Karditov Park és Állatkert

*Nos, a nő sem csúnya az biztos, sőt kifejezetten szép. Talán épp ezért is történt meg vele, hogy...A nő szemei csak felcsillannak, majd válaszol.*-Hallottam egykét dolgot. Az itteni Pubokban túlságosan is szeretik tépni a szájúkat!*mondja a nő, majd csak bólint. Amikor a férfi közelebb lép akkor csak belenéz annak sárgás szemeibe.*~Érdekes egy pasi...~*fut át a gondolat a fejében, majd csak viszonozza a mély pillantást.*-Nos, sok félét csicseregnek az emberek, de ki tudja, hogy mi igaz és mi nem. Nem de?*kérdezi meg a nő egy szomorkás mosollyal az arcán. Gondolatai kicsit elmerengenek a múlton. A sötét éjszakákon, amikor olyan dolgokhoz kellet folyamodnia. De csak mert nem volt pénze. Igaz, most sincs valami sok pénze a nőnek. Ráadásul még állása sincsen. A nő fejében egy gonoszka terv fut végig. Úgysem ismeri. Mindenesetre csak bólint.*-Igen Nancy!*mondja a nő szinte alig hallhatóan.*

*Miután a mentőakció siikeres volt, Liz megöleli Ros-t, aki kicsit megszeppen. Nem számított rá, hogy ígyreagál Liz, de azért visszaöleli a lányt, s egveregeti a hátát.*
-Szívesen máskor is. Elvégre mire is vannak a barátok?
*Neveti el magát. Liz valami után kotorászik a táskájában, és nemsokára elővesz belőle egy sajá maga által készített ékszert. Kis, eper alakú fülbevaló. Mikor odaadja Rosenak elakad a szava, s szinte alig tud megszólalni.* -Köszönöm szépen, és nincs mit. *Mondja elég halkan ahhoz, hogy csak ők hallják.* -Rendben, nekem sem ártana már felmennem a szobába, mert majd megfagyok idekint. *Dörzsölgeti a karjait, Liz után int, aki már el is szaladt Emilyvel, majd még egyzer ránéz a kutyára, beteszi a fülbevalót a fülébe, s elindul vissza a kastélyba. Összességében véve jó délutánja volt, de az még jobban esett neki, mikor a mleg szobájában találta magát 20 perccel később.*

*Miközben beszélgetnek, Emily elszaladt Liztől, de ezt rögtön nem vették észre a lányok. Liz gyorsan felpattan a helyéről, és a cicus után kezd keresgélni, úgy látszik, hogy van tippje, hogy merre lehet a kismacska. Mikor megékeznek a három fejű kutya ketrecéhez, Liz riadtan veszi tudomásul, hogy már bent van nála a kisállata. Egészen eddig a pillanatig a kutya aludt, azonban mikor mindketten odaérnek, és Liz elkezdte hívogatni a macskát, a kutya hatalmas robajjal ébredt fel, és máris vicsorgott mindkettejükre, csakhogy Emilyt ne is említsük. Rosenak falfehér lett az arca a rémülettől, de aztán gyorsan kellett cselekednie. Liz parancsszavára odaszaladt a hárfa mellé, és egy lágy, kellemes dallamot kezdett el játszani. Még kiskorában hallotta ezt a dallamot, valami karácsonyi ünnepségen, és nagyon megtetszett neki. Folyton ezt dúdolta, így nem volt nehéz számára a felidézése. Mikor a kutya szép lassan ismét elszunyókált, Rose abbahagyta a játékot, de nagy hibát követett el. Liz éppen mászott volna a cica után, már a ketrecnél volt, amikor a kutya ismét felébredt. Rose is már a ketrec szélén volt, így semmi esélye nem lett volna, hogyha megpróbálja ismét elkezdeni a hárfán a játékot. Se ideje nem lett volna rá, és az esze sem azon járt éppen akkor. Gyorsan elkezdett azonban egy altatót dúdolni, és reménykedett benne, hogy ez is megteszi a kutyának, nemcsak a hárfajáték.*

-Köszi. Én is megcsinálhattam volna, nem tudom miért nem jutott eszembe.
*Kicsit szégyenérzettel töltötte el Rose-t, hogy ilyen egyszerű módszer nem jutott eszébe, de azért nem zavartatta magát sokáig.*
-Gyakran jössz ide? Mármint az állatkertbe. Gondolom elég nagy, és nem lehet egyszerre mindent végig nézni.
*Néz körbe Rose, és a tekintete ismét megakad a tündérmanókon, akik most annyira ki akarnak szabadulni a ketrecükből, hogy hátborzongató hanggal rázzák a rácsokat. Természetesen nem tudnak kiszabadulni, de azért próbálkoznak.*
-Nézd, hogy ki akarnak jönni. És ahogy látom, felénk szeretnének röpködni, hogy kikészítsenek. *Neveti el magát megint Rose, és megkönnyebüléssel tölti el, hogy valóban nem fognak tudni kiszabadulni onnan a kis szörnyetegek.*

* Már bent vannak a kertben, és Liz rögtön a tündérmanók felé kormámnyozza magukat, és felhívja a figyelmet a kis bestiákra. Amilyen aranyosak, annyira gonoszok. És ez tényleg így volt. Rose kicsit közelebb ment hozzájuk, míg Liz leült egy fa tövébe a ketreccel szemben.*
-Hú ezek tényleg veszélyesek tudnak lenni. Mivel dobálnak? Fel sem ismerem azokat a valamiket. *Mondja Rose kicsit undorodva, mert ő is kapott azokból a valamikből, rá a világos melegítőjére, amit rögtön elkezd tisztogatni, miután odasétál Liz mellé, és letelepedik mellé. Megsimogatja a cicus fejét, aki hálás dorombolással nyugtázza Rose kezét a fejebúbján.*

*Ezek szerint szépen eksönözik a srác, elég nagy sikerrel, ha megszerzi a láncot, no de ő ennek csak örül. Annak meg pláne, amikor Barbara felkapja, legalább nem kell futnia, és kimerítenie magát, és nem kell löködnie a rondaságokat. Nem, nem talpra esik, nem macska ő, kérlek szépen, de négykézlábra, és csak az egyik térde érinti a talajt. Végignézi, ahogy a nő bezárja a kaput, és ő pedig felegyenesedik.* - Szívesen... hát, nem mondom, hogy máskor is, de... *Befejezni nem tudja mondanivalóját, a nő ugyanis eltűnik, Ivan meg vigyorogva Allanhez sétál, visszavéve napszemüvegét.* - És mit álmodtál? Ejj-ejj, és Csipkerózsika felkel a herceg ideérése előtt, milyen dolog ez? *Vigyorog szemérmetlenül, majd megropogtatja a nyakát.* - Valóban elég későre jár. Ha nincs jobb dolgod, nyugodtan elkísérhetsz. *Von vállat, majd búcsúzásképp meghajol kicsit Barbara felé.* - Viszontlátásra hölgyem. Remélem legközelebb kellemesebb körülmények között találkozunk. *Mosolyodik el, majd felegyenesedik, napszemüveg a szemére, az elgurult sétapálcáját felveszi, és... elindul.*

//én is köszönöm, én is élveztem //

*Allan heverészik jobbára fullos öntudatlanságban. Így aztán még azt sem venné fel, ha az a lény a veséjét rugdalná, vagy rágná le a lábát. Majd mikor a többiek visszatérnek, és már minden helyre állt, a srác is kinyitja a szemeit. Kezébe veszi Iván napszemüvegét.
- Johó! Látom ti is megvagytok. Ha nem baj, akkor én húnytam egy kicsit. Egy cseppet...elpilledtem. Így aztán elbóbiskoltam.
* Közli vigyorogva, majd aztán megmasszírozza a bal karját. Morog egy sort, majd aztán feltápászkodik. Ivánnak nyújtja a napszemüveget, majd feltápászkodik.* - Ejj ejj... későre jár... Iván... elkísérjelek? * Kérdi a munkahelyére célozva. Majd Barbara fel is biccent.* - Kisasszony... örvendtem a találkozásnak, még ha le is barmozott. Az ügyvédem nem fogja felkeresni. *Azzal Ivántól függően indul el.*


//Köszönöm a mesét. Én élveztem.//