Karditov Park és Állatkert

•Nancy bólintott.Még körülnézett az állatok között,csak a 3 fejü kutyát kerülte ki.Ez után meg lassan vissza ment az iskolába.•

-Jesszusom•ordított egy nagyott Nancy.•
• Rémült arccal még mindig a 3 fejü megdermedt kutyát bámulta.Liz már majdnem a másik ketrecnél volt,mikor látta,hogy Nancy még mindig a kutyát méregeti.Liz égnek emelt szemmel "Jaj Istenem" odalépett Nancy mellé,s megrántotta a lány karját,hogy mozduljon már el onnan.•

•Nancy is csak nevetett a saját butaságán.Ő olyan örök jókedvű leány.•
•Tátott szájjal bámulta a 3 fejű kutyát.Ő igazan állat kedvelő,de ez lesokkolta.Félt tőlle,így gyorsan 3 lépést tett hátra.•
-Uram,teremtőm.Ez gyönyörű,de mégis félelmetes.•nehezen tudta meg fogalmazni,mit is érez abban a szituációban.•
•Liz-re nézett dermedt szemekkel.Liz csak maga elé tekintve mosolygott nagyokat.A lány nagyon megkönnyebbült Liz nyugodtságától,így fújt egyett és Liz-zel együtt a ketrechez lépett mosolyogva.Biztonságban érezte magát Liz mellett.•

•Az Emilys történet alatt,Nancy el-el kacagta magát a sok butaságon.•
-Ez vicces-kacagott,majd ránézett csoró macsekra.-De szerencsére minden rendben van.-abba hagyta a kacagást.
•A lány nagyon boldog volt,hogy Liz-zel jól megérti magát,és annak is örült,hogy Emilyt is látta.Mélyen elbambult a sok varázslatos állatok nézésében,és séta közben neki-neki ment egy jelzőtáblának amiken azt állt,hogy:"Vigyázz veszélyesek".Megremegett olyankor és jól az ajkába harapott.•

*Nancy teljesen felpörgetve,úgy döntött,hogy elmegy az állatkertbe.Ugyanis még sosem járt az iskolán kívül,így ezt a napsütötte tökéletes napot valami érdekessel akarta eltölteni.Fölkapott egy lenge inget és egy halásznadrágot és elindult.Útközben össze-össze futott pát ismerőssel,de nem állt le beszélgetni egyikkel sem.Az állatkert kapulyánál meglátta Liz prefektust,majd odarohant hozzá,és lihegve megszólalt:*
-Szép napot,Liz.Mi újság veled itt?-mosolygott.

*Hamar bepirosodik a lény fehér arcán egy rész. Simeon egy fejrázással arrébb löki a szemébe lógó idegesítő pár hajtincset.* ~De szeretem ha egy lány pirul! ~ * Fut át az agyán. Majd az Arthur királyra felnéz. Valami rémlik neki... Aztán megakad. Inkább szó nélkül hagyja, mintsem valami hülyeséget hordjon össze. Kékes zöldes szürkés feketés szemének -amiben most leginkább a kék árnyalat vehető jobban észre- sarkából a lány arcmimikáját figyeli. Alig pár perccel ezután egy szőke hajú egyed is bepillant közéjük. Szeme megakad a lány háta mögül kikandikáló nyílvessző végére.* ~Azzal tutira le akar szúrni... ~ *Saját abszurd gondolatát el is hessegeti, még ki is neveti önmagát. De a lány érkezése nem túl jó jel... Egyre több lesz a nő nemű faj, és így már is fölényben vannak. A számításait kicsit korlátozza és megpróbál a "csevejre" koncentrálni.*
-Buenos días señorita!
*Köszön anyanyelvén. Feláll és Tricia kezét szájához emelve enyhe csókot lehel rá. Micsoda udvariasság. pff... Most a hölgynek pukedliznie kéne, de az már talán kicsit túlzás lenne. Vissza ül a padra.*
-Le ülsz?
*Megkérdezi de esze ágában sincs átadni a helyét... Kicsit mondjuk közelebb húzódik Liloohoz, hogy ha netán a hölgy leakarna ülni...*

*Figyelmesen figyeli és próbálja megérteni mit is akar neki mondani a lány, aki a mondatát elharapva magyarázkodásba kezd. Simoen elneveti magát. Ilyet se hitt volna, de ez a helyzet egyszerűen... Nem bírta ki, hogy ne nevessen. Persze nem a lányt neveti ki, csak egyszerűen a helyzetet.*
-Nem idegesítesz.
*Halkan mondja a lány ugyanis tovább mondja, még zavarodottabban és talán kicsit dühösen is amiért nem rég ki lett nevetne.Simeon végigsimít hüvelykujjával a lány húsos ajkain ezzel elzárva, hogy beszélni tudjon. Meglepődik magán, első találkozásnál nem szokott ilyesmit csinálni a lányoknál... Arcán azonban a meglepődés egy halvány jele sem mutatkozik, ellentétben ezzel inkább komoly, határozottnak tűnhet. Amint hozzáért a puha szájhoz valamiért máshol is meg akarta volna simítani. Erőtt vett magán és az első végighúzás után el is vette a kezét. Közel volt hozzá hajúval, így most kissé eltávolodik.*
-Ne magyarázkodj. Ha elakarsz menni menj, de én szeretném ha itt maradnál. Egyáltalán nem zavar a jelenlétet, sőt....
*Kacsint egyet, kezei maga mellett landolnak. Most ténylegesen is végig néz a lányon amennyire is csak tud. A lány fehér haja... a rózsás illata... Az ajkai finomsága, bár még nem kóstolta... Szívesen megérintené újra. Tekintetét elfordítja és gondolatait elhessegeti, biztos benne, hogy a lányból nem éppen ugyanezt a hatást váltotta ki belőle, esetleg legszívesebben pofon vágná... De hát na, nem bírt magán uralkodni.*
-Áh, Arthur? Szóval kandúr. Aranyos név, illik rá.

/OLVAD/

*Nézi, ahogy a fiú megissza az ásványvizét, aztán válaszol a kérdésre. Vagyis ellentmond.*
- Nem, nem vagyok koránkelő... tegnap érkeztem, és nem bírtam aludni, és mivel unatkoztam, fogtuk magunkat, és lejöttünk. Nem mintha Arthur akart volna. De már kezdem megszokni, hogy semmi nem jó neki. Kicsit el van kényez...
*Elharapja a mondatot. Már megint locsog össze-vissza, a másikat nem is hagyja szóhoz jutni. Szánalmas.*
- ... á, megint túl sokat beszélek, ne haragudj rám. Ha zavarban vagyok, mindig csacsogok, soha be nem áll a szám, és ez néhányakat idegesít...
*Fel sem tűnik neki, hogy azt mondta, zavarban van. Csak beszél tovább.*
- ... szóval ha zavaró tényező vagyok, csak szólj, és nem rontom tovább a levegőt. Nyugi, nem sértődöm meg, már megszoktam, hogy nem sok ember bírja a búrám, sőt, néhányaknak egyenesen elege van belőlem, szóval tényleg legyél őszinte, sokkal jobb, mint amikor már én veszem észre, hogy untatlak. És akkor neked is rossz, meg nekem is rossz, de ha szólsz, akkor csak nekem rossz, neked nem kell szenvedned.

-Értem, Liloo. Én Simeon.
*Bemutatkozást nem igazán kedveli, főképp nem ha a másik a vezetéknevét is akarja tudni. Mindenesetre ezzel nem traktállja. Ha annyira tudni akarja, megmondja. A macska átvándorlására csak elmosolyodik. Nagy állatfan, de nem tartana macskát. Állandóan a nyomában lenne, és hízelegnek. Na meg persze a reggelenti keltésről ne is beszéljünk... Egy darabig még eltűrné, de aztán felrúgná... Főleg ha rájön az a tipikus öt perci kirohanás, mikor valami nem sikerül, fel megy a pumpa és ekkora valaki megszólítsa... Igen, ezt nem tűri.De nem kell aggódni, néha tud kedves is lenni, mint most...
Lecsavarja a kupakot és inni kezd az üvegből. Természetes, eredeti tisztasága és jó íze, jó szomjoltó tulajdonsággal bír. Hamar el is fogy a feléig, aztán becsavarja és maga mellé teszi.*
-Koránkelő típus vagy, jól gondolom, nem?
*Ő is a távolba néz. A lányt még nem is vette alaposan szemügyre, pedig máskor már rég felfalta volna a tekintetével. Talán még túl reggel van ehhez? Ki tudja... de minden meglehet, Simeonnál már semmi nem meglepő.*

//Fagy//

* Már majdnem elalszik, mikor egy hatalmasat tüsszent. Ez aztán felébreszti. Nadrágja zsebebéből elővesz egy papírzsebkendőt és kifújja orrát. Egyet köhint. Egy kukát keresve körbepillant, mert hát jócskán megtelt az a zsebkendő... Második alkalommal már nem használható. Van szemetes... nem is egy... de messze. Most meg aztán túl kényelmesen is van. Esze ágában sincs felkelni és oda... olyan messzire... elsétálni. Olyan 2 méter messze van a legközelebbi kuka. Szemeit el is veszi és a zsepire emeli. Aztán ivssza a kukára. Addig ugrál tekintet még végül el nem határozza magát, és eldobja. Nagy nehezen felkel és egy mint akinek mindene sajog odaballag. Kecses mozdulattal, mint az úri hölgyek ugyebár bele dobja bal kezével. Jobbal derekát fogja. Igen... határozottan olyan nyugdíjas nénihez hasonlít, főként, hogy kicsit még be is görnyed. Visszatérve ugyanoda ugyanúgy leül. Fejét lehajtja, de hamarosan fel is emeli mert valami kis édes lényecske ott terem lábánál.*
-Te kis aranyoska!
*Ölébe emeli a macskát. Annyire el van foglalva hogy a gazdáját észre sem veszi, aki időközben persze helyet is foglal. Simogatja, simogatja aztán megfojtja... vagyis lerakja a doromboló állatot és hátra dől.*
-Édes, szia!
*Köszön egy vigyor kíséretében. Még reggel egész kedvesnek mondhatnánk. Nem nyűgös. Fejét azonban nem fordítja a hölgyemény felé.*

*Mi másért jönne ide valaki mint sem egy jó kis sétára. Ilyen... nagyon reggeli órákban. Bár mondhatnánk friss levegő hiánynak. De azt meglehetne oldani egy ablka kinyitással és továbbra is a pihe-puha ágyikóban henyélni. Jellemző lenne az erre csoszogó fiatalemberre. Teljesen kómás, haja is rendezetlen, nem mitha azokon a rövid hajtincseken bármit is lehetne rendezni. Az idő egész kellemes. Szellő is csak imitt-amott érezteti hatását. Krémszínű bársonynadrágot, egy halvány zöld hosszú ujjú pulóvert és egy fehér tornacsukát visel, amit mielőtt eljött volna gyorsan összekapart. Megdörzsöli álmos kis szempárját és kezében egy palackozott ásványvízzel leül kb. a park közelében egy régebbi tölgyfa alatti padra. Mintha csak piknikezni készült volna. Lábát kinyújtsa és kicsit lejebb csúszik az üllő alkalmatosságon. Ásítva körbepásztázza a helyet.*