nem zavartatja magát, a kis férgek azt csinálnak amit akarnak. Ha nem állnak le, felrobbantja őket. Aztán majd küldik Jericho mesterhez, az állatkert tulajdonának "rongálásáért".*

Tárgy: Re: Karditov Park és Állatkert Hétf. Aug. 31, 2009 5:27 pm

-Ha tudsz bánni velük, akár egész közelről is meg lehet öket szemlélni, vagy akár megérinteni. Szívesen megtenném egyátalán nem félek tőle.-nézi még mindig, majd lassan kiegyenesedik.*
-De persze...mehetünk.-bólint egyet, majd megfordul és elindul kifelé.*
-Csak kérlek mutasd majd az utat, mert képes vagyok eltévedni.*nevet.*

Vendég

*Bólogat a lánynak, jelezve, hogy igen, egyet ért vele.* -Na ja, szerintem is gyönyörű.... mindaddig, amíg az ember csak nézi őket. Különben ahogy mondod, ínyenc falatok vagyunk neki. Na de átmegyünk a Janiliába? Vagy még szeretnéd nézegetni az állatokat? *kérdi Vicet, aztán a hajához hajol, mintha meg akarná vizsgálni.*
-Hát már pedig még mindig ott van az a valami, ami az előbb is ott volt. *dobja fel még egyszer a labdát a lánynak, aztán pedig várja, hogy mit szeretne a lány.*

Tárgy: Re: Karditov Park és Állatkert Hétf. Aug. 31, 2009 5:13 pm

*Minimum kétszer végigtapogatta a haját, majd leeresztette a kezét. Visszamosolygott rá, majd elnézte a hüllőházat. Odasétált a kigyóhoz, és egészen közel hajolt a terráriumhoz.*
-Hát...nem, egy ekkora kigyó képes 5 perc alatt megfolytani az embert, vagy akár egy pillanattal eltörni az összes csontját. De mindemelett...szerintem gyönyörű.*

Vendég

*Titokzatoskodva a lányra mosolyog, de az égvilágon nem válaszol rá semmit. Közben bemennek a hüllőházba.* -Jé, milyen érdekes egy kígyó. *mutat rá az egyikre, és elolvassa a táblát, amit róla írnak.* -Azt írja, hogy több, mint tíz méteresre is megnőhetnek. Még aztán jó nagyok. Ha az egyik elkapna... Nem sok esélyem maradna, ugye? *mondja, és megrázkódik a gondolattól, aztán Vicet figyeli, hogy vajon mit tesz ezekkel az információkkal.*

Tárgy: Re: Karditov Park és Állatkert Hétf. Aug. 31, 2009 4:56 pm

-Micsoda?*kap a hajához és beletúr. Nincs semmilyen bogárfióbája, se undora, de azért mégis csak érdekli, mi tünt fel El-nek a hajában.*
-Mire gondolsz és hol?-tapogatozik tovább, bár nem sok eredménnyel. Lassan kezd tudatosodni benne, hogy talán a fiú viccel, és már szinte várja, mikor csap ki hisztérikus sikitozásban.*

Vendég

*Mosolyogva bólint egyet arra, hogy a lány elfogadja a segítségét és a meghívást.*
-Nagyon szívesen. *mondja, aztán megy tovább Vickel, és ő is nézi az állatokat meg persze a mellette sétáló Vicet is.*
-Jé, mi ez itt a hajadban? Gyorsan tüntesd el onnan. *mondja és titokzatoskodva továbbsétál. Kíváncsi, hogy erre vajon mit fog reagálni a lány...*

Tárgy: Re: Karditov Park és Állatkert Hétf. Aug. 31, 2009 4:17 pm

-Ugyan semmi baj. Majd túlélem.*mosolyodik el.*Igazán? Hát megköszönném...jól jönne a segítség. Tudom, hogy ismétlés a tudás anyja de már sok lenne.*nevet kissé, majd sétál tovább El melett.*
-Hát jól gondoltad, nem igazán járok erre felé, de elfogadom a meghívást.*mosolyodik el. Jól esik neki a fiú kedvessége, így sérálnak tovább, közben Vic érdeklődve figyeli az állatokat.*

Vendég

*Ő is nevet a lány kijelentésén.* -Na igen. Aki a gumicukrot szereti, rossz ember nem lehet. *mondja kicsit nevetve. Aztán a ketrechez sétálnak, és ő is nézi felváltva hol az oroszlánokat, hol Vicet. Aztán sajnos a kérdése kicsit rosszul sül el, amitől kicsit kellemetlenül érzi magát.*
-Oh, bocsáss meg. Nem akartalak megbántani... Na de most hátha sikerül. Ha gondolod, szívesen segítek neked. Én már elvégeztem az első osztályt, úgyhogy biztos tudok majd segíteni, ha kell. *mondja, aztán nagyon gyorsan igyekszik másik témát keresni, nehogy leragadjanak ennél.*
-Na és sűrűn szoktál járni Nellondban? Ha gondolod, az állatkert után benézhetnénk egy jó kis helyre. Tudok egyet a közelben. Janilia teaháznak hívják. Ha gondolod, meghívhatlak egy fagyira vagy sütire vagy akármire... *áll elő hirtelen ötlettel, de azért tovább megy a következő ketrechez, nehogy azt higyje a lány, hogy már meg is unta az állatokat.*